Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

2 VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER I. Külpolitikai REFLEKTOR Nemcsak a múlt hét, hanem az utóbbi évek egyik legjelentősebb nemzetközi eseménye volt az a hat ünnepélyes perc, amikor pénteken a déli órákban Nyugat-Berlinben, a Potsdamer Strassen, a volt szövetségi ellenőrző tanács épületében, mintegy kétszáz újságíró jelenlétében a négy nagyhatalom képviselője aláírta a Nyugat-Berlinről szóló egyezményt. Történelmi ielentőségü egyezmény Ez az aktus, amelyet hosszas, fáradságos, másfél esztendős munka, konstruktív tárgyalások sorozata, a megbeszéléseket kezdeményező Szovjetunió és a közösségbe tömörült szocialista országok következetes, kitartó, a realitásokat szem előtt tartó politikája előzte meg, évekre és évtizedekre befolyásolhatja Európa és a világ sorsát. Olyan egyezmény született, amely szerződésekbe rögzíti a második világháború után kialakult alapvető realitásokat, amelyek eddig is léteztek, de a tények fölött nyugati részről sokáig szemet hunytak. Példának az egyezmény egy kulcsmondatát idézzük. E szerint: „A Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányai kijelentik, hogy a kötelékeket Berlin nyugati szektorai és a Német Szövetségi Köztársaság között fenntartják, és fejlesztik, ugyanakkor figyelembe veszik, hogy ezek a szektorok, mint idáig, a jövőben sem képezik a Német Szövetségi Köztársaság alkotó részét, és továbbra sem tartoznak annak fennhatósága alá." A parafált egyezmény bizonyára lemorzsolja a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás ellenzékét és háttérbe szorulnak az NSZK-ban is mindazok, akik makacsul ragaszkodtak hidegháborús illúzióik foszlányaihoz. A megállapodás minden bizonnyal közelebb hozza a szovjet—nyugatnémet, az NSZK—lengyel szerződések ratifikálásának napját, a lengyel—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételét, az NDK—NSZK és az NDK— Nyugat-Berlin közötti egyezmények megkötését, az NSZK —csehszlovák érdemi tárgyalásokat, az NDK általános elismerését, a két német állam felvételét az ENSZ-be, és az európai biztonsági konferencia megnyitását. A bélkés egymás mellett élés világitó fáklyája lehet a Nyugat-Berlinről szóló egyezmény, amely bizonyítja, hogy Európa és a világ egyik nemcsak legveszélyesebb, hanem legbonyolultabb kérdését is rendezni lehetett. Az arnb összefogás lehetősége Nyugodtan és fegyelmezetten folyt le a népszavazás az Arab Köztársaságok Szövetségének három tagállamában, Egyiptomban, Szíriában és Líbiában. A nagyjelentőségű lépést támogató szavazatok magas aránya arról tanúskodik, hogy az arab népekben él az összefogás vágya, s hogy végetvessenek az antiimperialista frontot gyengítő széthúzásnak. A soron lévő feladat most a népszavazáson elfogadott alkotmány életbeléptetése, azaz a három ország konföderációjának gyakorlati megvalósítása. Ma még korai lenne felmérni az arab államszövetség jelentőségét, hiszen Egyiptom, Líbia és Szíria egyesülése csupán keret, amelyet ezután kell megtölteni tartalommal: Az Arab Köztársaságok Szövetsége 42 millió lelket számlál s összterülete csaknem 3 millió négyzetkilométert tesz ki. Ha Szudán is csatlakozik az állaonszövetséghez, akkor 60 millióra növekszik a konföderáció népessége. Az államszövetség hatalmas erőforrásokat egyesít: Líbia rendkívül gazdag kőolajkincsével, Szíria mezőgazdasági termelésével, Egyiptom műszaki és politikai szakembereivel járulhat hozzá a gazdasági és társadalmi felemelkedés meggyorsításához. Bábok viszálya Dél-Vietnamban Dél-Vietnamban az október 3-ra kitűzött önkényes elnökválasztás előtt magában az amerikaiak által létrehozott bábkormányban éleződött az ellentét. A fö „ellenzék" Ky alelnök, aki szintén kiesett az elnökjelöltek sorából. Az „egy jelölt"-helyzet és főleg Thieu személye ellen lépett fel több ellenzéki vezető és a napokban lemondásra szólították fel az elnököt. Kérdés, hogy az amerikai „főnökök" támogatják-e továbbra is Thieut, vagy megvonják az eddigi pártfogást Az USA számára kellemetlen a dél-vietnami politikai helyzet, különösen Nixon pekingi látogatása előtt. A legfrissebb hírek szerint Ky fegyveres ellenállással fenyegette meg Thieu elnököt abban az esetben, ha két héten belül nem mondja le az október 3-ra kitűzött elnökválasztást. Saigoni források szerint Ky eltökélte, hogy „megsemmisíti" az elnököt, aki szerinte veszélyt jelent a nemzette, mert diktatúrára tör. Az alelnök úgy véli, hogy a hadsereg 60 százaléka öt támogatja. Az elkövetkező hetekben kiderül, hogy elhalasztják-e a kitűzött választásokat, illetve a jelenlegi elnök konzerválja-e hatalmát — amerikai segédlettel... Markovits Tibor Decemberre összehívták a LEMP VI. kongresszusát Ericfí Honecker a nyugat-berlini egyezményről Erich Honecker, az NSZEP első titkára a Neues Deutschland vasárnapi számának adott interjújában hangsúlyozta: „A négyhatalmi egyezményben a három nyugatai hatalom —, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország — először nyilatkozott kötelező érvénnyel az NDK-ról úgy, mint szuverén államról, az NDK határairól és az NSZK-hoz, továbbá Nyugat-Berlinhez fűződő kapcsolatairól. A három nyugati hatalomnak ez az NDK-ról szóló megnyilvánulása tehát nemzetközi jogilag kötelező jellegű. Az NDK nemzetközi helyzete ezáltal kétségtelenül tovább erősödött". A NSZEIP első titkára a továbbiakban aláhúzta: „Az összeütközések kikapcsolása és Európa biztonsága szempontjából külörileges jelentősége van annak, hogy a három nyugati hatalom először írta alá nemzetközi jogilag kötelező formában, hogy Nyugat-Berlin nem a szövetségi köztársaság része, és hogy Nyugat-Berlint nem az NSZK-ból kormányozzák" — mondotta Honecker, majd kijelentette: „A mi részünkről tanúsított engedmény abból áll, hogy a Bundestag frakciói és bizottságai időről időre, de nem ugyanabban az időpontban, ülésezhetnek Nyugat-Berlinben, ha olyan problémákról van szó, amelyek Nyugat-Berlint érintik, például pénzügyi kérdésekről." Honecker kifejezte azt a reményét, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és a nyugat-berlini szenátus közt folyó tárgyalások jól alakulnak majd, s hangsúlyozta, ezeket a már korábban megkezdődött tárgyalásokat az NDK eddig is az enyhülés és a békés együttélés szellemében folytatta flVDK bombázása # Saigon (AFP, AP) Két amerikai harci repülőgép bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot jelentette be szombaton egy katonai szóvivő. Az F—105 típusú gépek a demilitarizált övezettől 24 kilométerrel északra és a Tonkini-öböltől 19 kilométerrel nyugatra hajtottak végre bombatámadást. Ahová a magyar kormányküldöttség ellátogat Argentína, Chile I.apunk oldalán kftzdlJUk, hogy dr. Tímár Mátyás, a Mlnlnzterlanára elnökhelyettese egy magyar delegáció élén tegnap Latin-Amerikába utazott. Ellátogat Argentínába, Chilébe. Peruba és Ecuadorba. E/.Uttal rövid áttekintést nyújtunk Argentínáról és Chiléről. Fejlett mezőgazdaság Argentína Latin-Amerika egyik legnagyobb területű állama: 2 778 410 négyzetkilométer, lakossága 24 millió, 97 százaléka elsősorban spanyol és olasz származású európai. Az ország neve magyarul Ezüstországot jelent a század eleje óta, különösen a két világháború idején előnyö6 konjunktúra, spekulációs árfolyamok haszonélvezője volt. Ez felien áttette a hús-, gyapjú és bőrtermelést. Mezőgazdaságának két legfontosabb exportcikke a szarvasmarha és a gabona. Szarvasmarha- és juhtenyésztése a világon a negyedik helyet foglalja el, lóállománya szintén az elsők között van. Gabonatermelése — bár gépesített — külterjes. Szántóterületének több mint felén gabonaféléket és kukoricát termesztenek. Argentína a világ legnagyobb bortermelői közé tartozik, jelentős gyümölcsexportja Nyugat-Európában talál piacra. A drága szállíí tási költségek miatt azoní ban a termelők az eladási árnak alig ötödét kapják. Nagy kiterjedésű erdeinek legfontosabb fafajtája a quebrachofa, amelynek kivonata a tannin bőrcserző anyag: Argentína szolgál tatja ebből a cikkből a világtermelés csaknem 90 százalékát. Fejlődő ipar Az ország önellátó olajban és földgázban. Szenet és vasat bányásznak, kisebb mennyiségben pedig urániumot, ónt, horganyt. rezet, wolframot. A bányászat termékeit nagyrészt helyben dolgozzák fel. A második világháború alatt és után indult meg az ország gyors iparosodása. Ez később, a hatvanas évekre lelassult. Az ipar erősen centralizált: a fővárosban, Buenos Airesben van az ipar 60 százaléka, Santa Fében pedig 12 százaléka. Vaskohászatának központja San Nicolas vas- és acélüzeme, amely 1960-ban kezdte meg működését. Ez amerikai tőkével épült. Gépipara fejlődőben van. Córdobában állami repülőgépgyár, továbbá traktorgyár, Rio Santiagóban állami hajógyér van. Feldolgozó iparában legjelentősebbek az exportra dolgozó mezőgazdasági és állami termékeket feldolgozó üzemek, malmok és húskombinátok. (1962-ben 9,7 millió szarvasmarhát, 9,7 millió juhot és 2 millió sertést vágtak le és dolgoztak fel ezekben az üzemekben.) Vegyiparának — amely gyógyszergyártással, műszál előállttással. műtrágya- és cementtermeléssel foglalkozik — központjai Buenos Aires elővárosaiban, Córdobában és Rosarióban találhatók. Gazdasági kapcsolataink hagyományosak. A GanzMÁVAG a felszabadulás óta 280 motorvonategységet szállított Argentínáha. Exportunkban szerepelnek továbbá: baromfi-feldolgozó üzemek, gépipari gyártmányok és izzólámpák. Argentin kikötőkben magyar portáldaruk dolgoznak. A lakosság harcol Amikor a spanyolok Peru meghódítása után újabb „aranyország" után kutatva, azt kérdezték a vidék lakóitól, mi van' a hegekén túl, az indiánok e szóval válaszoltak: csili, ami nyelvükön hideget jelent. E jel* lemzés azonban nem állja meg a helyét. Aligha van még egy olyan ország, amely annyi természeti változatosságot mutatna, mint Chile. A tél-képre pillantva, hoszszú, keskeny szalag: 4235 kilométer hosszan nyúlik el észak—déli irányban. a trópusoktól a déli jeges tengerig. Felszíne csaknem csupa felföld, az Andoknak a Csendes-óceán felé eső lej. tőjén A múlt század nyolcvanas éveitől az első világháborúig az ország északi részén levő salétromsivatag jelentette Chilének a „fehér aranyat", ennek kiviteli vámja fedezte az állami kiadásoknak körülbelül 50 százalékát. Ez az ipar hozta létre a bérmunkások tömegét, A következő korszakban rézbányászata válik világgazdasági jelentőségűvé, s ma is ez szolgáltatja CWle exportjának 80 százalékát. Az ország gazdag ásványi kincseinek kitermelése a külföldi töke. s fóleg az amerikai monopóliumok kezébe került. Területének alig 10 százaléka van mezőgazdasági művelés alatt, szinte napjainkig a feudális nagybrtok jellemezte az állapotokat. A megművelt föld 52,4 százaléka 625 nagybirtokosé volt, s parasztcsaládok ezrei éltek jobbágyi sorsban. Az ország kilenc és fél milliónyi lakossága most harcol azért, hogy visszaszerezze az ország természeti kincseit, és hogy biztosítsa a gazdasági függetlenségét a Népi Egységfront programja alapján. A természeti kincsek állami tulajdonban Chilében már az 1930-as évek végén létrejött az első népfrontkormány LatinAmerikában, amely felvázolta az ország legfontosabb gazdasági problémái megoldásának tervét. Gonzáles Vi. dela elnök azonban egy 50 millió dolláros amerikai kölcsön feltételeként kizárta a kommunistákat a kormányból, és illegalitásba kényszerítette a pártot. 1956-ban hét politikai párt, köztük a Chilei Kommunista Párt és az Egyesült Szocialista Párt létrehozta a Népi Egységfrontot, amelynek jelöltje, Salvador Allende, győztesként került ki az elnökválasztásokból. Háromnegyed éves működése alatt az új kormány hozzálátott a föddreform megvalósításához, és ak amerikaiak által ellenőrzött rézipar birtokbavételéhez, Ez év július 15-én írta alá az elnök azt a törvényt, amely a természeti kincseket állami tulajdonnak nyilvánítja. A külföldi társaságokat 30 év alatt kártalanítják. A Chilei Köztársaság és hazánk kormánya 1965 februárjában újította fel nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatait. 1967-ben egy magyar kormányküldöttség látogatása nyomán kereskedelmi megállapodást, műszaki együttműködési, valamint kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írtak alá. Az idén júliusban pedig magyar —chilei kereskedelmi megállapodás jött létre. Máté Sándor Nem elég elfogadni! S Varsó (MTI) Szombaton Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága kibővített ülésének napirendjén két pont szerepelt: 1. Határozat a Lengyel Népköztársaság további szocialista fejlődésének irányelveiről. 2. Határozat a LEMP VI. kongresszusának időpontjáról és a kongresszusi küldöttek megválasztásának rendjéről. Edward Gierek, a KB első titkára beszédében, a Politikai Bizottság megbízásából javasolta, hogy a LEMP VI. kongresszusát ez év december 6-ára, Varsóba hívják össze. Az irányelvek vitájában tizenkilencen szólaltak fel. A széles körű vitát E. Gierek zárszava foglalta össze. A Központi Bizottság ezt követően határozatot hozott arról, hogy ez év december 6-ára Varsóba összehívják a LEMP VI. kongresszusát, majd elfogadta a „Lengyel Népköztársaság további szocialista fejlődéséről" szóló pártdokumentumot, amit a sajtóban közzétéve országos vitára bocsátanak. Ünnepeinken méltó szép szavakkal szólunk, de tele vagyunk lelkesedéssel és ötletekkel, akár ha egy termelési értekezleten is szót kapunk. Bólogatva olvassuk a gazdaságunk helyzetéről szóló beszámolókat, megelégedetten hangoztatjuk: a „nagy politikával" rendben vagyunk, csak a vak nem látja, hogy nap nap után jobban mennek nálunk a dolgok, s ha nem is máról holnapra, de minden bizonnyal elérjük céljainkat, hiszen egyre közelebb kerülünk hozzájuk. Legtöbbünk csaknem közgazdász lett a gazdasági reform tanulmányozása során, s tudjuk, hogy a gazdaság szilárdságától, erejétől függ, hogyan, miképp javulnak életkörülményeink. Nincs arról szó, hogy ne lenne levegője a szép szavaknak. De hogy mentjük át a lelkesedést a hétköznapokra, hogyan válik politikai és gazciasági erővé egyetértésünk? Mert a pártkongresszus után nyugodtan megállapíthattuk: jól működik iránytűnk, a megkezdett úton haladhatunk tovább; a legutóbbi „mérlegeléskor" — a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak együttes ülésén — ugyancsak az volt a végső következtetés, az ötéves terv első fél évének tapasztalata alapján, hogy a népgazdaság egésze folyamatosan fejlődik, célkitűzéseink fokozatosan realizálódnak. Hibák, nehézségek vannak — s ez nem szónoki kijelentés — ezekkel szembe kell nézni, sőt okos szervezéssel nekifogunk azoknak a feladatoknak is, amelyek — mint a beruházási feszültség, a gazdasági hatékonyság javítása vagy éppen az államháztartás pénzhiánya — látszólag elvontak, megfoghatatlanok, de megoldásuk mégis csak rajtunk múlik, mégis csak a mi munkánk függvénye. S ha arról szólunk, hogy ezek megoldása teszi , reálissá gazdasági egyensúlyunk megszilárdítását, fordíthatjuk azonnal köznyelvre a szót: életkörülményeink javítását jelenti ez. De hogyan? Megint a munkáról lesz szó — vágják rá azonnal sokan. Igen, arról. A hétköznapok helytállásáról, a fegyelmezett feladatvállalásról, amit nagy szavak nélkül szeretnénk felemlegetni, nem ünnepi szónoklatként, mint ahogy sokan hósi póz nélkül, pátosz nélkül vállalják az egyhangú, nehéz tennivalókat. Azt mondta minap egy konzervgyári munkásnő: „Jól nézzen meg, én vagyok, aki nem lóghat egy percet sem, mert hajt a gép, mint a rossz lovat. De a raktáros, az már pihenhet két-három láda áru átvétele után..." Mártír-e az, aki kihasználja munkaidejét, aki nem lóg, mert hiszen nincs is rá lehetősége? Elnéztem múltkór egy távolsági járat buszvezetőjét: figyelte az út keskeny szalagját, lavírozott a forgalomban, s közben egy-egy pillantást vetett órájára, tartani kell a menetrendet, ha csúcsforgalom, ha „dugó" is van az országúton. Reggel 5 óra előtt Indult és 12 után ért végállomást, ahonnét egy órai pihenés után fordult a kocsival vissza. Mindezt kétszer 10 perc szünettel. Odaléptem hozzá, hogy Írni szeretnék a munkájáról, s ő csodálkozva nézett: „Miért pont rólam? Irt már kohászokról? Mert a múltkor egy kiránduló munkáscsoporttal megnéztem egy csapolást... Hát tudja, az