Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

VABAXXAP, I9TL JtlMtS t& 7 SjTs UTÓPIA Ha a tavaszi díszszemléken nem láne-fogabat csikoritó tankok nem alligátor formájú kétéltű rohamlövegek, nem viperaként ágaskodó rakéták, tekintetnél sebesebb, szuperszonikus archeopterfcrek tülekednének dübörögve és dermesztő menetekben. O, ha minden háború úgy kezdődnék, hogy a legfegyelmezettebb kiskatonák az elé isoknak megfelelően végrehajtott „háátra-are!" után kéze "iák a fehér bottal tapogatózó világ <nokat. Hogy .tvezessék óket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain a városainkba sereglett szirénák biztató rivalgasa közben. Ha maid minden haditámaszpont hétvégi kirándulóhely lett, sárga-piros vikendházakkal és fenyólllatú. dúsított levegővel és á vízpart homokjában játszadoznak későbbi városok falahoz sorozott kőművesek, továbbszolgáló technikusok és tőrzsszolgálatot teljesítő mérnökök, statisztikusok. Es aztán letáboroznának négyen-öten is a leforgalmasabb. rsattogö-dörömbölő útkereszteződéseknél, hogy megállíthassák mind a robogó járművekéi amikor egy kisfiú sebesen guruié, tarka labdája után szalad ki a kapu alól Egy novembervégi szürkületben, úgy délután 6 óra körül át nem fogható világtengerek óriás búvárharangjai alól, hegyek gyomrában izzított széntelepek fehérre hevülő energiáiból. vízesések szikra-ívéből hirtelen föllobog majd a megálmodott. másod*!: verőfény az égen. Szalay Ferenc MÉRFÖLDKÖVEK Gavrfl Sahnovics ŐSZINTE BESZÉLGETÉS — Beszéljünk őszintén — ajánlotta az igazgató. — Rajta! — egyeztem bele. — ön korábban mérnökként dolgozott? — Igen. — Meg tudott birkózni a feladatával? — Nem tudtam megbirkózni a feladatommal. — Mi elnézőek voltunk, és részlegvezetőivé neveztük ki, hogy bizonyítson. De ismét adós maradt. Ismét nem tudta kellően ellátni a feladatát — Ismét így volt. — Mi újból a hóna alá nyúltunk. Főmérnökké léptettük elő. Ezt a feladatát sem volt képes ellátni. — Ezt sem — mondtam. — Ideje, hogy megváljunk egymástól. Azt ajánlom, írásban önként mondjon fel a cégiwk, — Beszéljünk őszintén — ajánlottam most már én. — Beszéljünk — felelte az igazgató. — Mérnökként nem végeztem el a feladatomat igaz? — Igaz. — Elnézőek voltak, és kineveztek részlegvezetőnek, igaz? — Tökéletesen igaz — hagyta jóvá az igazgató. — Ismét képtelennek bizonyultam a munkám ellátására, de önök előléptettek főmérnökké — vagy nem így van? — De így, ez az igazság. — Ha ez így van, akkor ajánlom, beszéljünk még őszintébben — mondtam erre én. — Ha eddig jó voltam, akkor miért kellene elmennem éppen most? Van lehetőség még tovább emelkedni a ranglétrán. Halálos csend következett. Én az igazgatót néztem. ű pedig engem. — Igen, igaza van — mondta elgondolkozva az igazgató. — Legyünk következetesek. Az következik, hogy kineveztessem a saját helyettesemmé, műszaki igazgatónak. De figyelmeztetem, hogy ez az utolsó állomás, ettől feljebb már neim iuthat! Oroszból fordította: Slgér Imre Esküvői kép CIPŐ-KRESZ A lábbelifogyasztó nagyközönség mind gyakrabban teszi szóvá az újságok és a panaszkönyvek hasábjain, hogy a cipők élettartama feltűnően megrövidült, és könnyűiparunk jóvoltából általánossá vált a jelszó: „Minden órának leszakítsd cipőjét!" E panaszok nyomán Cipőügyekben Illetékes Hely odanyilatkozott, hogy a hiba nem a lábbeliben van, hanem a fogy asztóközönségben, amely korszerű cipőipari termékeinket nem rendeltetésszerűen használja. Illetékes Hely azt is megállapította, hogy az említett fogyatékosság nem rosszhiszeműségből fakad, hanem tájékozatlanságból. A fogyasztó ugyanis nem tudja, hogyan kell eljárni és meddig lehet elmenni annak, aki honi gyártmányú cipót vásárol. Az emiitett fórum azt is leszögezte, hogy nem. a cipők, hanem a tájékoztatás minőségét kell megjavítani, és munkaközösséget hozott létre, amely kidolgozza a Cipők Rendeltetésszerű Használatának Szabályzatát. azaz a cipő-KRESZT-t. Ez a nagy jelentőségű dokumentum minden bizonnyal leszögezi majd, hogy hazai készítményű cipellőkben tilos: — ballépéseket csinálni, vágy bármely módon félrelépni; — becsületbe, önérzetbe, vagy más egyébbe gázolni; — szívet vagy liliomot tipnani; — sárba taposni a fotográfiát; — pénz. nő, siker és álmok után futni; — csáb- és vítustáncot ropni; — elindulni szép hazánkból; — olajra lépni; — járni az utat, a maeskakőves utat; — végigmenni az ormódi temetőn. Tilos ezekből a cipőkből pezsgőt törkölypálinkát vagy vitriolt inni. Tilos bennük jönni-menni, járni-kélni, lótni-futni, ballagni, battyogni, bandukolni, barangolni, bolyongani, csásákálrü, csúszkálni. csatangolni, csámborogni, esürdöngölni, kajtatni, kószálni, kújtorogni. kuncsorogni, lézengeni, lófrálni, lődörögni, sétífikálni. sertepertélni, settenkedni, somfordálni, sompolyogni, slatytyogni, sündörögni, táncikálni, talpalni, téblábolni, ténferegni, tekeregni, toporogni, taplcsbálni, tüsténkedni: valamint ülni, állni, ölni, halni... Szabad ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor kézbe venrti, megnézni, időnként puha bársony- vagy szórmedarabkával fényesre törölni. Hordani persze csak kivételes, elkerülhetetlen esetekben szabad cipőinket. Ilyenkor is törekedjünk arra, hogy a lábbelik lábainktól és az úttest kövezetétől minél messzebb kerüljenek. Helyes, ha ebben is a fejlett nyugati országok példáját követjük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már divatba vette, hogy cipőjét bőrövéhez erősítve — a derékán hordja. Radványl Barna Temetés Téeszelnökség ZÁRÓJELENTÉS A szakképzett hipochonderek és a „tudós" laikusok a klinikai zárójelentések egy-egy rubrikáját megértik. Ez jutott eszembe, amikor kezembe vettem a most végzett orvosok évkönyvét — egyetemi zárójelentését Jókat nevettem — nem biztos, hogy azon, amin kelL Humor tudor rum amore sine ealória et functió léha — gondolom, csak néhány latin praepositiót, elöljárószót kell érteni a címhez. Ne fordítsuk le a kalória nélküli léha funkciót kérem Szeretettel. maradjon így, „vad" humorként Kétszáz ifjú orvos öt egyetemi évének nagy kóreseteit anélkül is kifürkészhetjük. S hogy vidám volt ez a néhány nehéz esztendő, azt az oktatókar fényképeiről is láthatjuk: csupa mosolygós, fiatal arc a tablón. (A fotók nem vizsgán készültek, viszont tíz évvel ezelőtt.) Minden egyetemi intézet tekintélye a vizsgák közeledtével egyenes arányban nő — a helyiset csak a menzán nem váltoBOtt (Sine ealória.) Az ember azt hinné, csupa vicces dolog történik a vizsgákon, mert amikor azt kérdezte a Petri professzor, a Kisaely professzor, a Szontágh professzor, amikor azt felelték Kulka professzornak.. .1 Na és, a Karády professzor, hahaha! (De csak vizsga után hahaha, minden félórában egy kávéskanállal és csak a delírium silvóüium állapotában.) Nevessük egymást gyerekek! így: A klinika oktatói fontosnak tartották, hogy az életre neveljék a hallgatókat. Egy fogorvosjelölttől megkérdezték: mi az első teendő a beteggel? — Na — biztatja a vizsgáztató —, magyar ember magyar emberre! mit csinál? — Hm ... Hát??? — Hát megkérdezi: ^Rosszul van kedves?" Más, A fogorvos-hallgató a mentőkérdésre adott válasz után ts gyászos helyzetben van. Az adjunktus rákérdez: — Biztos ebben? — Igen, mert az én fogam röntgenképe is ilyen volt és azzal is azt csinálták, amit el-, mondtam. — És hol csinálták azt a marhaságot? — Itt a klinikán ... Az utóvizsgát is ott csinálták Használati utasítás egy tankönyvhöz — amelynek címe: Bőréé Nemi betegségek —: Olvassa! Ne terjesszel A klinikákon a hallgatóknak a vizsgálatkor ki kell kérdezniük a betegeket. Egy hallgató megkérdezi. milyen panaszai vannak a betegnek — ó, kérem — válaszolt szelíden a beteg —, néha infarc tusaim szoktak lenni. Kiderül az évkönyvből, hogy a belgyógyászati tanulmányok fénypontja Varró Vince profeszszor előadásai voltak. Az ulcusról — ezt értjük, hiszen elég sokan gazdagabbak másoknál egy-két gyomorfekéllyel — biztos támpontot kaptak a leendő orvosok: „A fekélybeteg nem a fekélye miatt beteg, hanem a betegsége miatt van fekélye." A májdiagnosztika ismertetésénél Varró tanár úr elmondta, hogy Olaszországban járva megismerte a Menghini-eljárást és a Menghini-tűt. „Ja, kérem, mindenki igyekszik megörökíteni nevét legalább egy tű erejéig." Nagy derültség. Mindenki a varrótűre gondolt... Végső figyelmeztetés a belgyógyászattól: Nemcsak a gyógyszereknek, az orvosoknak is van mellékhatása... A gyermekgyógyászaton egyik adjunktus felejthetetlen recepteket mondott a csecsemők táplálásához. Például: ha a csecsemő üres lisztlevest kap, az olyan, mintha pingponglabdát szopogatna. Kórélettan. Karády professzor úr gyakran hangsúlyozta: a vizsgán nyugodtnak kell lenni, mert aki izgul, az még azt a keveset is elfelejti, amit tud. Közismert, hogy Karády professzor úr meg is tett mindent a nyugalom érdekében, Igen tisztelte például a kabalát. K. K. hallgató a prof. kérésére elmesélte, neki ugyanaz a kabalája, mint az amerikai pilótáknak : vetetlenül hagyja (vizsga napján) az ágyát, jelezve, hogy még visszatér. Most ugyan nem ez történt, mert egy nappal előrehozták a vizsgáját, ezt reggel tudta meg és ... Karády prof. kiment, átüzent a kollégiumba: bontsák meg K. K. hallgató ágyát... így nem lehet vizsgázni! Kulka professzor krisztusi türelméről több történet szól. És íme egy türelme végeszakadtáról. A gyakorlaton egy kérdés a hallgatókhoz, s a hosszú, kínos csöndnek így vetett véget egy medikus: — Most hallottam a nővértől, hogy... A prof. kétségbeesetten pattant fel: — Két hete másról sem beszélek az előadáson és maga most hallja a nővértől! Különben: a jó feleletekre Kulka prof. egy forintot adott... Láng professzor úrtól úgy búcsúztak, hogy ez volt az utolsó évfolyam, amelynek ő tartotta az előadásokat. Hadd idézzük, amit tőle útravalóul kaptak: bármit segíthet is az orvos a beteg állapotán, mindenképpen akarja és próbálja meg visszaadni az emberi méltóságba vetett hitét S végezetül idézzük Hippokratész néhány sorát, amit az évfolyan örök intelemként szánt saját magának: „Nem elég a tudás, a mesterségbeli felkészültség, sok fordul meg az orvos egyéniségén, csak jó ember lehet jó orvos." P. Sz. M.