Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

FENTEK, 1871. SZEPTEMBER 10. Berlini megbeszélések • Berlin—Bonn (MTI) Csütörtökön délelőtt folytatódtak a megbeszélések dr Michael Kohl, az NDK államtitkára és Egon Bahr. az NSZK államtitkára, illetve dr. Günter Kohrt. az NDK államtitkára és ULrich Müller nyugat-berlini szenátusi igazgató között Mindkét megbeszélésre az NDK fővárosában került sor. Egon Bahr a vártnál rövidebb idő alatt, már a kora délutáni órákban visszaérkezett Nyugat-Berlinbe, majd a tempelhofi repülőtérről visszarepült Bonnba. Megérkezésekor csak anynyit mondott, hogy remélhetően hamarosan kitűzik a legközelebbi találkozó időpontját. (Ez szeptember 14. — miként közölte csütörtökön este Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője). Bahr a nyugatnémet televízióban az esti órákban elhangzott szűkszavú nyilatkozatában kijelentette: olyan körülmények adódtak, amelyek szükségessé tették, hogy jelentéstételre Bonnba utazzék. Kohllal tartott csütörtöki megbeszélésének tartalmáról viszont az államtitkár nem volt hajlandó nyilatkozni. Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester Ulrich Müllert, a szenátus megbízottját ugyancsak kora délután visszarendelte jelentéstételre az NDK fővárosából. Nyugat-Berlinben Müller közölte, hogy Kohrttal legközelebb nem e héten pénteken, hanem csak a jövő héten kedden találkozik majd. Honecker levele Brezsnyevhez # Berlin (MTI) Erlch Honecker, a Német Szocialista Egyeségpárt Központi Bizottságának első titkára levelet intézett Leonyld Brezsnyevhez. „A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezménynek nagy jelentősége van az európai béke biztosítása és az európai enyhülés szempontjából. E megállapodás megfelel az NDK, az NSZK és Nyugat-Berlin alapvető létérdekeinek" — hangzik a levélben, amelyben az NSZEP KB őszinte köszönetet mond az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a Német Demokratikus Köztársaság érdekeinek és szuverén jogainak következetes támogatásáért". Hixon beszéde # Washington (MTI) Nixon elnök a kongresszus két házának csütörtök déli együttes ülésén bejelentette, hogy az augusztus 15-én hatályba lépett ár- és bérbefagyasztás 90 napos időtartamát nem hosszabbítják meg. A 30 perces gazdaság! tárgyú rendkívüli kongresszusi üzenetében az amerikai elnök történelmi és világpolitikai keretbe helyezte a dollár védelmére hozott intézkedéseit, s lényegében eddigi programbeszédeinek összefoglalását adta. Új amerikai delegátus — meddő konferencia 0 Párizs (MTI) A Vietnammal foglalkozó párizsi konferencia 128 ülésén csütörtökön Porter nagykövet, az amerikai delegáció új vezetője felszólalásában azt hangoztatta, gondosan tanulmányozta az eddigi ülések jegyzőkönyveit és tisztában van vele, hogy még komoly akadályai vannak az előrehaladásnak, de látja „a béke lehetőségeit is", melyek e konferencián kínálkoznak. A nagykövet azt javasolta, hogy újból vizsgálják meg a tárgyalások módozatát, mert az eddigi plenáris ülések „meddőnek" mutatkoztak. Porter szavaira reagálva, mind Xuan Thuy, a VDK, mind Dlnh Ba Thi, a DIFK delegátusa azt hangoztatta, hogy nem a tárgyalások formái a döntők, mindazonáltal fenn kell tartani az eddigi csütörtöki plenáris üléseket Ha azonban az amerikai delegátus további magyarázatokat kíván, akkor hajlandók vele külön megbeszéléseket is folytatni. Az ülés után az amerikai küldöttség szóvivője azt mondotta, hogy a DIFK és a VDK képviselőinek e válaszát Portét- javaslatának elutasításaként tekintik, mert uz amerikai küldöttség felfogása szerint ,.ez a magatartás gyakorlatilag Saigon képviselőjének a bizalmas tárgyalásokból való kikapcsolására irányul". Tour de Francé III. Kis kagylók Napok óta kis kagylót hurcolok magammal, forgatom, bámulom, mintha a Holdról érkezett volna. Pedig az Atlanti-óceán vetette partra, pontosabban a Ba Manchecsatorna. Egy kis maszatos fiúcska szedegette mellettem a homokpurton a csodálatos Mont-Saint-Michel pártján. Puha, rugalmas a föveny, akárha gyapjúhalmon járnánk, bár kicsit izgalmasabb : meg-megsüpped. s meztelen talpunk nyoma megtelik vízzel. Halam kagylót gyűjtöttem, hogy, hogy nem: ő mindig szebbeket talált. Dehát így igazságos, ő ebből akar megélni: eladja az árusoknak. Emberek állnak a vízben, horgászbottal. „Dagály előtt rákászni'" — nevet a kisfiú. Fedlg most is fogott valamit az egyik borostás férfi. Rázogatja a horgot, kiszabadul a hegyes végéről a rák, fúrja magát az iszapba. Hiába. A férfi előkotorja. késével lecsapja az ollóját. Aztán követ rak rá. Szerencsétlen állat görcsösen kal'mpál, sérült lábából sárgás folyadék gyöngyözik. Különös, nyeles szemével mintha rámnézne, s ettől zavartan taposni, morzsolni kezdem lábammal az áttetsző, szétporló kagylókat. ..Menni kell, jön a dagály!" — figyelmeztet kis barátom, pedig még a inora.ilást nem hallani Igaz. a parti föveny parkolójáról már küldik az autósokat. És jön a dagály. Először csak a homok sötétedik meg. aztán patakként csordogál, majd falat emel a szigetke elé Szent MihályA csodálatos Mont-Saint-Michel ról nevezték el a szíklaszigetet, aki a szakirodalom szerint a sátánt is legyőzte, tőle merítettek bátorságot a zarándokok — ég ezer év alatt hányan!—, hogy nekivágjanak az útnak, akár ott lelte okét a dagály, akár nem. Magam nem próbálom. A mai zarándokok kevesebb hlszékenységgel és autóval érkeznek, a szigeten nézik a dagályt, a sziklák partján. Vagy száz éve út vezet a szigeten épült csodás templomhoz. Egyetlen sziklatömb Mont-Saint-Mlchel szigete, alig 300 lakosú kis faluval. A turisták ámulatából élnek — üres zsebbel a még oly ájtatos zarándok sem juthat a szent helyre. A nem zarándoknak ls lelkierőt próbáló lépcsősorok tetején a bencés papoknak rójuk le a belépődíjat. Megéri: a kora románkori termek és a templom pompázatos késő gótikus kórusrésze a templomjáróvá lett turistát is lenyűgözi szépségével, lám: a művészek mindig az élet szépségét dicsérik, ha mégoly túlvilági témára kaptak Hét japán az USA-ban V

alóságos „japán hét" van most az Egyesült Államokban, hiszen nent kevesebb, mint hét miniszter a tagja annak a delegációnak, amely Fukuda japán külügyminiszter vezetésével Washingtonba érkezett. Emlékezetes, hogy az USA jelenlegi legtekintélyesebb publicistája, James Reston, nemrég Pékingben, utána pedig Toklóban járt. Onnan írta, hogy a japán vezető köröket meglehetősen zavarba hozta Nixon politikája, az egymást sűrűn követő két drámai bejelentés, amelyeknek egyikét sem konzultálta meg előzetesen főázsiai szövetségesével, Japánnal: a kínai útról szóló közlése, és a dollárral kapcsolatos intézkedések. Nyilvánvaló, hogy a Nixon-politika e két „nagy ugrása" olyan új helyzetet teremtett elsősorban az amerikai —japán viszonyban, hogy hét tokiói miniszterre is egyidejűleg szükség van — vagy talán még ők heten is kevésnek bizonyulnak? — a problémák rendezésére. A politikai nehézségek nyilvánvalóak. A japán kormányra bizonyos liberális üzleti körök részéről már régen nyomós nehezedik Peking elismerése érdekében, ha másért nem, azért, hogy Japán megszerezze — s lehetőleg az USÁ-nál előbb szerezze meg — a hatalmas kínai fogyasztópiacot. Szato kormánya azonban mindeddig, éppen washingtoni szövetségesére való tekintettel, ellenállt e nyomásnak. S most meg kellett érnie, hogy Washington megelőzte, bármily furcsán hangzik: Nixon „balról előzte" őt a Pekinggel való viszony rendezésének folyamatában. Ami a gazdasági ügyeket illeti: Nixon augusztus 15én bejelentett intézkedései, kivált a 10 szazaiékos importvámadó, elsősorban az amerikai piacon egyre jobhan terjeszkedő japán ipart és kereskedelmet sújtja. Ugyanígy a többi washingtoni pénzügyi intézkedés, amelyek valósággal rákényszerítik Tokiót arra, amit nem akart: a jen felértékelésére. „A tárgyalások óriás) jelentőségűek a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer kiegyensúlyozottabbá tétele szempontjából" — így nyilatkozott a japán küldöttséget fogadó Rogers amerikai külügyminiszter. Fukuda Japán külügyminiszter ennél nyíltabb volt, s minden ázsiai udvariasságot félretéve, keményen kijelentette: „Nixon pekingi utazása és az elnök új gazdaságpolitikája olyan kettős megrázkódtatás volt, amely nagyon komolyan veszélyezteti a két ország kapcsolatait." Vajon elég lesz-e eaen a rögtönzött „japán héten" hét japán miniszter tárgyalása washingtoni partnereivel ahhoz, hogy az USA és Japán közötti szövetségi jó vifuwny, amelyet ilyen alapos kettős megrázkódtatás ért, ismét helyreálljon? Brandt „második félideje FF Miközben a világ örömmel és elégedetten vette tudomásul a Nyugat-Berlin helyzetére vonatkozó négyhatalmi megállapodást — ez a nagy jelentőségű esemény az NSZK belpolitikai küzdelmeinek középpontjába került. A nyugatnémet belpolitikai harc szempontjából az ügy jelentősége kézenfekvő. Brandt kancellár és a vezetése alatt álló szociáldemokrata—szabad demokrata párti koalíció éppen félidőben van két választás között. Az 1973-ra esedékes új választásokon a kormány sorsa elsősorban attól függ, hogy a mostani megegyezés adta lehetőségekből kiindulva milyen eredményeket tud felmutatni keleti politikájában. Még világosabban: hozzá tud-e alkotó módon járulni a Brandt-kabinet az európai biztonsági rendszer létrehozásához. A második tényező, amely az 1973-us választásokon nagy súllyal esik latba: a gazdasági helyzet. Az események eddigi fejlődése és különösen a legutóbbi dollárválság lefolyása arra enged következtetni, hogy hosszabb távlatban a tőkés gazdasági kapcsolatok eddigi keretein belül rendkívül nehéz lesz a konjunktúra és a teljes foglalkoztatottság fenntartása. A nyugatnémet gazdaság szempontjából óhatatlanul egyre nagyobb szerephez jutnak a szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok. Mindez természetesen nem független az Európában kialakuló politikai légkörtől. Ily módon végső elemzésképpen a választásokon nagy szerepet játszó gazdasági problematika is a legszorosabb öszszefüggésben van az NSZK I keleti politikájának, illetve az európai biztonság ügyének további alakulásával. Az adott pillanatban megállapítható, hogy a Brandt-kabinet pozitív eredménnyel zárta az „első félidőt". Természetesen nincsenek és nem is lehetnek illúzióink a nyugatnémet szociáldemokrácia politikai arculatával és társadalmi törekvéseivel kapcsolatban. Az adott helyzetben azonban nem is ez volt az elsőrendű kérdés, hanem az, hogy Brandtnak és kormányának sikerül-e végrehajtania a kereszténydemokrata kormányok negatív külpolitikai vonalának módosítását úgy, hogy az NSZK-ban óriást erőtartalékokkal rendelkező reakció ki ne vesse a hatalomból, A jelek szerint Brandt és kormánya belpolitikai pozícióit is jelentősen meg tudta erősíteni a létrejött megállapodások sorozatával. A leglényegesebb belpolitikai következmény az, hogy a CDU—CSU (tehát a kereszténydemokrata ellenzék) soraiban a zavar és az ingadozás jelei mutatkoznak. Már a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött megállapodás után és a négy nagyhatalom nyugat-berlini tárgyalásainak sikere előtt is kemény személyi harc bontakozott ki az ellenzék soraiban. Ez a személyi harc már akkor összekapcsolódott az NSZK keleti politikájának megítélésével. Nyilvánvaló például, hogy Schröder, a volt hadügyminiszter, a CDU helyettes elnöke realisztikusabban ítélte meg a helyzetet, mint a hatalomért folytatott vetélkedés szélsőjobboldali hangadója, Strauss. Az ugyancsak vezető szerepre pályázó Barzel, a párt parlamenti csoportjának vezetője Schröder realizmusa és Strauss uszító „ellendrukkersége" között ingadozott. Megállapítható, hogy a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás az ellenzék pozícióit rendkívüli mértékben meggyengítette. A megállapodás belpolitikai vetülete ugyanis az, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok a megegyezésben való részvétel tényével Brandt pozícióit erősítették. A kereszténydemokrata ellenzék ezzel egyik legfontosabb nemzetközi bázisát veszítette el. Hiszen az adott helyzetben a négyhatalmi megállapodással való szembefordulós egyben a nyugati hatalmak és ezen belül Washington magatartásénak bírálatát jelentené. Erre pedig vezető szerepre törekvő kereszténydemokrata politikus igen nehezen vállalkozhat. Az ellenzék zavara és megosztottsága Brandt számára igen kedvező helyzetet teremtett. A leglényegesebb kérdés — ami egyben az 1973-as választások sorsát is eldöntheti majd —. hogy a most kialakult kedvező helyzetből a Brandtkormány milyen gyakorlati következtetéseket von le. Az egyik, pozitív lehetőség az, hogy a jobboldal zavarát és megosztottságát kihasználva, a kedvező nemzetközi konstellációt megfelelően értékelve gyorsan és határozottan megállapodtak a Német Demokratikus Köztársasággal a még függőben levő részletkérdésekben, ratifikálják a szovjet—NSZK és lengyel—NSZK egyezményt, majd aktívan közreműködnek az európai biztonsági rendszer létrehozásában. Ez megteremtheti azokat a politikai és gazdasági biztosítékokat, amelyek 1973-ban Brandtot ismét a kancellári székbe emelhetik. I. E. is megbízatást Először az Air Francé reklámján láttam a képét, s ez az ékszersziget díszíti francia térképemet is, mégis: kell néha a kagyló hűvös bizonyossága, hogy ott jártam valóban, nem álmodtam... Pedig arra is emlékezhetnék, hogy „vastag ceruzával" számoltak az étteremben. Vagy 40 forintnyi összeggel. Kérdésemre igen elegáns választ kaptam: felár a terítékért, a fehér abroszért, madame... A szent áhítat nem hagyott el, nem szólaltam meg amúgy magyarul Szent Mihály szigetén... A kívülállók dacossógával vetem meg a gazdagokat.de becsülöm köztük, aki okosan költi el pénzét. A Loire menti várkastélyok zömök harmóniája láttán ez az érzés egyszerűen elhatalmasodott rajtam: hivalkodás, erő és hatalomfitogtatás szülte ezeket a csodás épületeket, de ihletett művészek számára teremlett a gőg alkotásra lehetőséget. Vonat robog át a Loire hídján, tükörképe harmonikázva omlik szét fa lusta folyó fodrain — nem is illik ide a XX. század vasparipája, tűnjön el gyorsan ebből az álmatag nyugalmú tájból De ma sem csak a turisták zavarják a táj nyugalmát, ahol se királygyilkosság, se egyéb történelmi krimi nem esik meg. Nézzük, csak nézzük Hófehérke kastélyait — zömök, kerek várbástyák, csúcsos tornyok. Mint az alakított ruhára, sorba újat „rakott rá" új gazdája. Az Ambois-i várkastély tömör, vastag falain egy égretőrő csúcsíves kis kánolna, a felszabadult tiszta áhitat, mint a legföldönjáróbb realista gondolaton az álmodozás. Teljes áhítatta] nézelődnek még a turisták is. akik tán soha kegyes gondolatokig nem Jutnak a templomokban, de tisztelettel húzódnak félre az •gazi hit megnyilvánulásai elől n művészi templomoltár bámulatában is. Éltes hölgy nyúl a szenteltvlztartóba. gzemlesütve közeledik a faragott szentek felé, s amint letérdel az áhitat térdelőiére, megzörren valami a kezében. Egy nylon zacskó. Arra térdel. Szent áhitat és hétköznapi józanság! Eszembe jut, hogy jó néhány templomban szökőkútszerűen csobog a szenteltvíz. A higiénia sem elhanyagolandó kérdés. Történelmi levegőjű vidék a Loire-völgy, sok minden történt ezekben a pompás kastélyokban. Itt is emberek éltek, szép és csúnya perceket éltek meg. Most földtúrások és kábelerdők — a múltból akarnak megélni, de a mai vnlósáern rendezkednek be. Légkondicionáló berendezést szerelnek fel a turistáknak és riasztó berendezést a turisták ellen, a tnúzeumőröknek. Félre a túl nagv áhitattal, csak praktikusan mint amazok, akik a karcsú tornvok, áhítatos kápolnák mellett titkoslépcsőt is építettek, amin nemcsak szerelmes lovagok osontak, de ormMlkosságok áldozatai is eltűntek. A Loire, a sokat „látott és hallott" folyó bölcs nyugalommal kanyarog s nem beszél .,, P. Széke Maria