Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

4 VASARNAP, 1971. AUGUSZTUS 15. Zavar a transiton Szeged és Kiskundorozsma között húzódik a MÉK tran­zittelepe. Nyugodtan nevez­hetjük a város egyik nagy éléskamrájának, hiszen gyü­mölccsel. zöldségei, és több fontos Import élelmiszer­cikkel Innen látják el Sze­ged üzleteit. A hatalmas nyitott színekben és a zárt raktárakban négyszázegyné­hányan dolgoznak, a gépek, asztalok, mérlegek, rakodó­lapok mellett. Nehéz az elfoglalatság, a három műszakos munka. Különösen a lányoknak, asszonyoknak, akik itt nagy többségben vannak. A kö­vetelményeknek csak jó egyetértéssel, az emberek közötti bar;i'.£.'.3gal lehet megbirkózni. Vári és védekezés S pont a megértés, az emberi légkör hiányzik — allítja Antal János szer­kesztőségünkhöz küldött be­jelentésében. Belépek a tranzit vezető­jénele, Széli Józsefnek az irodájába. Hosszú percekbe telik, míg valahonnan a raktárak közül előkerül. — Rendbontás nincs, nem tudom mire gondol. Persze, adottságainkból sok minden származik. Például abból, hogy naponta 15—20 vagon sört is megmozgatunk, az üvegek ugye eltörhetnek ... De a nyilvános sörkimérést megszüntettük. Ha viszont Antal János ügyére akar rá­kérdezni, arra már tudok mondani valamit. — Ismeri az indítóokot? — Mi lehetne más, mint rosszindulat Szemenszedett rágalom, amit néhányunkra szór különböző fórumokon. Azt állítja, hogy munkaidő­ben barátkozunk a nőkkel, mulatságokat rendezünk. Egy éve betiltottuk a név­napot is, nemhogy mulato­zást tartanánk! Viszont a maganélehez senkinek sem­mi köze. Biztos Antal emlí­tette, hogy a telepen húst is szoktak feketén kimérni. Az történt, hogy Magori Imre, az egyik üzemvezető dis'.nót vásárolt valahol a körzőiben, s mi fölhizlaltuk. A készülő szociális házat akartuk va­csorával is avatni — de nem épült meg. Így a hús egy részét itt helyben e'fofyas?.­tottuk, a maradékot ped g szétmértük. — Az ellentétek okát nem próbálták földeríteni? — Nem tudok mit szólni Antal dolgaihoz. Amíg nem dolgozott itt — nem volt semmi bajunk. Egyébként most ó ellene folytatnak fegyelmi vizsgálatot három beosztott munkásnőjének bejelentése alapján. Össze­férhetetlenség? A szárító üzem vezetője — s egyben a telep szak­szervezeti titkára Antal Já­nos. ö így beszél a tranzi­ton uralkodó állapotokról. — Lehetetlen helyzet van itt. Én ellenem indítottak vizsgálatot, holott pontosan Széli Józsefet és társait kel­lene elszámoltatni egy és másról. Például arról, hogy miért szervezetlen a mun­kánk, miért sok az inpro­duktív munkát végzó ember az irodában. És persze nem­csak bent rossz (a tranzit­telepről van szó), hanem a központban ls ez a helyzet. A főosztályokon olyan elő­adókat tartanak, akik alig törődnek a termeléssel, In­kább autózással foglalkoz­nak. Tehetik, a vállalat ma­szekba adott nekik kocsikat. Megjelennek az üzemekben, íöltűnősködnek. Még a jót is elrontják! Antalból dőlt a szó. Lát­szik, régóta gyűjtögeti a mondanivalót Első hallásra bizony meghökkentő a véle­ménye, az általa felsorakoz­tatott „tények" sorozata. A szárító üzemből zúgó fejjel jövök ki az útra. Váratlanul idős asszony lép hozzám, egy szuszra el­darálja előkészített monda­tait, s indul vissza. „Azt szeretném kérni a szárító­üzemiek nevében, hogy ne bántsák Antal Jánost, mert kitűnő ember." Megoldást találni! A szárító üzem előtt düle­dező, rozsdás kerítés, az aj­tóban nem áll senki. A szél­lel együtt az járhat ki és be, aki akar. A főkapun már van portás — ám rá se he­derít arra a sörös teherau­tóra, ömelv megállás nélkül hajt az udvarra. Hogyan érezhetik magukat a munkásasszonyok, akik életük nagy részét töltik el a te'.epen? „Nincs mit mondanom, ho.qyjanak engem békén" — válaszolja a találomra meg­szólított fejkendős, közép­:orú asszony. S ez a jelenet még jó néhányszor zajlik le ugyanígy. Akik „beszélnek" — Eke Istvánné, Fábi Má­ria. Mészáros Józsefné. — Nem érek én rá kérem érdeklődni, elfoglal a mun­kám. Hogy mi a vélemé­nyem a légkörről? Hát... — Hallomásból tudok az ellentétekről, de ennél töb­bet nem mondhatok. És félrenézek. Valamit azért mégis megsejthetni abból, ami ma a tranziton uralkodik. Mészárosné sírva­fakad, úgy robban ki belő­le a szó, mint a legsúlyosabb sérelem. „Beadtam a fel­mondásomat, mert itt nem lehet számítani a rendes feladatra, akadozik a mun­ka, hol van áru, hol nincs." Tény: júliusban volt olyan nan amikor nem érkezett hagymaszáUítmány, de az ís előfordult, hogy egyetlen napra 450 mázsával „nyom­ták meg" a szárítóüzemet, pedig csak 150—160 mázsát képes feldolgozni. Ahogy Antal mondja, kénytelenek voltak átvenni az árut, mert a minőség romlásától féltek. A közvélemény, a tranzit becsületes munkásainak vé­leményét fogalmazza meg Gazdagh Nándor, a pártve­zetőség tagja. Azokét, akik intrikák és belviszályok, nélkül nyugodtan szeretné­nek dolgozni: „A konfliktus aligha csak nosszindulatú­ságból származik. Antal Já­nos meglátásaiban sok igaz­sag van, s ezt nekünk min­den körülménytől függetle­nül figyelembe kell venni." A MÉK igazgatójának szobájában jegyzőkönyveket nézegettek. A vállalati fe­gyelmi vizsgálat során — amelyet Antal János ellen indítottak - 50 embert hall­gattak ki, a bejelentők ki­tartottak állításaik mellett. Mivel szemébe mondták fő­nöküknek állításaikat — An­talt szigorú megróvásban részesítették. Más bizonyíték viszont nem akadt. Regőczi István, a MÉK vezetője el­gondolkozva jegyzi meg: „Sajnos, a tranziton rosszak a körülmények, részben az objektív ok, a szezonális jelleg, részben pedig a mun­kaerőhiány miatt. Kénytele­nek vagyunk megalkudni a helyzettel. Tény, hogy a do­rozsmai telep a leggyöngébb pontunk Csongrád megyé­ben, s vezetője Széli József is így áll osztályozásunk szerint'' * Igen, esztendeje zavar és gyanú költözött az éjjel­nappal működő üzembe. Aki belép és eltölt néhány órát az emberek között megérzi a bizalmatlanságot, a gyű­lölködést, amely úgy emész­ti el a munkakedvet, az eredményt, mint betegség az egészséget... S ezen mielőbb változtat­ni kellene. Matkó István A százféle iparág földje A közép-ázsiai Kirgiz Köztársaságban az ipari termelés százféle ágazatá­val találkozunk. Gyárai es üzemei jelenleg együttvéve két nap alatt termelnek annyit, mint a szovjet hata­lom előtt egész éven át. Az ipar mellett igen jelentős a földművelés is; az öntözött földek területe megközelíti a 900 000 hektárt. A szovjet hatalom éveiben épített ön­tözőhálózat hossza 29 000 kilométer. A kirgiz kolho­zok és szovhozok évente több mint egymillió tonna szemesterményt, 185 000 tonna nyersgyapotot termel­nek és jelentős számú álla­tot tenyésztenék. A viszony­lag kis országrész sikeresen fejleszti gazdaságát. Az ipari termelés az elkö­vetkező öt évben 48 száza­lékkal emelkedik. Felépül az elektronikus számítógé­peket gyártó üzem, a kárto­ló-fonó gyá>- és tovább fej­lődik az élelmiszeripar. Uj berendezésekkel gazdagodik az energetika, a gépgyártás és a kohászat is. A mező­gazdaság további 30 000 hek­tár földterület öntözését kez­di meg és mintegy 400 000 hektár legelőt áraszt el idő­szakosan vízzel. Október l-től: Három új szabály a KRESZ-ben Az 1/1971. BM—KPM együttes rendeletben jelent meg a KRESZ legújabb mó­dosítása (Magyar Közlöny 1971. 5. szám), amely ez év február elsején életbe is lépett három szabály kivé­telével. E három szabály bevezetése felkészülési, tü­relmi időt igényelt. De jó emlékezni létezésünkre, hi­szen augusztus közepe van, s idén október 1-től életbe lépnek a következő közle­kedésrendészeti szabályok ís: I Az elromlott gépjér­• műveket — szóló mo­torkerékpár kivételével — jelezni kell. E rendelkezés­ből adódik, hogy legkésőbb 1971. október 1-től kezdve minden gépjárműt és mun­kagépet fel kell szerelni vö­rös színű háromszög alakú prizmával, amelyet — szük­ség esetén — az elromlott jármű mögött 30 méterre kell az úttestre hihelyezni. 2 Csoportos személyszál­lítást végző teherau­tót 1971. október 1-től csak „D" kategóriás — autóbusz vezetői — engedéllyel ren­delkező vezethet. Extra fogkrém Lázár Ervin Zuhanó­repülés 18. Beszédfoszlányokat szűrtek ki a körülöttük ülők társalgásából, s tudták, hogy a lezser meg­jegyzések a pénzről, kocsiról, nekik szólnak: lás­sák ezek a messziről jöttek. Itt sem akárkik ül­nek. Csapó, ha nyílott az ajtó, mindig odanézett. — Mi az, talán vársz valakit? — Naná, majd napfürdőzni jött — röhögött Pálinkás. Aztán megjött a nő. Ügy tett, mintha észre sem vette volna Csapót, ellenszenves nő volt, puhaléptű, szúrós tekintetű — bár vannak akik az ilyesféle nőket (akikről messzire lerí, hogy a smink rajtuk a legfontosabb) szeretik. Csapó kacsintott a többiekre, nevetve azt mondta: „Akció", és valóban akcióba lépett. Is­merhette a nőt. Legalábbis úgy üdvözölték egy­mást, mint az ismerősök. Később Huszár is eltűnt valahová, Pálinkás hülyeségeket fecsegett — látszott rajta, hogy ré­szeg —. odafordult a szomszéd asztalnál ülők­höz (Bíró rángatta a kezét) és megint mondta a veszprémi őrmestert, aki átrepült a viadukt alatt. Kocsis Gyurka búskomor lett — mint mindig, ha sokat ivott, nem törődött a külvilággal. Az­tán megjött Huszár — arcán a sikerült kaland kicsit szomorkás fényével — akkor már jócskán este volt. Bíró az óráját nézegette. Megittak még két rund konyakot, s Bíró integetni kezdett Csapónak. Csapó kérdő kézmozdulatára az órá­jára mutogatott és nevetve a két összekulcsolt kezefejére fektette a fejét: „Ideje aludni!" Csa­pó legyintett, mikor felszedelőzködtek, elnézést kért az asztaltársaságtól — akkor már néhány nő és férfi ls hozzájuk telepedett — odajött Bí­róékhoz és magyarázni kezdett: — Állati jó bulit dobtam össze, maradjatok még, kicsit várunk és fölmegyünk a spinkó la­kására. Egy kis hábé. — Nem rossz! Hábére, oda megyünk — mo­tyogta az akkor már tökéletesen részeg Pálinkás Berci. Kocsis faarccal állt, őt már a hábé sem érdekelte. Kicsit odaültek Csapóékhoz, bolondoztak a lányokkal, vicceket meséltek, aztán Bíró megint az óráját kezdte nézegetni és intett nekik: — Menjünk srácok, holnap korán kel a nap. Mindannyian fölálltak, csak Csapó nézett rá­juk értetlenül: — Hova a francba mentek? — Megígértük, hogy holnap befejezzük, ko­rán kell kezdeni — mondta Bíró. A lány is kérlelte őket, hogy maradjanak, de Bíró nem is figyelt rá, Csapót nézte, idegesen kérdezte a tekintete: jössz, vagy nem?! — Hát csak menjetek — mondta kicsit meg­sértve Csapó, olyanfajta arckifejezéssel, mint aki egész addig értük fáradozott, s most galá­dul cserbenhagyják. — Haza kell menni — mondta Bíró. — Haza?! — vágott egy fintort Csapó. — Hát csak menjetek, én itthon vagyok — és a smin­kelt lány vállára tette a kezét. A lány elmo­solyodott, és ettől — furcsa módon — nagyon kedves lett az arca. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már majdnem ruhátlanul, egy üres palackot pörgettek közé­pen, aki felé a palack szája mutatott, annak le kellett venni magáról egy ruhadarabot. Éppen azon vitatkoztak, hogy a karóra ruhadarabnak számít-e? Egy-két pár már régen lemondott arról, hogy bevárja a „társasjáték" végét, már a szomszé­dos szobákban henteregtek, valaki az előszo­bában hányt, a háziasszony kombinéban és melltartóban, kibomlott hajjal kiüvöltött: „A klozetba okádjál, hülye!u. Csapó elemében érezte magát — már részeg volt, meleg áramlatok futkároztak a testében, nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egyszerre elkesere­dett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki, sápadtan, kombinéban ült a körben. A palack széja rámutatott. Kórusban üvöltötték: „Levenni!" A lány elpirult, fölállt, ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na, ne játszd meg magad, kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt, védekezőn tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arccal ne­kiesett, trágár szavakkal szidta: — Mi az anyád hétszentségének jöttél ide. azt hiszed, hogy ettől kisebb kurva leszel? — Kolostorba a szende szűzzel — üvöltötték a részegek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a komblnét, és átcipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a „társasjátéknak", lekapcsolták a villanyokat, a párok eltünedez­tek. Csapó akkor már a ruháit kereste, erős hány­ingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta, mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Csodálkozott — Mi az, rosszul vagy? — Rosszul — mondta kurtán Csapó, és azon nyomban elindult az előszoba felé. — Itt a vécé — mondta a nő. Megfogta Csa­pó kezét, vezetni akarta a sötétben — Hagyjál! — ordított Csapó, és kirohant a lakásból. A parkban megállt, átkarolt egy fát és hányt. Hörgött, nagy fájdalom nehezedetet rá. Tudta, hogy nem a részegségtől hány. Felegyenesedett. Valaki szólt a háta mögött. Egy részeg ült a padon — rongyos öregem­ber —. merően nézte őt, és közben vigyorgott: — Bepiáltál, hapsikám! (Folytatjuk.) 3 Állati erővel vont jár­• művet — lovas kocsit — csak az vezethet 1971. október 1-től, aki hajtői igazolvánnyal rendelkezik. Ezt nem kell megszerezni azoknak a fogathajtóknak, akiknek bármilyen jármű­kategóriára érvényes vezetól engedélyük, vagy segédmo­torkerékpár vezetői igazol­ványuk van. A megye területén több mint kilencezer fogathajtó van, közülük több mint öt­ezren szegediek, illetve a szegedi járás területén lak­nak, s eddig csak a fogat­hajtók kis része tett lépése­ket azért, hogy a hajtói iga­zolványt megszerezze. Ezért közöljük, hogy akik a hajtói tanfolyamon részt akarnak venni, az, MHSZ-nél jelent­kezhetnek. Tanfolyam láto­gatása nélkül a KPM Autó­közlekedési Tanintézetnél lehet jelentkezni hajtói vizs­ga letételére. Törhetetlen üveg Belgiumban az eddiginél tízszer erősebb üveget gyár­tanak autó szélvédőnek. Az új üveg ütéskor nem törik, csak deformálódik és tom­pítja a zajt. NAPI KISLEXIKON a SZUR-ról A színészék és újság­írók futballvetélkedői­nek több mint ötven­éves hagyománya van Magyarországon. £ Az első? A budapesti Hungária úton, az MTK-paiyán rendezték az első mecs­cset 1920-ban. Az ered­mény 2:2 volt. A követ­íező mérkőzésre csak 1936-ban került sor, xia-vissza alapon, az el­sőt a színészek, a máso­dikat az újságírók nyerték 4:3-ra. Később, 1942-ben a Margitszige­ten 7 ezer néző előtt lé­pett színre a két „örök ellenfél", s az újság­írók 5:3 (2:3) arányban győztek. Egy év múlva nem fejeződött be a mérkőzés, mert az új­ságírók 8:3 arányú ve­zetésénél Pataki Jenő ellopta a labdát, s ha­záig meg sem állt vele. £ A folytatás? Felszabadulás után vidéken folytatták a SZUR-okat, 1948-ban Győrött. 1960-ig vidé­ken is, Pesten is szinte mindig az újságírók f yőztek, ebben az évben llt be a színészek csa­társorába Papp Laci (aki előzőleg filmben szerepelt), s három gólt lőtt, két újságírógól el­lenében. Ekkortól már évenként megrendeztek a SZUR-t, mely 1963­ban ünnepélyesen bevo­nult Európa egyik leg­szebb és legnagyobb futballstadionjába, a Népstadionba. Ez volt a 21. találkozás, a 25-iket a világhírű osztrák lab­darúgó, Ocwirk vezette. £ Szegeden? Szintén nem hagyo­mánytalan a színészek és újságírók találkozása a zöld gyepen, de iga­zán nagy tömegéket vonzó, rangos rendez­vény csak az utóbbi években lett. A mai na­pon harmadszor talál­koznak a világ legjobb magyar színészei és leg­jobb magyar újságírói — mármint ami a föcit illeti — Szegeden. 4

Next

/
Thumbnails
Contents