Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

6 PÉNTEK, 1971. JÜLIUS 3ft. Az EAK nemzeti ünnepe Szovjet vezetők üdvözlete Szadatnak — Ma összeüt az ASZÚ kongresszusa — Vádemelés Leonyid Brezsnyev. Nyikola.i Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot küldött Anvar Szadatnak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének abból az alkalomból, hogy július 23-án van a forradalom 19. évfordulója. A szovjet vezetők táviralukban kijelentik: „Kétség sem fér ahhoz, hogy Egyiptom népének és más arab országok népeinek az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért, a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtéséért vívott harcát siker kororiáíza majd". „E forradalom győzelme, amely elválaszthatatlanul összefügg az Arab-Kelet kiváló államférfidnak, Gamal Abdel Nasszernak a nevével — fontos határkő a bátor egyiptomi nép dicső történetében." A szovjet vezetők üdvözlő üzenetükben megállapítják. hogy az elmúlt 19 esztendő alatt „létrejött és megerősödött a testvéri barátság és a sokoldalú szoros együttműködés a Szovjetunió és az EAK között". A nemrégiben életbe lépett barátsági és együttműködési szerződés „kiemelkedő helyet tölt be a szovjet—egyiptomi kapcsolatok történetében". • Kairó (MTI. MENA, A főállamügyész közölte, AFP, UPI) hogy huszonkét személy elMa, péntek este a kairói len emelnek vádat, élükön egyetem Nasszer-termében Ali Szabri volt alelnökkel. A kezdi meg munkáját az fő vádpont: hazaárulás. Az Arab Szocialista Unió új államügyész elmondta, hogy nemzeti kongresszusa, amely az összeesküvők ellenezték a 1475 választott és 160 kije- Szuezi-csatorna újbóli meglölt tagból áll. nyitásával kapcsolatos közA megnyitó ülésen nagy- beeső megegyezés tervét, fontosságú beszédet mond ahogyan azt Szadat elnök Anvar Szadat, az EAK elnö- februárban kezdeményezte. ke. Musztafa Abu Zeid Fahmi egyiptomi főállamügyész csütörtök este rádió- és televízióbeszédben Ismertette a Szadat-ellenes államcsínykísérlet részleteit. Szembeszálltak az arab köz. társaságok tervezett államszövetségével. A vádlottak eredetileg közvetlenül a Nasszer elnök halála utáni napra tervezték a puccs végrehajtását. Moszkva Csütörtökön Moszkvában megkezdte munkáját a szovjet—francia gazdasági és műszaki-együttműködési vegyesbizottság 6. ülésszaka. Ezen megvitatják a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok eredményeit és távlatait, valamint a tudmányosműszaki kapcsolatok fejlődését. Saigon A népi erők tüzérsége a két Vietnamot elvalasztó volt demilitarizált övezettől délre a csütörtökre virradó éjszaka is lőtte a saigoni kormánycsapatok és aZ amerikaiak több támaszpontját. B—52-es amerikai óriás bombázók újabb szőnyegbombázásokat hajtottak végre DélVietnam két legészakibb tartományában a szabadságharcosok feltételezett csapatösszevonásai ellen. New York Earl Warren, az Egyesült Államok legfelső bíróságának egykori elnöke a belgrádi nemzetközi iogúszkongresszushoz intézett felhívásában állást foglalt amellett, hogy az NDK-t, az NSZK-t, a Kínai Népköztársaságot, valamint Korea és Vietnam mindkét részét vegyék fel az Egyesült Nemzetek tagállamainak sorába. Warren szerint az említett országok gyors felvétele fontos lépés lenne a világ minden országának közeledéséhez. Űj Delhi India tiltakozott Pakisztánnál légiterének Kasmír térségében történt megsértése miatt. A Nixoii-Mao kézszorítás előtt George F. Kennan kimondja az igazat o A kínai—amerikai tit- tárgyalásokat az Egyesült látozásában. Az United StaZ- kos tárgyalásokról val- Államokkal külügyminiszté- tes News World Report egy lomást tevő harmadik tanú ri szinten, mivel ezt a két (1966-os) cikke azt is elárulKenneth Young veterán ország közötti feszültség eny- ja, hogy tárgyaltak „az amerikai diplomata, aki a hítése felé vezető lépésnek amerikalak sorsáról KínáForeign Affairs 1966 októ- tartja. Varsóban már foly- ban, valamint az Egyesült béri számában megírta: a tatunk ilyen tárgyalásokat Államokban élő külföldi álkövetségi talákozók Varsó- nagyköveti szinten... Ami lampolgárságú kínaiak helyban egváltalán nem afféle a csúcskonferencia lehetősé- zetéről. Jellemző módon az rutinmegbeszélések, hiszen gét illeti, erről nem konzul- Egyesült Államok például a hivatalos tanácskozásnak táltam kormányommal és hozzájárult, hogy azoknak a szünetei is vannak — egy csak személyes nézetemet kínai nemzetiségű atom- és szendvics, egy pohár ital kell mondhatom el. Kína úgy rakétaszakembereknek egy a fáradt partnereknek —, és véli, hogy az új kezdemérésze, akik eddig közreműnéha éppen a szünetek a nyezesnek mindenkeppen az ködtek uz amerikai atomlegtermékenyebbek. „Ezeken Egyesült Államoktól kell ki- fegyver_ es rakétaépítésben, a tárgyalásokon az a légion- indulnia, mivel mi már min- Kínai Népköztársaságba tosabb, hogy hatékonyan dent megtettünk, ami tőlünk utazhasson" biztosítják a kudarcok csök- teUett Az E^esült Alisok De h- miért? Az amen_ kentéset, a szándékok es a azt varja, hogy Kína legyen . . ; • ,r vezető javaslatok tisztázását. Az el- a kezdeményező; ez azt je- ^L™" a nőknek megbízható „kap- entené, hogy engednünk váltak' Megértettek csolótáblája" van, amelyen kell, mi pedig nem enge- l Suoh:n 8 ír keresztül bármikor beszélhet dünk. Az elmúlt száz évben » '^ J^T a pekingi politikai bizottság- túl gyakran engedtünk, ez menő változások történelmi gal Vietnamról, a nukleáris nem fog megismétlődni - súlyából, a szocialista rendleszerelésről, a kapcsolatok nem hátrálunk meg többé szernek a vilagfejlodest megjavításáról — bármelyik senki előtt" — mondta az meghatarozo erejéből, esehpillanatban kívánságuk sze- angol újságírónak Csen Ji. hez igyekeztek hozzaforA lényeg: 1961-ben KíJavaslat Közel-keleti ENSZ-erőkre # Kairó (MTI) A Szovjetunió arról tájékoztatta U Thant ENSZ-fŐtitkárt, hogy — más nagyhatalmak társaságában — kész részt venni az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben —, írja a csütörtöki Al Ahram, a július 13-i szovjet jegyzékre hivatkozva, amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügyminiszter és Vinogradov kairói szovjet nagykövet találkozójának témája volt. Vinogradov találkozott Szadat elnökkel is a nap folyamán. Tájékozott források szerint — írja az AP hírügynökség — ez alkalommal is annak a majdani békefenntartó erőnek az összetételéről és mandátumáról volt szó, amely egy részleges megállapodás esetén elválasztaná egymástól a Sinai-félszigeten állomásozó izraeli és egyiptomi alakulatokat. Anvar Szadat. az Egyesült Arab Köztársaság és az Arab Szocialista Unió elnöke csütörtökön fogadta Borisz Ponomarjovot, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, a szovjet küldöttség vezetőjét, és megbeszélést tartott vele. Készül az Apollo-15 0 Cape Kennedy (Reuter) Az Apollo—15 asztronautái befejezték az intenzív edzéseket. és csütörtökön megkezdték a 12 napos holdutazásukat megelőző pihenési időszakot. Dávid Scott, az űrhajó parancsnoka és társa, James Irwin csütörtökön újból gondosan áttekintette a három holdklrándulást megelőző és követő időszakban elvégzendő feladatainak listáját. A harmadik űrhajós, Alfréd Wordén, a csütörtöki napot szimulátorban töltötte. Mindhárom amerikai űrhajós alapos orvosi vizsgálatokon esett át, s az űrhajózási hivatal orvosai szerint mindhárman kitűnő egészségi állapotnak örvendenek. MENEKÜLÖK A JORDÁN PÁRTJÁN. A Jordániai kormánycsapatok terrorhadjárata nyomán nagyszámú palesztinai gerilla kényszerült Izraeli területre menekülni. Sorsuk — mint ezeknek a Jordán folyó partján elfogott gerilláknak sorsa — bizonytalan rint használhatják ezt az m m érintkezési formát. Jóllehet na már kész volt a legmaa véleménycsere a feszültsé- gasabb szintű találkozóra get nem csökkentette, mégis az Egyesült Államokkal, napvilágra hozta a hivatalos Az alap erre az volt: törekvéseket, megmutatta Varsában kiderült, hogy leazokat a határokat, amelye- het nagyon fontos kérdésekket egyik fél sem léphet át, ben konkrét eredményeket és megakadályozta a kudar- is elérni. Ha a világsajtó elcokat" — írta 1966-ban Ken- múlt években megjelent Kíneth Young. na-cikkeit végigböngész1966 volt a dátum, s ha Szük, jó néhány, a titokban most hirtelen öt esztendőt tartott tárgysorozatú varsói vissza kell lépnünk a Pe- megbeszéléseken született king—Washington-kapcso- megállapodást legyezhetünk latok történetében, ez azért egymás mellé. Nemsokkal a van, mert a tizenhat eszten- varsói aagyltöveti tanácskodos tárgyalásban néha egy zások megkezdése után javaslatra adott felelet eset' leg még egy évtizedig is el tart... 1961-et írtunk. Akkor még volt Kína külügyminisztere, seniki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegyvertársai egyszerre csak elcsendesedett a Tajvan és a partSn'T mmSTfl menti szigetek <Kim°3 és csen Ji marsall Macu) körül Walakult) fe_ nyegetően heves válság. Egy szándékos indiszkréció (egy közé /szftaftó katonát .rtsodorják a „kulturális forradalom" viharai. Csen Ji lása") a hozta: a világ tudomására Myslinieczki-palo1961-ben fogadta a Reuter |aban , megmondták a peangol hírszolgálati iroda klngI küldötteknek, hogy az igazgatóját Walter A. Co- Egyesült Államok nem tále-t. Interjút adott neki, és a mogatná a tajvani aggasbeszélgetésnek volt egy olyan tyán- Csang Kaj-Sek esetlerészlete, amely igazolja Ken- partraszállási terveit... neth Young későbbi megál- már bizonyos, hogy az lapftását az állandó magas 196l-es laoszi válság idején szintű érintkezés lehetőségé- hirtelen megváltozott, élről. Csen Ji ugyanis — kf- csendesedett pekingi hannai—amerikai csúcstalálkozót goknak az a magyarázata, javasolt, igaz, azzal a félté- hogy Varsóban, a tárgyalási tellel, hogy Washington kez- szünetben „egyeztették a két deményezzen ... ország álláspontját", és meg„Kína szívesen folytatna állapodtak a konfliktus kormálni politikájuk távol-keleti vonalát? Ilyesmit gondolni egyet jelentene az imperializmus Lenin-megfogalmazta, mindmáig érvényes jellemzésének teljes tagadásával! A miértre adandó válaszhoz hallgassunk meg újra néhány amerikai véleményt. Elsőnek George F. Kennan 1964-es cikkét (New York Times Magazin) — ebben a nagy tapasztalatú amerikai diplomata kimondta: Washington Peking-politikája idejét múlta. „A nemzetközi küzdőtéren megjelent a legutóbbi 20 esztendő legkecsegtetőbb fejleménye, Mao Ce-tung csoportjának új álláspontja ... Ostobaság lenne ölbetett kézzel ülni, és teljesen figyelmen kívül hagyni a kínai—szovjet konfliktust, és ki nem használni a benne rejlő lehetőségeket" — mondta Kennan. És hallgassunk meg másodikként egy igazán nem békeangyalként fellépő amerikait, Nixon alelnökét, Spiro T. Agnew tavalyi ázsiai körútján éppen Tajvan fölött mondta a repülőgépen őt áhítatosan hallgató újságíróknak: „Nyolcszázmillió kínait nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni..." (Folytatjuk.) Gárdos Miklós íMeténylelek a földön 24. Minden világrészen 1970 áprilisában és májusában is szinte alig volt hét, hogy repülőgép-eltérítésről vagy diplomatarablásról ne adott volna hírt a világsajtó. Egy valószínűleg nem egészen épelméjű zürichi masszőrszalon-tulajdonos (éppen nyomoztak utána kerítés alapos gyanúja miatt) elrabolta és lakásán fogva tartotta dr. Louise Kneissl osztrák konzulátusi tisztviselőnőt. Müller, a diplomatarabló, fantasztikus összeget és szabad elvonulást követelt egész családjával együtt (Franciaországba akart menni) és közölte: lakásán egy fél város felrobbantására elegendő dinamit van. Néhány nap múlva meggondolta magát: szabadon engedte a konzulátusi tisztviselőnőt, s lehajtott fővel nyújtotta kezét megbilincselésre a rendőr-tisztviselőknek. (A dinamitfenyegetésröl kiderült, hogy nem volt igaz.) Áprilisban Hamburgban egy íiatal nő kél revolverlövéssel megölte Roberto Quintanilla bolíviai fökonzult. (Néhány nappal Quintanilla halála után Bolíviában egy baleldali lap megírta, hogy a hamburgi fökonzul egyidőben a titkosszolgálat magas rangú tisztje volt, és a gerillák elleni harcban vezető szerepet játszott — valószínűleg valamelyik gerillaszervezet lőtte le az óvatosan európai állást vállaló tisztet.) Május első napjaiban elrabolták Jonny von Bergen német származású bolíviai üzletembert, a „La Papelera" fémipari vállalat tulajdonosát. Az első jelentések után a latin-amerikai gerillaszervezet tevékenységét elemző szakértők kapcsolatot véltek felfedezni a hamburgi revolverlövések és a Ea Paz-i emberrablás között, A hamburgi nyomozók ugyanis egy Monica Ertl nevű nőt gyanúsítottak a Quintanilla elleni merénylettel: a Latin-Amerikában élő fiatal német nő állítólag kapcsolatban áll azzal a bolíviai gerillacsoporttal, amely még tavaly júliusban két ugyancsak német származású üzletembert rabolt el La Pazban, hogy értük sikerrel követelje tíz politikai fogoly szabadon bocsátását... A hamburgi merénylet után menekülő nő futtában elvesztette parókáját, s utánahajolt: Quintanilla felesége akkor meglátta áz arcát. Amikor az asszonynak megmutatták Monica Ertl fényképét, felismerni vélte. S a két tavalyi bolíviai emberrablás után La Pazban is a német lány után nyomoztak. Akkor is, most is: eredménytelenül. Május első hetében újra irt a Tupamaros-gerillákról is a világsajtó: az alkalom az volt, hogy Londonban „félhivatalosan" közölték: remény van Geoffrey Jackson montevideói nagykövet szabadon bocsátására. (Jacksont január 9én rabolták el a Tupamaros-szervezet tagjai, útban lakásáról a nagykövetség felé.) Az angol kormány szerint sikerült a szabadon bocsátás kérdésében a gerillákkal közvetlen kapcsolatot létesíteni. S május első napjaiban — egy párizsi jelentés kapcsán, amelyben egy magát megnevezni nem akaró kanadai férfi mondotta el, hogy a .Quebeci Felszabadítás! Front" hamarosan újra hallat magáról — újra felelevenítette a világsajtó az 1970-es év kanadai emberrablásainak történetét is. 1970 októberében két férfi csengetett be James Richárd Cross angol kereskedelmi tanácsos lakására. A két férfi revolverrel kényszerílette Crosst, hogy kövesse őket. Ugyancsak két géppisztollyal felfegyverzett ember rabolta el — családja szemeléttára — Pierre Laporte-t, Quebec tartomány munkaügyi miniszterét. (Laporte holttestét — egy héttel elrablása után — egy repülőtéri hangárban, egy szentélygépkocsi ülésére fektetve — találták meg. Jantes Richárd Crosst az emberrablók. szabadon bocsátották. hazatért Angliába ...) A „Quebeci Felszabadítási Front"-ról keveset tudott a világ; még most, a Laporte-gyilkosságban való állítólagos részvétel miatt elfogott és elítélt néhány ember vallomása után sem lehet világosan látni, hogy a csoport (amely nyilván nem egységes, hiszen Cross és Laporte elrablása után a kormányhoz intézett, egymásnak ellentmondó üzeneteket is különböző szervezeti nevekkel írták alá), minő politikai vonalat követ. Annyi bizonyos, hogy a kanadai franciák többsége szélsőségesen nacionalista gondolkodású, a nagy többség bigott katolikus. Féltréfásan. félkomolyan jegyezte meg egy kanadai lap: „Quebecben a francia forradalom a mi századunk derekán még veszélyes eretnekségnek tűnt". Szeparatista tendenciák, elszakadási törekvések mindig is voltak Quebecben — ennek nyilván az is alapot adott, hogy a francia-kanadai társadalom elmaradott, a múlthoz ragaszkodó, főként mezőgazdasági foglalkozású elemei 35—40 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a lakosság többi része... A hamburgi Die Welt kanadai tudósítója írta: „A frankokanadai politikusok mai célja Quebecnek az USA-hoz való csatlakozása, a gazdasági és kulturális önállóság megóvása mellett. Példaképnek tekintik Portoricót, amely az USA-hoz tartozik, de belpolitikailag autonóm. A csatlakozástól gazdasági fellendülést és az alkalmankénti ,fehér négereknek' nevezett kanadai franciák életszínvonalának emelkedését várják ..." Az emberrablások után azonban a szeparatista politikusok is nyilvánosan megtagadtak minden közösséget a „Quebeci Felszabadítási Fronttal" ... * A repülőgép-eltérítések és diplomatarablások történetének csak néhány epizódját villantottuk fel — az elmúlt néhány évben alig akadt hét, hogy a világ valamennyi pontjáról ne jelentettek volna fegyveres repülőgéprablást, vagy diplomaták elleni fellépést. A szereplők skálája végtelenül széles: a guatemalai terrorrendszer ellen fellépő, élet-halálharcot vívó gerilláktól a közönséges bűncselekménnyel joggal megvádolt zürichi masszőrig, arab felszabadítási harcosoktól elmebetegként mar kezelt, megcsalt amerikai férjig terjed. Sokféleképpen ítélték meg ezeket a bűncselekményeket: igyekeztünk a vélemények minden oldaláról idézni. Egy azonban kétségtelen: a politikai harcban, tekintetbe véve természetesen a különböző országok eltérő feltételeit is, a tömegek harca, fellépése (ha kell, akár fegyveres fellépése is) vezethet csak győzelemre kizsákmányolók, imperialisták és ügynökeik ellen. Repülőgép-eltérítés, diplomatarabiás — ez csak jelentéktelen történelmi epizód a felszabadulásért, a népjogokért vívott küzdelemben, még akkor is, ha napjainkban oly gyakran előfordul. (Vége.)