Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

VASÁRNAP, 19T1. SZEPTEMBER 28. 7 Pavel Mihajluk GALKU Pavel Mihajluk szovjet testvérlapunk, az odesszai Znamja Kommunizma munkatársa. A DéJmagyarország számára küldte az alábbi elbeszélést. V

alahol messze-messze, több ezer kilométerre innen, pontosabban Észak-Szahalinban, egy furcsán hangzó nevű helységben, Katangliban történt. ...Éjjel-nappal szakadt a hó. Egy este még szélvihar is támadt, s csak másnap reggelre csendesedett el. Az emberek tudták, hogy a csend csalóka, nem szabad hinni neki: a tenger felől fúj a szél és a kutyák is vinynyogva bújnak vackaikba. Valóban, a nap második felében a felhők alacsonyra ereszkedtek és körös-körül minden forrni kezdett. Mintha az embereken akarná haragját tölteni Tol-izn, a tenger ármánykodó ura, de vele együtt rázta viharköpenyét Tli-izn, az egek istene is. Ezernyi medvetorok hangján bömbölt az ég, s mi hallottuk, miként nyög a föld. Jaj annak, aki fittyet hányva a gonosz szellemekre a tajgába merészkedik. Aki ezt teszi, soha nem tér viszsza a családi tűzhely mellé: lelkét az égbe viszik a szellemek. A nivhi törzs tagjai beszélnek így. Hóval befútt nemez sátraikban egész télen táplálják a tüzet. Az egyaránt pipázó férfiak és nők télen hálót fonnak, hurkot sodornak, ünnepi ruháikat varrják és a különböző vadak számára más és más nagyságú sörétet válogatnak. Széles pofacsontú, barna arcú, komoly emberek, Fókazsírral kent, tüzesen csillogó hajuk fekete mint a varjúszárny. Ezek a keskeny szemű, bölcs emberek tudják igazán a szó értékét. Szétszórt sátraik messzi a tajga mélyén, a Tim folyón túl találhatók. Onnét nem mennek sehová, de őket sem keresi fel senki. A hóviharok most egy hónapig, de lehet, hogy kettőig is eltartanak. Néha éjjel megpihen az ég istene Tliizn, de reggel úgy rákezdi ismét, mintha ereje kicsit sem csökkent volna. Egy ilyen farkasordító hideg napon a kórház mellett hat kutya vontatta könnyű szánján feltűnt Potan Nyurjum, az ismert vadász alakja. Kutyáinak egy kis húst vetett és eltűnt a faház bejárata előtt a hóba vájt alagútban A prémekbe burkolt vadasz inkább hóemberre emlékeztetett. A kórház üres volt. Mindössze Galina Szemjonova felcsernó gubbasztott könyve felett. A fiatal lány alig egy éve dolgozik itt- a képzőből egyenesen idehelyezték. Pedig nem akárhonnan jött, hanem délről, Odesszából. Haja gesztenyeszín, arca barna, orra hegyes, hosszú szempillái mögött zöldes szempár csillog és az állán egy kis gödröcskét látni. Szóval, csinos kislány. Potan persze mindebből semmit sem vett észre. — Te vagy doktur? — kérdezte és bizalmatlanul elhallgatott. — Pedig utazni kell. Az asszony szörnyen beteg, szüli fiút. Doktur kell... Szörnyen beteg... Baj... A kályhacső fütyül, üvölt. Galina tudja, hogy a nivhi ok nélkül nem hagyja el sátrát. De ötven kilométert ebben a pokoli időben szánon megtenni szörnyű dolog. Akármi történik, a közelben sok kilométeres körzetben senkit sem talál. A havas pusztában kiabálhat kedvére. Potan mozdulatlanul áll. Ügy néz a törékeny kislányra, mint mentő angyalára, aki nem tudja mit tegyen: a kórházat nem hagyhatja el, de nincs kitől tanácsot kérnie, mert a főorvos Ohában, a kerületi központban van és a rossz idő miatt ottragadt. Hogy magyarázza ezt meg a vadásznak, aki úgysem értené meg, hisz minden reménye benne. Galinában van. A kislány némán a műszeres szekrényhez lépett, majd egy útitáskát vett elő. — Erősen öltözz kell, erősen. A szem vak, a kutya kell bízni, — szólalt meg ismét Potan nagyot sóhajtva, és bal lábáról a jobb lábára helyezte át súlyát. Galina nem válaszolt. Mintegy tizenöt percnyi készülődés után nagy bundájában, prémkendőjében, nemezcsizmáiban úgy gurult ki a hóra, mint egy frissen sült cipó. Potan mögötte lépegetett. A kutyák gazdájukat látva vinnyogni kezdtek. A nivhi gyorsan lesöpörte a szánt és cobolyprém takarót terített rá. — Erősen fogj kell. Amikor Galina elhelyezkedett, a vadász széles bőrövvel a szánhoz kötötte. — Gyorsan utazni lesz, sok gödör, nagy szél, — magyarázta. A szán nyikorogva indult. Potan ostorát előrántva a vezérállatra csapott: — Hallu lu-u-u-u! A kutyák láthatatlan nyomon futottak. Fehér sötétség forrt körülöttük. A szél fütyült és időnként apró, szúrós hógolvókat lőtt arcukba. Áthatóan hideg, kellemetlen idő volt. Potan furcsa szavakat kiabált, kurjongatott, hol a jobb, hol a bal karját emelve a levegőbe. A kutyák nehezen futottak, bebeszakadtak a még keményre nem fagyott, puha hóba, de egyre mélyebben hatoltak be a tajgába. Nehéz lett volna megállapítani, mennyi ideig haladtak így: egy, két vagy négy órát? A lány Időnként a maga számára is váratlanul elaludt, mintha lezuhant volna valahová, majd ugyanilyen váratlanul felébredt. Annyira elfáradt, hogy már félni se volt kedve. A szán hirtelen oldalra csúszott. Egy erős szélroham tovább lökte, felborította és a mélybe taszította. Galinának még kiáltani sem volt ideje, mire a forgás félbeszakadt. Amikor kinyitotta szemét, Potant látta maga előtt, aki a szánnal együtt őt Is tartotta. — Rossz történt — és valamit hozzátett nivhi nyelven. — Egy és egy kutya maradt. A szerszám elszakadt, kutyák haza futni. Nagyon közel haza ... — Hát mi? — kérdezte a lány kétségbeesett tekintettel. Egy széles és mély gödörben álltak. A szél itt nem fú.it, de fent a gerincen fehér havat kavart, mint lisztet a tépett zsákból. — Te mész szánkó. Bízzál kutyák. Ház közel. Kis dal tudsz énekelsz, gyorsan sátor menj, asszony segíts. Én is megyek. Te ne félsz. Kutya kell bízni. Utánad megyek. Potan az ülés alól két, bőrrel bevont, széles talnaf vett elő. Ttt ilven a vadász síléc. Szőrmecsizmájára kötötte, aztán k'oldotta a kutyák szerszámját és felhúzta a szánt. — Nem kell félsz, nem kell félsz, — kiáltotta, majd a szánt meglökve a kutyákat biztatta: — Hallu lu-lu-u-u-u! Galina még mélyebbre húzta fejét a bunda alá. Nem szabad arra gondolnia, hogy egyedül van a tajgában . . Hallja, mint ver a szíve. De mért ilyen hangosan? Persze a halántéka lüktet. Nem szabad rá gondolni, nem szabad ... Mi lenne, ha énekelnék vagy szavalnék? Csaknem kiáltva, Intonáció nélkül recitálta a verset, hogy túlkiáltsa a fütyülő, morajló szél hangját: I álom, szívem hoe< kezed fi' 'ézasan remeg. Tudd meg, hogy keblem a tiéddel együtt píbeg. A szán megugrott. Becsukta szemét, mélyet sóhajtott és újult erővel folytatta: Ne I ártson vissza téged semmi, l- -'ok, Me(lemmel melengesd k""-d, hisz! érted élek. Vége. Még valami kellene. Ali egy Ifjú nyírfa a réten. Vitágfürlös nyírfácska a réten, Dúl), déli, a réten, Diili, dúli, a réten . ,. Hát ez mi? Megdermedt: kutyaugatást hallott. Lehúzta magáról a suba gallérját. Kutyaugatást hozott a szél. Fáradtan dölt vissza a szánra. Szeméből könny csordult ki, pedig nevetett. .. yan ez így néha az idegességtől. Egy pere múlva emberek vették körül. Nagyon hasonlítottak egymásra. A emberek felemelték, de nem tudott menni: lábai megmerevedtek .. A sátorban félhomály van és fülledt levegő. A vadász minden rokona itt gyűlt össze. Középütt tűz ég. A bejáratnál, mint illik, a sámán felesége átkozza a gonosz szellemeket. Rosszindulatú pillantást vetett a lányra és tovább mormolta egyhangú, unalmas verseit. A szülő nő a fal mellett feküdt halomnyi takaró és bőr alatt. Fölötte fehér szarvasinen egy medve, egy farkas és egy róka izületi csontjai függtek. Ezeknek a vadállatoknak a szellemei fogják óvni az új életet. Persze, senki sem veszi komolyan ezt a szertartóst. A nivhi törzs fiatalja-öregje egyaránt az orvosokban bízik. Meglehet, hogy ha a Szahalin-szigeten télen rózsa nőne, azzal díszítenék az újszülött házát... Galina gyorsan levetkőzött és kérte, hogy a tűz fölé egy nagy kád vizet állítsanak. — Most pedig menjen ki mindenki ... Mire Potan hazaért, sátra etőtt már a dobot verték. Az örömhír hallatán gyorsabbra fogta lépteit ... Felemelte a bejárati függönyt. A világosfényű tűz mellett Galinát pillantotta meg, mellette a felesége feküdt a prémeken és nevetett, A vadász megállt a bejáratnál és szintén elmosolyodott. — Fiad van, Potan, fiad. Vadász lesz... — Nem vadász, lesz. az internátus megy. tanul kell. Űj élet kell... — Közelebb lépett és leült. — Köszönöm, doktur. Igen bátor vagy, Hogy hívsz téged, doktur? — Galina. Potan elgondolkodott, Elővette pipáját és rágyújtott. — Fiam Galku lesz, jó ember lesz... Galina zavarba jött Mondani akarta, hogy az női név és, hogy így nem szoktak férfiakat nevezni és ... mégsem szólt. M

ásnap estére a hóvihar elcsendesedett. A kék égen csillagok játszottak. Feljött a Hold is. A környék mesébe illő kék színben pompázott. Potan nagy szánt készített elő. tíz kutyát fogott be. Az egész falu kikísérte a lányt. Az öregek elöl álltak, szájukban hosszú pipa, mintha hozzájuk nőtt volna. Mögöttük a fiatalok. Potan kihozta sátrából a medvebőrt és a „doktur" lábaira helyezte. — Igen nagy állat volt. sokat ilyesztgette emberek. Én öltem meg. Potan előre fiit előhúzta ostorét és a vezérállatra csapott. Hallululu-u-u-u! Fordította; Bálint István LAKÓKKAL EGYÜTT Nagyszabású nemzetközi tervpályázatot hirdettek meg. a franciaországi Evry 1 új városrész kialakítására. A pályázók feladata egy 7 ezer lakásos lakónegyed megtervezése, a kapcsolódó szolgáltató és üzletközponttal, közművekkel, úthálózattal, szoeilólis intézményekkel. A tervezett beruházásokra 1,2 milliárd NF áll rendelkezésre. A pályázat érdekessége, hogy a nyertes pályázóknak a kulcsrakész állapotig a tervezés és a kivitelezés minden fázisában részt kelt venni. A pályázóknak hatalmas munkaterületet kell átfogniuk a lakásépítéstől az utak építéséig, a teleprendezéstől a szolgáltató műveli létrehozásóig. Ez a komplex irányítás a városépítésnek az eddigieknél tökéletesebb megvalósítását eredményezheti. A pályzat elbírálása két fázisban történik. A bíráló bizottság az első fázisban a pályázatoknak a pályázati kiírásban lefektetett városrendezési, építészeti és technikai feltételekhez való viszonyát vizsgálja meg. A második fázisban a pályázóknak vázlatszinten kell bemutatniuk a 7 ezer lakást és egy programtervet kell szolgáltatni 2500 lakásról részletes műszaki dokumentációval és a közmüvek programtervével. A díjnyertes tervek kivitelezésére pályázatot hirdetnek. A kivitelezők saját tőkéjükből építik a lakásokat, üzleteket, irodákat, míg a közművek, az úthálózat a város költségein épülnek. A tervnálvázat elbírálásánál új vonás, hogy a bíráló bizottságban a jövendő lakók is részt vesznek, A terv kialakításánál a következő városrendezési elvek megvalósítása elengedhetetlen: — az új városrész kapcsolata a környező városnegyedekkel és a városközponttal tökéletes legyen; — minden igényt kielégítő tömegközlekedési hálózatot kell létrehozni; — a városi élet megnyilvánulásainak korlátozott fenntartása kisebb ipari üzemek, kisiparosok meghagyásával és az utcának, mint a járókelők birodalmának megtartása; — a gépjárműforgalom számára nagy áteresztőképességű modern úthálózat, kiépítése, mely a városmag ós környező agglomeráció között gyors összeköttetést teremt. Az új városrész kialakításánál jelentós szerepet kapnak a képzőművészek.