Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

W.KKOA, JWl, SZEPTEMBER 29. A magyar kormány és a Vatikán közötti megállapodás A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szentszék kö­zötti megállapodás alapján Mindszenty József bíboros kedden véglegesen elhagyta Magyarország területét és Rómába utazott. Felmentés — kinevezés VI. Pál pápa dr. Szabó Imre püspököt esztergomi apostoli kormányzói tiszte alól — egészségi állapotára tekintettel felmentette. Egy­idejűleg Kisberk Imre püs­pököt, székesfehérvári apos­toli kormányzót — e tiszt­sége érintetlenül hagyásával — esztergomi apostoli kor­mányzóvá kinevezte. A felmentéshez, illetve ki­nevezéshez a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. törvényerejű rende­let alapján az előzetes hoz­zájárulást megadta. Klubest a modern zene kedvelőinek A Bartók Béla Művelődési Központ és a TIT Szeged városi szervezet hétfőn klub­estet rendezett a modern ze­ne kedvelői számára a mű­velődési központ hangver­senytermében. Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá válik a ze­nehallgató közönség olyan igénye, hogy a koncerteket jó lenne összekötni ismeret­terjesztő előadással, a föl­hangzó (főleg ma íródott) zeneművek megértését sok esetben előmozdító tartalmi­formai magyarázattal. A hét­fő esti rendezvény szólistái — Mich Szigeti (csellómű­vész) és Nils Kayser (zon­goraművész) — a zenehall­gatók várakozásának megfe­lelően elemezték a felhang­zó zeneműveket, ismertetve a művek keletkezésének tör­téneti körülményeit is. A te­hetséges, fiatal német mű­vészpár ismeretterjesztő elő­adása kitűnő, lényeget látta­tó interpretálásuk nyomán egyre inkább az igazi, nagy­sikerű koncertek forró lég­körét váltotta ki. megőrizve egyben az előadás intim hangulatát. Őszinte, mind technikai, mind zenei-értelmi szempontból egyaránt ki­művelt hangszínjátékukkal valóban közelebb hozták hallgatóközönségüket a sok­szor „gyanús"-nak tartott XX. századi zene kezdeti szakaszához. A műsorukon szereplő műveket, Brahms, Hindemith, Debussy. Brit­fen. valamint a ráadásként adott Schumann és Papp Lajos cselló—zongora-dara­bokat a kis létszámú, de lelkes hallgatóság forró taps­sal köszönte. Ká(ai László Uj töltő­állomások Négyszáz új töltőállomást építenek a negyedik ötéves tervben, jelentették be ked­den az ÁFOR sajtótájékoz­tatóján. Az új létesítmények mellett tovább bővítik je­lenlegi szolgáltatásaikat is. 180 töltőállomásnál megkez­dik az autóápolási és felsze­relési cikkek árusítását, 1975 végéig pedig a tervek szerint 60 töltőállomáshoz építenek kocsimosokat, szervizeket Uj feladatok a kerületi hivatalokban A talált tárgyakat a II. kerületnél kell keresni Ahogy arról többször be­számoltunk, a kerületi ta­nácsi hivatalok egyes osztá­lyainak hatásköre gyarapo­dott. A párt- és tömegszer­vezeti vezetőket éppen az egyik legjelentősebb válto­zásról, a műszaki osztály munkájának újdonságairól tájékoztatta nemrégiben az I. kerületi tanácsi hivatal. S néhány nap múlva a XI. ke­rületi tanácsi hivatal igaz­gatási osztálya is befejezi azt az átszervezést, ami új fel­adatainak megoldásához szükséges. Az osztálv természetesen továbbra is foglalkozik azok­kal az ügyes-bajos dolgok­kal, amelyekkel a kerület lakói felkeresik: gyám­ügyekkel, anyakönyvezéssel, a szabálysértésekkel, a tartá­si szerződésekkel, az ipari, kereskedelmi és mezőgazda­sági ügyekkel. Újdonság az, hogy most már ehhez az osztályhoz tartozik a közös munkaügyi döntőbizottság (ugyancsak a kerületi ügye­ket tekintve), viszont az egész városra kiterjedő jog­gal kapták meg a szövetke­zetek állami felügyeletét. A legjelentősebb változás — amely nagyon sok em­bert érint —, hogy ezentúl a II. kerületi tanácsi hiva­tal igazgatási osztálya veszi át a talált tárgyak kezelé­sét. Az előkészületek már véget értek, s október 1-től új címen adhatják le a be­csületes megtalálók, keres­hetik a feledékenyek, amit eddig a kerületi igazgatási osztályok őriztek. A tanácsi hivatal nem csekély anya­gi ráfordítással a Brüsszeli körút 23. számú ház udva­rában alakított át egy épü­letet 160 négyzetméteres alapterületű raktárrá amely­ben, a kisebb tárgyaknak külön kéziraktára, a kerék­pároknak, illetve motorke­rékpároknak külön tárolója lesz. Szükség van a nagy helyi­ségre, hiszen egy két hónap­pal ezelőtt készült felmérés kimutatta, hogy csak kerék­párból egyszerre százat kel­lett őrizni. S a szabály az. hogy legalább három hó­napig — mert addig jelent­kezhet bármilyen elvesztett tárgyért a tulajdonosa, az­után kerül át a becsületes megtaláló tulajdonába. Az­zal a feltétellel, hogy egy évig nem értékesítheti. A raktár egyelőre egy alkal­mazottal fog működni: szom­baton délelőtt 9—12 között, más hétköznapokon délelőtt 9—12 és délután 14—16 óra között érdeklődhetnek — mi­vel telefon nincs, csak sze­mélyesen — megtalálók és elvesztők. A talált tárgyak új raktá­ra csak október 1-től fogad­ja be, amit az emberek el­vesztenek. Amit az előtte le­vő időszakban szolgáltattak be, azt még három hónapig a kerületi hivatalok igazga­tási osztályai őrzik: az év végére ezek mindenképpen megtalálják régi vagy új tu­lajdonosaikat. Az ügyintézés megkönnyítése végett azon­ban — így is segít a II. kerület — az új raktárra is kifüggesztik azoknak a tár­gyaknak a jegyzékét, meg­felelő utasítással ellátva, amelyeket még nem a Brüsz­szeli körúton őriznek. ítélet még nincs• Vékony Sándor „A szocia­lista kultúráért" kitüntető jelvény tulajdonosa. Vékony Sándor elnyerte „A népmű­vészet mestere" címet. Vé­kony Sándorral együtt már csak ketten készítik a vá­sárhelyi népi kerámiát, őr­zik a régi hagyományokat. Vékony Sándor napi 16 órát dolgozik, havi háromezer fo­rintot keres. Munkáját fele­ségével együtt végzi. ŐSIBB — MODERNEBB Kis ház a Rákó­czi utcá­ban, Vá­sárhelyen. Az ajtón kis táb­lácska: Vékony Sándor, a népművészet mestere. A fémbe virágdíszt vésett a mester keze: összefutó, egy­másba olvadó vonalai a ré­tek virágjainak, stilizált, ősi ritmusa az egyszerűségnek. Kis ember nyitja az ajtót. Keramikus, a magyar népi kerámia mestere, művésze; egyike az utolsóknak, nem­csak Vásárhelyen, az ország­ban is. Udvarról az előszobába lép a vendég. Balra a műhely nyílik, szemben az ajtó a házimúzeumba vezet. A gyűj­Életszerű kapcsolatok Korszerűsítik az ügyvédi munka feltételeit Tavaly októberben választották meg a Szegedi Ügy- OTP-től, de a városi tanács védi Kamara új elnökségét, mely a novemberi beszámoló is támogatja elképzelésein­közgyűlésen ad számot az első esztendő munkájáról. Dr. ket, Szeged rekonstrukciója Gesztesi Ferenctől, a szegedi kamara elnökétől arról kér- során megfelelő helyet ígért tünk tájékoztatást, milyen aktuális problémák foglalkoz- a Kiskörúton belül, ugyan­tatják a szegedi és megyei munkaközösségeket, mindé- akkor a jelenlegi ' épület­nekelőtt milyen a szegedi és a megyei ügyvédi kar szak- helyiségeket átadják erede­mai-politikai felkészültsége? — Mind a megyei pártbi- rendezett munkahelyeket zottságon, mind a nyomozó- sürget, ahol például az ügy­hatóságoknál és a bíróságo- védi titoktartás is kötele- . kon egyöntetű vélemény, a zőbb érvényt kaphatna. Vár- « ^Umüködese a kar többsége az utóbbi évek- ható-e javulás az ügyvédek "" ben sokat tett szakmai-poli- munkakörülményeiben? szervekkel, ugyeszseggel, bi­ti rendeltetésének, a keres­kedelemnek. — Az ügyvédi munkában sem lehet közömbös, milyen tikai fejlődéséért. Változat­lanul a kamara feladata vi­rósággal, és milyen a kap­, — \ kérdés aktuális, ha- csoiatuk a párt- és tömeg­laszthatatlan. A jelenlegi szervezetekkel1) szont gondoskodni a törvé- üzlethelyiségek nem biztosí­nyek naprakész ismeretéről, tanak garanciát a korszerű — A korábbi protokolláris hogy az ügyvédek ne csak ügyvédi gyakorlathoz. Hód- viszonyt tartalmas, élet­tájékozódjanak a legfrissebb mezővásárhelyen és Makón szerű kapcsolatok váltják jogszabályokról, de azok már sikerült modern feltéte- fel. Együttműködésünkre társadalmi indítékaival, moz- leket teremteni, közösségeink egyre inkább illik a jelző: gató rugóival is tisztában le- megfelelő környezetben, ad- zavartalan. Nyugodtan el­gyenek, a paragrafusok holt minisztrációs és technikai mondhatom, az utóbbi idő­betűi közül ki tudják dessz- apparátussal dolgoznak, s ben nem kopogtattunk hiá­tillálni a társadalmi szándé- ennek kialakítása folyamat- ba a megyei, de a városi kot, mely a jogszabályok- ban van Szentesen és Csöng- pártbizottságon sem. Az or­ban nyer törvényes forrná- rádon is, melyhez a kamara szágban működő húsz ügy­kat. A jó ügyvédnek rugal- elnöksége általában 1 mii- védi kamara közül úgy hat­masan egyeztetnie kell a lió forintos támogatást biz- hét helyen dolgozik párt­szocialista törvényességet és tosított. Szegeden az eddigi alapszervezet, közülük lét­az állampolgárok személyes öt munkaközösséget a ter- számban is legerősebb a sze­érdekeit. A kamara elnök- vek szerint három váltaná gedi: 14 tagja van. A párt­sége idén is megszervezte az fel. A körülbelül 6 millió fo- tagok felbecsülhetetlen se­iigyvédek szakmai-politikai rintos munkálatokhoz sike- gítséget nyújtanak az továbbképzését — a szemi náriumok aktivitása bizo- ratú kölcsönt szerezni nyitja, ügyvédeink megértet­ték, mit vár tőlük a társa­dalom. Mint ismeretes, a el­rült 4 milliós hosszú lejá- nökségnek, hatásuk érzékel­az hető az ügyvédek között is. Dr. Gesztesi Ferenc elmondta még, a szegedi ka­mara nemzetközi kapcsolatok kiépítését is szorgalmazza. légütóbbr'partköngresszűs az Október 8—9-én részt vesz az újvidéki kamara, fennállá­ügyvédség feladataival is sdnak félszázados jubileumi ünnepségein Újvidéken, de foglalkozott áprilisban az összeköttetést keresnek más baráti országokkal is. A igazságügyi' vezetők országos krakkóiakkal már tárgyaltak, kapcsolatuk jelenleg a tá­aktívaértekezlete fogalmazta íékozódás stádiumában van. A Szegedi Ügyvédi Kamara meg konkrétan a legfonto- 1975-ben ünnepli 100 éves fennállását. A haladó hagyo­sabb teendőket Elnöksé- mánVok ápolására emlékbizottságot hoztak létre, mely az günknek nincs 'más dolga, ira"ári fölkutatásával akarja reprezentálni a sze­mint ezt az anyagot élővé g dt ügyvedek mar 1945 előtt kapcsolatot teremtettek a forradalmi munkássággal, üldözötteket védtek a horthys­ta bíróságok előtt. Az emlékbizottság 1975-öt jubileumi évnek nyilvánította. Kiállításokon, rendezvényeken, doku­— A felelősségteljesebb mentumgyüjteményben mutatják be a szegedi ügyvédi ügyvédi munka kulturáltabb gyakorlat haladó hagyományait. környezetű, esztétikusan be-. Nikolényi István tenni ügyvédeink között, gyakorlatban. temény. Több száz darab. Külföldi népi kerámiák is. Egy fekete, füstön színezett váza, csodás madarakkal: Erdélyből származott ide. A másik Szlovákiából, amaz Tiszafüredről Mert Vékony Sándor tartja a kapcsolatot az élőkkel, a még dolgozók­kal. A karcagi Kántor bá­csival vagy Fazekas Pistával. Múzeum. Saját munkák, ajándékok, cseretárgyak min­denfelől. Jó alkalom az ösz­szehasonlításra: vajon mitől vásárhelyi a vásárhelyi ke­rámia? A vásárhelyi tányé­ron szebb a díszítés ritmu­sa, mint a sárközin vagy az erdélyin. Jobban tagoltak az elemek, nagyobb felületet foglalnak el az egyszínű, si­ma részek. Ízlésesebb és mo­dernebb. Modernebb, vagyis talán ősibb, mint a sárközi tányér díszítése. Két váza a polc fölső sar­kán. Zsúfolt díszítés az egyi­ken, a másik: pacsmagolt szinzavar. — ? — Szörnyű giccs, pedig azt is én csináltam régebben — siet a válasszal a néma kér­désre a házigazda. — Tarka vacak, de hát volt idő, hogy ezt keresték. Meg aztán én sem csináltam mindig vá­sárhelyi kerámiát. Inas­ként kezdte, régen, 1926-ban, 12 éves volt ak­kor. Vásárhelyen. A húszas években a majolikatelepen még az eredeti kerámiát csi­nálták. Még a harmincas években is készítették néhá­nyan az eredeti tálas edényt. — Még láttam, abban nem volt semmi giccs. Aztán én is áttértem az ecsetdíszités­re. Jobban haladt és azt ke­resték. Meg kellett élni! A háború után tért vissza a népi kerémiához. Küzdel­mes visszatérés volt. — Én sem tudtam, mi is az. Csak hogy láttam a mú­zeumokban, meg mindenfelé, jöttem rá lassan, sok kísér­letezéssel. Ezen a zöld zo­máncon — mutat egy kan­csóra — több mint tíz esz­tendeig dolgoztam. Ma is próbálkozom egy mázzal, jó­val több, mint tíz éve. Hol sikerül, hol nem. Nem tu­dom, megtalálom-e a nyit­ját valaha? Mert titka van a mester­ségnek, számtalan. Nemcsak az arányok, a népi-ősi, igaz­egyszerű és tiszta formák. A föld és a tűz titkai. Zomán­cok, anyagok, mázak. Ahogy a tűzben alakul a föld, cso­dás színekké, ragyogó mély­tüzű lánggá a kancsók ha­sán, a tányérok öblében. Titkok. A legegyszerűbb talán az ólomtartalmú má­zaké. Az iparművészet több­nyire ónmázakat használ. Azok alatt nincs színréteg, engób. Ott a mázat öntik a cserépre, arra díszítenek. Ö a cserépre először a színré­teget viszi fel. aztán a szá­rítás jön. Díszíti, azután égeti, majd a mázat kapja a cserép és ismét égeti fá­val fűtött, öreg kemencéjé­ben. A rétegeknek együtt kell zsugorodniuk a cserép­pel, különben idővel lepat­togzik a zománc. AZ UTOLSÓ KERAMIKUS? A mű­helyben és a rak­tárban ezrével áll a kész és félkész majolika. Nemsokára csoma­golják. Viszi a szövetkezet Pestre, onnan meg ki tudja, hova kerül. Külföldre, valu­táért árusító boltokba. Itt­hon csak nagyon kevés ma­rad belőle. — Tanítványok? — Volt néhány. Ketten Herendre mentek, most együtt tízezret keresnek. Itt negyedannyit kapnának. Egy másik Brüsszelből ír néha, oda ment férjhez. Kerami­kus, de nem a vásárhelyi ke­rámiát csinálja, azt nem volt ideje megtanulni. Űjat fel­venni? Kiszámoltuk már. Segíteni nem tud, fizetni kellene neki, de miből? Csak az időt rabolja az embertől. Pedig jó lenne. Adnám a műhelyt szívesen, csak nincs kinek. Jönnek, nézik, aztán mondják: — Én ezt soha nem tudnám csinálni! A szövetkezetnek dolgo­zik. Egy-egy tételre — több ezer darab — három hónap­ja van. Átlag háromezer fo­rint jut havonta. Feleségé­vel szinte mindennap 16 órát dolgoznak. Fizetni a tanít­ványnak meg még foglalkoz­ni is vele? Vajon mikor és miből? Így pedig a műhely valószínűleg gazdátlan ma­rad. Mert élni kell. Már ré­gen felhagyott a bonyolul­tabb formákkal is. — Rengeteg a munka, nem jut rá idő. Itt ez a varró­kosár. Mire megcsinálom, éhen halok. A Miska-kancsó­kat még megtartottuk, pe­dig az ls haladatlan. A bu­téliákat is csináljuk, azok is nagyon haladatlanok. De hát nincs szíve az embernek nem csinálni. A népművészet mestere­ként valamikor havi 500 fo­rint alkotói díjat kapott, hogy kísérletezzen, új for­mákat, színeket produkáljon. Már megszűnt az is. Felha­gyott a bonyolult formák­kal, nincs tanítványa, mert évi 10 ezer forintba kerül egy gyerek. Ki fizeti azt meg? — Agyon is üti ez a nép­művészetet! — foglalja ösz­sze röviden és velősen. Valamikor háromféle ke­rámia készült Vásárhelyen. A csúcsi fehéredény, kék dí­szítéssel. Ez a legnehezebb, a fehéret az agyagon meg­tartani. Aztán a tabáni kén­sárga, a dudi, és az újvá­rosi tarka edények. Vékony Sándor mindhármat csinálja. — Az igazi hajdani dara­bok — tálasok, butellák, bütykösök, lisztesbödönök —, amiket most a múzeumban lát, azok sem a piacra ké­szültek. Legtöbbször aján­dékba. Munkásabbak annál, semhogy piacra csinálták volna. Sok tájegység kihalt már, nem készül ott több népi ke­rámia. Pásztón, Siklóson, Csákvárott eltűnt már a mes­terség. Szekszárdon is már csak egy ember csinálja. Pedig... —' Gyönyörű dolgokat le­het csinálni, ha nem szorít az idő meg az anyag. De az embernek nincs ideje arra Gyönyörű és egyszerű dol­gokat, mint a versike a bu­tella oldalán: „Adjon Isten három bét / Három ef­föt / három pét Bort / bú­zát, békességet / Pénzt, pi­pát, pari- / pát Egy butel­la / pálinkát!" A népművészet mestere két év múlva nyugdíjba megy. A műhely — ha ad­dig semmi sem változik — örökre elárvul. Az ítéletet még nem hozta meg az idd. Szavay István

Next

/
Thumbnails
Contents