Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

SZERDA, 1971. OKTÚBER 20. 3 Nehéz helyzetben Kevés a szakmunkás, sok túlóra Gépesítik a sütödéket a DÉLÉP csak 1973 szeptember 30-ra ígéri az üzemépület átadását. Az új kenyérgyár berendezéseit részben magyar vállalatok, részTegnap, kedden az SZMT tanácskozótermében ülése- ben pedig jugoszláv cég zett az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Csöng- szállítja. A két sütőipari rád megyei bizottsága. Az ülésen megjelent és felszólalt vállalat a negyedik ötéves dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára is. Csongrád me- tervben 144,3 millió forint gye és Szeged sütőipari helyzetét, fejlesztési lehetőségét, értékű beruházást hajt végvalamint a sütőiparban foglalkoztatott dolgozók körül- re>, s naponta (16 óra, két ményeit tárgyalta a bizottság. A vitát követően rövid műszak) 110,6 tonna termeelőadás hangzott el a legutóbbi ülések között végzett lőképesség létrejöttével számunkáról, valamint az 1971—72. évi politikai oktatásról, molhaturak; tovább bővítik a sütőipari szaküzletek számát is. Napról napra tapasztaljuk, nyítványt.) Az anyagi ne- . . , hogy az üzetekben vásárol- hézségek is nagyobbodnak, A sütőipari beruházás ható kenyér és péksütemény hiszen a liszt kivételével a meglehetősen ellentmondásos minősége nem mindig jó, s többi alapanyagod! ára emel- napjainkban hangzott el többször hiánycikk egy-egy kedő tendenciát mutat — ez a tanácskozáson. Míg a fotermékfajta. Tény, hogy viszont a késztermékben gyasztok szempontjából ketmind a Csongrád megyei, semmi esetre sem fejeződhet ségtelenul előnyős, a sokat mind a szegedi sütőipar ne- ki. faradozo sütőipari dolgozok héz helyzetben van, mert A megyei, a szegedi sütő- szamara azonban a jelenlegi nincs elég szakmunkás a ipar helyzetének megjavítá- korulmenyek kozott nem pékségekben, kevés a kor- sára 1968-ban kormányha- egyerteimuen kedvező Az szerű berendezés. A két vál- tározat született. A tanács- érvényben levő szabalvzok, lalat dolgozói elavult üze- kozáson arról is szó esett, a .SL'pan. „ ?Hatt• mekben kénytelenek elkészí- hogy miként sikerült a ha- mindkét vallalatnal csökken teni a megye lakosságának tározat előírásait végrehajta- az ev ,vegl 5e,szeaf u1 a ' mindennapi kenyerét. A be- ni. A Csongrád megyei Sü- .Az a t.ura ,hely.z^.' hdgy a terjesztett jelentések megál- tőipari Vállalat korszerűsí- korszerusr>do sütőiparban a lapítják, hogy a nehéz hely- tési tervét valóra váltotta, 1obb ^ tobb tormek ellemézet okai ismeretesek. Talán négy új üzemet épített, 29 re — aranyosan neTn emela legfontosabb: a sütőipari kenyér-, illetve sütemény- kedik a sütőipari dolgozók termelési költségek növéke- szaküzletet nyitott. A Sze- jövedelme. A szegedi és a dése — az új szabályzók, a gedi Sütőipari Vállalat az Csongrád megyei Sütőipari beruházások stb. — miatt a elavult, rossz munkák örül- . , ,, ... személyi jövedelmek alig ményű üzemeiben jórészt Vallalat jelentese megallaemelkednek, szinte nincs csak a termelést tudta szin- pítja: ha a rájuk vonatkomód a nehéz munkát végző ten tartani. Ezért Szeged zó szabályzók nem változsütőipari munkások bérének megyei város tanácsa 1971 nak akkor a vállalatok foszámottevő fejlesztésére. februárjában 13 millió fo- ,'' ' .., . , - ' ..... . rintot biztosított a sütemény- kozatosan elvesztik nyereseTVdyalevoen a sütőipari tennelő részleg telj€S auto_ güket, s az új beruházások íhő _ év - matizálására, s ezenkívül el- üzembelépésekor pedig veszMatt^etnekmeg- hasz- ^ér^ű.%2 ZnnJTt^ ^^ not addig nem hoznak, vimelőképességű sütöde felépí- Mivel az említett ellenti 1 -i » , « inciL/iYcrfcaacgu o LI IUVI VT j^I-c^J ^T L-u * a toT tését is. (A beruházás 1967- mondás országos a sütőpasriokat mindenkeppen el ben kead6dötti de csak Minisztertanács kell látni megfelelő mennyi- t - t tt , hoav iparban, a Minisztertanács ségű és minőségű kenyérrel dELÉP mlgk^dhette al szeptember végén foglalkoés péksüteményei. EZ csak építkezést!) Sajnos, az építő- *>tt a nyereségképzést befotfi ii+f^T* ' ipa" kapacitáshiány ezt a lyásoló szabályzók átalakíinegyei Sü^pari %5S£ ^a^his^Tberah^ táSáVaL az r,ói r,óWn„i o raitatja, niszen a oerunazasi __ mar-nHna.trel „Az édesanya — nem tévedhetek — teljesen részeg volt. Csak a könnyei potyogtak, vagy nevetgélt, de nem tudta megmondani, miért. Ilyen körülmények között a kislány nem tanulhat nyugodtan." Egy osztályfőnök följegyzését olvasom a G. családnál tett látogatásáról. Benne áll az is, hogy az iszákos aszszony képes a gyerekei ruháit is eladni, hai másként nem tud pénzt szerezni italra. Az otthon: piszkos, rendetlen. Az iskolába járó kicsik szintén azok. Beadvány Szeged megyei városi tanács III. kerületi hivatalához: kérem B. és A. nevű kiskorú gyermekeim állami gondozásba vételét. Feleségem iszik, csavarog, augusztusban elhagyott bennünket. Úgy, hogy a boltban 3 ezer forint adósságot hagyott háira. Beadtam a válópert. Aláírás: G. A. PY,daul a szükséges programban elfogadott 1972. mindössze 63—64 százaiéitót december ^ tudiák biztosítani, a szegedi sütőipari vállalattól pedig állandóan 15—16 dolgozó hiányzik. A gondot súlyosbítja, hogy a szakma iránt megcsappant az érdeklődés, \ kevés a jelentkező, a beiskolázott tanulók egy része abbahagyja a tanulást a gyenge tanulmánvi eredmény, a kollégiumi férőhely hiánya, vagy a szakma iránti közömbösség miatt. (A Csongrád megyei Sütőipari Vállalatnál például 1968-ban, 1969-ben nem is végzett szakmunkástanuló, 1970-ben mindössze hat kapott bizotézkedések sem maradnak el. M. I. Gázlók a Duaáa Az utóbbi száz évben hajóút, a kívánt 250 méter kétszer volt az ideihez ha- helyett. Az alacsony vizű sonló alacsony vízállás a Dunán állandó ügyeletet Dunán. Az Alsódunavölgyi tartanak a kitűzőhajók. A Vízügyi Igazgatóság folyó- veszélyes szakaszokon színszakaszán — Solttól az or- te naponta állítják az utat szághatárig — hat helyen jelző bólyákat. Az árut szálkeletkeztek kisebb-nagyobb gázlók. A paksi kanyarban llto uszályok a szokottnál mindössze 60 méter széles a kisebb teherrel közlekednek. VESZÉLYEZTETETT APRÖSÁGOK Mindezt a III. kerületi gyámügyi főelőadó, dr. Zahuczky Józsefné irodájában olvasom. Gépkocsira várva; amely ezen a napon elhanyagolt otthonokba, nehéz sorsú családokhoz, veszélyeztetett helyzetben élő gyerekekhez viszi a segíteniakarást. Mint eddig annyiszor, s mint ezután is. Dr. Kerepesi József, az igazgatási osztály vezetője is velünk tart. — Növekszik a veszélyeztetett kiskorúak száma — mondja útközben. — Pontosabban: az ilyen esetek felderítése teljesebb. Többről tudunk, többel foglalkozunk. Ügy van ez, mint az olyan betegségekkel, amikről régen mit sem tudott az orvostudomány. Alsóvárosi utcák. Aztán kukoricások, fölszaggatott földek. Magában áll a többitől elkülönülve G.-ék háza. Udvaron baktatunk át; a diófán hintakötél, odébb gyerekbiciklironcs. A csöndet csak kopogásunk zavarja meg. A miniszoknyás nagylány nyit ajtót. Az apa nehezen kel fel; fájós derekát tapogatva. Elevenszemű kisfiút faggat meg először az osztályvezető, a gyereket szerető pedagógus hangján. Aztán az elnyűtt arcú, görbülő férfihez fordul: — Hideg van itt, G. bácsi, nem kellett volna begyújtani? — Hát, a téli tüzelő még visszavan. — Pénz nincs rá? — Annyi épp lesz ... Előszoba, szoba, belső szoba. Ágyszámlálás. Ebből van elég. Hanem a tisztaság! Különösen a - konyhakövön látszik a takarítás hiánya. Csúnya, piszkos. — Az itthoni teendőket ki végzi? — ez a kérdés már a nagylánynak szól. — Általában én. De a húgom is segít. Kerepesi József tudja, hogy a fejlődésben levő gyerekek helyzetét-a gyomor oldaláról is meg kell vizsg*l"i. A tűzhelyen nagv lábában a tegnapi édeskáposzta. — Mi a készlet? — Nincs, csak amit naponta megveszek. Megyünk a kamrába. Kevéske zsír a bödön alján Szikkadó kenyér. azoknak, akik mind ezt valós gondnak-bajnak tartják, és megoldását sürgetik. Ám a kívülállóknak — éppen a beszámolókban és a vitákban elhangzottak alapján — más is eszébe jut. Arról a felelősségérzetről, amellyel a beszámolók foglalkoztak az üzem, a szervezet jövőjével, azzal, hogy a gazdasági fejlődés során milyen feladatok várnak most és a jövőben a fiatalokra. És az is alaposan elgondolkodtatja az embert, hogy a beszámolók egymás után sorolják a társadalmi munka és a kommunista vasárnapok eredményeit. A textilművekben a Lenin-centenárium, tiszteletére tartott kommunista vasárnapon 651-en vettek részt, 750 ezer forintot érő terméket állítottak elő. Az idén két vasárnapon 820 ezer forintot érő árut készítettek. Vagy — ahogyan a beszámoló szemére veti a vállalat illetékeseinek — az olajipar fiataljai segítséget ajánlottak fel a sürgős kútbekötési munkákhoz, de nem kezdhették el. mert az illetékesek nem készítették elő műszakilag a munkát. Lehet, hogy igazsága van a MÁV titkári beszámolójában szereplő gondolatnak, hogy növelni kell a KISZtagság számára támasztott követelményeket. Lehet, hiszen javítani mindig lehet. Ám így sincs baj a fiatalokkal. Érzik, magukénak érzik a kor változásait, a kor követelményeit. Talán éppen ezért következett be. hogy a formális társadalmi munkák. „besegítés" helyét egyre inkább a szakmai feladatok veszik át. Az olyan akciók, melyek a szakértelmen alapulnak, melyek a termelés, a vállalat es egyúttal a társadalom érdekeit a lehető legjobban szolgálják. Sok minden szerepel ebben: a kommunista vasárnapoktól a műszaki fejlesztésig, újításokig, a gazdaságosabb, takarékosabb munkáig minden. Talán ez is jelzi, hogy a fiatalok egyre inkább magukénak vallják a munkahelyet, egyre inkább érzik, hogy boldogulásuk elválaszthatatlan az üzem, a vállalat boldogulásától. És ez nagyon jó dolog Hiszen éppen ez a szemlélet alapvető feltétele a népgazdaság. a társadalom boldogulásának is. Nyilván emiatt vállaltak a DÉLÉP fiataljai védnökséget a házgyár felett, ezért rendeztek a cipő-, ruha-, kábel- és gumigyár KISZ-tagjai kommunista műszakokat az üzem, a gyár érdekében. És még egy érdekes példa: a DÉLÉP fiataljai szocialista szerződést kötöttek a Mérey utcai óvodával, ahol elvégzik az apróbb munkákat, javításokat. Ezért a vállalatnál dolgozók tíz gyermekének biztosít helyet az óvoda. TUDÁS ÉS ENERGIA A példákat százszámra lehetne idézni. De az az egy is sokat mond, hogy a felszólalók többsége már nem azt kérdezi: miért nincs klubunk, sportpályánk, hanem azt: miért áll használatlanul ez a gépsor, ki a felelős érte. a veszteségért? Nem lehet apolitikus ez a fiatalság. amelyik ennyire szem előtt tartja a gyár és ezáltal az ország jövőjét. Nem lehet tájékozatlan az ország dolgaiban, ha ennyire érzi. tudja: boldogulása a közösség boldogulásától függ. Ha ennyire érzi, tudja, hogy a jogokkal együtt kell nőnie a kötelességeknek is. Csak e kettő egységének tudata alakíthatta ki bennük azt a felelősséget, amely a választások során megnyilatkozott. Megértek a társadalmi-gazdasági feltételek, együtt értek velük a fiatalok is. Felnőttek a társadalom, az ország mai igényeihez, a most éppen legfontosabb feladathoz, a gazdasági fellendülés elősegítéséhez. Tudásuk, számuk, energiájuk és felelősségtudatuk nagyon fontos társadalmi tényezővé teszi őket ebben a folyamatban. Sok mindenről beszélni kellene még. A KISZ érdekvédelmi munkájáról, politikai tevékenységéről, a fiatalok társadalmi helyzetéből adódó gondokról, a szerVezet kommunista jellegének erősítéséről és még sok másról. Ilyenkor azonban talán helyesebb egy szempontot kiragadni. Olyan szempontot, amely mind ezt magában foglalja. És ez talán főként a termelés segítése. Az alap, melyen a többi épül, az alap, amely szorosan összefonódik a politikai szempontokkal, a tömegszervezeti munkával, és mindennel, amely egy szocializmust építő országban egy kommunista ifjúsági szervezet számára talán a legfontosabb. A választások lezajlottak. Mindenhol számot vetettek az eredményekkel, gondokkal-bajokkal. Őszintén, a jobbá tevés, a változtam akarás szándékával. Most a városi, azután a megyei küldöttértekezletre kerül sor És utána következik a kongresszus, melyre a KISZ nem a gyűléseken, hanem az életben készült fel. Szávay István MINDENT ITALRA — Azt tudja, hogy a tisztaság nem kielégítő? — Ahhoz képest, mikor anyám itthon volt! — csapja össze kezét a nagylány, aki munkaidő után végzi, amit tud. — Az ember undorodott hazajönni... A bácsi az asszony viselt dolgait meséli. Elküldte a gyerekeket idegen portákra: hozzatok krumplit, aztán árulta — egy kis pálinkapénzért. — Rettentő helyzetbe sodort bennünket. Mikor már elment, akkor is vissza-viszszajárt, csirkét, kacsát, amit bírt, elhordott. Az anya közben tbc-vel került kórházba. Biztos, hogy ebben is nagy szerepe volt az iszákosságnak. Rossz érzéssel szállunk az autóba. Ez a család — ha csak egy valakiben lenne elegendő szervező-összetartó erő — az apa keresetéből, s a két nagyobb gyerekéből viszonylag jól meglehetne. Zahuczkyné és Kerepesi dr. sem szavaz arra, hogy állami gondozásba vegyék a kicsiket. Sokkal nehezebb esetek vannak. Itt a talpraállásban kell segíteni. „A GYEREKET NEM ADOM!" Egy másik utca a város peremén; a még nehezebb esetet keressük. Az udvari lakás ajtaja csak hosszas kopogás után nyílik. Fejét fogja, támolyog a barna ruhás, idős néni. — Magánál lakik az unokája? — Igen. Nálam. — Dacosan, ellenségesen: — Mi akarnak a gyerekkel? — Csak érdeklődünk. — Az anyja annak idején, mikor született, bele akarta dobni a Tiszába. Én mondtam neki, add ide inkább, én fölnevelem. Kiskorától nálam van." Tízéves a gyerek, szeretik az iskolában, a házban. De azt is tudják: iszik a nagymama. Egy-két kiló krumplit, lisztet, zsírt előmutat a csuparánc arcú néni, aztán az ominózus kérdés jön: — És az ital? Van-e itthon valami? — A lehelete ugyan már árulkodott, s a polcon tólló üvegek se hagynak kétséget a gyakoriság felől. — Mit akarnak? — két csörgőórát is kézbekap hirtelen, azzal csapkod. A levegőbe, az osztályvezető karjára. Az pedig angyali szeTídsJéggel tolja'vissza. — Ezt nem szabad, Sz. néni! Mi azért érdeklődünk a gyerekről... — Nem viszik el. A gyereket nem adom. Menjenek! Korát meghazudtoló fürgeséggel siet a szobába. Na, most mi lesz? Ha kés... De nem az; sodrófa. Üt-e majd vele? A jegyzetelest mindenesetre abbahagyom, hátha ki kell védeni egy suintást. Zömök, erőteljes ember az osztályvezető. De a dühöngő öregasszonyt a hangjával fegyverezi le. A nyugodt, szuggeráló hanghordozással. A sodrófa már a kredencen fekszik. Vajon kapnak-e veszélyességi pótlékot a gyámügyisek ilyen környezettanulmányaikért? — tűnődöm. S a törékeny fiatalasszony egyik megjegyzése jut eszembe: vannak helyek, ahova az ember fél bemenni. Olyankor megkérem a gépkocsivezetőt: legyen a testőrségem. — Jól él nálam a gyerek — hangzik a bizonykodás. — A fia dolgozik? — Igen. — A felesége? — Otthon van a másik gyerekkel. Miért nem ott van a kisfiú? — Én nem adom oda. — Sírás, káromkodás. — Inkább agyonszúrom magamat. Válogatott sértésekkel bocsát utunkra. Rossz címet mondott, de azért megtaláljuk a fiát. A kétes tisztaságú régi ház után ez a lakás mint az álom. A szülők — noha testi hibásak — láthatólag szorgalmas, törekvő emberek, jól megy a soruk, nem szenvednek hiányt semmiben. S a meglepetés: szeretnék magukhoz venni ezt a gyereket is, de a nagymama tűzzel-vassal megakadályozza. A főelőadónő másnap délelőttre várja a szülőket, hogy megbeszéljék, rendezzék a kisfiú sorsát. Aztán fut tovább a gépkocsi. Viszi a társadalmi figyelmet, a gondoskodást, a segítséget. Simái Mihály