Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

\ SZERDA, 1971. JOKTE® 23. feladataik jobb elvégzéséért A gazdasági élet megélén- sikerüljön megtakarítani a külésével mind nagyobb fel- bérköltségből. 2. A tervezett­adat hárul a közlekedésre, a nél az idén 1 százalékkal személy- és teherszállító vál- nagyobb mennyiségű árut lalatokra. Köztük a legna- szállítanak. 3. Mindent meg­gyobb munkát talán a vas- tesznek azért, hogy a vona­út kapja, hisz évről évre tok menetrendszerűen köz­több tonna árut kell továb- lekedjenek, az utasok ké­bitani a vasúti kocsikban, nyelmesebben utazhassanak, az országhatáron belül és A kocsik és az állomások kivül egyarant. Csak egyet- tisztításához igénybe veszik len adat jellemzésül: a a korszerű eszközöket. a MÁV Szegedi Igazgatósága- vasúti kocsikat soronkívül nak dolgozói 1966-ban 8,1, igyekeznek kijavítani. Matkó István míg a korábbi blokkok be­rendezéseinek egy részét kül­földön gyártották. A 200 megawatt teljesítményű ma­gyar turbina ily módon kí­sérleti jelleggel is működik majd Visontán, s szerelésére különleges gondot fordíta­nak. A nagyberuházáson dol­gozó vállalatok KlSZ-veZe­tői együttesen megtárgyalták a szereléssel kapcsolatos részfeladatokat, s vállalták, hogy az ötös blokkot kifo­gástalan állapotban — két hónappal a tervezett határ­idő előtt — 1972. október 1-én üzembe helyezik. (MTI) Vízmű a talpán 1970-ben már majd 10 mil­lió tonna különféle terméket juttattak rendeltetési helyük­re. Természetesen a dina­mikusan emelkedő igények­kel a fejlesztés nem tart mindig lépést. A kelleténél kevesebb a vasúti kocsi, a mozdony, a rakodógép stb. A többletmunkát ezért első­sorban a vasutasok nagyobb erőfeszítésével, az emberi áldozatvállalással tudják el­végezni. Az idén — a magyar vas­út fennállásának 125. évfor­dulójára. valamint a vasutas nap tiszteletére — bontako­zott ki újabb versenymoz­galom. A vállalás értelmé­ben szinte valamennyi szol­gálati helyen megszervezték a versenyt Július 1-től 15-ig és november 1-től 7-ig ün­nepi műszakokat rendeznek. A vasutasok kezdeményezé­se főleg három irányban kívánja javítani a MÁV munkáját: 1. Minden terü­leten igyekeznek takarékos­kodni, 1 százalékkal csök­kentik az önköltséget, a vontatási szakszolgálat munkásai, az ünnepi mű­szakban elvégzik egy moz­dony főjavítását, 3 százalék­kal kisebb összeget használ­nak fel a karbantartásban a biztosító berendezési szak- Tóih Béla felvétele szolgálat dolgozói. Csökken- Feszitökötelek nélküli hidroglóbusz épiilt Baks községben tik a rakodósok idejét. s — mint már erről korábban hírt adtunk. Valószínűleg az igyekeznek takarékoskodni a országban ez az egyedüli ilyen létesítmény, mondhatnánk túlórákkal is, mégpedig úgy. [ azt is, hogy ez aztán vízmű a talpán. A hidroglóbusz a hogy a második fél évben | község központjában — mint képünkön látható — az mintegy 300 ezer forintot iskola szomszédságában épült — Mondjam el az életraj­zomat? — Igen. — Mit érsz vele? Egysze­rű nacionálé. A háborúig kubikmunkából éltem. Pe­dig volt földünk, ördöngő­sön kaptunk hat holdat, örök megváltásra. De úgy, hogy soha se lehessen kifizetni. OFB-földek voltak ezek. A legrosszabb terület. A hat holdnak az összes aranyko­rona értéke kilenc volt. Szi­kes. vízállásos terület. Az adót fizetni kellett, a járan­dóságot. Járhattunk tehát napszámba. Később meg ku­bikmunkóra. Az idősebbek szóba hozták a régi időket, Fekete Laci, Fekete Miska, Farkas Jóska tapasztaltab­bak voltak, az elsö világhá­borúról több tudásuk és az orosz forradalomról is. A hajdani vöröskatonák be­széltek a Tanácsköztársa­ságról és akarva-akaratlan, rám is ragadt valami. Ter­mészetes folyamat volt. S amikor mennem kellett vol­na a leventékkel, inkább csavarogtam, bújdostam a határban. Otthon se tudták, merre járok. Akiket elhaj­tottak, egy részük nyomo­rékan jött vissza. vagy soha többé hírt se hallot­tunk róluk. Ilyen apró dol­gok alakították sorsomat, helyeztemet. úgyannyira, el nem maradhattam a közös­ségből. az idősebbektől. 1944 novemberében, decemberé­ben szerveződtünk, akkor alakult meg a kommunista párt. És negyvenöt január­jában lettem tagja. Az ala­kulásnál is a Nincsi-pusz­taiak bábáskodtak. 1945 ok­tóbe­rében alakult meg a Kláramajori Állami Gazdaság. Oda is jártam munkába. Megint napszóm­VITA [MINDEN ESTE ból éltem. A pénznek nem volt értéke, dolgozni meg kellett, hússal, liszttel, sza­lonnával fizettek. Elég ne­héz volt az élet. A pártban a szervezeti élet aktív volt. Minden este tárgyaltunk, vi­táztunk, akadt valami fon­tos dolog. El nem maradhat­tam. S akkor jött a híre, hogy a hadsereg, a karhata­lom felállításóra jelentke­zőket várnak. A párt hívott, jelentkeztem. 1946 tavaszán megkaptam a behívót Buda­pestre. a II. karhatalmi zász­lóaljhoz. Két napig tartott az út vonattal. Jegy se volt, útiköltségem se, de a fon­tos, hogy járt a Vonat, és a tetején is elfértem. Ott se­gítettünk Pest belső rendjé­nek helyreállításában, kü­lönböző objektumok védel­mében. a szervezett foszto­gató bandák elleni harcban. Egyenruhát., fegyvert kap­tunk. Leszerelésem után késő ősszel visszamentem a fa­lumba. Folytattam tovább az életet. Szerveztük a föld­müvesszövetkezetet. A ta­nyavilágban két szatócs­bolt működött, nagyon fon­tos volt a jobb áruellátás. A néhai uradalomból ekkor osztódott szét végeredmény­ben a megmaradt „vagyon". erőgépek, munkagépek. Részben a már megerősödött állami gazdaság, másrészt pedig a földmüveszövetke­zet között. Volt a faluban egy öreg gépész, Dobos La­jos, az hívott maga mellé. Csepel traktorok divatoztak, petróleumüzeműek. Látástól sötétedésig szántottunk, munkálkodtunk a határban, a FÖLDSZÖV-tagság föld­jén. Az öreg szeretett elma­radozni. jó borszerető em­ber volt. Sokszor dolgoztam egyedül, aztán már én hív­tam magam mellé társat. 1947­ben há­romhe­tes tan­nálja az egészet. Másszóval": valami­féle rút öncsalás ez a mindenáron való megtartás. Építkezésen, vagy vasas üzemben, gyárban vagy káteeszben mindenütt oda vezet, hogy az illető — akivel nem fizettetnek selejtkár-térí­tést. nem fegyelmezik, büntetik — to­vább gyártja a selejtet, tovább ront­ja a munkamorált. Érthető, hisz ahogy mondani szokták: a kutya se ugatja meg érte. Sajnos. Márpedig a mihasznák marasztalása nemhogy erősítené, inkább gyedgiti egy közös­ség termelőmunkáját. Több szálon összefügg ezzel a gyár­kapun belüli munkanélküliség. A szá­lakat bogozva a munkaszervezéshez jutunk. Ahhoz, mennyire lebecsült be­osztás. Sok helyen a munkaügyi, ezen belül a munkaszervezőké. Ez az a te­rület, amelyre nem szabadna sajnálni az ösztönzést és buzdítást, az anyagi és erkölcsi biztatást. Mégis gyakorta perifériára szorul, ezért is nem állhat feladata magaslatán a munkaszerve­zés, s maradnak feltáratlanok az e te­rületen meglevő belső tartalékok. Pe­dig a szervezés nem szűkülhet sab­lonos reszortfeladattá, komoly rangot és megbecsülést kell adni ennek a te­vékenységnek. Aminthogy minden vál­lalaton belül rangosabbá kellene ten­ni — a sok helyütt beszűkített, félre­állított — újítási előadói, reklámfő­nöki. vagy piackutatói munkálko­dást is, t A fölös látszatcsitlogésok, a túlzás­ba vitt reprezentáció — söt: vállalati flancolás — helyett ezekre a lényegi dolgokra szükséges a pénzt, az időt, a vezetői íaradozóst áldozni minde­nütt. Vagyis inkább befektetni. Ezek mind olyan kellékei a vállalati gaz­dálkodásnak. amelyek fokról- fokra fontosabbak lesznek, s később kama­tostul fizetnek. A jövővel gondolva kell tehát eldönteni, mi mennyit ér, s mi az. ami értéktelen egy közösség­nek Például azt is, hogy a munkavé­delem, az ember egészségének, testi épségének megóvása mekkora érték. A „legfőbb" jelzőt ugyanis mintha el­vitatnák. a nyereség centrikus szem­pontoknak. a már említett „mának­élésnek" áldoznák fel egyes munka­helyeken. Némelyik ktsz-ben. különö­sen nagy a zsúfoltság, nehezek a munkakörülmények, de általában min­denütt még többet kellene áldozni a munka biztonságára. Mikor az új ruháról valósággal le­pattognak a gombok, mikor a var­rás szinte érintésnyi erőtől is szét­feslik, arra gondolhat a vásárló: mi­lyen filléres anyagokból, milyen egy­két perces „lazításokkal" károsították meg őt, s mégis mennyi bosszúságot tudnak okozni vele. Ugyanez a gon­dolatsor foglalkoztatja a hamar le­váló cipotalp, vagy barmi mas hibás termék láttán: milyen jelentéktelen anyagmennyiséget kellett volna hoz­záadni, hogy öröme és ne bosszúsága legyen a vásárolt holmiból. S ha köz­ben kedvezőbbek lettek is a ..kiraka­ti számok" a gyártó válalatnál, egy dolog bizonyos: a minőség s ezzel a termelői hírnév romlott. Lehet, hogy néhány embernek, vagy csoportnak jobban megnőtt a borítékja, de az ilyesminek előbb-utóbb megadja az árát a kollektíva. „Félkész" termékek jutnak az üzle­tekbe. Garanciális javítások kálváriá­ját idézik fel. Itt már a pazarlásnak nem is annyira csoportos, inkább tár­sadalmi jellege a szembetűnő Az, hogy egv hibásan végzett művelet milyen messzire gyűrűzteti a kellemetlensége­ket. Végezetül — noha korántsem ér­tünk végere a sornak — említsük meg „takarékos" pazarlásaink között azt is, mikor az üzemi légkör javításához olyannyira szükséges jószóval, tájékoz­tatással fukarkodnak a vezetők. Pe­dig ha valami, hát a demokratikus ve­zetési módszer igazán nem jelent töbtv letkiadást. S mégis annyi emberi többletet ígér, — s a többi hiba fel­számolásához olyan aranyfedezetet — hogy feltetlenül fáradozni kell kitel­jesítéséért. aimai Mihály AZT SE TUDTUK, MIÉRT? folyamra küldtek, gabona­felvásárló lettem a FÖLD­SZÖV-nél. Majd 1949 tava­szán ügyvezető. Nagy dolog volt. Közben a szakszerve­zetben is tevékenykedtem és szívesen mentem iskolára. Fiatal voltam. Tele ambí­cióval, reménnyel és hittel. Szentesen pártiskolát végez­tem. s utána pártmegbiza­tásként Cserebökénybe kel­lett mennem, tervkölcsönt jegyeztetni. Egy hónapig tar­tott. Utána átirányítottak Hódmezővásárhelyre, a vá­rosi pártbizottságra. Nagy Gyurka bácsi volt a városi titká r, ő se tudta pontosan, minek vagyok én ott, meg én se. Ahogy fokozódott a termelőszövetkezetek szer­vezése, egyre több munkám lett, bár mondtam: ügyveze­tője vagyok a- FÖLDSZÖV­nek. De fontosabb volt a szövetkezeti mozgalom. Men­tem erre-arra, segítettem a hajdani gazdaságok alakulá­sánál. Ráróson a Szabadság Tsz alakult. A szentesi mű­út mentén az Előre, távo­labb a Karácsonyi Ferenc és Engels szövetkezet. Egy alkalommal jött hoz­zám Bán Róza. aki a me­gyei pártbizottság káderese volt. Mondta, pakoljak ösz­sze, be a kocsiba, megyünk Szentesre. 1950 márciusában történt. Amikor megérkez­tünk a járási pártbizottság­ra, csak annyit mondott: meghoztam nektek a szövet­kezeti felelőst. Megint sza­badkoztam : nekem dolgom van, a faluban a földmű­vesszövetkezet ügyvezetője vagyok. De mosolyogtak. Azt mindjárt lerendezzük. Ma­radtam. Elvégeztem a tizen­hat hónapos mezőgazdasági akadémiát Gödöllőn, s annak befejeztével 1954-ben a me­gyei pártbizottságon kellett jelentkeznem. Hónapok múl­tán Vásárhelyen a pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tályát vezettem. Az el­lenfor­rada­íom ide­FOGLALKO­ZASA: PÁRTMUNKÁS jén Vasárhelyen i-jy veresen szervezkedtünk és a karha­lalomtól utolsó nap szerel­tem le. A tanács mezőgaz­dasági osztályát vezettem, 59-ben Zsibók András és Szabó Sándor hívott a me­gyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályára. Ott dol­goztam 1970 februárjáig. Közben tanultam, politikai főiskolára jártam és dolgoz­tam. Sohasem nagy hang­gal, zajjal, dobveréssel kép­zeltem el a pártmunkát, s nem is ügy dolgoztam. Egy biztos, sohasem kellett, most sem kell attól tartanom, hogy bárhol a fejemre olvas­nak ezt vagy azt az embe­rek, mert mindig az érdekü­ket képviseltem, öértük jár­tam el. Még a legnehezebb időkben is. az 52-es eszten­dőben. a begyűjtés idején. Csaknem negyedszázadig voltam a pártmunka élvona­lában. A személyimbe is azt írták, foglalkozása: párt­munkás. Mindig útban az emberhez, az emberi viszo­nyokhoz. S így van ez most is. Pedig jó egy éve sze­mélyzetisként dolgozom az állami gazdaságok területi főosztályán. Barna György nacionálé­ja ennyi. És az a biztos tu dat; eddigi életében párt munkásként élt, cselekedett, s annak is marad már éle­te végéig. Sz. Lukács Imre Virágzik a Tisza Az igazi nyár még várat magára, de a Tisza irAgzái már közeledtét jelzi. Szélcsendes alkonyatkor a folyószaka­szon sok helyen, mint valami nagy katlan, forrni kezd t viz és a felszínre emelkedő lárvákból milliószámra bújnak ki a kecses formájú szárnyas rovarok: a tiszavirágnak ne­vezett kéreszek, hogy hároméves iszapotthonuk után a fény­ben üljék meg rövtd nászukat. Sertésgyár" Befejező szakaszában/ A Délalföld egyik legkor­szerűbb sertéstelepén, a tá­péi Tiszatáj Tsz új létesít­ményében megkezdődött a részleges termelés. Az 50 millió forintos beruházással készült ..sertésgyár" évente 7000 hízót bocsát ki. A komplett jószágtelephez 4, egyenként 30 vagonos takar­mánysiló csatlakozik, továb­bá egy szociális épület, amelyben több öltöző, mos­dóhelyiség. valamint konyha és ebédlő kapott helyet. a visontai nagyberuházás Megkezdték a Gagarin ! Hőerőmű ötös blokkjának szerelését. Ezzel a visontai kiemelt beruházás végső sza­j kaszához érkezett. A Gagarin Hőerőmű öt önálló biokkrendszer­ben épül és összesen nyolcszáz mega­watt teljesítményt nyújt majd. Az egyes és kettes blokk egyenként 100, míg a Vasutasok versenymozgalma hármas, négyes, ötös blokk külön-külön 200 megawatt villamos energiát termel. Ily módon a Gagarin Hőerőmű a népgazdaság villamosener­gia-szükségletének több mint húsz százalékát te-/ dezi majd. A visontai nagyberuházás különlegessége, hazánkban itt alkalmaznak először 620 tonna gőzt fejlesztő kazánt, valamint kétszáz megawatt teljesítményű turbinát. A blokk valamennyi fő­műve a magyar ipar ter­méke,

Next

/
Thumbnails
Contents