Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

2 CSUrOKTÜK, 1971. bZ.LriL.UBLK I. Bulgária és a KNDK Brandt utazása nliitt Tour de France nemzeti Ünnepe Magyar vezetők üdvözlő táviratai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Bul­gária felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Todor Zslvkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Nép­köztársaság Államtanácsa elnökének, Sztanko Todorovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. „A bolgár nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, dolgozó népünk és a magunk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri bolgár népnek — hangzik a távirat A szorgalmas bolgár népnek a szocializmus építésében pártja vezetésével elért eredményei népünk körében őszinte örömet keltenek. E Jelentős eredmények újabb lehetősé­geket nyitnak sokoldalú kapcsolataink további szélesítésére és mélyítésére. Meggyőződésünk, hogy a magyar és a bolgár nép test­véri barátsága, pártjaink, kormányaink szoros együttműkö­dése, országaink hagyományos jő kapcsolata eredménye­sen járul hozzá a szocialista országok testvéri összefogásá­nak erősítéséhez, nemzetközi szerepük, erejük növeléséhez. Nemzeti ünnepük alkalmával újabb nagy sikereket kí­vánunk országuk további felvirágoztatása és a béke fenn­tartása érdekében kifejtett munkájukhoz." • A magyar vezetők ugyancsak üdvözlő táviratot küld­tek Kim Ir Szennek, a Koreai Munkapárt Központi Bizott­sága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Coj Jen Gennek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése elnöksége elnökének, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 23. évfordulója alkalmából. „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében meleg, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságának, a Koréul Népi Demokratikus Köztársaság Legfel­sőbb Népi Gyűlése elnökségének és kormányának, valamint a testvéri koreai népnek — hangzik a távirat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság népe, a Koreai Munkapárt veze­tésével az elmúlt 23 év alatt felszámolta a múlt gyarmati örökségét, hősi harcban megvédte hazája szocialista vív­mányait az amerikai imperialisták agressziójával szemben, s modern iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista államot teremtett Nemzeti ünnepük alkalmából a magyar nep ismételt támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a testvéri koreai népet a Korea békés egyesítéséért vívott igazságos harcában. Hisszük, hogy a népeink közötti barátság és együtt­működés a jövőben is tovább fejlődik és erősödik, a pro­letár internacionalizmus elvei alapján. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felvirágoz­tatására Irányuló felelősségteljes munkájukban kívánunk önöknek Jó egészséget és sok sikert." # Bonn (MTI) A nyugatnémet kormány szerdán Brandt kancellár elnökletével ülést tartott. A kancellár tájékoztatta a mi­nisztereket a Szovjetunió­ban teendő látogatásáról és rámutaott, hogy utazásában hasznos alkalmat lat a szov­jet—nyugatnémet kapcsola­tok további fejlesztésére. Az ülést követően Con­rad Ahlers, a kormány szó­vivője közölte az újság­írókkal, hogy Brandt kancel­lár kis létszámú küldöttség kíséretében utazik majd a Szovjetunióba. A látogatás időpontját és a tárgyalások színhelyét még nem állapí­tották meg. Ahlers megerősítette, hogy Scheel külügyminiszter nem kíséri el útjára a kancellárt, de még az Idén viszonozza Gromiko szovjet külügymi­niszter látogatását és más időpontban ő is a Szovjet­unióba utazik majd. Szeptember 26-án Scheel a terveknek megfelelően New Yorkba repül, ahol ta­lálkozik az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő több külügyminiszterrel. Újságírók kérdésére vála­szolva a szóvivő tagadta, hogy az NSZK kormánya nem konzultált szövetsége­seivel Brandt közelgő utazá­sáról, de később elismerte, hogy a konzultáció „közvet­lenül a szovjet meghívás el­fogadása után történt meg", amikor is nyuugatnémet részről a látogatás tényét és a szóba jöhető tárgyalási té­mákat tudatták nyugati part­nereikkel. Előzetes konzultá­ció viszont nem volt — is­mételte meg Ahlers. Forró drót 0 Washington (MTI) A Washington Post cí­mű amerikai lap szerint Helsinkiben szovjet és ame­rikai távközlési szakértők megállapodtak, hogy a Wa­shingtont és Moszkvát köz­vetlenül öszekötő „forró dró­tot" modernizálják. A két főváros közötti. rendkívüli esetekben felhasználható távközlési vonalat a jövőben távközlési műholdak segítsé­gével tartanák fenn. Bolha­piac Ha húsz nap alatt meg­tesz az ember közel ötezer kilométert — vonaton, au­tón és hajón — idehaza fel­idézve az emlékeket, bizony zavarba jön néha. A térkép se mindig segít. Avignont nem keveri össze Orange­val, de a nagy Tour de France után úgy jár eset­leg, mint az igazi Tour de France — a híres kerékpár­verseny — résztvevői: ebben a városban is voltam, őrült meleg volt, izzadtam, éhes és fáradt voltam. Hála a gondosan készített útiprog­ramnak, kevés az elmosó­dott városkép, s a párizsi egy hét meg éppen élénken él. Mégis: nehéz leírni. Készültem a múzeumokra. De nem készültem a mulat­ságos és bámulatos ócska­piacra például, a Marché aux Puces-re, a bolhapiacra. Egyik nélkül sem teljes a párizsi kép. Mona Lisa. Nem tudok ró­la írni, miért is éppen én tudnék? Csak arról, hogy mit érez az ember, mikor látja. Minden út hozzá ve­zet a Louvre-ban, kis „köz­lekedési" táblák jelzik az irányt, hol van „6". Ha nem lenne — a teljes katalógus szerint is — 200 ezer mű­tárgy ebben az épületkolosz­szusban, csak ez az egy, ak­kor is idejárna a fél világ. Megáll az ember és nézi: ekkora csupán? Szokás vele dicsekedni, hogy elájultam tőle, de nem kevesebb szno­bizmussal lehet hidegen ki­jelenteni: ha már ott vol­tam, vetettem rá egy pil­lantást. Megvártam, míg el­vonul egy csoport, akiknek érdes hangú vezetője előad­ta, ami előadható róla. Pró­báltam kiverni fejemből, amiket összeolvastam róla, s nem akartam hasonlítgatni „Tarthatatlan doktrína if Az Izvesztyija cikke 0 Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija szerda esti számában G. Apalin cikkét közli „Tarthatatlan doktrína" címmel. Ma mar teljesen világos, hogy a kínai vezetők jelen­legi külpolitikájuk alapjául ezt az úgynevezett doktrínát tették meg: „Harc a két szu­perhatalom monopóliuma el­len". Peking e koncepció priz­máján keresztül szemléli a világ eseményeit, azok bo­nyolultságát és sokoldalúsá­gát egy mesterkélt séma sze­rint Igyekszik beskatu­lyázni. E séma értelmében a vilá­gon az egyik oldalon áll a „két szuperhatalom" — az Egyesült Államok és a Szov­jetunió —. amelynek célja „a világ befolyási szférákra osz­tása és világuralmának meg­teremtése". A másik oldalon állnak „a kis és közép álla­mok", amelyeknek harca „a két szuperhatalom erőpollti­kaja ellen feltartóztathatat­lan történelmi folyamat". Elz év június elején Pekingben kijelentették, hogy „a kis és közép államoknak össze kell fogniuk a két szuper­hatalom ellen", s ekkor „a gyengék erősekké, a kicsik nagyokká válnak". A pekin­gi séma szerint össze lehet fogni olyan „kis" vagy „kö­zép" országgal ls, amelyben reakciós rendszer van ural­mon, viszont „nagy" ország­gal nemcsak hogy nem sz» bad összefogni még akkor sem, ha az szocialista, ha­nem harcolni kell ellene. A „Harc a két szuperha­talom monopóliuma ellen" doktrína nem alapszik osztályszemléletcn, ennélfogva hamis és tartha­tatlan, hiszen nem tükrözi, sőt tudatosan elferdíti az erők megoszlását a világ küzdőterén. A szóban forgó doktrina meghirdetése nyomán — ír­ja a továbbiakban az Izvesz­tyija — hangsúlyváltozás tör­tént a kínai vezetők megnyi­latkozásaiban egész sor nagy fontosságú problémát ille­tően. Most taktikai meggon­dolásokból háttérbe szorít­ják azt a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusán „tör­vényesített" és Mao Ce-tung­tól származó tételt, amely szerint a háború elkerülhe­tetlen és kívánatos. Most egyenesen úgy igyekeznek feltüntetni magukat, mint akik a há­ború megakadályozásáért harcolnak, a békés egymás mellett élés legállhatatosabb hívei. Való­jában viszont továbbra is elárulják, hogy érdekük a nemzetközi feszültség fenn­tartása. Ékes bizonyíték er­re, hogy a pekingi hatóságok elutasították az öt nukleáris hatalom értekezletének ösz­szehívására vonatkozó szov­jet javaslatot. Míg azelőtt Peking kiro­hanásokat Intézett a Szov­jetunió ellen, hogy „fél" a háborútól, most — 180 fokos fordu­lattal — n kínai propaganda azzal vá­dolja a Szovjetuniót, hogy „féktelen fegyverkezési haj­szát" folytat, „a fenyegető­zések és a zsarolás politiká­ját folytatja". Pekinget, amely szavakban azt hirdeti, hogy lehetetlen­ség kibékülni az amerikai impreializmussal és harcra szólítja fel a „kis és köze­pes" országokat az USA el­len — folytatódik a cikk —, az új doktrina nem zavarta abban, hogy kapcsolatokat keressen az Egyesült Álla­mokkal olyan időben, ami­kor az amerikai szoldateszkn agresszív háborút visel In­dokína országai ellen. Nixon pekingi meghívásával kap­csolatban, a „két szuperha­talom" kínai elméletéről szólva a lengyel Trybuna Ludu olyan próbálkozásról írt, amelynek célja „az im­perializmus agresszív termé­szetének elkendőzése". Az események alakulása ahhoz a gondolathoz vezet, hogy a kínai vezetés egyál­talán nem a „két szuperha­talom" irányába szeretné te­relni a „kis és közepes or­szágok harcát". Annak a po­litikának a hátterét tekintve, amelyet heves szovjetellenes propaganda, az antiimperia­lista front megbontására irá­nyuló kísérletek jellemeznek, a kínai—amerikai kapcsola­tok „felélesztése" olyan szán­déknak tűnik, hogy „nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra, sőt az Egye­sült Államokat bekapcsol­ják a szovjetellenes "-front­ba-". „A kis népeknek a két szu­perhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — ellen vívott harcával" össze­függő elcsépelt pekingi el­méjét — hangoztatja az NDK külpolitikai hetilapja, a Ho­rizont — kizárólag egyetlen hatalom, nevezetesen a Szov­jetunió ellen irányul. Ennek az elméletnek a nevében Pe­king fáradhatatlanul árulás­ként ítél el minden olyan szovjet kezdeményezést, amely a feszültség csökken­tésére és a szovjet—ameri­kai kapcsolatok megjavításá­ra irányul. Ez ugyanakkor történt, amikor Mao cso­portja titokban kapcsolatot teremtett Washingtonnal. A „két szuperhatalom mo­nopóliuma elleni harc" kon­cepciója azért is talál pozitív fogadtatásra Nyugaton, mert modernizált változata azok­nak a pekingi kísérletek­nek. amelyekkel a külön­böző országok népeit a Szovjetunió ellen akarják hangolni, gyengíteni próbálják a szo­cializmus eszméinek vonzere­jét a nemzeti felszabadító mozgalomban, alá akarják ásni a szocialista világrend­szert és a nemzeti felszaba­dító harc erőinek antiimpe­rialista alapon álló egységét — írja az Izvesztyija, majd Apalin így fejezi be cikkét. A „két szuperhatalom mo­nopóliuma elleni harc" kí­nai doktrínája és az ezzel összefüggésben megvalósítás­ra kerülő gyakorlati cseleke detek ellentétben állnak az antiimperialista erők felada­taival, a kínai nép alapvető érdekeivel. Ennek a népnél; az imperializmus volt és ma­rad is az ellensége. Nem nófehérke vara, hanem a chaumont-1 várkastély reprodukciókkal és elképze­léseimmel. Idő kell a szép Giocondához. A szemét néz­tem. Nem tudom, hogy mo­solyog-e, de a szeme bol­dogságot, valami madonnás harmóniát tükröz. Szép, mert megmagyarázhatatlan, szép, mert..., mert az em­ber úgy érzi — igen: érzi és nem tudja! —, hogy a művészi tökéllyel találko­zott. Ez elfeledteti, hogy egy­más lábát tapossák előtte a nézők, hogy idegesen sétál két múzeumőr, hogy felte­hetőleg leltári szám van a keretén, mint más múzeumi tárgynak. Szép, mert a ha­tása szép, ez a belefeledke­zés a csoda. Valami diadalérzés is: az ember, aki oly sok gonosz dolgot kitalált, aki oly töké­letesen tud tönkretenni em­bert, állatot, világot — az ember: mégiscsak ember. Jó­ra, szépre és nemes alkotás­ra született lény. Van, aki­nek megadatott az alkotó erő, van, akinek a befoga­dás képessége jutott — de ez utóbbi sem kisebb öröm. Törekedni kell rá és taní­tani rá az utánunk jövő nemzedéket is. Minden eladó — Morche aux Puces-ön, a bolhapia­con. Az antik (és tegnap készült, művién ósdi!) bú­torok utcájában üvegajtós, légkondicionált, fotócellával nyíló ajtós üzletekben al­kudozhatsz spanyol paraszt­asztalra és a Lajosok stílu­sában készült aranyozott bú­torokra, hidegen előkelő árusoíkkal tárgyalhatsz. Tíz­húsz méterrel arrébb műfog­sort vehetsz és halom üveg­szem (!) között turkálhatnál, ha volna rá gusztusod. Áru a bóvli, s találhatsz igazi ér­tékeket. Egy hosszú hajú lány a földön ülve készíti a bőrtárcákat, nem kevésbé hosszú hajú élete párja gi­tározik. Néhány frank egy kalapban. Ha jutna rá, én ls dobnék. Lefényképezem. Le­het, hogy soha nem jut el a reflektorok, fényes előadó­termek világába, lehet, hogy holnap felfedezik. Művész — akinek alamizsnát lehet dob­ni. Minden eladó. Megkopott jelzőkről nem tudom lefújni a port. Pá­rizs — mégis így mondom: csodálatos! öriási és még­sem érzi az ember óriási­nak. Minden sarka, tere, ut­cája, szöglete hangulatos. Előkelősége nem taszít, nyo­mora hangulatos. Egy téren, a külvárosban három lakó­kocsi. Lakások. Nem a leg­rosszabbak. A hidegen és a művészietlenül előkelő Chail­lot-palota kis zárt terén pop-mlntás, virágos tehenek. Igen: négy tarkára festett, legelésző tehén. Szobrok per­sze. Fintor a talmi előkelő­ségnek — utánozhatatlan charmmal. Mesélj! — szólongatnak barátaim, ismerőseim. „Öh, Párizs, az csodálatos lehet! A francia nők, ugye?" Es bologatok. Mert a kérdések megválaszolhatatlanok. Ha azt mondom, Szegeden, a Kárász utcán három-négy óra alatt több szép nőt lá­tok, mint nyolc nap alatt Párizsban, csaknem igazam van. Csaknem: azt hiszem, a francia nők valójában nem is szépek. Csak karcsúak, ru­ganyos léptűek, jól ápoltak, jól öltözöttek. Csak. Jeanette: sötétkék szonknya, sötétkék cipő, sötétkék válltáska. Hal­ványsárga-fehér csíkos rövid­ujjú, csípőig érő kosztüm­kabátka. Ugyanebből az anyagból kis kendő — a tás­kára kötve. Jeanette csinos és elegáns. Ennyi az egészl Csak... P. Szőke Mária Szadat feloszlatta az EAK parlamentjét Az Olasz KP a halálos ítéletek ellen 0 Kairó (Reuter) Anvar Szadat egyiptomi elnök szerdán feloszlatta az egyiptomi néptanácsot (par­lament) és politikai reform­programjának részeként ok­tóber 27-re új parlamenti választásokat írt ki — je­lentette a Reuter kairói tu­dósítója. 0 Róma (MTI) A l'Unitá szerdal száma Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségi tagjának vezér­cikkét közli, amelyben a szerző arra kéri az egyip­tomi hatóságokat, hogy ne hozzanak halálos ítéletet az Ali Szabri és társai ellen folytatott kairói perben. Pa­jetta felteszi a kérdést, ho­gyan vált lehetségessé, hogy az egyiptomi vezető csoport­ban dúló politikai harc ilyen tragédiához vezessen. A cikk emlékeztet az olasz kommunisták következetes támogatására, amellyel segí­tik az arab népek Izrael-el­lenes harcát, s a palesztin népet, hogy visszahelyezzék jogaiba. Pajetta a továbbiakban így ír: „A mi tapasztalatunk arra tanít bennünket, hogy a szocializmus felé való hala­dásnak feltétele a dolgozók gyakorlati részvétele a tö­meg- és politikai szervezetek életében. A mi felfogásunk szerint, de a közelmúltban szerzett tapasztalataink alapján ls az a megítélésünk, hogy sem az improvizált puccsista kalandorság, sem pedig a társadalom milita­rizálása, az állam bürokrati­zálása nem járulhat hozzá a történelmi folyamat által felvetett nagy problémák megoldásához. A jordániai uralkodó árulása, az általa kirobbantott testvérháború egyáltalán nem talált meg­felelő válaszra a nemzeti erők és a haladó országok részéről, A khartoumi vérengzés, az igazságszolgáltatásra és a megkegyelmezésre vonatkozó minden kérés elutasítása gondolkodóba ejtette a világ valamennyi dolgozóját, a fiatalokat és a szabdság har­cosalt. Ami Khartoumban történt, még annál is súlyo­sabb, mint ami Marokkóban fenyeget, ahol az imperialis­tákhoz kötődő kormány áll bosszút a népi erőkön." Pajetta fejtegetései végén állást foglal a kairói per vádlottjai életének megkí­mélése mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents