Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 30. 133 Több előleget fizet a húsipar Megyénkben, s a Szeged környéki falvakban igen jó a sertéshizlalási kedv. Bi­zonyítja ezt az is, hogy a statisztikai felmérések ör­vendetes javulásról számol­tak be. ötvenegy ezerrel nö­vekedett a tanácsi szektor­ban levő sertésállomány. Az idei év március havában 446 ezer sertést, június vé­gén pedig 497 ezer 200-at tartottak a termelőszövetke­zetekben, háztáji és kisegítő gazdaságokban. Nőtt a ko­caállomány is. Márciusban 35 ezer 300, júniusban ed­dig 37 ezer 200 volt. Kormányhatározat gondos­kodott arról, hogy a tenyész­tői kedv megmaradjon és különböző kedvezményekkel segíthesse a húsipari vállalat a termelőket. Ilyen ked­vezmény, hogy akik ez­után a szerződéses hizla­lást vállalják, 1972-ben ad­ják le a kész hízót, 400 fo­rint előleg helyett 800 fo­rintot kapnak. Takarmány vásárolható, a gabonafelvá­sárló vállalat központi kész­letekből árusít. A szabadpiacon levő alap­anyagot az állatforgalmi és húsipari vállalat felvásárol­ja és állami gazdaságoknak, téeszeknek, áfész-eknek, át­adja, további hizlalásra. A Magyar Nemzeti Bank rövid lejáratú, a vételárból vissza nem térítendő hitelt ad ezeknek a gazdaságoknak. A kamatot a húsipari válla­lat magára vállalja. Eiiel-nappaEi ügyelet a vízüjynél Védjük vizeink tisztasá­gát! — olvashatjuk plakáton és egyéb kiadványokban, sőt még gyufacímkén is. Ez a felszólítás nagyon időszerű, ha azt akarjuk, hogy folyó­inikat, tavainkat, természetes vizeinket tisztának mond­hassuk tíz-húsz év műlva és a következő századokban is. Sajnos vannak olyan üze­mek, amelyek szennyező anyagokat kiengednek az üzemekből, telephelyekről, s ezzel közvetve vagy köz­vetlenül kárt okozhatnak a folyók élővilágában. Ezt a sajnálatos tényt bizonyítják azok az összegek, amelyeket bírságként és progresszíven időről időre kirónak az el­követőkkel szemben. A vi­zek tisztaságát hazánkban intézményesen védjük, s eb­ben a munkában részt ven­ni minden állampolgárnak kötelessége. Ennek érdekében a mind gyakrabban előforduló víz­szennyezés, valamint az ár­és belvizek elleni egységes védekezés és felkészülés késztette az Országos Víz­ügyi Hivatalt, hogy elren­delje a vízügyi igazgatósá­gokon az állandó éjjel-nap­pali ügyeletet Ezt a szolgá­latot már Szegeden is elren­delte és létrehozta az Alsó­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság. Központjában Szege­den állandó ügyeleti szolgá­latot tart fenn, ezenkívül vezető beosztású dolgozók is készenléti szolgálatot tarta­nak a lakásukon. Erre a szolgálatra különösen a "téli és tavaszi időszakban van szükség, jelentősége azonban a nyári öntözési időben sem csökken. Az ügyeleti szolgá­lattal, a központba futó gyors jelentésekkel elejét lehet venni, hogy esetleges szennyeződés bekerülése fo­lyóvizeinkbe kárt okozzon, másrészt az ár- és belvizek elleni védekezést is egysé­gesebbé lehet tenni. Új szerepkörben a tanácsi bizottságok A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elvi állásfoglalásá­ban összegezte a tanácsi bi­zottságok működésével kap­csolatos tapasztalatokat, fel­adatokat. Mint a dokumen­tum rámutat, a társadalmi testületek tevékenységi köre — az új tanácstörvény élet­beléptetésével — a korábbi működési feltételekhez ké­pest nagymértékben növeke­dett. Így a bizottságok első­sorban azokat a feladatokat látják el, amelyek a nem tanácsi" szervek közreműkö­désével és az aktivisták be­vonásával oldhatók meg. Je­lentősen bővült hatáskörük is: az eddigi javaslattevő, vé­leményező és ellenőrző mun­kán kívül előkészítik és ösz­szehangolják a feladatkörük­be utalt, elsősorban nagy horderejű, a lakosságot érin­tő és érdeklő témákat, terve­ket. Mtii l öt Jelsző és megvalósulás Vállalati tanácskozások a szocialista brigádmozgalomról A legélőbb, legelevenebben ható mozgalom, a szocialista brigádoké — ismét országos tanácskozásra készülődik. S bár messze még a dátum — 1972. áprilisa —, máris idő­szerű odafigyelni a készülő­désre, hiszen ezt megelőzően vállalati tanácskozásokat is kell tartani, majd ágazati, szakmai konferenciákon is meg kell vitatni a mozgalom helyzetét, feladatait. Az eredményekről gyakor­ta hallhatunk, olvashatunk beszámolókat, mi sem ter­mészetesebb, minthogy ezek­ről is szó lesz a most ese­dékes vállalati megbeszélé­seken. De az is nyilvánvaló — s a SZOT elvi útmutatása is erre utal —, hogy részle­tesen elemezni kell a ta­pasztalatokat, szembe kell nézni a mozgalom problé­máival, hiányosságaival is. Legyen tehát az üzemi vi­ták fő jellemzője az őszinte­ség; a gazdasági és pártszer­vek, a szakszervezet és a KISZ ilyen légkört teremt­sen e fontos kérdések meg­vitatásához. Fontos például annak tisz­tázása minden munkahe­lyen: a szocialista verseny­mozgalom nem egyszerűen egy eszköz a sok közül a termelési, gazdasági jellegű feladatok megoldására. Ez a mozgalom sokkal többre ké­pes és magasabbra tör. Az emberek önkéntes összefogá­sára épül, s szocialista jelle­gű munkavégzésre, magatar­tásformálásra és életvitelre akarja nevelni a közösségek tagjait. Ez tükröződik a hár­mas — szocialista módon dolgozni, tanulni, élni — jel­szóban. De hogyan tükröző­dik, s miképp mutatkozhat meg még erőteljesebben a brigádok hétköznapjaiban? A kérdésre a műhelyekben, munkapadok, íróasztalok mellett nagy alapossággal kell keresni a választ, őszin­tén föltárva a gátló ténye­zőket is. Egy-két tényezőt ne­vén nevezve: néhol még kri­tikátlan a címek odaítélése, nagy különbségeket okozva az igazán és a csak névle­gesen szocialista brigádok közt. A „szocialista módon élni, tanulni" sok helyütt elsikkad még, vagy egészen csökevényes; a munka, az alkotás mellett szükséges mind több figyelmet fordíta­ni ezekre is. Érdemibb tevé­kenység a tanulásban, a mű­velődésben és a magatartás formálásában — ez az igény azt is jelenti; gazdagítsa a brigádmozgalom új vonások­kal a mi társadalmunk em­berét! Helyenként túlzott anyagiasság is gátolja a szo­cialista jelleg kibontakozá­sát. A „valamit valamiért" szemlélet egyoldalú hangoz­tatása éppúgy káros, mintha erről teljességgel elfelejtkez­nek a gazdasági vezetők. Mindezekről, s még sok helyi problémáról tanács­kozva, nyilván lendületeseb­ben halad majd a fejlődés útján, s egyre inkább megta­lálja helyét az üzemekben, intézményekben a hármas jelszavú, nemes mozgalom. S. M. a r P n U • U 9 — Hogy különösebb be­avatkozás nélkül rendben vannak életfunkciói — meg­lep. Az esetek nagyrészében sajnos már egészen máshol tartanánk. Amikor a vér kolinészteráz-enzim tartalma ennyire lezuhan — nincs sok esély.., Az ember hamuszínű arca még a fehér kórteremben is világított. A mennyezetet nézte, mintha onnan szeret­né kiolvasni a magyarázatot szerencséjére. TUDATOS KOCKAZTATÁS K. Lász­lóhoz a sors jó­indulatú volt, végül saját lábain hagyta el a klinikát. Esete fölött még sem térhetünk na­pirendre egy nyugodt só­hajtással. A Szegedi Univerzál Ktsz méreg üzeme, Bajai út, 1970. Az apró műhelyekben s az udvaron kezdetleges gépek, mellettük fakószínű munka­ruhás emberek. K. László társai. — Veszélyes ez a munka? — Igen. Amikor kioktat­tak bennünket, megmondták, miért kapjuk a 30 százalé­kos veszélyességi pótlékot. Könnyen leromolhat a vé­rünk. — Leromlik? — Igen, hosszabb-rövidebb idő után így mondják az orvosok: leromlik a vérünk, nem csinálhatjuk tovább a töltést. Akkor más munkára osztanak. Előtte mindig vért szoktak venni tőlünk, heten­Mórahalmon javul! az élelmiszer­ellátás, de baj van az iparcikkekkel Ülést tartott tegnap Mórahalom nagyközség tanácsa. Megtárgyalták a lakosság áruellátását és a vendéglátó há­lózat tevékenységét, megvitatták az általános iskolák és a gimnázium igazgatóságának beszámolóját az oktató-ne­velő munkáról, az intézmények helyzetéről, valamint a tá­jékoztató jelentést az iskolán kívüli népművelési munká­ról. Napirenden volt még a tanács szervezeti és működési szabályzatának megtárgyalása is. A község áruellátásáról, valamint az őszi-téli felké­szülésről, a Mórahalom és Vidéke Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetke­zet számolt be a tanácsülés­nek. Mórahalom is, mint minden községben a legfonto­sabb a mindennap szüksé­ges alapvető élelmiszerek biztosítása, s azt nemcsak a jelentés állapítja meg, de a tanácstagok is elmondották, hogy javult az élelmiszer­ellátás, a készleteik kiegyen­súlyozottak. A tejellátás vi­szont nem megfelelő, mert a Csongrád megyei Tejipari Vállalat nem szállít palac­kozott tejet az önkiszolgáló élelmiszerbolt részére, vi­szont a téesz sem biztosítja a reggeli órákra a tejet. Jó­nak mondható a mirelit­ellátás, de javítani kell a zöldség- és gyümölcsellá­tást, mert a saját felvásár­lás menyisége kevés a köz­ségnek. Hasonlóképpen gond a húsellátás. A Városellátó Vállalattal kiépített kapcso­lat ugyan biztosítja a köz­ségnek, hogy hetenként friss sertéshúst és zsírszalonnát kapjanak, azonban a tölte­lékáru igen kevés, minden­képpen indokolt, hogy az áfész új 'kapcsolatok kiépí­tésével javítsa az ellátást. Az elmúlt fél évben 6 millió 746 ezer forinttal növeke­dett a kiskereskedelmi áru­forgalom Mórahalmon, ami egyben tükrözi, hogy jobb volt az áruválaszték, űj cik­kek kerültek forgalomba az üzletekben. Mégis bosszantó hiányosságok vannak, hol mosóport nem lehet kapni, hol olajfestéket, hol vihar­lámpát, vagy demizsomt — egyszóval nem megy bosszú­ság nélkül a vásárlás. A ru­házati bolt például ideigle­nesen a kisvendéglő helyi­ségében üzemel, így gyak­rabban kell áruért szaladni a nagykereskedelmi vállala­tokhoz, igaz, hogy ennek el­lenére az őszi árukészletet biztosította az áfész, ugyan­akkor bizományi árukat is beszereztek. Mórahalmon is hiánycikk az olajkályha. A vasbolt raktározási nehézsé­gekkel küszködik, mégis a boltvezető ügyes árubeszer­zésének köszönhetően csak az országosan is hiánycikk­nek számító áruk nem kap­hatók a vasboltban. Ez kü­lönösen falun nem közöm­bös, azért is emeljük ki. A vendéglátóipari áruel­látás helyzetét jól mutatja, hogy az elmúlt év azonos időszakához képest 600 ezer forint forgalomnövekedés volt, annak ellenére, hogy a cukrászüzemnél a KÖJÁL leállította a jól jövedelmező fagylaltgyártást. Panasz volt a szeszellátásra, de őszintén szólva: ezen a tanácstagok nem tudtak elszomorodni. Viszont a hűsítő italok el­látása miatt több kifogás hangzott el. Panasz volt nyáron a szikvízellátásra is, és jelenleg is gond, hogy kevés a szódavizes üveg. Az áfész valamennyi vendéglá­tó egységénél tatarozást, karbantartást tervez és ígé­rete szerint kulturáltabb külseje lesz a mórahalmi boltoknak és vendéglátóipa­ri egységeknek. ként vagy kéthetenként. Én már a harmadik hete bírom. — S nem fél? — Hát megszokja az em­ber ezt is. Fizetnek érte. Akivel először találkoz­tam, Vidéki Ferencné. idő­sebb asszony. Nincs szrümá­ja, a házikészítésű töltő ma­sinán zárja az Unitoxos do­bozokat s ezért körülbelül 2 ezer 200—2 ezer 300 forin­tot keres. Plusz prémiumot. (Ez egyébként nem sokkal magasabb a vegyipari bérát­lagnál). Társa szinte fia le­hetne. Varga Jenő. ö is tölt. aztán a flakonokat pa­pírdobozba rakja. — Miért csinálja? — Kényelmes. — Tudja, hogy a gumi­kesztyű. amit védőeszköz­ként adtak, nem ér semmit a méreg ellen? — Persze, de nem érdekel. Már egyszer előfordult, hogy kicsit leromlott a vérem. Ál­mosabb voltam a szokásos­nál. elmúlt. Most már ötödik hete bírom. — Műszaki vezető elvtárs, K. László miért került kri­tikus helyzetbe. Talán meg­szegte a munka szabályait? — Á. erről nincs szó. Ren­desen dolgozott. — A többieknél is megis­métlődhet ilyen baleset? — Sajnos, igen. Nincs neoprén kesztyű. De azért ellenőriztetjük a vérüket renrdszeresen. Vannak KÉTARCÜ veszé­MUNKA lyes szak­mák, mint például a magas­építőké, akik lélegzetelálli­tó mélység felett dolgoznak nap mint nap. Egy mozdu­lat és alázuhanhatnának. De megvédi őket a biztonsági öv, ha előtte felcsatolják. Az Univerzál Ktsz méregüze­mében ehhez hasonló védő­eszköz egyszerűen nincs (S ezt a KÖJÁL is tűri!) Tovább beszélgettem dr. Laczkó Istvánnal, a műszaki vezetővel. „A MÜÁRT-on keresztül külföldről rendel­tünk védőkesztyűt, de elő­ször alkalmatlant kaptunk. Most a Chemolimpexszel próbálkozunk, hátha ők sze­reznek. — Mikor rendelték meg? — Nyár elején, ha jól em­lékszem. — S mióta dolgoznak a DDVP-vel? — 1968-ban kezdtük a kísérleti gyártást, abban az évben száz litert, majd 1969­ben 4—5 tonnát készítettünk. Az idén 120 tonnát gyár­tunk. — Tehát 120 tonnát gyár­tanak védőfelszerelés nél­kül? — Reméljük, megjönnek végre a kesztyűk. De hang­súlyozom, mi vigyázunk. Az emberektől rendszeresen ve­szik a vért. — Kik ellenőrzik a dolgo­zók állapotát? — A KÖJÁL. Az üzemtől alig tízpercnyi járásra van a járványügyi állomás. Talán még sem ezért kapják föl az első szó­ra fejüket a szakemberek, .amikor a témáról hallanak. Dr. Császár Lajos felügye­lő: — Sajnos az üzem dolgo­zói közül hétről hétre űjabb és újabb embereket kell ki­tiltanunk, a mérgeződés miatt. Az utóbbi időben rosz. szabbodott a helyzet, mert a dolgozók nagyobb százalé­kát érte fertőzés. Ez nyil­ván összefüggésben van a termelés emelkedésével, s a megfelelő védőeszközök hiá­nyával. — Nem kellene leállítani, (és -eddig nem kellett vol­na?) az egész üzemet, amíg a normális munkakörülmé­nyeket biztosítani tudja a ktsz? — Ami azt illeti, a hely­zet kezd megérni erre... A vérvé­HATVAN EMBER SORSA tel utó­lagos el­lenőrzést jelent. Arról ad képet, hogy az illetőnek milyen mérték­ben károsodott a vére. Ami­kor K. Lászlót a klinikán vizsgálták, meglátogattam a DDVP egyik szegedi felta­lálóját. Mondatai azóta is az eszemben járnak. „A DDVP valóban világszínvonalú ro­varirtó és növényvédő szer. S micsoda gazdaságos gyárta­ni! — Rendkívül csekély a beruházási költség, az esz­közök szinte fillérekbe ke­rültek. Felháborítónak tar­tom viszont, hogy a szövet­kezet vezetői elhanyagolják a technológiát, s valóban primitív módszerekkel, he­lyesebben berendezésekkel készül.a hatóanyag. A reak­tort, a töltőt olyanná lehet­ne alakítani, amely mellett az emberek még különösebb védőkesztyű és felszerelés nélkül sem lennének kitéve ilyen veszélynek. Kár. hogy bennünket még közelébe sem engednek a reaktornak. És mit mond az orvos? — A DDVP pontosabb ne­vén dimetll-diklór-vinilfosz­fát. Hatvankilós testsúlvú embert alapul véve három gramm az esetek ötven szá­zalékában halálos. Különö­sen veszélyes, hogy a mé­reg könnyűszerrel szívódik fel a bőrön, a test felületén keresztül, s nem is minden ember reagál rá egyformán. A következmények? Hát er­ről nem tudunk semmit Dr. Császár Lajos ehhez a következőket tette hozzá: „Az utólagos ellenőrzés — mint védekezés — kockázatos. Va. lóban a technológiát, a gé­pet kellene zárt ciklusúvá alakítani, hogy az embert biztonságosan megvédhes­sük. Megtudtam, hogy az üzem­ben 60 ember dolgozik, s csupán az idei féléves mun­kával 6 miliós tiszta nyere­séget hozott a méregavártás. Eddig is próbálkoztak ala­kítgatásokkal. a reaktort je­lenleg szerelik De az Uni­tox-töltés is zavartalanul fo­lyik. Mpndiák: kísérleteznek, a vérvizsgálatokat minden­esetre rendszeresen megtart­ják. Kísérleteznek hatvar/ em­berrel ... Az életükkel. Matkó István

Next

/
Thumbnails
Contents