Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

SZOMBAT, 1971. OKTÖBER 23. 3 Gazdasági aktívaértekezlet a Parlamentben egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedése közötti összhang. A termelékenység növekedése az iparban kisebb, az építőiparban jelentősebb mértékben meghaladja a bérszínvonal emelkedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez, viszonyítva arányában megfelelő. örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és fejlesztés. Ennek ütemére jellemző, hogy ma már a korábban elmaradott területeken is jelentkezik a munkaerőhiány, sőt egyes üzemek kapacitását bár szükséges volna, létszámhiányra hivatkozva, nem használják ki. Nyilvánvaló, hogy itt is az intenzív fejlesztés koncepciójának kell előtérbe kerülnie. A kormány elnöke ezután a munkaerőgondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. A munkaerőgondok enyhítése érdekében nyugdíjrendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb százalékban növekszik majd, mint az azt megelőző évekért. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdaságilag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. Való igaz, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerő-vándorlás indult az állami iparból a termelőszövetkezetek felé. Ennek hasznos oldala, hogy kialakult az élelmiszeripari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez helyes, ezt továbbra is fejleszteni akarjuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetkezetbe átkerült dolgozók olyan tevékenységet folytassanak, ami semmilyen kapcsolatban sem áll a mezőgazdasággal. Azért, hogy egyes termelőszövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ágazatot irányító vezetők is felelősek. hasonlóképpen, mint a helyi vezetők. Egyebek között a termelőeszközök átengedésével a pillanatnyi problémák megoldását keresték, ám ez a megoldás ellenük fordult, és ma már nehézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremtsünk ezen a téren is. A kormány 1969-ben és 1970-ben is több intézkedést tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének állami szabályozására. Megtiltotta például, hogy a termelőszövetkezetek telephelyükön kívül ipari tevékenységet, valamint bérmunkát folytassanak, továbbá szabályozta a különböző adónemek progresszióját, kiterjesztette az állami alkalmazottakéval azonos közterheket. 1971. január l-től az új termelési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékenységgel elért jövedelmet az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja el. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a helybeli munkaerő-tartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetek és a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jövedelemaránytalanságokat is meg kell szüntetni. Intézkedünk a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének további szabályozására. Ennek alapelve, hogy a termelőszövetkezetek munkájához szervesen kapcsolódik az élelmiszer-feldolgozás és a fagazdaság, bizonyos építési, karbantartási feladatok ellátása, termelési szolgáltatás, szállítás, valamint az élelmiszerek közvetlen termelői belföldi értékesítése. Ezeken a területeken még szorgalmazzuk is a gyorsabb ütemű fejlesztést. Továbbra sem korlátozzuk a lakosság részére végzett szövetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények jobb kielégítését szolgálja. Termelőszövetkezetek ipari bedolgozást csak akkor végezhetnek, amikor a nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapacitásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban határozzuk meg a szövetkezetek számára tiltott tevékenységet. Pontosabban körülhatároljuk a vegyesprofilú szövetkezetek jellegét, és azokra differenciált termelési adót alkalmazunk. Azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek összes termelési értékéből az élelmiszeripar és fagazdasági tevékenységhez egyáltalán nem kapcsolódó gépipari, vegyipari és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30—50 százalék között van, mezőgazdasági-ipari szövetkezetekké alakítjuk át. Azokat pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé kerül, ipari-mezőgazdasági szövetkezetekké. A bérezési feszültségek, jövedelemaránytalanságok megelőzésére, illetve megszüntetésére is intézkedünk. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari részlegeinek szervezését az illetékes ágazati tárcák koordinálják és ellenőrzik. Tennivaók a mezőgazdaságban Az eltelt néhány év alatt — és az egybeesik a gazdaságirányítási reform éveivel — nagyot fejlődött a mezőgazdaság, megszilárdult a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Parasztságunk szereti a szövetkezetet, ragaszkodik hozzá, megszokta körülményeit, elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. A legutóbbi esztendők változásai minőségi jellegűek. Bizonyítják: nem feleslegesen áldoztunk a mezőgazdaságra. Az ez évi termést reálisan értékeljük. Kenyérgabonából jók az eredmények, de kukoricából, takarmányból nem kedvező a termés. Így a szerencsésen megnőtt állatállománynak a következő mezőgazdasági évben történő ellátásához előreláthatólag jövőre is — úgy, ahogy idén is — importra lesz szükségünk. Utalt arra, hogy a mezőgazdasági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván, hiszen sohasem lehet olyan időjárásra száNagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megszüntessük a sertésciklust. Ebben ez ideig egyetértés volt, most, hogy az eddig elért sikerek mellett némi helyi gondok is jelentkeznek, máris vannak, akik bizonytalankodnak, ingadoznak azok közül, akik megfelelőnek tartották az intézkedéseket. De ezért természetesen nem állhatunk^ meg, a jó elgondolásainkat végig kell vinnünk. Erőteljesen fejlesztjük külgazdasági kapcsolatainkat Fock Jenő azután rátért külgazdasági kapcsolataink helyzetének ismertetésére. Gazdasági életünk —mondotta — ezernyi szállal kapcsolódik más országokéhoz, elsősorban a baráti szocialista államokéhoz. Pártunk és kormányunk gazdaságpo'litikai koncepciójának megfelelően külgazdasági kapcsolatainkat mindenekelőtt a szocialista országok közösségéhez tartozó államokkal fejlesztjük és ezeknek az országoknak részesedése sok év óta általában teljes forgalmunknak mintegy 70 százaléka. Különösen fontos az, hogy legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnerünk a Szovjetunió, melynek részesedése teljes külkereskedelmünkben mintegy 36 százalékos. A békés egymás mellett élés elvére épülő külpolitikánknak megfelelően természetesen gazdasági megfontolásokból is arra törekszünk, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján eredményes együttműködést építsünk ki a fejlődő országokkal és a fejlett tőkésországokkal is. A világkereskedelemben az elmúlt években kialakult és számunkra kedvező tendenciák eredményeként, hoszszabb idő után először sikerült a tőkésországokkal kereskedelmi mérlegünkben aktívumot elérni. Ez azonban nem bizonyult tartósnak, s most ismét komoly figyelmet kell fordítanunk a külkereskedelmi mérleg alakulására. összefügg ez azzal is, hogy az egyre növekvő — s tegyük hozzá, nem is mindig feltétlenül indokolt — importigények hányada csak tőkés relációból elégíthető ki. Ugyanakkor a termelés túlnyomó része nem olyan minőségű és gazdaságosságú, hogy ugyanoda exportáljuk. A tendenciák értékelésénél természetesen nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt évi árvíz, amely közismerten súlyos károkat okozott népgazdaságunknak, a 40 millió dolláros húsimport, s a sertéshústermelés biztosítása érdekében behozott nagy mennyiségű takarmánygabona. Nehezítették a helyzetet azok a beruházási lemaradások is, amelyek például a vegyipari cikkekben jelentős többletimportot vontak maguk után. A tőkés piac dekonjunktúrája és a tavalyi év rossz mezőgazdasági termése következményeképpen visszaesett a tőkés exportunk, míg az import változatlanul magas maradt. Nem vagyunk megelégedve az export növekedési ütemével. Az export növelését nem általában, hanem a jövedelmező termékekből kell biztosítani. A szocialista országok felé vállalt kiviteli kötelezettségeinket feltétlenül teljesíteni kell. Külkereskedelmi forgalmunkban külön nehézséget jelent, hogy az importárak számunkra kedvezőtlenül változnak. A jövőben is a szocialista országok közösségével és mindenekelőtt a Szovjetunióval kívánjuk külgazdasági kapcsolatainkat még erőteljesebben fejleszteni; erre a kibontakozó szocialista integráció egyre kedvezőbb lehetőségeket kínál. A nem szocialista államokkal folytatott gazdasági együttműködés fejlesztéséhez objektíve kedvezőbb lehetőségeket nyújtanak a tőkésországok részéről megtett kereskedelempolitikai lépések, amelyek célja a gazdasági kapcsolatok kibontakozását korábban gátló akadályok elhárítása. A kölcsönös előnyök mellett és szerény lehetőségeinkhez képest bővítjük a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokat és segítjük gazdasági önállóságuk megszilárdítását. bérszínvonal-emelkedés, valamint a termelés és a bérvolumen alakulása egyensúlyban van. Feltételezhető, hogy ez az összhang a korábbi időszakban tapasztaltnál jobb lesz. Fock Jenő emlékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket az idén tett a kormány a gazdasági élet problémáinak felszámolása és a fejlődés gyorsítása érdekében. Egyebek között tárgyalt a kormány a fogyasztói és termelői árak alakulásáról, határozatokat hozott a lakásépítés fejlesztéséről, a fővárosi autóbuszközlekedés megjavításának több munkaügyi kérdéséről. A kormány elnöke röviden ismertette azokat a feladatokat, amelyeket az év hátralevő részében kíván megoldani a kormány. Rövidesen napirendre kerül az 1972-es népgazdasági terv és költségvetés. A Minisztertanács elé kerülnek azok a témák is, amelyek a kormányprogramból eredően sürgetik az áttekintését annak, meddig jutottunk, miként haladunk a földgáz-program és a petrolkémiai központi fejlesztési program végrehajtásában. Elemzésre kerül még a vállalati szervezési tevékenység fejlesztése, az ipari szövetkezetekkel kapcsolatos problémák. Ez utóbbi főleg a szolgáltatások javítását célozza. Fontosak a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójáról és a vízgazdálkodási társulások fejlesztéséről a kormány elé kerülő anyagok. Megvitatunk számos jelentést a lakosság helyzetét közvetlenül érintő kérdésekről. Ilyen például a Munkatörvénykönyve végrehajtásának tapasztalatairól, valamint a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztásról és a lakbérek új rendszeréről hozott határozatok végrehajtásáról szóló jelentés. Fegyelmezett gazdálkodást követelünk Gazdasági helyzetünk főbb jellemzői mítani, amelyik minden termésfajtának egyaránt kedvezne. Az elmúlt háromnégy évben igen sokat tett a kormány a mezőgazdasági termelés biztonságának fokozására. Megtöbbszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállomány növelése érdekében különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosítottunk, takarmányt importáltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az előzetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. A mezőgazdasági termelés területén is jelentősen fokoznunk kell a hatékonyságot. Közismertek, s tegyük hozzá, nyomasztóak még mindig egyes mezőgazdasági termékek hozamproblémái. Nagyobb ütemben kell növelnünk a zöldség- és gyümölcstermesztést, hazai termelésből kell kielégíteni a cukorszükségletünket. Mielőbb meg kell oldanunk a szarvasmarha-tenyésztés, a takarmánytermelés és a legelőgazdálkodás problémáit. Fock Jenő ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. A gazdasági fejlődés üteme — mondotta — 1971-ben várhatóan meghaladja a tervezettet, tehát gyorsul az előző két évhez képest. A nemzeti jövedelem várhatóan meghaladja a tervezettet. A növekedési ütem jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségtelenül felgyorsult a felhalmozási folyamat. A költségvetési kiadások túlzottan növekedtek részben a fokozott felhalmozás, részben a kialakult termelési és fogyasztási támogatások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. A kormány elnöke kifejtette, hogy helyes lépésnek bizonyult a közgazdasági feltételek megszigorítása, amely 1971. január l-től lépett életbe. A kialakult körülményeknek megfelelő határozott gazdasági intézkedéseket terveznek a jövő évre is mindenütt, ahol csak szükséges. A funkcionális irányító szervekre hárul mindenekelőtt a tervek és előreielzések realitásának megállapítása népgazdasági vonatkozásban, valamint a mérlegek egyensúlyának biztosítása. Már a tervezés időszakában fel kell tárniuk a jelentkező ellentmondásokat. A kormány meghallgatja az érdekelt tárcák, társadalmi szervek, testületek javaslatait, azokat velük megvitatja és további döntéseiben figyelembe veszi. Jól kialakult ez az együttműködés például a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa között. Az ágazati irányító szervek fő felelőssége a konkrét fejlesztések meghatározásában áll. A fejlesztési problémák összes kapcsolódó szükségleteit, mint például az importot, a járulékos beruházásokat stb. ki kell dolgozniuk. Továbbá azt is, hogyan lehet a fejlesztéseket gazdaságosabban megvalósítani. Az ágazati irányító szervek öszszehangolják a beruházások kivitelezési munkáit, megteszik a szükséges operatív intézkedéseket és irányítják az ágazaton belüli nemzetközi együttműködést. A vállalatok felelősségének egy része abban áll, hogy biztosítsák a termelés maximális gazdaságosságát. Ennek megfelelő terveket és fejlesztési elképzeléseket dolgoznak ki. Gondoskodniuk kell a pénzügyi fegyelem betartásáról, a pazarló és gondatlan gazdálkodás megakadályozásáról, a korszerű és gazdaságos szervezeti formák alkalmazásáról. Azzal számolunk, hogy nőnek majd a bérpreferenciák iránti és az egyéb támogatási igények. Ezeknek általában nem szabad engednünk, mert — amellett, hogy veszélyeztetnénk a vásárlóerőárualap egyensúlyát — mentesítenénk a vállalatokat attól a követelménytől, hogy belső tartalékaikat mozgósítsák. A termelékenység és a A beszámoló a továbbiakban így folytatódott: Tisztelt Aktívaértekezlet! Kedves Elvtársak! Az 1972-es esztendő nagy jelentőségű, a negyedik ötéves terv végrehajtásában nagyon sok múlik azon, hogyan szervezzük meg a jövő évi munkát Nem mindegy az, hogy az egész ötéves terv számára az egyensúlyi viszonyok megszilárdítása útján és komoly intézkedések megvalósításával szabadabb mozgási területet hozunk-e létre, vagy tovább visszük magunkkal a jelenlegi, fejlődésünket korlátozó okokat. Végeredményben mindez a kormányszervek és a vállalatok munkájának megjavításától függ. Tudatában kell lennünk annak, hogy minden vállalatnál, minden szövetkezetnél a hasznosuló terméket elsősorban és többségében a saját munka minősége és eredményessége határozza meg". Az a véleményünk, hogy alapvető célkitűzéseinket fenntartva, szigorúan kordában kell tartanunk mindazokat a kívánságokat és követeléseket, melyeknek teljesítése messze túlnőne lehetőségeinken, s dezorganizálná a tervek teljesítését. Nem lehet bocsánatos bün: pénz nélkül, szükségtelenül dinamikusan fejleszteni, készletek felduzzasztását eredményező módon vásárolni, még inkább importálni. Nyilvánvaló, hogy 1972ben és a további években minden szinten szolid, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni, megkövetelni. A nemzeti jövedelem növekedésének meg kell haladnia a belföldi felhasználást. A belföldi piacon törekedni kell némi túlkínálatra. Csak ebben az esetben várható, hogy a mechanizmus szándékainak megfelelően működjék, a hatékonyság növelésére ösztönözzön és a műszaki, gazdasági fejlődés meggyorsí isát segítse elő. Az 1972-es évre célul tűzzük a kedvező tendenciák túlsúlyba juttatását. Megtesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek e tendenciák érvényesüléséhez több év távlatában is szükségesek. Továbbra is fontos feladatunk, hogy fenntartsuk a termelés kialakult, viszonylag gyors növekedési ütemét. A termelést viszont csak ott és azokból a termékekből szabad növelni, ahol azokra igény jelentkezik, vagyis amelyek tényleges szükségleteket elégítenek ki. Az ipari termelés menynyiségi növelésének ma szigorúbbak a feltételei, mint korábban voltak. Tudomásul kell venni, hogy sem 1972ben, sem a későbbi években nem állnak rendelkezésünkre az eddigi mértékben a termelés növelésének extenzív eszközei. A termelés növelését ezért viszonylag kevesebb beruházással és munkaerő-felhasználással kell elérnünk. Gazdálkodásunk mai fokán ennek megvannak a lehetőségei. Még igen nagyok az üzemekben a tartalékok. Különösen fontos, hogy jobban ellenőrzésünk alá vonjuk és megfékezzük a felhalmozás igen gyors növekedését. Az a célunk, hogy a beruházási vásárlóerő 1972ben lehetőleg ne legyen nagyobb az ideinél. Takarékosan, minden luxus nélkül Már 1972-ben és a következő években is nagyfokú takarékosságot kívánunk érvényre juttatni. A költségvetési gazdálkodásban mérsékeljük a termelési és egyéb támogatások növekedését. Az alapvető fontosságú szükségleteket kielégítjük, de elhalasztjuk a nem feltétlenül szükséges igények kielégítését és határozottan visszautasítjuk a pazarló, a luxus, a lehetőségeinket meghaladó kívánságokat. A hitelforgalomban szigorúbb gyakorlatot kell folytatnunk. Megakadályozzuk, hogy a vállalatok — különösen rossz gazdálkodás esetén — növekvő mértékben vegyék igénybe a központi, a költségvetési vagy hitelforrásokat. A készletgazdálkodásban különösen következetesen kell alkalmazni az önfinanszírozás elvét. Továbbra is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb céljának tekintjük a lakosság életkörülményeinek javítását, jövedelmének növekedését, életszínvonalának folyamatos emelését. Az életszínvonal, a fogyasztás emelkedésének tartós fedezete azonban a jövőben is csak a nemzeti jövedelem növekedése lehet. A fogyasztás növekedési üteme tehát huzamosan nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Ennek érdekében a személyi jövedelmeket szorosabban kapcsoljuk az elért teljesítményekhez. Fenntartjuk az áruellátás jelenlegi színvonalát, de törekednünk kell arra. hogy a kereskedelem ne kössön le indokolatlanul eszközöket és a külfildi beszerzési lehetőségeket gazdaságosabban és csak a fontosabb igények kielégítésére, az áruválaszték tényleges bővítésére használja fel. A termelés és felhasználás egyensúlyának általános javítására irányuló intézkedések mellett egyik legfontosabb feladatunk külkereskedelmi forgalmunk bővítése az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. Hatékonyabbá kívánjuk tenni a külkereskedelmi engedélye(Folytatás a 4. oldalon.)