Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

SZERDA, 1971, JÜLIÜS 14. 3 Az időjárás jó az aratásnak, a kapásnövények esőt várnak Szöregen befejezték az aratást Egy héttel ezelőtt még su­ba s aratásról beszéltek az emberek, nem is nagyon tú­lozva az akkori időjárást. Minden átmenet nélkül egyik napról a másikra va­lósággal ránk rogyott a for­róság, és úgy látszik, marad is a nyári meleg. Nem kell messzire mennünk informá­cióért hogy kimondjuk, ká­nikula ez a mostani a javá­ból. Tegnap délben a Meteo­rológiai Intézet időjelző ál­lomásán 31,4 Celsius fokot mértek, de a szerkesztőség ablakába kitett — igaz, se­hol nem hitelesített — hő­mérő, az aszfalt fölött, ár­nyékban. 36 fokot mutatott. Hihetünk ennek a mérésnek is, hiszen szalmakalapos embert is láttunk az utcán, aki vizes zsebkendőt rakott a kalap alá. hogy a szédítő forróságot könnyebben vi­selje. Aratás idején számítani lehet hasonló hőmérsékletre. Bár az aratók ugyanolyan nehezen viselik a tikkasztó meleget, mint bármelyikünk, a gazdaságok örömmel fo­gadták a száraz nyári napo­kat és igyekeztek kihasznál­ni minden percét. Reggeli harmat sem akadályozta a kombájnok korai indulását, és gyakran érte kinn az esti sötétedés a gépeket a határ­ban. Az összefogott igyeke­zetnek köszönhető, hogy megyénkben — a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyán kapott tájékoztatás sze­rint — tegnap estig learat­ták a kalászosok felét. Ezt úgy kell értenünk pontosab­ban. hogy- az árpát és az ár­pával kevert takarmanybú­Állásfoglalás a közös boltokról A Belkereskedelmi Mi­nisztérium közgazdasági fő­osztálya közleményt adott ki. amelyben meghatározza a pénzügyi kedvezményekkel járó „közös bolt" megneve­zéssel illethető kereskedelmi együttműködés feltételeit, is­mérveit. Eddig ugyanis kü­lönböző gazdasági együttmű­ködésekre is használták ezt a megnevezést. Az állásfog­lalás szerint közös boltnak tekintendő a kiskereskede­lemnek az az egysége, amely­nek fenntartásáról és üze­meltetéséről a kiskereskede­lem saját gazdálkodásának n keretében gondoskodik, a nagykereskedelem vagy az ipar folyamatosan- ellátja ezt a boltot saját árujával. Így a kiskereskedelem az üzlet­ben saját nevében, kizárólag egy megbízótól származó idegen árut értékesít, tehát bizományi tevékenységet üz. E munka fejében a megbí­zó árujának értékesítése után az árrés meghatározott ré­szét, mint bizományi díjat, megkapja a megbízótól, a nagykereskedelemtől vagy az ipartól. Az e feltételek alap­ján működő közös boltoknak járnak tehát a korábbi pénz­ügyminiszteri rendeletben biztosított pénzügyi kedvez­mények. Közös boltokat létesíthet a nagykereskedelmi vállalat a kiskereskedelmi vállalattal vagy az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zettel: a termelő vállalat a kiskereskedelmi vállalattal vagy a kis- és nagykereske­delmi tevékenységet egy­aránt folytató vállalattal, il­letve fogyasztási és értéke­sítő szövetkezettel. A közös bolt formájában létrehozott együttműködés valamennyi részvevőnek és vásárlóknak is előnyös. A fogyasztók nagyobb válasz­tékból válogathatnak, a ter­melő közvetlenül juttathat­ja el áruját a kiskereskedel­mi forgalomba, a bolt pedig másutt nem található, a ter­melőtől kizárólagosan ka­pott áruval szolgálhat vevöi­zát teljesen, a rozsnak több mint felét aratták le, de a megtermelt búzának is mag­tárba került 45 százaléka. A teljes erőfeszítéssel dolgozó kombájnosoknak köszönhető, hogy naponta 5 és fél ezer holddal nő a learatott terü­let nagysága. Tápén azt a választ kap­tuk kérdésünkre, hogy előre­láthatóan a hét végére a Tiszatáj Tsz-ben befejezik az aratást. Tíz kombájn végzi itt a munkát, szándé­kuk szerint a jövő héten már más gazdaságokba me­hetnek segíteni. Mire ezen a rekordszámba menő híren elcsodálkozhattunk volna, Szőregröi kaptuk az értesí­tést, hogy tegnap teljesen befejezték a kenyérgabona aratását, összesen 15 nap kellett idén erre a munkára. A száraz nyár kedvez te­hát az aratásnak, a kapás­növények és a takarmányfé­lék azonban nagyon várják az esőt. A homokterületeken különösen. Néhány agronó­mus — ha egyezkedhetne — szívesen vállalna egynapos pihenőt a még hátralevő aratás közben, ha cserébe legalább húsz milliméternyi esőt kapna. A meteorológu­sok szerint legfeljebb ziva­tarokra van kilátás — el­szórtan tegnap is, tegnap­előtt is találtunk rá példát —. kiadósabb eső jövendölé­sénél tartózkodóbb a prog­nózis. Öntözéssel igyekeznek enyhíteni a szárazságon a gazdaságok. Tápén például 9 szivattyú szórja a vizet a takarmányfélékre. tarlóba került másod vetésekre, fű­szer- és paradicsompapriká­ra vegyesen. H. D. Új út a zöldághoz Kegyeleti ünnepség a Széchenyi-mauzóleumnál Az első magyar gőzvonta- Ivettes, a MAV vezérigazga­tású vasút üzembehelyezésé- tója. Szabó Antal, a Vasutas nek 125. és Széchenyi István Szakszervezet főtitkára, halálának 111. évfordulója, A Széchenyi mauzóleum­valamint a 21. vasulasnap nál Szabó Béla. a szombat­alkalmából kegyeleti ünnep- helyi igazgatóság vezetője ség volt kedden délben üdvözölte az egybegyűlteket, Nagycenken, Széchenyi Ist- majd dr. Csanádi György ván, az első magyar közieke- mondott beszédet. Ezután dési miniszter mauzóleumá- hazánk első közlekedésügyi nál. miniszterének sírjára első­Az ünnepség fővárosi nek dr. Csanádi György he­résztvevőit különvonat szál- lyezte el a kegyelet virágait, lította Nagycenkre. A kü- Megkoszorúzták a siremlé­lönvonattal érkezett Kishá- ket Győr-Sopron és Vas zi Ödön, az Elnöki Tanács megye párt- és tanácsi szer­helvettes elnöke, dr. Csaná- veinek képviselői, a Vasutas di György közlekedés- és Szakszervezet, a soproni vá­postaügvi miniszter, dr. Mé- rosi tanács, a nagycenki köz­száros Károly miniszterhe- ségi tanács vezetői is. Érdekes, izgalmas dolog az új házak születése. Szép munka. Íme itt a sugárúton is mióta tátongott ez a telek­j n.vi foghíj: gödreivel, gazbo­j z.ótjával, törmelékhalmaival. Most egyszerre megelevene­dik, napról napra új arcot mutat, hogy az arrajárók rendre megállnak változást nézni. Serényen dolgoznak a neki­vetkőzött munkások, kezük­ben az ásó, a lapát, a csá­kány, sietősen nyikorgatják a pallót, a kubikostalicskák. Forog a szállítószalag, jön­1 nek a kocsik az anyaggal, s ; ni, már a téglát röptetik ! kézről kézre munkaláncban i a házépítők. — Melyik építővállalathoz tartoznak? — kérdezem a piros arcú, szőke kőművest. Gojdár Sándort. — A Petőfi Sándor lakás­építő szövetkezethez. No, ez valami új szerve­zet. — Hol a központi iro­dája? — Itt — mutatja a telek lábjában álló deszkabódét. Az új fa­lak már elérték a EGYÜTT A BRIGÁD szerint nem is tudom. Az építésvezető Veszprémi Sán­dor. Említem, hogy szépen ha­ladnak az építkezéssel. — Hát csináljuk is — mondja — úgy vagyunk mi a munkával, ha megfogtuk, hadd haladjon. Meg keres­ni is csak úgy lehet. A friss színű téglák mel­lett fakószürkés régiek is látszanak a pincefaiakban. — A régi épületből valók. Találtuk őket, hát felhasz­náltuk — mutatja. Gajdár Sándor most Kin­cses Istvánnal, a bitumenes kátrány papírt teregeti. Jó szakember, érti a dolgát — dicséri kőmüvestársát a bri­gadéros. A többiekről is csak jó szava van. Szabó Gyulát, Kapás Gézát, Officír Józse­fet el nem cserélné. Most, úgymond, együtt van a bri­gád, jó néhány munkahely­váltás után • kerültek ide együvé. A jó kereset reme­nvében. — Reméljük, megtaláljuk a számításunkat. Fekete tás­lékos árkedvezménvt kapurHS — mondja az építésvezető. A közösség már most a megyei lakásszövetkezetek közé tartozik, tagsági díjat is fizetnek. S ha véget ér majd az építkezés, lakásfenntartó szövetkezetté alakulnak át. . I Minden a ÉLNI A , LEHETŐ- zervezesen SÉGGEL múlik — J bizonvgat­járdaszin­tet. Létrát támasztanak az egyikhez, hogy lejuthassak a majdani pincébe. Hatan munkálkodnak az új falakon. A brigádvezető, Nagy László kiválik közü­lük, invitál a deszkairodá­hoz. Mellette fakóruhás mun­kásember, Kincses István épp a feketegulyást főzi, bog­rácsolja. A bitument. Deszkából tákolt asztalhoz ülünk. Köröskörül tervraj­zok: mindenféle vetületben a Petőfi sugárút 26. számú haz. — Mi egy 19 lakásos tár­sasház építését vállaltuk a brigáddal — mondja a zöld inges, szapora szavú brigadé­ros. — Hogv ki az építő­szövetkezet elnöke? így név­TIZENKILENC ÜJ LAKÁS vezető és a beosztott szerelők között. „Mi van magukkal, szabadnapot vet­tek ki?" Fél órája vagyunk csak itt, az ebédidőt töltjük." Nem tudom, mi lett a dolog vége. de ilyen feltűnő ló­gással nagyon ritkán lehet találkozni, s aligha egyenértékű a cselekedettel mindössze annyi szankció, hogy ejnye­ejn.ve gyerekek. Azt már nem is fir­tatom. hogy mi történik akkor, ha K. F. művezető nem indul el keresni a társaságot, s azt sem emlegetem, hogy milyen lassan készül a vízügy külön­ben impozáns épülete. Ismerek egy embert, akivel leg­utóbb pontosan az történt, amit ré­gebben kabarétréfában hallottam. Társak nélkül dolgozott munkahelyén és az ebéd utáni hangulat mély álom­ba ringatta, s délután négy óra he­lyett csak este hét után ért haza. A felesege rámordult: — Hogyan tehetsz ilyent, amikor itthon körmünkre ég a sok tennivaló! A családfő — hogy tompítsa iszonyatos bűnét — ekként vigasztalta nejét: — Ne piszkálj min­denért. különben sem veszett kárba az idő. hisz beírtam túlórának a több­letet. Egyébként a szomszédos mun­kahelyen levők látták, hogy hétkor jöttem el. nahát. Hát igen, úgy látszik a kabaréírók sem az ujjukból szopják a csattanót. De félreértés ne essék, távol áll tő­lem. hogy a lusta emberekkel foglal­kozzam írasomban. A példák sem a lustákról tesznek emlitest. A lusta, az lusta, mint ahogyan egyik kollégám mondja: „A lustának az illatszergyár­ban is büdös a munka". Itt a morálról van szó, arról, hogy a munkahelyen eltöltött és megfizetett időben egye­sek mivel foglalkoznak. Megvan-e va­jon az az intenzitás, mint amelyet esetleg szabad idejükben kicsikarnak önmagukból hazuk tájékán? Bejött a napokban egv férfi a szerkesztőségbe és panaszkodott; gyakran kerülnek nehéz helyzetbe amiatt, hogy egyik­másik munkatársukra nem lehet szá­mítani. Valamilyen gőzölőkemence mellett dolgozhat, mert amint mond­ta. a kemencénél levő két leánykát hol a villanyszerelő foglalja le. hol a lakatos. Persze az is lehet, hogy for­dítva történik, de ez a lényegen sem­mit sem változtat. A panaszos elbe­szélése végén lakonikusan megjegyez­te: — Sokan üdülőnek nézik a mű­helycsarnokot. — Nem vitás, vannak ilyen emberek is. De vajon a mi pa­naszosunk ott rájuk szólt-e már? Mint ahogyan azt az első példában emiitett R. I. tette, amikor elment a műveze­tőjéhez. A morál, a munkahely fegyelme nagyon kétoldalú dolog, és sok min­dentől függ, hogy a felsorolt esetek megtörténhetnek-e egyáltalán. A jól szervezett munkahelyen nehezen le­het elképzelni, hogy átaludják az egész délutánt, vagy órákon keresz­tül udvarolgassanak egymásnak. Az mindenkeppen bizonyos, hogy a mun­kások nagy többsége szorgalmasan és tisztességesen végzi a rábízott felada­tokat munkahelyén és elitéli a lógoso­kat. Hiszen akik csak ímmel-ámmal dolgoznak — pontosabban fogalmaz­va; akik nem dolgoznak — a töb­biek zsebeből veszik el a pénzt. Nem ritkaság ugyanakkor, ha az óraberek emeléséről, vagy a havi fizetés javí­tásáról, jutalomról, nyereségről dönte­nek a vállalatnál, a lógosok tartják legközelebb a tenyerüket a kasszához. Beszélgettem erről a témáról egy üzemvezetővel is, éppen a íocizgató társaság felettesével. Mérges volt ugyan a történtek miatt, de hozzá tette, hogy mit csináljanak, örülnek, hogy van egyáltalán szerelőjük. Ha elküldik, rosszul járnak — fejteget­te. Ezzel a szemlélettel csak vitázni lehet, egyetérteni nem. Az az érzésem, hogy a munkaerőhiány — amely csak egyes területeken reális gond — nem mentheti fel a munkahelyi vezetőket a rend, a fegyelem, a pontos munka­végzés megkövetelésétől, s ha szük­séges, a szankciók alkalmazásától, le­gyen az akár az elbocsátás. Az im­morális embert nem védi meg a kö­zösség és a szakszervezet sem. A leg­kézenfekvőbb orvosság az olyan mun­kaszervezés és az olyan légkör, ahol egyszerűen nem lehet lazsálni, munka nélkül lófrálni. A felsorolt esetekre semmilyen címen nem lehet mentséget találni. Gazdagh István kás, or­kánkabá­tos férfi érkezik. Szabó Gyuláék mel­lett megáll, valamit magva­rázgat. Aztán le a létrán. A másik oldalon egy vékony fiatalasszony is ugyanezt te­szi. Veszprémi Sándor az épít­kezés irányítója és Rádóczi Kálmónné, a szövetkezet pénztárosa már bővebb tá­jékoztatással szolgál a szö­vetkezés mibenlátáról, for­máiról. A fiatalasszony ott kezdi: mór 1966-ban elkezdődött a társasházépítés szervezése. Megvették a lelket az IKV­tól. De hasztalan: építők se­hogy sem tudtak találni. Reménytelennek látszott az ügy, egymást követték a ki­lépések, a lakásnélküli la­káscserék. A lakásépítő szövetkezeti forma új lehetőséget jelen­tett számukra. Ezzel az ál­lam lehetővé tette, hogy maguk* a tagok öntevéke­nyen. saját szervezésben is építkezhessenek. A szövet­kezet tagjai az a 19 család, amelynek itt lakása lesz. Az ő alkalmazottaik az építők: a brigád, az építésvezető és az az okleveles építészmérnök, aki másodállásban, iegértőbb műszaki emberként irányít­ja a vállalkozást. S a szö­vetkezetnek nemcsak — a városi tanács építési osztá­lya által jóváhagyott — alap­szabálya van, de államilag biztosított kedvezmények is jutnak neki. — Például a faanyagnál és a cementnél 30—35 száza­ják újra meg újra. A szövet­kezésben, a sofőr, az admi­nisztrátor. az orvos, az igaz­gató együtt fáradozik azon, hogy előbbre vigye a közös ügyet. Ki a beszerzésben, ki másban segít, adódik maid alkalom fizikai munkálko­dásra is. Rádóeziné, aki most gyermekgondozási segélyen van, a pénztárosi tisztet vál­lalta magára. — Egy lakás 220 ezer fo­rintba fog kerülni — sorol­ja a számadatokat, — 35 ezerrel indultunk, ezt 67 ezerre kellett kiegészíteni. Egyelőre saját erőből fedez­zük az építést, ezután fordu­lunk majd kölcsönért az OTP-hez. Egy kis mérleg: 264 ezer­nél tartanak az összkiadás­sal, 80 ezer "forint a megta­karítás a költségvetéshez képest. — Volt itt egy kis talált kincsünk: a régi házból itt maradt tégla, ez hozta a megtakarítás jórészét. Vesznek egy használt fel­vonót. Emelődarut, szállító­szalagot, vibrátort kölcsö­nöznek. Az alapozáshoz va­ló betont készen vették a betongyártól. — S mikor érnek a tetőig? — Jövő szeptember, októ­berre szeretnénk a beköltö­zést. A munkát május 21-én kezdték. — S a vége lesz? — Kár volna szélnek eresz­teni egy jó brigádot. Ezért a szövetkezet elnöksége hoz­zájárult, hogy menet köz­ben is társulhatnak építte­tők a szövetkezethez. — A jülius elsejével élet­be lépett új jogszabályok szép jóvőt biztosítanak a lakásépítő szövetkezeteknek — mondja Fantolv István jogtanácsos, a megyei lakás­szövetkezet-titkárságon — van már ilyen építőközösség a Háló utcában, a Dankó Pista utcában is, Makón is számon tartunk egyet, s jó néhány most jutott a szer­veződés-alakulás stádiumó­ba. Még annyit: mi nagyon számítunk a vállalatok se­gítségére is. Ez a forma új lehetőségekkel biztat, amiket ki keli használni az ottho"t teremtök vállalati támoga­tásóra. Simái Mihály Egészségügyi hét Hajdúszoboszlón Egészségügyi hét kezdő­dött kedden Hajdúszobosz­lón. A egészségügyi, keres­kedelmi és konzervipari ve­zetők, szakemberek részvéte­lével megrendezett megnyi­tón rámutattak, a cél a kor­szerű táplálkozásra és öl­tözködésre, általában a he­lyes életmódra nevelés,, az egészségügyi hét rendezvény­sorozatában. A helyi lako­sok és a város üdülő vendé­geinek részvételével kerek­asztal beszélgetést is tarta­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents