Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

6 PÉNTEK, 1971. JÜLIUS 3ft. Az EAK nemzeti ünnepe Szovjet vezetők üdvözlete Szadatnak — Ma összeüt az ASZÚ kongresszusa — Vádemelés Leonyid Brezsnyev. Nyikola.i Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot küldött Anvar Szadatnak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének abból az alkalom­ból, hogy július 23-án van a forradalom 19. évfordulója. A szovjet vezetők táviralukban kijelentik: „Kétség sem fér ahhoz, hogy Egyiptom népének és más arab országok népeinek az izraeli imperialista agresszió következményei­nek felszámolásáért, a Közel-Kelet igazságos és tartós bé­kéjének megteremtéséért vívott harcát siker kororiáíza majd". „E forradalom győzelme, amely elválaszthatatlanul összefügg az Arab-Kelet kiváló államférfidnak, Gamal Abdel Nasszernak a nevével — fontos határkő a bátor egyiptomi nép dicső történetében." A szovjet vezetők üdvözlő üzenetükben megállapít­ják. hogy az elmúlt 19 esztendő alatt „létrejött és meg­erősödött a testvéri barátság és a sokoldalú szoros együtt­működés a Szovjetunió és az EAK között". A nemrégiben életbe lépett barátsági és együttműködési szerződés „ki­emelkedő helyet tölt be a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok történetében". • Kairó (MTI. MENA, A főállamügyész közölte, AFP, UPI) hogy huszonkét személy el­Ma, péntek este a kairói len emelnek vádat, élükön egyetem Nasszer-termében Ali Szabri volt alelnökkel. A kezdi meg munkáját az fő vádpont: hazaárulás. Az Arab Szocialista Unió új államügyész elmondta, hogy nemzeti kongresszusa, amely az összeesküvők ellenezték a 1475 választott és 160 kije- Szuezi-csatorna újbóli meg­lölt tagból áll. nyitásával kapcsolatos köz­A megnyitó ülésen nagy- beeső megegyezés tervét, fontosságú beszédet mond ahogyan azt Szadat elnök Anvar Szadat, az EAK elnö- februárban kezdeményezte. ke. Musztafa Abu Zeid Fahmi egyiptomi főállamügyész csütörtök este rádió- és tele­vízióbeszédben Ismertette a Szadat-ellenes államcsínykí­sérlet részleteit. Szembeszálltak az arab köz. társaságok tervezett állam­szövetségével. A vádlottak eredetileg közvetlenül a Nasszer elnök halála utáni napra tervezték a puccs vég­rehajtását. Moszkva Csütörtökön Moszkvában megkezdte munkáját a szov­jet—francia gazdasági és műszaki-együttműködési ve­gyesbizottság 6. ülésszaka. Ezen megvitatják a keres­kedelmi-gazdasági kapcso­latok eredményeit és távla­tait, valamint a tudmányos­műszaki kapcsolatok fejlő­dését. Saigon A népi erők tüzérsége a két Vietnamot elvalasztó volt demilitarizált övezettől délre a csütörtökre virradó éjszaka is lőtte a saigoni kormánycsapatok és aZ ame­rikaiak több támaszpontját. B—52-es amerikai óriás bom­bázók újabb szőnyegbombá­zásokat hajtottak végre Dél­Vietnam két legészakibb tar­tományában a szabadsághar­cosok feltételezett csapat­összevonásai ellen. New York Earl Warren, az Egyesült Államok legfelső bíróságá­nak egykori elnöke a belgrá­di nemzetközi iogúszkong­resszushoz intézett felhívásá­ban állást foglalt amellett, hogy az NDK-t, az NSZK-t, a Kínai Népköztársaságot, valamint Korea és Vietnam mindkét részét vegyék fel az Egyesült Nemzetek tag­államainak sorába. Warren szerint az említett országok gyors felvétele fontos lépés lenne a világ minden orszá­gának közeledéséhez. Űj Delhi India tiltakozott Pakisz­tánnál légiterének Kasmír térségében történt megsér­tése miatt. A Nixoii-Mao kézszorítás előtt George F. Kennan kimondja az igazat o A kínai—amerikai tit- tárgyalásokat az Egyesült látozásában. Az United Sta­Z- kos tárgyalásokról val- Államokkal külügyminiszté- tes News World Report egy lomást tevő harmadik tanú ri szinten, mivel ezt a két (1966-os) cikke azt is elárul­Kenneth Young veterán ország közötti feszültség eny- ja, hogy tárgyaltak „az amerikai diplomata, aki a hítése felé vezető lépésnek amerikalak sorsáról Kíná­Foreign Affairs 1966 októ- tartja. Varsóban már foly- ban, valamint az Egyesült béri számában megírta: a tatunk ilyen tárgyalásokat Államokban élő külföldi ál­követségi talákozók Varsó- nagyköveti szinten... Ami lampolgárságú kínaiak hely­ban egváltalán nem afféle a csúcskonferencia lehetősé- zetéről. Jellemző módon az rutinmegbeszélések, hiszen gét illeti, erről nem konzul- Egyesült Államok például a hivatalos tanácskozásnak táltam kormányommal és hozzájárult, hogy azoknak a szünetei is vannak — egy csak személyes nézetemet kínai nemzetiségű atom- és szendvics, egy pohár ital kell mondhatom el. Kína úgy rakétaszakembereknek egy a fáradt partnereknek —, és véli, hogy az új kezdemé­része, akik eddig közremű­néha éppen a szünetek a nyezesnek mindenkeppen az ködtek uz amerikai atom­legtermékenyebbek. „Ezeken Egyesült Államoktól kell ki- fegyver_ es rakétaépítésben, a tárgyalásokon az a légion- indulnia, mivel mi már min- Kínai Népköztársaságba tosabb, hogy hatékonyan dent megtettünk, ami tőlünk utazhasson" biztosítják a kudarcok csök- teUett Az E^esült Alisok De h- miért? Az amen_ kentéset, a szándékok es a azt varja, hogy Kína legyen . . ; • ,r vezető javaslatok tisztázását. Az el- a kezdeményező; ez azt je- ^L™" a nőknek megbízható „kap- entené, hogy engednünk váltak' Megértettek csolótáblája" van, amelyen kell, mi pedig nem enge- l Suoh:n 8 ír keresztül bármikor beszélhet dünk. Az elmúlt száz évben » '^ J^T a pekingi politikai bizottság- túl gyakran engedtünk, ez menő változások történelmi gal Vietnamról, a nukleáris nem fog megismétlődni - súlyából, a szocialista rend­leszerelésről, a kapcsolatok nem hátrálunk meg többé szernek a vilagfejlodest megjavításáról — bármelyik senki előtt" — mondta az meghatarozo erejéből, eseh­pillanatban kívánságuk sze- angol újságírónak Csen Ji. hez igyekeztek hozzafor­A lényeg: 1961-ben Kí­Javaslat Közel-keleti ENSZ-erőkre # Kairó (MTI) A Szovjetunió arról tájé­koztatta U Thant ENSZ-fŐ­titkárt, hogy — más nagy­hatalmak társaságában — kész részt venni az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben —, írja a csütörtöki Al Ahram, a július 13-i szovjet jegyzékre hivatkoz­va, amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügy­miniszter és Vinogradov kairói szovjet nagykövet ta­lálkozójának témája volt. Vinogradov találkozott Szadat elnökkel is a nap folyamán. Tájékozott forrá­sok szerint — írja az AP hírügynökség — ez alka­lommal is annak a majdani békefenntartó erőnek az összetételéről és mandátu­máról volt szó, amely egy részleges megállapodás ese­tén elválasztaná egymástól a Sinai-félszigeten állomá­sozó izraeli és egyiptomi alakulatokat. Anvar Szadat. az Egyesült Arab Köztársaság és az Arab Szocialista Unió elnö­ke csütörtökön fogadta Bo­risz Ponomarjovot, az SZKP Központi Bizottságának tit­kárát, a szovjet küldöttség vezetőjét, és megbeszélést tartott vele. Készül az Apollo-15 0 Cape Kennedy (Reuter) Az Apollo—15 asztronau­tái befejezték az intenzív edzéseket. és csütörtökön megkezdték a 12 napos holdutazásukat megelőző pihenési időszakot. Dávid Scott, az űrhajó pa­rancsnoka és társa, James Irwin csütörtökön újból gondosan áttekintette a há­rom holdklrándulást meg­előző és követő időszakban elvégzendő feladatainak lis­táját. A harmadik űrhajós, Alfréd Wordén, a csütörtö­ki napot szimulátorban töl­tötte. Mindhárom amerikai űr­hajós alapos orvosi vizsgá­latokon esett át, s az űrha­józási hivatal orvosai sze­rint mindhárman kitűnő egészségi állapotnak örven­denek. MENEKÜLÖK A JORDÁN PÁRTJÁN. A Jordániai kormánycsa­patok terrorhadjárata nyomán nagyszámú palesztinai gerilla kényszerült Izraeli területre menekülni. Sorsuk — mint ezeknek a Jordán folyó partján elfogott gerilláknak sorsa — bizonytalan rint használhatják ezt az m m érintkezési formát. Jóllehet na már kész volt a legma­a véleménycsere a feszültsé- gasabb szintű találkozóra get nem csökkentette, mégis az Egyesült Államokkal, napvilágra hozta a hivatalos Az alap erre az volt: törekvéseket, megmutatta Varsában kiderült, hogy le­azokat a határokat, amelye- het nagyon fontos kérdések­ket egyik fél sem léphet át, ben konkrét eredményeket és megakadályozta a kudar- is elérni. Ha a világsajtó el­cokat" — írta 1966-ban Ken- múlt években megjelent Kí­neth Young. na-cikkeit végigböngész­1966 volt a dátum, s ha Szük, jó néhány, a titokban most hirtelen öt esztendőt tartott tárgysorozatú varsói vissza kell lépnünk a Pe- megbeszéléseken született king—Washington-kapcso- megállapodást legyezhetünk latok történetében, ez azért egymás mellé. Nemsokkal a van, mert a tizenhat eszten- varsói aagyltöveti tanácsko­dos tárgyalásban néha egy zások megkezdése után javaslatra adott felelet eset' leg még egy évtizedig is el tart... 1961-et írtunk. Ak­kor még volt Kína külügyminisztere, seniki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegyvertársai egyszerre csak elcsendese­dett a Tajvan és a part­Sn'T mmSTfl menti szigetek <Kim°3 és csen Ji marsall Macu) körül Walakult) fe_ nyegetően heves válság. Egy szándékos indiszkréció (egy közé /szftaftó katonát .rtso­dorják a „kulturális forra­dalom" viharai. Csen Ji lása") a hozta: a világ tudomására Myslinieczki-palo­1961-ben fogadta a Reuter |aban , megmondták a pe­angol hírszolgálati iroda klngI küldötteknek, hogy az igazgatóját Walter A. Co- Egyesült Államok nem tá­le-t. Interjút adott neki, és a mogatná a tajvani aggas­beszélgetésnek volt egy olyan tyán- Csang Kaj-Sek esetle­részlete, amely igazolja Ken- partraszállási terveit... neth Young későbbi megál- már bizonyos, hogy az lapftását az állandó magas 196l-es laoszi válság idején szintű érintkezés lehetőségé- hirtelen megváltozott, él­ről. Csen Ji ugyanis — kf- csendesedett pekingi han­nai—amerikai csúcstalálkozót goknak az a magyarázata, javasolt, igaz, azzal a félté- hogy Varsóban, a tárgyalási tellel, hogy Washington kez- szünetben „egyeztették a két deményezzen ... ország álláspontját", és meg­„Kína szívesen folytatna állapodtak a konfliktus kor­málni politikájuk távol-kele­ti vonalát? Ilyesmit gon­dolni egyet jelentene az imperializmus Lenin-megfo­galmazta, mindmáig érvé­nyes jellemzésének teljes tagadásával! A miértre adandó válaszhoz hallgas­sunk meg újra néhány ame­rikai véleményt. Elsőnek George F. Kennan 1964-es cikkét (New York Times Magazin) — ebben a nagy tapasztalatú amerikai diplo­mata kimondta: Washington Peking-politikája idejét múlta. „A nemzetközi küz­dőtéren megjelent a leg­utóbbi 20 esztendő legke­csegtetőbb fejleménye, Mao Ce-tung csoportjának új ál­láspontja ... Ostobaság len­ne ölbetett kézzel ülni, és teljesen figyelmen kívül hagyni a kínai—szovjet konfliktust, és ki nem hasz­nálni a benne rejlő lehető­ségeket" — mondta Kennan. És hallgassunk meg má­sodikként egy igazán nem békeangyalként fellépő ame­rikait, Nixon alelnökét, Spiro T. Agnew tavalyi ázsiai körútján éppen Taj­van fölött mondta a repülő­gépen őt áhítatosan hallga­tó újságíróknak: „Nyolc­százmillió kínait nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni..." (Folytatjuk.) Gárdos Miklós íMeténylelek a földön 24. Minden világrészen 1970 áprilisában és májusában is szinte alig volt hét, hogy repülőgép-eltérítésről vagy dip­lomatarablásról ne adott volna hírt a világsaj­tó. Egy valószínűleg nem egészen épelméjű zü­richi masszőrszalon-tulajdonos (éppen nyomoz­tak utána kerítés alapos gyanúja miatt) elra­bolta és lakásán fogva tartotta dr. Louise Kneissl osztrák konzulátusi tisztviselőnőt. Mül­ler, a diplomatarabló, fantasztikus összeget és szabad elvonulást követelt egész családjával együtt (Franciaországba akart menni) és közöl­te: lakásán egy fél város felrobbantására ele­gendő dinamit van. Néhány nap múlva meg­gondolta magát: szabadon engedte a konzulátusi tisztviselőnőt, s lehajtott fővel nyújtotta kezét megbilincselésre a rendőr-tisztviselőknek. (A di­namitfenyegetésröl kiderült, hogy nem volt igaz.) Áprilisban Hamburgban egy íiatal nő kél re­volverlövéssel megölte Roberto Quintanilla bo­líviai fökonzult. (Néhány nappal Quintanilla ha­lála után Bolíviában egy baleldali lap megírta, hogy a hamburgi fökonzul egyidőben a titkos­szolgálat magas rangú tisztje volt, és a gerillák elleni harcban vezető szerepet játszott — való­színűleg valamelyik gerillaszervezet lőtte le az óvatosan európai állást vállaló tisztet.) Május első napjaiban elrabolták Jonny von Bergen német származású bolíviai üzletembert, a „La Papelera" fémipari vállalat tulajdonosát. Az első jelentések után a latin-amerikai gerilla­szervezet tevékenységét elemző szakértők kap­csolatot véltek felfedezni a hamburgi revolver­lövések és a Ea Paz-i emberrablás között, A hamburgi nyomozók ugyanis egy Monica Ertl nevű nőt gyanúsítottak a Quintanilla elleni me­rénylettel: a Latin-Amerikában élő fiatal né­met nő állítólag kapcsolatban áll azzal a bolíviai gerillacsoporttal, amely még tavaly júliusban két ugyancsak német származású üzletembert rabolt el La Pazban, hogy értük sikerrel köve­telje tíz politikai fogoly szabadon bocsátását... A hamburgi merénylet után menekülő nő futtá­ban elvesztette parókáját, s utánahajolt: Quin­tanilla felesége akkor meglátta áz arcát. Amikor az asszonynak megmutatták Monica Ertl fény­képét, felismerni vélte. S a két tavalyi bolíviai emberrablás után La Pazban is a német lány után nyomoztak. Akkor is, most is: eredmény­telenül. Május első hetében újra irt a Tupamaros-ge­rillákról is a világsajtó: az alkalom az volt, hogy Londonban „félhivatalosan" közölték: re­mény van Geoffrey Jackson montevideói nagy­követ szabadon bocsátására. (Jacksont január 9­én rabolták el a Tupamaros-szervezet tagjai, út­ban lakásáról a nagykövetség felé.) Az angol kormány szerint sikerült a szabadon bocsátás kérdésében a gerillákkal közvetlen kapcsolatot létesíteni. S május első napjaiban — egy párizsi jelen­tés kapcsán, amelyben egy magát megnevezni nem akaró kanadai férfi mondotta el, hogy a .Quebeci Felszabadítás! Front" hamarosan újra hallat magáról — újra felelevenítette a világ­sajtó az 1970-es év kanadai emberrablásainak történetét is. 1970 októberében két férfi csen­getett be James Richárd Cross angol kereske­delmi tanácsos lakására. A két férfi revolverrel kényszerílette Crosst, hogy kövesse őket. Ugyan­csak két géppisztollyal felfegyverzett ember ra­bolta el — családja szemeléttára — Pierre La­porte-t, Quebec tartomány munkaügyi minisz­terét. (Laporte holttestét — egy héttel elrablása után — egy repülőtéri hangárban, egy szentély­gépkocsi ülésére fektetve — találták meg. Jantes Richárd Crosst az emberrablók. szabadon bo­csátották. hazatért Angliába ...) A „Quebeci Felszabadítási Front"-ról keveset tudott a világ; még most, a Laporte-gyilkosság­ban való állítólagos részvétel miatt elfogott és elítélt néhány ember vallomása után sem lehet világosan látni, hogy a csoport (amely nyilván nem egységes, hiszen Cross és Laporte elrablá­sa után a kormányhoz intézett, egymásnak el­lentmondó üzeneteket is különböző szervezeti nevekkel írták alá), minő politikai vonalat kö­vet. Annyi bizonyos, hogy a kanadai franciák többsége szélsőségesen nacionalista gondolkodá­sú, a nagy többség bigott katolikus. Féltréfásan. félkomolyan jegyezte meg egy kanadai lap: „Quebecben a francia forradalom a mi száza­dunk derekán még veszélyes eretnekségnek tűnt". Szeparatista tendenciák, elszakadási törekvé­sek mindig is voltak Quebecben — ennek nyil­ván az is alapot adott, hogy a francia-kanadai társadalom elmaradott, a múlthoz ragaszkodó, főként mezőgazdasági foglalkozású elemei 35—40 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a lakos­ság többi része... A hamburgi Die Welt kana­dai tudósítója írta: „A frankokanadai politiku­sok mai célja Quebecnek az USA-hoz való csat­lakozása, a gazdasági és kulturális önállóság megóvása mellett. Példaképnek tekintik Porto­ricót, amely az USA-hoz tartozik, de belpoliti­kailag autonóm. A csatlakozástól gazdasági fel­lendülést és az alkalmankénti ,fehér négereknek' nevezett kanadai franciák életszínvonalának emelkedését várják ..." Az emberrablások után azonban a szeparatista politikusok is nyilváno­san megtagadtak minden közösséget a „Quebeci Felszabadítási Fronttal" ... * A repülőgép-eltérítések és diplomatarablások történetének csak néhány epizódját villantottuk fel — az elmúlt néhány évben alig akadt hét, hogy a világ valamennyi pontjáról ne jelentet­tek volna fegyveres repülőgéprablást, vagy dip­lomaták elleni fellépést. A szereplők skálája végtelenül széles: a guatemalai terrorrendszer ellen fellépő, élet-halálharcot vívó gerilláktól a közönséges bűncselekménnyel joggal megvádolt zürichi masszőrig, arab felszabadítási harcosok­tól elmebetegként mar kezelt, megcsalt amerikai férjig terjed. Sokféleképpen ítélték meg ezeket a bűncselek­ményeket: igyekeztünk a vélemények minden ol­daláról idézni. Egy azonban kétségtelen: a poli­tikai harcban, tekintetbe véve természetesen a különböző országok eltérő feltételeit is, a töme­gek harca, fellépése (ha kell, akár fegyveres fel­lépése is) vezethet csak győzelemre kizsákmá­nyolók, imperialisták és ügynökeik ellen. Repü­lőgép-eltérítés, diplomatarabiás — ez csak je­lentéktelen történelmi epizód a felszabadulá­sért, a népjogokért vívott küzdelemben, még ak­kor is, ha napjainkban oly gyakran előfordul. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents