Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

2 CSUrOKTÜK, 1971. bZ.LriL.UBLK I. Bulgária és a KNDK Brandt utazása nliitt Tour de France nemzeti Ünnepe Magyar vezetők üdvözlő táviratai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Bulgária felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Todor Zslvkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Sztanko Todorovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. „A bolgár nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, dolgozó népünk és a magunk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri bolgár népnek — hangzik a távirat A szorgalmas bolgár népnek a szocializmus építésében pártja vezetésével elért eredményei népünk körében őszinte örömet keltenek. E Jelentős eredmények újabb lehetőségeket nyitnak sokoldalú kapcsolataink további szélesítésére és mélyítésére. Meggyőződésünk, hogy a magyar és a bolgár nép testvéri barátsága, pártjaink, kormányaink szoros együttműködése, országaink hagyományos jő kapcsolata eredményesen járul hozzá a szocialista országok testvéri összefogásának erősítéséhez, nemzetközi szerepük, erejük növeléséhez. Nemzeti ünnepük alkalmával újabb nagy sikereket kívánunk országuk további felvirágoztatása és a béke fenntartása érdekében kifejtett munkájukhoz." • A magyar vezetők ugyancsak üdvözlő táviratot küldtek Kim Ir Szennek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Coj Jen Gennek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése elnöksége elnökének, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 23. évfordulója alkalmából. „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében meleg, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának, a Koréul Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése elnökségének és kormányának, valamint a testvéri koreai népnek — hangzik a távirat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe, a Koreai Munkapárt vezetésével az elmúlt 23 év alatt felszámolta a múlt gyarmati örökségét, hősi harcban megvédte hazája szocialista vívmányait az amerikai imperialisták agressziójával szemben, s modern iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista államot teremtett Nemzeti ünnepük alkalmából a magyar nep ismételt támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a testvéri koreai népet a Korea békés egyesítéséért vívott igazságos harcában. Hisszük, hogy a népeink közötti barátság és együttműködés a jövőben is tovább fejlődik és erősödik, a proletár internacionalizmus elvei alapján. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felvirágoztatására Irányuló felelősségteljes munkájukban kívánunk önöknek Jó egészséget és sok sikert." # Bonn (MTI) A nyugatnémet kormány szerdán Brandt kancellár elnökletével ülést tartott. A kancellár tájékoztatta a minisztereket a Szovjetunióban teendő látogatásáról és rámutaott, hogy utazásában hasznos alkalmat lat a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok további fejlesztésére. Az ülést követően Conrad Ahlers, a kormány szóvivője közölte az újságírókkal, hogy Brandt kancellár kis létszámú küldöttség kíséretében utazik majd a Szovjetunióba. A látogatás időpontját és a tárgyalások színhelyét még nem állapították meg. Ahlers megerősítette, hogy Scheel külügyminiszter nem kíséri el útjára a kancellárt, de még az Idén viszonozza Gromiko szovjet külügyminiszter látogatását és más időpontban ő is a Szovjetunióba utazik majd. Szeptember 26-án Scheel a terveknek megfelelően New Yorkba repül, ahol találkozik az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő több külügyminiszterrel. Újságírók kérdésére válaszolva a szóvivő tagadta, hogy az NSZK kormánya nem konzultált szövetségeseivel Brandt közelgő utazásáról, de később elismerte, hogy a konzultáció „közvetlenül a szovjet meghívás elfogadása után történt meg", amikor is nyuugatnémet részről a látogatás tényét és a szóba jöhető tárgyalási témákat tudatták nyugati partnereikkel. Előzetes konzultáció viszont nem volt — ismételte meg Ahlers. Forró drót 0 Washington (MTI) A Washington Post című amerikai lap szerint Helsinkiben szovjet és amerikai távközlési szakértők megállapodtak, hogy a Washingtont és Moszkvát közvetlenül öszekötő „forró drótot" modernizálják. A két főváros közötti. rendkívüli esetekben felhasználható távközlési vonalat a jövőben távközlési műholdak segítségével tartanák fenn. Bolhapiac Ha húsz nap alatt megtesz az ember közel ötezer kilométert — vonaton, autón és hajón — idehaza felidézve az emlékeket, bizony zavarba jön néha. A térkép se mindig segít. Avignont nem keveri össze Orangeval, de a nagy Tour de France után úgy jár esetleg, mint az igazi Tour de France — a híres kerékpárverseny — résztvevői: ebben a városban is voltam, őrült meleg volt, izzadtam, éhes és fáradt voltam. Hála a gondosan készített útiprogramnak, kevés az elmosódott városkép, s a párizsi egy hét meg éppen élénken él. Mégis: nehéz leírni. Készültem a múzeumokra. De nem készültem a mulatságos és bámulatos ócskapiacra például, a Marché aux Puces-re, a bolhapiacra. Egyik nélkül sem teljes a párizsi kép. Mona Lisa. Nem tudok róla írni, miért is éppen én tudnék? Csak arról, hogy mit érez az ember, mikor látja. Minden út hozzá vezet a Louvre-ban, kis „közlekedési" táblák jelzik az irányt, hol van „6". Ha nem lenne — a teljes katalógus szerint is — 200 ezer műtárgy ebben az épületkoloszszusban, csak ez az egy, akkor is idejárna a fél világ. Megáll az ember és nézi: ekkora csupán? Szokás vele dicsekedni, hogy elájultam tőle, de nem kevesebb sznobizmussal lehet hidegen kijelenteni: ha már ott voltam, vetettem rá egy pillantást. Megvártam, míg elvonul egy csoport, akiknek érdes hangú vezetője előadta, ami előadható róla. Próbáltam kiverni fejemből, amiket összeolvastam róla, s nem akartam hasonlítgatni „Tarthatatlan doktrína if Az Izvesztyija cikke 0 Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija szerda esti számában G. Apalin cikkét közli „Tarthatatlan doktrína" címmel. Ma mar teljesen világos, hogy a kínai vezetők jelenlegi külpolitikájuk alapjául ezt az úgynevezett doktrínát tették meg: „Harc a két szuperhatalom monopóliuma ellen". Peking e koncepció prizmáján keresztül szemléli a világ eseményeit, azok bonyolultságát és sokoldalúságát egy mesterkélt séma szerint Igyekszik beskatulyázni. E séma értelmében a világon az egyik oldalon áll a „két szuperhatalom" — az Egyesült Államok és a Szovjetunió —. amelynek célja „a világ befolyási szférákra osztása és világuralmának megteremtése". A másik oldalon állnak „a kis és közép államok", amelyeknek harca „a két szuperhatalom erőpolltikaja ellen feltartóztathatatlan történelmi folyamat". Elz év június elején Pekingben kijelentették, hogy „a kis és közép államoknak össze kell fogniuk a két szuperhatalom ellen", s ekkor „a gyengék erősekké, a kicsik nagyokká válnak". A pekingi séma szerint össze lehet fogni olyan „kis" vagy „közép" országgal ls, amelyben reakciós rendszer van uralmon, viszont „nagy" országgal nemcsak hogy nem sz» bad összefogni még akkor sem, ha az szocialista, hanem harcolni kell ellene. A „Harc a két szuperhatalom monopóliuma ellen" doktrína nem alapszik osztályszemléletcn, ennélfogva hamis és tarthatatlan, hiszen nem tükrözi, sőt tudatosan elferdíti az erők megoszlását a világ küzdőterén. A szóban forgó doktrina meghirdetése nyomán — írja a továbbiakban az Izvesztyija — hangsúlyváltozás történt a kínai vezetők megnyilatkozásaiban egész sor nagy fontosságú problémát illetően. Most taktikai meggondolásokból háttérbe szorítják azt a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusán „törvényesített" és Mao Ce-tungtól származó tételt, amely szerint a háború elkerülhetetlen és kívánatos. Most egyenesen úgy igyekeznek feltüntetni magukat, mint akik a háború megakadályozásáért harcolnak, a békés egymás mellett élés legállhatatosabb hívei. Valójában viszont továbbra is elárulják, hogy érdekük a nemzetközi feszültség fenntartása. Ékes bizonyíték erre, hogy a pekingi hatóságok elutasították az öt nukleáris hatalom értekezletének öszszehívására vonatkozó szovjet javaslatot. Míg azelőtt Peking kirohanásokat Intézett a Szovjetunió ellen, hogy „fél" a háborútól, most — 180 fokos fordulattal — n kínai propaganda azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy „féktelen fegyverkezési hajszát" folytat, „a fenyegetőzések és a zsarolás politikáját folytatja". Pekinget, amely szavakban azt hirdeti, hogy lehetetlenség kibékülni az amerikai impreializmussal és harcra szólítja fel a „kis és közepes" országokat az USA ellen — folytatódik a cikk —, az új doktrina nem zavarta abban, hogy kapcsolatokat keressen az Egyesült Államokkal olyan időben, amikor az amerikai szoldateszkn agresszív háborút visel Indokína országai ellen. Nixon pekingi meghívásával kapcsolatban, a „két szuperhatalom" kínai elméletéről szólva a lengyel Trybuna Ludu olyan próbálkozásról írt, amelynek célja „az imperializmus agresszív természetének elkendőzése". Az események alakulása ahhoz a gondolathoz vezet, hogy a kínai vezetés egyáltalán nem a „két szuperhatalom" irányába szeretné terelni a „kis és közepes országok harcát". Annak a politikának a hátterét tekintve, amelyet heves szovjetellenes propaganda, az antiimperialista front megbontására irányuló kísérletek jellemeznek, a kínai—amerikai kapcsolatok „felélesztése" olyan szándéknak tűnik, hogy „nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra, sőt az Egyesült Államokat bekapcsolják a szovjetellenes "-frontba-". „A kis népeknek a két szuperhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — ellen vívott harcával" összefüggő elcsépelt pekingi elméjét — hangoztatja az NDK külpolitikai hetilapja, a Horizont — kizárólag egyetlen hatalom, nevezetesen a Szovjetunió ellen irányul. Ennek az elméletnek a nevében Peking fáradhatatlanul árulásként ítél el minden olyan szovjet kezdeményezést, amely a feszültség csökkentésére és a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására irányul. Ez ugyanakkor történt, amikor Mao csoportja titokban kapcsolatot teremtett Washingtonnal. A „két szuperhatalom monopóliuma elleni harc" koncepciója azért is talál pozitív fogadtatásra Nyugaton, mert modernizált változata azoknak a pekingi kísérleteknek. amelyekkel a különböző országok népeit a Szovjetunió ellen akarják hangolni, gyengíteni próbálják a szocializmus eszméinek vonzerejét a nemzeti felszabadító mozgalomban, alá akarják ásni a szocialista világrendszert és a nemzeti felszabadító harc erőinek antiimperialista alapon álló egységét — írja az Izvesztyija, majd Apalin így fejezi be cikkét. A „két szuperhatalom monopóliuma elleni harc" kínai doktrínája és az ezzel összefüggésben megvalósításra kerülő gyakorlati cseleke detek ellentétben állnak az antiimperialista erők feladataival, a kínai nép alapvető érdekeivel. Ennek a népnél; az imperializmus volt és marad is az ellensége. Nem nófehérke vara, hanem a chaumont-1 várkastély reprodukciókkal és elképzeléseimmel. Idő kell a szép Giocondához. A szemét néztem. Nem tudom, hogy mosolyog-e, de a szeme boldogságot, valami madonnás harmóniát tükröz. Szép, mert megmagyarázhatatlan, szép, mert..., mert az ember úgy érzi — igen: érzi és nem tudja! —, hogy a művészi tökéllyel találkozott. Ez elfeledteti, hogy egymás lábát tapossák előtte a nézők, hogy idegesen sétál két múzeumőr, hogy feltehetőleg leltári szám van a keretén, mint más múzeumi tárgynak. Szép, mert a hatása szép, ez a belefeledkezés a csoda. Valami diadalérzés is: az ember, aki oly sok gonosz dolgot kitalált, aki oly tökéletesen tud tönkretenni embert, állatot, világot — az ember: mégiscsak ember. Jóra, szépre és nemes alkotásra született lény. Van, akinek megadatott az alkotó erő, van, akinek a befogadás képessége jutott — de ez utóbbi sem kisebb öröm. Törekedni kell rá és tanítani rá az utánunk jövő nemzedéket is. Minden eladó — Morche aux Puces-ön, a bolhapiacon. Az antik (és tegnap készült, művién ósdi!) bútorok utcájában üvegajtós, légkondicionált, fotócellával nyíló ajtós üzletekben alkudozhatsz spanyol parasztasztalra és a Lajosok stílusában készült aranyozott bútorokra, hidegen előkelő árusoíkkal tárgyalhatsz. Tízhúsz méterrel arrébb műfogsort vehetsz és halom üvegszem (!) között turkálhatnál, ha volna rá gusztusod. Áru a bóvli, s találhatsz igazi értékeket. Egy hosszú hajú lány a földön ülve készíti a bőrtárcákat, nem kevésbé hosszú hajú élete párja gitározik. Néhány frank egy kalapban. Ha jutna rá, én ls dobnék. Lefényképezem. Lehet, hogy soha nem jut el a reflektorok, fényes előadótermek világába, lehet, hogy holnap felfedezik. Művész — akinek alamizsnát lehet dobni. Minden eladó. Megkopott jelzőkről nem tudom lefújni a port. Párizs — mégis így mondom: csodálatos! öriási és mégsem érzi az ember óriásinak. Minden sarka, tere, utcája, szöglete hangulatos. Előkelősége nem taszít, nyomora hangulatos. Egy téren, a külvárosban három lakókocsi. Lakások. Nem a legrosszabbak. A hidegen és a művészietlenül előkelő Chaillot-palota kis zárt terén pop-mlntás, virágos tehenek. Igen: négy tarkára festett, legelésző tehén. Szobrok persze. Fintor a talmi előkelőségnek — utánozhatatlan charmmal. Mesélj! — szólongatnak barátaim, ismerőseim. „Öh, Párizs, az csodálatos lehet! A francia nők, ugye?" Es bologatok. Mert a kérdések megválaszolhatatlanok. Ha azt mondom, Szegeden, a Kárász utcán három-négy óra alatt több szép nőt látok, mint nyolc nap alatt Párizsban, csaknem igazam van. Csaknem: azt hiszem, a francia nők valójában nem is szépek. Csak karcsúak, ruganyos léptűek, jól ápoltak, jól öltözöttek. Csak. Jeanette: sötétkék szonknya, sötétkék cipő, sötétkék válltáska. Halványsárga-fehér csíkos rövidujjú, csípőig érő kosztümkabátka. Ugyanebből az anyagból kis kendő — a táskára kötve. Jeanette csinos és elegáns. Ennyi az egészl Csak... P. Szőke Mária Szadat feloszlatta az EAK parlamentjét Az Olasz KP a halálos ítéletek ellen 0 Kairó (Reuter) Anvar Szadat egyiptomi elnök szerdán feloszlatta az egyiptomi néptanácsot (parlament) és politikai reformprogramjának részeként október 27-re új parlamenti választásokat írt ki — jelentette a Reuter kairói tudósítója. 0 Róma (MTI) A l'Unitá szerdal száma Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségi tagjának vezércikkét közli, amelyben a szerző arra kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy ne hozzanak halálos ítéletet az Ali Szabri és társai ellen folytatott kairói perben. Pajetta felteszi a kérdést, hogyan vált lehetségessé, hogy az egyiptomi vezető csoportban dúló politikai harc ilyen tragédiához vezessen. A cikk emlékeztet az olasz kommunisták következetes támogatására, amellyel segítik az arab népek Izrael-ellenes harcát, s a palesztin népet, hogy visszahelyezzék jogaiba. Pajetta a továbbiakban így ír: „A mi tapasztalatunk arra tanít bennünket, hogy a szocializmus felé való haladásnak feltétele a dolgozók gyakorlati részvétele a tömeg- és politikai szervezetek életében. A mi felfogásunk szerint, de a közelmúltban szerzett tapasztalataink alapján ls az a megítélésünk, hogy sem az improvizált puccsista kalandorság, sem pedig a társadalom militarizálása, az állam bürokratizálása nem járulhat hozzá a történelmi folyamat által felvetett nagy problémák megoldásához. A jordániai uralkodó árulása, az általa kirobbantott testvérháború egyáltalán nem talált megfelelő válaszra a nemzeti erők és a haladó országok részéről, A khartoumi vérengzés, az igazságszolgáltatásra és a megkegyelmezésre vonatkozó minden kérés elutasítása gondolkodóba ejtette a világ valamennyi dolgozóját, a fiatalokat és a szabdság harcosalt. Ami Khartoumban történt, még annál is súlyosabb, mint ami Marokkóban fenyeget, ahol az imperialistákhoz kötődő kormány áll bosszút a népi erőkön." Pajetta fejtegetései végén állást foglal a kairói per vádlottjai életének megkímélése mellett.