Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

SZERDA. 1971. NOVEMBER 3. 5 A sok panaszos levél között néha akad egy-egy, mely­nek írója köszönetet szeretne mondani valakinek. Öröm olvasni az ilyen leveleket, hiszen olyasmiről adnak hírt, ami, sajnos, ritka vendeg postaládánkban: emberségről, becsületről. Erről talán azért nem írnak, mert termé­szetesnek veszik. KoVács Béláné (Tarján, 110/D) a Haza. fias Népfront tarjáni titkárának szeretné ezúton meg­köszönni, hogy elveszített ernyőjét, amely — mivel férje és fia ajándéka — nagyon kedves volt számára, vissza­vitte. Akkor meg sem tudták köszönni neki. Újságban hirdették, és még a hirdetés megjelenése napján vissza­kapták az ernyőt. Szekeres Zoltánné a Széli utcai óvo­da dolgozóinak köszöni meg figyelmességüket. Kislánya hetekig beteg volt, nemrégen gyógyult meg. Amikor egy nap érte ment az óvodába — „szép őszi idő volt" —, örömmel tapasztalta, hogy a kabátot ráadták a kislányra. Tehát azt js számon tartották az óvodában, hogy a gyer­mek beteg volt, és még érzékeny, vigyázni kell rá. Ol­vasónk köszöni, hogy úgy vigyáznak a gyermekekre, mint az édesanyjuk. Bóta Sándorné (Moszkvai krt. 20'A) egy is­Két olvasónk írt egyazon meretlennek köszöni, hogy elveszített viliamosbérletét le­POSIMUfl Üvegtelenül témában. Dobos Lászlóné (Zérda utca 18.) és Pusztai Györgyné (Csaba utca 39/B) a Bartók Béla téri üveg­boltra panaszkodik, és ami azt illeti, meglehetősen fur­csa dolgokat ír. Dobos Lászlóné például két hétig járt a boltba, és legtöbbször csak az ajtóig jutott el. Ha • nyitva volt az üzlet, olyan tömeget talált benn, hogy nem került sorra, mert ha a munkahelyről szalad át va­adta a postán, és a postának, hogy a bérletet visszajut­tatta hozzá. Köszöni a figyelmességet, ami végtelenül jól­esett neki. Lottó és tüzelő Ifj. Bagó Antalné (Do- írja, hogy a telep vezetője rozsma, Brassói utca 6.) két nem hozat szenet, mert ta­lottószelvényének sorsát valy annyit rendelt, hogy nem érti. Nemrégiben két egy része tönkre ment. alkalommal is volt két ta- Egyúttal azt kéri, hogy ne­lálata, ám a pénzt egyik vét ne írjuk meg, mert fél, i ak ín éra ' tölt he t 'ó rá ka t egy esetben sem vehette fel, hogy akkor végképp nem üzletben. Végül egv nap mert közöltek vele, hogy a kap szenet. Bar felelmet in­szabadságot keUett kivennie szelvény nem erkezett be dokolal annak tartjuk, kéré­Pedig mindig hétfőnként set teljesítjük, nem írjuk dobja be a szelvényt a lot- meg nevét, tozóban. Olvasónk' szinte Fleiszig Dezsőné (Liliom restelkedve ír, hogy pár fo- utca 13.) olvasónk levelében rint miatt zavar bennünket, köszöni, hogy a múltkori liocv Igen, de elgondolkodtató, Postaládánkban foglalkoz­hogy egyszer akár egy ötta- tunk az utca lakóinak gond­láLatos szelvény is elkeve- jávai: a járda és az úttest redhet. Akkor vajon mi állapotéval. Azt szeretné, lesz'.' ha megkérnénk az llletéke­Egy kübekházi olvasónk a seket, a 13-as számú ház község TÜZÉP-telepéire pa- előtt levő gödröt, sürgősen naszkodik, ahol nem tudnak töltsék fel, hogy esős időben szenet vásárolni, mert csak ne bokáig érő vízben kell­por kapható. Olvasónk azt jen bemenni a házba. egy tízforintos üvegtábláért Pusztai Györgyné is állan­dóan zárva találta a boltot. Azt kérdezi: mikor van egyáltalán nyitva a nyitva tartási időn belül olyankor próbálkozzon? Do­bos Lászlóné azt is hozzáte­szi leveléhez, hogy egy több mint százezer lakosú város­ban netán délután is nyitva lehetne az üvegbolt. De legalább nyitvatartási idő­ben ne zárják be az ajtót, mert az áruátvétel esetleg délután is beleférne a mun­kaidőbe. Olvasóink azt is kifogásolták, hogy a tábla­üvegből az üzletben nem vágják le a szükséges ki­sebb méretet. Segítik vagy ajnározzák ? Jelzéseket adni — foglal- a tanyai petróleumlámpa ta össze nemrégiben Regős mellett: éreztem, a televí­István a Lehetőség és való- zió egyik legigazabb és leg­ság című televíziós riportso- szebb dokumentumfilmjét rozat szerkesztőriportere látom. Amíg a szegedi tö­munkájuk célját: jelzéseket rekvéseket néztem a képer­adni mindazoknak, akiknek nyőn, eszembe jutóit a jele­nem lehet közömbös a fizi- net, amely a Fórum adása kérdezi levelében dr. Zoltán kai dolgozók gyermekeinek után játszódott le az egyik Róbert (Deák Ferenc utca sorsa, tanulása, továbbtanu- budapesti hivatalban. Valaki lása. A jelzések nem té- azt hajtogatta: „már megint veszthetik el hatásukat. Ezt a melósok és parasztok gye­bizonyítja egyebek között az rekeit ajnározzák, nem tu­a levél is, melyet Szilicsány dom, ki megy majd kapái­Piroska Budapestről (VIII, ni". A társasagban persze Baross utca 113.) küldött nem állhatták szó nélkül, szerkesztőségünk címére. A Fórumon azt is hangsú­Több mint tíz éve végzek lyozták, csak a tehetségesek gárút 78-as"számú ház előtt aktív KISZ-munkát - írja. előtt legyen zöld út az levő víztócsára amely 5—6 A rádió és a tévé műsorai egyetemre, szarmazastol füg­hónapja fogy, növekszik, de sorozatban foglalkoztak az gettonul, de a munkas-pa­ifjúsággal, a neveléssel, a raszt hatatok körülményéi fiatotok problémaival. Ami- rosszabbak, ezért fel kell , „JP kor megjelent a képernyőn kutatni őket, és nekik is le­ben is panaszolja, hogy bár dr. Márta Ferenc, a Szegedi hetőséget kell adni tehetoé­a Gázművek évek óta vezeti József Attila Tudomány- guk kibontakoztatásához. még egyetem rektora mint köz- Nem torvenyszeru, hogy egy életi személyiség és egyete- értelmiségi fiából értelmisé­mi vezető, aki mindkét 6' legyen, ha az tehetségte­ooszton u a van azon célért ]en' de ** a kétkezi dolgozó poszton ugyanazon ceits l Gázgond Miért nincs gáznyomás a Deák Ferenc utcában? — 2.). Október 15 óta nem működik a gázfűtés, a boj­ler, ha éjszaka elég gázhoz jut, már az is örömnek szá­mít. Olvasónk segítséget és intézkedést kér. Egyúttal a vízművek figyelmét is fel­hívja a Petőfi Sándor su­soha el nem tűnik. Tóth István (Üjszeged, Bal fasor 14.) mások nevé­az utcában a gázt, mindig nem sikerült azt a házba bevezetni. Pedig gáz­fűtést szereltettek fel, igy most hideg a lakás. A DÉ­GÁZ szerint — írja olva­sónk — már csak a beköté­sek vannak hátra. De egye­lőre senyni sem történik. gyermeke tehetséges, akkor küzd — hogy egyetlen te- szabad utat kell engedni ne­ki. Minden ember külön hetség se kallódjon el Sze gedene —, és utána egy te­egyéniség, akár tehetséges, . , • ' ,,I,„CÍ,IXU akár nem. Nem lehet vitás, hetseges matematikusjelolt abbau flz államban_ ahol a,_ Válaszol az illetékes Dr. Salgó Gábor, rendelő- lyik fogászati rendelésére intézet igazgató főorvosa vá- panaszkodott Sajnos, olva­laszolt Kiss Miklós október sónk nem tett eleget a ké­13-i Postaládánkban közölt résnék, így ügyét sem tud­panaszárg. Elismeri, hogy ják kivizsgálni. Ezt nem­kotmányba iktatták: min den hatatom a dolgozó népé — a kétkezi munkások te­hetséges gyermekei előtt az egyetemek kapuinak is nyit­va kéli lenniük. Nehéz hajszás a Dusán Rendkívüli hajózási hely­zet alakult ki a magyar Felső-Dunán, különösen a Rajka—Gönyű közötti sza­kaszon. A Duna Vízállása annyira alacsony, hogy egy­mást érik a gázlók és a szűkületek, amelyekben a hajók nem kerülhetik el egymást. Az uszályokat csak alacsony terheléssel tudják vontatni és emellett a ha­józás lelassult. A Dunán még javában tart az őszi csúcsforgalom és az alacsony vízállás alaposan megdrágítja az egyébként ol­csó vízi szállítást. Fagyszolgátat Vasban Fagyszolgálat működik keddtől Vas megyében, ahol a földrajzi tényezők miatt alacsonyabb az átlaghőmér­séklet az ország más részei­hez viszonyítva. A Volán vállalat telepein éjszakán­ként ügyeletet tartanak, szükség esetén leeresztik a kocsik hűtővizét, s hajnal­ban előmelegítik a motoro­kat. Így a gépkocsivezetők késedelem nélkül indulhat­nak. A járműveket láncok­kal, lapátokkal, a személy­zetet meleg ruhával látták el. A négy megye vasúti köz­lekedését lebonyolító szom­bathelyi MÁV igazgatóság 11 ezer új hófogó sáncot ál­lított fel, s a hó által veszé­lyeztetett vonalszakaszokon vasbeton védőművet épített 2000 méter hosszúságban. A mélyebben fekvő pályák téli védelmére terepmódosításo­kat hajtottak végre. A váltó­állítások megkönnyítésére 196 svéd jégolvasztó lámpát használnak. A vasúti hó­marók és hóekék futópróbán vizsgáztak üzemképességből. ETBSÖSBUAPOK Rizikó Lehetne, tulajdonkep­pen, kockázatnak is írni, ha nem lenne az ilyesmi kockázatos, mióta ' Kloss kapitány kilépett életünk­ből. A kereskedelmi nyel­vezetben egyébként is úgy tudják, hogy az a rizikó, amit valaki vállal, illetve, amit senki sem akar vál­lalni. A gyár azért nem, mert miért éppen ö, a nagykereskedelem azért nem, mert miért nem a kiskereskedelem. Elvégre, csak az jár rosszul, aki kockáztat. Ennek eredmé­nyeképp, amikor a televí­zióban nemrégiben bizo­nyos statisztikai adatokat ismertettek, kiderült, hogy meglehetősen sok az olyan termék, amelynek születé­se régről datálódik. Történt olyan eset is, hogy népfront-tájékoztatón valamelyik tarjáni lakos fölvetette; az új városrész­ben a földszintet miért nem arra használták fel a tervezői;, hogy oda boltok sll}. körüljenek. S az ille­tékes szájból hihetőnek hangzott az a válasz, hogy a kereskedelem, amikor még lehetett volna, elzár­kózott az igényléstől, nem vállalta annak kockázatát, hogy esetleg egy ideig csak néhány lakó fog lézengeni a nagy> boltokban. Ezért hát most csak néhány üz­let lézeng a nagy lakóte­lepen. Vannak, persze, dicséret­re méltó példák is. Az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat például, amikor az egyik kiskereskedő vonakodott az új áru átvételétől, kiadta azt bizomfinybu. vállalva a kockázatot. S lőn csoda: még kevésnek is bizonyult az, amit először a boltos visszautasított. E tűnő pél­dán is bebizonyosodott, hogy érdemes vállalni a ri­zikót, az újdonság kocká­zatát. HatáríeEö Furcsa dolgokat olvashat néha az4 ember. Például azt, hogy az Iparművésze­ti Múzeumot három teljes évig építették, s ezért a „beruházó!" többször is reklamált. Pedig volt raj­ta mit építeni, cifrázni, nem lévén akkor még elő­regyártott elemek és kifo­gások. Arról talán nem is kell beszélni, hogy bele is mertek költözni az építke­zés után, mert statikája is mindmáig helyesnek bizo­nyult. Mindez csak azért Jut eszembe, mert látok néha érdeklődő embereket Sze­ged utcáin, akik látható­an valamiféle útbaigazítást keresnének az "építkezése­ket körülvevő kerítésen, hogy mikor is lesz már vé­gük. Amolyan fekete táb­lácskát, amelyek valaha lé­teztek, s melyekre akkurá­tusan felírták a beruházó kivitelező nevét, u ke/.dési és befejezési határidőt. Ilyenekkel újabban csak elvétve találkozhat az em­ber, ha valaki mostaná­ban mutatóban akar látni egyet, akkor zarándokoljon el a Csillag térhez, ahol a tarjáni építkezés negyedik ütemét hirdető táblán min­den adatot megtalál. A többi: néma csend Mert hiszen minek is k; tenni azt a táblát, ami­kor úgyis azt a bocsánator bűnt kellene időnként e'­követni vele, hogy átjaví Ják a számokat. S egyét- I ként is: akiknek jó a mi móriájuk, azok emlékezne' ' még a kezdetekre, akiknél j pedig nem. azok jobb h" dzt hiszik, két év volt az a három. Veress Miklós „Tehetségek, lehetőségek nélkül" Szinetár Miklós rendező a Rózsa Sándorról olvasónknak két. órát vár­nia kellett az alkalmassági vizsgálatra, ám hozzáteszi kor felmerül a kérdés: va az igazság másik felét ls. saját maguk egy lépést sem hajlandóak tenni saját ér­Azt, hogy olvasónkat, ké résére korábbi Időpontra so- ügyes-bájos dolgaikkal rolták be a rendesnél, egy olyan jelentkező helyére, aki 24. volt az október 4-i be­soroltak között. (Naponta 25 jelentkezőt vizsgálnak itt!) Olvasónknak ezért kellett várakoznia, de a két óra veszteséggel négy napot nyert Üzenetek Kalász Sándarné (Borbás . „ „,:,„„ u„., utca 20.), levelét a város­zánk némSy ^lv£LsóliTk ^zdálkodásiJ'áUalat csak dr. Salgó Gábor saj­nálja. hanem mi is. Ilyen­. gatójához tor»ábbítottuk ki­vizsgálás végett. Olvasóink figyelmébe: Az utóbbi na­=? Miért re® a Kg- TSS&JTS mére. Elnézést kérünk azok­tól, akiknek levelével ezért csak később tudunk foglal­kozni. tőlünk azt, amit önmaguk­tól nem? Az Utasellátó kereskedel­mi igazgatója, Vámos Ist­ván és Kulányi Ferenc osz­tályvezető levelükben a A kellemetlen eső valóság­gal bezavart a meleg szobá­j ba. Odakint ítéletidő — Ide­bent, a szabadtéri játékok igazgatóságán meg arról be­szélgetnek, milyen is lesz a jövő nyár. Az első fecs­ke. ki nyarat jött csinálni: Szinetár Miklós, a televízió főrendezője. Legközelebb Szegeden a Hunyadi Lász­lót állítja színpadra. Mosta­nában sokan sokfelé sokfélét beszélnek róla, a tévé vasár­nap befejeződő, 12 részes so­rozatfilmjét, a Rózsa Sán­; dort rendezte, ebbeli minő­ségében emlegetik. A véle­ménypólusok meglehetősen szélsőségesek. Elrontott va­sárnap esték „főpörzekúto­ra", ugyanakkor a közvéle­mény-kutatók szerint film­jének úgynevezett nézettségi indexe közel százszázalékos, tetszési indexe pedig 89 szá­zalék! — Soha jobbat — szögezi , le mosolyogva, bár látható­an erősen foglalkoztatják az elmarasztalások. Azt hiszem, ; ennek tudható be, hogy a Farkas János olvasónk a szeptember 25-én megjelent fogászati rendelést kifogá- Petíció című glosszánkra vá­solta levelében, melyet el- laszolnak. Írásunkban akkor küldtünk a rendelőintézet- kifogásoltuk, hogy a pesti nek. Az igazgató főorvostól gyorsról eltűntek az étkező­kapott válasz szerint az ő kocsik, de a régen beharan­•utasítására dr. Bödö János gozott bisztrókocsiknak se szakfőorvos, a fogászati ren- híre, se hamva. Levelükben delés vezetője levélben kér- kifejtik a bisztrókocsi elő­te olvasónkat, hogy bármely nyelt, amivel mi is tisztá­ira pon vei —-H keresse fel az ügyben, mert gyorson bisztrókocsi, arról a levélből nem derül ki, nem nyilatkoznak. Pedig mi hogy olvasónk a város me- arra lennénk kíváncsiak. szombat kivételé- ban vagyunk. Ám arról, 8 és 12 óra között hogy mikor lesz végre a Kedden rendkívüli ülést tartott Debrecenben, a kol­légium dísztermében a ti­szántúli református egyház­kerület közgyűlése. Ez alka­tommal iktatták be hivatalá­ba az új főgondnokot, dr. Zsebők Zoltán egyetemi ta­nárt A közgyűlésen részt vett Kállai Imre, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar me­gyei bizottságának titkára, Kenderes! János, az Állami és Egyházügyi Hivatal me­gyei képviselője, ott voltak Szamosközi István, dr. Ba­kos Lajos, Bartha Tibor és Ráski Sándor püspökök. rá nem jellemző szokatlan hevesen vitatkozik, érvel. — A film értékének meg­ítélése természetesen a né­ző dolga. Csupán annyit sze­retnék elmondani, a Rózsa Sándor-legendakör megbíz­hatatlan és ellenőrizhetetlen adatai helyett Móricz Zsig­mondot választottuk. Tu­dom, vasárnap este, az An­gyal-pofonok és a Maigret­krimi időpontjában szentség­törés egy kalandizgalmakhoz szokott közönségigény meg­kerülése, de hát a mi Rózsa Sándorunk célja egészen más volt. Abba a történelmi vonulatba akartam" beállíta­ni, amit a Bánk bán, Az em­ber tragédiája és a Háry Já­nos rajzolt meg az ország­ról, ahol rendkívüli tehetsé­gek születnek lehetőségek nélkül. Rózsa Sándor okos, bátor, tehetséges, minden adottsága együtt van ahhoz, hogy akár Robin Hood le­hessen — de Magyarország nem Anglia, Rózsa Sándor sem népszabadító, csak csendőrverő lehet. Miként Háry János is elmeséli, elha­zudja, megverte Napóleont — de a valóságban persze nem. Móricz arról a kiszol­gáltatott, szenvedő magyar népről írt, mely a tragikus körülmények közepette is megőrizte azt a nagyszerű •tulajdonságát, hogy Rózsa Sándorokat szült. Vegyük Déldául azt a jelenetet, ahol Rózsa Sándor titokban köve­ti a katonának összefogdo­sott, elhurcolt szegénylegé­nyek menetét. Mi sem len­ne egyszerűbb, látványosabb, hálásabb: Rózsa Sándor ki­szabadítja valamennyit, a sötétben nagy csihi-puhl, csí­pődobások, verekedések. Mó­ricz azonban arról ír, hogy ebben a szituációban csak egyetlen puskalövésre van lehetősége a betyárnak, rá­ijeszteni az önkényeskedők­re — ami sokkal több, mert reálisabb. Irodalmunk ma­gyarságszemléletében két véglet uralkodott: a megha­tott, himnuszt-éneklő, nacio­nalista — és az erőfeszíté­seinket lebecsülő, deheroizá­ló. a nemzeti érzést durván félretoló hang. Rózsa Sán­dor-filmünk odatartozik, mely a köztes utat választ­ja: ebben a mítoszban nagy­szerű emberek mozognak, ám a körülmények lefogják kezüket, csak a lehetőségei­ken belül cselekedhetnek. — Ha már benne vagyunk, bizonyára van véleménye a helytelen, gyakran kifejezet­ten zavaró ö-zésekkel kap­csolatos kritikákra, megjegy­zésekre. — Hogy 1836-ban ho­gyan ő-ztek a szegedi tanya­világban, azt ma már ne­héz megmondani. A bírála­tokat természetesen elfoga­dom, bár őszintén bevallom, kényszerhelyzetben voltunk. El kellett dönteni, legyen vagy ne, s amikor mellette maradtunk, az a cél vezérelt, hogy sajátos ízt, jelzést ad­junk. Viszont könnyen belát, ható: félszáz színészt meg­tanítani a helyes ő-zésre — reménytelen. Reménytelen? Hát, szóval, lehetne róla vitatkozni... K. L

Next

/
Thumbnails
Contents