Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

* 1971. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatái az I. oldalról.) Vákiával és az NDK-val szoros együttműködésben — tovább hasznosíthatjuk sok­éves termelési tapasztalata­inkat. Erőforrásaink kon­centrálásával a közúti jár­műgyártást gépiparunk ve­zető ágává fejlesztjük. Az alumíniumipar fejlesz­tési programjának céija, hogy — az ország bauxit­vagyonára támaszkodva — az alumfniumf elhasználás minden olyan területén, ahol ez a mi feltételeink között gazdaságosan megvalósítha­tó, elérjük a fejlett nem­zetközi színvonalat. Alumí­niumiparunk — a Szovjet­unióval és más szocialista országokai kötött együttmű­ködési szerződéseink segítsé­gével — versenyképes és az egyik leggyorsabban fejlődő iparágunk lesz. Az építőiparban több mil­liárd forint beruházással létrehozzuk a hazai könnyű­szerkezetes épitésl mód mo­dern, magas termelékenysé­gű szerkezetgyártó ipari bá­zisait. Könnyűszerkezetek­kel gyorsan és sokféle variá­cióban állíthatunk fel keres­kedelmi-, szociális-, lp(irl-, mezőgazdasági és középüle­teket. Gyártási kooperációk megvalósításával, jól bevált licencek alapján a negyedik ötéves terv utolsó évében 2 millió négyzetméter alap­területű épületet készítünk könnyűszerkezetekből. Ezál­tal évente 10 milliárd forint értékű építési kapacitással gazdagodik az ország. A számítástechnikai prog­ram célja a modern gazda­ságban ma már nélkülözhe­tetlen számítástechnikai módszerek elterjesztése, az ehhez szükséges számítógé­pek gyártásának megalapo­zása. A program széles kö­rű nemzetközi együttműkö­dést irányoz elö, és a szak­emberképzés fejlesztésére is kiterjed. A központi fejlesztési programokhoz hasonlóan ki­emelkedő a textil- és textil­ruházati iparban előirány­zott rekonstrukció. A re­konstrukcióval jelentősen ja­víthatjuk a textilipari dol­gozók — mindenekelőtt a nők — élet- és munkakörül­ményeit. A termelő ágazatok szer­kezetének átalakításával, a központi, hosszú távú fej­lesztési programok végre­hajtásával kedvezőbb felté­teleket teremtünk egész népgazdaságunk színvonalá­nak emeléséhez, az életszín­vonal további folyamatos, rendszeres növeléséhez. Az ipar szerkezeti átalakí­tása természetesen nemcsak a felsorolt programok telje­sítését foglalja magába, ide tartozik minden iparágon belül a korszerűbb, a gazda­ságosabb ágazatok. a válla­latoknál a keresettebb, a gazdaságosabb termékek, ter­mékcsoportok gyártanának fejlesztése, és a gazdaságta­lan ágak vagy termékek termelésének visszafejleszté­se is. A fejlesztési programok végrehajtása meghaladja egy középtávú terv kereteit A kormány az országgyű­lés elé kívánja terjeszteni távlati elképzeléseit hogy Információt nyújtson és se­gítséget kérjen a további munkához. Magasabb termelékenységet a mezőgazdaságban Foek Jenő ezután ismertet­te a harmadik ötéves terv mezőgazdasági eredményeit majd így folytatta: Az előttünk álló évek egyik fő feladata a szocia­lista mezőgazdasági nagy­üzemek további szilárdítása. A műszaki és a tudományos haladás eredményeinek kö­vetkezetes felhasználásával kedvező termelési arányokat alakítunk ki. Magas fokú munkaszervezettséggel, sza­kosítással. a koncentráció előnyeinek kihasználásával biztosítjuk a magasabb ter­melékenységet. Zöldségfélékből a lakosság növekvő szükségleteinek ki­elégítésére olyan gépsorok beszerzéséről kell gondos­kodnunk. amelyek fokozzák a termelést. Erőink koncentrálásával biztosítani kívánjuk a za­vartalan sertés- és marha­húsellátist. A nagyüzemi sertéstenyésztést nagv erő­vel, gyors ütemben fejleszt­jük, korszerűsítjük, iparsze­rflvé tesszük, megszüntetjük a ciklikusságot. Lerakjuk a modern nagyüzemi szarvas­marha-tenyésztés alapjait. A háztáji gazdaságok sze­repe a lakosság ellátásának dés a szocialista országok között örvendetesen fejlő­dik. Nagy jelentőségű a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa tagállamai ál­tal megalapított nemzetközi beruházási bank tevékeny­sége. A bank mindenekelőtt olyan beruházásokat finan­szíroz, amelyek létrehozása több KGST-ország közös ér­deke, és amelyek különösen fontosak az integrációs fo­lyamat kibontakoztatása szempontjából. Népgazdaságunk struktu­rális átalakítása feltétlenül megköveteli a nemzetközi gazdasági együttműködés to­vábbfej lesztését. Jól példázza ezt a törek­vésünket kétoldalú megálla­podásaink egész sora. Első­sorban a Szovjetunióval alakult kl gyümölcsöző, köl­csönösen előnyös együttmű­ködés az évek során. Hazánk tervszerűen és rendben teljesíti az állam­közi megállapodásokból fa­kadó kötelezettségeit. Külke­reskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szov­jetunióval bonyolítjuk le. A többi szocialista ország együttes reszesedése megkö­zelítően ugyanennyi. Körül­belül ezek az arányok ma­radnak meg az ötéves terv időszaka alatt. A kölcsönös előnyök, az egyenjogúság alapján fej­leszteni kívánjuk külgazda­sági kapcsolatainkat a nem szocialista államokkal is. A kereskedelmi forgalom bő­vítésével, termelési kooperá­cióval, szellemi exporttal segítjük a fejlődő országok iparosítását, gazdasági fej­lődését, gazdasági független­ségük megszilárdulását. Az utóbbi néhány évben általában fejlődött gazdasá­gi együttműködésünk a fej­lett tőkés országokkal. Biz­tató, hogy az évek folya­mán részben csökkentek a diszkriminatív korlátozások. Reméljük, hogy ez a pozitív tendencia tovább erősödik, örvendetesen gyarapodnak a nem szocialista országok vállalataival kialakított koo­perációk ls. Problémáinkról javításában és a jövedelmek növelésében továbbra is na­gyon jelentős, ezért fenntar­tásukra, fejlesztésükre nagy figyelmet fordítunk. A mezőgazdaság előtt álló feladatok nemcsak nagyok, hanem sok vonatkozásban újszerűek. Meggyőződésünk, azonban, hogy azokat képe­sek leszünk megoldani. A közlekedésről szólva hangsúlyozta: a vasút tech­nikai rekonstrukciója, a járműpark bővítése erőnk­höz, lehetőségeinkhez képest folyamatosan történik. A tá­volsági autóbuszközlekedés­ben lényeges fejlődést ér­tünk el. A városi és főleg a fővárosi autóbuszközlekedés nem tudta követni a város­fejlesztés ütemét. Szorgal­mazzuk a közúti közlekedés, az úthálózat fejlesztését, a fővárosban a Metró, a gyors­vasúti hálózat mielőbbi ki­építését. A növekvő személy­és tehergépkocsi-. illetve autóbuszpark karbantartásá­ra fejlesztjük a szerviz- és javítólétesítményeket. A hírközlés rekonstrukció­ján belül kiemelt feladatnak tekintjük a távbeszélő-háló­zat bővítését. Gazdaságpolitikánk meg­valósításának sikerei mel­lett szólni kell arról is, hogy két területen kevéssé halad­tunk előre. A beruházások­ról és a munka termelé­kenységének emeléséről van szó. Évről évre visszatérő probléma, hogy beruházá­saink egy részét nem tud­juk idejében befejezni. Gyakran nom kellő pontos­sággal és alapossággal mér­jük fel a beruházás költsé­geit és később újabb költ­ségigények jelentkeznek. Számos vállalat és Intéz­mény akkor is hozzákezd a beruházáshoz, ha a finan­szírozási források nincsenek biztosítva. Ezek vezetői abban reménykednek, hogy a költségvetésből majd csak segítséget nyújt az állam. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy bármennyire szeretnénk is a fejlesztést gyrsítani, a beruházásoknak korlátokat szab erőforrá­saink mértéke és a kivitele­ző szervek teljesítőképessé­ge. Elfogadhatatlanul sok a befejezetlen beruházás; ér­tékük közel 70 milliárd fo­rint. Ez egy egész év beru­házási összegének mintegy 80 százaléka. Ezután fejlődésünk ki­emelkedően fontos ügyével, a munka termelékenységé­nek alakulásával foglalko­zott Fock Jenő. Rámutatott: a negyedik ötéves terv, s a 15 éves távlati tervkoncep­ció a nemzeti jövedelem egyenletes és állandó növe­kedését irányozza elő. A tervezett növekedés 85—90 százalékának a munka ter­melékenységének emelkedé­séből kell származnia. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi másfél év eredmé­nye még csak kisebb rész­ben az átgondolt kormány­zati intézkedések, vagy az okosabb vállalati műszaki­szervezési tevékenység kö­vetkezménye. Sokkal na­gyobb szerepet játszott a kényszer, egyszerűen az a körülmény, hogy munkaerő­tartalékaink kimerültek. Látjuk, hogy míg népgazda­sági szinten munkaerőhiány tapasztalható, addig az üze­mekben — főként a szerve­zés nem kielégítő színvonala miatt — kihasználatlan munkaerő-tartalékok van­nak. Ennek megszüntetésére megfelelő intézkedéseket kell tennünk. Fontos feladat a szakkép­zés színvonalának növelése, a korszerű technika elsajá­tításától a szervezési mun­káig. A termelékenység növelé­sében jelentős a szerepe a munkaszervezésnek. A gaz­dasági folyamatok szerve­zettsége nagyrészt alacso­nyabb, mint ami napjaink­ban megkívánható. A kor­szerű technológia hatékony­sága csak úgy érvényesít­hető, ha szilárd munkafegye­lemmel, magasabb színvona­lú munkaszervezettséggel társul. A gazdaság szerve­zettségi szintjét összhangba kell hoznunk a termelőerők fejlettségi színvonalával. Életszínvonal — árrendszer az ellenőrzést — ha szük­séges, a felelősségre vonást — erősítsük. A reform bevezetésekor úgy határoztunk, hogy a fo­gyasztói árakat mindinkább a ráfordított értéknek meg­felelően alakítjuk ki. E he­lyes elv megvalósítása hosz­szan tartó folyamat. Leg­alább két-három ötéves terv szükséges hozzá. Sajnos, az elmúlt években a feladat megvalósításában alig ha­ladtunk előbbre, pedig ezt — mindnyájunk érdekében — előbb-utóbb mindenkép­pen meg kell tennünk. A nominálbérek szabályo­zásánál, a reálbérek és reáljövedelmek kialakításá­nál mozgó árakkal is szá­molunk. Arra törekszünk, hogy a fogyasztói árszínvo­nal emelkedése az alacsony jövedelmű családokat minél kevésbé érintse. Árrendszerünk célszerű kialakítását gátolja, hogy az ipar termékeinek egy része a nemzetközi piacon még nem elég versenyképes. Jó néhány termék ára jelentő­sen eltér a termelési költsé­gektől. Mind ez ideig csak keveset tettünk annak érde­kében, hogy a gazdaságtala­nul termelő vagy rosszul működő vállalatok ártámo­gatását — ami az államház­tartásra jelentős terheket hárít — fokozatosan meg­szüntessük. Néhány élelmiszer és szol­gáltatás fogyasztói éra nem fedezi az előállítási költsé­get. A húsárak például egy­re inkább elszakadnak a termelési költségektől A kü­lönbözetet az állami 1 'tség­vetés terhére egyenlítjük ki. Ezért meg kell vizsgálnunk a jobb összhang megterem­tésének lehetőségét az állat­tenyésztés költségei és a húsárak között. Ugyanakkor gondot okoz a ruházati cik­kek magas ára is. Indokolt­nak látszik az ár leszállítá­sa. ha- ennek termelési fel­tételei létrejönnek. Hangsú­lyozom-: "egyetlen ólyan 'ár­Intézkedésre sem kerülhet sor a közszükségleti cikkek­nél, amely keresztezhetné az életszínvonal emelésének az ötéves tervben szereplő elő­irányzatát. Árrendszerünkkel össze­A gazdasági együttműködések lehetőségei * A negyedik ötéves terv nagy feladatainak megvaló­sításában, további fejlődé­sünkben meghatározó a nemzetközi gazdasági együtt­működés. Külgazdasági kap­csolatainkban döntő szere­pet töttenek bo a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és a KGST szer­vezetéhez tartozó más szo­cialista államok. Kormányunk nagyra érté­keli u KGST tevékenységét Együttműködésünk a szocia­lista országokkal még nagy lehetőségeket rejt magában. Az együttműködés fő kere­teit az 1971—75-ös időszak­ra a népgazdasági tervek koordinálásával alakítottuk ki. Kormányunk Iránymutató­nak tekinti a Párt X. kong­resszusának megállapítását, amely szerint a Magyar Nép­köztársaság teljes mérték­ben támogatja a KGST-or­szágok arra Irányuló törek­vését. hogy minél sokolda­lúbban valósuljon meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A szocialista integráció kibontakozása lehetővé te­szi a részvevő országok gazdaságénak összehangolt, gyors ütemű fejlesztését, a természeti és munkaerőfor­rások ésszerűbb kihasználá­sát, a termelés tudományo­san megalapozott speciali­zálását. A szocialista országok in­tegrációja nem jelent zárt csoportosulást. Fejleszteni kívánjuk gazdasági együtt­működésünket az egyenlőség és a kölcsönös előnyök el­ve alapján a világ minden országával, szorosan beleil­leszkedve a nemzetközi munkamegosztás egész rend­szerébe. A gazdasági együttmiBső­Tisztelt Képviselő Elvtár­sak! Változatlanul célunk, hogy a nemzeti jövedelem emel­kedésével összhangban fej­lődjön a nép életszínvonala. Negyedik ötéves tervünk a reáljövedelmek 25—27 szá­zalékos növekedését irányoz­za elő. A munka szerinti jö­vedelmeket a jelenleginél jobban akarjuk differenciál­ni, a családi jövedelmek kö­zötti jelentős különbsége­ket pedig csökkentjük. Az egyes társadalmi réte­gek, csoportok jövedelmé­ben az évek során kialakult Indokolatlan különbségeket az életkörülményeket foko­zatosan javítva, az ország anyagi erejéhez mérten igyekszünk sorra-rendre megszüntetni. Ez vezetett bennünket most is, amikor június 1-ével több mint más­fél milliárd forint éves ki­hatással központi béreme­lést hajtottunk végre. A jövedelmeket nagymér­tékben befolyásolja az ár­színvonal alakulása. Ár­rendszerünkkel szemben azt a követelményt támasztot­tuk, hogy segítse a hatékony gazdálkodást, ösztönözze a műszaki fejlesztést, mozdítsa függésben említem meg, hogy a népgazdaság helyze­tének alapvetően kedvező alakulása mellett negatív té­nyezők ls találhatók. Ezek felsorolása helyett most csak arra kívánok rámulatni, hogy az állami költségvetés tervezettnél kedvezőtlenebb alakulása összefoglalva jelzi a nem kívánatos jelensége­ket. A deficit a jóváhagyott­nál nagyobb, s ez a hiány­növekedés arra figyelmeztet, hogy javítani kell minden szinten a pénzgazdálkodást. Az emelkedő életszínvonal az áruforgalom növekedésé­vel jár együtt, a belkeres­kedelmi tevékenység fokozá­sát igényli. A kereskedelem­ben arra készülünk fel, hogy az iparcikkek és a tar­tós fogyasztási cikkek for­galma továbbra is az átla­gosnál gyorsabb ütemben növekszik. A tervidőszak vé­gén száz család közül 70 rendelkezik majd hűtőszek­rénnyel, 76 televízlóval, 55 porszívóval, 70 pedig mosó­géppel. A személygépkocsik száma a jelenleginek mint­egy két és félszeresére nő, és a tervidőszak végén meg­közelíti a félmilliót. Az idegenforgalom fej­lődése is meggyorsult: azzal kell számolnunk, hogy 1975­ben 8—10 millió külföldi lá­togat el hazánkba, vagy uta­zik át országunkon. Tovább kell folytatni a belföldi turizmus fejlesztését r Palaton mellett, a Velencei 1 i. a Dunakanyarban és üdülő-, és kiránduló­U, pontokban. Az élet megköveteli a szolgáltatások állandó bőví­tését. Ezért tovább kell emel­ni a szolgáltatások ma még nem kielégítő színvonalak Növeljük a vállalatok, szö­vetkezetek érdekeltségét a javitó-szolgóltató kapacitás fejlesztésében. Az ötéves terv idejére mintegy három és fél milliárd forintot irányoz­tunk elő a szolgáltatásfej­lesztési alapra. A kormány úgy véli: a tanácsok fontos feladata, hogy saját eszközeikkel is segítsék elő a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fej­lesztését, az egyszerűbb, ru­galmasabb szolgáltató szer­vezetek létrehozását. Egészségügyünk fejlesztése elő a gazdaságos termelési szerkezet kialakítását. A jelenlegi árrendszer a korábbinál jobban orientál a gazdasági döntésekben. Az árak mindinkább a termelé­si ráfordítások, a piaci ér­tékítélet, valamint a politi­kai preferenciák együttes hatására alakulnak. A vállalatoknak — bizo­nyos korlátok között — le­hetővé tettük, hogy az egy­más közötti szerződéses kap­csolatokban állapítsák meg a termékek árait, indokolt esetben azt meg is változ­tassák. Helyenként — visszaélve az adott lehetőséggel — a jövedelmezőség javítása ér­dekében tisztességtelen esz­közökhöz is folyamodtak és egyes esetekben, megszegve a minőségi előírásokat, ille­téktelen jövedelemhez jutot­tak. A kormánynak az a véle­ménye: a negatív jelensé­gek nem adnak okot arra, hogy árpolitikánkat megvál­toztassuk, az üzemek moz­gási szabadságát jelentős mértékben korlátozzuk. Ar­ra azonban minden okunk megvan, s azt fokozott köte­lességünknek tartjuk, hogy Képviselő Elvtársak! ötéves tervünk tartalmaz­za az egészségügy fejleszté­sének feladatait. A társada­lombiztosítás csaknem a la­kosság egészére kiterjed. Ja­vultak a járóbeteg-ellátás feltételei, gyorsan fejlődött a gyermekorvosi hálózat, szé­lesedett az orvosi ellátás. A következő Időszakban az egészségügyi ellátás fejlesz­tésében a fő feladat a kór­házak korszerűsítése és bő­vítése. Az egészségügyi ellátás és az életkörülmények javulá­sa — az életkor meghoöz­szabbodása — együtt jár az idős és a munkaképtelen emberek arányának növeke­désével. A nyugdíjasok hely­zete össztársadalmi ügy. Érezzük a felelősséget azok sorsa iránt, akik egész éle­tükben dolgoztak. A kor­mány a nyugdíjasok legége­tőbb problémáit igyekszik megoldani. Az év elején valamennyi nyugdíjasnál bevezettük ugyan az évi 2 százalékos emelést, de a következő évek fontos feladatának tartjuk egyrészt a különböző megállapítási időpontokból adódó különbségek további csökkentését, másrészt a nyugdíjak differenciált mér­tékű emelését. A nyugdfjas korhatárt el­érők közül sokan munka­képességük birtokában van­nak. Már a jövő évtől cél­szerű arra ösztönözni őket, hogy ne menjenek vala­mennyien nyugdíjba. A családi jövedelmek ki­egyenlitődeuct azsal it> e±ő kívánjuk segíteni, hogy a családi pótlék összegét emel­jük. Az emelést valószínűleg két lépcsőben tudjuk végre­hujlanl. s ez a munkás, az alkalmazotti és a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti családokat egyaránt fogja érinteni. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb tényezője a lakás­helyzet alakulása. Tizenöt éves lakásépítési progra­munk keretében, 1975-ig egy­millió lakás felépítését irá­nyoztuk elő. A negyedik ötéves tervben 400 ezer új otthon felépítése vár ránk. A dolgozó ember munka­kedvét. teljesítményét nagy­ban befolyásolja, hogy mi­lyenek a körülmények, ame­lyek között él és dolgozik. Mindinkább olyan légkört kell teremtenünk minden munkahelyen, amelyben az emberekben rejlő képessé­gek szabadon kibontakoz­hatnak. Ezt követően Fock Jenő ígérte: A kormány a lakos­ságot érintő minden fontos kérdésben idejében tájékoz­tatja a közvéleményt. Idő­ről időre hiteles tájékozta­tást nyújtunk arról: mit vé­geztünk, mit tervezünk és határoztunk eL Változatlanul célunk, hogy továbbhaladjunk a munka­Idő csökkentésének, a sza­bad idő növelésének, vala­mint a szabad idő eltöltésé­nek kulturáltabbá tétele út­ján. A kormány tervet készít a 44 órai munkahét tokozatc*

Next

/
Thumbnails
Contents