Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER X Szegeden befejeződött az endokrin-kongresszus Dr. Julesz Miklós nyilatkozata a kongresszus munkájáról Tegnap délután közös kirándulással befejeződött Szegeden az V. Magyar Endokrin Kongresszus. A négynapos programban több mint nyolcvan előadás hangzott el. A kongresszus befejeztével megkértük dr. Julesz Miklós egyetemi tanárt, a kongresszus elnökét, az MTA levelező tagját, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnökét, vonja meg a kongresszus mérlegét. — Az elbírálás, az eredmények levonása nemcsak az en dolgom — mondotta. — A mintegy negyven külföldi résztvevőnk — és a mi véleményünk szerint is eredményes, sikeres volt az V. Magyar Endokrin Kongreszszus. Ha mostani tanácskozásunkat a régebbiekhez hasonlítjuk, igen jelentősnek kell elkönyvelnünk. Ez a kongresszus bizonyította, hogy metodikailag, módszertanilag felzárkóztunk a legelöl járókhoz, a magyar endokrinológia is világszinten kezd dolgozni. A tudományos kutatásban, különösen az orvostudomány e speciális területén egyre több függ a módszertől, az új eszközök bevezetésétől. Kísérleteinket már mi is a legmodernebb eszközökkel, a legújabb módszerekkel végezzük. A leghatásosabb metodikát alkalmazzuk a hormonok vizsgálatánál, így meréseinket, sikereinket ma már mindenütt elismerik. Draga, egyre modernebb apparatúrára van szükség, melyek segítségével nagy pontossággal. lerövidített idő alatt tudjuk elvégezni méréseinket. Ez egyik első feltétele annak, hogy ott lehessünk az endokrinológiai kutatás élvonalában. — A kongresszus a steroid hormonok klinikai és elméleti kérdéseit, kutatásait öszszegezte. öt nagy referátum hangzott el ebben a kérdéskomplexumban. Ezek a steroid hormonok hatása a férfi, illetve női hormonokra, valamint a szénhidrát- és az ásványi sók anyagcseréjére, továbbá, mint ezen öszszefüggések anatómiai és szövettani alapjainak kérdései. Ezekhez a nagy referátumokhoz kisebb lélegzetű előadások csatlakoztak, melyekben a kutatók speciális területükön végzett kutatásaikat, illetve azok eredményeit ismertették. Két kerekasztal-konferencia tette teljessé a munkát. Egyiken az agyfüggeléknyúlvány hormonjairól, másikon az endokrinológiai kutatások módszereiről folyt megbeszélés. Megállapíthatom, hogy az egész kongresszust élénk érdeklődés és aktív vitaszellem jellemezte. — A nagy, nemzetközi kongresszusok, ahol százával hangzanak el előadások, szinte társadalmi összejövetelek. A tudósok megismerik egymást, kicserélik tapasztalataikat, gondolataikat, de nemtudnak igazán elmélyülni saját tudományáguk problematikájában. Az igazi jelentősége, véleményem szerint az ilyen, kisebb kongresszusoknak van. Itt el tudtunk mélyülni tudományágunk kérdéseiben, tudományos kutatásainkat, tapasztalatainkat nemcsak kicseréltük, de meg is vitattuk. Nemzetközileg elismert külföldi tudósvendégeink elismeréssel szóltak kutatásainkról, eredményeinkről, ugyanakkor mi is megismerhettük legújabb tapasztalataikat. A magyar endokrinológiai kutatás ma olyan szinten áll, hogy ismernek, és elismernek bennünket. — Szólnom kell még a kongresszus szociális programjáról. Külföldi vendégeink megismerték e pár nap alatt Szeged városát, orgonahangversenyen, kiránduláson vettek részt. Köszönetünket kell kifejeznünk a megyei és városi párt- és állami szerveknek azért a segítségért, amit a kongreszszus munkájához nyújtottak. Szívügyüknek tekintik a mi tudományágunkat és éreztük, hogy megbecsülik a tudósokat, kutatókat. Ez biztosíték arra, hogy Szeged ezután is az endokrinológia fellegvára lesz — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Julesz Miklós. T. L. Vizsgálják a MALEV-gép szerencsétlenségének körülményeit A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium tájékoztatott a dán polgári légügyi hatóság közleményéről a MALÉV Ha-Moc jelű IL— 18 típusú repülőgépének 1971. augusztus 28-án történt balesetéről. A baleset körülményeit a dán hatóság vezetésével, a magyar légügyi hatóság és a MALÉV képviselőinek részvételével és közreműködésével vizsgálják. Az eddigi adatokból úgy tűnik, hogy a repülőgép enyhe szögben érte el a vizet, s több száz métert haladt a Magyar kormánydelegáció utazik Genfbe Magyar delegáció otazik ma, vasárnap Genfbe, az atomenergia békés felhasznalasával foglalkozó IV. nemzetközi konferenciára, dr. Osztrovszki Györgynek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesének, az Országos Atomenergia Bizottság elnökének vezetésével. A kormánydelegációt 20 tagú tanácsadó küldöttség kíséri. (MTI) felszínen, mialatt több darabra tört. A szárnyak leszakadtak a törzsről, amely három részre vált szét. A roncsok kiemelése szeptember 1 óta tart, részeinek eddigi előzetes vizsgálata nem nyújt magyarázatot a balesetre. A repülőtéri földi navigációs és egyéb berendezések vizsgálata normális működést állapított meg. A repülőgép és az irányítás közötti hírváltások visszajátszása sem mutat rendellenességet. Kastrup repülőterén a baleset időpontjában óránként 18 csomó (33 kilométer) erősségű szél fújt, az idó borús volt, esett az eső. A személyzet tagjainak holttestét tüzetes vizsgálat alá veszik, hogy megállapítsák, lehetett-e betegség a baleset bekövetkezésének tényezője. A repülőgép részeinek kiemelését minden fontos rész megtalálásáig folytatják. A vizsgálatot a dán légÜgyi hatóság a magyar szakértőkkel együttműködve folytatja, és megfelelő időben jelentést ad ki. igények és házak — Miért tervezett ilyen házat, ha tudja, hogy elavult? — Mert ez kell! — feleli a mérnök. — Lenne más megoldás? — Igen. Örömmel csinálnám, de nem kell. A megrendelő azt kéri, képtelen vagyok meggyózni árról, hogy ez sem neki, sem utódainak nem jó. Legalábbis a korszerű, kulturáltabb emberi szükségletek szerint nem. Előttem a terv, egy családi házé, amelyet, ha megépítenek, alig lehet eldönteni, hogy tervezője mikor alkotta. Sátortető, két kis ablak az utcafronton, az alaprajzon egyforma három szoba. MINT FELPUMPÁLT LABDA igen: Én meg sokszor késem a menetrendtől. Jó, persze, nehéz a munkám, csak hát nem vagyok magammal megelégedve". Szándékosan szólunk ilyen apró munkákról — nem mindenkinek adatik meg egy életmentő műtét sikerélménye, egy nagy építkezés vezetésének feladata, a természet új titkának felfedezése, vagy egy tévéadó nyilván több milliós hasznot jelentő tervezése. Az emberek nagy töbhsegének szürke a munkája, akárha taposómalomban élné életét, pedig a munka — a legszokványosabb se! — válhat nyűggé, ha értelmét, célját, fontosságát látjuk. Márpedig van értelme munkánknak! Igaz, nagy felelősség terhel éppen ezért mindenkit abban, hogy olyan legyen az üzemi, hivatali vagy bármiféle munkaközösség légköre, hogy ezt és csakis ezt érezhesse mindenki. Hogy a fogaskerekek módjára precízen dolgozzék a szerkezet, hogy soha ne kerüljön porszem az alkatrészek közé. Hogy ne érezze senki — vagy legalábbis ritkán —, hogy hiába próbál valami újat adni, s hogy vegyük észre azokat, akik hajlandók a közösségért a pluszt vállalni. S ha emlegettük már a nagy politikát — hát ez is hozzájárul, hogy a legkisebb üzemben, munkahelyen is érezzék, hogy részei a nagy összességnek, a ©6 különbség az „országos" és a „helyi" politika között. „Tudom, hogy munkámmal elégedettek, eredményeimet ismerik. Azt is érzem, hogy nem lehet mindig egyforma feszitett tempót tartani, mégis: nyugtalan vagyok, ha el-elszalad egy napom anélkül, hogy elszámolhatnék rá valami nyereséget". Egy tudományos intézetünk munkatársa, neves kutatója tépelődött igy. Szavai nagyon emberiek és rokonszenvesek, mert ez lenne az igazi: ha mindenki érezné a maga posztján a felelősséget, sőt önmaga fontosságát És ebből a szempontból nincsenek kevésbé fontos munkakörök: ha a klinikán nem dolgozik jól a takarítónő, megkérdőjelezheti a még oly tökéletes műtét sikerét is; ha az esztergályos nem tökéletes, pontos munkadarabot ad ki kezéből, rossz lesz a gép, amibe szereli, ha... de sorolhatnánk így - tovább. Hogy jönnek ilyen apró dolgok, látszólag jelentéktelenségek, nagy ügyeinkhez? Bár, ha mindenki kézenfekvőnek tartaná a választ! Mert igen, ilyen apróságokon is múlik, hiszen ezek összessége adja, hogy jól menjenek ügyeink, hogy haladjunk. Hogy ki-ki megtegye a magáét, s aki megtette, másokat is ösztönözzön. Példájával is, szóval is. szítésével, lelkesedésével juthatunk tovább. Társadalmunk elérte azt a fejlődési fokot, amikor a demokratizmus légkörében, erőnk tudatában az önmegismerés, hibáink megismerése és kijavítása a fontos lendítő erő. Nézzünk hát szembe hibáinkkal: hajlamosak vagyunk elnagyolni munkánkat. sokszor lemarad a rangsor elejéről pontosságunk, megbízhatóságunk. Nem olyan dolgok- ezek, ami felett el lehet siklani. És ez, éppen ez az, amihez nem kell pénz, nem kell „befektetés", de annyi mindenképpen kell, hogy gondolkozzunk, s próbáljunk változtatni rajta. Óriási dolog az egyetértés. az, hogy a negyközvélemény jóváhagyja az alapvető célokat, politikusaink munkáját. De más egyetérteni és más tenni érte! Világos: nem elég a beleegyezés, a politikát tettekkel, becsületes munkával kell támogatni, jóváhagyni. „Nemcsak azt kéli mondani, hogy igen, hanem meg is kell csinálni, ami soron van és elvégzendő." Ezt Kádár elvtárs mondta — de úgy lett belőle szállóige, hogy az ember rácsodálkozik: akar én magam. vagy munkatársam is mondhattan. nwBn niiiiiR Melyek a legfontosabb funkciók? Hát a tisztálkodás, a főzés, a tárolás, étkezés, a művelődés, a gyereknevelés, a családi vagy társas együttlét. Ehhez kellene különkülön szabni a szobák méreteit. De a dagadt házban, és sok száz társóban a- környéken erről megfeledkeztek. A lehetőséggel való pazarlás példái. ga pénzünkért gőzösökét gyártanánk sorozatban ... Az országban a jelenlegi ötéves terv során 220 ezer lakás épül magánerőbőL JÓ TERVEKET! MIÉRT? És hasonló élőben: kétszintes behemót ház az Odesszai körűttói nem messze. Mint valami felpumpált gumilabda, terpeszkedik az apró kertes házak között. Kétszer hat szoba (természetesen csaknem azonos méretűek), jobboldalt terasz, a feljárót sírkőszerű virágkehely „díszíti". — Látja, ezt a házat olyan tervezte, aki ennyiért szeretett volna igazán mai otthont csinálni. Tartós téglaburkolattal — s a mai élethez igazodó belső elosztással. Volt pénz, megfelelő telek —, az eredmény azonban elszomorító. Hogyan lehet egy ilyen földarabolt lakóterületű teret berendezni? — természetesen csak a régies megoldással. Pedig a tankönyvekben tanítják, s a gyakorlatban is úgy van, hogy az alváshoz elég a kisméretű hálófülke, a családi együttléthez, a vendégfogadáshoz viszont tágas nappali az ideális. Minthogy ezt az új lakónegyedekben előregyártott elemekből összeállított lakásokban is látni. — No'anynyi baj legyen, akinek van egy milliója és nem tud vele bánni, megérdemli. — Sajnos nincs kivétel: az apró családi házakat, a társas épületeket éppen igy elrontják. Megfoghatatlan, hogy az emberek igénye miért ilyen földhözragadt, pont a legdrágább, legfontosabb eszközük, értékük a lakás esetében. Az újszegedi családi házak alapterülete eléri a száz négyzetmétert, de ha belépünk a kapun s végigjárjuk a helyiségeket, úgy érezzük, hogy egy tarjám űj két és fél szobás lakás a maga 60 négyzetméterével tágasabb, levegősebb. Miért? Elsősorban azért, mert a tervező a mai ember igényeihez, a lakás alapvető rendeltetéséhez igazodott. Ezért készített beépített szekrénysort, kicsi konyhát, de aránylag nagy nappali szobát, apró fürdőszobát, de a célnak éppen megfelelő szóló helyiséget. Ujabb példa: Körülbelül 110 négyzetméter alapterületű kertes családi ház a Bal fasorban, A négytagú család ötéves erőfeszítéssel, kölcsönnel építette — az „újszegedi divat" szerint. Van üvegezett veranda, nagy előtér, nagy háló és ugyanakkora konyha, meg nappali. Rossz beosztás, afnely meghatározza a benné élők napjait. A különbséget és a bosszúságot csak akkor éreznék. ha az ugyanilyen eszközökkel, anyagokkal készített modern beosztású házat is kipróbálhatnák. Akkor látnák, hogy tulajdonképpen milyen rosszul bántak az otthonteremtés megismételhetetlen lehetőségével. Szépséghiba? Valóságos gond vagy finnyáskodás? — Nem. Hovatovább a lakásépítés egyik sarkalatos gondja, hogy a magánerős építkezésből születő házak inkább a múlt túlhaladott, igénye, mint a jelen követelményei szerint épülnek — mondja Takács János, a Szeged megyei városi tanács vb-elnökhelyettese. — Pedig Szegeden es Csongrád megyében az évente épülő lakásoknak nagyobb része kb. 60—65 százaléka magánerőből épüL A ma divatos, szabadon álló, vagy féloldalas megoldások szükségtelenül pocsékolják a területet, amelyből pedig kevés van. Mivel a házak nagy részét (!) rosszul tervezik, a városképet is rontják. Sajnos a társadalom erőforrásait így nem valami kedvezően hasznosítják. Olyan ez, mintha a diesel-elektromos A kérdés elkerülhetetlen. Miért építünk a múlt igényei szerint? A szegedi tanács építési osztályán mindennap nagy a forgalom. Egy esztendőben átlag 300—320 tervet nyújtanak be elbírálásra, azaz naponta egyet. Hunyadi László főmérnök; — Hogy miért ilyen a színvonal? Szerintem azért, mert eleve gyenge tervek készülnek! Pontosabban: igénytelen igények alapján terveznek házakat. Az építtetőnek ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy sok vagy kevés pénze van, eleve kiköti kívánságait, amitől eltérni nem enged, A gyenge tervező ehhez még hozzáteszi a magáét, s megszületik a mű. A másik eset- a tervező ugyan tudna igényes, korszerű megoldást — és akar is —, de rendszerint egzisztenciális okokból lemond erről. A variációk száma végtelen. Tavaly például zsákszobás (!) házakat terveztek, máskor aránylag elfogadható tervet nyújtottak be hozzánk, aztán a valóságban egészen mást építettek. — Kik tervezhetnek? — A jelenlegi szabaiyok szerint a kőművesmestertől kezdve az építőipari technikumot végzett 19 éves fiatalemberen át a mérnökig szinte mindenki. Sajnos, a2 előírások nagyon liberálisak. Csak egyetlen példát, a tavaly benyújtott 310 terv közül 160-at tudtunk elfogadni, de ebből is csak mindössze nyolc százalék volt korszerű. Az építtetők inkább választják a rossz és drágább egyedi terveket, mint a jó, a jelenlegi körülmények között legcélszerűbb és legolcsóbb típusterveket. Jellemző eset, hogy Tápén olyanok rajzolták a házakat sorozatban, akiket munkahelyükön, a Tervező Vállalatnál, nem bíznak meg ilyen feladattal. Kivétel nincs? — Szerencsére megindult valami Újszegeden. Érdemes megnézni — mondjuk a Közép fasor 19. vagy 27. szám alatti házakat De ez olyan kevés —, hogy szinte örülni sem tudunk neki. És nem is esett szó á szakiparról, a még mindig szegényes építőanyag választékról, az anyaghiányról, a kevés munkaerőről, az építőipar gyenge oldalairól. Hiszen ez mind csak ezután következik. Ahhoz, hogy végre nálunk is a kor szellemét képviselő, a mai ember igényének valóban megfelelő házak szülessenek, előbb terveken kellene változtatni Az alapókon, hegy ne építsünk elavult házakat, vasnerészekfrt. Matfkio.twfari.ft