Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-14 / 164. szám
4 SZERDA, 1911. JÜLIUS 14. Iskola ólat' közeibon Amikor még nem késő A középiskolai Nevelési Tervben a III—IV. osztályos tanulók egészséges életmódjának kialakításával kapcsolatosan a következő feladatot olvashatja a pedagógus: „Hrc a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a feketekávé túlzott fogyasztása ellen". Jó néhány éve látott már napvilágot a Nevelési Terv, de soha nem volt anynyira aktuális az idézett mondat mint napjainkban. Hogy miért? Elég ahhoz elolvasni az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosító Központjának legutóbb megjelent füzetecskéjét, és azonnal rádöbben az ember a tényekre. Megtudjuk belőle, hogy mi, magyarok a világlistán — Franciaország, Portugália, Olaszország, Svájc és Ausztria után — a nyolcadik helyei állunk, s évi átlagban ,77 liter abszolút szesz jut egy főre. A férfiak 2,2 százaléka, a nők 2,7 százaléka 10 éves kor előtt kezdett alkoholt fogyasztani. Ez a számadat a 11—14 éves korban a férfiaknál 3,8 százalékra emelkedett, a 15—17 éves korban pedig a férfiak 13,2 százaléka, a nők 4,5 százaléka kezd szeszes italt inni. A füzet adatai szerint az alkohol hatására a bűnesetek száma is emelkedett. A jogerősen elítélt fiatalok közül a 14—17 évesek 13,3 százaléka, a 18—19 évesek 29,1 százaléka, a 20—29 évesek 35,7 százaléka Ittasan követte el a bűntettét. A mai idült alkoholisták kétharmada fiatalon szokott rá az italra. Különösen elgondolkoztató a kiadvány azon megállapítása, hogy társadalmunk évi átlagban többet költ szeszes Italokra mint kenyérre, húsra, tejre, gyümölcsre és zöldségfélékre együttvéve. Hogy mi az oka a szeszfogyasztás emelkedésének? Erre számtalan „magyarázat" született. A közismertebbek: „A fiatal az élet megpróbáltatásai elől menekül az alkohol bódulatába", „a gátlástalanság, a mindent megengedés viszi a fiatalokat az alkoholizmusba", „a külföldi rossz hatásokat átveszik fiataljaink" és így tovább. Sajnos, e vitatható értékű magyarázatok mellett azonban nem hangsúlyozzuk kellően azt a fontos tényt, hogy döntően befolyásolja ezen a téren is a gyermek sorsának alakulását a sok és különféleképp ható környezeti és társadalmi tényező, s közülük is legjobban a szülői ház magatartása és ebben a kérdésben vallott nézete és véleménye. (Nem véletlen, hogy a megvizsgált alkoholisták 35 százalékánál a szülők is alkoholisták voltak.) S teljes mértékben egyetérthetünk az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának a füzetben található megállapításával :-„A llegnagyobb probléma ott kezdődik, ahol társadalmilag elfogadott szokássá válik az alkoholfogyasztás, s ahol ehhez egyben még megfelelő erkölcsi szimbólumok is kapcsolódnak". Hazánkban pedig ez félig-meddig — sajnos — így van, s ez a legveszélyesebb. Közismert és már tréfaszámba menő dolog, hogy nálunk „hagyományosan kötelező" az alkoholfogyasztás a családon belüli ünnepek tarka sokaságában. A szilveszteri, húsvéti, pünkösdi stb. összejövetelek meghittségét és sikerét az italkészlet mennyiségével és minőségével mérjük. A disznótori italozás szokásai már legendává nőttek. Kiegészítik ezt a farsangolások, majd a kitüntetések, jutalmazások, nyereségrészesedések összejövetelei. Iszunk ha haláleset van, ha esküvőre mennek a párok. A pohár fenekére nézünk, ha bánat jön, vagy öröm ér, ha vendég érkezik, ha búcsúzik stb. Nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy nálunk a sok évszázados rossz hagyomány nyomán olyan szeszközpontúság- féle alakult ki, amelytől nagyon nehéz ma már megszabadulni. A pedagógus dolga nehéz, ugyanis ilyen körülmények között még a józan gondolkodású szülők közül is sokan vannak, akik engedélyezik gyermeküknek alkohol fogyasztását. Diákjaink gyakran beszámolnak arról, hogy hány üveg bort fogyasztottak el egy-két (szülő által engedélyeeztt) házibulin. Meg a rendőrségtől is érkeznek olykor hírek, hogy fiataljaink néha alaposan a pohár fenekére tudnak nézni, s ilyenkor gyakran túltesznek a felnőtteken. S ami még külön is nehezíti a pedagógus helyzetét: épp az alkoholista szülők nem tartanak kapcsolatot az iskolával. sőt, érzékenységük és esetleg szégyenérzetük révén legtöbbször még a közeledést is visszautasítják. Az iskola minden tőle telhetőt megtesz az alkoholizmus ellen a Nevelési Tervszellemében. A bilológia-, a kémiaórán a tananyaggal kapcsolatosan remek alkalom kínálkozik az alkohol káros hatásának ismertetésére. Az osztályfőnöki órák mind tudományosan, mind érzelmileg alátámaszthatják az alkoholfogyasztás káros hatását. Az iskolai szülői értekezleteken is beszélni lehet e kérdésről s a családlátogatások alkalmával is szóba jöhet. Sokat segíthet az iskolai KISZ-szervezet. S nagyon helyesnek tartjuk művelődésügyi osztályainknak azt a szigorú intézkedését, hogy a diákbálakon, klubdélutánokon, tanulmányi kirándulásokon a tanulók szeszes italt nem fogyaszthatnak. A fentiek azt igazolják, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben az iskola elég sokat vállal magára. A legtöbbet azonban a szülőknek kell tenniök. Mindenekelőtt mutassanak jó példát, mert ez a legfontosabb nevelőerők egyike. Azonkívül: járjanak nyitott szemmel. Tiltsák meg az otthoni baráti találkozókon a szeszfogyasztást, s figyeljék, hogy szabad idejét egészséges szórakozással tölti-e el a tanuló. Befejezésül hadd idézzem az egészségügyi felvilágosító füzetecske egy szakaszát: „A legfontosabb teendő a társadalom minden egyes tagjában, korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül olyan közfelfogást kialakítani, hogy megvetés sújtsa a részegeskedést, a mértéktelen italozást. Ne a kétliterre hitelesítés legyen a dicsőség, hanem a józanság és a racionális értelem." Bánfalvi József Kalózok, sellők és Neptun isten Hol látható egy élő Nep- Bronzos-barna testükön fürtun király, fiatal lányaival, dőruha: a jelenet pedig a a sellőkikel és egy kalózcsa- Fekete-tengerparti úttörőtúpat — kezükben hajlított borban zajlott le, a „N<;pkarddal, az övükben kovás- tun-ünnepség" megnyitóján, puskával, a Fekete Rogerröl szóló dalt dörmögve? Talán egy gyermekszínházban? Amiről most szó kerül, az nem színház — mesterséges nappal és vászonra festett kék tengerrel. A hínárszakállű Neptun térdig érő hínárszakállával, csillogó aranykoronájával kimagaslott a jelenetből. Kezében háromágú szigonyt tartott, s a Kikötnek a martalócók trónra ült. Kürtjele csendet parancsolt. Először ls megValóságos, forró, déli nap kérdezte, hogy a korábban tűzött az égen és a vízen kiadott parancsát végrehajringatózva a partok felé kö- tották-e? Ennek értelmében zeledett egy „hajócska". A a fesztivál napjára mindenfedélzeten táncoló, tőrt és kinek — aki eddig nem tukardot forgató kalózcsapat, dott — meg kellett tanulnia Vastag hajókötéllel megkö- úszni. Rágjuk csak! A szociológusok, pszichológusok és antropológusok véleménye szerint sokféle oka lehet annak, hogy az emberek rászoktak a rágógumira. Az egyik legelterjedtebb vélemény szerint a rágógumi majszolása levezeti az emberben felgyülemlett feszültséget, adott esetben csökkenti az étvágyat. Természetesen a gyerekek leginkább azért rágják, hogy — meglehetsen ízléstelen és egyáltalán nem higiénikus módon — felfújják. Az egyik legnagyobb rágógumigyár, a Goodyear Tire and Rubber Company, kimutatása szerint 1970-ben az Egyesült Államokban rágógumira 172 milliárd lírának megfelelő összeget költöttek. tözött foglyokat — hosszú, zöld hajú sellőket — hoztak magukkal. Partraérés után a kalózák, mint hajdan az igaziak, a gazdag zsákmány„Igen!" — kiáltották egyszerre a választ. • „Rendben van. Később magam akarok meggyőződni nuirtalocok' - —1 a rr:r uralkodoja. „S- most jelentkezzék az, aki megmászta az Aju-Dag hegységet". Mindnyájan jelentkeztek. Nem félt senki A szabadulás Mulatozásuk azonban nem tartott sokáig. Neptun isten kiemelkedett a sósvizű mélységből kísérőivel - >A kemping-kiránduláson Puskin „Szaltán cár történe- akadt-e olyan, aki félt éjjel té"-nek lovagjaival — s el- a tábortűznél aludni?" zavarta a kalózokat, akik Senki sem jelentkezett. „Nem tesszük többé!" kiál- Ezután Neptun átnézte a tással eliszkoltak, mint a panaszokat, majd a bűnöszélvész. Neptun iránti hálá- sötere büntetést szabott kl. jük jeléül a sellők — a kö- Mind a panaszkodás, mind telékektől megszabadulva — a büntetés kiosztás nagyon örömteli, boldog táncot lej- vidám dolog volt. tettek. A közönség - fiúk és iá- ,tTo]ás" a vízben nyok százai — csatlakoztak a tánchoz a víz pereméin. Útonálló 1 — Na megállj, azt hiszed, hogy ha páncélozott járműved van, mint Nixon elnöknek, kifogsz rajtam?! A Neptun - ünnep ség úszóversenyekkel zárult. Olyan komoly versenyszámok is voltak, hogy a stopperóra segítségére volt szükség. De tréfás játék is akadt: úszás közben, a kézben tartott kanálban tojást kellett egyensúlyozni: a tojás szerepét ping-pong labda töltötte be. Ha valaki elejtette a labdát, kiesett a versenyből. A Neptun-fesztivál az Arteki Ifjúsági Üttörő Tábor hagyományai közé tartozik. Érdemes megemlíteni, hogy a gyerekek minden alkalomra maguk írják a szövegkönyvet, önállóan készítik a kosztümöket és maguk alakítják a szerepeket is. Gennadl Szibircsev iMerényletek <• lem és a földön 16. Elítélendő módszerek Charles Bürke Elbrick amerikai nagykövet tehát viszonylag hamar visszanyerte szabadságát. Az érte váltségként szabadon bocsátott tizenöt egykori brazil politikai fogoly mindjárt a Mexikóba való megérkezés után már a repülőtér várócsarnokában az újságírók kérdéseire felelgetett. Különösen egy megviselt arcú, idősebb férfihez intéztek kérdéseket az újságírók. Ez a férfi, Gregorio Bezerra, egyáltalán nem volt ismeretlen a mexikói újságírók előtt sem. Neve régóta szerepelt már a lapokban szinte minden latin-amerikai országban. Bezerra sokrsok éven át Recife brazíliai város népszerű munkásmozgalmi vezetője volt, kommunista városi tanácstag, a népjogok bátor harcosa. A hetvenesztendős férfit 1964-ben zárták börtönbe a brazil katonai diktatúra hatóságai — letartóztatása előtt már a helyi szélsőjobboldali szervezetek egyik fegyveres csoportja vadászott rá és fogta el egy munkáslakásban. A fasiszta banditák kötelet hurkoltak a hyakára, úgy hurcolták végig Recife utcain és adták át súlyos sebesülten, félig eszméletlenül a katonai hatóságoknak. Bezerra röviden válaszolt a mexikói repülö'téren az újságírók kerdeseire. Csak annyit mondott, hogy örül a kiszabadulásának, azonban már most hangsúlyozni kívánja: egyáltalán nem helyesli a diplomatarablások módszerét. Néhány nappal később a párizsi L'Humanitében részletesen meg is magyarázta ezt a félmondatot. „Meg kell mondanom, hogy bár elfogadtam kiszabadításomat, nem helyeslem az efféle, kalandor jellegű, elszigetelt akciókat. Ezek egyáltalán nem mozdítják előbbre a forradalmi folyamatot — sőt éppen ellenkező hatással vannak a fejlődésre. Az efféle kalandorcselekedetek ürügyül szolgálnak arra, hogy még jobban megnehezítsék a brazil nép dolgozóinak diktatúraellenes küzdelmét. Az efféle cselekedetekre hivatkozva a diktatúra megkísérelheti a hazafiak ellen elkövetett iszonyú bűneinek úgynevezett igazolását. Hadd mondjam meg: most is ez történt. A diplomatarabiást és a fogolykiszabadítást a rendőrterror rendkívüli megnövekedése követte" — írta a többi között Gregorio Bezerra. A többi kiszabadult fogoly a mexikói repülőtéren elsősorban arról beszélt, hogy ők tizenöten éppen csak jelképes képviselői a brazíliai börtönökben sínylődő politikai foglyok több ezres tömegének. Volt a kiszabadult politikai foglyok között egy egykori őrmester, a brazil hadseregben működő illegális kommunista pártszervezet tagja. „A börtönben, ahol már elítélt fogolyként tartottak, a legbarbárabb kínzásokat kellett elviselnem, rabtársaimmal együtt, szinte naponta. Minden elképzelnető módszerrel kínoztak bennünket, mindennapos volt például az elektrosokkkezelés" — mondotta a harminckét esztendős férfi, akiről az újságírók azt írták, hogy nyolcvanesztendősnek látszik. Többen is szóvátették a terror fokozódását és akár csak Bezerra, megjegyezték: könnyen lehet, hogy a diktatúra a terror fokozásával felel majd az Elbrick-ügyre és néhány fogoly kényszerű szabadon bocsátására. A szabadon bocsátott foglyok félelme egyáltalán nem volt alaptalan. A rendőrség rendkívül széleskörű nyomozás után nyomára jutott annak a csoportnak, amely Elbrick nagykövetet elrabolta. Ez a társaság a kommunista pártból egy-két esztendővel ezelőtt kivált ultrabaloldali, hol trockista, hol meg maoista eszméket és különböző anarchista jelszavakat terjesztő társaság volt. Egyik vezetőjük Carlos Marighela volt — ez a férfi egy időben a Sao Pauló-i kommunista pártszervezetben tevékenykedett. Néhány héttel az Elbrick-elrablás után, 1969 decemberében a rendőrök nyomára jutottak Marighela búvóhelyének, körülvették a háztömböt, amelynek egyik lakásában bujkált és szabályos hajtóvadászatot rendeztek. Marighelát a nyílt utcán lelőtték. Amikor a bestiális gyilkosság híre külföldre érkezett, újra megszólalt Gregorio Bezerra, egykori kommunista képviselő. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a nép semmiképpen sem bocsátja meg a katonai diktatúrának Marighela meggyilkolását. De hozzátette: „Carlos Marighela már régen nem tartozott a Brazil Kommunista Párt harcosainak sorába — olyan akciókban vett részt, amelyet a diktatúra ellen harcoló kisebb csoportok szerveztek. Nagyon világosan szeretném kifejezni: én nem értettem egyet sem az ő, sem az általa képviselt csoportok harci módszereivel. Nagyon jól tudom, hogy hibái ellenére a reakciós hatalom elleni harcban esett el. De még így is meg kell mondanom, hogy szakadár tevékenységével ártott a brazil forradalmi mozgalomnak és pártunknak". Az igazi forradalmárok figyelmeztetése sajnos nem használt. Az Elbrick-ügyet több diplomatarablás követte. (Következik: Rosszul sikerült üzlet) NAPI KISLEXIKON megyénk számairól Gyakorta beszélünk életünk változásáról, életszínvonalunk alakulásáról. Vajon mit mondanak erről a számok? Hogyan is fejlődik megyénk ipara, a termelés, amely alapja a sokat emlegetett változásoknak. Nézzük meg a statisztikákat az elmúlt negyedévről 1 4 Foglalkoztatottság? A nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók létszáma az első negyedévben két százalékkal, azaz kétezer fővel nőtt. E kis létszámnövekedésnek az az oka, hogy az iparban nem emelkedett a létszám. Az építőiparban ugyanakkor 11, a kereskedelemben dolgozók száma pedig 8 százalékkal emelkedett. Tehát inkább a szolgáltató jellegű iparágakban dolgozók száma növekedett, amely megfelel az intenzív fejlődés sajátosságainak. Egyúttal nőtt a szakmunkások száma is. Az iparban 500-zal, a mezőgazdaságban pedig 300 fővel. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma különben csökkenő tendenciát mutat. Tavaly 2500-zal csökkent az ott dolgozók száma. 4 A termelékenység? A megyében székelő vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly 800 millió forintra rúgott. Vagyis 8 százalékkal több volt, mint 1969ben. Az első negyedévben 9 százalékkal növekedett a megye iparának termelése, és ez a növekedés jelentősen meghaladja az országos átlagot. Ennél is figyelemre méltóbb, hogy ez a növekedés teljes egészében a termelékenység javulásának az eredménye. A minisztériumi iparban például 9 százalékos termelésnövekedés tapasztalható, a foglalkoztatottak száma viszont egy százalékkal csökkent. Vagyis az iparágak nagy részében az egy dolgozóra jutó termelés 10—12 százalékkal növekedett. Mindez szervesen összefügg a IV. ötéves terv célkitűzéseivel, melyek közt első helyen áll a termelékenység növekedése. 4 A keresetek? A termelékenység javulásával nyilván szorosan összefügg a keresetek növekedése is. Az első negyedévben a megye összes dolgozója átlagosan 6 százalékkal többet keresett, mint tavaly, év elején. A keresetek főleg az építőiparban (9 százalék) és a szolgáltató ágázatokban (8 százalék) növekedtek.