Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

SZOMBAT, 1911. MÁJUS L Gazdagb István MUNKA ÉS MEGBECSÜLÉS MAGAZIN V

olt nekem egy öreg lakatos Ismerősöm, aki egész munkásnemzedéket nevelt fel a kendergyár gépműhelyében. Szép jellemvonásai közül legértékesebbnek tartotta mindenki azt a munkaszeretet, amely benne lakozott, vérében volt, s amely valószínű, éltető eleme is volt, egész életén át Sok ilyen emberre lenne szükség, mivel karakterét munkaszeretetét átvették azok a fiatalok, akik tőle tanulták mestrségüket. Sokat beszélgettem vele annak idején, s megkérdeztem azt is tőle, hogy van-e valami titka a jó munkavégzésnek, az átlagosnál jobb teljesítményeknek. Nem tudott hirtelen válaszolni kérdésemre, meglehet hogy furcsállotta a kérdést is. Végül aztán csak anyFazekas Lajos MÁJUSI ÉNEK Fényt, fényt a földnek, Május! — A hegyeiormaira tűzd ki lobogóid; hirdesd ki mindenütt győzelmedet, tengertől a búvó, kis folyóig, A munka honfoglalói nyomán — kaszások vágják a szénarendet — illattal száll, jár a szél, mint a lány, s levágott, kis virágok lebegnek. Szép itt a béke; s mintha csak jelét akarná fölírni az égre, szinte úgy villan föl a messzeség falán egy galamb tiszta képe Horváth Dezső Köcsögfigurák nyit mondott, hogy semmi különös nincs, semmi tilók nincs, csak dolgozni kell becsületesen. Életének javarészét az elmúlt rendszerben élte, munkásságának utolsó évei jutottak csak arra az időre, amikor szorgalmát kézzel foghatóan honorálták volna. Kitüntetések nem ékesítették, nem választották be semmilyen testületbe, dolgozott szerényen és becsülettel. A munkát, melyet kiadott keze alól, bárki megnézhette és kalapot emelhetett előtte. Amikor a munkáról és annak megbecsüléséről esik szó, ez az öreg lakatos, Ungi Pista bácsi, mindig eszembe jut. Sokan vannak ilyen emberek, akik természetesnek, életszükségletnek tartják a szorgalmas munkavégzést. Sokan vannak, akik tudják, hogy csak a munka teremt új értéket, s a megtermelt új érték ad garanciát előrehaladásunkhoz. Egy gumigyári munkás mondta a minap, hogy ó még nem hallott oly elismerően és oly tisztelettel beszélni a munkáról és a munkásemberekről, mint ahogyan a választási nagygyűlésen Kádár János beszélt. Meggyőzően, szeretettel és megbecsüléssel. Különösen az tetszett neki, amikor a szocialista társadalomért, a forradalomért harcoló emberek megbecsülése mellett azt is megemlítette, hogy mennyire tiszteli és társadalmunk építőjének tekinti azt az egyszerű és becsületes pályamunkást, aki 26 éve tisztességesen dolgozik munkahelyén. Való igaz, tisztelet illeti az ilyen embereket. Egy hete sincs, hogy az áramszolgáltató vállalat vásárhelyi kirendeltségének a vezetőjével találkoztam, aki éppen most hatvan esztendős. Beszélgetés közben érdeklődtem tőle, milyen volt az életútja, hol, merre dolgozott „Merre, hány helyen? — kérdezett vissza. — Én kérem 45 évvel ezelőtt itt, az áramszolgáltatónál jelentkeztem inasnak, azóta a munkakönyvem ezen az egy helyen van." Sokat mesélt az elmúlt 45 esztendőről, pályafutásáról. Nem dicsekedett, olyan egyszerűen mondott el mindent, olyan természetesen, mint ahogy a patak vize csordogál. Ahogy mondani szokták, a kisujjában volt minden, ami a szakmájában kell, a csavarhúzótól a magasfeszültségű távvezetékek pontos ismeretéig. Sok szép példát is fölemlített, talán érdemes volna egyszer megírni, közreadni egyszerű hétköznapi történeteit. A jó munkát, a becsületes munkát elismerik a mi társadalmunkban, mert a jó munkát és a becsületes munkát végző emberek maguk is elismerik, éppen tevékenységükön keresztül a társadalmi boldogulás legfontosabb mozgató rugóját Választói nagygyűlésen pártunk első titkára elismeréssel beszélt a szocialista munkaversenyröl, arról, hogy a szocialista munkaverseny szelleme erősödött mélyült, kiszélesedett a hatása. Elmondta, hogy a párt X. kongresszusának tiszteletére született ezernyi szocialista felajánlást szinte nem lehet eléggé szavakban méltatni, olyan nagyszerű megnyilvánulása volt az a szocialista öntudatnak, közgondolkozásnak. „A szocialista brigádmozgalomba, a szocialista versenybe olyan emberek is bekapcsolódnak, akiknek talán eszükbe sem jut, hogy pártszempontból hogyan is kell megítélni, de értik és tudják, hogy ez a szocializmus és a haza javát szolgálja" — mondta Kádár János. Azt is megemlítette, hogy a kongresszus kapcsán felajánlott zászlókat, okleveleket sok üzem. vagy vállalat egy- vagy kéttize, des különbséggel szerezte meg. Gratulált a győztesnek, de ugyanakkor elismeréssel beszélt és köszönetet mondott mindazoknak, akik részesei voltak a nagyszerű munkaversenynek. A szegedi munkástársadalom szorgalmát is elismerték. Több iparvállalat, termelőszövetkezel kapott kitüntetést. A konzervgyári dolgozók például elnyerték pártunk kongresszusi oklevelét. a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját es a Szocialista munka vállalata címet. Az utóbbi kettőt nem is először. Nagyra értékelték a konzervgyári munkásasszonyok és férfiak eredményét. Elisnv réssel adóztak a szocialista munkaversenyben élenjáró Vosztokbrigád tagjainak, s rajtuk keresztül minden konzervgyári dolgozónak. Pedig nem volt könnyű dolguk az elmúlt esztendőben, hiszen a mostoha időjárás is megzavarta a normális munkavégzést, a gyár férfiai a folyó gátjain dolgoztak, hogy megóvják otthonainkat, értékeinket. A mezőgazdasági birtokokon is zavart okozott az esős idő, később értek a növények. Mégis eleget tettek kötelezettségeiknek a konzervgyári emberek, s nemcsak önmaguk végeztek többet, hanem arra hívták fel a magyar munkásságot, hogy felajánlásaikkal. eredményes munkaversenyükkel teljesítsék tűi legalább 1 százalékkal nemzeti jövedelmünket,. Megértésre talált kezdeményezésük, s önmaguk is túlteljesítették vállalásukat. Tettük, cselekedetük azt bizonyítja, hogy szivükön viselték és viselik az egész társadalom, a haza sorsát. Hogv nem közömbös számukra semmi sem, ami ebben az országban történik. A mi társadalmunk sem marad adósa senkinek sem. Kevés gyár büszkélkedhet azzal, hogy dolgozóinak soraiban Állami díjjal kitüntetett munkások is vannak. A Szegedi Konzervgyárban négy munkásasszonyt is találhatunk, akiknek gomblyukában a munka iránti megbecsülés legmagasabb kitüntetése ékeskedik. Azt sem felejtem el, hogy amikor a Vosztok-brigád vezetőjét, Széli Imrénét értesítették, hogy megkapja az Állami-díjat, s felkerestem lakásán, hogyan vallott a munkáról. Nagyon egyszerű asszony, aki piciny gyermekkora óta • dolgozik, szerényen, csendesen, szorgalmasan. Elmondta, hogy többet vállalásuk teljesítését úgy érik el, hogy semmi különlegeset nem tesznek. De úgy végzik a munkát, ahogyan azt munkás lelkiismeretük diktálja. Anyagmegtakarítás? „Egyszerű ennek a titka. Hámozzuk meg úgy a gyümölcsöt, mint odahaza, amikor a gyermekünknek adjuk. Ha íe_ esik egy szem szilva. vegyük fel." Sok szem gyümölcs sokra megy, sok kicsiből sok lesz. Széllnéék kollektívájában megtalálható a fiatalabb és idősebb nemzedék. Űröm volt hallani, amikor az idősebbek arról beszéltek, hogy mily szeretettel segítik azokat a fiatalokat, akik most indulnak el az életbe. De visszaemlékeznek arra is, amikor hajdanában önmagukra voltak utalva, amikor mindenki féltette megszerzett gyakorlatát, szakmai ismeretét, hisz az az elv uralkodott, hogy kaparj, kurta, néked is lesz. Érzik és értik, hogy csak a közös összefogás eredményeképpen boldogulhat az egyes egyén is. Elkerülhetetlen, hogy újból ne kanyarodjunk vissza Kádár elvtárs beszedéhez, amikor azt hangsúlyozta, hogy csak együtt boldogulhatunk, külön-külön, egyénileg senki sem keresheti boldogulását, mert az végül is kudarcot vall. A boldogulás útja az összefogás, a jó értelmű együttes munka. A konzervgyáriakat sem tisztelték volna meg ilyen szép és magas kitüntetésekkel, mint az elmúlt napokban, ha nem fogott voina össze a gyár minden dolgozója, és nem végzett- volna hosszú esztendőkön át odaadó és eredményes termelőmunkát. Hiába jó a vállalat vezetése, hiába volna csak egy-két kiemelkedően teljesítő brigád, nem tudnának boldogulni, ha a sok száz főnyi rnunkatars nem követné őket. Félreértés ne essék, s ne nehezteljenek mások, hogy csak a konzervgyáriakat emlegetjük, de éppígy a dicséret, s az elismerés szavaival lehetett volna illetni az olajbányászokat, akik még magasabb kitüntetéseket kaptak, vagy a textilipari üzemek dolgozóit, a paprikafeldolgozó, a gumigyár, a kábelgyár, a szalámigyár, a sütőipar — és minden olyan munkahely, amelynek szorgalmas kollektíváját valamilyen elismeréssel, kitüntetéssel jutalmazták mostanában. V

égezetül is egy kiváló munkásemberre szeretnék hivatkozni. Vad János Állami díjas olajbányászra, aki azt mondta, amikor a kiváló és rekorderedményeiről fagattuk, hogy nincs abban semmi és „a munkánk megyen a maga útján". Szép és eredményes építőmunkánk nyomán változik meg környezetünk arculata, gazdagodik, gyarapodik hazánk, és a haza minden polgára. Befejező mondatként hadd idézzem újbó] Kádár elvtárs szavait: nél oünk szocialista építömunkájárói csak tisztelettel lehet szólni! Előrehaladásunk legnagyobb és legbiztosabb erőforrása népünk munkája. Ez a mi legnagyobb ,nemzeti vagyonunk', értékünk." Kovács József ZSIGULI Nem nehéz megjósolni: néhány év múlva ugyanúgy részletre lehet majd személygépkocsit vásárolni, ahogy jelenleg hűtőszekrényt, tévét vagy mosógépet. Egyelőre még csak az első szovjet Zsigulikat vizsgálják, tesztelik hazankban, s máris 20—40 százalékkal zuhant a használt kocsik szabadpiaci ára. Mert a FIAT-licenc alapján készülő új szovjet autó beváltotta' a hozzá fűzött reményeket; korszerű, gyors üzembiztos, tartós és viszonylag olcsó. Ha az idén beérkező 13 ezer darabból még nem is jut minden Zsigulira vágyakozónak, az 1975-re tervezett 30 ezerre már aligha lesz sorbanállás. A Zsiguli-karrier a fejlődő nemzetközi munkamegosztás produktuma. Megtestesíti a nagymúltú tőkés autógyártás tapasztalatait és a KGST-országok erősödő termelési kapcsolatait Magyar vállalatok 18-féle szerelvényt és elektromos alkatrészt gyártanak hozzá kiváló minőségben, gazdaságos nagysorozatban. (Hasonlóképpen más szocialista országok is kooperálnak a Kujbisev mellett épült Volgai Autógyárral.) Máris nyilvánvaló, hogy a hazai gépkocsiigények olcsouban, gyorsabban, korszerűbben és kisebb beruházással kielégíthetők e kooperációval, mint saját személygépkocsi-szerelő és gyártó üzem létesítésével. Az új, korszerű gyártási ágak kialakításánál, fejlesztésénél a szocialista országok mind gyakrabban előre összehangolják terveiket és ésszerűen egyesítik anyagi és szellemi erőiket. Az 1975-ig szóló magyar és szovjet ötéves tervek egyeztetésének eredményeit összegező jegyzőkönyvvel együtt írták alá például Moszkvában a két ország olefin kooperációs megállapodását. Az egyezmény alapján 1975— 1985 között évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba, csővezetéken különböző műszál- és műanyag félkésztermékekért cserébe. Ezzel hazánk és a Szovjetunió egyaránt beruházást takarít meg s optimális méretű üzemekben, olcsóbban állítHatja elő a szükséges termékeket Vagy egy másik vegyipari példa, amely ugyancsak az ötéves tervegyeztetések eredménye. Bulgária 1973-tól évente 120 ezer tonna szódaterméket szállít hazánknak, s előzetesen hitellel és gépszállításokkal veszünk részt egy korszerű, nagy bolgár szódagyár építésében. Lengyelországgal kötött egyezmény alapján pedig növekvő kénszükségletünket elégíthetjük ki. Csehszlovákia viszont, amennyiben részére 1972—1975ben évente 100—120 ezer tonna gabonát szállítunk, kész Magyarországnak évente 250—500 ezer tonna műtrágyát értékesíteni. A vállalatok öntevékenyen, kezdeményezően bekapcsolódhatnak olyan kiemelt, a nemzetközi munkamegosztásba szorosan beilleszkedő népgazdasági programok végrehajtásába is, amilyen például a közúti járművek, a számitógépek és részegységeik gyártásának, kooperációjának fejlesztése. A gazdasági integráció kibontakozásával nő a vállalatok, az országok egymásra utaltsága, s így a nemzetközi munkamegosztás intenzív formái csak a barátság és a bizalom, a gondos és pontos munka jegyében fejlődhetnek. Kár volna a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció kezdeti szerény jeleit felnagyítani, eltúlozni. De nem becsülhetjük le a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk nagytömegű hagyományos export-import termékeinek szerepét sem. Ma már senki számára nem kétséges, hogy az egyre szélesedő külgazdasági kapcsolatok hozzájárulnak termelési erőforrásaink kihasználásához, a munkaképes lakosság hatékony foglalkoztatásához, a növekvő anyag- és energia-igények zavartalan kielégítéséhez, az új, korszerű gyártási ágak fejlesztéséhez. A szovjet Zsiguli, a szovjet zsebrádió, a csehszlovák magnetofon, az NDK-beli automata mosógép és ábalában az üzletek e«?vre bővülő külföldi áruválasztéka szemléletesen bizonyítja a fogyasztók széles rétegeinek, hogy ezek a kapcsolatok az ország gyarapodását, a jólét növelését szolgálják.