Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-26 / 149. szám

SZOMBAT, 1871. JÜNIUS 28. 3 Összefogás mar van, kemping még nincs Szeged előtt a Tisza hullámterén építkezni csupán a puszta talajra sosem volt közel a komping megnyitá- valy a folyó sze- sának kitűzött ideje, s még ameddig az ér. Valahol va- gatója. Az új kemping léteiami mégsincs rendben, mert sitéséről a tar.ácskiváso'k lacélszerű. hiszen szélyes áradásaival rendsze- minden a feie tetején áll, rint minden évben kiszalad pedig a dolgozók túlóráznak beruházó ér, a. kivitelező válauguszt' istoi októberig tartottak. Együttműködési megállapodás is született a a védőtöltések lábáig. Erre is eleget, a megállapításra akkor is rá Bárdos Miklós, aki jelenlehetett volna jönni, amikor leg egy időben igazgatja a annak idején az újszegedi partfürdő szomszédságában lalat között. A szorító körülményeket nézve arra a következtetésre kommunális, valamint a vá- lehet jutni, hogy az új kpmrosgazdálkodási vállalatot, ping megálmodása, találgasúlyos milliókért kempinget arról tájékoztatott, hogy ők tása sokkalta tovább tartott, létesítettek a hazai és kül- 5 millió forint értékű mun- mint amennyi jdőt a felépítesére szántak. A csigalassú-földi vendégek szállásául. A kára vállalkoztak, amelyet tavalyi hosszan tartó árvíz fél év alatt kifogástalanul tényleg meggyőzött minden kételkedőt abban, hogy a teljesítettek volna. A telezési tervet azonban ez év kemping Ságot a gondolkodásban, s a kivi- tűzoltómunkát most az új létrehozásában nem betonlábakra emelt március 31-én kapták kéz- aligha lehet megmagyarázni hez a Szegedi Tervező Vál- a majd ice érkező vendélalattó', amely szintén fe- geknek. akik ugvan bekölsziieít tempóval dolgozott, főzhetnek szobáikba, de az Ez a terv arra a geodéziai épületen túl még mindig ott felmérésre épült, amelyet a lesznek — és sokáig — az szegedi Idegenforgalmi Hiva- építők. Ilyenformán a vental keszittetett, s mint utó- dégekre lesz bízva, hogy ki__ lag kiderült, ez a munka ki milyen szájízzel távozik talán nem könnyű, hogy hibás, rossz volt. Ezt hang- az első osztályúnak hirdetett. kempingnek nincs jó hely; a hullámtéren, ott kell Hagyni az eddig emelt épületeket, és máshol kell keresni megfelelőbb területet. Ha jól körülnézünk közvetlenül a város falain kívül, ez a helykeresés egyálminden együtt legyen; ersúlyozta most Bárdos Mikdőség, víz, s közművesítésre los- valamint Pataki Gábor, olyan lehetőség. amelynek kihasználása nem kerül sokba. Erre a célra találtak egy keskeny erdősávot az Izabella-hídtól balra, a körtöltésen kívül, meglehetősen elhanyagolt környezetben. Víz nincs, majd bevezetik, a földgázt talán be lehet vezetni az E—5-ös útnak ezen U a szakaszán; csatomázás nincs egy szál sem, a villanyt is oda kell vezetni. Bevezető útról is egyidőben kell gondoskodni a kemping épületeinek, kiszolgáló helyiségeinek építésével. A kemping gazdája a szegedi Idegenforgalmi Hivatal, aki az építkezés lebonyolításával megbízta a városi Beruházási Vállalatot. A fő kivitelező a Kommunális Üzem. alvállalkozó a DÁV, a Vízmüvek és Fürdők és a Városgazdálkodási Vállalat. Az építkezés helyén a késlekedést látszatra nem lehet megállapítani, hiszen akkora az erők összefogása, mintha egy óriási, sokmilliós beruházásról lenne szó. Mindössze pedig 8 és fél millió forint a „takaró", addig lehet nyújtózkodni, a Beruházási Vállalat igazes mar a nyárra kiadott kempingből. L. F. TURIZMUS. Figyeled, mér ennek ts va,n utánfutója Nyeremény: Zsiguli Rendkívüli sorsolások A totó-lottó játék nyári A program szerint a nyáterveit ismertette pénteki ri hónapokban rendkívüli sajtótájékoztatóján Szohár jutalomsorsolást rendeznek Ferenc, a Sporfogadási es Lottó Igazgatóság vezetője. il helyiipar problémái a szakszervezet napiremijén A jövő év végéig szóló A szakszervezet olyan tanfomunkaprogramjárói targyalt lyamok indítását szorgalpénteki ülésén a Helyiipari mazza, amelyek az IKV dőlés Városgazdasagi Dolgozók gozói számára több szakma Szakszervezetének Központi elsajátítását teszik lehetővé. Vezetősége. Mód van arra, hogy a több A szakszervezet a követ- szakmával rendelkezők az kező másfel évben sorra na- átlagosnál magasabb bert pirendre túzi a helyiipar kapjanak, legegotőbb problémáit. Mindenekelőtt az előfieztéses lottószelvények tulajdonosai között; júniusban, júliusban és augusztusban egy-egv Zsiguli személygépkocsi lesz a külön sorsolás főnyereménye. A nyári Totó Kupa sorozattal egv időben a totóban július 4.—augusztus 15-e között „Szerencsés vadászat" címmel hirdetnek pályázatot a vadászati világkiállítás alkalmából. Az a totózó, aki hét hét alatt a totószelvények hátoldalán feltüntetett vadászfigurákból tízet összegyűjt és beküld az igazgatóságnak, ugyancsak jutalomsorsoláson vesz részt. A főnyeremény: társasutazási utalvány a müncheni olimpiára. Kinézek az ablakon, gólyát látok. Jön utána még egy. De jó a gólyának! Kitartja a szárnyát, meg se rebben, mégis röpül. Jobban megnézem, az egyik mégse gólya. Vitorlázó. Fellegekben járó lélek vesztőnek hittem mindig a vitorlázó repülőt. Most, hogy a kíváncsiság a gólya után kihozott a bajai út mellé, most se látom másnak. Még becsületes kereke sincsen, hogy egyenesen állni tudjon. Billen jobbra, billen balra, ha nem tartják. Nézem azokat is, akik kitolják a hangárból, egyikeit a másik után, beállítják az indulási helyen, beleülnek. később visszatérnek. Ügy látszik, azok bíznak benne, és szeretik. Hajt a kíváncsiság, bekéredzkedem az egyikbe. Először csak attól félek, hogy nem engednek, mert „szektán" kívüli vagyok, de jobban megijedek, amikor azt mondjak: tessék parancsolni! Fölnézek az égre, most látom először igazán, hogy milyen magas. Templomtoronyban már jártam, kisebben is, nagyobban is, de annál föntebb még nem. Fölöttem már jár egy ismerős, a Góbéval, nézem, sem pottyan le. Pedig szél akkora van a földön is, hogy a biciklit dűlőúton is elhajtaná. A fejünk fölé tartott pörgő műszer majdnem harminc kilométeresnek mondja. Olyan dobálódzó szél. Eddig ezt se figyeltem különösebben. Szél, szél. Van erősebb is, gyöngébb is, csak álló szél nincsen — ennyi volt szélbéli tudományom. Hátizsáknak rámadják az a munka hatékonyságának helyzetét vizsgálják meg. Elsősorban a gyártás korszerűsítésének lehetőségeit elemzik, mert ebben az ágazatban meg ma is rendkívül nagy emberi munkaerőt hasznainak fel, s a munkaerőhiány erősen veszélyezteti a gyorsabb ütemű fejlődést. Behatóan vizsgálják a nők helyzetét, aminek annál inkább nagy a jelentősége, mert a helyiiparban dolgbzóknak majdnem fele nő. Különösen nagy figyelmet akarnak szentelni a házfelügyelők munkakörülményeire, hiszen e munkakörben csaknem kizárólag nőket foglalkoztatnak. A szakszervezet álláspontja szerint jogilag is több szempontból ellenőrizni kell a házfelügyelők helyzetét. Ma még tisztázatlan munkaidejük, s szabadságra is csak akkor mehetnek, ha ők matik gondoskodnak helyettes-M. Fontos feladat az ingatlankezelő vállalatok munkájának javítása is, ehhez elengedhetetlen, hogy e vallalatok dolgozói megfelelő szakkepzettseget szerezzenek sajátos feladataikhoz. „Első fokú" dicséret ejtőernyőt, kantárszárát átbújtatják n lábain kózövi, a végét valahol a nyakam körül beakasztják a helyére. Lehet, hogy ettől bátorsága támad sokaknak, de nekem nem. Inkább fogat húzatnék, pedig nem fáj. Mindegy, ér. kértem, játsszuk végig. Mondom a masinisztának, miután bekötözteíc a gepbe, meg a plexikupolát is becsukták a fejünk fölött, hogy nem félek, ő meg azt mondja, hogy jól figyeljek, mert fönn vagyunk már a levegőben. Tényleg ott vagyunk. A motoros gép mögött úgy lóbálód7Aink, mint a réten eregetett sárkány farka. Hol ide, hol oda. Hanem lenézni irtózatosan szép. Azt észre sem vettem, hogy emelkedünk, csak azt látom, hogy a gabonatáblák is szépek, a szabadkai országút is, a mihályteiekiek fóliasátrai szikrázva ragyognak, az meg ott a Tisza. De pici! A vontató repülő pedig már le is szállt egy másikért. És most miért halványodik el a világ? Mert ezer méter fölött járunk. A felhőkben? Ott valahol, vigasztal a hátsó ülésről dr. Máthé Jenő. Mit tehet ilyenkor a leginkább földönjáráshoz szokott ember? Megkérdezi, mibe lehet itt megkapaszkodni, de nagyon hamar. Kapaszkodni ugyan nem lehet, mert nincs mibe, meg fölösleges is, hiszen be vagyunk kötözve, viszont nagyon ügyes kis termiket fogtunk itt a város fölött, azt lovagoljuk. Mi az a termik ? Boszorkányszél. Most körözünk, mint a gólya. Az ott Tarján. Nem tudom, lakni milyen, de innen a magasból gyönyörű. Az egész Szeged olyan, mint egy makett. Olyan makett, amelyiken minden a helyén van pontosan. Már csak a játékvonat hiányzik belőle. Ott van az is, most kanya! rodik Dorozsma felől. ; sak két kinyújtóztatott szárnya, mégsem merem mégegysaer megkérdezni, nulyen magasan ./arunk. Mintha állnánk. Csak a botkormány billegésén látom, hogy a pilóta kihagyás étikül dolgozik mögöttese. Ö a motor. Érzi a sze'rt, a magasságot, a sebességet, azt is meglátja, hová van kifeczitve ponyvából a r.agy T betű. Annak a bal szárnya mellé kell iessaíiounk. Le is szállunk, meg is állunk, éppen ott, akol kell. Vannak még csodák! Mindenkit megkérdezek, akit lent találok. Van itt mindenféle ember. A tizenhárom oktató között — nem babonásak a repülők — van víz- és gázszerelő, üzemvezető, hegesztő, gépésztechnikus, az utasellátó igazgatója, tanárember — és ki tudja fejben megtartani mindegyiket A növendékek többnyire középiskolás diákok. Nem látszik nagyobb izgalom rajtuk induláskor, mintha verset kellene mondani. Selmeczi Judit a legfiatalabb köztük. Most lesz csak 16 éves. De mire azt betölti, már egyedül röpül. — Miért jött repülőnek? — Anyukám is az volt, mi mást tehetnék? FELELEM NÉLKÜL Nem nyújt kezet, mert A szegedi Madách utcai iskola 70 úttörője táborozik Pécsett. Onnan küldött riport-beszámolót Nagy Mária Katalin úttörő. Zakatoló vonaton, kanyargó buszon harsognak a legkedveltebb úttörödalok, míg a 70 kis- és nagydiák ismerkedik a Mecsek csodálatos tájaival. Bátran rugaszkodunk neki a hegyek magasságának, vidáman rágjuk a labdát es megilletődve állunk Székely Bertalan Zrínyi kirohanását ábrázoló csodálatos festménye előtt. Maradandó élménnyel ajándékoznak meg a dzsámik, Lotz Károly és Székely Bertalan festményei a székesegyházban, a porcelángyár készítményéi a Zsolnai múzeumban. Gyönyörű a város fentről, a minaretből. Madártávlatból belátni az egész vidéket. Este körülüljük a fellobbanó tábortüzet. Forgatjuk a nyárson az illatos szalonnát és ajkunkról itt se fogy a nóta. Egymást követik, a tréfás jelenetek, mindenki ki akar tenni magáért. Van, aki a hangerőbe ad bele mindent, ha csatakiáltásra kerül sor. Minden nap új élményt, új látnivalót hoz. Fenyvesek, lombos erdők között vezet az utunk Abaliget felé. Egy őzike kukucskál ránk riadtan a fak közül, majd hirtelen etmenekül. Szaporázzuk a lépteinket, mihamarabb jó lenne lubickolni. S mikor a vízhez érünk — legszebb öröm a káröröm — Gizike a csónak pereméről, zsupsz, a vízben találja magát. Ázott verébként mászik ki a tóból. Mi persze jót nevetünk rajta. A csónakázás örömeit sem hagyhatjuk ki. Az erösebbek vallalják is az evezest. Mire beesteledik, érthető, hogy fáradtan zuhanunk az ágyba. Masnap reggel: indulás Szigetvárra! Nincs diák, akinek erről a helyről ne jutnának eszébe a történelemórák. Zrínyit és hős katonáit képzeljük eL, miközben a vár falat között barangolunk. Megilletődve hallgatjuk a vezető magyarázatát hazaszeretetükről. Délután már ismét önfeledten ugrándozunk, sütkérezünk a napon, és úszkálunk a tó hűs vizében. Este a táborvezető értékeli magaviseletünket. A naplóban gyűlik a dicséret, és néha bekerül egy-egy megrovás is. Duba Ida, Józsa Mari, Tibai Józsi csokit is kap jutalmul. Ma az egész tábort megilleti az „elsőfokú" dicséret. Ez pedig egy rajvezetői fejsimogatást jelent. Ezen a napon mindannyian elégedetten és boldogan hajtjuk álomra fejünket. MINDEN VISZONYLAGOS Beleringatózik az ember abba a nézőpontba, hogy olyan alattunk az egész világ, mint valami apró kis játékszer, de egy kiadós széllökés eszembe juttatja: lehat, hogy mégis mi vagyunk a játékszer. Időnkből futja, kérdezgetem tehát, hogyan van az, hogy végeredményben a szél hajt minket, és ha szembefordulunk vele, akkor is hagyja. Zúg, dübörög a gólya falán, de hagyja. Itt megint megszédülök, mert hallom, hogy visszaállunk a rendes utazósebességre. Mennyire? Hatvanra. És eddig mennyivel mentünk? Százhússzal. Egészén okos kis gép, ha ilyet is tud. Motorja semmi, csupa olaj. A csörlőt szereli. Itt is úgy van, mint a lovászoknál. Mindig az csutakolja a lovat, aki nyergeli. Aki repülni akar, annak tudnia kell mindent. A traktort is a diákok vezetik fölváltva, amelyik a kötelet húzkodja vissza. Kérdezgetem, félt-e először. Nem félt. Miért nem félt? Azt lehet tudni, hogy valaki miért fél, ha fél, de hogy miért nem, azt nem. Csak. Talan a hangulat hozza. Itt minden rendben és pontosan megy. Majdnem katonásan. A pontosság és a biztonság adja, hogy én ott fönn a levegőben, nagy szélben, az első körben nyugodtan elővehettem a tollat, füzetet, és írhattam, hogy kimondhatatlanul szép dolog a gólyát utánozni. Aki ura, parancsolója, szelek hátán is, felhők fölött is bizxoskezü kormányzója ennek a furcsa testű madárnak, a tanár, a hegesztő meg a többi, a szoktatórepülős diák és a vizsgázott verseny ző mind azt mondja, ha csak teheti, jön ide a repülőtérre. Legalább egy körre. Miért? Azt szavakkal egyik sem tudja elmondani. H. D,