Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

CSÜTÖRTÖK, 1311, JÜLIUS 29. 3 Szerdán elutazóit hazánkból P. F. Lnmako. a Szovjetunió szinesícm-kobászali minisztere, aki a kormány meghívására ti/ napig tartózkodott hazánkban. Kz. idő alatt 12 üzemben és intézményhez látogatott, többek között felkereste az ajkai timföldgyárai és .iluminiumkohói. az almásfüzitöi timföldgyárat, a Székesfehérvári Könnyűfémművel, valamint a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalatot is. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, dr. Lőrinc Imre, a miniszter első helyettese, és Menyhárt László miniszterhelyettes. valamint J. V. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A repülőtéren P. F. Lomako az MTI munkatársának kérdéseire tájékoztatást adott a magyar—szovjet alumíniumegyezmény megvalósításának eddigi tapasztalatairól, magyarországi benyomásairól és az együttműködés további lehetőségeiről. Elmondotta, hogy a magyar—szovjet alumíniumegyezmény. amely jövőre már tízéves lesz, a szocialista országok közötti ésszerű együttműködés egyik legjobb példája. Mindkét fél azt adta, amire a másiknak szüksége van: Magyarország a nyersanyagot, a Szovjetunió pedig az olcsó vizienergiát. A továbbiakban hangoztatta, hogv a szovjet megrendelők nagyon elégedettek a magyar timföld minőségével és a szállítások időpontjaival. A szovjet miniszter itt-tartózkodása alatt megtekintette alumínium késztermékeinket is, melyekről elmondotta. hogy szépek és praktikusak, különösen az alumínium épületszerkezetek nyerték meg tetszését. Ezekből a Szovjetunió már rendelt a második félévre, a lervek szerint először a moszkvai házak építésénél használják. Ezzel a megrendeléssel tovább bővíthető az együttműködés. hiszen a Szovjetuniónak rendkívül nagv mennvisegű alumínium-épületszerkezetre van szüksége, ezek segítségével ugyanis meggyorsíthatok az ország északkeleti részében folyó építkezések, amelyekhez a közismerten könnyű aluminiumszerkezetekből jóval nagyobb mennyiséget szállíthatnak majd. mint a hagyományos fémekből. Befejezésül elmondotta a szovjet színesfém-kohászati miniszter, hogy igen jó benyomásokkal hagyja el országunkat. Tizenöt évvel ezelőtt már sorra járta alumíniumipari létesítményeinket, így módjában áll felmérni és értékelni az iparág óriási mennyiségi és műszaki fejlődését. Pelersen Péter János külügyminiszter szerdán fogadta H. Helveg Petersen dán kulturális és leszerelésügyi minisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, s közvetlen hangú eszmecserét folytatott vele az országainkat kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. | „Gyermeküket egyedül nei velő anyák". Mostanában j külön rublika jut már réI szűkre mindenféle statisztikában. Jó ez azért is, mert rájövünk: nem is kevesen vannak. De a statisztikai | vizsgálódás még nem elég. Azt is tudni kell róluk, milyen gondokkal. bajokkal küszködnek, arról is el kell gondolkodni minden közösségben: miként kaphatják a legtöbb, leghathatósabb segítséget. Takarmányyyár Nádudvaron Évi 3600 vagon szemcsésített állattápszert készít majd a nádudvari Vörös Csillag Tsz épülő takarmánygyára. A terv szerint 23 közös gazdaságnak biztosítanak szemcsésített takarmányt a gyár felépítése után. Hegesztők dolgoznak a vázszerkezeten. Nem elég a Dunavíz Pécsnek A Duna több mint tíz éve oltja Pécs „szomját". A Mohácsot és a mecsekaljai várost összekötő 40 kilométer hosszú távvezeték sok millió köbméter vizet szállított már a folyóból, s hoz a jövőben is. A gyors ütemben fejlődő város azonban „kinőtte" ezt a segítséget, főleg jó minőségű ivóvízben van hiány. A következő évek gondjainak enyhítésére az Országos Vízügyi Hivatal 153 millió forintot bocsát Pécs rendelkezésére, amelyből a negyedik ötéves terv időszakában új kutakat fúrnak három városkörnyéki vízny erőterü leten. ORGONASÍPOK Szegedi Ruhagyár. Lombos, virágos üzemi parkok, nagy kőépületek között megyek a 7-es varrodába. — özvegy Szántó Lajosnét keresem. A munkateremben sok a nő. Az egyik gép mellett gömbölyű, kerek arcú. szemüveges asszony. Abbahagyja a porköpenyvarrást, az ujjvégek szegését. A művezetői irodába húzódunk egv kis beszélgetésre. — Három éve halt. meg a férjem. Szívtrombózisban. — Az. emlékezést most sem allnatja meg könnvek nélkül. — Akkoriban nagyon sokat sírtam — mondja azj tón —, jó, hogy a többiek olyan nagy szeretettel vettek körül. Hányszor elfutotta szememet a könny munka közben is, nem bírtam, ki kellett jönnöm. Vigasztaltak, segítettek. Néha a munkája is akadozott. de soha senki nem /etette ezt a szemére. S hogy mindannyiszor erőt vett ZOLI ÜDÜLÉSÉ délutánt is, amikor köz.el 100 kilométeres sebességű szél söpört végig a városon, megmozgatva a kiállítási sátorcsarnokokat is, de állták az ostromot, s nem omlottak össze. S még egyet a sátrakról: viszonylag olcsó áron vásárolták, üzemeltetési költségük szinte elenyésző volt, a vásár utan akár a beszerzési áron is el lehet majd adni őket. Vagy ha nem, akkor hasznos dolgokra felhasználni — piaccsarnokkent, raktárként, garazsnak stb. A vidéki városok ipari kiállításai az elmúlt esztendőkben igencsak tarka képet mutattak: keresték a helyüket. Úgy érezzük, hogy a szegedi végre megtalálta önmagát, s a közszükségleti cikkek vásárává, kiállításává vált. Olvan seregszemlévé, amelyen a közszükségleti cikkeket gyártó iparvállalatok. azok kereskedelmi partnerei és a fogyasztóközönség találkozhat egymással. Remélhetően, a megtalált tartalom, vásári profil tovább tisztul, s a szegedi, Csongrád megyei, dél-magyarországi iparvallalatok mellett részt vesznek ezen a vásáron mindazok a hazai nagyvállalatok is. amelyek vezető szerepet töltenek be a közszükségleti cikkek gyártásában. melyeknek hatásuk van mas iparágakra is. Szeged földrajzi helyzete speciális: határmenti város, két ország felé is kisugárzik élete, tevékenysége. Sajátos helyzetünknél fogva nem élhetünk meg intenzív külkapcsolatok nélkül. A kereskedelmi és a termelési kooperáció létfontosságú számunkra. A nemzetközi kapcsolatokban — ha nern is meghatározo. de fontos hézagpótló — szerepet játszik a kishatármenti árucsere-forgalom. A szomszédos Jugoszláviával ezek a kapcsolatok egyre intenzívebbé válnak. Jelzi ezt, hogy 54 jugoszláv iparvállalat — zömmel Szeged jugoszláv testvérvárosának. Szabadkának cégei — jöttek el Szegedre. Nem érdektelen megjegyezni. hogy a vasár alkalmával több mint 1 millió dolláros üzletkötés született, s közel 2 millió dollár értékű vár realizálásra. Nagyon jó lenne, s mi már évek óta óhajtjuk, hogy másik szomszédunk. Románia is — annak határmenti területe. Arad. Temesvár, esetleg Nagyvárad — bekapcsolódna a szegedi ipari vásár vérkeringésébe. A kishatármenti árucsere-forgalomnak doppingoló szerepe lehet a határ mellett húzódó mindkét oldal áruellátásában. Bízunk benne, hogy az elkövetkezendő vásárokon már köszönthetjük a szomszédos testvéri ország. Románia — elsősorban Temes megye, amellyel egyéb vonalon jó a kapcsolatunk — iparvállalatainak, kereskedőinek megjelenését. Köztudott mór. hogy a Gazdasági Bizottság határozata értelmében Szegeden és Pécsett kétévenként lehet ipari vásárt rendezni. Szóbeli egyezkedés történt már e két nagyváros között, s minden valószínűség szerint a pécsiek támogatni fogják Szeged kívánságát, hogy itt a páros esztendőkben rendezzünk ipari vásárt. Ennek egyik apropója eppen az, hogy 1876-ban volt — eddigi írásos bizonyítékaink szerint — az első ipari kiállítás városunkban. S szeretné a vásárrendezöség, s szeretné a városi tanács is, hogy 1976-ban az ipari vásár a centenárium jegyében kerüljön „tető ala". Természetesen a páratlan esztendőkben sem maradna Szeged hasonló program nélkül, hisz ezek a közbülső esztendők kiválóan alkalmasak arra. hogv szakosított termékbemutatókat. kiállításokat rendezzenek a meglevő vasári területen. Most készítik a szegedi ipari vásár következő öt-tíz esztende,jenek tervét, s minden bizonnyal nagyszabású lesz az 1976-os centenáriumi vásár, amelyre nem csupán a két szomszédos ország közeli városainak kiállítóit hívják meg. hanem Szeged több testvérvárosának képviselőit is meginvitálják. Bízunk abban, hogy itt lesznek az odesszaiak, a drezdaiak. a brnoiak. a temesváriak. szabadkaiak. a lódziak, a plovdiviak. TELJFJS FELELŐSSÉGGEL ÁLLÍTJUK. hogv a szegedi ipari vásár megtalálta önmagát, s létjogosultsága van a hazai vásárok sorában, megfelelő időben biztosit fórumot minden második esztendőben a közszükségleti cikkeket gyártó iparvállalatoknak, a kereskedelmi cégeknek és a fogyasztóközönségnek arra, hogy itt találkozzanak egymással, és nemcsak önmaguk. hanem mindannyiunk javára igazítsák munkájukat. Gazdagh István magán, újra nekilátott a munkának, annak nagy oka volt: öt gyerek gondja szakadt rá özvegységében. Halodmagának kellett előteremtenie a ruhát, ennivalói, mindent, amire egy csaladnak szüksége van. — Nincs véletlenül egy kép a gyerekekről? Véletlenül — van. A munkaköpeny zsebéből tárca, abból öt kis arckép kerül elő. Egymás mellé helyezi őket az asztalon. Elképzelem őket életben. igv felsorakozva olyanok lehetnek, mint az orgonasípok. — Margitka, a leggyobb. Harmadik gimnazista. Igaz. csak közepes, de nem is kívánok tőle többet, annyi a teher rajta, ö az én legnagyobb segítségem. — Lali. Most másodéves ipari tanuló. Címfestő lesz. Gabi most végezte a nyolcadik osztályt. Eleven gyerek, sok vele a gondom, legnagyobb. hogy teljesüljön az álma: villanyszerelöipari-tanuló szeretne lenni. Csak ez érdekli, otthon is folyvást ezermesterkedik. Zoli a negyedik az „orgonasípok" között, s legnagyobb öröme, hogy Parádfürdőre mehet a nyáron. A szakszervezet ajándéka ez az üdülés a Szántó családnak. A legkisebb gyerek intézetben van, a testhibás kisfiú csak rövid időket tölt a családnál. Nevelésének gondját a társadalom levette az anva válláról, a betegsége okozta szomorúság tovább sajog benne. Négy gyerek után jár tehát a családi pótlék. Szántóné 1500 forint körül keres a gyárban, ehhez jön az özvegyi nyugdíj és árvaellátás, de így is sokszor támad hézag a családi költségvetésben. Először mindig a legnagyobb fiú kap új öltönyt, kabátot, azután az sorba m egy. | Reggeltől estig nincs megálláFIGYELEM ÉS SEGÍTÉS sa. Ha délelőttös, egy cédulán meghagyja a gyerekeknek. mit kell venni, intézni. Hazaérve a főzés, mosás, takarítás, varrás, s a többi házimunka taposómalmaba kerűi. A gyerekek segítenek ugyan, de évközben tanulniok kell. most meg dolgoznak egy kis nyári zsebpénzért. — Milyen segítséget kap az üzemben? — Míg a legkisebb fiam itthon volt. ingyen adtak neki ebédet a gyári konyháról. Egy adagot, de a többinek is jutott belőle. Aztán meg segélyt is ad a szakszervezet. — Nagyon jól esett a nök napján, hogy külön köszöntöttek — folytatja. — AII. kerülettől kiutaltak 800 forint segélyt. Egy oklevéllel együtt kaptam meg, azt mondták, gyermekeim példás neveléséért. Sajnos az egészségről érdeklődve nem a legjobbakat hullom. — A szivem. Azzal van baj. Biztos a kövérség miatt is. Dagad a lábam, „vizes". Hamar faradok. És „cukrom" is van. — Mi a legnagyobb álma? — Egy lottófónyeremény. Minden héten kitöltünk egy szelvényt. Tudja. nagy a család és a kis házunkat is renoválni kellene. Vigh Ferencné, a ruhagyári szakszervezet nöfelelöse mondja: Felmérésünk szerint 75 egyedülálló édesanya van a gyárban, s közülük 62-nek nincs önálló keresettel rendelkező gyermeke. Legtöbben kétgyerekesek. Intézkedési tervet dolgoztunk ki segítésükre. Határozat született például arról, hogy minden szeptemberben tanszersegélyt kapjanak, ami gyermekenként nem. lehet 150 forintnál kevesebb. Eddig hét asszonyt tudtunk közülük egymüszakos munkára áthelyezni, sajnos kevés az ilyen munkahelyünk. Idén 41 olyan nödolgozó kapott szociális segélyt, aki egymaga gondoskodik családjáról. Simái Mihály Szerencsés szerencsétlenség A Mecseki Szénbánya Vállalat komlói Kossuth-bányájában kedden délután történi — szerencsétlenségében is rendkívül szerencsés — kimenetelű üzemzavar műszakváltás idején következett be. Huszonnyolc kiszállni igyekvő bányásszal a 484 méter mélységben levő nyolcacadik szintről indult a kas felteié. Az eddigi megállapítás szerint a szállítógép dobjainak szétkapcsolása közben a kas, amelyben az emberek helyezkedtek el, elszaladt. Ezt követően a szállitókötél kiszakadt a dobból. Körülbelül 70 méteren sza'badon zuhant a kas, amikor a biztonsági berendezés megállította a 10. szint felett 14 méterre. A szorult helyzetbe jutott embereket még a kasban felkereste az orvos és elsősegélyben részesítette a rászorultakat, Huszonnégyen saját lábukon, kötélen ereszkedtek le az 575 méter mélyben levő tizedik szintre, ahonnan a másik szállítóaknán át jutottak napszintre. Négy bányásznak akik sérülésük miatt nem mozoghattak, hordágyat vittek a kasba, és így eresztették le őket kötélen a tizedik szmtig. ü magyar-szovjet alumíniumegyezmény jó példája az együttműködésnek