Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

6 / VASÁRNAP, 1971. NOVEMBER 14. Zelk Zoltán m|a|g|a|z Roda Roda ANTIPELLIN, A LEGJOBB MOLYIRTÓ — Na hát mit hozott." — kérdezte dr. Brzezlarzlk, mint már a nevéből is látható, bécsi egyetemi tanár. — Hát mit hozott? — kérdezte Imi-a bugásán. A gyáros ajkát harapdálta. — Udvari tanácsos úr — smondita —. itt... egv kis téve­désnek kellett történnie — Na, na hát hol történt a téwedés? Majd elintézzük. — Arra talán emlékszik, udva­ri tanácsos úr, hogy pár hétfel «wlőtt itt jártam Önnél egy bi­zonyítvány végett, kérem? De Bizczáarzik professzor neoi emlékezett. — Egy bizonyftvánv végett, ké­rem. udvari tanácsos úr. nevem Kdhofer. — Ah. égy. Hsen. igen. már emlékszem. A malátabonbon. — Nem. bocsásson már meg. udvari tanácsos úr. nem a ma­latabonbon Antipellin. Edhofer úr hátradőlt stfékében, és előadta: — AnUpetEm a tegjoMb nacáy­irtó szer. Húsz. év <>tó gyartutrk. kérem. nündenf<% rovarirtó szert. Nevünk van. Miklós mon­tenegrói herceg őfelségének is szállítói voltunk. Köszönősoraink vannak rovarirtó szerünkről min­den tehetséges szakértő tói és fel­sőbb helyektől. De. istenem. « köszön ős or okát nem publikál­hatjuk, mert ki tud ja-1- kii tucl­| .na. tetseene-e az a /.oknak a fel­sőbb fórumoknak. És itt vannak a rovarirtószer-szakmn különféle csaló cégeinek bizonyítványai — isten tudja. milyen — obskurus • asszisztensektől es csernovci pro­li essaarokt.ol. Gondoltam kedves ""Kdhoferem, elmész a mi híres ud­fvari tanácsosunkhoz. Brzezlarzik , rrriofwBzorhoz- viszel neki egv pár Hasit® Antipellint, és meg­kéred. hogy pontosan,- tudomá­nyosan vizsgálja meg. kémiailag, hakteorológlallag. kísérletileg, és állítson a .tan ki neked egy bi­zonyítványt. ainll az újságdk­bftn közzétehetünk. Ezért voltam bét itt « napokban. — Igen. igen. mür i-mféksBem. Két héttel ezelőtt — nemde? — Igenis, udvari tapácsos őr. Es hát három nappal ezelőtt ide­küTdtem a cégvezetőmet, és le­tett. kiérem., na. csak a rend kedvéért emfítem meg.i. letett így borítékot 500 kononávad az. asztalra... és —. kapott egy+bi­zonyitványt. Edhofer-ür lüőhúwrtt egy íxipír lapot. Dr Brzezlarzik egyetemi tanár AHOL, AHOL, AHOL Csanády János BALKÁN — Na. tehát. Edhofer úr. meg­van. mint látom, a bizonyítvány. — Igen, professzor úr. egy- bi­zonyítványt már kaptam '... de milyent! Kérem, olvassa csak személyesen. , Az udvari tanacsos úr megiga zitotta a szemüveget, es olvasta a sajat maga kiállította es aláírt bizonyítványt. Igv szólt; „A csikagot világkiállításon aranyeremmel kitűntetett Anti­pellin rovarirto szerrel. melyet oly sokan ajánlottak már ne­kem, tudományos kísérleteket vé­geztem. és o következő eredmé­nyeket kaptam; Egy költés szórmemolyt (haj­moly. ttnea pellíonella L.) Anti­petlinbe ,raktam, és már meg­lepően rövid idő alatt kitűnően növekedett. A hernyó, mély kü­lönben csak 6.7 mm hosszúságú­ra szokott megnőni. Antipellin­nel tenyésztve 100 mm hosszúra nott meg. teljesen kifejlődött, és szerfölött megerősödött. Még jobb eredményt értem el a ruhamoly hernyójával (tinea sarcitella L.) amrly Antipellin­nel tartva díszpéldányokat te­nyésztett ki. amelyek a szájcsúcs, tol a potroh vegéig 11,05 mm hosszúak lettek Ennélfogva nem vállalkozkatom arra, hogy az Antipellint a léte­ző legjobb molyirtó szernek mi­nősítsem. de azért kérem Ont. hogy 6 üvegei küldjön belőle sze­mélyes hasznalatomra. Mikor beléptein a kapun, a liftajtó már becsapódok és elsúgott a pillanat, csak azt a szőke másodpercet, azt a piros villanást láttam, ahogy fiús-kurtára nyírt szőke hajjal, s piros kabátban szállt fölfelé az ifjúság. Megint elkéstem — ezt dobogtam, meg ezt: Mit Is kerestem itten, ennek a sebolsincs városnak ebben a sosevolt házában, ahol a kapun épp belépve, ahol a szőke másodpercek, ahol a piros villanások, ahol, ahol, ahol, ahol. — Végül mi mást tehettem vofoa. a kapu küszöbére ültem, s mert itt ülők már ezer éve, látja a kószakállú ember, látják a toronylakó varjak s minden hajdani madarak: iU a városok kapójában, csak ül az öv egy szerelem. Ez vrírt-ts tdzonyitvány. A tu­dós összehajtotta és mondta — Igen. látja, kedves udvari szállító úr, ez a bizonyítvány hü­lyeseg. Ez* bizonv távollétemben asszisztensem szülte. De ne csi­náljon ebből magának gondot, Edhoter ur, en realista ember vagyok, ez az elvem: a nem tet­szőt simán kicserélem. Hagyja itt a flaskáit, hagyja itt a bizonyít­ványt, en személyesen togok egv új tudományos kísérletsorozatot végezni, az aztán egy egészen más bizonyítvány leez. De ki a hibás a félreértésért? ön, gyá­ros úr. Csak ön. Ha egy tudós, kenem. egy tudományos kísériei sorozatot végez, kérem, előzőleg tisztán es világosan meg kell mondani neki: ezt meg ezt ered­ményezze a tudományos kísérlet­sorozat. Ezután a tudós eszerint kószái elő a tudományos kísérle­teit: és ezek sikerülnek i-oixfltoa* BUI.IT MNIW Este a fügefák kísértek csak tovább, illatozva a benzingőzön át — aztán a halpikkelyes messzeség ben a tenger cüapult sekélyen. Gurultunk Szófia felé. A hegyek, elmaradtak, messziről mint valami tanyát, láttunk egy várost: itt született az államfő — mondtak, s volt valami fclemcíő: ezt hallani nehéz erdők tövén. Es hirtelen megmarkolt valami rég-volt emlékezel: Járt erre már az én szívem! Árhullámsodró ezredévek hozták? Keresztesek? Jobbágy hadak? A félhold alatt elhurcolt gyermekek? Darócban — vértben vívtam lófarka* várak ellen? Partizán-nyomokat tiportam a mélybepörgö hegyi-porban? — Valami megrázott akkor a mélyen felderengő balkáni éjnek kardsuhogtató erdejében: Szülő­hazám! Tatán még nem is éltem? S emmiféle fáUedezev nin­csen a címben Nem új­ság. hogy sóbánya van SzJatánan. Hogy mióta van. azt nem tudni pontosan, de a roméi időkben rabszolgák hada már járt lent. és hatén hordta mar­habórzsákokban hosszú létrákon fölfelé a sót. Gyanítani lehet, hogy a rómaiak se fölfedezóí. in­kább csak bányaszói valtak a szlatinai sónak Vándorol a falu. Amikor a há­zak alól kiszedték a sót. előbb utóbb megroggyant a föld háta, megrepedt a ház Le kellett bon - . tani, mielőtt belecsúszott volna a leszakadt tölcsérbe Ezt a jövés­menest más ember nem viselné ' el, csak az, aki a sóból él. Szla­tina népe. a környékbeli falvak emberével — akár magvai', akár ukrán, akár román — régtől fogva banvász. Csak mostaná­ban költözniük nem kell. Okos számítással, egyszerű megoldással elejét vették az elhagyót* bá­nyák beomlásénak. Nem tudom, mióta, és miért van az, hogy a mi nyelvünkben elsó szóra rémisztő a sóbánya. Riasztó töltete maidnem akkora, mint az ólombányénak Akinek újságoltam, hogy ide készülök, mindenki intett: vigyázz, istente­len rossz helv lehet' Viccből ugyan, de afi se hagyta ki sen­ki. hogy a sóbálvánnyá változás eshetőségeire figyelmeztessen Ilyen indítás utón mi lehet az ember edső kérdése, ha sóbá­nVászt lát? Még fogom a kezét köszönéskor a leszálláshoz ké­szülő Tamáskó Gusztávnak, de már gyóntatom is: ki lehet bírni a bányát? Meddig, hogyan, mi­lyen körülmények között? — Olyan ez a bánya, mint a szanatórium. Csak éppen a nao nem süt be. De e«ő se esik, szél se fúj, szikrázó világosság van Mi kell ennél több? Ha náthás a szlatinai ember, ne szedje az aszpirint, meg a italmopirinL ne költse a pénzét kalapkúrára, jöj­jön csak ide. itt meggyógyul. — És na a fejőre szakad a sóbánya ? Ekkora bolondságot caak meaz­SÓBANYA SZLATINÁN sziröl jött ember kerdezhet. Lent járunk már valahol „ föld alatt, benne a sóban, amikor bizony­gatják. nézzem meg közelebbről is. milyen keménv a" kősó. Ide nem kell támaszték, nincsen ala­dúcolás. itt tartja magát a só. Minden vágat mellett 30 méter vastag falat érintetlenül hagy­nak pillérnek. Mutatóujjamat megnyalazoin. hozzádörzsölom a falhoz, újra megnyalom, és csal­hatatlan bölcsességgel megálla­pítom, hogy ez valóban sóból van. Csökönyösség, de e£tv átkozottul gvors liftjárással lejjebb — ko­sár az a bányászok nyelvén, nem lift —, a 206 méteres mélység­ijén ugyanezt teszem. Majdnem háromszáz méternél járunk már. amikor nem kell külön nyalnom A fejtésnél akkora » sópor, hogv beszéd közben rászáll a nyelvem­re. Előbb azért álljunk meg a második szinten, mert itt érde­kes dolgok vannak. A sófehér fa­lu folyosó oldaláhan egyik szoba a másikat éri. Se ajtaja, se ab­laka — csak vakablaka, ajtó he­lyett pedig függöny —, de két­három ágy. asztal és szék, szük­ség szerint, mindegyikben van. Az egyik falán körpecsét formájú be­vésett fölírás: köszönet a gyógyí­tásért. Estétől reggelig ez a só­bányai emelet valóban szanató­rium. Reményüket vesztett aszt­mások jönnek ide a Szovjetunió minden részéből, este fél hét­kor leszállnak, kilencig mozit néznek, pingpongoznak, jönnek­mennek, nagyszerű étvággyal- át­alusszák az éjszakát Egy hét múlva minden különösebb orvo­st ápolás, gyógyszeres kezelés nélkül is érzik, hogy gyógyulnak. Több száz méter hosszúra nyúj­tott hordóhoz hasonlít legjobban az a lejtős aikruu amin a szana­tórium szintjéről a fejtéshez alá­szállunk a magunk lábán Meg­kérem kalauzunkat, a minden kérdésre tudományos pontosság­gal válaszoló, puritán egyszerű­ségű, rokonszenvesen közvetlen, bányászfamíliából származó bá ­nyaVezetőt, Trakszler Ferencet, oltsa el egv kicsit az akkumulá­toros lámpáját. Ekkora sötétsé­get se láttam még életemben. Ez lehet az abszolút sötét. Szentjá­nosbogár derengése itt reflektort játszhatna. A szabadtéri idején a szegedi torony fölső erkélyéről a díszlet­hordókat nézni hasonló látvány ahhoz, ami d fejtésnél fogad Csak annyi a 'hasonlóság persze, hogy ott is. Itt is apró embernek látszik, aki dolgozik. Egyszerűen kamrának mondják csak azt a részt, ahonnan kivitték vagy most szedik a sót. Emberi erővel ennél nagyobb kamrát talán se­hol nem készítenek 6e föld alatt, se fölötte. Igaz, itt is gépek dol­goznak, és lépten-nyomon rob­bantanak. Kézi munkát csak a csinosításnál látni. Hogy egyenes és sima legyen a kamra fala. le­faragják csákánnyal, öt, kamra dolgozik, 500 tonna só kerül ki belőlük. 291 méter mélységből minden műszakban. Egv nap alatt másfél ezer tonna, egész év. ben 473 ezer. • Napi beszédünkben nagyon erős valami az, ami a vasnál is erősebb. Csillék fala, sínek vasa jelzi, mennyire szenvednek * sótól. Marja őket szakadatlan. A sóbányaszok pedig egészségesek, a betegek is gyógyulni jönnek ide Itt lent mindenesetre úgy lat­saik. sokkal erősebb az ember a vasnál. HORVÁTH DEZSŐ A légifelvételeket mindig Örömmel nézegeti az ember, hiszen nem a megszokott távlatból mutatják a várost. Ezek a felvételek kétszere­sen érdekesek: a 20-as évek Szegedjét mutatják be, fel­tehetően 1924 és 1929 között készültek. Egy városunkért rajongó egykori repülő ha­gyatékából kerültek elő, s Klárafalvi Aladár engedte át őket bemutatásra. Közlése szerint a kepekei Vilhelm Károly készítette, aki abban az 'időben Minur Gyulával együtt bravúrból többször ls átrepült H dóm két tornya között..•soiraábfct •atatfeás. —; AZ. FI-SO REPÜLŐKÖTELÉKEK cosuke szjsGEOtefiLcia:­A SZÉCHÉNYI TER EZER MÍ TERROL. EENT KÖZÉPÉN A L£CHN£B XFC&.JTOLL ÜAJLITA Á-EAKŰCZI TTJI I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents