Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

VASÁRNAP, 1971. OKTÖBER 3. III1 eMMB———— 3 Kádár János beszéde időszerű kérdésekről (Folytatás az 1. oldalról.) ság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a munkaspolitika, a munkásosztály és a parasztság nagy politikai, erkölcsi sikere. Jelenleg a termelőszövetkezetek adják az ország mezőgazdasági termelésének 70 százalékát, s ez megfelel gazdálkodó területük részarányának. A termelési színvonal országosan emelkedett, s kedvezően változott a parasztság élete. Ezerféle módon bizonyítható, hogy a mezőgazdasági dolgozók jobban elnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is. Mindenki, aki hozzájárult a termelőszövetkezetek fejlődéséhez, önérzettel, szocialista öntudattal és jogos, nagy örömmel gondolhat vissza saját munkájára. Kádár János a termelőszövetkezeti mozgalom lényeges vonásairól szólva a szocialista jelleg mellett kiemelte a közösségi életben nélkülözhetetlen demokratizmust, valamint azt a jó értelemben vett érdekeltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell hatnia. — A magyar mezőgazdáság szocialista átszervezése, a termelőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fejlődése mindenekelőtt a párt érdeme, a párté, amely megmutatta az utat. Érdeme a munkásállamnak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi erejével támogatta és segítette. Érdeme a munkásosztálynak. amely e társadalmi átalakulás vezető osztálya, a parasztságot, mint testvéri osztályt, a munkás-paraszt szövetség jegyében a szocialista fejlődés útjára vezette. Érdeme a parasztságnak. mert jól határozott: a szocializmus építésének útjára lépett. Megállapította, hogy a napokban megalkotott szövetkezeti törvény tovább fejleszti a szövetkezetek szervezetét. működését, elősegíti fejlődésüket. Kádár János a továbbiakban az ország általános fejlődéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonala jelentős mértékben emelkedett, megfelelő az előrehaladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kérdéseiről lehet és kell is vitatkozni, de amikor mérleget vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitathatatlan. — Fejlődésünk persze nem Jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink — folytatta. Kádár János. — A párt; a kormány — az illetékes testületek, szervezetek — az elért eredmények mellett mindig nyíltan szólnak a problémákról, a megoldandó feladatokról. őszintén beszélünk a hibákról is, amelyeket a szocializmus építése során helyileg. de néha országosan is elkövetünk. Voltak nehézségeink, és bizonyára a jövőben sem tudjuk majd a problémákat teljesen kiküszöbölni, hiszen tökéletesen sem gép. sem ember, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszítéseket kell tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítására, a beruházások elhúzódásának és szétaprózottságának megszüntetésére, a kötelességtudat, a munkafegyelem további javítására. Az eddiginél jobban érvényesítsük a szocialista elosztás elvét: ki-ki munkája szerint részesüljön a javakból, munka nélkül pedie ne részesedhessen az elosztásból. A párt első titkára a továbbiakban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. feiemelte, hogy fejlődésünk eredmenyeként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nemzetközi megítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedétt a szocializmust építő magyar nép becsülete, hitele. Külpolitikánk a szocializmus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nemzetközi helyzet alakulása ellentmondásos, bonyolult, számunkra, a szocializmust építő magyar nép — s általában a dolgozó emberek — számára kedvezően fejlők dik, az erőviszonyok alakulása a haladás javát szolgálja. A nemzetközi helyzet alakulásának ezen a tendenciáján nem változtatnak az imperializmusnak a világ különböző térségeiben tett agresszív erőfeszítései. A Magyar Népköztársaság szocialista külpolitikájával is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy béke legyen, világszerte felülkerekedjenek a haladás erői. Harcunkban szoros szövetségesünk a Szovjetunió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országokkal. Kádár János jelentós lépésként említette, hogy létrejött a. szocialista gazdasági integráció alapelveit rögzítő komplex program, majd rámutatott: — A haladásért és a szocializmusért nemzetközi síkon folytatott harc sikerének biztosítéka a szocialista országok egyesített ereje. Ezért pártunk és kormányunk minden körülmények között és minden alkalommal a szocialista országok egységének erősítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. A haladás, a kommunista világmozgalom, az összes antiimperialista erőknek még szorosabb tömörítésére törekszünk. Nemzetközi tevékenységünket tehát szocialista elveink, népünk érdekei és az igazi nemzetköziség eszméi vezérlik. Arra törekszünk, hogy a magyar külpolitikát következetesség, állhatatosság és áüandóság jellemezze, mert ez növeli országunk politikájának hitelét és erejét. Amikor nemzetközi találkozások során a legkülönbözőbb alkalmakkor beszélünk a tőkésországok képviselőivel, világosan kifejezésre juttatjuk: mi szövetségesek va7 gyünk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországaival és ehhez a szövetséghez hűek • maradunk. Ha a tőkésországok partnerként velünk akarnak dolgozni, szavunkra nyugodtan építhetnek; politikánk következetes, a szocialista Magyarország nem „tántorog" ideoda. A nemzetközi életben inkább becsülik azt, akikről tudják, hogy hova tartozik. Azzal az emberrel, aki mindig mást mond és más álláspontra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttműködni. Bizonyos értelemben így van ez az országok között is. — Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konkrét akciókban realizálódik és egyes lépéseink is megfelelnek külpolitikai elveinknek, a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival való szövetségnek. Ennek megfelelően, a napokban Budapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét L. I. Brezsnyev elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával. E konzultációk segítik egyesített harcunkat közös céljainkért és érdekeinkért. Ugyanígy a többi szocialista országgal is szoros kapcsolatban állunk. részt veszünk egymás pártkongresszusain, párt- és kormányküldöttségeket küldünk és fogadunk. Külpolitikánk alapelveinek szellemében dolgozunk a tőkésországok viszonylatában is. Fock Jenő elvtárs, a kormány elnöke nemrégiben látogatást tett a szomszédos Ausztriában. Nálunk járt a közelmúltban a francia külügyminiszter. Normalizált viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Államokkal. Erre törekszünk az NSZKval is, abban a mértékben és formában, ahogy megérnek ennek feltételei. Meszszemenően hajlandók vagyunk arra, hogy normális viszonyokat teremtsünk a különböző társadalmi rendszerű országokkal, amikor ez ésszerűnek és hasznosnak mutatkozik. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyunkat bizonyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normális legyen az állam és az egyház kapcsolata, s ez megfeleljen népünk szocialista építőmunkájának. A Vatikánnal való tárgyalások keretében intéződnek konkrét ügyek is. Ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mindszenty József véglegesen elhagyja Magyarországot. Rómába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köztudott, hogy ha mi az egyházak egyik-másik vezető személyiségével szembekerültünk. az mindig politikai összeütközés volt. Az embereket, mint állampolgárokat, sohasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hivő és ki nem, hanem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, segítője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együttműködésre vagy sem. Aki nem. azzal mindig megütköztünk. aki igen. azzal együttműködtünk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista elvek következetes érvényesítésével, a párt és a nép egységével elérjük, hogy hazánkban — belátható időn belül — teljesen felépüljön a szocialista társadalom. — Ezért harcolunk mi, magyar kommunisták, ezért harcolnak a szocializmus magyar hívei, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek. őszintén mondom, nagy őröm tapasztalni itt — de másutt is —, mennyit fejlődött népünk politikailag azokban a nagy harcokban, társadalmi összeütközésekben, amelyeket az utóbbi év. tizedekben, a fejlődés legújabb szakaszában átélt. És merem mondani, hogy most a tömegek, tíz- és százezrek olyan mély megértést tanúsítanak a közösség dolgai iránt, mint tíz, húsz vagy harminc esztendővel ezelőtt még kevesen. Arra van szükség. hogy a társadalmi cselekvésre kész emberek öntudatosak legyenek, világosan lássák céljainkat. s érett trondolkodásukkal, tapasztalataikkal. elhatározottságukkal segítsék elő a helyes döntéseket. Ezért következetesen tovább haladunk azon az úton. amelyen eddig is jártunk, erősítve és fejlesztve társadalmunk demokratizmusát, céltudatos szocialista tevékenységét. Az alku öröme Kétoldalt állnak a téren. Mint a cápák, meregetik orrukat az előttük járkáló tömegre. Szó ami szó, kifénylenek belőle. A legtöbb fényesre glancolva, hiszen jobbára utolsó útjának szánta ezt a gazda. Az öregebb és kisebb jószágok szerényen húzzák meg magukat a nagy bárkák és a híres külföldi márkák tövében. A tömeg pedig le-fel jár, mustrálja a kiállított autókat. Autó autó PIAC ÉS TÖMEG hátán, ember ember hátán. Nyüzsög a tér vasárnaponként. Valamiféle íiesta ez, ünnep, szegedi módra. Már csak a vurstli, a mutatványos- és mézeskalácsos bódék hiányoznak a térről, hogy a régi lóvásárok hangulata elevenedjék fel. Mert minden bizonnyal valamiféle atavizmus, romantikusabban szólva: „a vér szava" is mozgatja az embereket, készteti őket arra, hogy vasárnapról vasárnapra megjelenjenek a Szent István téren, az autópiacon. Ez lehet az ok. Hiszen csak kevés a komoly vevő, annál több a nézelődő. A drukker, és kibic, akik — ha nyílik egy motorház — máris ott teremnek. Behajtanak, szinte hegyesedik a fülük. Az új Wartburg pár hetes lehet. A kibicek félrefigyelmében egyszer csak megszületik a megállapodás. A vevő már szállna is be a kormánykerék mögé, új, pénzen szerzett helyére, a régi tulaj pedig a másik oldalon. De erre már felfigyel a közönség. — Micsoda? Megvettef! Mennyiért? — hangzik mindenfelől a kérdés. A válasz elveszik a zajban. Az árat csak a közel álló hallja, távolabb csak azt hallani már, hogy: — Nézzenek körül! Ez a napi ár. láthatják! — mentegetőzik az új tulaj. Lemondó legyintés a válasz a kibicek részéről, valami megsemmisítő felhördülés, amely ilyesmit jelenthet: — Ó, a pancser! Különben ritka pillanat, ha elkel egy autó. Inkább a nézelődés, árkérdezgetés dívik. És közülük inkább az előbbi. Régi ismerős ül kis Volkswagenjében. — Szevasz, hát te? — Tudod, lakást' kaptunk. El kell adni, hogy kifizethissem. De egész nap rám se nézett senki — pedig már 11 óra felé járhat — még azt se kérdezték, mennyiért adom. —- Hát akkor próbáljunk meg kérdezősködni! — dönti el végül is az ember. Vadonatúj Zsiguli, IH rendszámmal. — Mennyiért adja? — Kilencvenért! Tehát kilencvenezerért. Űj ára nyolcvanezer. Ügy látszik, a tulaj nem olvasta a rendeletet, hogy új áránál magasabban nem adhat el autót. Kint a MERKÚR - Merkúr NAPI 3—4 használtautótelepén csend van. Sok kocsi áll itt is, 10—20 látogató járja a sorokat. Nézelődik. Itt jóval kisebb a felhajtás, de az eredmény legalább olyan, mint a piacon. Napi 3 —4 autót hoznak, visznek. Hol többet, hol kevesebbet. Az árak is mérsékeltebbek. Néha a 10 ezret is eléri a különbség. Ám, néhány kocsinál — főként a ritka nyugati márkáknál — nagyjából egyforma az ár. Mert már van valami kiegyenlítődés is. A telepen nyugodtan nézelődik a 10—20 látogató. Elmennek közülük, helyükre újabbak jönnek. Egy hatalmas, öreg bárka, egy Plymouth parkol a telep sarkában. Potom 23 ezerért. Fiatal pár nézegeti, beleülnek, mustrálgatják. Valószínűleg az olcsó ár kapta meg fantáziájukat. De aztán csak felülkerekedik a józan ész, és odébb állnak. Arrébb régi Wartburgok egy csoportját vizsgálgatják. Belekukucskálnak a motorházba is. Ezeknek több reményük van elkelni. Áruk sem sok, 18— A BIZALOM VISZONYLATAI 35 ezer között váltakozik. A szép, új, alig pár éves autók körül mintha kevesebb lenne a nézelődő. De hát ezekből is elkel egy-egy, amikor valaki nem sajnál 50 ezret használt kocsira. Alku ninai a Merkúrnál. Ida többnyire venni jönnek. Néhányszor körülnéznek, aztán, ha éppen van ízléshez és pénztárcához mért autó, megveszik. A piacra talán az ösztön viszi az embereket. Kevés az igazi vevő. A törzsközönség viszont állandó. Fiesta, vasárnap, ünnep, a régi jó vásárok hangulata szerint. Csak az alku hiányzik. Az igazi, amúgy olaszos vagy spanyol—amerikai módra, meg úgy, ahogyan az a régi lóvásárokon dívott. Mert az eladók sem kupecok, azaz nem akarnak feltétlenül eladni. Sokan inkább hazaviszik ötször is az autót, mintsem engedjenek. Ezért, vagy azért, mert nem is kéri tólük senki. Egy kicsit ünnep a Szent István téri vasárnap. Szórakozás is, egy kicsit az idegek, meg a bizalom játéka is. A bizalomé is, mert a vevők itt általában tudják, értéke fölött veszik a kocsit, ha napi piaci áron is. A Merkúr is a tényleges érték fölött árui, mégis, közelebb a realitásokhoz és főként a kocsi glancolt külső mögötti lelkéhez. Kinek melyik, ki melyikben bízik. Az eladó többnyire a piacban. A vevők ... ? Körükben inkább megoszlanak a vélemények. Sokan, a többség talán a Merkúrt pártolja. Egy azonban biztos! A közönség, a kibicek feltétlenül pártján állnak a piacnak. A térnek, a vasárnapnak, az ünnepnek, a fiestának. Szávay István Szabadkán is siker Enyedi Zoltán felvétele A Szabadkai Ipari Vásáron részt vesz a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat is. A szegcdi nagyvállalat bemutatja legújabb termékeit, köztük a hazai kiállításokon nagydíjjal kitüntetett trikoplan műanyag ponyvaszövetei. A kenderfeldolgozó ipar termékeinek nagy sikere van Szabadkán Pártmunkások t a pa szt a I a t cse r éj e Hasznos kezdeményezés első lépéseként került sor a pécsi és a szegedi járási pártbizottság és tanácsi hivatal vezetőinek tapasztalatcseréjére Szegeden, iiletve a szegedi járásban. Gyenes Pál, a pécsi járási pártbizottság első titkára, Mesztegnyei Imre, a pártbizottság osztályvezetője, és Brucfc Imre, a pécsi .járási tanácsi hivatal elnöke két. napot töltött Szegeden, dr. Kovács Józsefnek, a szegedi járási pártbizottság első titkárának, Gruber Jánosnak, a pártbizottság titkárának és dr. Ábrahám Antalnak, a tanács járási hivatala elnökének társaságában. A két hasonló körülmények között, azonos nagyságú városok vonzáskörzetében dolgozó járási vezetők elsősorban a gazdaságpolitikai és a pártépítési munka tapasztalatairól tájékoztatták egymást. A vendégek megnézték a tápéi Tiszátáj Tsz sertés- és szarvasmarhatelepét, valamirvt a közeli olajmedencét, ahol Juratovics Aladár üzemvezető kalauzolta őket. Látogatást tettek a szatymazi Beke Tsz-ben, a tiszaszigeti Búzakalász Tszben, a szőregi Egyetértés Tsz-ben, valamint a szőregi borpalackozóban. A pécsi járás vezetőinek érdekes volt a szegedi járásra inkább jellemző szakszövetkezetek működése is, amelyet a mórahalmi Haladás Szakszövetkezetben tett látogatásuk során tanulmányozhattak. A szegedi városi pártbizottságon dr. Ozvald Imre, a városi pártbizottság tit-. kára fogadta a vendégeket és tájékoztatta őket. A pécsi járási pártbizottság vezetőit tegnap, szombaton délelőtt fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, á Csongrád megyei pártbizottság első titkára és Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára. A pécsi járási pártbizottság és a tanácsi hivatal képviselői igen hasznosnak értékelték a szegedi tapasztalatcsere-látogatást.