Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
a CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER ». Zavartalan az áruszállítás! Az építkező Salgótarján Ülésezett a megyei szállítási bízottság Egy évvel ezelőtt valamennyi iparág közül a szálUtasra hallhattunk leggyakrabban panaszt. Szamos vállalat, még több mezőgazdasági üzem sokszor gzért küzdött pénzügyi nehézséggel. mert Vésztermékeik jelentós hányadát csak több napos, néha több hetes késéssel tudták eljuttatni a vevőhöz. Mint tegnap a megyei szállítási bizottság ülésén kiderült, az öszi forgalom várhatóan nyugodt lesz. Nagyobb szállítási igényt csupán a makói járásból jeleztek. A legfőbb gondot a személyszállítás területén tapasztalták a megyében, mindenekelőtt Szegeden. Az autóbuszpark ugyan gyarapodott, ezzel azonban nem tartott lépést a szakemberutánpótlás. Annak ellenére, hogy a VOLÁN rendszeresen képez saját költségén gépkocsivezetőket, gyakran előfordul, hogy számo6 kocsi tétlenül vesztegel, mert nincs hozzá sofőr. Gepkocsivezető-hiány. miatt nem tudják megoldani Szeged nyugati iparvidékérek személyszállítását sem. A házépítő kombinát próbaüzemelésének megkezdésével pedig újabb ötszáz munkás kenyszerúl gyaloglásra a nagyforgalmú E—5-ös úton. A VOLÁN vállalat vezetői most ismét azon gondolkodnak, hogy lehetőségeikkel arányosan felemelik az autóbuszvezetők bérét, hátha a magasabb kereset vonzóbbá teszi ezt a nagy felelősséggel járó foglalkozást. Helyes döntésnek bizonyult, hogy a szállítási bizottság ülésére meghívták a legtöbb vasúti kocsit igénybe vevő vállalatok vezetőit, így a bizottság tagjai, valamint a fuvarozást végző MÁV és VOLÁN vezetői közvetlenül is megismerkedhettek az őszi csúcsforgalomban maid jelentkező s állítási igényekkel. Ezek közül csak néhány szám: a Szegedi Konzervgyár az év hátralevő idejében több mint tizenhétezer tonna árut küld exportra, ugyanakkor mintegy nyolcezer vagonnal belföldi igényeket igyekszik kielégíteni. Rendkívül nagy mennyiségű áru mozgatását jelezte a DÉLÉP is a következő hónapokra. A házgyár megindulásával csupán kavicsból kétszer annyit használnak fel mint korábban. Ennek biztosításához ugyancsak vagonok kellenek. Az ülésen elhangzottakat Kovács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, a szállítási bizottság elnöke foglalta össze, majd dr. Csóltó László, a Központi Szállítási Tanács titkára hívta fel a vállalatok figyelmét néhány, a fuvarozási helyzet javítása érdekében hozott rendelkezésre. Igy többek között arra, hogy a központi rakodásgépesítési alapból nemcsak a fuvarozó, haném a termelő vállalatok is részesedhetnek. Példa erre a Szegedi TÜZÉP, amely több mint egymillió forintot kapott ebben az évben rakodógép vásárlására. Elmondta azonban azt is, hogy Csongrád megyéből mindmáig nagyon kevés vállalat igényelte a központi segítséget. Ez pedig azt bizonyítja, hogy üzemeink még mindig nem hajlandók áldozatokat hozni a rakodás gépesítéséért, pedig ma n\ár szinte lehetetlen erre a feladatra munkaerőt kapni. Bedő Nándor Befejezőin a nemzetközi matematikaoktatási konferencia Végei- ért a Szegedi Tanárképző Főiskolán rendezett háromnapos nemzetközi matematikaoktatási konferencia, amelyen nyolcvan külföldi — csehszlovák, jugoszláv, NDK-beli, lengyel — és hazai egyetemi és főiskolai oktató, tudományos kutató vett reszt. Több mint húsz előadás hangzott el a matematikaoktatás korszerűsítésével kapcsolatos nemzetközi törekvésekről, azok eredményeiről. Az előadók hangoztatták, hazánkban a korszerűsítést elsősorban az indokolta, hogy a tananyag szinte a két évszázaddal ezelőtti matematikát tükrözte. Kévéssé szerepeltek benne a tudományág új hajtásai, mint a matematikai logika, az absztrakt algebra, a geometria új eredményei, valamint a számítástechnikával, az elektronikus számitógépekkel kapcsolatos új ismeretek. Nemcsak tartalmi, hanem módszertani szempontból is sok a tennivaló, különösen a tanulók önálló tevékenysegre nevelésében, az absztraháló képesség növelésében, általában a matematikatanulás megkedveltetésében. Ez utóbbira szakköri munkával, s egyebek között új típusú szemléltető eszközök, logikai készletek és egyebek alkalmazásával is törekszenek az oktatók. Hazánkban jelenleg mintegy száz oktatási intézményben — így számos szegedi iskolában is — folytatnak a matematikaoktatás korszerűsítésével kapcsolatos kísérleteket. Ennek eredményei alapján dolgozzák majd ki a távlati oktatási tervet. Amint a konferencia rendezői elmondották, hasznosnak bizonyult az ülésszak nemzetközivé szélesítése, mert a szomszédos országokban is hasonlóak a problémák, s most kölcsönösen sok hasznos tapasztalatot szereztek. Egyebek között az is hasonló vonás, hogy egyrészt, társadalmilag növekszik a követelmény természettudományos felkészültségű, s számítástechnikában, elektronikus szánntógep-keseiesben- jártas iránt, ugyanakkor az iskolákban bizonyos ellenszenv nyilvánul meg a matematikatanulással szemben. A leendő pedagógusokra nem kisebb feladat vár, mint ennek áthidalása, s egyben fel kell készúlniök a legkorszerűbb Számítástechnikai eszközök. elektronikus számitógépek kezelésére is. Ez utóbbival kapcsolatban a Szegedi Tanárképző Főiskola vezetői elmondották, hogy intézményük rövidesen 10 millió forinttal járul hozzá egy, a szegedi egyetemmel közös IBM elektronikus számítógép megvásárlásához. A terv szerint a gépet már jövőre felszerelik, s ennek segítségével képezik a legkorszerűbb követelményeknek megfelelő rriatematikatanárokat. Egyébként már az idei tanévtől kezdve a matematikával kapcsolatos — vagyis matematikai—műszaki, matematika—kémia és matematika—fizika szakos hallgatók számát is jelentősen — csaknem félszázzal — növelik, hogy mielőbb megszűnjék a matematikusokban országszerte mutatkozó hiány. D. B. „Szegedről? Az alföldi városok közül nekem Szeged tetszik legjobban., oda mindig szívesen utazom.'' Erre a nagyvonalúan szívélyes gesztusra, amely dr. Tóik Istvántól, a salgótarjáni tanácselnöktől származik, aligha lehetett más a válasz,: „Rendkívül megkapó a salgótarjániak építkező kedve és lendülete." Találkozások alkalmával kötelező az udvariaskodás. Mégsem ez a konvenció váltotta ki az idézett két formulát, hanem a közvetlen tapasztalat. A másodikat, a Salgótarjánra vonatkozót, bizonyosan. A városi rang elnyerésének 50. évfordulójához közelgő 21 éves megyeszékhelyen nyomát sem észlelni valamiféle ünnepi készülődésnek. A Salgótarján városi párt-végrehajtóbizottság szeptember R-i (tegnapi) ülésére olyan átfogó jelentést készítettek a városi tanács és a Nógrád megyei Beruházási Vállalat vezetői, amely szűkszavúan rögzíti a befejezett munkát, ám kendőzetlenül föltárja a gondokat, érzékelteti a sok-sok tennivalót. Ha valaki netán kételkedne a jelentésben foglaltak realitásában, annak szívesen megmutatják a látható-fogható valóságot is. fl szén és a város Az egykori szaionnasütö dombról belátni az egész települést, amely Y alakban kígyózik a szúk völgyekben. Ez a beszorultság meghatározza az egész építkezést, a közlekedés jellegét. A budapestin kívül más fontos útvonalak nem vezetnek ide, excentrikus elhelyezkedése miatt a város még a megye nyugati területeivel is nehezen tud kapcsolatot teremteni. Kedvező viszont, hogy ezen a környéken nincs Salgótarjánhoz hasonló jelentőségű város, s az utóbbi 10—12 esztendőben rendkívül gyorsan növekedett. Mondhatnánk: egeszen átalakult. Miután dr. Berkes József, a városi tanács titkára a lelkesedéstől fölhevülten magyarázta. hogyan telepitik be magasházakkal a Pécskődombot. miként építik majd újjá nemcsak a központot, hanem az acélgyár környékét meg a többi, laposabb részeket is. megkérdeztük: igaz-e, hogy Salgótarján a szénnek köszönheti létezését? Lényegében igaz. De az már hamis ítélet, hogy a szén eltűnésével a város létrm BlillPlIililílj BlillPlIililílj 5®sS!W& Ilyen magasházak épülnek a Pécskn-domhon Makembeeek' kosegeseo-. Csongrád megye biztosítási helyzete _ Tanácskozást tartottak Szegeden Az Állami Biztosító Főigazgatóságának ügyvezetősége tegnap, szerdán Szegeden értékelte az ÁB Csongrád megyei Igazgatóságának tevékenységét. A fontos tanácskozáson részt vett és véleményt mondott Győri Imre. az MSZMP Központi Bizottságának tagja. a Csongrád megyei pártbizottság első titkára is. Fodor András, az Állami Biztosító vezérigazgatójának első helyettese jónak, eredményesnek ítélte azt a tevékenységet, amelyet az ÁB Csongrád megyei Igazgatósága a lakosság, valamint az állami vállalatok és szövetkezetek anyagi biztonságának szélesítéséért végzett. Az 1970. évi árvízveszélyből adódó helyzet sok és különösen felelősségteljes feladatot rótt a megyei igazgatóságra. Ezeket megfeszített munkával elvégezték. A kárrendezések alkalmával 183 millió forintot fizettek ki kártérítés cimév. s ez lémeghaiacf.a a magyei igazgatóság bevételeit. A vezérigazgató-helyettes vázolta a távlatokat, melyek az Állami Biztosító előtt állnak. Ennek kapcsán szólt a további, s újabb biztosítási konstrukciók tervezetéről, a már meglevő módozatok kockázatainak bővítéséről mind a lakosság, mind a vállalatok, s a szövetkezetek vonatkozásában. A biztosítási igények még tökéletesebb, sokrétűbb kielégítésére már készülnek, az új konstrukciók egy részét jövőre már bevezetik. Győri Imre hozzászólásában rámutatott a biztosítási munka fontosságára, s egyúttal további tökéletesítésére hívta fel a figyelmet. Hasznosnak ítélte azt az együttműködést, ami a tavalyi árvízveszély idején a megye vezetői és az igazgatóság vezetői között kialakult. Dr. Paczuk István, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese hozzászólásában a mezőgazdaság biztosítási szükségletei szélesebb körű kielégítésének fontosságáról beszélt. A szegedi városi pártbizottság képviseletében Veres Ferenc, a KPVDSZ Csongrád megyei bizottsága képviseletében pedig Kopasz Istvánné mondott véleményt a biztosítás kérdéseiről. Az Állami Biztosító megyei igazgatósaga részéről Zimonyi Róbert megyei igazgató kiemelte az értékelő tanácskozás hasznosságát. Hangoztatta, hogy a megye párt- és állami szervei mindig hasznos útmutatásokat adnak a biztosítási tevékenység fejlesztéséhez, az igazgatóság munkájának tökéletesítéséhez. Ezután szólt az igazgatóság előtt álló feladatokról a negyedik ötéves tervben. Az igazgatóság célja, hogy bővítse a lakosság soraiban a biztosítottak számát, a lehető legjobban és a leggyorsabban végezzék a kárrendezéseket, s fokozzák a vállalatok, szövetkezetek anyagi biztonsági »-biztosítás eszkoassnek alapja is megszűnik. Megfelel a valóságnak, hogy régen az ország szénigényének mintegy 25 százalékát ez a medence elégítette ki. Erre az alapra azonban olyan jelentős ipari üzemek települtek, mint az acélgyár, az öblösüveggyár, a síküveggyár. a tűzhelygyár, majd később a vasötvözetgyár. Amikor 1960-ban döntés született, mely szerint a szénbányászatot — mivel nem gazdaságos — vissza kell fejleszteni, tovább iparosodott ez a környék. Újabb gyárak települtek ide, mint például a Nógrád megyei Textilipari Vállalat, a meglevők pedig korszerűbb, kelendőbb cikkek gyártására váltottak át. Ez a magyarázata annak, hogy jelenleg több mint 3 ezer ipari dolgozó esik 10 ezer lakosra, tehát a megélhetésről már nem a bányászat, hanem az ipar gondoskodik. Annak ellenére. hogy itt már csak a Margit-táró és a Salgó-bánya működik, egyetlen volt bányász sem marad kenyér nélkül. Ezer meg ezer baj Egyébként ezer meg ezer bajjal küszködik a város vezetősége. A közel 40 ezer lakónak most sincs elég vize. de két-három év múlva, a lakásépítés csúcspontján ez még súlyosabb gondot okoz majd. A csatornázás, a csapadékeivezetés problémájál egy pillanatra sem vehetik le napirendről. Áldatlan állapot, hogy egy-egy Zápor után a városközpontban mindent elönt a viz. Halaszt1 hatatlanná vált a Pécsköpatak vízrendezése, a Tarján-patak medrének kiköveI zése és több más, költséges munka. Kevés a bölcsődei férőhely, még a negyedik ötéves terv távlatában is növekszik az iskolai zsúfoltság, átmeneti feszültségek várhatók a szolgáltatasban, az egészségügyi ellátottságban. . Mert — hangzik az indokolás — most elsősorban lakást kell építenünk." Lakást és lakást. A városközpont mint egy súrú erdő. Házakból. A tízemeletes, főleg egyedi tervezésű épületek olyan hatást keltenek, mintha egymásra csúsztak volna a hegyoldalakról, s a bányászkolóniák lakója emiatt úgy érzi, világvárosba csöppent. Üj házak sorakoznak az egykori cigánysoron, a patkányfészkek helyén, a régi vásártéren, amelyek már elegánsa bbak, mint az ötvenes években született „szocreál" stílusúak, ugyancsak a város szívében. A vasútállomás szomszédságában dán rendszerű csúszózsaluzassal most húznak fölfelé két 18—20 emeletes házat, amelyek hajazzák majd az eddig legmagasabb Karancs Szállót, s amelyekben garzoniakásokat alakítanak ki. Általában azonban keretvázas rendszerrel építkeznek:, elkészítik az emeletek vázát, aztán a közöket helyben gyártott salakblokkal kitöltik. Állítólag így olcsóbb. Egy kétszobás lakás kijön 240 ezer forintból. míg a miskolci házgyár termékeiből ugyanez 320 ezerbe kerülne. A nagyarányú építkezés szépséghibája. hogy a lakások 52 százaléka egyszobás. Igen magas a szanálási költség, mert 1975-ig 3 ezer lakást készítenek ugyan, 500-at azonban területnyerés végett, 500-at pedig nyomortelep megszüntetése miatt le kell bontani. Közben folynak a lakásfölmérések és a cserék, amelynek révén 600 —700 család jut emberibb körülmények közé. 20 ezer nap Talán érdekes, hogy a megyéi tanacs mennyivel járul hozzá a megyeszékhely fejlesztéséhez a negyedik ötéves terv ide.ién. A válasz imponáló: fejlesztési alapiéinak 52 százalékával. Egyébként a tervezett beruházásoknak csak 17 százalékát kötötte le szerződésileg az építőipar, a többire csak „kivitelezői nyilatkozatot adott", amelynek megmásítása nem iár jogi következményekkel. Természetesen a lakosságra is számítanak. A „Húszezer munkanapot Salgótarjánért'' mozgalom élő valóság, nagyon sokat segít elsősorban a parkosításban, az utcák és a terek csinosításában. Másutt az országban olyan szóbeszéd járja, hogy Salgótarjánban kár építkezni, itt összevissza turkálták már a földet, belesüppednek a házak. Nincs semmi veszély. A városnak csak a távolabbi, délnyugati kerületét, a kopasz dombot bányásztak alá, a központ talaja kemény, mint a szikla, ide és a keleti hegyoldalakra korlátlanul lehet építkezni. S erre nem kell biztatni a salgótarjániakat. F. Nagy iStván Készen hazánk legmagasabb lakóháza Gyöngyös város új nevezetességgel gazdagodott. A déli városrészen felépült az ország legmagasabb lakóháza. A 70 méternél magasabb, 22 szintes toronyépületben — háromnégyszobás összkomfortos lakásokban — összesen 157 család kapott otthont A lakások töhbsegebe a Gagarin HőPerómú dolgozói költöztek.