Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

VASÁRNAP. I97t JŰLlüS l IS B\ a m A Magyar Tudományos Akadémián a közelmúltban ért véget az a tanácskozás, amelyen a Tudományos Szövetsegek Nemzetközi Tanácsának (ICSU) vezetősége és bizottságai, a . világ különböző országaiból érkezett tudósok vettek részt. A szervezet, amely tizenhat nemzetközi tudományos szövetséget egyesít magában, és amelyben több mint hatvan ország képviselteti magét legfelsőbb tudományos szerve — így mi az Akadémia — által, természetesen számos más országban is tarthatta volna tanácskozásait. Azt. hogy ezúttal hazánkat választották székhelyül, nemcsak fővárosunk szépségének, jó vendéglátó hírének tulajdoníthatjuk. Elsősorban a magyar tudósok munkájának, tudományos eredményeinknek a megbecsülését olvashatjuk ki ebből, pontosabban szólva azt. hogy a nemzetközi tudományos élet hogyan értékeli eredményeinket, szellemi termékeinket, nemzetközi mérlegen milyen a szellemi munkánk paritása. Talán túlzottnak tarthatná az olvasó ezt a következtetést, ha egyedül a most lezajlott nemzetközi tudományos tanácskozásból vonnánk le. De nem ez az egyetlen nemzetközi tudományos rendezvény hazánkban az idén. Csak ebben az évben tizenegy nemzetközi szervezet tartott, illetve tart nálunk különböző rangú tanácskozást az Akadémiával karöltve. S e rendezvényeknél is többet mond tudományos munkánk értékeléséről a magyar tudosók részvétele a nemzetközi tudományos életben. Az imént lezajlott tanácskozás-csokor rendező szervének, a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsának tavaly választották alelnökévé a magyar akadémikusok sorából Straub F. Brúnó professzort. Mellette még több magyar tudós választott résztvevője a nemzetközi tudományos szervezetek vezető testületeinek, vagy a nemzetközi szervezetek által vállalt valamilyen tudományos munka Irányítója. Hosszú lenne a nevüket ls felsorolni tudósainknak, akiket meghívtak egy-egy külföldi egyetemre vendégprofesszorként, vagy tudományos Intézetbe kutató munkára. Jelenleg ls közel negyven magyar tudós tartózkodik külföldön ilyen minőségben, vagy szakértőként. Közöttük Fónagy Iván már három esztendeje tart előadásokat a Sorbonneron: egy évre hfvta meg nyelvtudósainkat a párizsi egyetem, de már két ízben meghosszabbította vendégprofesszorságát Keresettek matematikusaink, analitikai vegyészeink, talajtani kutatóink. Munkásságuk és tudásuk megbecsülése egyben a hazai tudományos élet és tudománypolitika értékelése ls. Egy nyugatnémet professzor találó elismerését fejezte ki egy beszélgetés során a magyar tudománypolitikának. „Nálunk gyakran csak azt a kutatót becsülik meg. akinek a munkája közvetlen üzleti hasznot hoz. De az ilyen alkalmazott kutatás nem nélkülözheti az alapkutatást. Önöknél jobban megbecsülik az alapkutató munkát és tudást, ezért olyan tudósaik vannak, akiket szívesen meghívunk" — mondta. Anyagi erőnkhöz képest nincs módunk hatalmas gyorsítókat az atommagfizika mammutberendezéseit — építeni, de fizilmsainkat nagyobb országok kísérleti berendezéseinél mindig szívesen látják. De ml a mi hasznunk mindebből? — teheti föl a kérdést a hazai olvasó. A hasznot két „lapon" könyvelhetjük el. Egy közkeletű példából kiindulva: a külföldjáró turista ls mindig lát olyasmit, amit otthon hasznosíthat. Foko-; zottan áll ez a tudományra. amely nem is élhet meg, nem is fejlődhet egyetlen ország kutatóinak „beltenyészeteként", sőt egyetlen tudományág határai közé zártan sem. A tudományos eredmények egymásra épülnek, mint a házban a téglák. A tudomány legfontosabb, nélkülözhetetlen csereeszköze az információ, a hiradás, a tudomásszerzés a többi tudós munkájáról és eredményéről. A tudományos folyóiratok ezreinek hajszálerein keringenek az uj információk a világ tudományos életében. De mire egy ilyen közlemény nyomdafestéket lát, kutatói már jóval tovább haladtak, A legfrissebb értesüléseket szóban lehet szerezni, a nemzetközi tanácskozásokon, a külföldi kutatóutakon, egymás egyetemeire és intézeteibe látogatva. Akkor, amikor még meg sem született az eredmény, csupán az új kutatás iránya, alapelgondolása ismeretes. Ez az elsődleges haszon. A másik haszonnak egy nehezen körülírható szellemi értéket tarthatunk. Tudósaink munkájának nemzetközi megbecsülése hazánkra vet jó fényt egyúttal. Mint elöljáróban mondottuk: szellemi paritásunkat növeli a világban. Büszkék lehetünk rá. Németh Ferenc Demény Ottó FŰZFASÍP Halld a legegyszerűbbet a nem feledhetőt új ágat hajt a fűzfa mindeneknél előbb olajzöld kérge fényes belül nedves síkos két gyűrűt vágj köré és elforgathatod majd nyess belé oválívű körömnyi rést búzd le a könnyű béjat vágd el az ág felét s visszahelyezve ismét a kérget — kész a síp már elfújhatod rajta az első tavaszit ritmustalan de éles és tiszta hangot ad suhan kék víz fölött fényfodros ég alatt Csuka Zoltán A HÉVÍZI TÓNÁL Ne hagyj el engem, ifjúság mosolygó, kék világa, borulj rám, mint a napsugár e szelíd pannon tájra. Ölelj át, mint e gyöngyszinű kerek kis tó, szelíden, s tündérrózsáid nyíljanak szívemben, mint e vizén. Köröskörül, e tó körül csak ifjú arcot látok, ó élet, hintsd el bennem ls örök megújulásod. Nincs, nincs öregség. (alkonyat, s ha egyszer el kell menni, arcomon tudjam akkor ls e bölcs derűt viselni A sírban sincs más, csak [a lét piros, kerengő násza, hiába zúg fel olykor itt Berzsenyi bóreásza. VITA HELYETT BÍRÓSÁGRA.;. Nem a szereplők neve érdekes, hanem az ügy. A nevek cltálása azért ls méltatlan volna, mert olyan emberekről van szó, akik egyaránt sokat tettek a helytörténeti kutatásért, s ráadásul a közöttük támadt per ls a közös érdekű munkából eredt. Vagyis az az érdekes és tanulságos, hogy egy mű és egy bírálat körül per támadt, szabályos bírósági eljárás, megfelelő végzéssel Hosszú időre vissza kellene menni, hogy hasonló példára leljünk. Szerző nagyon-nagyon régen perelt kritikust azért, mert annak véleménye volt. Márpedig a kritikusnak az a dolga, hogy véleményt mondjon, s a szereposztás sem örök és végleges, hiszen máskor meg a szerző bírálja mások munkáját. Történt, hogy dokumentumok gyűjteményét állította össze egy kutató, melvről elismerő szó és észrevétel egyformán elhangzott egy kiadványban. Egyebek között értékes, jelentős vállalkozásnak minősíti a cikkíró a hatalmas terjedelemben, szép kiállításban megjelent köteteket, illetve sorozatot, és örömét fejezi ki a megjelenés, a reprezentatív kiállítású és gazdag anyag fölött. Azt ls megírja, hogy könyv nincsen hiba nélkül — s veszi a bátorságot a „hibakeresésre". Ilyeneket mond a munkáról: hiányoznak a névmagyarázatok .. „ az összeállítók tökéletesen mellőzik a kérdés eddigi szakirodalmát, bibliográfiáit .... a történeti anyagközlés célravezetőbb lett volna, mint a gyakran önkényességbe kényszerülő tárgyi..., hiányoznak az anyagban való eligazodást lehetővé tévő tárgymutatók..., a névmutatók egynek vesznek különböző személyeket, de nem kapcsolnak össze azonos személyt jelölő, megváltozott neveket.. „ újból találkozunk az elhallgatásnak a történetírásban már divatjamúlt gyakorlatával is... Aki publikál annak mindig számítania kell arra, hogy tetsző és nem tetsző, hozzáértő és laikus vélemények egész bokra terem munkája körül. Számítania kell arra is, hogv vita támad. Anélkül beszélek bele az ügybe magam ls. hogy az igazságtevés szándéka megkísértett: volna. A sajtó útján elkövetett rágalmazás magánvádját azonban rendkívül furcsának találom ilyen ügyben. Ml lenne, ha bíróságra szaladna a színész, mert vegyes megítéléssel fogadta uj szerepében a sajtó? A bíróság körülírja végzésének indoklásában — a BTK-ra hivatakozva — a rágalmazás kritériumát: „... rágalmazás bűntettét követi el aki a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel." Idéz egy miniszteri indoklást is a BTK-ból: „...rágalmazó az a tény, amely valósága esetén a sértettet közmegvetésnek teszi ki, avagy büntető vagy fegyelmi eljárást vonna maga után". Azt viszont, hogy a tényállítás alkalmas-e a becsület csorbítására, nem a sértett felfogása szempontjából kell megítélni, hanem a társadalomban kialakult általános megítélés alapján kell eldönteni. Ennek eldöntésénél a bíróság — folytatódik az indoklás — különös figyelmet fordított arra, hogy megtalálja a megfelelő határvonalat a becsület védelme és a vélemény szabad kinyilvánítása között. A szocialista társadalomban a szabad véleménynyilvánításnak különösen nagy jelentősége van. A bíróság megállapítása szerint — a sérelmezett cikket egészében és annak egyes megállapításait külön vizsgálva — a cikk szerzője nem lépte tűi a szocialista társadalomban kialakult szabad véleménynyilvánítás általános kereteit... Ellenkező álláspont elfogadása a szükséges és segítő szellemű bírálatot korlátozná. így szólt a verdikt és nagyon bölcsnek tetszik. Fontosabb azonban két kutató bírósági perpatvaránál az ügy tanulsága. Ne. vezetesen az, hogy Ilyenkor az érveket és az ellenérveket nyílt elvi vitában illik összemérni, nem pedig tárgyalóteremben. Annyi manapság erre a lehetőség és a hely — éppen a szocialista társadalomban érvényes szabad véleménynyilvánítás elvének gyakorlása érdekében —, hogy csodálkozni kell a furcsa és szokatlan variánson. A szokásos és általánosan tisztelt módszerrel az ügy is előbbre jutna, és az azonos feladatokban azonos szorgalommal dolgozó partnerek viszonya is gyümölcsöző maradna. Sz. S. L LEVÉL A PÓKHÁLÓBAN Szávay István Drezda A negyvenhárom éves Andrdssy Lajos sorrendben harmadik kötete nyugtalanságot áraszt. Nemcsak a három híján száz vers többségének hangulata nyugtalan, hanem a szerkesztői szándék is, amivel verseit elrendezi, fejezetbe sorolja. Aki ismeri a szegedi költőt, tanácstalanul áll az olyan fejezetcím előtt, mint a Tűnő idő. A Hitemet elosztom költői programját viszont elfogadja. Mert ráismer Andrássy Lajosra. Ilyenkor a költészet nagy ars poeticáját, Petőfi intelmeit (Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed... a szent fát félretedd) — komolyan veszi: legszemélyesebb lírája sem öncélú, valamilyen általános erkölcsi konzekvenciáig fejlődik. Közéleti szándékú, felelős. „Mert senki sem él: önmagának-élve ... semmi sem lett ingyen, s bolygónkon nincsen véletlen ajándék" (Tölgyfám előtt). A fentemlített nyugtalanság azonban rendre előtűnik: alapérzéssé válik. Keserű szájízzel tér vissza, újra és újra, amitől úgy fanyarodnak el a versek, mint mikor nem-dohányosnak fogai közé nikotin kerül. A Tölgyfám előtt idézett sorai például így folytatódnak: ..Rázd le ágaidról a göncöt, s délcegebben nézz vissza rám ... Mert durvul ám a Játék." Vagy a következő lapon: ..Mégis köszönnöm kell hogy néha élek — csak ne kéne érte élettel fizetni." Mj ez a durvuló játék, minő élet fizet az életért? Az önmagával vívódó ember, a hajszoltság nem ér partot. A meditációban talált látszatcsönd is látszatnyugalom, illúzió. A kötet teli a látszatnyugalom percverseiveL Ettől is bizonyosabb a nyugtalanság. Pedig a hltversek, Andrássy Lajos igazibb önmaga, nem tűntek el. Csak megfogyatkoztak. A Hitemet elosztom ciklusban riadt kisebbségbe vonultak viszsza. Ml ez a hit? Hit a költő és a költészet küldetésében (ölelj hazám), a mozgalomban, a korszaknyitó új eszmékben, a kommunizmusban (Köszöntő halkan). Az elkötelezettség, a kikiabált pártosság teszi direktté ezeket a verseket. Az egyenesen kimondott szó Andrássy költészetének gerendázata, amikor nincs szüksége a nyelv ravasz körüliró-képességére, ha nem kell sztaniolpapirosból díszes cirádákat formálnia. Lehet, egyenes lefutási versei közben az olvasó elvesztegelne finomabb költői kitérőknél — mégis ezek az igazibb Andrássyversek. Meg a kendergyári látogatás tárgyias világa. (Gépek között.) Mi kár, hogy a munkáskörnyezet, a múlt, a pályán elindító is elvétve kap hangot. Nyugtalan kötet a Levél a pók. hálóban., mert tisztázatlan érzelmi köre. Láncszemei közt több erőtlen akad, az erósebbek meg nem érik el egymást. Azért örömmel üdvözöljük a Szépirodalmi Kiadó űj kiadványát, mert. lapjain szegedi költő ü2ent. N. L 1