Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

VASÁRNAP. 1«m. AUGUSZTUS 15. 3 Talajmunkák, öntözés, silozás Minisztériumi tájékoztató Az aratás befejeztével sincsen idő pihenésre; a következő hetekben további nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozóira. A soron következő feladatokról a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztattak. A feladatokat szinte nem is lehet „súlyozni", hiszen mind egyidőben adódik, minden fontos. A legsürgősebb teendő mégis a jövő évi termés megfelelő előkészítése. Ehhez az aratásban felszabadult erőgépek bevonásával meg kell gyorsítani a szalmabetakarítást, a tarló talajmunkáit; a hántást, a szántást, a talaj fertőtlenítését és az alapműtrágyaszórást, amelyhez egyébként bőségesen áll a gazdaságok rendelkezésére műtrágya. A hetek óta tartó szárazság is tetézi a tennivalókat. Azokban a gazdaságokban, ahol megfelelő berendezés és elegendő víz áll rendelkezésre, szinte minden percet ki kell használni, különösen a zöldségnövények, a paprika, a paradicsom, a káposzta, valamint az évelő pillangósok, a másod-, illetve a tarlóvetések bőséges öntözésére, amellyel a következő két hétben még kedvezően befolyásolhatják a termést. Külön figyelmet kell fordítani augusztus második felében a silózásra. Küszöbön az őszi betakarítás; a hagymát, a burgonyát már szedik, augusztus végén sorrakerül a cukorrépa, majd utána a kukorica. Mindez szintén alapos, gondos felkészülést igényel, annál is inkább, mert ezekhez a munkákhoz jóval kevesebb gép áll rendelkezésre. Ezért igen fontos a betakarításban részvevő erő- és munkagépek felülvizsgálata és javítása, hogy amikor szükség lesz rájuk, folyamatosan, percnyi kiesés nélkül üzemelhessenek. Most kell gondoskodni elegendő kézi munkaerőről, továbbá szállítóeszközről is. Pontos ütemterv, jó szervezettség, s a mezőgazdasági dolgozók újabb erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy az őszi nagy betakarítási munkákat az aratáshoz hasonló gyorsasággal, zavartalanul végezhessék el. (MTI) Üdülés Tápén Bővül a Tiszavirág Több üdülőterületre lenne szükség itt, Szeged környékén. Hogy ez nem pusztába kiáltott szó, erre bizonyíték is akad. A Tisza partja a Sárga üdülőtelep végén elkeskenyedik, szélesebb folytatásában pedig elkezdődik a tápéi Tiszavirág üdülőterület. A meglevő hétvégi házak mellett mostanában hangos kopácsolás hallatszik, fákat döntenek, hogy átadják helyüket az új épületeknekEzt a területet Tápé nagyközség tanácsa 135, tizszer-tíz méteres telekrészre osztotta. Hogy a bérlők teljesen saját elképzeléseik szerint építkezzenek, azt az egységes kép kialakításának szándéka nem engedi. A beépítési tervet a Szegedi Tervező Vállalat készítette. A téglából, műrostlemezből, fából épülő ikerházak lábakon állnak, alapterületük 16—35 négyzetméter és — üdülőjellegüknek megfelelően — erkélyesek. A kivitelezésnél ügyelnek arra is, hogy a tartószerkezetek egyöntetűek legyenek, a felhasznált anyagok beilleszkedjenek a tájba. Az építők az egyszerűségre, a mértéktartó színekre törekszenek. A belső elrendezés azonban már teljesen a tulajdonosok ízlésétől függ. Az üdülőtelep lakói az épületektől 40—50 méterre elhelyezett kutakból jutnak vízhez. Később a csatornahálózat kiépítésével bevezethetik a lakásokba is a vizet. Előreláthatóan az sem lesz gond, hogy a pihennivágyók hogyan közelítsék még a Tiszavirágot. A tervek szerint a tápéi Kossuth Lajos utca folytatásában a töltésen áthaladó utat megfelelő érdességű, takarítható, sávnélküli burkolattal látják el, az üdülőterületre eső szakaszt szintén. Lesz parkírozóhely is — 62 gépkocsinak. A házak erdőben épülnek, tehát kellemes környezetben. Ezért ott is, ahol az építés mitatt szükséges a fák kivágása, újakat ültetnek majd, hogy az erdő ne ritkuljon. A fürdőzőknek természetesen külön strandot alakítanak ki. A sok családot fogadó telepen nem hiányozhat az étterem sem, a meglevő büfé mellé így egy vendéglőt is terveznek. A Tiszavirág üdülő területén még javában folyik a munka, körülbelül 20 házon végzik az utolsó simításokat. Aki jövőre nem kezdi el az építkezést — hallottuk a tápéi tanácsnál —, attól megvonják az építési engedélyt. Ez azonban valószínű, nem fog bekövetkezni. Aki telket kapott, az örül, hogy jutott neki is, akinek ez nem sikerült, az ostromolja a tanácsot. Közel 50 kérelem fekszik az asztalfiókban, melyekre elutasító választ kellett adni. Tehát üdülni, építkezni akaró szegediek vannak bőven, csak egy új építési akció hiányzik. Ch. A. Kiflit sütöttem A HOLTPONTON TÜL Egy fából készült házikó, m elyet már elfoglaltak gazdái Hajnali háromkor elviselhető a hőség. Legalábbis kint a városban, az utcán. Itt 45 fok van, nem árnyékban, hanem villanyfénynél. A kemence mellett. És este 10 órakor kezdődött a műszak. Hőség és monoton, hangos gépzaj. Álmosító. Nem szoktunk elálmosodni. Hajt bennünket a gép és a megkelt tészta. A szeletelő gép méretre vágja, kis gombócban dobja ki a süteménytésztát. A kiflisodró gép nyeli. Két henger lapítja, egy ellenkező irányba pörgő felcsavarja. Rakni, lisztezni, elszedni, A lisztezett ládákba rakni. — Húsz éve vagyok itt. Hőség. Zaj. Lisztfelhő. Gépdiktálta iram. Éjfél-egyóra körül nagyon fáradt vagyok. Ha túljut az ember a „holtponton", azt se veszi észre, mikor virradt meg. — Balázs Lászlóné mondja, nem is mondja, hiszen akkor nem érteném szavát, kiabálja. Kicsíp egy borsónyit a tésztából, a gép szélére ragasztja: egy-egy kis jel egy „kocsi" kiflit jelent, azaz: 70 darabot. Igy számláznak. Míg beszélt, keze járt, mint a motolla. Aztán megáll, mosolyog. — Próbálja meg! Vigyázzon a ruhájára. És a kezére, Be ne kapja a gép. A gép nem „harap". Csak mordul egyet-egyet, mert én nem tudom olyan gyorsan etetni, ahogy kívánja. A két másik gép mellől mosolyogva nézik a játékot, én meg a végeredményt: olyan az, biz' isten, mint a többi. Akinek reggel az asztalára kerül, nem fogja tudni, ki sodorta. És ugyan, ki gondol arra, ki sütötte, hogy csinálták kiflijét, kenyerét? Személytelen szolgálat ez. Hajnali hatra meg kell lenni a mára rendelt 67 ezer süteménynek, nem sokkal később a 73 mázsa kenyérnek is. A KEMENCE POKLÁBAN Egy pillanatra újrakézbe kerül, hogy a bevetés előtt a lisztezett vásznon kapja meg végső alakját, a kiflifélkört, — szapora ujjak között — s azután só és köménymag pettyek hullanak rá. Aztán a kemence pokla következik — megdagad és pirosasbarna, színt kap — majd 10—12 perc múlva nyúl érte a lapát, futtatja a futószalag. Kosarak, szellős, lyukacsos kosarak, ahol hűlni lehet! Csak nekem boszorkányság, nekik megfeszített munka. — Szereti a szakmáját? — Rosszkor kérdezi. Nagyon fáradt vagyok. Es Náhlik József bűvészgyorsasággal kapkodva rakja a kifliket, emelik a „kaszlit" következő, csak gyorsan, id. Bacsó Józseffel. Jöhet a mert nagyon hamar túlkel a tészta. — Ha újból választhatnék? Vagy megint pék lennék vagy motorszerelő. Na, ez is érdekes, mert változnak a reszortok. Izzadnak, patakban folyik róluk a víz. Szinte nekiesnek a csapnak. — Mennyi folyadékot isznak egy műszak alatt? — Vagy öt-hat litert — „saccolja" Szalma István is, meg Nagy Ferenc is. — öt-hatot? Annyit egyszerre iszom! — szól kesernyés mosollyal Náhlik József. Hajnalodik. A nagyon kedvelt kerek kenyerek már a polcon illatoznak — fáj is Juhász Antalné csuklója, szinte egyedül szaggatta ki ma. Kézzel szaggatják, kézzel formázzák. Megérkeztek a „pilóták", kezdőREGGEL: „JÓ ESTÉT" dik a szállítás. A férfiak között egy sofőrnő köszönti vidám jóreggelttel a raktárbélieket: Kiss Jánosné. Szaporán rakják a kocsit, s mielőtt indulnak, Dúr szóra jut idő. — Ha 10—15 percet kések, a boltban már jóestét köszönnek. Kilenc után meg senki sem veszi át a süteményt (néha a vásárlóközönségnek kellene is), így aztán hajnalban nag.v a hajtás. Mire más munkába cihelődik, mi már fáradtak vagyunk. A nyár itt még forróbb, télen meg a hideg huzattól, szenvednek. Éjszakázás, vasárnap esti munka. Hiányzik legalább 25—30 munkaerő, velük könnyebben menne a munka, kevesebb jutna mindenkinek a tennivalóból. Az idén végzett szakmunkások megmaradtak a vállalatnál. Csak van szépsége is ennek a munkának is, ha ezt az éjszakai műszak légén nehezen is lehet szavakba önteni. Másképp fogom kezembe reggel a kenyeret. Söpörgetem a morzsáját is — hány ember fáradsága, mire a tavaly elvetett búzából elkészült ez a szelet kenyér, ez a köményes kifli! P. Szőke Mária gához is. Előteremteni a megfelelő alapnyagot, de a megfelelő anyagtól az alkalmas fonal elkészítésén át a jó minőségű megszövésig hány és hány buktató áll a tökéletesség útjában ! Hiszen, vághat közbe valaki, nem is csak a szövőnőn múlik, s nem is csupán a fonónő ügyességén, maga a gép is föl-fölmondja a szolgálatot, s egy-egy ilyen géphiba bizony otthagyja nyomát a szövetanyagon. A karbantartó lakatosok, a technikusok is kellenek ahhoz... Igen, kellenek, ök is. Mindegyikük. S éppen ez a nagy előnye a dolgozz hibátlanul mozgalomnak: nem adja alább a teljességnél. A kompexitás a vezérelve, a gyártás első mozzanatától az utolsóig minden munkáskéz és munkásagy részvételére, minden vezetói és középvezetői idegpályára, tudásra és képességre egyszerre apellál. Hivatkozik a közös felelősségre de a személyes felelősség érzetét erősítve: íme ebben a gépezetben menynyire fontos az én kis fogaskerékforgolódásom. Igen, azt az egy fosztóképzőt valóban könnyű odatenni a hiba szó melle — mondhatják erre a tamaskodók —, itt a -tlan, -tlen, ez igazán kézenfekvő művelet. Nyelvtanilag. Csakhogy ezzel mind mostanáig senkinek sem sikerült meg nem történtté tenni egyetlen hibát sem. S egyáltalán : nem tesszük-e túl magasra a mércét ezzel a magas igénnyel ? Nem lenne-e célszerűbb valahol lejjebb kezdeni, mondjuk „csökkentsük a hibaszázalékot" alapon? Azt hiszem ennek az okoskodásnak a kezdeményezés igényessége, komplexitásra törekvése egyaránt ellentmond. A hibák elleni támadás — ha jól .előkészítjük — igenis lehet frontális. Igy bizonyára nagyobb lesz az átütő ereje, tehát eredményessége is. A dolgozókban, a munkások legjobbjaiban elevenen él az igény: amit kiadunk a kezünkből, az jó legyen, abban ne találjanak hibát. Emlékszem egy brigád büszkélkedésére: „a múlt hónapban egyetlen selejtes munkadarab se került ki a műhelyünkből". Erre a munkaszeretetre van szükség a hibaszáműzéshez, ezt kell ébreszteni és terjeszteni. Neveléssel, ösztönzéssel, példaadással. Sokat beszélünk a munkafegyelem fontosságáról. Rendszerint nem teszszük hozzá: a közösség fegyelme soksok személyes motívumból, az ott dolgozók önfegyelméből épül; erőssé vagy ingataggá. A pontos munka, a jó minőség az önfegyelem erősítését, a nagyobb önnevelő erőt is feltételezi. Égy olyan fegyelmezett magatartást, amelyben saját hibáit is elemzi, a melléfogások, tévedések okain is felelősséggel eltöpreng a dolgozó. Nyilvánvaló, hogy a fentiek megvalósítása nem mehet csak úgy hipphopp, varázsütésszerű gyorsasággal. De tudatában kell lennünk: egy ilyen új, ígéretes kezdeményezés jó eszköze lehet boldogulásunknak. Az egyéninek, az üzeminek, a társadalmi szintűnek — együtt. S annyi mindent próbáltunk már a jobb eredményekért, mostanra olyan szépen felnőtt a munkások körében egy érett, erős versenymozgalom. Sokszor hivatkoztunk a szocialista brigádok lendítő erejére. Most is ezt tesszük. Jó lenne, ha kezdeményezéseik között méltó helyet kapna a dolgozz hibátlanul mozgalom is, annál inkább, mert a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelszó legnemesebb vonatkozásait erősítheti. Simái Mihály Magyar fiatalok Vietnamért 57 millió forint társadalmi felajánlás Gyorslista készült a KISZ Központi Bizottságán a magyar fiatalok vietnami segélyakciójáról. Figyelemre méltó adat: 1966-tól napjainkig — tehát hat év alatt mintegy 57 millió forinttal gyarapította ifjúságunk — társadalmi összefogásból — a vietnami csekkszámlát. Ezzel kapcsolatban illetékesek mondták: a magyar fiatalok mélyen átérzik annak a harcnak a jelentőségét, amelyet vietnami barátaink folytatnak hazájuk szabadságáért, függetlenségéért. Tisztában vannak vele, hogy ez a harc közös, inert mindannyiunk ellensége, az imperializmus ellen folyik. Éppen ezért valamennyi ifjú kommunista erkölcsi kötelessége a vietnami szolidaritási akció támogatása. A „gyorslista" élén a budapesti ifik állnak; eddig több mint 18 millió forinttal járultak hozzá a harcoló Vietnam megsegítéséhez. őket a Borsod, a Szolnok és a Baranya megyeiek követik, akik megyénként több mint hárommillió forintot fizettek be a csekkszámlára. Ezután következik Csongrád megye. Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb akciója a KISZ Kaspoűti Bizottsága delegációjának vietnami látogatása volt. Ebből az alkalomból a magyar küldöttség több mint négymillió forint értékű ajándékot, elsősorban különféle iskolai felszereléseket, tanszereket, szemléltető eszközöket, valamint középiskolai, egyetemi laboratóriumi berendezést adott át. A magyar katonák ajándéka több mint félmillió forint értékű egészségügyi felszerelés volt Az ottani tárgyalások eredményeként született meg a székesfehérvári márciusi nagygyűlés gondolata, ahol elhangzott a KISZ KB felhívása egy ezer vietnami diáknak otthont nyújtó szakmunkástanuló intézet berendezésére. Kiemelkedő eseménye volt a magyar—vietnami barátság történetének a „vietnami nap" megrendezése, amelynek politikai-, sportés kulturális programjain több mint 1500 vietnami és sok száz magyar fiatal vett részt. A „gyarmati ifjúság napja" megyei rendezvényein ugyancsak több helyen ott voltak a vietnami ifjúsági szervezet küldöttei, akik beszámoltak hazájuk harcáról az amerikai imperializmus ellen.