Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 61. évfolyam, 236 szám 1971. október 7., csütörtök Ara: 80 fillér Megkétszerezik a szegedi szalámitermejést 722 millió forintos beruházás — Új üzemrészek és érlelőtornyok épülnek a vágóhíd helyén A szegedi közvélemény hallomásból már értesült ar­ról, hogy nagyarányú fej­lesztési program készül a szegődi szalámigyárnak. A negyedik ötéves terv idejé­re szóló beruházást — a Gazdasági Bizottság előter­jesztése alapján — a kor­mány a közelmúltban hagy­ta jóvá. Dr. Piros László, a Csongrád megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat igazgatója tegnap, szerdán délelőtt tájékoztatóban is­mertette a nagyszabású programot. Meghívta a tájé­koztatóra a Csongrád me­gyei és a Szeged városi pártbizottság, a tanácsok, a tervező és az építő vállala­tok vezető képviselőit is. Ott volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizott­ság titkára, dr. Varga De­zső, a Szeged városi párt­bizottság titkára, Kovács Imre, a megyei tanács el­nökhelyettese és Takács Já­nos, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese is. A szegedi szalámigyár re­konstrukciójára és bővíté­sére a következő öt eszten­dőben 722 millió forintot költ az állam. Az e pénzből épülő új üzemrészekkel és a bennük elhelyezett modern gépekkel a szegedi szalámi­termelést a jelenleginek két­szeresére növelhetik. Évi 400—450 ezer sertés és 30 ezer szarvasmarha vágá­sára alkalmas vágóhidakat építenek, olyan hentesüzemet hoznak létre, amely egy-egy nyolcórás műszakban két vagon hentesárut tud ter­melni. Az új szalámigyár feldolgozó részlege látja el hússal a régi üzemet is, és új szárító tornyokat is épí­tenek a jelenlegi vágóhíd helyén. Az új húsipari gyártele­pen iparvágány és modern szállítóberendezések könnyí­tik a munkát, az anyagmoz­gatást. A gépesítettség olyan magas fokú lesz, hogy a megkétszerezett szalámi­termelés ellenére is csak mi­nimálisan kell növelni az üzem dolgozóinak létszámát: jelenleg mintegy 800-an dol­goznak a szegedi szalámi­gyárban, s a beruházás el­készülte után sem számol­nak 950-nél több dolgozó­val. A nagyarányú építkezések egyik, szenzációja a 60 mé­ter magasra tervezett érle­lőtorony lesz. Ez az épít­mény a jelenlegi Tisza-parti toronyépület mintájára ké­szül, építészeti formájában azonban mutatósabb lesz, már csak azért is, mert 20 méterrel magasabbra építik. (A képünkön ábrázolt ipar­telep a modern, új húsipari üzem, a beruházási prog­ramtól azonban némileg el­tér a rajz: a tervezők a szá­rítótorony épületét a rajzon megduplázták, annak illuszt­rálására, hogy az esetleges további fejlesztéshez is meglesz a lehetőség és te­rület.) A beruházás építési költ­ségei együttesen mintegy 340 millió forintot tesznek ki, gépbeszerzésekre pedig mintegy 220 millió forint jut. A külföldről beszerzett gépek értéke ebből az ősz­szegből mintegy 40 millió forintot képvisel. A húsipari vállalat új te­lephelyén, az üzemépületek mellett gondoskodnak a dolgozók ellátásáról is 860 személyes öltözőt és fürdőt, kétezer adagos konyhát, és 370 személyes éttermet épí­tenek. Orvosi rendelőt is be­rendeznek az üzem terüle­tén, és — bár nem szerepel az eredeti programban — a vállalat egy 50 személyes óvodát is építtet az üzem­épületek mellé. Három la­boratórium szolgálja majd a termelés kémiai és bak­teriológiai ellenőrzését. Az építkezések megvaló­sulása után a jelenlegi Ma­ros utcai üzemben csak sza­lámigyártással foglalkoznak majd. az üzem egy eb részle­geit a vágóhíd területére, az új ü?emhelyre telepítik át Az építkezés generálterve­zőjének. a Szegedi Tervező Vállalatot, generálkivitelező­jének a DELÉP-et jelölték ki. Óriási föladatokat ró ez a beruházás mindkét válla­latra, árért is, mert arány­lag rövid idő alatt, IS72 és 1976 között kell elkészítem. A beruházás megvalósításá­nak egyik fontos kritériuma, hogy közben a jelenlegi ter­melés zavaralanul folytatód­jon. Az ütemezést oly mó­don határozták meg, hogy elsőként a hentesüzemet kell elkészíteni. 1973 első ne­gyedévében ennek az új üzemrésznek már termelnie kell, hiszen Csongrád me­gye ellátása szempontjából elsőrendű a jelentősége. A Maros utcában működő hen­tesüzem kapacitása rendkí­vül szűk a szükségletekhez képest az új üzem azonban nemcsak elegendő mennyisé­get, hanem teljes választékot is tud majd adni a lakos­ságnak. A sertésvágó üzem­részt 1974 első negyedében, a marhavágóhidat egy évvel később, a szalámifeldolgozó üzemet 1975 második ne­gyedévében, az érlelőtornyc­kat pedig 1975 harmadik negyedévében kell munkába állítani. A húsipari vállalat veze­tői évek óta dolgoznak e programon, így a beruhá­zást sok mindenben előké­szítették. Gondoskodtak az új, nagy húsüzem vízellátá­sáról, hiszen saját kutakat fúrattak; hamarosan befeje­ződik a hűtőház felújítása, aminek teljesítménye már az új követelményekhez igazo­dik; számos részletterv már a kivitelező rendelkezésére áll. A magyarországi nagy gépgyártó vállalatokkal ugyancsak eredményes tár­gyalásokat folytattak a gép­sorok és berendezések ha­táridőre való szállításáért. A továbbiakban minden azon múlik, hogy a kivitelező vállalat tudja-e majd bizto­sítani a szükséges kapaci­tást. Előzetes információk szerint a 722 millió forintos beruházásból — melyből az építési költség 340 millió — 1972-ben a DÉLÉP mintegy 52 millió forint értékű mun­kát tud elvégezni. Ehhez a rendkívül nagy vállalkozáshoz a vállalat megnyerte a társadalmi és tömegszervezetek támogatá­sát is, hiszen a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség válla­lati szervezete védnökséget kezdeményez a beruházás fölött Elutazott hazánkból a tanzániai alelnök Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délelőtt az Országházban fogadta R. M. Kawawát, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alel­nökét. Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke a délelőtt folyamán szintén fogadta a tanzániai alelnököt. R. M. Kawawa és kísérete délben a Zrínyi Miklós ka­tonai akadémiát kereste fel, ahol ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták. R. M. Kawawa és kísére­te szerdán éjszaka Budapest­ről a Román Szocialista Köztársaságba utazott. Podgornij Haiphongban A haiphongi kikötőben szerdán nagygyűlést rendez­tek a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére, amelyen Nyikolaj Podgornij­nak, az SZKP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Legfel­ső Tanács Elnöksége elnöké­nek vezetésével tartózkodik a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Nyikolaj Podgornij beszé­dében többek között hang­súlyozta: évről évre, hónap­ról hónapra erősödik és mé­lyül a barátság a Szovjet­unió és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság között, a testvéri szövetség a szov­jet és a vietnami kommunis­ták között. A szovjet vendégek a vi­etnami vezetőkkel együtt szerdán visszaérkeztek Ha­noiba. Visszatért a VDK főváro­sába Vlagyimir Novikov, az SZKP KB tagja, a miniszter­tanács elnökhelyettese és Szemjon Szkacskov, az SZKP KB tagja, a külföldi gazda­sági kapcsolatok állami bi­zottsága elnöke is. Tanácselnökök értekezlete a beruházások egyensúlyáról Dr. Papp Lajos államtit­kárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével szerdán a Parla­ment Gobelin-termében ér­tekezletet tartottak a fővá­rosi, illetve a megyei és me­gyei városi tanácselnökök. Az ülésen arról tárgyaltak, hogy melyek a legfőbb teen­dők a beruházási egyensúly, az arányos fejlődés alapjai­nak megteremtése érdeké­ben. Dreczin József, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese tartott vitaindító előadást. Egyebek között megállapította: A beruházási költségeket rendre az „alátervezés" jel­lemzi. Ez lehet jóindulatú té­vedés, de sok esetben tuda­tos törekvés, amely mögött a későbbi „többletpénzek" megszerzésének reménye van. Ezért az árkalkulációk az esetek túlnyomó részében rosszak, eihibázottak. Két eluralkodott szemléletnek kell „hadat üzennünk". Egyik, amely az egész egyen­súlyhiányt elbagatellizálja, a másik, amely a végletekig egyszerűsít, s a problémát csupán építőipari kapacitás­hiányban látja. A helyzet sú­lyos: a beruházási pénzfor­rások és a kivitelezés anya­gi-műszaki feltételei között olyan nagy a feszültség, hogy a legkedvezőbb népgazdasá­gi arányokat elérve sem le­hetne a kivitelerést néhány esztendő alatt vásárlóerő szintjére „felhozni". Meg kell érteni, hogy a népgazdasági szintű egyen­súly biztosításához elsősor­ban a beruházási keresletet, a beruházási vásárlóerőt kell szabályozni. Szükséges nyo­matékosan felhívni a válla­latok és a tanácsok figyel­mét arra, hogy konkrét ter­veik elkészítésénél pénzügyi lehetőségeik legyenek a meghatározók. <• A referátumot követő vi­tában a tanácselnökök szá­mos, figyelemre méltó javas­lattal járultak hozzá a ké­sőbbiek során megszülető konkrét határozatok kialakí­tásához. VILÁG PROLETÁRIAt, EGYESÜLJETEK! A rút* kis Izabella Hogy milyen felelősség a várost előre tervezni, mutat­ja az Izabella-híd esete is, melyen 36 évvel ezelőtt, 1935­ben kezdődött meg a forgalom. A római hadiutak hellyel­közzel még ma is használhatók, erre azonban nyugodtan rámondhatjuk, hogy használhatatlan. Kora reggel csúcsforgalom van már, a gyárakba nagyon sokan gyalogosan sietnek, s a keskeny járdán két ember éppen hogy elfér egymás mellett. Korlát nincs, egy rossz lépés és már csikorognak az autófékek... A villamos néha percekig ácsorog, hiszen előnyt kell adnia a gépjárműforgalomnak. A liidat vasúti felüljáróként épí­tették valaha, de manapság a villamosvasút is szívesen bebújna alá, ha tehetné Somogyi Károlyné felvételei Olykor valami miatt meg kell állni a gépkocsisornak is, s itt a hamisítatlan közlekedési dugó. Ha cz Szeged kapuja — és az —, akkor igencsak meg kell szenvedni a bcbocsát­tatásért. Az Izabclla-híd nem korát élte túl, hanem önmagát! Mert autóból aztán akad elegendő, sőt a hldacska átbo­csátó képessegéhez képest sok is. Olykor végeláthatatlan az autófolyam, s persze két nyomsávú közlekedésről szó sem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents