Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

SZ?!"B\T. 1971. OKTŐBER ?9. Gazdasági aktívaértekezlet a Parlamentben (Folytatál az 1. oldalról.) ben az emberek nevelésével, részben a tolvajt szülő alkalmak megszüntetésével kell harcolnunk. Akik bűnt követnek el. azoknak a törvény előtt kell felelniök tetteikért. A Legfőbb Ügyészség nemrégiben készített egy alapos felmérést, amely azt bizonyítja: a gazdaságirányítás reformja óta piind a társadalmi tulajdoni károsító, mind a népgazdasági bűnügyek száma csökkent. A gazdasági bűnözés területén egyedül a devizagazdálkodás érdekeit veszélyeztető bűn1"ttek szaporodtak. Ez a tényleges helyzet. Sokat hallunk és olvasunk az önzésről, a kapzsiságról, a harácsoléaról. Ügy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szaporodnának. Ez összefügg azzal, hogy egyesek igényei a növekvő lehetőségekhez mérten, enyhén szólva túlzottak és gátlástalanul törnek azok kielégítésére. Erről pártunk X. kongresszusán is szó esett. A felvilágosító, nevelőmunka minden eszközével és természetesen törvényeink következetesebb érvényesítésével is harcolunk az össztársadalmi érdeket háttérbe helyező mindenfajta megnyilvánulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy a kapzsiság, a harácsolás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, vagy helyesebb anyagi ösztönzésnek, a Jobb ellátásnak, a közgazdasági szemlélet megjavulásúnak semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz. Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fellépést hirdetünk. Ez az oka annak is, hogy nagyobb nyilvánosságot adunk az ilyen ügyeknek, és törekszünk olyan közhangulat kialakítására, amely lehetetlenné teszi a visszaéléseket. Ezt követeli tőlünk a becsületesen gondolkodó és dolgozó többség, a közösségellenes magatartást elítélő közvélemény. E törekvésünk jó példái a telekspekuláció ellen hozott intézkedéseink. Előbb a progresszív adózás bevezetésével próbáltunk gátat vetni az indokolatlanul, és rohamosan növekvő telekáraknak. Mikor láttuk, hogy ennek a rendelkezésnek az eredménye nem kielégítő, akkor a kormány olyan intézkedést hozott, amely már drákói szigorral gátat vet a spekulációknak és az árak letörését célozza. A mellékjövedelmek szerzését szabályozó rendelkezéseink lazák voltak. Erőfeszítés nélkül lehetett betölteni másod-, sőt harmadállásokat, s ily módon meg nem érdemelt bérhez jutni. A kormány közelmúltban hozott határozata rendet teremt, jelentősen megszigorítva az előírásokat. A vállalatok sok esetben a közeiket beruházásokra, s megengedettnél nagyobb nem tesznek eleget forgóalaparanyban fordítják pénzesz- feltöltési kötelezettségeiknek. A helyi és népgazdasági érdekek összehangolása Beruházási politika és gyakorlat A kormány elnöke ezután részletesebben elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika és gyakorlati kérdéseiről szólott. — Leglényegesebb problémánknak a beruházást szféra jelenségeit tekintem — mondotta, — A beruházásokra fordított összegek tavaly is, az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, pedig ötéves tervünk előírásu szerint a nemzeti jövedelemmel azonos mértékben kell emolkednle a felhalmozásnak. Az ebből származó nehézségek a költségvetésben és n fizetési mérlegben csapódnak le. Elsősorban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert valamennyi negatív jelenség elsősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős elcsúszások következtek be. A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai udatok szerint az elmúlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási öszszegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre Javuljon, és 1975-re az elfogadható, 05— 70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A beruházási feszültség lényegében nem csökkent és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üteme. Ennyit nem bír el az ország, nem futja a nemzet! jövedelemből, nem áll rendelkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek az építési anyagok árának emelkedésében, a kivitelezési határidő elhúzódásában jelentkeznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakult kl: az építőipari vállalatok válogatnak a rendelések kőzött, nem törekszenek az olcsóbb és Jobb minőségű kivitelezésre, a vállalt határidők betartására. A beruházási feszültségek hozzájárulnak a munkaerőgondok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása következtében a külkereskedelmi mérleg hiányának Is okozói. A beruházási problémák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a feletősség a beruházási döntésekért. Nincs metrfelelően meghatározva a funkcionális és ágazati irányító szervek felelőssége és feladata. Ez párosul a népgazdasági tervezés hiányosságaival. Nem kielégítő az építő- és a szerelőkapacitás, és emellett szervezetlen a kivitelezői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó és gyakran különleges építési igények szorgalmazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítése, a minisztériumok és a vállalatok pedig helytelenül nem képeznek beruházási tartalékot. Elharapódzott az a szemlélet, amely abban jut kifejezésre, hogy a minisztériumok, a tanácsok és a vállalatok a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott kereten felül mintegy 40 milliárdos beruházási többletigény kielégítését szorgalmazzák. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is — enyhén szólva tisztességtelen spekuláció. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfeszültségeket és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a költségvetést. Ezeket a tendenciákat mielőbb meg kell változtatnunk. Korántsem könnyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű feladatról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtatnunk. Ez legalább olyan fontos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályozók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a társadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gondolatnak, hogy a helyi érdekeknek megfelelő beruházásokat rendeljék alá az össznépgazdasngi érdekeket kifejező beruházási tevékenységnek. A kormány ennek megfelelően ügy határozott, hogy az Országos Tervhivatal teljes felelősséggel gondoskodjék a beruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell. hogy az állami költségvetés eszközeit a népgazdasági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak és a bankszervezetnek a döntéselőkészítő pénzügyi eszközökkel biztosítaniok kell. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben előirányzott építési igények és az építőipari vállalatok kapacitásfejlesztési tervei között. Az ágazati minisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fejlesztési koncepciók biztosítsák a hatékonyság növelését, a fejlesztések tervszerű, gazdaságos megvalósítását. A vállalatok és a szövetkezetek vezetőinek minden erőt összpontosítanak kell a saját és a rendelkezésükre bocsátott eszközök hatékony, gyorsan megtérülő, intenzív fejlesztésére. Tovább kell javítani az állami egyedi, nap' és a fejlesztési kölcsönből megvalósuló beruházások döntési rendszerét. A különböző szintű vezetők a beruházások elhatározásánál kötelesek figyelembe venni, hogy menynyi pénz áll rendelkezésültre. A továbbiakban a kormány sokkal szigorúbban bírálja el a terven felüli pótigényeket. A tanácsi vezető szervek csakis az adott terület anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket tervezhetnek. A vállalati fejlesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sáfárkodni vele. A túllépés felelőtlenség, amely most már nem maradhat következmények nélkül. A jövő évi beruházási tervek — a tapasztalható túlzásokkal és sürgetésekkel szemben — csak erőforrásainkkal összhangban álló, reális ütemet irányozhatnak elő. A beruházások tervszerű végrehajtása érdekében minden szinten kötelező a tartalékok képzése. Szigorúbban kell ellenőrizni a műszaki előírások betartását, és meg kell akadályozni a fényűző, pazarló beruházásokat. A jóváhagyott beruházások devizaköltségei nem léphetők túl. Különösen indokolt esetben a felügyeleti szervek engedélyét kell kérni. Korszerűsíteni kell a beruházások szervezését. Ennek érdekében nagyobb összhangot kell teremteni a beruházók, a tervezők és a kivitelezők tevékenységében és ösztönzésében. Az építési idő rövidítése érdekében meg kell gyorsítani a könnyűszerkezetes építési mód bevezetését. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy beruházási gondjaink megszüntetéséhez a határozott intézkedések egész sora és természetesen ezeknek következetes végrehajtása szükséges. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a kormány elnöke rámutatott, hogy nem kívánják a beruházásokat befagyasztani, sőt, a folyamatban levőket meg akarják gyorsítani, hogy azokat mielőbb a termelés szolgálatába állíthassák. De az új beruházások elhatározásánál következetesebben és keményebben beavatkozik a kormány. Hangsúlyozottan kérte valamennyi illetékes vezetőt, hogy a várható intézkedések mintegy megelőzéseként, he igyekezzenek új beruházásokat kezdeni. — Kérem — mondotta — a párt, a szakszervezet, a KISZ üzemi és minisztériumi szerveit, hogy vigyázzanak erre, s a kormány nevében kérem, sőt megkövetelem az állami szervek vezetőitől, az üzemek igazgatóitól, a szövetkezetek vezetőitől, hogv óvakodlanak az említett törekvésektől, mert ezzel nehéz helyzetbe hozhatják népgazdaságunkat. Mindenki reálisan mérje fel helyzetünket, ennek megfelelően cselekediék, hogy mielőbb túljussunk nehézségeinken. Fock Jenő ezután arról szólt, hogy a felhalmozási folyamatban jelentős szerepe van a készletek alakulásának. Az elmúlt években összességében javult a helyzet. A készletnövekedés 1970-ben kisebb hányadot kötött le a nemzeti jövedelemből, mint korábban. Az eltelt húrom évben a készletek — jelentős abszolút növekedésük ellenére — kisebb ütemben nőttek, mint az értékesítés. Mindezek ellenére a vállalatok jelentős részénél még mindig tapasztalható indokolatlan készletgyűjtés. kek cseréjére a magyar és szovjet miniszterek a közelmúltban kötöttek meg. Eszerint a Szovjetunió tömegpaplrokat szállít Magyarországnak, finomabb nyomópapírok és feldolgozott papírtermékek ellenében. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesszük támogatási rendszerünket a tekintetben — mondotta —, hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az Üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges helyi politikai zökkenőkkel. A minisztériumoknak sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték, vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de ©lierülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek, hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor is. Az aggodalom akkor sem volt indokolt, ma sem kell munkanélküliségtől félni, hiszen egész népgazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppen a munkaerőhiány. Nem szabad Ilyen mondvacsinált, nem valós indokkal késlelteni a most már halaszthatatlan intézkedések végrehajtását. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőképpen gondoskodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A munkaerő-gazdálkodás gondjai Alapvető követe'mény a gazdaságosság A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott. A népgazdaság fejlődésének alapvető követelménve — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már szúmos vitatott kérdés merül fel. Egyegy ágazat egészének a gazdns-tgossúg s"empont1ából való áttekintése és a teendők megfognlma,'ésa központi feladat. Felmértük milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a negyedik ötéves terv egész időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. A gépiparban a járműgyártás és a számítógépgyártás kiemelt fejlesztésével az egész ágazat termékstruktúrája gazdaságosságának javítását tűztük ki célul. A ruházati ipar termelésének gazdaságosabbá tételét a negved'k-öt*dik ötéves tervben végrehn Itásra kerülő rekonstrukció segíti elő Bútoriparunkban — eltérően az eredeti elkéDzeléstől — új gyárak építése helyett átfogó rekonstrukciós programot hajtanak végre. A gazdaságosság fokozásának a nemzetközi együttműködés útján igen jó példája az a megállapodás, amelyet papíripari termé? A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetve, és rá se hederítve a helyi megoldási lehetőségekre, arról pánaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági vállalkozásai és az ipari szövetkezetek tömegével elszívják a munkaerőt. De az „elcsábítottak", az üzemi munkásságnak csak elenyésző kis százalékát teszik ki. A munkaerőhiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modern technikával — amelyre milliókat költöttünk —, elsősorban munkaerőhiány következtében egy műszakban termelnek, és gyakran ott sem teljes kapacitással. Legutóbb Csepelen tapasztaltam, hogy az üzem modern öntödéié — korszerű technikával leiszerelve — munkaerőhiány miatt csupán egy műszakban dolgozik. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez milyen sokba kerül a népgazdaságnak, milyen károkat okoz. Népgazdaságunk fejlesztése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett természetesen egyes ágazatokban és az ország egyes körzeteiben munkahelybővitő, extenzív gazdaságfejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a munkaerő-gazdálkodásban alapvetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igényli. A foglalkoztatottságban a reform eddigi időszakában — részben tudatos intézkedéseink nyomán — átrendeződési folyamat indult meg. Ez még inkább így lesz a negyedik ötéves terv hátralevő részében. 1973-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növekszik. Az ifjúsági munkaerőforrás erőteljesen csökken, a mezőgazdaságból való munkaerő-áramlás mérsékeltebb ütemű lesz. A női munkaerő-tartalékok munkába állítása mind nehezebb, s költségesebb. Ezek a tendenciák hosszabb időre érvényesek. A munkaerő, nagyarányú spontán mozgása sok gondot okoz a vállalatoknak. A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a lellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok sok esetben nagy létszámhiányt mutatnak ki, és további csökkenésétől félve, elnézőek a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. A munkafegyelem lazasága jelentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyanakkor a laza munkafegyelem gátolja leginkább a korszerű termelésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését. Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának, Az adminisztratív intézkedéseken túl számítunk a szocialista brigádok, a tör'zsgárda és minden öntudatos dolgozó példamutató helytállására. Továbbra sem kielégítő a munkaerőtartalékok feltárására és hasznosítására Irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Részben erre vezethető vissza, hogy a termelés-előkészítés színvonala alacsony, termékeink előállítási költsége pedig túl magas. Még mindig nagytömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyagmozgatásban és más, a fő tevékenységet kiszolgáló folyamatokban. Túlzottan növekedett az adminisztratív létszám is. Tudjuk, hogy a modern technikával összefügően az adminisztratív munkaerők számának bizonyos növekedésével reálisan számolnunk kell. Mindezek ellenére biztonsággal állítható, hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell! A vállalati szervező tevékenységben főleg a termelésszervezés gyors ütemű fejlesztését, a modern munkaszervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szorgalmazni. A vállalati igazgatási. irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket. T©tme!ékenység, nyugd»'a*oV fcg'olkoztatása, melléküzemek Az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége, folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik, s ez lényegében megfelel a tervelőirányzatnak, bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az altalában pozitív fejlődés az