Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1971. OKTÖBER tl. érkezett a magyar kormányküldöttség Dr. Timár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével szerdán Berlinből hazaérkezett a magyar delegáció, amely a magyar—NDK gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság 10. ülésszakán vett részt. A delegáció tagjai voltak: dr. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Hetényi István, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Kiss Ernő kohó- és gépipari, Pesti Ernő könnyűipari és Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lázár György munkaügyi miniszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese, valamint dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. Benke Valéria Baranyában, Kállai Gyula Komáromban Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán Baranyába látogatott. Délelőtt Pécsett, a megyei pártbizottság vezetőivel találkozott és kíséretükben megtekintette a Mecseik-aljai város több nevezetességét. Délután Komlón folytatódott a program. A pártszékházban Neubauer József, a városi pártbizottság titkára tájékoztatta a vendéget a húsz évvel ezelőtt várossá nyilvánított település életéről, fejlődéséről, gondjairól és terveiről. Ezután Bertke Valéria és kísérete megtekintette a bányaváros fiatal könnyűipari üzemét, a Május 1. Ruhagyárat, majd üzemi aktíva keretében a komlói vállalatok, üzemek dolgozóival találkozott és válaszolt kérdéseikre. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, szerdán látogatást tett Komárom megyében. Tatabányán, a megyei pártbizottságon Havasi Ferenc, az MSZMP Komárom megyei bizottságának első titkára, a megye más vezetői, valamint Tatabánya vezetői fogadták, és tájékoztatták a megye, illetve a város helyzetéről. Ezután Kállai Gyula vendéglátói társaságában felkereste a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár tatabányai üzemét, valamint a magyar Gyapjúfonó tatabányai gyáregységét. Kállai Gyula délután a megyei népfrontbizottságon eszmecserét folytatott a népfront megyei, járási és városi aktivistáival, a mozgalom időszerű kérdéseiről. A látogatás utolsó állomása a Környei Állami Gazdaság volt, ahol a korszerű szarvasmarh atelep et és a húsfeldolgozó üzemet tekintették meg. Nagyobb követelmények, fokozottabb társadalmi elismerés A honvédelmi miniszter tájékoztatója A hivatásos tisztek, tiszthelyettesek helyzetéről, életkörülményeik javításáról tájékoztatta az újságírókat szerda délelőtt a Magyar Néphadsereg központi klubjában Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. A miniszter elöljáróban elmondotta, hogy a tiszti, tiszthelyettesi hivatást választóknak állandóan növekvő követelményeknek kell megfelelniük, a hivatásos állománytól mind magasabb fokú képzettséget, felkészülést követel meg a fejlődő haditechnika, hadtudomány. A katonai pálya egy életre szóló politikai és társadalmi elkötelezettség a haza, a dolgozó nép elért vívmányai, békés alkotómunkája védelmében. Egész embert igénylő nehéz hivatás, s akik ezt választják, azt is vállalják, hogy egyéni érdeküket, magánéletüket alárendelik a szolgálati érdekeknek, követelményeknek. 1971. június 1-ével lépett életbe a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet. A jogszabályok részletesen meghatározzák a hivatásos állományba lépőkkel szemben támasztott alapvető követelményeket, növelik a rendfokozatok tekintélyét, korszerűsítik az előléptetési rendszert. Az új rendelet a nagyobb fizikai és szellemi igénybevétel ellensúlyozásaként lehetővé teszi, hogy a megbetegedettek egészen felgyógyulásukig teljes illetményüket kaphassák. (Korábban ez csak négy hónapig volt lehetséges.) Szolgálatképtelenné válás esetére 12 havi Illetménynek megfelelő leszerelési segélyt ír elő. A munkaviszonyban eltöltött korábbi esztendőket is beszámítja a szolgálati időbe, s bevezeti a jutalomszabadság rendszerét. Külön kormányrendelet gondoskodik a leszerelők és a nyugállománynak fokozottabb megbecsüléséről, s olyan nyugdíjrendszert alakítottak ki, amely egyrészt ösztönzi a tiszteket, tiszthelyetteseket, hogy a szolgálat felső korhatáráig, 55. életévükig dolgozzanak, másrészt anyagi biztonságot nyújt a szolgálatra alkalmatlanná váltaknak. Az új rendszer nemcsak azonos nyugellátási formákat (szolgálati, rokkantsági, özvegyi stb.) biztosít a polgári foglalkozásúakéval, hanem a katonai hivatás sajátosságait is figyelembeveszi. így a munkaviszonyban álló férfidolgozóknak általában 60. életévük elérésekor folyósítható az öregségi nyugdíj, a fegyveres erőknél a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzéséhez viszont 20— 25 évi szolgálati idő is elegendő. A teljes nyugdíjöszszeg folyósítása katonáknál már 50. életévük betöltésénél is lehetséges. A hivatásos állományról való gondoskodást tükrözi a hivatásos tisztek, tiszthelyettesek illetményének szabályozása is. Olyan rendszert vezettek be, amely kifejezi a hadsereg minőségi fejlesztéséből származó követelményeket, s amely nagyobb lehetőséget biztosít a munka szerint megkülönböztetett jövedelemelosztásra. Emelkedtek a rendfokozati illetmények, s a hosszabb szolgálati idő megbecsüléseként nőtt a korpótlék. Az új rendszer biztosítja minden tisztnek, tiszthelyettesnek, hogy illetménye még akkor is rendszeresen növekedjék, ha egész szolgálati ideje alatt ugyanazt a beosztást látja el. A szolgálati követelményekből fakadó többletterhek ellensúlyozásaként megtérítik a költözködéssel együttjáró költségeket, s a szolgálati erdekből áthelyezett tiszteknek, tiszthelyetteseknek albérletidíj-hozzájárulást fizetnek. A miniszter elmondotta, hogy állandó erőfeszítéseket tesznek a hivatásos állomány lakáskörülményeinek javítására, kedvezményes lakásépítési lehetőségekhez juttatják a szolgálati otthonukat elhagyó nyugdíj előtt állókat, s bővítik az egyedülálló tisztek elhelyezésére szolgáló, úgynevezett nőtlen tiszti szállókat. Az egészségügyi ellátás fejlesztése érdekében korszerűsítik a néphadsereg kórházait, s több újat is építenek. Szervezetten gondoskodnak a tisztek, tiszthelyettesek feleségeinek, illetve családtagjainak munkalehetőségeiről, gyermekeik iskoláztatásának biztosításáról. Keresem a tanyáját. Útbaigazítanak. Kicsi tanya a szatymazi határban. Nagy fák rejtik. Hullatják levelüket. Az öregasszony nem szereti. Mos, kint a jó időn, a napon. Köszönök. Megijed, szinte előreugrik. — A szegényháztól Jött? Nyugtatgatom. Sopánkodik, ha ő előre tudja, másik ruhát vesz. Már adja is az életét. — Nem mondom meg, mennyi vagyok. Hetven elmúltam. Fél holdat mértek ki a házhoz, fél holdat kapok háztájinak. Vizes. Kiviszi a víz a kukoricát. Kinek adhatnám felesbe? Egyik nyáron a Béke Tsz-ben tiszta búzát adtak. Elmentem az irodára, mert nekem nem hozták. Akkorra másnak vitték. Alacsony, púpos, piros kendős aszszony Tápai Istvánné. Papucs a lábán, lyukas harisnya, szakadozott kék köpeny. Kitárulkozik. Tapasztani kellene a minitanyát, honnan vegyen hozzá embert? Itt a tél is. Ritkán Dunaújvárosba utazik kisebbik fiához. Sokba kerül, odavissza 118 forint. — Nem tudom, felmegyek-e télen. Akkor elprédálom a jószágot. Szépek ám. Ennyi még soha nem volt. Két kakas, tizenöt tyúk. A menyem ideges. Mindjárt megharagszik. Szent Istvánkor lejöttek. Akkor is mondta: az a baj, mama, hogy összeveszünk. De tényleg, nem a szegények házából jött? Ottó Winzer szerdai programja Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere szerdán délelőtt feleségével és kíséretének tagjaival ellátogatott a Kőbányai Gyógyszerárugyárba. A gyárlátogatás programjának bevezetőjeként dr. Varga Edit igazgató tájékoztatóját hallgatták meg a vendégek. A tájékoztató után megtekintették a gyárat, majd a gyártási folyamatok különböző fázisait ismertető színes rövidfilmet nézték meg. A Kőbányai Gyógyszerárugyárból a Német Demokratikus Köztársaság budapesti kulturális és tájékoztató központjába vezetett a vendégek útja, ahol jelen volt Péter János külügyminiszter, valamint dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete is. A vendégeket Heribert Reisenweber igazgató tájékoztatta a kulturális intézmény tevékenységéről, eredményeiről, további feladatairól. Jugoszláv szakszervezeti delegáció Szegeden A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának meghívására háromtagú jugoszláv szakszervezeti küldöttség érkezett tegnap, szerdán Szegedre. A delegáció vezetője Vass Béla, a jugoszláv szakszervezetek szabadkai tanácsának elnöke, tagja Tomaskovics Marko alelnök és Berki István, a szolgáltatóipari dolgozók szakszervezete szabadkai tanácsának elnöke. A vendégek délelőtt az SZMT székházában találkoztak Csongrád megye szakszervezeti tisztségviselőivel, Juhász József, az SZMT vezető titkára köszöntötte őket, majd Hajas László, az SZMT titkára tartott tájékoztatót a szegedi lakáshelyzetről, a lakásépítkezésekről, az igénylések módjáról, azok kielégítésének lehetőségeiről, s hogy ebben a munkában milyen helyet és szerepet töltenek be a szakszervezetek. A szabadkai szakszervezeti vezetők délután ellátogattak a Dél-magyarországi Építő Vállalat központjába, majd megtekintették az átadás előtt levő szegedi házgyárat, s megnézték a szegedi Patyolat Vállalatot. Fogadta a jugoszláv vendégeket a városi pártbizottságon Sipos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára is. A vendégek ma, csütörtökön Hódmezővásárhelyre utaznak, ahol ugyancsak a dolgozók lakáskörülményeit tanulmányozzák. Ellátogatnak a divatkötöttárugyárba, megnézik a gyári lakásépítkezéseket, valamint a vásárhelyi állami gazdaság munkásainak lakótelepét. Holnap, pénteken az SZMT szegedi székházában Kopasz Józsefné, a KPVDSZ megyei titkára ad tájékoztatást a vendégeknek, hogy milyen a szegedi lakosság kereskedelmi ellátottsága. Megnézik a szabadkai küldöttek a Centrum Áruházat, majd fogadja őket dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb-titkára is, hogy képet adjon az itteni lakásépítkezésekről, az igénylések módjáról és az elosztás rendjéről. — Hetek óta fáj a lábam. Elestem a kemény, szikföldre. Ritkán esek el. Ecetes ruhával rakosgatom. A gyerekek? Volt nékem esküdt uram. Háborúban kapta a baját, az elsőben. Nálam halt 'meg. Harminchat éves volt. Két gyerekem maradt, két fiú. — Nem tudok az idősebbről. Az utolsó háborúban maradt el. Szépformájú legény volt. Leveleket írt Angliából. Említette, hogy kimennek Amerikába. Nagy tél volt, nem válaszoltam, nem küldhettem levelet. Nagy hó volt. Később szégyelltem. Azt hihette, meghaltam. Hiába kerestettem aztán. Maga nem tudná megkeresni? Remény csillan szemében és ragaszkodás, örül az öregasszony. Pedig nem ismer. Járadékos. Havi 300 forintot kap a szövetkezettől. A háztáji kínlódás ebben a korban. Kevesen magánosak, Zakar Annust bevitte családja a városba. Jó, erősfájú asszony volt, 93 éves. Tápai Istvánné Galiba Tecához jár, a barátnőjéhez. Annak rádiója van. Ott éri az este, vele alszik. A sötétben rossz botorkálni, felbukik az ember, és kész a baj. Vasárnap ment volna szomszédolni, a tévében Rózsa Sándort mutatták. Jó lehetett. Főzni kellett, húst hozatott a boltból. Maradt belőle. — Maga szereti? Megmelegítem. Szilva is van. Vagy őszibarack. Nem a legszebb, kemény. nyem szólt: nem kell ezzel takarékoskodni. Negyedik emeleten laknak, zárt ajtóknál. Elintézné, hogy félárus jeggyel felmehetnék? — Szegedre ls mennék a fürdőbe. Van olyan, akinek megadják az ingyen fürdőt. Hiába mondanám a téesznek a vasúti jegyet, a fürdőt, nem segítene. Szeged szép. Magukhoz nem lehetne felmenni a télen? Ha a fiamékhoz nem lehetne? Nem fogy a szóból. Árad. Egyedülvalóság tengere. A szomszédok jó emberek, rokonok is. Húsvétkor bent maradt a városon, rendőrökkel akarták feltörni tanyáját, mi van vele. Levelekkel hadakozik. Pörögnek, hullanak. Megértek. Szép csendesen meghalnak. Elborítják a tenyérnyi udvart. Söpri, söpri szakadatlan. A tetőn is sárgállanak. Gyereket kellene fogadnia, aki letisztítaná. ÖRÖKÖS AJANLKOZAS EGYEDÜLVALÓSAG TENGERE Fordul a kicsi lélek. Kihoz három barackot, hullott félét, és bátortalanul kínálja, mutatja. Nem veszem el. Megint térül, kihoz a kicsi tanyából egy új ruhát. Felakasztja az ólra, a mutatós kendőt felköti. Simít rajta. Nekem mutatja magát. Mint a gyerek, dicsekszik. Pedig sír belül, keservesen zokog, azt rejtegeti. Zöld ablakú a tanyája, kék csomagolópapírral betakarva az üveg. Háborúból ittfelejtett csajka az udvaron. — Hogy van az, elveszik a házát, akit bevisznek a szegényházba? Fürdenek ott? Ügy szeretnék fürdeni. A fiamnál is van fürdőkád. Szép lakás. Jól keresnek. Annyi a villany, 160 forintot fizetnek érte havonta. Bementem a WC-be, nem gyújtottam villanyt. Nem áll rá a kezem. Takarékoskodni is kell. Láttam jóL A meMatat két kakas. Vágnivaló. Ha hazajön a fiú, paprikás lesz. Ha hazajön. — Mennék magukkal Szegedre. A fürdőbe. Megétetném a tyúkokat és mehetnék? Megtennék? Éjszakára elmennék. Hol is aludhatnék? Miklósék szívesen látnának, de nem tudhatom, hogy a gyerek otthon van-e, aki elvált? Akkor nehezen férünk. Maguknál nem aludhatnék? Szidja a hernyókat. Másznak a tanya falán. Leveri. Káromkodik, szájához kapja kezét. — Nem mondom, hogy nincs isten. Mindig jobb hinni. Mennyi szerencsétlenség megesik. A templom messze már nekem, bent a faluban. Búcsúzkodom. Jön, követ. Hűségesen. Hiába dobnám szóval, újra visszajönne. Az autóig kísér. Szüksége qán rám. Szeretni akar, tartozni valakihez. Percekig, órákig, napokig, ha többre már nem lehet Hálás. Adakozó. Mondja, mondja... — Nem élek itallal. Maga szereti? Bort, sört, pálinkát, hoztam volna. — Nem szeretem. — Húst? Szokott enni? — Szoktam. Ha főznek otthon. — Szegeden él a családja? — Ott. — Szép az. Volt címem. Császárné Újszegedről, elvállalt volna. Elhagytam. Elherdáltam. Nem eszek én sokat. Nyugdijam is van. — Maga elvállalna? -» , Sz. Lukács Imre