Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

FENTEK, 1871. SZEPTEMBER 10. Berlini megbeszélések • Berlin—Bonn (MTI) Csütörtökön délelőtt foly­tatódtak a megbeszélések dr Michael Kohl, az NDK ál­lamtitkára és Egon Bahr. az NSZK államtitkára, illetve dr. Günter Kohrt. az NDK államtitkára és ULrich Mül­ler nyugat-berlini szenátusi igazgató között Mindkét megbeszélésre az NDK fővá­rosában került sor. Egon Bahr a vártnál rövi­debb idő alatt, már a kora délutáni órákban visszaérke­zett Nyugat-Berlinbe, majd a tempelhofi repülőtérről visszarepült Bonnba. Megérkezésekor csak any­nyit mondott, hogy remélhe­tően hamarosan kitűzik a legközelebbi találkozó idő­pontját. (Ez szeptember 14. — miként közölte csütörtö­kön este Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője). Bahr a nyugatnémet tele­vízióban az esti órákban el­hangzott szűkszavú nyilatko­zatában kijelentette: olyan körülmények adódtak, ame­lyek szükségessé tették, hogy jelentéstételre Bonnba utaz­zék. Kohllal tartott csütör­töki megbeszélésének tartal­máról viszont az államtitkár nem volt hajlandó nyilat­kozni. Klaus Schütz nyugat-ber­lini kormányzó polgármester Ulrich Müllert, a szenátus megbízottját ugyancsak kora délután visszarendelte jelen­téstételre az NDK fővárosá­ból. Nyugat-Berlinben Mül­ler közölte, hogy Kohrttal legközelebb nem e héten pénteken, hanem csak a jövő héten kedden találko­zik majd. Honecker levele Brezsnyevhez # Berlin (MTI) Erlch Honecker, a Német Szocialista Egyeségpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára levelet intézett Leonyld Brezsnyevhez. „A Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyoldalú egyez­ménynek nagy jelentősége van az európai béke biztosí­tása és az európai enyhülés szempontjából. E megállapo­dás megfelel az NDK, az NSZK és Nyugat-Berlin alapvető létérdekeinek" — hangzik a levélben, amely­ben az NSZEP KB őszinte köszönetet mond az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a Né­met Demokratikus Köztársa­ság érdekeinek és szuverén jogainak következetes támo­gatásáért". Hixon beszéde # Washington (MTI) Nixon elnök a kongresszus két házának csütörtök déli együttes ülésén bejelentette, hogy az augusztus 15-én ha­tályba lépett ár- és bérbefa­gyasztás 90 napos időtarta­mát nem hosszabbítják meg. A 30 perces gazdaság! tár­gyú rendkívüli kongresszusi üzenetében az amerikai el­nök történelmi és világpoli­tikai keretbe helyezte a dol­lár védelmére hozott intéz­kedéseit, s lényegében eddigi programbeszédeinek össze­foglalását adta. Új amerikai delegátus — meddő konferencia 0 Párizs (MTI) A Vietnammal foglalkozó párizsi konferencia 128 ülésén csütörtökön Porter nagykövet, az amerikai dele­gáció új vezetője felszólalá­sában azt hangoztatta, gon­dosan tanulmányozta az ed­digi ülések jegyzőkönyveit és tisztában van vele, hogy még komoly akadályai van­nak az előrehaladásnak, de látja „a béke lehetőségeit is", melyek e konferencián kínálkoznak. A nagykövet azt javasolta, hogy újból vizsgálják meg a tárgyalá­sok módozatát, mert az ed­digi plenáris ülések „med­dőnek" mutatkoztak. Porter szavaira reagálva, mind Xuan Thuy, a VDK, mind Dlnh Ba Thi, a DIFK delegátusa azt hangoztatta, hogy nem a tárgyalások for­mái a döntők, mindazonáltal fenn kell tartani az eddigi csütörtöki plenáris üléseket Ha azonban az amerikai delegátus további magyará­zatokat kíván, akkor hajlan­dók vele külön megbeszélé­seket is folytatni. Az ülés után az amerikai küldöttség szóvivője azt mondotta, hogy a DIFK és a VDK képviselőinek e vá­laszát Portét- javaslatának elutasításaként tekintik, mert uz amerikai küldöttség fel­fogása szerint ,.ez a maga­tartás gyakorlatilag Saigon képviselőjének a bizalmas tárgyalásokból való kikap­csolására irányul". Tour de Francé III. Kis kagylók Napok óta kis kagylót hur­colok magammal, forgatom, bámulom, mintha a Holdról érkezett volna. Pedig az Atlanti-óceán vetette partra, pontosabban a Ba Manche­csatorna. Egy kis maszatos fiúcska szedegette mellet­tem a homokpurton a cso­dálatos Mont-Saint-Michel pártján. Puha, rugalmas a föveny, akárha gyapjúhal­mon járnánk, bár kicsit iz­galmasabb : meg-megsüpped. s meztelen talpunk nyoma megtelik vízzel. Halam kagy­lót gyűjtöttem, hogy, hogy nem: ő mindig szebbeket talált. Dehát így igazságos, ő ebből akar megélni: elad­ja az árusoknak. Emberek állnak a vízben, horgászbottal. „Dagály előtt rákászni'" — nevet a kisfiú. Fedlg most is fogott vala­mit az egyik borostás fér­fi. Rázogatja a horgot, ki­szabadul a hegyes végéről a rák, fúrja magát az iszap­ba. Hiába. A férfi előkotor­ja. késével lecsapja az ol­lóját. Aztán követ rak rá. Szerencsétlen állat görcsö­sen kal'mpál, sérült lábából sárgás folyadék gyöngyözik. Különös, nyeles szemével mintha rámnézne, s ettől zavartan taposni, morzsolni kezdem lábammal az áttet­sző, szétporló kagylókat. ..Menni kell, jön a dagály!" — figyelmeztet kis barátom, pedig még a inora.ilást nem hallani Igaz. a parti föveny parkolójáról már küldik az autósokat. És jön a dagály. Először csak a homok söté­tedik meg. aztán patakként csordogál, majd falat emel a szigetke elé Szent Mihály­A csodálatos Mont-Saint-Michel ról nevezték el a szíklaszi­getet, aki a szakirodalom szerint a sátánt is legyőzte, tőle merítettek bátorságot a zarándokok — ég ezer év alatt hányan!—, hogy neki­vágjanak az útnak, akár ott lelte okét a dagály, akár nem. Magam nem próbálom. A mai zarándokok kevesebb hlszékenységgel és autóval érkeznek, a szigeten nézik a dagályt, a sziklák partján. Vagy száz éve út vezet a szigeten épült csodás temp­lomhoz. Egyetlen sziklatömb Mont-Saint-Mlchel szigete, alig 300 lakosú kis faluval. A turisták ámulatából élnek — üres zsebbel a még oly ájtatos zarándok sem juthat a szent helyre. A nem za­rándoknak ls lelkierőt pró­báló lépcsősorok tetején a bencés papoknak rójuk le a belépődíjat. Megéri: a kora románkori termek és a templom pompázatos késő gótikus kórusrésze a temp­lomjáróvá lett turistát is le­nyűgözi szépségével, lám: a művészek mindig az élet szépségét dicsérik, ha még­oly túlvilági témára kaptak Hét japán az USA-ban V alóságos „japán hét" van most az Egyesült Álla­mokban, hiszen nent kevesebb, mint hét miniszter a tagja annak a delegációnak, amely Fukuda japán külügyminiszter vezetésével Washingtonba érkezett. Emlékezetes, hogy az USA jelenlegi legtekintélyesebb publicistája, James Reston, nemrég Pékingben, utána pe­dig Toklóban járt. Onnan írta, hogy a japán vezető körö­ket meglehetősen zavarba hozta Nixon politikája, az egy­mást sűrűn követő két drámai bejelentés, amelyeknek egyikét sem konzultálta meg előzetesen főázsiai szövetsé­gesével, Japánnal: a kínai útról szóló közlése, és a dol­lárral kapcsolatos intézkedések. Nyilvánvaló, hogy a Nixon-politika e két „nagy ug­rása" olyan új helyzetet teremtett elsősorban az amerikai —japán viszonyban, hogy hét tokiói miniszterre is egy­idejűleg szükség van — vagy talán még ők heten is ke­vésnek bizonyulnak? — a problémák rendezésére. A politikai nehézségek nyilvánvalóak. A japán kor­mányra bizonyos liberális üzleti körök részéről már régen nyomós nehezedik Peking elismerése érdekében, ha má­sért nem, azért, hogy Japán megszerezze — s lehetőleg az USÁ-nál előbb szerezze meg — a hatalmas kínai fo­gyasztópiacot. Szato kormánya azonban mindeddig, ép­pen washingtoni szövetségesére való tekintettel, ellenállt e nyomásnak. S most meg kellett érnie, hogy Washing­ton megelőzte, bármily furcsán hangzik: Nixon „balról előzte" őt a Pekinggel való viszony rendezésének folyama­tában. Ami a gazdasági ügyeket illeti: Nixon augusztus 15­én bejelentett intézkedései, kivált a 10 szazaiékos import­vámadó, elsősorban az amerikai piacon egyre jobhan ter­jeszkedő japán ipart és kereskedelmet sújtja. Ugyanígy a többi washingtoni pénzügyi intézkedés, amelyek valóság­gal rákényszerítik Tokiót arra, amit nem akart: a jen felértékelésére. „A tárgyalások óriás) jelentőségűek a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer kiegyensúlyozottabbá tétele szempontjából" — így nyilatkozott a japán küldött­séget fogadó Rogers amerikai külügyminiszter. Fukuda Japán külügyminiszter ennél nyíltabb volt, s minden ázsiai udvariasságot félretéve, keményen kijelentette: „Ni­xon pekingi utazása és az elnök új gazdaságpolitikája olyan kettős megrázkódtatás volt, amely nagyon komo­lyan veszélyezteti a két ország kapcsolatait." Vajon elég lesz-e eaen a rögtönzött „japán héten" hét japán miniszter tárgyalása washingtoni partnereivel ahhoz, hogy az USA és Japán közötti szövetségi jó vi­fuwny, amelyet ilyen alapos kettős megrázkódtatás ért, ismét helyreálljon? Brandt „második félideje FF Miközben a világ öröm­mel és elégedetten vette tu­domásul a Nyugat-Berlin helyzetére vonatkozó négy­hatalmi megállapodást — ez a nagy jelentőségű esemény az NSZK belpolitikai küz­delmeinek középpontjába került. A nyugatnémet belpolitikai harc szempontjából az ügy je­lentősége kézenfekvő. Brandt kancellár és a vezetése alatt álló szociáldemokrata—sza­bad demokrata párti koalíció éppen félidőben van két választás között. Az 1973-ra esedékes új választásokon a kormány sorsa elsősorban attól függ, hogy a mostani megegyezés adta lehetősé­gekből kiindulva milyen eredményeket tud felmutat­ni keleti politikájában. Még világosabban: hozzá tud-e alkotó módon járulni a Brandt-kabinet az európai biztonsági rendszer létreho­zásához. A második tényező, amely az 1973-us választásokon nagy súllyal esik latba: a gazdasági helyzet. Az ese­mények eddigi fejlődése és különösen a legutóbbi dol­lárválság lefolyása arra en­ged következtetni, hogy hosszabb távlatban a tőkés gazdasági kapcsolatok eddi­gi keretein belül rendkívül nehéz lesz a konjunktúra és a teljes foglalkoztatottság fenntartása. A nyugatnémet gazdaság szempontjából óhatatlanul egyre nagyobb szerephez jutnak a szocia­lista országokhoz fűződő ke­reskedelmi és egyéb gazda­sági kapcsolatok. Mindez természetesen nem függet­len az Európában kialakuló politikai légkörtől. Ily mó­don végső elemzésképpen a választásokon nagy szerepet játszó gazdasági problema­tika is a legszorosabb ösz­szefüggésben van az NSZK I keleti politikájának, illetve az európai biztonság ügyé­nek további alakulásával. Az adott pillanatban megállapítható, hogy a Brandt-kabinet pozitív ered­ménnyel zárta az „első fél­időt". Természetesen nincse­nek és nem is lehetnek il­lúzióink a nyugatnémet szo­ciáldemokrácia politikai ar­culatával és társadalmi tö­rekvéseivel kapcsolatban. Az adott helyzetben azonban nem is ez volt az elsőren­dű kérdés, hanem az, hogy Brandtnak és kormányának sikerül-e végrehajtania a kereszténydemokrata kor­mányok negatív külpolitikai vonalának módosítását úgy, hogy az NSZK-ban óriást erőtartalékokkal rendelkező reakció ki ne vesse a ha­talomból, A jelek szerint Brandt és kormánya belpolitikai pozí­cióit is jelentősen meg tud­ta erősíteni a létrejött meg­állapodások sorozatával. A leglényegesebb belpolitikai következmény az, hogy a CDU—CSU (tehát a keresz­ténydemokrata ellenzék) so­raiban a zavar és az inga­dozás jelei mutatkoznak. Már a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött megállapodás után és a négy nagyhatalom nyugat-berlini tárgyalásainak sikere előtt is kemény személyi harc bon­takozott ki az ellenzék so­raiban. Ez a személyi harc már akkor összekapcsolódott az NSZK keleti politikájá­nak megítélésével. Nyilván­való például, hogy Schröder, a volt hadügyminiszter, a CDU helyettes elnöke rea­lisztikusabban ítélte meg a helyzetet, mint a hatalomért folytatott vetélkedés szélső­jobboldali hangadója, Stra­uss. Az ugyancsak vezető szerepre pályázó Barzel, a párt parlamenti csoportjá­nak vezetője Schröder rea­lizmusa és Strauss uszító „ellendrukkersége" között ingadozott. Megállapítható, hogy a Nyugat-Berlinnel kapcsola­tos négyhatalmi megállapo­dás az ellenzék pozícióit rendkívüli mértékben meg­gyengítette. A megállapodás belpolitikai vetülete ugyan­is az, hogy a nyugati hatal­mak, mindenekelőtt az Egye­sült Államok a megegyezés­ben való részvétel tényével Brandt pozícióit erősítették. A kereszténydemokrata el­lenzék ezzel egyik legfonto­sabb nemzetközi bázisát ve­szítette el. Hiszen az adott helyzetben a négyhatalmi megállapodással való szem­befordulós egyben a nyuga­ti hatalmak és ezen belül Washington magatartásénak bírálatát jelentené. Erre pe­dig vezető szerepre törekvő kereszténydemokrata politi­kus igen nehezen vállalkoz­hat. Az ellenzék zavara és megosztottsága Brandt számára igen kedvező hely­zetet teremtett. A leglénye­gesebb kérdés — ami egy­ben az 1973-as választások sorsát is eldöntheti majd —. hogy a most kialakult ked­vező helyzetből a Brandt­kormány milyen gyakorlati következtetéseket von le. Az egyik, pozitív lehetőség az, hogy a jobboldal zavarát és megosztottságát kihasználva, a kedvező nemzetközi kons­tellációt megfelelően érté­kelve gyorsan és határozot­tan megállapodtak a Német Demokratikus Köztársaság­gal a még függőben levő részletkérdésekben, ratifikál­ják a szovjet—NSZK és len­gyel—NSZK egyezményt, majd aktívan közreműköd­nek az európai biztonsági rendszer létrehozásában. Ez megteremtheti azokat a po­litikai és gazdasági biztosíté­kokat, amelyek 1973-ban Brandtot ismét a kancellá­ri székbe emelhetik. I. E. is megbízatást Először az Air Francé reklámján lát­tam a képét, s ez az ékszer­sziget díszíti francia térké­pemet is, mégis: kell néha a kagyló hűvös bizonyossága, hogy ott jártam valóban, nem álmodtam... Pedig ar­ra is emlékezhetnék, hogy „vastag ceruzával" számol­tak az étteremben. Vagy 40 forintnyi összeggel. Kérdé­semre igen elegáns választ kaptam: felár a terítékért, a fehér abroszért, madame... A szent áhítat nem hagyott el, nem szólaltam meg amúgy magyarul Szent Mihály szigetén... A kívülállók dacossógával vetem meg a gazdagokat.de becsülöm köztük, aki okosan költi el pénzét. A Loire menti várkastélyok zömök harmóniája láttán ez az ér­zés egyszerűen elhatalmaso­dott rajtam: hivalkodás, erő és hatalomfitogtatás szülte ezeket a csodás épületeket, de ihletett művészek számá­ra teremlett a gőg alkotás­ra lehetőséget. Vonat robog át a Loire hídján, tükörké­pe harmonikázva omlik szét fa lusta folyó fodrain — nem is illik ide a XX. század vasparipája, tűnjön el gyor­san ebből az álmatag nyu­galmú tájból De ma sem csak a turisták zavarják a táj nyugalmát, ahol se ki­rálygyilkosság, se egyéb tör­ténelmi krimi nem esik meg. Nézzük, csak nézzük Hófe­hérke kastélyait — zömök, kerek várbástyák, csúcsos tornyok. Mint az alakított ruhára, sorba újat „rakott rá" új gazdája. Az Ambois-i várkastély tömör, vastag fa­lain egy égretőrő csúcsíves kis kánolna, a felszabadult tiszta áhitat, mint a legföl­dönjáróbb realista gondola­ton az álmodozás. Teljes áhítatta] nézelődnek még a turisták is. akik tán soha kegyes gondolatokig nem Jutnak a templomokban, de tisztelettel húzódnak félre az •gazi hit megnyilvánulásai elől n művészi templomoltár bámulatában is. Éltes hölgy nyúl a szenteltvlztartóba. gzemlesütve közeledik a fa­ragott szentek felé, s amint letérdel az áhitat térdelőié­re, megzörren valami a ke­zében. Egy nylon zacskó. Ar­ra térdel. Szent áhitat és hétköznapi józanság! Eszem­be jut, hogy jó néhány templomban szökőkútszerű­en csobog a szenteltvíz. A higiénia sem elhanyagolandó kérdés. Történelmi levegőjű vidék a Loire-völgy, sok minden történt ezekben a pompás kastélyokban. Itt is emberek éltek, szép és csúnya perce­ket éltek meg. Most földtú­rások és kábelerdők — a múltból akarnak megélni, de a mai vnlósáern rendezked­nek be. Légkondicionáló be­rendezést szerelnek fel a turistáknak és riasztó beren­dezést a turisták ellen, a tnúzeumőröknek. Félre a túl nagv áhitattal, csak prakti­kusan mint amazok, akik a karcsú tornvok, áhítatos ká­polnák mellett titkoslépcsőt is építettek, amin nemcsak szerelmes lovagok osontak, de ormMlkosságok áldozatai is eltűntek. A Loire, a sokat „látott és hallott" folyó bölcs nyuga­lommal kanyarog s nem be­szél .,, P. Széke Maria

Next

/
Thumbnails
Contents