Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

PÉNTEK, 1971. SZEPTEMBER Ifl. 3 Intézkedések a tanácsi lakóházkezelés és -fenntartás fejlesztéséről A Barátság—II. fogadó­állomása A Barátság—II. kőolajvezeték magyarországi szakaszá­nak első létesítménye a fényeslitkci fogadóállomás, ame­lyet az Országos Kőolajvezeték Vállalat épít. Itt fogad­ják a vezetéken érkező olajat és innen továbbítják a fi­nomításhoz. A mintegy 200 millió forintos beruházást 1972 végére fejezik be. Képünkön: az épülő tartály park Fehér Lajos nyilatkozata a Vadászati Világkiállításról Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a kormány elnökhelyet­tese csütörtökön felkereste a Vadászati Világkiállítást, ahol Szőke Mátyás, a MÉM kiállítási iroda igazgatója ki­sérte el a pavilonokba. A lá­togatás befejeztével Fehér Lajos nyilatkozott a világ­kiállításról a sajtó munka­társainak. ^ Félidejéhez közeledik a Vadászati Világkiállítás. Melyek Fehér elvtárs tapasztalatai, milyen következtetések vonha­tók le az elmúlt időszak alapján? — A kiállítás nagyszerű kivitelezését azt hiszem nem szükséges különösebben bi­zonygatni. Mind a külföldi, mind a hazai közvélemény élénk érdeklődését és elisme­rését igazolja az a tény, hogy a megnyitás napjától a mai napig 800 000 látogató tekin­tette meg a kiállítást, ösz­szesen 52 ország mutatja be itt színes csokorba gyűjtve természeti szépségeit, vadá­szati kultúráját, vadászati művészetét és mindazt, ami nemcsak egy-egy országra, de Földünk európai, ázsiai, afrikai és amerikai konti­nenseinek élővilágára is sa­játosan' jellemző. / § Ez a kiállítás tehát nem­csak a vadászat hívei számára jelentős ese­mény, hanem sokkal szélesebb körben Is ki­váltotta az érdeklődést. — Így igaz. A budapesti munkásokat éppúgy érdek­lik a kiállítás látnivalói, mint a mezőgazdaságban és a hi­vatalokban dolgozókat. A természetkedvelő emberek minden csoportja megtalál^ ható a kiállításon. A részt vevő országok vadászati szak­embereit az a törekvés ve­zette és vezeti, hogy a szak­mai közölnivalókon túl gaz­daságföldrajzi és kultúrtör­téneti ismeretekkel is gyara­pítsák a látogatók ismereteit. Ez a kiállítás a nagy és kis országok, a népek közötti barátság és együttműködés természetes és magától ér­tetődő lehetőségének bátorító jelképe, s — talán nem hat. túlzásként — a jövőre nézve nagyon is reális ígérete. % Eszerint bizonyos érte­lemben jószolgálati sze­repe is van a világkiál­lításnak a népek barát­ságának erősítésében? — Kétségtelenül. S az egyes országok képviselői tőreked­nek is erre. A legtöbb kiát­litó állámnak például külön nemzeti napja van. Ez ön­magában is arra készteti a résztvevőket és a látogató­kat, hogy közelebbről is megismerkedjenek az illető ország társadalmi és gazda­sági szerkezetével, földrajzi és természeti adottságaival. Itt a kiállításon is kitűnik, hogy a fejlődő országokat a legnagyobb államokkal telje­sen egyenrangú partnerként tiszteljük. 9 A kiállítás milyen új távla tokai nyit a hazai vadgazdálkodás és va­dászat fejlesztéséhez? — Erre úgyszólván kime­rítő választ ad a magyar vadgazdálkodás pavilonja. Itt az érdeklődők megtudhatják, hogy Magyarországon a va­dászterületek 82 százaléka a vadásztársaságok kezelésé­ben van. A mintegy 700 va­dásztársaság minden egyes tagjára 350 kataszteri hold­nyi terület jut. Ez a pavi­lon bizonyos mértékig vá­laszt ad arra is, amit szak­embereink tudnak a legjob­ban: csak összefüggő terüle­teken lehet átgondolt, kor­szerű vadgazdálkodást foly­tatni, s a célszerű vadászat fontos láncszem a természeti kincsek védelmében, vagy más szavakkal — a vad vé­delme egyben természetvé­delem is-! — Végül kormányunk ne­vében megköszönöm a kiál­lítás főbizottsága és a 22 szakbizottság munkatársai­nak ötletgazdag tevékenysé­gét, a rendezésért felelős MÉM kiállítási iroda dolgo­zóinak, továbbá azoknak a rendező szerveknek, szakem­bereknek, tudósoknak, mű­vészeknek lelkes közreműkö­dését, akik hozzájárultak a Vadászati Világkiállítás si­keres megrendezéséhez. Tanintézetek KISZ­vezetőinek tanácskozása A KISZ Csongrád me­gyei bizottsága a középfokú tanintézetek KISZ-titkárai és pártösszekötő tanárai ré­szére tegnap, csütörtökön tanévnyitó értekezletet tar­tott Szegeden, az Ifjúsági Házban. A tanácskozás napirend­jén a KISZ VIII. kongresz­szusát előkészitő tanintézeti feladatok szerepeltek. Az ér­tekezleten megjelent, és a párt ifjúságpolitikájának időszerű kérdéseiről előadást tartott dr. Koncz János, a megyei pártbizottság osztály­vezetője. megyei Tegnap, csütörtökön ülést tartott a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület tagjai megbeszélték és jóváhagyták azt a jelen­tést. amely a negyedik öt­éves terv időszakában meg­valósuló lakásépítés előké­szítésének helyzetéről tájé­koztatta őket. Az igen rész­letes és terjedelmes vizsgá­lódás alapján a NEB eljut­tatja javaslatait, ajánlásait mindazoknak a szerveknek és vállalatoknak, akik tevé­kenyen részt vesznek a la­kásépítkezés végrehajtásá­ban. Nemregben nepi eüenócok vizsgálatot tartottak a Sze­gedi Vas- és Fémipari Szö­vetkezetnél egy találmány- j nak számiló textilipari gép megvalósításának körülmé­nyeiről. A vizsgálat a kö­vetkezőket állapította meg: a szövetkezet volt vezetői könnyelműen és hanyagul jártak el, amikor nekifog­tak ennek a textilipari gép­nek a gyártásához. mertk:­derült, hogy az előzetes vá­rakozásnak semmiben sem felelt meg. (A textilgyári géppel kapcsolatos NEB vizsgálattal, tanulságaival la­punkban később foglalko­zunk). Az ország 3,2 millió lakásából 800 000 van állami tulajdonban, s ebből mintegy 670 000-et a tanácsok kezelnek. Az álla­mi lakásállomány egyharmada még a szá­zadforduló előtt épült, töbh mint a fele 50 évnél idősebb, a lakások 35 százaléka pedig komfort nélküli. A lakóház-felújítás és -korszerűsítés eddig nem tartott lépést a szükséglettel. A lakásbérleményeknek csaknem a fele 25— 30 éve nem részesült teljes felújításban, s az 50 000-et meghaladja a gazdaságosan fel nem újítható, tehát lebontandó laká­sok száma. A tanácsi házkezelés fejlesztése tehát rendkívül időszerű feladat. Eddig az alacsony lakbérek elterelték a figyelmet a bérlőkkel szembeni kötelezettségek telje­sítéséről, a tanácsokat másiránvú építési feladatok megvalósítása kötötte le. Így a házkezelési szervezet az elmúlt két évti­zed alatt nem fejlődött az egyéb területen elért társadalmi-gazdasági eredmények­nek megfelelően. A jelenlegi helyzet meg­javítása, a problémák végleges megoldása csak hosszabb idő alatt, megfelelő fejlesz­tési koncepció alapján lehetséges. Ezt se­gíti a kormány határozata, amelyet az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter elő­terjesztésére hozott a tanácsi lakóházkeze­lés és -fenntartás fejlesztésére. A kormány határozata megjelöli azo­kat, a központi irányelveket. amelyek alapján a tanácsoknak gondoskodniok kell házkezelési szervezeteikk fejlesztésé­ről. Különösen nagy gondot kell fordítani a házkezelési szervezetek korszerűsítésére, jövedelmi és érdekeltségi rendszerük fej­lesztésére, a házfelügyelői rendszer újra­szabályozására, valamint a házkezelési szervek munkájának fokozottabb állami és társadalmi ellenőrzésére. A kormány határozata hangsúlyozza, hogy a lakos­ság életszínvonalát közvetlenül érintő la­kóépület-állomány folyamatos és tervsze­rű fenntartásának biztosítása jelentős tár­sadalmi-gazdasági feladat. Ennek megol­dásában fokozott figyelmet kell fordítani az új lakásügyi jogszabályokban előírt feladatokra és a lakbérrendezés alapján növekvő lakossági igények kielégítésére. A központi irányelvek szerint a tanácsi házkezelési szervezetet a bérbeadó és a bérlő újrendszerű kapcsolatának megfe­lelően kell fejleszteni, a nagyobb lakbér ellenében minőségileg jobb és mennyisé­gileg több szolgáltatást kell nyújtani a lakosságnak. Fokozott jelentőséget kap a bérlök által bejelentett javítási igények gyors kivizsgálása és orvoslása. A szer­vezet fejlesztésénél arra kell törekedni, hogy az épületekben és a lakásokban ke­letkező hibák elhárításáról, kijavításáról haladéktalanul, bürokráciamentesen gon­doskodjanak. Ezért a tanácsoknak rugal­mas, könnyen áttekinthető és a bérlőket megnyugtató eljárási, lebonyolítási mód­szereket kell kialakítaniuk. A házkeze­lőségek javító-karbantartó részlegeinek fel kell készülniük a bérlőket terheiő, tehát a lakáson belüli karbantartási és javítási munkák elvégzésére is. Különösen nagy figyelmei Kell fordítani a lakásberendezé­sek cseréjénél és felújításánál a bérbe­adók és a bérlök közötti 50—50 százalé­kos költségmegoszlással végzett munká­latokra. A jelentősen megnövekedett házkezelési feladatok teljesítése érdekében a tanácsok műszaki fejlesztési programot dolgoznak ki a lakóházfenntartási, -építési kapaci­tás növelésére, mert a negyedik ötéves terv időszakában a lakóházjavitásra orszá­gosan 16 milliárd forint áll rendelkezésük­re, ami csaknem kétszer annyi, mint a harmadik ötéves tervben. A házkezelősé­gek munkájuk műszaki fejlesztésére, gépe­sítésére, telephelyeik fejlesztésére és egyéb korszerűsítésekre a negyedik ötéves terv­ben átlagosan évi kétszázmillió forintot fordíthatnak. Fontos feladat a házfelügyelői rendszer továbbfejlesztése. A múlt évi feladatok szerint országosan 13 798 házfelügyelő dolgozik: fő foglalkozásban 10 025. és mel­lékfoglalkozásban 3773. Átlagos életkoruk magas, a házfelügyelőknek több mint egy­harmada már meghaladta a nyugdíj­korhatárt. Kevés a megfelelő szakmával rendelkező úgynevezett házmester, aki különböző javító- vagy szerelömunkát végez. Nehezíti a helyzetet, hogy a ház­felügyelök nem kapnak heti pihenőnapot, üdülési lehetőséget és több más juttatást, amelyet az üzemekben és egyéb területe­ken élveznek a dolgozók. A kormány irányelvei szerint korszerű­síteni kell a házfelügyelői rendszert. Meg kell határozni a házfelügyelők munkájá­val szemben támasztott követelményeket és a házfelügyelök kötelezettségeit, a ház­kezelöségeknek pedig fokozottabban kell ellenőrizniük a feladatok tejesítését. A tanácsoknak intézkedéseket kell ki­dolgozniuk a házfelügyelök szociális hely­zetének, munkakörülményeinek és lakás­viszonyainak javítására is, szakmai kép­zéssel pedig el kell érni, hogy a ház­felügyelők javító- és szerelőtevékenységet is folytassanak. Településenként hosszabb távlatra szó­ló programot kell készíteni a felújítási és korszerűsítési munkálatokra és az elavult épületek bontására. A kormány határozatának megfelelően az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a pénzügyminiszter és a munkaügyi mi­niszter a helyiipari és városgazdálkodási dolgozók szakszervezetével egyetértésben ez év végéig megvizsgálja a tanácsi ház­kezelési szervek jövedelmi és érdekeltségi rendszerének a negyedik ötéves terv idő­szakában megvalósítható fejlesztési lehe­tőségeit, intézkedéseket dolgoznak ki a házfelügyelői munkaviszony szükség sze­rinti rendezésére, továbbá — a jövedel­mek részletes elemzése alapján — a ház­felügyelök jövedelmi rendszerének újbóli szabályozására. A fővárosi és megyei ta­nácsok végerhajtó bizottságainak pedig intézkedniük kell a meglevő házkezelesi vállalatok fejlesztéséről, korszerűsítésé­ről. (MTI) Hz ingatlan- és lakáscsere-közvetítés szabályozása Az állami ingatlanközvetítés a több mint két évtizeddel ezelőtt kiadott kormányren­delet alapján kezdődött, s a közvetítési díjakat is több mint tízéves rendelet sza­bályozza. A lakásépítés fejlesztéséről, a la­kás elosztás és a lakbérek új rendszeré­ről szóló kormányrendeleteknek megfele­lően tehát szükségessé vált az ingatlan­és lakáscsere-közvetítés fejlesztése is. Eddig ugyanis az ingatlanközvetítő válla­latok alig végeztek tényleges közvetí­tést. lényegében csak az egymásra talált eladók és vevők szerződéseit záradékolták. Ezekben az esetekben méltánytalanul ma­gas a 3 százalékos közvetítői díj felszámí­tása. Az értékmegállapítási tevékenysé­gért viszont a korábbi rendelkezések túl­ságosan szerény értékbecslési díjat álla­pítottak meg. Indokolt volt tehát, hogy reálisan határozzák meg ezeket a díjakat. Az ingatlan- és lakáscsere-közvetítés újraszabályozása szerint az ingatlanközve­títés továbbra is a tanácsi, állami szer­vek feladata marad. Megszűnik azonban az ingatlanközvetítési kényszer, mert ez­után e szolgáltatást csak a felek megbí­zásából látják el. Ugyanakkor lényegesen bővül tevékenységi körük. A tanács vég­rehajtó bizottságának megbízására ellát­hatják azokat a lakás- és telekgazdálko­dási feladatokat, amelyeket célszerű vál­lalati keretben elvégezni. így felhatalma­zást kaphatnak állami ház eladására, tel­kek vásárlására és értékesítésére, minősé­gi lakáscserék lebonyolítására, megbízást kaphatnak a tanácsi bérlakások bérleti jo­gáról a lakásügyi hatóság javára szóló le­mondás ügyének elintézésére és más fel­adatokra is. Tevékenységi körük kiter­jeszthető családi házak, az öröklakások, a telkek bizományi adásvételére, $ lakos­sági és közületi megbízásra az ingatlanok forgalmi értékének megállapítására. Az új szabályozásnak lényeges előírása, hogy a fővárosban, a városokban és az országos jelentőségű üdülőteleppel rendelkező köz­ségekben — az ingatlanforgalom és az ingatlanárak figyelemmel kísérése és eset­leges befeiyasctóea eKtekében — az in­gatlanok adásvételénél és cseréjénél kő­telező beszerezni az állami ingatlanközve­títő szerv forgalmi értékbecslését, amely az illetékkiszabás, a telekkönyvezés és az adóigazgatás alapjául is szolgál. A lakásforgalom meggyorsítása érdeké­ben az ingatlanközvetítő vállalatok és szervek — az érdekeltek megbízásra — ezután kiterjedtebben foglalkoznak az ál­lampolgárok lakáscseréjével. E munkához jelentős támogatást nyújt a kormány ren­delete, amely kimondja, hogy a főváros­ban és a nagyobb városokban a tanácsok végrehajtó bizottságai hozzanak létre meg­felelő összetételű és nagyságú lakáscsere­alapot, s az újonnan épülő tanácsi bérla­kásoknak a lakáselosztási tervben megha­tározott hányadát bocsássák a tanácsi in­gatlanközvetítő szervek rendelkezésére minőségi lakáscsere céljára. A tanácsi vb lakáspolitikai elveinek megfelelően az in­gatlanközvetítő vállalatok tehát ebből a lakásalapból gazdálkodhatnak. A kormány szükségesnek tartja, hogy a tanácsi ingat­lanközvetítő szervek kísérjék figyelem­mel az állampolgárok bérlakáscseréjét, végezzenek felmérést, piackutatást és en­nek alapján kezdeményezzék a tanácsok­nál a csereigényeknek megfelelő épületek és lakások — otthonházak, szobabérlők há­za stb. — létesítését és fenntartását. Fo­kozottabban foglalkozzanak a lakáscsere hirdetésével, címek gyűjtésével és szolgál­tatásával, az állampolgárok lakáscseréjé­nek lebonyolításával. Az új szabályozás rendezi a korábbi dí­jazási problémákat is. Előírja, hogy az ingatlanközvetítő szervek ezután csak szolgáltatásaik arányában álló díjazást kérhetnek. Az ingatlanközvetítés új rend­szere 1972. január 1-én lép életbe. Az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter felha­talmazást kapott, hogy a pénzügyminisz­terrel egyetértésben gondoskodjék a ren­delet végrehajtásáról és ennek során sza­bályozza az ingatlanközvetítési tevékeny­ség körét, s az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnökével egyetértésben megélla­púrtrm dzgazas mertekét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents