Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER ». „Agyfelesleg" — vagy rossz szervezés? Nemrég megjelent Agyfelesleg? című Írásunk Kollár László anyaggazdálkodási csoportvezetőt arra késztette, hogy elmondja véleményét. Hozzászólásában a kővetkezőket írja: A cikk szerzője beszélgetést folytatott a Szened 1 Tervező Vállalat főépítészkelyettesével a tervezési szabályzók, az elkészUlt tervekbe fektetett munka nagysága, a kivitelezői kapacitás és magatartás problémáiról. A cikk kétségkívül hasznos megállapításai mellett véleményem szerint érdemes a kivitelező véleményét és állásfoglalását ls megismerni. Való Igaz, hogy a tervező vállalat évi tervezési értékének kb. 8—10 százaléka veszendőbe megy. mert nem valósul meg, hiába rendeli meg őket a beruházó annak rendje és módja szerint. De miért? A tervezés közben a születő tervet egyeztetni kell a kivitelezővel — állapítja meg a cikk írója. Véleménye szerint a tervező és kivitelező szervek nem kielégítő kapcsolata és a jelenlegi építőipari tervezési rendszer elégtelensége az oka annak, hogy „agyfelesleg" mutatkozik a tervező Intézetekben! Miután a beruházó leköt a kivitelező vállalat adott kapacitásából a kívánt építmény értékének megfelelő részt, utána megrendeli az építési terveket a tervező intézetnél. A készülő t,erveket egyezteti a tervező a kivitelezővel, amikor a kivitelező közli a rendelkezésére álló információk alapján, hogy milyen műszaki megoldás szerint és milyen anyagból tudja az építkezést vállalni. És itt van az elkészült építési tervek klvihetetlenségónek egyik oka: az építési terv a kölcsönös tervezői és kivitelezői egyeztetés után a jelehben készül, de megvalósítására csak 2—5 év múlva kerül sor. Jelenleg az építési Igények felülmúlják azt a lehetőséget, amit az építőanyag-ipar nyúitani tud. Építőmesteri, szakszerelőipari termékekből hazánk még behozatalra szorul. Az impor anyagok biztosítása a piaci viszonyoktól és kapcsolatoktól függ. így tehát •nem biztos — a megvalósíthatatlan építési tervek nagy száma is ezt mutatja —, hogy a jelenjeg elkészült építési terv a terv szerint készül el a jövőben, a megvalósítás Időszakában! Tehát a kivitelező építési magatartását nagyon is elevenen ható, konkrét, objektív gazdasági viszonyok szabályozzák. Másrészről: amennyiben olyan építési terv születik, mely a megvalósítás időszakában kivitelezhető a tervezett anyagokból, egyáltalán nem biztos, hogy a beépített termékek ára azonos a tervezési időszak áraival, tekintettel az építőanyagok árainak emelkedő tendenciájára A kivitelező munkáját nagyban hátráltatja az is, hogy az építtető az elkészült és a kivitelező által elfogadott építési terven a megvalósulás időszakában többször is változtat, ami adott esetben az eredeti terv feleslegessé válását jelentheti, másrészt pedig megdrágítja az építkezést, mivel a már beszerzett anyagokat és szerkezeteket is kl kell fizetni az építtetőnek a kivitelező számára. Szakmai körökben egyre több szó esik az építőipari vállalatok standard irányítási rendszeréről. Minden szempontból egyszerűbb és feltétlenül gazdaságosabb lenne, ha az építtető igényére a kivitelező kész építési tervjavaslattal tudna válaszolni. Ebben az esetben a kivitelező és az építtető között létrejött szetződés köti a kivitelezőt a saját ajánlata alapján rögzített terv szerinti módon építendő létesítmény elkészítésére, legfeljebb csak az árban lehet eltérés az érvényben levő rendelkezések értelmében. Ahhoz, hogy a kivitelezőnek profilja szerinti típustervek álljanak rendelkezésére, az kell, hogy a tervezőintézetek készítsenek ilyen terveket a kivitelező megrendelésére. Amennyiben a cikkben említett ominózus esetekben a vállalkozási szerződést a kivitelező tervei ajánlata alapján kötötték volna meg, az említett problémák nem merültek volna fel. összefoglalva: a tervező intézetek munkájának minden tekintetben igazodni kell a konkrét lehetőségekhez mind műszakilag, mind gazdaságilag, ebben az esetben a tervezőmunka hatékonysága emelkedik, és így jelentős társadalmi termék takarítható meg a népgazdaság javára. Kollár László javaslataihoz csupán egy dolgot szeretnénk hozzáfűzni. Valóban, előbb-utóbb változtatni kellene a tervező-kivitelezőberuházó közti együttműködés mai módszerén, amely, mint ahogyan jó néhány példa bizonyítja, nem mindig a legmegfelelőbb. Az valóban sokat segítene, ha a kivitelezőt saját tervajánlata kötné. Nyilván sokkal kevesebb lenne a kibúvó a szerződések pontos teljesítése alól. Ám az előre elkészült típustervek aligha eredményezhetnének jó megoldást. Hiszen — és ezt nyilván a szakmabeliek tudják igazán —, minden épület valamely meghatározott célra készül és megkívánja a célnak leginkább megfelélő tervezést. Es különben is félő, hogy így csak szegényedne £pítőmű vészetünk. Az ilyesminek csak a városkép, az épületek esztétikája láthatná kárát. Ám lehetne találni egy másik megoldást, A gyakorlat nem volt ismeretlen a hazai építőiparban. És nem is volt rossz gyakorlat, amikor a tervező kezében volt az építkezés irányítása. A tervező az építtető bizalmi embere volt. A beruházó elmondta, mit kér és mennyi pénze van rá, mennyit tud és mennyit hajlandó fizetni az épületért. Kulcsátadásig azután a tervező foglalkozott az építéssel, ő tárgyalt a kivitelezővel. Ha nem jól gazdálkodott az építtető pénzével. becsukhatta a boltot. Ugyanis a beruházó csak annyit fizetett, amennyiben megállapodtak. Ez lenne talán a szimpatikusabb és eredményesebb megoldás ma is. nem pedig az, hogy a kivitelezőé legyen a fő szerep. Hiszen ily módon a beruházó megszabadulhatna a terhek nagy részétől, az időt és energiát rabló tárgyalásoktól. Csupán fizetnie kellene, méghozzá az előre megszabott összeget. A tervező tárgyalna a kivitelezővel, a tervezőnek főne a feje a határidő és az árak miatt. Ez a megoldás más előnyei mellett együtt járna azzal is, hogy a tervező kénytelen lenne nagyon komolyan venni a kivitelezőt, megismerni és figyelembe venni lehetőségeit. Ilyen feltételek között a pénzt is a tervező kezelné, ő diszponálna felette. Mégozzá a szerződésben előzetesen lekötött összeg fölött. Létérdeke lenne .tói gazdálkodni vele, hiszen attól függne jövedelme. Talán ez a változat lenné az eredményesebb, mint ahogyan jó néhány példa bizonyltja ma is világszerte. Feltéve természetesen, ha egyáltalán szükséges a jelenlegi szisztéma megváltoztatása. Mert az együttműködést minden bizonnyal a mostani keretek között is javítani lehetne. Sz. I. Negyven év telt el Matuska robbantása óla Negyven évvel ezelőtt, az 1931, szeptember 12-éről 13ara virradóan szörnyű merénylet történt a főváros közvetlen közelében. Matuska Szilveszter csantavéri születésű, bécsi gyárigazgató ekrazittal felrobbantotta a biatorbégyi viaduktot, amelyen éppen akkor készült áthaladni a bécsi gyors. A lelkileg súlyosan beteg, kínzó feltűnési vágytól sarkallt merénylő a maníákusok számító alattomosságával igyekezett elterelni a hatóságok figyelmét bűnéről. Egy olyan levelet hagyott a merénylet színhelyén, amely a kommunistákra terelte a gyanút: „Munkások! Nincs jogotok, hát mi majd kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben: Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol ott vannak. Nincs munkaalkalom, hát mi majd csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el". A fordító Schwelnitzer rendőrfőtanácsosnak, a kommunista ügyek szakértőjének nem lett volna nehéz megállapítania, hogy a levél nem származhat a kommunistáktól — írja Pintér István, a Botrányok a XX. században című könyvében. Jól ismerte a forradalmárokat, tudta, hogy a társadalmi rend megdöntéséért harcolnak, de elítélik a gyilkosságokat, terrorcselekményeket. Meg aztán a merénylet színhelyén találkozott a rendkívül gyanúsan viselkedő Matuskával — le is fényképezték Őket együtt a fotóriporterek — s tübb kihallgatott személy is felhívta fígvelmét, Matuskáru. aki azt állította, hogy a kisiklott vonaton utazott, de a sok halott és sebesült mellett ő egy karcolás nélkül bukkant fel a merénylet után. Schwetnltzerék azonban futni hagyták Mutuskút, ugyanis a robbantás kapóra jött, volt ürügye a statáriumnak. A biatorbágyi tragédiát Merénylet címen filmre író Thurzó Gábor így magyarázza az indítékokat: „A kormány nehéz helyzetben volt akkoriban. A Creditansallt bukása a gazdasági világválságnak lett a nyitánya. Nálunk is recsegettropogott az egész horthysta államgépezet... Ebben a helyzetben robbant fel Biatorbégyon a nemzetközi gyors. Az államhatalom nyíltan fasiszta ága kikényszerftette a statáriumot. Felharsant a hallali, kommunisták ezreit fogták el, és ekkor végezték kl Sallait és Füratöt." Miután elérték a szélsőjobb által követelt politikai célt, nem volt már akadálya annak, hogy a valódi tettest bírái elé állítsák. Matuska elég szemtelen volt védelmére azt is előadni, hogy a hites királyi törvényszéki szakértő megállapítása szerint a „Fordító" levelét egy Leipnik Márton nevű kommunista írta. Persze hiába hivatkozott Matuska a statárium igazolására elhungzott hamis írásszakértői véleményre, hiába Játszotta meg a beszámíthatatlan őrültet A Matorbágyl viadukt néh ány órával Mntuslca robbantása után. Liebmann Béla helyszíni felvétele Emléküket őrzik az utcák 3. ADY ENDRE TEB Évfzózudokon ét csöpörke volt ezen a helyen, u XVIII. századi térképeken így is írják, nagy betűvel: Csöpörke. Ez a jóízű szegedi tájszó kis tavacskát, vízgyűjtőt jelent. Sok volt ilyen a Víz előtti Szegeden. Az egyik leghíresebb volt az alsóvárosi templomtól délnyugatra, a mai vSzent Antal és Tisza Lajos utca táján. Ehhez fűződik az alsóvárosi templom híres kegyképének, a Fekete Máriának legendája. Itt rejtették volna el a képet, s egy török lovának a lába billentette föl a vízből, és a jó szándékú török visszaadta a barátoknak. Ez a Csöpörke nem volt: ilyen híres, A Víz után kevéssel kinevezték Korcsolyázó tónak, s ez volt sokáig a neve. 1912-ben a jeles szegedi építésznek, Ottovay Istvánnak terve szerint ide épült az Államvasutak leszámoló hivatala. Ez a különös nevű intézmény a vasúti személy- és áruszállítás pénzügyeit Intézte, számolta el az Államvasutak és a különféle utiagánvasutak, külföldi vasutak között megoszló fuvardijakat Vezetője, akinek az Intézmény Szegedre költöztetése és az új palota fölépítése is köszönhető, Szukováthy István (1856—1912) miniszteri tanácsos, MÁV igazgató volt. Hálából halála után az addig névtelen, mai Táncsics Mihály utcát nevezték el róla. Minthogy 1922-ben ezt az utcát Baross Gábor utcának keresztelték át, kárpótlásul az épület — akkor már a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet) és természettudományi karának épülete — mögötti teret nevezték el Szukováthy térnek. A fölszabadulás után a Szegedi Nemzeti Bizottság javaslatára 1945. június 2-án kapta nevét Ady Endréről (1877—1910), a nagy forradalmi költőről. Ady és Szeged kapcsolatairól kUlön tanulmányt lehetne írni. 1802-ben úgy volt, hogy Nagyváradról ide kerül a Szegedi Naplóhoz. Móra Ferencet vették föl helyette. De ugyanebben az évben a Vasas Szent Péter utcai 61lamfogház lakója volt három napig. 1905-ben verseivel szerepelt a városháza közgyűlési termében, a Dugonics Társaság fölolvasóasztalánál, Tömörkény társaságában. 1914-ben a szegedi ügyészség fogta pörbe Rohanunk a forradalomba című verséért. S utolsó fölolvasása ls Szegeden volt, 1917. szeptember 30-án, amikor a Szegedi Újságírók Egyesületének Tömörkény-matinéján versben és prózában tett hitet a szegedi író megbecsülése mellett. Verset irt Dankó Pistáról, cikket Pálfy Antalról, a híres tanyai kapitányról. Juhász Gyulával 1905 óta levelezésben állott. 1907-ben találkoztak te, ekkor cikket is írt az eltűnt fiatal tanár-költőről. Nagyváradon kerültek melegebb barátságba, együtt szerepeltek a Holnap két könyvében. Ady halála után Juhász Gyula a kevesek közé tartozott, akit itt Szegeden, mégpedig éppen a Délmagyarország hasábjain, versben és prózában a legtöbbet áldozott Ady emlékének. S itt jelent meg 1924-ben az ifjú József Attilának ls a „holtan megbántott Ady" védelmében írott verse. Szobrát már 1919-ben kezdeményezte a forradalmi szegedi hetilap, a Tűz, pontosabban főmunkatársa, Juhász Gyula. Mégiscsak éppen fél évszázad múltán, 1069-ben, halála évfordulóján leplezték le mellszobrát, a szegedi születésű Mészáros Dezső alkotását a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban. Vannak nevek, melyek csak mindkét elemükkel — vezetéknév és keresztnév együtt — állhatnak az utcatáblán. Arany utca vagy József utca nem elég, ha Arany János vagy József Attila utcáját akarjuk velük jelölni. 1917-ben az Oroszlán utcának az Oskola utcától a Tiszáig érő szakaszát Tömörkény István utcának akarták elnevezni. Juhász Gyula fölszólalt ellene: legyen, követelte, egyszerűen Tömörkény utca. „Őt nem tévesztjük össze sertki mással. Ő mindig Tömörkény marad, örökre, az egyetlen." Ugyanez vonatkozik Adyra ls. Fölösleges itt az Endre, Ady csak egy volt a magyarság ós a világ számára. Teljesen elegendő ennyi Ady tér. (Folytatjuk) Péter László azt mesélve, hogy egy titokzatos személy, bizonyos Leó kényszerítette őt a merénylet elkövetésére, haléira ítélték. Az ítéletet nem lehetett azonban végrehajtani rajta, mert egy Ausztriában megkísérelt merényletért őt börtönbüntetésre ítélő osztrák hatóságok csek azzal a feltétellel adták ki, ha nem akasztják fel nálunk sem, miután Ausztriában nem volt halálbüntetés kiszabható. Matuska a háború végéig raboskodott Vácott, aztán nyomtalanul eltűnt az akkori zűrzavarban. NAPI KISLEXIKON a tervezésről Közgazdasági műveltségünk fejlődése nagy hatással van mindennapi nyelvezetünkre is. Folyton tervezünk: vásárlást, utazást vagy éppen házépítést. S ugyanúgy örülünk, ha megvalósulnak, mint a mérnök, ha az álmodott, majd megtervezett épület, park, út, gyár a helyén áll. % Program? Az építések tervezése a megbízással kezdődik. Azzal, hogy a beruházó programot ad a vállalkozó tervezőnele — vállalatnak vagy egyénnek — elképzeléseiről. Meghatározza a helyet, időt. vázolja igényeit, a beruházás nagyságát s legtöbb esetben anyagi lehetőségeit is. Ennek az alapján születik meg az egyelőre vázlatos tanulmányterv vagy előterv, amelyen a tervező bemutatja elképzeléseit megbízójának. 0 Egyeztetés? A tanulmánytervből természetesen nem lesz azonnal az építéshez alkalmas terv. A tárgyalások alapján, ennek utána a tervező kiviteli tervet készít, amelynek dokumentációjában már helyet kapnak többek között az illetékes hatóságok engedélyei, véleményei is. Az egyeztetések, esetleges módosítások után a tervet műszaki tervtanácsnak mutatja be a megbízott, esetleg többször Is a végleges terv kialakulásáig. A kiviteli tervvel párhuzamosan természetesen költségvetési terv is készül. # Közösség? A kisebb tervezésekhez természetesen elég egy szakember is. Szegeden jelenleg mintegy 160 mérnök, Illetve technikus szerepel a tervezői névjegyzékben, A nagyobb feladatok megoldásához azonban kollektívára Van szükség; Szegeden többnyire a Csongrád megyei Tervező Vállalat, a Szegedi Tervező Vállalat, vagy a tervező szövetkezet csoportjaira. Ahogy a különböző beruházásokhoz specializálódott szakemberekre van szükség — közműtervezőkre, az útépítést és forgalmat tervező kultúrmérnökökre, parktervezőkre és várostervezőkre — egy-egy bonyolultabb munkához ugyanúgy szükséges a tervezői gárdában a statikusok, épületgépészek vagy éppen a belső építészek értő tervezői tevékenysége.