Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

7 CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 5. Tervek, cipők, dobozok Növekvő teljesítmények a ktsz-ekben Félesztendei munkát tet­tek mérlegre az elmúlt he­tekbén a szegedi üzemek. Köztük a kisipari szövetke­zetek is, amelyek termelé­se egyre jelentékenyebb arányt képvisel. Az alábbi­akban arról számolunk be, hogyan zárta első hat hó­napját három szegedi kis­ipari szövetkezet. A Szegedi Tervező Szövet­kezet Idestova másfél évti­zedes múltra tekinthet visz­sza. Magasépítési tervezés s mélyépítési közműtervezés a profilja ennek a 121 tagot számláló kollektívának. A mérnökök, technikusok tár­sulása eredményesen mun­kálkodott az első fél évben, 5 millió forint tervezési ár­bevételt mutat a hat hónap mérlege, ez lényegesen — 750 ezer forinttal — maga­sabb a múlt év azonos idő­azakának eredményénél. Most érik be a korábbi létszámfejlesztés gyümölcse — ezt a magyarázatot adják a szövetkezetlek. A fiatal, ambiciózus műszakiak — 31 év az átlagéletkor — mind sikeresebben oldják meg fel­adataikat. Amit más terve­zők nem vállalnak a kis vo­lumen miatt, ők arra is vál­lalkoznak. Ilyen értelemben betöltik azt a rugalmas-al­kalmazkodó szerepet is, amit egy szövetkezetnek ál­talában be kell tölteni. De nagyobb munkák tervtár­gyalásaira ts sor kerül a Lenin körúti új üzemház­ban. Például az Április 4. úti iskolabővítés terveit, tantermeket és új tornacsar­nokot is papírra „álmod­tak" a tervkészítők. Mun­kájuk 20 százaléka szegedi rendeltetésű, sokat dolgoz­nak vidékre, a DÉMASZ, a MAV és az OTP volt leg­nagyobb megrendelőjük az elmúlt időszakban. Érdekes, hogy a jászberénylek szinte „házl"-tervezőként tartják számon a szegedleket, a ko­rábban tervezett és már fel­épült lakótelep után most művelődési házat, sportcsar­nokot, társasházakat is ter­veztetnek velük. Az Április 4. Cipő- és Pa­puc.xkészítő Szövetkezet je­lentősen növelte termelését az elmúlt időszakban. Nyolc-, vanhatezer pár cipő és 82 ezer pár papucs került ki a szövetkezeti műhelyekből. Huszonhat és fél millió fo­rintos értékesítésük 2 mil­lió forinttal magasabb, mint az elmúlt év megfelelő Idő­szakóban. Exportra 9 millió forint értékben szállítottak termékeikből. Számottevő a lakosság részére végzett szolgáltatásuk; cioőjavítás­ból 1,2 millió forint volt a bevételük. A piaci helyzet, a növek­vő Igények egyaránt megkö­vetelik a gyártmányfejlesz­tést. A hat hónap alatt 360 új modellt készítettek a ci­pészszövetkezetben. A ha­gyományos marhabox bőr mellett egyre több hazai és import lakkbőrt ls felhasz­nálnak, sima és préselt ki­vitelben. A divatnak is meg­adják a magáét, alkalmaz­zák a különböző csatokat és díszítőelemeket. A szövetkezet szegedi fér­ficipő- és papucsszaküzleté­ben igyekeznek bőséges vá­lasztékot biztosítani, az itt nyert tapasztalatokat jól hasznosítják a további mo­delltervezésnél. Az év hátra­levő részében még 40 ezer pár cipőt szállítanak export­ra, a belkereskedelemnek 74 ezer párat adnak 6t. Emel­kedik a papucstermelés, mintegy 120 ezer pár papucs kerül kl a következő fél év­ben a szövetkezeti műhe­lyekből. A Csongrád megyei Pa­pírfeldolgozó Ktsz is növel­te termelését a korábbiak­hoz viszonyítva. Dobozkészí­tőik 8 millió 79 ezer forint értéket termeltek meg, jóval többet, mint. a tavalyi év el­ső félévében, amikor 6 mil­lió 382 ezer forint volt en­nek a legnagyobb részleg­nek a teljesítménye. A könyvkötészet eredménye ugyan valamivel alatta ma­rad a tavalyinak, nőtt vi­szont ezen belül az export­jellegú tevékenység. A sze­gedi ktsz ugyanis — a kül­kereskedelem közvetítésével — orosz, angol és francia nyelvű könyvek bekötésével is foglalkozik. A termelésemelkedést bel­ső létszámnövelés nélkül ér­ték el a papírfeldolgozó­ban. Ugyanakkor ötven be­dolgozót foglalkoztatnak — szegedi lányokat, asszonyo­kat. A negyedik ötéves terv során ezt a számot mintegy hetvennel növelni akarják még. Szegeden, Hódmező­vásárhelyen, Makón — és most már Öföldeákon is vannak részlegei a ktsz­nek. Tervük, hogy mTnél előbb megfelelő szociális el­látást biztosítsanak szegedi központi telepükön. Az ott levő lakás megváltására már be is fizettek 349 ezer fo­rintot a tanácshoz, s most azt várják, hogy a lakó ki­költözése után fürdő-, öltö­ző- és ebédlőhelyiség is jusson a szövetkezeti dolgo­zóknak. S. M. Szöveg nélkül Tüzelőről — nyáron Vendégmarasztaló Vendégszerető ország va­gyunk. Ez a hírünk járja a világot. A magyar konyha, az idegen — valahonnan a nomád múltból bennünk re­kedt — önkéntelen megbe­csülése mindenki számára emlékezetes marad, aki jó szívvel járja az országot, akór Szegedet is. Vendég­szeretetünket a hivatal is segíti. Hiába, a külföldi még devizát is hagy nálunk. Itt kell tehát tartant a lehető legtovább. így aztén felta­láltuk a „táblátlansógot" is. vendégmarasztalóul. Ki ne látná a színház sar­kán sorakozó külföldi autó­kat. Valamerre kanyarod­niuk kellene, ha csak nem akarnak besétálni a sétány fáinak hívesére. És ök nem akarnak. Az istennek sem. Alinak, kanyarodási szándé­kukat nem jelzik, mert nem tudják, merre az út Makó, Románia felé. Olykor há­rom, olykor öt-tíz perc, míg végre útbaigazítást kapnak, ha egyáltalán megértik. Pe­dig csak egy jókora tábla kellene a szemközti oldal­ra, a sétány szélére, amely eligazítaná őket. A napokban akadt egy vállalkozó szellemű szege­di, aki egy órára kiállt a Lenin körút elejére, a ha­jóállomáshoz. Számolt és irányított. Pontosan 22 kül­földi autó kereste a Makó' felé vivő utat a hajóállo­másnál. Volt köztük svéd. nyugatnémet, cseh, francia jelzésű. A vendégmarasztalás, úgy létszik, nem mindig és nem feltétlenül a vendégszeretet jele. Mert így vendéget ma­rasztalni, aligha kelti jó hí­rünket a világban. Hiszen az elemi udvariasság, no meg a világ valamennyi for­galmas városának példája is mást diktálna. Tehát táblá­kat. Jól látható és nagy irányjelző táblákat. A vá­roson vezet keresztül a nemzetközi főútvonal, az E —5-ös, és itt csatlakozik hozzá a makói, Romániába és Bulgáriába vezető, most már szintén nemzetközivé vélt út. Elkelne tehát az irányítás. Annál is inkább, mert a hiábavaló útkeresés bosszankodásával Szegeden töltött kényszerű fél óra semmiféle haszonnal nem jár. Sem a vendégnek, sem a városnak. Sz. 1. A mostani meleg napok­ban sokan gondolnak már a télre, és felkeresik a TÜ­ZÉP-telepeket. A kiszolgálás azonban nem folyamatos. Sorbaállnak a vásárlók, sor­baálln&k a fuvarosok ls. Várják a rakodás, az Indu­lás pillanatát. Vajon miért rabol el ennyi időt a tüze­lővásárlás? A rókusl pályaudvari TÜZEP-telep szénhegyei, fara kasai láttán minden aggódó szegedi megnyugod­hat: tüzelő bőségesen van. Arra, hogy mégis mi az oka a fennakadásnak, Ma­rót! Sándor telepvezető ad­ta meg a választ. Az utóbbi két-három év­ben egyre több szó esik ar­ról, hogy a szilárd tüzelő­anyagok háttérbe szorul­nak. Az olaj, a gáz mellett azonban változatlanul szük­ség van a szénre és a fára Szenet egyre kevesebbet szállítanak el a telepekről, fát viszont több ember vá­sárol, mint korábban. A ró­kusi telepen például az idén a második negyedévben 1190 mázsával többet adtak el, minit tavaly ugyanebben az időszakban. Emiatt a TÜ­ZÉP dolgozói gyakran napi tíz órát is munkában tölte­nek, a fuvarosok szombaton, vasárnap ls szállítják a tü­zelőt. Reklamáció a késésért természetesen ennek ellenére is akad. A hosszabb várako­zásnak oka az ls, hogy a telepen csupán két fűrész­gép dolgozik, 6—16 óráig, melyek feldarabolják a hosszú fákat szállítás előtt Előfordult, hogy nem széles hasábok vannak a vagon­ban, hanem keskeny do­rongfák. Ezek elfűrészelése pedig több időbe kerül. Ilyenkor várakozik a vásár­ló, a fuvaros, és miattuk a következők ls később indul­nak él a rakománnyal. Az időveszteség azonban megtérül pénzben, hiszen míg a telepen 2,30-ért fűré­szelnék egy mázsa fát, ház­nál ezért a többszörösét ké­rik el a maszekok. Maga a szállítás ritkán okoz gondot, fennakadást. Nyolcvan-száz magánfuvaros viszi a tüzelőt a város kü­lönböző pontjaira. Némi konkurrenciát csupán a VO­LÁN négy-öt autója jelent, ezek általában elsőbbséget élveznek a lovaskocslkkal szemben. Ennek ellenére a megvásárolt tüzelő, építő­anyag háromnegyed részét magán fuvarosok viszik el a telepről. A felsorolt bkok érthetők. Mégis, nem lehetne egyet, a legfontosabbat megszüntetni? Mondjuk úgy, hogy nem csupán két, hanem három, s ha kell, több fűrészgépet dolgoztatnának a TÜZEP­telepen. így Időt nyernének a vásárlók, a fuvarosok — és talán a telep munkásai is. Ch. A. Lázár Ervin Zuhanó­repülés 12. — Mit mondott? — kérdezték tőle a lányok. — Mit mondhat? — felelte a lány. — Hülyés­kedik. — És a szeme sarkából élesen Csapóra nézett. Csapó napszemüvegben állt a föld szé­lén. Mosolygott. Munka után útba ejtette a juhászt. — Haragszik, papa? — Miért haragudnék? .. — Én Ijesztettem meg a birkákat. A repülő­vel. A juhász dühös lett. — Jobb dolga is lehetne! Egész délután csak remegek az ijedtségtől. — Ha behajt, beugorhatna a kocsmába. — nÉ magét följelentem — mondta dühösen a juhász —, bemegyek az igazgatóhoz. — Oda ráér holnap Is. Ma már úgysem jut be. Szóval bejöhetne a kocsmába. Nevetett. — Mi a fenét vigyorog? — A sofőr mit akart? — Gyapjút. — Főleg őt akartam megijeszteni. — Hát, az meg is ijedt! — mondta a juhász, és elmosolyodott. — Ügy elvágódott, mint a pinty! — Azért egy kicsit a birkákat is meg akar­tam ám ijeszteni. — A fene egye meg magát — mondta a ju­hász. Csóválta a fejét és nevetett. — Akkor bejön? — Minden birkaért egy fröccs — mondta a juhász. — Hát, ha bírja — nevetett Csapó. A juhász elég hamar berúgott. Csapó nevetve bir.ta rá a többiekre, az órájára nézett és el­ment. — Légy szíves helyettem is — mondta neki Pálinkás. Hazament borotválkozni. Szerette az arcán a fehér habot, mindig jókedvre hangolta. Tízkor elindult. Az ajtó előtt egy kislány állt: Kovács Agi. — Az ág — mondta, és Csapó felé nyújtotta a tiszafaágat. Csapó elképedve állt az ajtó előtt, pár per­cig mozdulni sem tudott. A kislány közben el­szuladt. — A hétszentségit — káromkodott Csapó. Be­ment, nézegette: hová tehetné az ágat. Belerak­ta a bőröndjébe. Szomorú lett, de azért elindult az ókút felé. Másnap tíz óra felé szél kerekedett. Le kellett állniuk, a gépeket cövekekhez kötözték. Kocsis káromkodott, hogy megint kevesebb lesz a ke­reset. „Állítsd el a szelet" — mondta nagyvo­nalú kézmozdulattal Pálinkás, aki határozottan élvezte, hogy most jó darabig háborítatlanul he­verhet a szalmakazal szélvédett oldalában. — Hét ez sohasem áll el — mondta nem sok­kal később Csapó —, én beugrom a pusztára. — Jó, csak azért Iparkodj vissza, Hirtelen jött szél, hirtelen is áll el. Fél órája hevertek szótlanul a kazal tövében Pálinkás el ls aludt, amikor egyszerre csak egy kisgyerek futott a géphez. — Hát ez meg kicsoda? — nézte Bíró, s erre előtűnt még egy gyerek, s megint újabbak. Fölkelt, kinézett a szalmakazal mögül. — Hú, de jó kis spínkó! — mondta Huszár. — A verebesi tanítónő — tette hozzá később. — Valami Krisztina.. Körüldongták a lányt — még Pálinkás is fel­ébredt —, csak Bíró maradt távolabb. Kecses, könnyed lány volt Fehér Krisztina, s a mozgá­sában volt valami tétova, annyira idegen min­den agresszivitástól, hogy Bíróban nyomban rokonszenvet keltett. A lány elnézést kért, hogy Idetolakodtak, de a gyerekek nem nyughattak, hallották, hogy itt két repülőgép van. — Na, melyiktek akar pilóta lenni? — kér­dezte Huszár a gyerekektől. — Én! — zúgták rá kórusban, valamennyien. A lányok is. — Akkor hát a pilótákból elege lehet — mondta Bíró a lánynak. Krisztina rámosolygott. — Nagyon kedves kis gyerekek. Nem is hiszi. Valami szomorú is volt ebben a lányban, de az se tolakodóan — mint ahogy semmi sem volt rajta tolakodo, de még erősen rajzolt sem. — Maga itt nagyon egyedül lehet — mond­ta neki Bíró. A lány meglepődött a hangra, először nem tudta mire vélni, de mikor Bíróra nézett, tud­ta. hogy ebben a pár szóban semmi rossz szán­dék nincs. A medveszerú emberből sugárzott a magány és sugárzott a szeretet. — Csak néha — mondta. — A gyerekek sok mindenért kárpótolnak. Csak, tudja, nagyon kell szeretni őket. Azt hiszem, ez a titka. — Sok mindennek ez a titka — mondta Bíró. Átjárta ez a lány. Sohasem hitte, hogy vala­ha még az életben Ilyen hatással lesz rá egy nő. Mintha megtisztult volna, Sokáig beszélgettek, Krisztina kedves volt. szinte simogató: — Látja, az ember soha nem tudhat semmit előre. Idejövök a puszta kellős közepére, és itt megismerkedhetem egy ilyen emberrel, mint maga. — Miért, milyen ember vagyok? — Hát rendes — mondta magától értetődő egyszerűséggel a lány. Bíró összehúzta magát, kidagadtak a. rágó­izmai. — Megbántottam? — kérdezte Ijedten Krisz­ta. — Á, dehogy — rázta a fejét Bíró. — Az ju­tott eszembe, hogy egyszer a fiam ls megkér­dezte: ugye, apu, te nagyon rendes ember vagy? — Hány éves a fia? — Hat. — Akkor jövőre már taníthatnám. — A lányom tizenkét éves — folytatta Bíró. Látszott rajta, hogy kínlódik. A lány tudta, mi­ért kezdett hirtelen a családjáról beszélni. Sa­ját maga miatt. Nem Krisztina miatt — ez esze ágába sem jutott. Olyan volt a medveszerú em­ber, mint egy kőszobor: kemény és szenvedő. Aztán a gépet mutogatta a lánynak. — Ha akarja, repülhet velem egyet — mond­ta —, ha eláll a szél. A szél ekkor már gyengült. Kocsis ügyködött a szélmérővel, és bemondta az erősséget A szalmakazal mögül hirtelen előtűnt Csapó. Aktatáskái lóbált a kezében, bőrzekéjét a vál­lára akasztva hozta. Megállt szemben Fehér Krisztinával. A lány ijedten, meg-mcgránduló szájjal nézett rá. — A kollegám. Csapó Gyula — mondta Bíró. — Ismerjük egymást — mondta halkan a lány. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON az óráról Az óra Időmérő mű­szer, rendeltetése na­gyobb Időszakok felosz­tása kisebb egységekre. (Például: egy nap fel­osztása órákra, percekre és másodpercekre.) Használatos időtarta­mok mérésére is. (Stopper-óra.) # TOrténete? Kezdetben Időmé­résre nap-, víz-, ho­mok- és tűzórákat használtak, az óra tör­ténete tulajdonképpen a mechanikus órák megjelenésétől számít­ható (1300 körül), ami­kor ls először készítet­tek kerekes órát. Űjabb szakaszt jelentett az 1400-ban feltalált rugós óra, majd az 1510-ben, Peter Heinlein nürn­bergi lakatos által el­készített hordozható óra. (A nürnbergi to­jás.) A fejlődés rohamos volt, Huygens 1674-ben feltalálta a hajszálru­gót, Hook 1676-ban a horgonygátszerkezetet (ankeróra), 1695-ben pedig az angol Tompion a hengerjáratot (cllln­deróra). Graham 1715­ben találta fel az inga­óráknál még ma is használatos gátszerke­zetet, ugyancsak ő használt először hőkom­penzált Ingát is. Phllipp 1842-ben találta fel az azóta is alkalmazott re­montőire felhúzós szer­kezetet. A 19. század második felétől már minden találmány a pontosság növelését és a méretek csökkentését szolgálta. # Fajtál? A 20. században az órák ipari felhasználása következtében igen je­lentős szempont a pon­tosság, ez a követel­mény újabb típusok születését eredményez­te. A hagyományos órákhoz tartoznak a súly- vagy rugómeghaj­tású mechanikus órák, amelyek inga vagy bil­legő (balansz) szabályo­zókkal működnek. Ezen az elven alapszanak az úgynevezett átmeneti típusú óraszerkezetek ls, amelyek elektroni­kus meghajtású mecha­nikus órák. A „jövő órája" (mert egyben a legpontosabb ls) az úgy­nevezett kvarcóra és az atomóra. Mindegyik típusnak számtalan változata ismeretes. % Pontosság? A hagyományos és az átmeneti órákkal elér­hető maximális pontos­ság plusz—mínusz 8 másodperc eltérés 30 nap alatt. Kereskedelmi forgalomba csak a szi­gorú előírásoknak meg­felelő órák kerülhet­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents