Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

CSÜTÜRTÜK, 1971. AUGUSZTUS 19, 3 Alkotmányunk évfordulója alkalmából Kitüntetések, jutalmak Megemlékezések augusztus 20-ról Bensőséges ünnepség' zaj­lott le szerdán a Művelődés­ügyi Minisztériumban, ahol dr. Orbán László, a művelő­désügyi miniszter első he­lyettese „Kiváló népműve­lő", továbbá a „Népművé­szet mestere" kitüntetéseket, Sxmcm László, a KISZ KB osztályvezetője pedig „Ifjú népművész" kitüntetéseiket nyújtott át Az ünnepségen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, továb­bá dr. Gosztonyi János és dr. Simó Jenő művelődés­ügyi miniszterhelyettesek. Dr. Orbán László beszédé­ben méltatta a népművelők, a népművészek tevékenysé­gének jelentőségét. Hang­súlyozta, hogy a közműve­lődés élmunkásainak hagyo­mányos kitüntetési ünnepsé­gei egyben azt is jelképe­zik: a népünk új életét szentesítő alkotmány ünne­pe, és a népművelés, a népművészet megbecsülésé­nek gondolata összeforrott. Szavaira a kitüntetettek ne­vében Karácsony Géza, Mo­sonszentmiklós községi művelődési házának igazga­tója válaszolt, s köszönetét fejezte ki a megtisztelő el­ismerésért A .Jíiválő népművelő" kitüntetést kapta Csongrád megyéből Molnár Zoltán, a TIT Csongrád megyei szer­vezetének titkára. A művelődésügyi miniszter e SZOT elnökségének ja­vaslatára alkotmányunk ün­nepe alikalmából a népmű­velés érdekében kifejtett eredményes munkájuk elis­meréséként kitüntetéseket adományozott szakszervezeti kuttúrmunkásoknak. A kitüntetéseket Baradziej Lászlómé, a SZOT alelnöke tegnap, szerda délután adta át a SZOT székházában. Je­len volt Virizlay Gyula a SZOT titkára és a művelő­désügyi Minisztérium több vezető munkatársa. A „Szocialista kultúráért" kitüntetést 42-en, a „Kiváló dolgozó" kitüntetést hár­man kapták, míg miniszte­ri dicsérő oklevélben 33-an részesültek. A hagyományokhoz híven az idén is alkotmányunk ünnepe alkalmából adomá­nyozta a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága a Tanácsi államigazgatási munkáért emlékplakettet azoknak, akik huzamosabb ideje dolgoznak az állam­igazgatásban: Szerdán dél­előtt Szegeden, a megyei ta­nácsháza vb-termében ren­dezett ünnepségen került sor a megyei tanácsappará­tusban 20, és 10 éve az ál­lamigazgatásban kifejtett munkáért az emlákplakettek kiosztására. Ugyanakkor a megye területéről 13 dolgo­zó kapta meg a Kiváló dol­gozó jelvényt. Az ünnepsé­gen Hantos Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese adta át az emlékplaketteket, illetve a jelvényeket. Részt vett az ünnepségen Rózsa István, az MSZMP Csong­rád megyei bizottságának titkára, s dr. Ágoston Jó­zsefné, a Közalkalmazottak Szakszervezetének képviselő­je, Ugyancsak szerdán és csütörtökön rendeztek, illet­ve rendeznek ünnepségeket a városi tanácsoknál és a járási hivatalokban. Me­gyénkben összesen 50-en a 20 éves, 39-en pedig a 10 éves tanácsi munkáért kap­ták meg idén az emlékpla­kettet Tegnap már több szegedi üzemben, intézménynél tar­tottak alkotmány napi ün­nepséget, megemlékezést. A gyárak egy részében az ün­nep nyitánya egybeesett a törzsgárdajutalmak átadá­sával. A törzsgárda megbecsülé­sével saját munkáját, alko­tásainak eredményét is elis­meri-meglbecsüli minden kollektíva E gondolat je­gyében került sor a Ken­derfonó és Szövőipari Válla­latnál is az ünnepségekre. Az új kollektív szerződés­ben, illetve az új törzsgárda szabályzatban foglaltak részletesen szabályozták a jutalmazás szempontjait és formáit, ennek alapján kap­ták meg hűségük jutalmát a régi dolgozók. A KSZV köz­pontjában rendezett ünnep­ségen Marosi János vállala­ti vezérigazgató-helyettes, 19 dolgozónak adta át a törzsgárdajelvény fokozatait. Közülük öten a babérkoszo­rús jelvényt kapták 25 éves gyári hűségükért. A közpon­ti gyári dolgozók közül 80­an vehették át az első, má­sodik, illetve harmadik fo­kozatot Bakó László főmér­nöktől, s 15 olyan dolgozó is volt az ünnepelték kö­zött, akik már 25 éve mun­kálkodnak az üzemben. Ugyancsak tegnap, szerdán volt a törzsgárdisták ünnepe a jutaárugyárban. Bérezi István, a vállalat főmérnöke három dolgozónak adta át a balbérkoszorús jelvényt, s 75-en kapták meg a törzs­gárdajelvóny fokozatait 20, 15, illetve 10 évi munkáju­kért. A Szegedi Ecset és Sep­rűgyárban tegnap délután 2 órakor a seprűüzem nagy­csarnokában. gyűltek össze a dolgozók, hogy megünnepel­jék augusztus 20-át. Az al­kotmány születésnapjáról, jelentőségéről Kispál Jenő igazgató emlékezett meg, majd a gyár leghűségesebb munkásainak jutalmakat nyújtott át. összesen 370-en kapták meg a törzsgárdajel­vény arany-, ezüst és bronz fokozatát, 250-en pedig 160 ezer forintnyi hűségjuta­lomban részesültek. A seprűgyári kollektíva szí­ves szóval köszöntötte hat munkatársát, akik több mint 30 esztendő óta dolgoznak az üzemben. Napfény, strand, csukott iskolakapuk — kell ennél nagyobb öröm a diákoknak? Bár már közeleg a szünidő vége, tart még a vakáció. Sőt: van, akinek csak most kezdődött. Sok diák dolgozott a nyá­ron. A városi tanács munka­ügyi osztályán júniusban 1454 diák jelentkezett mun­kára készen, s valahányat el tudták helyezni, összesen 111068 órát dolgoztak. A NYAR „SZTÁRJA" B. Ildi­kó „sztár" lett a nyáron: megjelent a képe a Képes Újságban, most meg a Dél­magyamak nyilatkozik. Az l-es postán dolgozik július Szennyeződés a Maroson Első fokú vízmioöségvédelmi készültséget rendeltek el A román és a magyar víz­ügyi szervek közötti együtt­működési megállapodások alapján a szomszédos or­szágból néhány nappal ez­előtt értesítés érkezett ar­ról, hogy vashidroxidos szennyeződés vonul le a Ma­roson. Ezért az Alsótiszavi­déki Vízügyi Igazgatóság el­ső fokú vízminőségvédelmi készültséget "rendelt el a fo­lyó magyarországi szakaszá­ra. Nagylaknál és Makónál vesznek rendszeresen min­tákat, folytatnak ellenőrző méréseket. Szerdán még csak egészen kismérvű szennyeződést észleltek, ami azonban az elkövetkező na­pokban fokozódhat. Sobor­sinnál ugyanis a szomszédos vízügyi hatóság literenként 12 milligrammot meghaladó vastartalmat állapított meg, a megengedhető határérték­nek mintegy két és félszere­sét. Romániai jelentések sze­rint a Cserna patak mellett levő egyik üzemből került nagy mennyiségű vas­hidroxid a patakba, amely Dévánál ömlik a Marosba. Innét még körülbelül 200 kilométer hosszúságú a Ma­ros romániai szakasza a ma­gyar határig és ez egyben azt is jelenti, hogy a fo­lyó vizével való keveredés, eloszlás, kicsapódás követ­keztében a káros vegyi ha­tások lényegesen csökken­nek már az alsó szakaszon. Amennyiben a megengedhe­tőnél nagyobb arányú szeny­nyeződést észlelnének, el­rendelik a Maros mindkét partján levő vízkivételi mű­vek üzemeltetésének átme­neti leállítását, hogy ne jut­hasson szennyezett víz az öntözőcsatornákba. kai is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi ma­gatartás, munkastílus jellemzi a ve­zetőket. Ám kiskirályok, sikerektől megrészegült, önző és harácsoló tiszt­ségviselők sem ismeretlenek. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból szár­maznak, akiket valamikor a szerény­ség, az áldozatkészség példaképeinek is tekinthettünk. Kádermunkánknak egyik ártalmas fogyatékossága éppen abban rejlik, hogy egyes üzemekben, intézményekben és hivatalokban csak ezeket a régi érdemeket sorakoztat­ják fel, amikor jellembeli torzulá­sokról. esetleg súlyos visszaélésekről kell elszámoltatni valakit. Vizsgálat indult az egyik üzem igazgatója ellen, akiről még néhány éve így vélekedtek a munkások: Már régen kiemelték közülünk, vezetővé tették, de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt! Történetünk sze­replője annak idején cselekvő része­se volt az újjáépítésnek, a munkás­hatalom kivívásénak, az ellenforra­dalmárok elleni harcnak, igazgató lett és a lázas munka mellett egyetemet is végzett. Az utóbbi időben azonban talpnyalókkal, karrieristákkal, egy­szóval olyan emberessel vette körül magát, akiktől korábban ő maga óv­ta munkatársait. Nemrég nagyon is kétes eredménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összegeket juttatott „udvartartásának" — s amint ez len­ni szokott —, a pénzt meg is osztotta cimboráival. Ez az ember valamikor hivatásszerető, áldozatkész építője volt társadalmunknak, ma viszont csak az egyéni luxusigények kielégí­tését hajszolja, mind tisztességtele­nebb eszközökkel. Jellemében termé­szetesen nem egyik napról a másik­ra következett be a 180 fokos fordu­lat, hanem lassan, mindazok szeme láttára, akik ma foggal-körömmel vé­dik őt, mert ki szeretnének bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. Sajnos, az ellenkezőjére, története­sen arra is akad nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más vezető emberek a szereplőket is fel­nagyítják. Tárgyilagos értékítélet sze­rint nem feltétlenül részeges az, akit valahol, valamikor italos állapotban láttak A mondadóm elején szóba ho­zott egészségügyi intézmény párttit­kára másfél évvel ezelőtt, egy házi mulatságon többet ivott a kelleté­nél, s jóllehet, semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a tör­téntekét, elsősorban azok a vezetők. akiknek egyedül ő nem hajbókol, akik egymás erényeit nem veszik számítás­ba, akik egymás hibáiról nem beszél­nek az erények miatt. Ismerek egy vállalati főmérnököt, húsz esztendeje ugyanebben a be­osztásban dolgozik. Néhány hete egy jelentéktelen üzemszervezési ügy el­bírálásánál hibázott, elfogadta mun­katársa megalapozatlan javaslatát. A döntés balul sült el. Főmérnökünk számított is rá, hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pilla­natra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen, félre­sikerült döntéssel kérdőjelezik meg. Vezető tisztségviselőink pontosabb, hitelesebb jellemzése nem tűri az ilyen szubjektivizmust. Ahol rendsze­resen figyelemmel kísérik az egyes emberek életútját, ahol szükség sze­rint dicsérnek és elmarasztalnak; ott sohasem mutat torz képet a tükör, amelyet a közvélemény mindig látni akar. A vezető káderek őszinte jel­lemzése azonban nemcsak azért bír megkülönböztetett fontossággal, ha­nem azért is, hogy az érdekeltek ke­zében mindennapi eszközzé váljék beosztottjaik jellemének, magatartá­sának formálásában, alakításában. K. F. elseje óta, s ma már olyan flottul megy a munka, hogy jó kedvre is futja. — Nehéz volt, mert mire megszoktam a postai díjsza­bást, megváltozott éppen. S bizony, rossz volt elölről kezdeni a tanulást. Gyorsan is kellene csinálni — raj­tunk is múlik, hogy ne áll­jon hosszú sor az ablak előtt —, de hibáznunk sem szabad. Az igazat megvall­va: azért jöttem dolgozni, hogy pénzt keressek, egy­két szép ruhát vehessek ma­gamnak, s végülis nagyon jó szórakozást is találtain a munkában. — Mi volt a legnehezebb? — Azt hiszem, ez a kitar­tó kánikula. Más mehetett a strandra, én meg itt sültem­főttem. Hozzá kell tennem, hogy két hétig építőtábor­ban voltam előtte, az izsáki állami gazdaságban, s kicsit fáradtan jöttem meg. — Mikor pihensz? —« Huszadikától. Remé­lem, mindennap a partfür­dőn lehetek. „DE JÓL MEGY EZ A KOCSI" A Bala­ton mel­lett nya­raltam. Barátommal autóstoppal kör­bejártuk a tavat, s a Bada­csony-környékét, a Káli­medencét. Nem is tudtam, hogy az olyan szép. — Nehéz ma autóstoppal utazni? — Mindig nehéz volt. Ma­gyarországon ez soha nem volt divat. Még a farmerun­kat is ki kellett mosni, hogy bizalomgerjesztőbb külsőnk legyen. Az én hajam sosem volt hosszú. A barátom miatt viszont majdnem megbu­kott a vállalkozás, a har­madik napon belátta, és be­tért egy fodrászhoz, „polgá­ri hajviselet" céljából. — Ki volt a legkelleme­sebb utaztatójuk? — A MÁV. Ugyanis vo­natra is kényszerültünk egy­szer. Ott legalább nem kel­lett dicsérni, hogy „de jól megy ez a kis kocsi". A mozdonyvezetőt sem kellett biztatni, hogy ő a világ leg­jobb vezetője. Az autósokat mindig ilyen süket szöveg­gel igyekeztünk kifizetni ... Azt is írhat­nám: vallo­más a pályáról, de Ibolya biztosan nevetne. Nem gú­PÉNZÉRT VAGY MÁSÉRT? nyosan, hanem csibészesen. Igaza is lenne: nem illenek hozzá ilyen szavak. Ibolya alig múlt húszéves, harmadéves orvostanhallga­tó. Két hetet dolgozott a II. sz. sebészeti klinikán, de ott nem a „szakmában", hanem a fehérneműraktárban. Most a véradó állomáson dolgo­zik még egy hónapot. — A pénz miatt? — Azért is, nem vitás. Egy egyetemistának — ha csak nincs hazulról jól „elereszt­ve" — mindig kevés a pénze, s én szeretnék egy-két jó ru­hát, télikabátot venni. Még harmadikos gimnazista vol­tam, mikor először dolgoz­tam nyáron. Azóta minden évben valamelyik klinikán dolgozom. Vranek Ibolyát nem kell kérdezni, magától „vall". — Nem tudok lebzselni, számomra igen fárasztó a semmittevés. Mindig másik klinikán voltam, mindenütt ragadt rám valami, ami hi­vatásomhoz fontos. Most szeretnék megtanulni vénáz­ni. De csoporttársaim közül is sokan dolgoznak. Az egyik fiú mentős. Minap meg ösz­szefutottam Török Klárival, 6 ápolónő most. Elmesélte, hogy napokig szédeigett, mert bizony az ápolónőknek vannak leírhatatlanul nehéz feladataik is. Én már tu­dom, csináltam. Persze, a gyerekklinikán, és ott azért könnyebb. Hiszem, hogy hasznunkra válik, ha megis­merjük ezt is, ha mindig nagy megbecsüléssel szólunk majd az ápolónők munká­járól. — És a pihenés? — kér­dezzük Ibolyától is. — Már voltam két hétig a Balatonon. Az Expressz ba­latonföldvári kempingjében. Nagyon jó volt! És lesz még vagy tíz napom a tanévkez­dés előtt. Szeretném kipi­henni magam, mert az új tanévben jobban kell tanul­nom. Nem vagyok megelé­gedve az idei eredményem­mel. Bizony, egyre többet gon­dolhatnak a tanévkezdésre a diákok. Sokan dolgoztak felnőttmódra, s a becsű) etes helytállás dicséretes. De az az idő is közeleg, amikor is­mét a „főfoglalkozás", az is­kola következik. P. Szőke Mária Tudományos konferenciát tartanak Szegeden Nemzetközi altajisztikai konferencia lesz Szegeden augusztus 22—28 között. Mint szerdán a Magyar Tu­dományos Akadémián Ligeti Lajos akadémikus, a konfe­rencia elnöke az újságírók­nak elmondta, 1958 óta min­den évben összegyűlnek az altajisztika művelői. Az idei tanácskozásra, amelynek témája a török, mongol és madzsu-tunguz nyelvek történelmi kapcso­latai, 19 országból 75 kül­földi tudóst várnak.

Next

/
Thumbnails
Contents