Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 19. Iskola óléthőseiben A változó idő sodrában Több levél is érkezett hozzánk, melyek iskolapolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Néhány levélből szinte olyan vélemény tűnt ki, hogy mi magyarok hovatovább valamiféle megszállott iskolareíormerek vagyunk, s nehezen nyugszunk bele abba, hogy úgy maradjon valami, ahogy egyszer megterveztük. Lehetséges, hogy másokat is foglalkoztat ilyen gondolat, ezért érdemes erről a kérdésről szólni. Mindjárt a lényegére is térek: az oktatásügy fejlesztésének kérdése nemcsak hazai specialitás. Tudott dolog, hogy az ismeretek gyors bővülése, a gyorsuló társadalmi-gazdasági változások miatt a nevelés tartalma és rendszere csak viszonylag lehet stabil. Az újabb társadalmi-gazdasági követelmények folyamatos lépéstartást igényelnek a nevelésben ls, s a társadalomban és a gazdaságban, illetve a tudományban és technikában végbemenő változások az új és gyorsan változó körülményekkel összhangban élni tudó ember kiművelését szorgalmazzák. A mai iskolától tehát már többet várnak, mint a régitől 5 szélesen megalapozott, korszerű általános műveltséget, konvertibilis szakképzettséget kell adnia. Az elvárás és a meglevő keretek merevsége miatti problémák előbb-utóbb szükségszerűen magukkal hozzák az oktatási rendszer továbbfejlesztésének az Igényét. Ezalól pedig egyetlen ország sem kivétel. Vessünk egy rövid pillantást, hogy milyen reformkérdésekkel foglalkoznak külföldön? Szinte minden körülöttünk levő államban folyik a sokoldalú vita az általános iskola és a középfokú oktatás rendszerének továbbfejlesztése tárgyában. Nálunk is vannak, akik felvetik, hogy helyes-e 8-(-4-es keret (8 általános + 4 középiskola), s helyettte inkább a 8+2+2es (8 általános iskola és négyosztályos középiskola „kettévágó sa") formát javasolják. Akadnak, akik 9 osztályos általános iskolát és erre 3 éves középiskola felállítását tartják a jövőben célszerűnek, de szép számú tábora akad a 10 osztályos általános iskola és az erre épülő középiskola (10+2, vagy 10+3) tervezőinek is. A másik kérdés a tanulmányi idő, a tankötelezettség problémája körül csoportosul. Több országban törnek lándzsát a tanulmányi idő növelése mellett, éspedig a tankötelezettség kezdetének a leszállításával szeretnék ezt megvalósítani. Bulgáriában például a 6 éves korra szeretnék leszállítani a tankötelezettséget. Még merészebbek a franciák. ők már az 5. évet javasolják kezdetül. A fenti változások kihatással vannak az úgynevezett iskoláskor előtti szakasz-a is. Ezért ennek tartalmat is szeretnék megreformálni, úgv hogy betöltse az iskolára való előkészítés szerepét. Az ilyen irányú törekvésekben a szocialista országok járnak elöl, de hasonló tendencia ma már másutt is megfigyelhető. Nemzetközi szinten foglalkoztatja az oktatási-szervezési szakembereket a meghosszabbított tanulmányi időn belül a hatékonyabb fejlesztés. A Szovjetunióban, az NDK-ban és Svédországban megállapították, hogy az alsó tagozat számára három év elegendő. (Tehát a szakosftottt oktatás már a negyedik osztályban elkezdhető.). Hasonló kísérletéknek vagyunk tanúi Bulgáriában és Romániában is. A Szovjetunióban az 1969/70. tanévtől kezdődően valamennyi iskolában új, 1—3. osztályos alsó tagozatos tanterve alapján oktatnak, s a 4. osztályban már felsőta.gozat.os tanterv szerint dolgoznak. Ugyancsak az oktatásszervezés révén került előtérbe az a törekvés, hogy megszüntessék a tanulók között levő fizikai, szellemi és környezel okokból adódó különbségeket. Ezt az NSZKban úgynevezett ..kiegyenlítő osztályok" szervezésével szeretnék megoldani. Franciaországban ugyancsak találkozunk ehhez hasonlóval. Az iskolaérettségi vizsgálatok is újabban nagy hangsúlyt kaptak a Szovjetunióban, az NDK-ban, az NSZKban és néhány más államban. Többször felvetik, hogy az általános iskolában probléma van a tananyagok korszerűsítésével, különösen a matematika és a természettudományok területén. E kérdések másutt is fo"' koztatják a szakembereket. Különösen a matematika tananyagának a korszerűsítése területén végeztek eredményes kutatómunkát Bulgáriában és Romániában. Az alsófokú oktatás változása természetesen magával hozza a középfokú oktatás funkciójának átalakítását is. De erről inkább majd más alkalommal még beszélünk. Ügy érezzük, e néhány adat is elég meggyőző ahhoz, hogy érzékeltetni tudja azt, nemcsak hazánkat foglalkoztatják a köznevelés fejlesztésének kérdései. Sőt, mondhatom így is: mi sem vagyunk kivételek, mert szocialista társadalmunk fejlesztésének mindenkor egyik központi problémája s gazdasági előrehaladásunk fontos alapja a köznevelés rendszerének és tartalmának alapvető korszerűsítése. Bánfalvi József A válasz: parkosítani! Lapunk augusztus 11-i számában Parkolni vagy parkosítani? címmel foglalkoztunk a gépjárművek parkolásának szegedi gondjaival. Cikkünkre válasz érkezett a városi tanács építési és közlekedési osztályától. Osztályunk, mint az ügy- leti ellátottsága tárgyilagos ben illetékes másodfokú normativák íigyelembevéépítésügyi hatóság, fontos- telével 30 százalék körüli, nak tartja a probléma Sajnos, a parkolóellátottság komplexebb vizsgálatát és sem éri el a 100 százalékot, tisztázását, hogy a közvélemény teljesebb képet kapjon, mert a cikk ugyan megemlíti, hogy „... kell a zöld fű, a parksáv is", mégis meggyőződésünk, hogy helytelenül ítéli meg a parkolók és a zöldterületek viszonyát, súlyát, sőt nyugodtan írhatjuk harcát, melyből rendszerint a zöldterület kerül ki vesztesként. (Reméljük a jövőben nem így lesz.) Szeged jelenlegi zöldterülete, a 196 hektár erdőt nem számítva, 496 ezer 311 négyzetméter. A Belváros most készülő részletes rendezési terve szerint az ezredfordulóig (csak 29 év!), csak a Nagykörúton, illetve az Odesszai körúton belül 500 ezer négyzetméter „állóforgalmi", azaz garázs, parkoló területet és a hozzájuk tartozó utat kellene biztosítani. Könnyen belátható, hogyha ezt mind a zöldterület rovására akarjuk, előbb-utóbb a Széchenyi tér parkjait is kiaszfaltozhatriánk. Jelenleg Szeged zöldterüÚj módszer — régi bosszúság ellen mégsem engedhetjük meg, hogy egyetlen parkoló is létesüljön a zöldterület rovására. Akkor ml a megoldás? A részletes rendezési terv erre is választ ad. Többszintes parkolók, nagygarázsok és silógarázsok építése a kijelölt helyeken. Igaz ugyan, hogy ára nem lesz olcsóbb a parkok aszfaltozásánál, többszöröse lesz annak. Könnyen meglehet, hogy egy órai parkolásért 10 forintot kell majd fizetni, mert az már csak természetes, hogy a parkolók telek-, építési és üzemeltetési költségeit az autótulajdonosoknak kell vállalni parkolási díj formájában, ahogy ez a sokszor irigyelt automobilizáltabb országokban van. (Néhány külföldi parkolási díj tájékoztatásul: Stuttgart 30 forint/4 óra; Velence 8 forint/óra, Milánó 10 forint, óra, Madrid 10 forint/nap.) Ilyen kérdések tárgyalásánál mindig szem előtt kell tartanunk, hogy felelősséggel tartozunk a következő generációknak. Ezt célozta az Európában Magyarországon először közvetlenül a kormány alá rendelt Természetvédelmi Hivatal életrehívása is. Gyakran hallunk szakmai körökben felháborodott véleményeket a 30-as évek telekspekulációjának következtében kialakult egészségtelen, zsúfolt beépítésről (elsősorban Budapest belvárosában), mint egyik legkárosabb örökségünkről. Vajon mi nem ugyanezen az úton járunk-e többek között a zöldterületekkel való bánásmódban? Vajon milyen bioszférát (ha ugyan még annak lehet majd nevezni) hagyunk örökül gyerekeinknek? Lehet, hogy meglepően hangzik, de szigorú valóság: zöld növények nélkül egyáltalán nem képzelhető el az emberi élet, autó nélkül nagyon is. És egyáltalán nem túlzás a viszony ilyen formában való felvetése, mert hovatovább oda jutunk, hogy vagy-vagy... Lassan az ember úgy érzi magát a Belvárosban (lásd Anna-kút, 18 óra), mint egy nagy garázsban. Ráadásul a zöldterületek teljes feláldozása sem elégítené ki az ilyen irányú igényeket, tehát már csak ezért sem ez a megoldás. A több parkolót nemhogy a zöldterület rovására Jcell biztosítani, hanem arányosan több vegetációval kellene úgy-ahogy ellensúlyozni az urbanizációs ártalmakat. K. Szabó Sándor kertépítész Nemrégiben jelent meg a községi tanács kiadásában Tápé monográfiája. A könyvel író munkaközösség a falu hagyományos népéletének föltárásához sokat merített az idősebb nemzedék emlékezéseiből. Azokat a tápaiakat szeretném itt bemutatni, akiknek legtöbbet köszönhetünk. Nélkülük a népélet, a múltba vesző hagyományvilág megörökítése kevésbé gazdag, színtelenebb lett' volna. Bennük egy kicsit az egész Tápé megismerhető. Öreg emberpár I

Tizenhárom éve ismerem Biacsi Míhályé• kat. ök jelenlik számomra a napjainkig töretlen — náluk alig változó — gyékényszövő hagyományt. Az ember 85, az asszony 34 esztendős. Alacsony, inas kis ember, és hozzávaló, törékeny kis asszony. Ügy illenek most is egymáshoz, mint tápai molnárszatyor a párjához. Teca néni is dolgos, tevékeny, nem hagyja el magát. A kamrából most is előkerülnek csaknem mindennap az átalfák. a borda, az ágy alól a k sszékek. A szoba közepén az átalfákra felöltik a gyékény selyméből sodort ijant. Teca néni maga alá, a ház földjére szövött gyékényt, kispárnát, rossz kabátot tesz, „beleül a gyékénybe", s a meghasogatott gyékényszálakat sorra húzgálja be a feszülő ijan közé. Közben a gyékényt vizbemártogatja. hogy jobban csússzon, és miután hat-nyolc szálat beszőtt, a bordával „odadömböli". összesűríti a szövést. Most is a régi módon, földön sző. A legtöbb tápai asszony ma már széken ülve végzi átszövést bognár és kovács eszkábálta „rámán" —, ahogy a szövőszéket itt nevezik. Mondta a szomszéd bognármester, neki is készít rámát, de Teca néninek az nem kell. Mialatt az asszony sző, az ember behoz az udvarról egy „tutaj" gyékényt, s „hámizni" kezd, vagy az oldalpadon ültében ijant sodor. Halad a munka az évtizedek óta végzett mozdulatokkal. Sodródik a két tenyér között az ijan, surran a gyékény a kifeszített ijanhúrok közt, s nagyokat puffan, amint Teca néni a bordával a kész gyékényt összeüti. Közben sorjáznak elém életük darabkái. — öregapámnak fél hold földje volt. Apám már bérelt egy hold réti földet Szeged városától. Gyékényt, kákát termett az egész tápai rét, az árendát is nehezen tudták előteremteni. Eljárt napszámba, részesaratásra, 12-ed részért arattak, úgy mondták a régi öregek: „a tizenkettedik borozdából ögyük a kinyerünket".. Mikor fölnőttem, én mindig szakács voltam. 'Egy bandának főztem, ahhoz nálunk 6 kasza és 6 marokverő tartozott. Gverekkoromban kocsis voltam Szél Antalnál. Volt annyi pénze, hogy megvehette volna fél Tápét. Nyáron 4 órára, télen 5 órára mentem dolgozni. Adott két kocsi szalmát, meg olyan bért, hogy abból föl is tudtam öltözni. Tizennégy éves koromban már maltert hordtam a városi kőműveseknek, hattól hatig, öt órakor már indultam Alsóvárosra, és csak este hétre értünk hsza. Fiatal időmet ott töltöttem el a kőműveseknél, a 14-es háborúig — Tizenkilencben, mikor hazajöttem, vettem négy hold bérföldet a Porgányszélen. 25 éves városi haszonbérlet volt. ősszel Gyura fiammal jártunk ki dolgozni. Messzi volt a föld, éjszaka a szomszéd tanyáján háltunk. No, mondom a Gyurának, ha minden jól megy, jövőre már nem hálunk másnál. Csináltunk egy istállót a magunk erejéből. Agasosat. csömpölyegsárból. Olyan szélesre hagytuk, hogv két ló bátran elfért benne, mi négyen is elfértünk a lovak faránál. Később rendes lakóházat is építettünk mellé, hátha valamelyik gyerek átmegy oda lakni. De nem volt kedvük hozzá, mert messzire volt a faluhoz. öt gyermeket neveltek frtl-eey fiút (aki a háborúban odamaradt) és négy lányt. Mind a négy lányt kiházasították a maguk szegénységéből. Rászorultak a gyékényszövés keresetére. Szőtte ls Teca néni. sokszor este 10—11 óráig a négyrőföset, negyedfeleset, a különböző „bulgár gyékényeket". — Mikor idejöttünk az új menyecskével öreg. apámékhoz, egy héten 6—7 „bolondost" is megszőttünk — mondja az öreg. Mindig csak a munka? . Igen. Van egy tápai szólásmondás: „Jobb hiába dolgozni, mint hiába heverni". Ök eszerint éltek. Ha Teca néni átmegy valamelyik szomszédba, visz magával egy hónalj selymet, s közben ijant sodor, hogy ne töltse az időt hiába. Mihály bácsi legény korában, és még fiatal házasemberként is. munka után eljárt muzsikálni. Kellett a pénz. összefogott a három fürge ujjú Biacsi testvér. Ahol vasárnap este Biacsi Jani bandája pengette a „tökciturát", oda szívesebben mentek táncolni a fiatalok. Eljártak lakodalmakba, névnapot köszönteni is. Ma a tökritera a kemence mellett. a kispadkán pihen. Csak unszolásomra veszi kézbe az öreg. Kezdetben nehézkesen mozognak ujjai a húrokon, azután észrevehetően belemelegszik, s kedvvel csalogatja elő a száraz fából a dalt: „Sej liba. liba, ha kimögy a legelőre..." — Gyakorlat kellene neki, az anyja szentjit, csak ez van már lemaradva (a kezére mutat). Valamikor jól tudtam én nyomkodni, de nem hajlik ám úgy közel se, mint régen. 83 éves koráig tagja volt a tápai citerazenekamak, csak az utóbbi két évben maradozott el a próbákról, és az együttes fellépéseiről. — Hatvankét esztendeje múlt pünkösd másnapián, hogy összekerültünk — mondja Teca néni. — Abban volt már jó is. rossz is. Tűrniszenvedni kell, úgy bír az ember boldogulni, másképp nem. Ez az ő életük, az ő nemzedékük tanulsága. Lehet, ha több nyugdíjat kapnának, Teca néni már nem szőné a gyékényt, hiszen nem volnának rászorulva. Lehet, hogy egy hétig, kettőig rá sem gondolnának. Pihenne a borda, az átalfa a kamra sarkában, s — pihennének ők is. De kis idő múltán újra elővennék a sok évi használatban fényesre csiszolódott szerszámokat, s folytatnák. ahol abbahagyták. Életük ebben a munkában telt, s a munka, a szüvés nélkül tán élni sem tudnának. Addig elnek, amíg a gyékénnyel bajlódnak, addig gyékényeznek, amíg élnek. Juhász Antal NAPI KISLEXIKON a fürdőzés veszélyeiről A baleseti rovatok nyári szomorú szenzációi azok a hírek, amelyek a folyókon, tavakon megtörtént tragédiákról értesítik az olvasót. A Belügyminisztérium vízrendészetének adatai szerint máris többen fulladtak vízbe idén, mint tavaly. Az áldozatok több mint a fele fiatalkorú volt. S bár a Balaton a legveszélyesebb, szedi áldozatait a Tisza és a Maros is. £ Okai? Az eredendő hibák igen végletesek. A jó úszó is bajba juthat, na bravúroskodik, a legtöbben mégis azért vesztik életüket, mert nem is tudnak úszni, vagy még nincs kellő jártasságuk. Fulladásos halált okozhat a gégegörcs is, amit a hirtelen torokba fröcscsenő hideg víz okoz, a szívmegállás, ha a gumimatracon elszunnyadó ember hirtelen vízbe fordul. Akik nem gyakorlott úszók, általában azért járnak szerencsétlenül, mert lábuk alatt nem érezvén talajt, kapkodni kezdenek. £ Eszméletlenség? Néhány perc alatt bekövetkezhet. A kétségbeesetten kapkodó embert a lenyelt víz rendszerint köhögésre ingerli, majd reflexesen szünetel a légzése. Az életveszélyt közvetlenül megelőző pillanatokban a vérben növekszik a széndioxid mennyisége, amelyet a szervezet nem tud kivetni magából a légzésszünet miatt. Amikor ez túlzottan magas szintet ér el, az agyi légzőközpont kénytelen légzési parancsot adni. A részben vagy egészen víz alatt levő szájon át a víz behatol a légcsőbe, nyelőcsőbe, ellepi a tüdőt is. Három-négyperces fuldoklás után az izmok sem végzik már dolgukat, s mivel oxigénellátás nincs, végül a szív is megáll. £ Mentés? Közvetett mentésnek azt nevezik, amely akkor lehetséges, ha a bajba került ember még képes is és hajlandó is arra, hogy az érte úszóval együttműködjön. A közvetlen mentésnél különösen vigyázni kell arra, hogy a fuldokló a segítségére sietőket is magával ránthatja. Ahol nincsenek jelen a hivatásos vízi mentők, ügyelni kell arra is, hogy csak szakszerűen és óvatosan szabad elsősegélyben részesíteni a kimentettet.