Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

VASARNAP. 1971. JÜLIUS 11. ISI óm REFLEXEK Ülünk együtt és tanácskozunk. Sok a felszólaló, és sok a panasz pedig már regen elkongatták a delet, és a gyomor is követeli a jussát. Egy vállalatra csak úgy záporoznak a kritiÜta nyilai. Ott ül az igazgató is. Ül, ül és ideges. Feszeng. Minden gesztusa csupa tiltakozás és méltatlankodás. Nem lenne szép és méltó, ha nevetgélne á dolgon, csak rokonszenvesebb ez a fajta magatartás. Mikor vége a megbeszélésnek, odalépek hozzá, Megkockáztatom, hogy jó lett volna, ha válaszol. De nem, nem ért velem egyet Nincs talán Igazuk a felszólalóknak? Akkor is érdemelnének pár szót. Nem tud tenni semmit a vállalat? A korrekt magyarázat sem hiábavaló. De nem erről van szó. Szépen megmagyarázza. Arról van szó, hogy 6 mér hozzászokott a veréshez, ö mindig olyan helyen dolgozott, ahol bokáig kell járni a közösség haragjában. Ö már nem tud védekezni, érvelni, s intézkedni is alig-alig. ö már úgy van, mint a testi fenyítéshez szokott kisgyerek: a simogató kéz elől is elkapja a fejét. Mindegy is már neki... Elfáradt... Jobban is elnáspágolhatták volna — gondolja magában, és megtér vállalatéhoz. Reflexpályái jók, erősen kiépültek már. Megértem a helyzetét is, csak azt nem: ideges rángás, tiltakozó-védekező mozdulatok helyett miért nem fogott ceruzát; miért nem 'jegyezte fel a sok-sok panaszt? Ez az egy reflexpálya valahogyan megszakadt, vagy ki sem épült benne? ODA ÉS VISSZA Megkapta a szót — és mondja. Már pontosan tudjuk, mi a probléma, mór biztosan sejtjük, hogy mit kell tenni, mert az első öt mondatból felfogta a testület. Bólogatnak is rá a sorokban mindenfelől. Frappáns lenne, ha most beszegné, rátenné a pontot. De nem. Élvezi a sikert, és most visszafelé mondja. Más szórenddel, más állítménnyal, de ugyanazt. És tetszik neki a saját hangja, hát tesz még rá... Húsz perc lett belőle, öt mondatból, mert hiszen újra meg újra azt variálta. Áldott jó türelem! Áldott jó tapintat! Senki sem szólt közbe; egyikünk sem mondta neki: Ember, hát bízz az értelmünkben! És légy tapintatos, ne lopd a drága időnket! Addig csűröd-csavarod azt a kis jót, amit mondtál, hogy elkótyavetyéled az annak kijáró megértést és jóindulatot! ö csak mondta, oda és vissza, míg el nem fáradt. Lehetséges, hogy az ügy pedig, amit így képviselt, csücsül ugyanazon a ponton, ahol elkezdte. Mert hiszen ennyit mór kell tudni: a Jogos és igaz dolgokat, kéréseket nem kell szózuhataggal és az emberek kimerítésével pártfogolni. Sz. Simon István TANULÁS IDŐS KORBAN Dr. Hans-Jürgen Matthies, a magdeburgl Orvosi Akadémia professzora évek óta folyó tudományos kutatómunkájában az ember szellemi tevékenységének mechanikájával foglalkozik. Megállapította, hogy a tanulás „az egész élet folyamán társadalmi és egyéni érdek, amely nincs korhoz kötve". A tanulással együttjéró környezeti impulzus — írta most megjelent tanulmányában — a szellemi mozgékonyság megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezért a munkafolyamatból kilépő, például nyugdíjba menő embereknek olyan új környezeti kapcsolatot kell kiépiteniök, amely tanulásra készteti, sőt kényszeríti őket. Ehhez orvosi és társadalmi segítségre van szükség. A professzor tévesnek tartja azt a feltevést, hogy az ember agya 40 éven túl „foglalt", hogy ezen a koron túl már nincs hely benn* újabb megismerések számára. Többször bebizonyult, hogy az agy tárolókapacitása a halálig nem merül ki. Bár az agy felvevőkészsége az idős korban némileg csökken, ha azonban foglalkaztatják, jelentősen növekedhet. Az idősek biológiai hátránya a fiatalokkal szemben sok esetben kiegyenlítődik azzal a pszichológiai folyamattal, amelyet az érett ítélőkészséggel végzett tanulás eredményez. „Akinek a tanulás életszükséglet, az könnyen tanul" — mondja Matthies professzor és rámutat arra, hogy a modern kor társadalmi követelményei az idős és a tanulásban kevésbé gyakorlott emberektől is megköveteli az ítélőkészségben nélkülözhetetlen képzettséget. A

levelezőlap Harkányból érkezett. Az Országjáró Diákok VI. Országos Találkozójáról, röviden az ÖDOT-ról: „Csuda klassz minden. Az ODOT-sapkával mindenhová ingyen be lehet menni. Ha hazajövök, majd mesélek." A levél írója — 17 esztendős diák — azóta mér hazajött. Kiderült hogy az a „minden" a siklósi vár, néhány baranyai múzeum. S mégis annyi boldogságot okozott: hogy az ország minden részéből összegyűlt középiskolás diókok érdeklődését tudásszomját ilyen módon is megbecsülték. Nekik nem kellett fizetniük azért amiért másoktól — igaz, csak néhány forintot — pénzt kérteik. Az ODOT esztendőnői esztendőre nagyobb sikert arat. Tulajdonképpen egy rendezvénysorozat csúcspontja, megyénként is rendeznek hasonló megmozdulást, amelyeket viszont a városonként. járásonként, iskolánként rendezett országjáró túrák előzik meg. Az ODOT-nak ma már az egész országban híre támadt. És tény, hogy más módokon is egyre több fiatal keresi fel hazánk legszebb tájait, ismerkedik hazájával. Es mégis, a köíelműitban a Politikai Akadémián elhangzott előadásban azt állapították meg, hogy a „szervezett ifjúsági turizmus ma még jelentéktelen az országban". Ez a keserű valóság, őszintén meg kell mondani, hogy az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februárjában hozott állásfoglalását sok helyütt nem értették meg, vagy éppen nem akarják megérteni. Ebben — néhány ifjúságpolitikai kérdésről szólva — a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésében nagy jelentőséget tulajdonítottak az Ifjúsági. turizmusnak. Hangsúlyozottan állapították meg: segíteni kell ezt a mozgalmat. Sajnos, a segítségnek egyelőre csak első jeleit tapasztalhatjuk. Másfél esztendő alatt nem történt annyi, amennyinek történnie kellett volna. Ha a fiatalok azt teszik szóvá, hogy miért olyan nehéz nálunk külföldre utazni, azt szoktuk megkérdezni, nem minden pedagógiai célzat nélkül, hogy vajon jártak-e mondjuk Pé:sett, Egerben, Győrött, Szegeden, a Bükkben, a Mecsekben, és így tovább. Ha viszont a fiatalok el akarnak látogatni hazánk legérdekesebb városaiba, legszebb tájaira, nehézségekkel találják magukat szemben. ÍHRMMI Németh József Krumpliválogató A legfontosabb nehézség: a diákoknak, akiknek leginkább tanácsoljuk az ország megismerését, nincs pénzük, mert nincs keresetük. Közülük elsősorban azok panaszkodnak emiatt leginkább, akiknek szülei nem tartoznak a legnagyobb keresők közé, különben a papa kocsiján könnyű megismerni az országot. Másoknak viszont maguknak kell, illetőleg kellene útnak indulni. A szülők azonban elég kevés pénzt szánhatnak erre a célra. A gyerekek viszont szeretnének mászkálni. Követelőznek? Így is lehetne mondani, de nem erről van szó. Tulajdonképpen olyasmit szeretnének lenni, amit mindenki tanácsol nekik. Csak éppen kevesen segítenek abban, hogy a tanácsot meg is fogadhassák. Lehet, hogy egy felnőtt keresőnek nem nagy pénz az az egykét százas (bár nekik sem kevés), amibe a vonatjegy kerül, de a diáknak, a nem kereső fiataloknak nagyon sok. Annál is inkább, mert ők elalszanak bárhol, s kosztolni sem luxuséttermekre vágynak, hanem megelégszenek olcsóbb megoldásokkal is, tejjel, szalonnával, ilyesmivel. A közlekedési vállalatok azonban a legmerevebben elzárkóznak az elől. hogy újabb kedvezményeket vezessenek be a fiatal országjárók számára. A kulisszák mögötti tárgyalásokon két érv hangzik el. Az egyik: Ilyen kedvezmények vannak, bár csak csoportosan lehet őket igénybe venni, megfelelő szabályok alapján. A másik: a veszteségeket térítse meg a Pénzügyminisztérium a MÁV-nak és más közlekedési válallatoknak, B akkor semmi akadálya sincs a dolognak. A Pénzügyminisztérium azonban erre nem szánhat pénzt. Így hat előrelépés nem történik, bármilyen szomorú is ez. Pénz nélkül hogyan lehetne mozogni? Egyetlen megoldás van. az autóstop. Ez azonban szervezetenül elég veszélyes az autós számára, s kellemetlen a stopposnak. A rendőrség nem jó szemmel nézi. ha valaki kiáll az országútra, hogy kevés pénzzel viszonylag messzire utazzon. Évek óta hangzanak el javaslatok az autóstop megszervezésére. Ugyancsak évekkel ezelőtt jelentették ki a KISZ illetékesei, hogy az autóstoppal az ifjúsági szövetség nem foglalkozik. Rendben van, ezt fogadjuk el. De miért nem foglalkoznak vele mások? Tulajdonképpen azoknak a fiataloknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ők igazán nem okoznak kárt senkinek, ha beülnek egy kocsiba, amiben úgy is van üres hely. Hogy ezer autóstoppos közül akad néhány büntetett előéletű? Jól néznénk ki, ha az önkiszolgáló KÖZÉRT-ben mindenkit megmotoznának, mert az ilyen KÖZÉRT-ben akadnak tolvajok. A megoldás a stopposigazolvány lenne, számmal ellátva, amelyet valakinek ki kellene adnia. Talán az Autóklubnak. Csakhogy az társadalmi szervezet, nincs pénze az ehhez szükséges adminisztrációra. Néhány százezer forinton azonban nem múlhat a dolog. Ügy is az a helyzet, hogy a gazdaságirányítás mai rendszerében, amikor egyre nagyobb becsülete van a forintnak (legalábbis, ha a vállalati igazgatókat, s más vezetőket hallgatja az ember), az elvi egyetértés azért nem válik valódi segítséggé, mert mindenki a forintot nézi. A vendéglátóipar — szállás, étkezés —, éppúgy, mint a közlekedési vállalatok, sót a társadalmi szervek. Hogy egy példát mondjunk: a Volán Vállalat nagyon tetszetős kiadványban, nagyon tetszetős érveléssel világosította fel tavasszal az iskolákat, miként lehet autóbuszt rendelni a kötelező iskolai tanulmányi kirándulásokhoz. Elmagyarázva: kevés az autóbusz, s hogy másnak ls jusson, általában csak egy napra adnak bérbe buszt egy iskolának. Csakhogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egynapos • kirándulás buszköltsége néhány forint híján annyi, mint azelőtt egy kétnaposé volt. Magyarán szólva: a Volán, visszaélve "helyzetével, alaposan megdrágította a diákok tantervében is kötelezővé tett évi egyszeri kirándulást. A

gyakorlatban bebizonyosodott. hogv a vállalatokra nehéz rábízni az ifjúsági turizmus fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. A jó megoldás körvonalai azonban mégis kezdenek kialakulni. Az idén Í3 ezer fiatal nyaral az ország három sátortáborában egy-egy hétig, fejenként száz forintért. A vállalatok utánuk is megkapják, ami őket illeti, de a különbséget az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács fizeti az ifjúságpolitikai alapból. Az elképzelések szerint az ifjúsági kedvezmények rendszerének bővítése ezen az úton történik majd a jövőben. Az állam fizet, hogy a kereset nélküli fiatalok ls részesülhessenek a turizmus áldásaiból, de nem a vállalatoknak, amelyeknek bizony néha feneketlen a zsebe, hanem az ifjúság támogatásával foglalkozó állami szerveknek. Ott gondoskodnak róla, hogy az a pénz jó helyre jusson. És ott továbbra is azért harcolnak, hogy az állásfoglalások, a határozatok végrehajtása ne legyen csupán pénzkérdés. Mert igaz ugyan, hogy nem dúskálnak anyagiakban, de anynyi pénzünk, hogy fiaink és lányaink megismerhessék hazánkat, talán mégis van. Pintér István EZ MEG AZ Fontos Sándor Lány varjakkal A narancsszín elűzi a bogarakat Madarak, denevérek szívesen tanyáznak a kifutópályák közeiében, mert az ívlámpák fénye körül rajzó bogarak és pókok „terített asztalt" jelentenek számukra. Ausztráliai tudósok nemrég vizsgálatokat végeztek egy épülőfélben levő repülőtér közelében, azt vizsgálták, hogy a bogarak és madarak miképpen reagálnak a különböző színű fényre. A vizsgálatok végső célja annak megállapítása. hogy miképpen akadályozható meg a madarak és repülőgépek „összeütközése". A bogarak inváziójának megakadályozására ultraibolya fénycsapdákat állítottak fel; ezek azonban igen költségesek. Kiderítették, hogy a narancssárga szín kevésbé vonzza a bogarakat mint a fehér vagy az ultraibolya — sőt némelykor el is üzi őket. A most megindult újabb kísérletek során arra keresnek választ, hogy miképpen reagálnak a bogarak, ha a fehér fényt narancssárgával cserélik fel? Megállapították, hogy a fehér és a zöld szín vonzza a legerőteljesebben a bogarakat. A fehérje és a hajgyökerek A hajgyökerek elárulják, hogy valakinek a szervezete elegendő fehérjét kap-e, vagy sem. Dr. Róbert G. Orounse, dr. A. J. Bollet és dr. S. Owens az augustai (Georgia. USA) orvosi egyetem munkatársai fejlesztették ki azt az eljárást, amellyel már korai stádiumban is megállapítható a fehérjehiány. A vizsgálatokkal a hajgyökérben levő oldható protein- és a dezoxiribonukleinsav-tartalmat határozzák meg. Egészséges embereknél hajgyökerekként 18,04 mikrogramm protein található, míg fehérjehiány esetében csak 1—8 mikrogramm. A vizsgálat már abban a stádiumban is alkalmazható, amikor a vérvizsgálat még nem mutatja ki a fehérjehiányt