Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-26 / 149. szám

SZOMBAT, 1871. JÜNIUS 28. 3 Összefogás mar van, kemping még nincs Szeged előtt a Tisza hul­lámterén építkezni csupán a puszta talajra sosem volt közel a komping megnyitá- valy a folyó sze- sának kitűzött ideje, s még ameddig az ér. Valahol va- gatója. Az új kemping léte­iami mégsincs rendben, mert sitéséről a tar.ácskiváso'k la­célszerű. hiszen szélyes áradásaival rendsze- minden a feie tetején áll, rint minden évben kiszalad pedig a dolgozók túlóráznak beruházó ér, a. kivitelező vál­auguszt' istoi októberig tartottak. Együttműködési megállapodás is született a a védőtöltések lábáig. Erre is eleget, a megállapításra akkor is rá Bárdos Miklós, aki jelen­lehetett volna jönni, amikor leg egy időben igazgatja a annak idején az újszegedi partfürdő szomszédságában lalat között. A szorító körülményeket nézve arra a következtetésre kommunális, valamint a vá- lehet jutni, hogy az új kpm­rosgazdálkodási vállalatot, ping megálmodása, találga­súlyos milliókért kempinget arról tájékoztatott, hogy ők tása sokkalta tovább tartott, létesítettek a hazai és kül- 5 millió forint értékű mun- mint amennyi jdőt a felépí­tesére szántak. A csigalassú-földi vendégek szállásául. A kára vállalkoztak, amelyet tavalyi hosszan tartó árvíz fél év alatt kifogástalanul tényleg meggyőzött minden kételkedőt abban, hogy a teljesítettek volna. A telezési tervet azonban ez év kemping Ságot a gondolkodásban, s a kivi- tűzoltómunkát most az új létrehozásában nem betonlábakra emelt március 31-én kapták kéz- aligha lehet megmagyarázni hez a Szegedi Tervező Vál- a majd ice érkező vendé­lalattó', amely szintén fe- geknek. akik ugvan beköl­sziieít tempóval dolgozott, főzhetnek szobáikba, de az Ez a terv arra a geodéziai épületen túl még mindig ott felmérésre épült, amelyet a lesznek — és sokáig — az szegedi Idegenforgalmi Hiva- építők. Ilyenformán a ven­tal keszittetett, s mint utó- dégekre lesz bízva, hogy ki­__ lag kiderült, ez a munka ki milyen szájízzel távozik talán nem könnyű, hogy hibás, rossz volt. Ezt hang- az első osztályúnak hirdetett. kempingnek nincs jó hely; a hullámtéren, ott kell Hagy­ni az eddig emelt épületeket, és máshol kell keresni meg­felelőbb területet. Ha jól körülnézünk köz­vetlenül a város falain kí­vül, ez a helykeresés egyál­minden együtt legyen; er­súlyozta most Bárdos Mik­dőség, víz, s közművesítésre los- valamint Pataki Gábor, olyan lehetőség. amelynek kihasználása nem kerül sok­ba. Erre a célra találtak egy keskeny erdősávot az Iza­bella-hídtól balra, a körtöl­tésen kívül, meglehetősen el­hanyagolt környezetben. Víz nincs, majd bevezetik, a földgázt talán be lehet ve­zetni az E—5-ös útnak ezen U a szakaszán; csatomázás nincs egy szál sem, a vil­lanyt is oda kell vezetni. Bevezető útról is egyidőben kell gondoskodni a kem­ping épületeinek, kiszolgáló helyiségeinek építésével. A kemping gazdája a sze­gedi Idegenforgalmi Hivatal, aki az építkezés lebonyolí­tásával megbízta a városi Beruházási Vállalatot. A fő kivitelező a Kommunális Üzem. alvállalkozó a DÁV, a Vízmüvek és Fürdők és a Városgazdálkodási Vállalat. Az építkezés helyén a kés­lekedést látszatra nem le­het megállapítani, hiszen akkora az erők összefogása, mintha egy óriási, sokmil­liós beruházásról lenne szó. Mindössze pedig 8 és fél millió forint a „takaró", ad­dig lehet nyújtózkodni, a Beruházási Vállalat igaz­es mar a nyárra kiadott kempingből. L. F. TURIZMUS. Figyeled, mér ennek ts va,n utánfutója Nyeremény: Zsiguli Rendkívüli sorsolások A totó-lottó játék nyári A program szerint a nyá­terveit ismertette pénteki ri hónapokban rendkívüli sajtótájékoztatóján Szohár jutalomsorsolást rendeznek Ferenc, a Sporfogadási es Lottó Igazgatóság vezetője. il helyiipar problémái a szakszervezet napiremijén A jövő év végéig szóló A szakszervezet olyan tanfo­munkaprogramjárói targyalt lyamok indítását szorgal­pénteki ülésén a Helyiipari mazza, amelyek az IKV dől­és Városgazdasagi Dolgozók gozói számára több szakma Szakszervezetének Központi elsajátítását teszik lehetővé. Vezetősége. Mód van arra, hogy a több A szakszervezet a követ- szakmával rendelkezők az kező másfel évben sorra na- átlagosnál magasabb bert pirendre túzi a helyiipar kapjanak, legegotőbb problémáit. Min­denekelőtt az előfieztéses lottószelvé­nyek tulajdonosai között; júniusban, júliusban és au­gusztusban egy-egv Zsiguli személygépkocsi lesz a kü­lön sorsolás főnyereménye. A nyári Totó Kupa sorozat­tal egv időben a totóban jú­lius 4.—augusztus 15-e kö­zött „Szerencsés vadászat" címmel hirdetnek pályáza­tot a vadászati világkiállítás alkalmából. Az a totózó, aki hét hét alatt a totószelvé­nyek hátoldalán feltüntetett vadászfigurákból tízet össze­gyűjt és beküld az igazgató­ságnak, ugyancsak jutalom­sorsoláson vesz részt. A fő­nyeremény: társasutazási utalvány a müncheni olim­piára. Kinézek az ablakon, gó­lyát látok. Jön utána még egy. De jó a gólyának! Ki­tartja a szárnyát, meg se rebben, mégis röpül. Jobban megnézem, az egyik mégse gólya. Vitorlázó. Fellegekben járó lélek ­vesztőnek hittem mindig a vitorlázó repülőt. Most, hogy a kíváncsiság a gólya után kihozott a bajai út mellé, most se látom másnak. Még becsületes kereke sincsen, hogy egyenesen állni tudjon. Billen jobbra, billen balra, ha nem tartják. Nézem azo­kat is, akik kitolják a han­gárból, egyikeit a másik után, beállítják az indulási helyen, beleülnek. később visszatérnek. Ügy látszik, azok bíznak benne, és sze­retik. Hajt a kí­váncsi­ság, be­kéredzkedem az egyikbe. Először csak attól félek, hogy nem engednek, mert „szektán" kívüli vagyok, de jobban megijedek, amikor azt mondjak: tessék paran­csolni! Fölnézek az égre, most látom először igazán, hogy milyen magas. Temp­lomtoronyban már jártam, kisebben is, nagyobban is, de annál föntebb még nem. Fölöttem már jár egy isme­rős, a Góbéval, nézem, sem pottyan le. Pedig szél ak­kora van a földön is, hogy a biciklit dűlőúton is elhaj­taná. A fejünk fölé tartott pörgő műszer majdnem harminc kilométeresnek mondja. Olyan dobálódzó szél. Eddig ezt se figyeltem különösebben. Szél, szél. Van erősebb is, gyöngébb is, csak álló szél nincsen — ennyi volt szélbéli tudomá­nyom. Hátizsáknak rámadják az a munka hatékonyságának helyzetét vizsgálják meg. Elsősorban a gyártás korszerűsítésének le­hetőségeit elemzik, mert eb­ben az ágazatban meg ma is rendkívül nagy emberi munkaerőt hasznainak fel, s a munkaerőhiány erősen ve­szélyezteti a gyorsabb ütemű fejlődést. Behatóan vizsgálják a nők helyzetét, aminek annál inkább nagy a jelentősége, mert a helyi­iparban dolgbzóknak majd­nem fele nő. Különösen nagy figyelmet akarnak szentelni a házfelügyelők munkakö­rülményeire, hiszen e mun­kakörben csaknem kizárólag nőket foglalkoztatnak. A szakszervezet álláspontja sze­rint jogilag is több szem­pontból ellenőrizni kell a házfelügyelők helyzetét. Ma még tisztázatlan munkaide­jük, s szabadságra is csak akkor mehetnek, ha ők ma­tik gondoskodnak helyettes­-M. Fontos feladat az ingat­lankezelő vállalatok mun­kájának javítása is, ehhez elengedhetetlen, hogy e vallalatok dolgozói megfe­lelő szakkepzettseget szerez­zenek sajátos feladataikhoz. „Első fokú" dicséret ejtőernyőt, kantárszárát át­bújtatják n lábain kózövi, a végét valahol a nyakam kö­rül beakasztják a helyére. Lehet, hogy ettől bátorsága támad sokaknak, de nekem nem. Inkább fogat húzatnék, pedig nem fáj. Mindegy, ér. kértem, játsszuk végig. Mondom a masinisztának, miután bekötözteíc a gepbe, meg a plexikupolát is be­csukták a fejünk fölött, hogy nem félek, ő meg azt mondja, hogy jól figyeljek, mert fönn vagyunk már a levegőben. Tényleg ott va­gyunk. A motoros gép mö­gött úgy lóbálód7Aink, mint a réten eregetett sárkány farka. Hol ide, hol oda. Hanem lenézni irtózatosan szép. Azt észre sem vettem, hogy emelkedünk, csak azt látom, hogy a gabonatáblák is szépek, a szabadkai or­szágút is, a mihályteiekiek fóliasátrai szikrázva ra­gyognak, az meg ott a Ti­sza. De pici! A vontató re­pülő pedig már le is szállt egy másikért. És most mi­ért halványodik el a világ? Mert ezer méter fölött já­runk. A felhőkben? Ott va­lahol, vigasztal a hátsó ülés­ről dr. Máthé Jenő. Mit te­het ilyenkor a leginkább földönjáráshoz szokott em­ber? Megkérdezi, mibe lehet itt megkapaszkodni, de na­gyon hamar. Kapaszkodni ugyan nem lehet, mert nincs mibe, meg fölösleges is, hi­szen be vagyunk kötözve, vi­szont nagyon ügyes kis ter­miket fogtunk itt a város fölött, azt lovagoljuk. Mi az a termik ? Boszorkányszél. Most körözünk, mint a gó­lya. Az ott Tarján. Nem tudom, lakni milyen, de innen a magasból gyönyörű. Az egész Szeged olyan, mint egy makett. Olyan makett, amelyiken minden a helyén van pontosan. Már csak a játékvonat hiányzik belőle. Ott van az is, most kanya­! rodik Dorozsma felől. ; sak két kinyújtóztatott szárnya, mégsem merem mégegysaer megkérdezni, nulyen magasan ./arunk. Mintha állnánk. Csak a bot­kormány billegésén látom, hogy a pilóta kihagyás éti­kül dolgozik mögöttese. Ö a motor. Érzi a sze'rt, a ma­gasságot, a sebességet, azt is meglátja, hová van kifeczit­ve ponyvából a r.agy T be­tű. Annak a bal szárnya mellé kell iessaíiounk. Le is szállunk, meg is állunk, éppen ott, akol kell. Van­nak még csodák! Mindenkit megkérdezek, akit lent találok. Van itt mindenféle ember. A tizen­három oktató között — nem babonásak a repülők — van víz- és gázszerelő, üzemve­zető, hegesztő, gépésztech­nikus, az utasellátó igazga­tója, tanárember — és ki tudja fejben megtartani mindegyiket A növendékek többnyire középiskolás diákok. Nem látszik nagyobb izgalom rajtuk induláskor, mintha verset kellene mondani. Selmeczi Judit a legfiata­labb köztük. Most lesz csak 16 éves. De mire azt betöl­ti, már egyedül röpül. — Miért jött repülőnek? — Anyukám is az volt, mi mást tehetnék? FELELEM NÉLKÜL Nem nyújt kezet, mert A szegedi Ma­dách utcai iskola 70 úttörője tábo­rozik Pécsett. On­nan küldött ri­port-beszámolót Nagy Mária Kata­lin úttörő. Zakatoló vonaton, kanyargó buszon harsognak a legked­veltebb úttörödalok, míg a 70 kis- és nagydiák ismerkedik a Mecsek csodála­tos tájaival. Bátran rugaszkodunk neki a hegyek magasságá­nak, vidáman rágjuk a labdát es megille­tődve állunk Székely Bertalan Zrínyi ki­rohanását ábrázoló csodálatos festménye előtt. Maradandó él­ménnyel ajándékoz­nak meg a dzsámik, Lotz Károly és Szé­kely Bertalan fest­ményei a székesegy­házban, a porcelán­gyár készítményéi a Zsolnai múzeumban. Gyönyörű a város fentről, a minaret­ből. Madártávlatból belátni az egész vi­déket. Este körülüljük a fellobbanó tábortü­zet. Forgatjuk a nyárson az illatos szalonnát és ajkunk­ról itt se fogy a nó­ta. Egymást követik, a tréfás jelenetek, mindenki ki akar tenni magáért. Van, aki a hangerőbe ad bele mindent, ha csatakiáltásra ke­rül sor. Minden nap új él­ményt, új látnivalót hoz. Fenyvesek, lom­bos erdők között ve­zet az utunk Abali­get felé. Egy őzike kukucskál ránk ri­adtan a fak közül, majd hirtelen etme­nekül. Szaporázzuk a lépteinket, mihama­rabb jó lenne lubic­kolni. S mikor a víz­hez érünk — leg­szebb öröm a kár­öröm — Gizike a csó­nak pereméről, zsupsz, a vízben ta­lálja magát. Ázott verébként mászik ki a tóból. Mi persze jót nevetünk rajta. A csónakázás örömeit sem hagyhatjuk ki. Az erösebbek vallal­ják is az evezest. Mire beesteledik, érthető, hogy fárad­tan zuhanunk az ágyba. Masnap reggel: in­dulás Szigetvárra! Nincs diák, akinek erről a helyről ne jutnának eszébe a történelemórák. Zrí­nyit és hős katonáit képzeljük eL, miköz­ben a vár falat kö­zött barangolunk. Megilletődve hall­gatjuk a vezető ma­gyarázatát hazasze­retetükről. Délután már is­mét önfeledten ug­rándozunk, sütkére­zünk a napon, és úszkálunk a tó hűs vizében. Este a tá­borvezető értékeli magaviseletünket. A naplóban gyűlik a dicséret, és néha be­kerül egy-egy meg­rovás is. Duba Ida, Józsa Mari, Tibai Jó­zsi csokit is kap ju­talmul. Ma az egész tábort megilleti az „elsőfokú" dicséret. Ez pedig egy rajve­zetői fejsimogatást jelent. Ezen a napon mindannyian elége­detten és boldogan hajtjuk álomra fe­jünket. MINDEN VISZONY­LAGOS Bele­ringa­tózik az ember abba a nézőpontba, hogy olyan alattunk az egész vi­lág, mint valami apró kis játékszer, de egy kiadós széllökés eszembe juttatja: lehat, hogy mégis mi va­gyunk a játékszer. Időnkből futja, kérdezgetem tehát, hogyan van az, hogy vég­eredményben a szél hajt minket, és ha szembefor­dulunk vele, akkor is hagy­ja. Zúg, dübörög a gólya falán, de hagyja. Itt megint megszédülök, mert hallom, hogy visszaállunk a rendes utazósebességre. Mennyire? Hatvanra. És eddig mennyi­vel mentünk? Százhússzal. Egészén okos kis gép, ha ilyet is tud. Motorja semmi, csupa olaj. A csörlőt szereli. Itt is úgy van, mint a lo­vászoknál. Mindig az csuta­kolja a lovat, aki nyergeli. Aki repülni akar, annak tudnia kell mindent. A trak­tort is a diákok vezetik föl­váltva, amelyik a kötelet húzkodja vissza. Kérdezgetem, félt-e elő­ször. Nem félt. Miért nem félt? Azt lehet tudni, hogy valaki miért fél, ha fél, de hogy miért nem, azt nem. Csak. Talan a hangulat hoz­za. Itt minden rendben és pontosan megy. Majdnem katonásan. A pontosság és a biztonság adja, hogy én ott fönn a levegőben, nagy szél­ben, az első körben nyu­godtan elővehettem a tollat, füzetet, és írhattam, hogy kimondhatatlanul szép dolog a gólyát utánozni. Aki ura, parancsolója, szelek hátán is, felhők fölött is bizxos­kezü kormányzója ennek a furcsa testű madárnak, a tanár, a hegesztő meg a többi, a szoktatórepülős di­ák és a vizsgázott verseny ző mind azt mondja, ha csak teheti, jön ide a repü­lőtérre. Legalább egy körre. Miért? Azt szavakkal egyik sem tudja elmondani. H. D,

Next

/
Thumbnails
Contents