Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

VA&AS97A2P, t9TL JÜNIUS ti. Ülést tartott a városi tanács (Folytotos az 1. oldalról.) könyvtárak rossz körűimé- letet, melyet a szegedi ta­nyeire hívta fel a figyelmet. nács 1969-ben megkezdett, wznenek társadalmi munkát Nagy István (MÁV) Békete- Tavaly Szegeden már az új a játszóterek es a parkok lep vízhiányát tette szóvá. módszer szerint osztották a epíteséhez A hozzászólásokra adott lakásokat, s hogy jó szem­A számvizsgáló bizottság válaszában Takács János pontok alapján osztották nevében Bézi Ferenc szólalt többek között elmondotta, őket, mutatja, hogy a 678 fel Kérte, hogy vizsgálják hogy az ifjúsági ház ügyé- ítacás közül 375-öt fizikai felül azt a döntést, amely a ben a targyalások jól halad- dolgozók kaptak, s hogy a szegedi kereskedelem irányi- nak. az elképzeléseik között „„ , ,. tását néhány éweL ezelőtt a szerepel játszóutca létreho- lakasok fele 26 even aluh megyei tanácshoz rendelte, zása a Hajnóczy utcában, a fiataloknak jutott. A lakbé­ugvanis a megye kereskedett közvilágításra fordítandó rek rendezésével ebben a mi vállalatai forgalmuknak összeget pedig máris meg- tervidőszakban 324 millió nagyobbik részét Szegeden emelték. f • • . e7 rl ,„k„._ bonyolítják le. s ezzel nincs Dr. Biczó György össze- f0™4 jut . Szegeden lakas­arányban a fejlesztési ala- foglalójában hangsúlyozta, karbantartasra, s ebból az pok szegedi felhasználása, hogy a végrehajtő bizottság összegből 31 milliót remél­Kijelentette, hogy a határo- munkájához a vita igen sok hetőleg már az idén fel­zati javaslat két pontjával értékes javaslatot adott. Vé­nem ért egyet. Hódi István- gül a tanács egy tartózkodás né a tarjáni gondokról be- mellett határozattá emelte a szélt. Tóth Béla a kerületi város negyedik ötéves tervét. A lakásügyi /ogsxabályokról használnak. A rendelettel kapcsolatos vitában Barát József, Nit­singer Gyula és Nemes Jó­zsef szólalt még fel. Dr. Föl­di Gábor válaszolt az el­Az egyes lakásügyi jog- hettek be a lakók. A város hangzottakra, és dr. Biczó szabályok végrehajtásáról negyedik ötéves terve pedig György foglalta össze a na­SÍLWt^ «bb "int 9 ezer új lakás- pirendet. A rendeletet a ta­sal számol. A gyors felfu- nácsűlés egyhangúlag elfo­tás lehetősége a házgyárnak gadta. köszönhető, melynek határ­idő előtti üzembelépéséért ® köszönet jár a DÉLÉP dol­gozóinak es vezetőinek. E tervidőszakban kezdődik a városrekonstrukció is, amely Virág István tanácstag kér­ugvan sok bontással jár, de dései és bejelentései hang­a város jövője szempontjá- zottak el. Az interpellációra bői ez feltetlenül megeri. Az a tanács szakigazgatási szer­új lakásrendelet messzeme- veinek vezetői a törvényes nően figyelembe veszi az előírások szerinti határidőn ... . igénylők szociális helyzetét, belül adnak majd írásbeli sag munkaja, megfelel az el- „ lgazol)a ezze, azt a kiser- vataszt. varasoknak. vitáját dr. Falu György, a jogi és igazgatási bizottság elnöke nyitotta meg. Mint mondotta, a szabályozás a takáskérdést természetesen nem oldja meg, de mivel a társadalmi igazságosság alapján áll, megoldását elő­segíti. A lakásigénylők jogosultságának sorolási rendszere a jelenlegi körütt ménvek között igen .célsze­rű, és mivel ezt kiegészíti a lakásügyi társadalmi bizott­A napirend megtárgyalása után Kovács István, Hajnal László, Miklós Jpzsefné és V i-árásoknak. Dr. Ozvald Imre felszóla- . lásának elején arról szólt, hogy a párt és kormány ama i célkitűzése, hogy a lakás­problémák megoldásában a kőrös teherviselés és az igazságos elosztás váljék < uralkodóvá, találkozott a la­kosság igényével. Szegeden 1 speciális viszonyok alakultak kl: a századforduló előtt épült öreg házak, vizes la­kások. közművesítés nélküli telepek, a lakások karban­tartásának elmulasztása 1945 előtt és után is — okozzák számunkra a súlyos gondo­kat. A felszabadulás utáni tizenkét esztendőben mind­össze 1214 új lakás épült. 1957-től már felgyorsult az építkezés üteme, s 1970-ig 12 ezer 626 úi lakásba költöz­Magyar delegáció utazott a finn szakszervezeti kongresszusra Gáspár Sándornak, a SZOT folytattak a szakszervezeti főtitkárának vezetésével mozgalom időszerű kérdé­szombaton szakszervezeti seiről. (MTI) küldöttség utazott Helsinki- ^^^^^^^^^^^^^^^^ be, a finn szákszervezetek , június 29-én kezdődő X. i kongresszusára. A küldöttsé- Hétfőn CS kedden get a Ferihegyi repülőtéren a SZOT titkárságának tag­jai búcsúztatták. A delegáció a szovjet szakszervezetek Központi I Tanácsának meghívására út­ját Moszkvában megszakí­totta. ahol a két szakszer­vezet vezetői megbeszélést wr Oszibarackexport Szüretelik az öszi fokhagymát A sxatymazi tájkörzetben GAROFRUCT Vállalat ->z­a legkoraibb őszi barackfaj- vetítésével szombaton, teg­tát szedik, amit általában nap kezdődött a nyugati or­hazai piacokra szoktak szál- szágokba irányuló export, litani, csak a később érőket Osztrák Békekölcsön­sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár június 28-án és 29-én, hétfőn és kedden Budapes­ten, az Utasellátó Vállalat Arany János utcai kulturális termében rendezi a 2., a 3. és a 4. Békekölcsön 1971. első fél évi sorsolását. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből össze­sen 1 999 550 kötvényre 175,7 millió forintot sorsolnak ki nyeremény es törlesztés for­májában. A kihúzott kötvé­nyek beváltása július 6-án kezdődik. (MTI) — Tudja mit, kislány, hi­vassa csak újból az édes­anyját. Majd én beszélek vele, megmondom én, amit maga nem mer! Olyan gyö­nyörű kisfia lesz magának, hogy csak na! Vagy inkább lányt szeretne? — Az orvos amolyan doktor bácsis mo­sollyal mondja a lánynak: — Na, persze, elsősorban magának kell határozta. — Még nem vagyok ti­zennyolc éves, és az apám ... Az apám agyoncsap ... — Ha eddig nem csapta agyon ... — szalad ki az or­vos száján. — Na, de kislá­nyom, ezt nem szokták az apukák megtenni. Nem mon­dom, egy kitűnő érettségivel inkább dicsekedne, mint egy „koraszülött" unokával, de hát.. ., nézze, amiért ma­gát az édesanyja idehozta, hát én megmondom, azt kö­zülünk egyik orvos se csi­nálja szívesen. De bízza csak rám! Majd én elrendezem. A kli­nikáról távirat ment az „MÁSRA ESKÜDTEM. jak, A magzat elmúlt négy hónapos, értse meg: él! Nézze, ekkora márt' — Az asszony nem tatja könnyei­től a papíron formálódó ba­bafejet. — Ezt a szégyent, ezt a szégyent, belepusztulok! Az orvos becsukja az aj­tót. Fél óra múlva: „Most menjen a lányához! öt hó­nap múlva jöjjenek hozzám. Kelthetnek éjjel, jöhetnek nappal, hétköznap, vasárnap. Na, induljon!** A napok egyformák a kli­nikán. Ma kezdődik a kilen­cedik. Vizit. Megállnak, né­zik a lázlapot. — Ja, sófejtöltés Hát jó... — Tovább mennek. A bete­gek ágyánál hosszasan időz­nek. A fiatal lány szive gyor­sabban ver: Ma, hát akkor ma. Hát mégis? Tizedik nap: „Nem! Nem akarom!" — Tessék? — állnak meg mellette is. — Nem? Akkor lehet hazamenni. Haza? Hol van az otthon? anyának. — Megvan? Doktor úr, megtörtént? — Megvan. A gyerek. Nézze, asszonyom ... — Doktor úr, én azért hoztam ide azt a..., azt a lányt, hogy elvegyék a gye­reket. Azt mondták, meg­lesz. így én nem viszem visz­sza! Minek mondták akkor, hogy... — Nyugodjék meg, asszo­nyom. Nővérke, kávét kér­nék es szódavizet. — Engem nem érdekel a kávéja! Gondolom, nem azért hivatott ide. Azt hit­tem, mindenen túl vagyunk! — s az asszony — alig pár hete még elegáns, büszke, szemrevaló, negyvenes asz­szony volt, most megtört, megöregedett, sarokba szorí­tott anya — hisztérikus sí­rásban tör ki. Az orvos is közeláll ahhoz, hogy kifa­kadjon. Legszívesebben kia­bálna. Mit képzelnek, kicso­da ő, minek van ő itt a kli­nikán. De nem teheti: meg kell érteni, valakinek meg kell már érteni ezt az ösz­szetört asszonyt. — Kérem, én nem arra esküdtem fel, hogy gyilkol­A VILÁG ELLENÉRE exportálják. Osztrák keres­kedelmi szakemberek — akik régebben csak Olaszor­szágtól vásárolták az illatos gyümölcsöt — „kóstolót", mintaküldeményt kértek Szatymazról, és olyan ízle­tesnek találták, hogy a ko­rai áruból több vagonnal kértek. Az elsö szállítmány szombaton, tegnap indult el hűtővagonban Ausztriába, ahová úgv érkezik meg, hogy hétfőn reggel már az üzletekben árusítják. Az idén ugyancsak új exportcikkünk a nyári szü­retelésú fokhagyma. Hagyo­mányosan tavasszal ültetik a fűszernövényt, és csak ősz­szel kerülhet a fogyasztók­hoz. A hazai, valamint a vi­lágpiacon azonban növekszik ar érdeklődés a már nvár elején fogyasztható, friss fűszernövény után. Ennek dugvánvait még az ősszel tűzdelték földbe a gazdasá­gok. most pedig már sze­•dik. többek között a forrás­kúti Haladás Termelőszö­vetkeretben js. A Csongrád megyei Mező­gazdasági Termékértékesitó Szövetkezeti Köizös Váltatat mintegy negyven vagon fel vásárlására számit az elkö­űtüuuó heeekben. A ­Képviselői beszámoló Kisteleken Tegnap, szombaton dél­után Kistelekre latogatott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság tit­kára, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első tit­kára, és dr. Antalffy György, a nagyközség országgyűlési képviselője. Társaságukban volt dr. Kovács József, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára és dr. Ábrahám Antal, a Csongrád megyei tanács já­rási hivatalának vezetője. A vendégeket a községi pártbizottság székházában Mesits Zoltán, a községi pártbizottság titkára. Har­math István, a községi ta­nács elnöke, Busa Vilmo6, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke, Osko Imre, a körzeti afész igazgató-elnö­ke, s többen mások, a köz­g eíaíaaBBEBak fogadták, majd több idősze­rű kérdésről beszélgettek. Ezután a zsúfolásig meg­telt művelődési otthonban dr. Antalffy György tartott képviselői beszámolót vá­lasztóinak. s számolt be az országgyűlés legutóbbi, nyá­ri ülésszakának kétnapos munkájáról. Hangsúlyozta — egyebek között — a négy év­re szóló kormányprogram jelentőségét. Ezt elemezve emelte ki oeszedében, hogy a nagy távlatokat nyitó kor­mányprogramban négy ge­neráció munkája, akarata, célja és jövője találkozik. Ennek kapcsán tért ki az országgyűlési képviselő a közéletünket átható és a munkahelyeken is érvénye­sülő szocialista demokratiz­mus további fejlődésére. Szólt a közhasznú beruhá­zási programokról, azok idő­beni megvalósításának szük­ségességéről. Komócsin Zoltán. mint Kistelek korábbi képviselő­je- köszönésnél mondott azért a támogatásért, amelyben a község választópolgárai ré­szesítették e munkájában. S egyben megragadta az alkal­mat, hogy a nyomdokaiba lépett képviselőtársát, dr, Antalffy Györgyöt mint köz­életi férfiút, és mint kom­munista egyetemi tanárt is bemutassa a község lakossá­gának. Ezt követően idősze­rű külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a hallgatóságot. Győri Imre felszólalásában az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának köszöne­tét tolmácsolta Komócsin Zoltánnak azért az áldoza­tos munkájáért, amelyet mint a megye országgyűlé­si képviselője hosszú időn át kifejtett, Csongrád me­gye előrehaladásáért, fejlő­déséért. Komócsin Zoltán most Miskolc képviselője. A képviselői beszámolot, a felszólalasokat nagy tet­széssel fogadtak a résztve­vők. A gyűlés Mesits Zol­tán zarszavaval ért raéget. A baba rugdos. Ilyenkor a lány elmosolyodik, átszellemülten simogatja a hasát. Szép, ti­zenhét éves kislány, szinte gyerek még. És anya — az egész világ ellenére. — Ide hallgass, te tak­nyos! — szólal meg egy ősz hajú asszony a kettes ágyon. — Én ls agyon csapnálak, ha a lányom lennél. Agyon én, a hétszázát! De holnap engem eleresztenek, hallhat­tad. Eljöhetsz hozzám, míg észre jön anyád, vagy lesz veled valami. Még ilyet! Ki­lenc gyerekem volt, egyet se akartam soha eltenni, pedig volt a faluban egy ügyes bábaasszony. A fene a dol­gotokat, az a poronty iga­zán nem tehet semmiről. A lány csak néz, elkereke­dett szemmel. Hat hete, mi­óta megtudták a valót, a po­kol legmélyebb bugyrában él — emberi szó ott nem vert visszhangot. — Az..., az jó lenne ... — dadog. — De ma jön az anyám ... Hívatták. Az anyja nem tud szólni hozzá. Csak ül az ágya szé­lén és zokog. Sófeltöltés. A magzat el­hal az anyaméhben, és a szervezet injekciókkal meg­indított szüléssel szabadul meg tőle. Értelmetlen szen­vedés. Az orvos, a szülész­nő undorodik tőle, a leg­visszataszítóbb munka- a pá­lyán. Lányanyáknál indokolt esetben és meghatározott időn belül a törvény megengedi ezt az eljárást. A lány anyja csak ül és zokog. — A Klári..., a Klári ki­pofázta. Ilyen bolondot, kis­lányom, mint te! Még el­mondod a barátnődnek! Ne­kem szóltál volna időben. Most már beszélnek. Hogy ezért voltál rosszul torna­órán, meg minden. Mindenki hallja a kórte­remben. Nem szólnak. — Tetszik látni, hat ak­kor meg eppen—-'. — kap najta -a kastae*. — Még nem biztosak ben­ne, csak suttogják. Még mindent vissza lehet csi­nálni. — A Feri ..., az is meg­mondta az anyjának. — A Feri? Apad neki­ment, felpofozta. Ott volt egyik este, azt mondta, ho­va tettünk téged. Hogy­hogy nem szóltunk neki? És hogy ez kettőtők dolga, és nem engedi, mert... — Hát ez az! — vág bele izgatottan egy fiatal asz­szonyka. — Az ő dolguk. Rájuk kell bízni. Hát elve­szi a fiú, nem? — Még szép — csattan fel az asszony —. nyáron mindenhogy esküvő lett volna. — Megáll az eszam! — kiabál a fiatalasszony A többiek csitítják. Veszélyez­tetett terhes — e2er gyógy­szerrel, gondos kezeléssel is nehezen tudják tartóztatni kisbabáját. Igazán nem len­ne szabad felizgatnia magát. Az idős asszony — a 2-es ágyról — kikíséri a fiatal nőt, ne törődjön ő most más­sal, csak a bébi nyugalmá­val. S hogy visszajön az ősz asszony, átveszi a szót: — Nagy baj van? Hát nagy. Látjuk. De miért akar nagyobb bajt csinálni? — Könnyű a más dolgá­ban ... ! Én is szívesen hoz­zászólnék, ha a maga lányá­ról lenne szó! — Amit mond. sértő. Ahogy mondja, nem. Mondja? Rebegi, suttogja — Nekem- kilenc ... — Mond­FEHERBEN ta már ESKÜDNI? — vagbe­____________ le az asz­szony, alig hallhatóan, ke­serűen. — A fiú Pesten dol­gozik, jól keres, de taknyo­sok ezek, mit csinálnak egy gyerekkel? Ez a lány volt a büszkeségem! Okos is, szép is, láthatják, most is szép, pedig mennyit szenved. Min­dent megadtam neki, és most. kisül a szemem miatta! Min­den hiába volt, tönkretett. Szavak. Érzések. Gondok. Igazságok és féligazságok. Nekünk nem szakadék, ő úgy érzi. a szélén álL A lá­nya megesett lány lett, s ót elvakítja a szégyen. Pedig szereti, jó ég, mennyire sze­reti — de eszét vette a ke­serűség. Akinek lánya van. talán megérti. Nem beszél itt senki embertelenségről — pedig egyszerűbb a szót ki­mondani, mint tartalmát vé­gig gondolni. — Csak sose legyen lá­nyod, csak sose szülj leányt! — néz gyerekére. Az a keze után nyúl, az anyai kéz után, amely de sokszor si­mogatta, amely nem fogta elég szorosan, s amely el akarta engedni, amikor a legnagyobb szüksége len­ne rá. Az anyai kez nem tér kl kapaszkodó gyereke elöl. Szi­várvány. Halvány, bátorta­lan szivárvány. — Megöl az apád, megöl te ostoba, ha így hazavisz­lek! És lesz képed fehérbei esküdni? Két nővér is segit nekik összecsomagolni. , E-Szőke Maria,

Next

/
Thumbnails
Contents