Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

VASÁRNAP, 19*L OKTÓBER S. TORZSGARDISTANAK LENNI mlaigia A TÁLCÁN NYÚJTOTT GONDOLAT Ma a világ legtöbb gyorsan fejlődő ipari országban sokkal több külföldi szabadalmat vásárolnak meg, mint amennyit eladnak. Sőt, akadnak olyan nemzetek is, amelyek többet költenek licence vételre, mint a hazai kutatásra. A szabadalmak megvásárlása különösen a kis- és közepes országok életében döntő. Ma már a nagyhatalmak közül is kevés dicsekedhet azzal, hogy önmaga képes a tudomány és a technika valamennyi ágában eredményesen dolgozó kutatási és fejlesztési gárdát fenntartani; és erre megfelelő pénzt áldozni. A mi gazdasági életünkben is egyre mindennaposabbá válik, hogy külföldről műszaki gondolatot, gyártási módot vásárolunk meg, és, ha modern technikát veszünk, akkor végre nem sajnáljuk a pénzt a betanulástól, sem, tehát áldozunk arra is, hogy az újat alkalmazó szakembergárdát kinevelje az eladó ország. Tehát: itt már nem is a berendezés az elsődleges, hanem a tudás! A műszaki gondolat megismerése és átültetése a hazai viszonyoknak megfelelően. A szabadalmak vásárlása soksok előnnyel kecsegtet. Általában főleg a gazdasági vonatkozásait szoktuk boncolgatni, azt, hogy készen kapunk olyan gyártási technológiát, modern megoldást, amit nekünk már nem kell „újra felfedezni", hanem csak megtanulni. Az is igazság, hogy nem isienne sem anyagi, sem szellemi képességünk, hogy mindazzal foglalkozzunk kísérleti laboratóriumokban, próbaüzemekben, amire az ipar átalakításához és korszerűsítéséhez okvetlenül szükségünk lesz. Meg ott az idő is — hogy valamennyi érvet összefoglaljunk —, évekbe telik, amíg valami valóban újszerű megszületik!... De a pénz, a szellemi kapacitás, az idő „trojkája" mellé még szeretnék valamit hozzátenni: a szabadalmakkal együtt ipari kultúrát is vásárolunk. Tehát nem csupán az időt gyorsítjuk fel azzal, hogy a kísérletezés idejét kizárjuk és a készet kapjuk meg, hanem ezekkel a jól kiválasztott szabadalmakkal új gyártási gondolkodást is vásárolunk. S erre legalább olyan szükségünk van, mint a korszerű berendezésekre és termékekre. Akik előttünk járnak — és csak onnan szabad ma technikát, műszaki gondolatot vásárolni, ahol előttünk járnak —, ott megtanulták már kihasználni a belső tartalékokat, a korszerű üzem-és munkaszervezéssel a lehető legjobban hasznosítani a kor műszaki eredményeit. Rajtakaptam magam, hogy milyen szívesen használom a „korszerű" kifejezést. Nem árt ennél is időznünk, mert sokszor halljuk, hogy a legjobb technikát, a világon szinte egyedülálló gépet vásárolt valamelyik üzem, hogy ilyen és ilyen berendezés alig akad még más országokban... Nem tudom, hogy ezzel minden esetben dicsekednünk kell-e?... Nem tükröződik-e ebben egyes vállalatok „nagyhatalmi" gondolkodása?... Ugyanis: nekünk nem a világ legjobb technikájára és licenceire, gyártási módjaira van szükségünk — hanem arra, ami a mi viszonyainknak legjobban megfelel!... A mérce még így is magas. Mert azt nézzük, és azt kell néznünk, hogy mire vagyunk képesek. Ezért mindig a képességeink legyenek a döntők az új kiválasztásában is, és itt most nem is elsősorban az anyagi képességekre gondolok, mert nincs drágább az olcsó, de rossz berendezésnél, hanem: arra, hogy mire vagyunk képesek gyártásiműszaki kultúránkban. Az utóbbi években meggyorsult hazánkban a licence vásárlás. Sokan ezt sokáig fölösleges pénzkidobásnak érezték, ma már egyre ritkább az ilyen hang. De olyanok még ma is szép számmal találhatók, akik, ha választani lehet egy abszolút újdonsággal bíró licence és egy nagyjából korszerű gép (mert egy berendezés eleve nem lehet már olyan modern) között, akkor sokkal inkább a készen kapott Derendezés felé hajlanak. Pedig: a készen kapott gondolat a több\ Tulajdonképpen türelmetlenkedhetnénk is, hogy igen-igen, elég sok szabadalmat vettünk (csak zárójelben mondom, hogy tisztes mennyiségben adtunk is el!), és egyre több licencet hasznosítunk, de azért elkelne belőlük több is. De, ez esetben mégis a pénzre kell hivatkozni. Sőt, a jelenlegi beruházások feszültsége, a rendelkezésünkre álló deviza — mert akár a szocialista országtól, akár nyugati cégektől vásároljuk meg a licenceket, elég sokba kerülnek —, be is határolja a lehetőségeinket. Legfeljebb úgy tudjuk „sokszorozni" az anyagi forrásainkat, ha jól sáfárkodunk a rendelkezésre álló összeggel, és valóban olyan licenceket veszünk, amelyek szellemi és anyagi vonatkozásban a legtöbb hasznot hoznak. BAN JÁNOS A FAKÓN évgyűrűk jelzik az éveket. Jó dolog az, hogy egy-egy gyárban, közösségben is figyelnek erre, hogy az üzemi „évgyűrűket" is jelzik a törzsgárdajelvények. Kinél csak öt, kinél tíz vagy még több esztendőt jelölnek, s minél több az esztendők száma, annál nagyobb a megbecsülés is. A hűség, a szorgalom, az egyhelyütt végzett munka tisztessége követeli ezt. Az elmúlt néhány hónapban számos gyár és vállalat ünnepségeiről adtunk hírt; megannyi jelzést arról, hogyan méltányolják a hűségesek igyekezetét a munkásközösségek. Napjainkban, amikor számos vállalat munkaerőgondokkal küzd, ennek különösen nagy jelentősége van. Hisz mindenütt céltudatosan kell törekedni a dolgozók megtartására. meggyökereztetésére. Korábban gyakran elhangzott a kijelentés: a gyári „családfa" legrégibb, legtörzsökösebb ágai nem kapnak annyi fényt, annyi kertészi gondoskodást, amennyi fejlődésükhöz. terméshozó növekedésükhöz méltó — és elegendő. Az idei tapasztalatok azt mutatják, nem volt eredménytelen a jobbító törekvés. Az üzemek legtöbbjében valóban megadták a módját a törzsgárdisták ünneplésének. Érdem szerint jutalmazták a hűségeseket. Érdem szerint. Ez a megállapítás pedig már magában foglalja a különbségtevést is. Nem egyformán. nem csak és kizárólag az évgyűrűkhöz igazítva, hanem differenciáltan. Amit annak idején a SZOT-irányelvek megfogalmaz, tak, azt most gyakorlattá tették a vállalatok. Nevezetesen: a meghatározott tartalmú munkaviszony — a törzsgárdaévek — megszerzése csupán egyik feltétele a törzsgárdatagságnak. A további feltételekről, a tagok kötelességeiről azt mondja például a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szabálygyűjteménye: „A munkaviszonyból eredő kötelességek lelkiismeretes, jó és pontos ellátása, a vállalati munkában való példamutató részvétel, példamutatómagatartás, a munkafegyelem példás betartása." Ugyancsak a kötelességek közé sorolják a munkahely és a munkatársak megbecsülését, a szocialista közösségi magatartásra nevelést is. Ez egy minőségi mérce beállítását méghozzá elég magas szintre való állítását jelenti. Még's hány és hány törzsgárdajelvény kiosztására kerülhetet sor a KSZV-nél az augusztusi napokban, tükrözve, hogy sok derék, szorgalmas, példamutató törzsgárdatagja van a vállalatnak. Csupán a 30 éves vagy ennél hosszabb törzsgárdatagságért járó aranygyűrűt 122-en kapták meg. Nyilvánvaló azonban, hogy minőségileg nagy különbségek adódnak két dolgozó munkája között, bármennyi évben is mérjük a munkaidőt. Ezért helyeselhető az öt évre készült szabályzat másik kitétele: „Nem lehet a törzsgárda tagja, méltatlanná válik a tagságra az, aki a munkafegyelmet súlyosan megsérti, sorozatosan fegyelmi vétségeket követ el, vagy a munkaviszonyból eredő kötelességeit felületesen teljesíti.. .*• A pozitív és negatív oldal így egészíti ki egymást. Mindez a megkülönböztetés a törzsgárda felhígulása ellen irányul, egyben érvényt szerez annak az elvnek is, hogy aki többet adott a közösségnek, többet is kapjon. Hogy mennyivel? A KSZV-nél is, máshol is igyekeztek sokoldalúan differenciálni — mindig a jól dolgozó hűségesek javára. A megkülönböztetett anyagi és erkölcsi megbecsülés jele, hogy év végi részesedésnél — meghatározott szorzószám szerint — magasabb összeget kapnak a törzsgárdatagok, hogy a lakáselosztásnál. lakásépítési akcióhoz nyújtott támogatásnál rájuk gondolnak elsősorban; s hogy béremelésnél, előléptetésnél, jutalomüdülésnél, bölcsődei, óvodai felvételnél — általában: mindenben — figyelemmel kell lenni a törzsgárdatagok érdemeire és érdekeire. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a Szegedi Konzervgyár törzsgárdaszabályzata külön fejezetet szentel annak, hogyan is vonják be jobban a törzsgárdatagokat a vállalat ügyeinek intéHa bosszúságot okoz a gyermek bizonyítványa, gyakran derül ki, hogy a papa viszont osztályelső volt az iskolában. Ez úgylátszik vasszabály. De ugyan hol vannak az egykori rosszabb tanulók? Akadnak szerencsére kitűnő emberek, akik elégeé becsületesek annak beismerésére, hogy az iskolában egyáltalában nem voltak eminensek. Igen meggyőzően fogalmazza ezt Leo Slezak. a kitűnő színész és énekes: „Óvodába és elemibejártam, és négy reáliskolai osztályt végeztem. A legjobb eredményt az ovodában értem el." Nos, Slezak művész volt; és a művészekről általában azt mondják, más törvények vonatkoznak rájuk, mint a közönséges halandókra, vagy akár azokra, akik a világtörténelmet csinálják. Közismert azonban, hogy például Winston Churchill, a nagy angol államférfi minden egyéb volt, csak nem osztályelső, és inkább családja jó kapcsolatainak köszönhette, hogy abba az állásba került, amelyben aztán tehetsége — a sok év folyamán elkövetett minden hibája ellenére — kibontakozhatott. Az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke, Eisenhower. nem tüntette ki magát különösképpen a katonai akadémián. Friedrich Schiller sem az első padsorokban ült. de Gerhard Hauptmann. Friedrich Nietsche, Bertold Brecht sem. A harmincas évkben híres író, Hans Fallada kivétel nélkül minden tárgyból megbukott, és idő előtt zésébe. Ezzel — az erkölcsi megbecsülés — nyilvánításán túl — jól kamatoztathatják a régi dolgozók nagy gyakorlatát és tapasztalatát. Jeles gesztus, ahogyan a konzervgyáriak anyagiakban is a maximumot igyekeznek adni. s jó mélyre nyúlnak a „pénztárcájukba". Az ötéves munkaviszonynyal, s a jelvény bronfokozatával rendelkezők 500 forint egyszeri jutalmat kapnak majd. Áz a több mint 300 törzsgárdatag viszont. aki már tíz éve munkálkodik a vállalatnál, havonta 100 forint, vagyis évi 1200 forint jutalomban részesül, A törzsgárdajelvény arany fokozatával együtt jár a vállalat kiváló dolgozója kitüntetés és a kétheti alapkereset. És így tovább; a babérkoszorús, a csillaggal ékes arany jelvények mellé a három, illetve négyheti alapkereset, 30 éves törzsgárdatagság után pedig — csakúgy, mint a KSZV-nél — arany pecsétgyűrű is jár a hűség jutalmaként, öt és tíz év között egyébként 10 százalékkal, 10 és 15 év között 15 százalékkal stb. — nő nünden törzsgárdatag nyereségrészesedése is. MINDEZEK jól tükrözik az egészséges törekvéseket: az igényes követelményekhez mért, az igényeknek megfelelő jutalmazás rendszere kialakulóban van üzemeinkben. Törzsgárdatagnak lenni egyre igazibb rangot jelent, s ezzel azt is. hogy a törzsgárdisták méginkább magukénak érzik munkahelyüket. SIMÁI MIHÁLY el kellett hagynia az iskolát. Anton Cseh óvnak. a nagy orosz költőnek a gimnázium két osztályát kellett megismételnie. Egyik nagy hiányossága volt a „fantáziátlanság", ahogyan bizonyítványába bejegyezték. Ha Richárd Wagnert iskolai bizonyítványa alapján ítélték volna meg. soha semmi nem lett volna belőle. Kiemelkedő példája annak, mivé lehet egy „reménytelen" vagy legalábbis „elgondolkoztató" eset, Albert Einsteiné, a nagy fizikusé és Nobel-díjasé. Rettenetes fáradságába került behatolni az egyszeregy titkaiba. A rossz iskolai eredmények természetesen nem automatikusan ígérnek későbbi sikert az életben és hivatásban. Ugyanannyi ellenpéldát is fölsorolhatnánk. Sok sikeres ember tűnt ki már az elemi iskolában, vagy később. a felsőbb osztályokban. Gondoktól gyötört szülők azonban jól teszik, ha emlékeznek pszichológusok, pedagógusok és más okos emberek egy régi bölcsességére: minden embernek legalább egy különös képessége van. Teljes alkalmatlanság normálisan fejlett lényeknél nem létezik, csak éppen egyesek „későn kapcsolnak". Az olyan diákok azonban, akiknek már az elemi iskolában a legnagyobb nehézséget okozza a 2 és 2 összeadása, semmi esetre se vegye a fejébe, hogy nagy matematikus lesz. Vegye tudomásul, hogy Einstein csak egy volt. WIELAND SCHMID HÁT EINSTEIN? MAKETTVILÁG A makett, a modell a műépítészek számára tulajdonkeppen csupán egy munkaeszköz a sok közül. Arra hivatott, hogy meg a tervezés stádiumában felkeltse a kész épület képzetét. Erre neki ls szüksége van, meg a beruházónak is, hogy egyszerűbben ellenőrizhetővé váljék: az kíszül-c, antll akartak, úgy Jelenlk-e meg az épUlet önmagában, az utca és a város képében, ahogy elképzelték, hogy nem tévdtek-e? A mrikettvilág — kis léptékénél fogva — vonzza a szemet és gyönyörködteti a szívet, mintha a mesevilág része volna. A hasonlat azért Is Ul, mivel, akárcsak az Igazi mesék, a makettek Is Igen közel állnak az emberhez és a valósághoz. Olyannyira, hogy ha valami nem Jön közbe, valósággá ls válnak. De néha, amikor a hétfejű sárkány győz. úgy Járnák, mint a tarján! halászcsárda, az ÜJszegedre álmodott SZOT gyógyszálló, vagy kz olajközpont — ,.az Idő lassan elszivárog", s ők őrökre ott lógnak ,Kt meaek tején". MTA Biológiai Kutató Központ Tarnai István, Károlyi István Roosevelt téri lakóház Borvendég Béla üa Í99l»S#*ÍS«if *iS9ü*«4 i S 8 íé »««»*M M* *»« smMm«M imm é^ámím^mm m m t itt *»irt«Hitt«*f jmM«»mm«»mm*m»»«»«»»»»«M««í>« mmi**mm ttMiKiiiMK - 'rífmp • ^ * -1 MHa, V * *»