Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

2 PENTEK, 1971. MÁJUS 7. Koszigin-Schumann találkozó # Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön a Kremlben fogadta Maurice Schumann francia külügyminisztert, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A beszélgetésben részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Alerian Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete és Roger Seydoux, Franciaország moszkvai nagykövete. Folytatódtak egyébként a tárgyalások Gromiko és Schumann közölt. A két miniszter baráti légkörben eszmecserét tartott az időszerű nemzetkőzi problémákról, köztük a közel-keleti és a délkelet-ázsiai helyzetről. Furcsa „letét" Az elmúlt napokban — érdekes módon — felbukkant és nagy terjedelmet kapott az angol lapokban o magyar királyi korona ügye. A Times által megkérdezett A, J. P. Taylor tekintélyes angol történész hosszabb interjúban fejtette ki, hogy „a koronaékszerek Magyarország nemzeti tulajdoúai és vissza kell kerülniük a magyar kormányhoz". A magyar királyi korona — amely ezer éve I. István fejét ékesítette, s oly sok hányódáson ment át az évszázadok során — legújabbkori története 1944 végén, a régi Magyarország összeomlásának idején kezdődött. A nyilasok, akik a hitlerista megszállók jóvoltából a hatalmat bitorolták, az ország határain túlra menekültek a közelgő szovjet csapatok elől, s a koronát is magukkal hurcolták. A teljes zűrzavar napjaiban, 1945. május elsején az ausztriai Mattsee mellett egy olajoshordóban ásták el. Az amerikaiak különleges nyomozócsoportja, amikor elfogta Pajtás ezredest, a koronaőrség parancsnokát, a kihallgatások során megtudta a rejtekhelyet. Kiásták az értékes ereklyét, s Salzburgba szállították. Később innen a frankfurti volt Reichsbank épület trezorjába, majd Wiesbadenbe, az ottani amerikai parancsnoksághoz került. Ebben az időben az amerikai katonai hatóságok még hajlandónak mutatkoztak volna arra, hogy a koronát visszaadják. A Magyar Köztársaság első miniszterelnöke, Nagy Ferenc — jóllehet a köztársaság hívének vallotta magát — elvbarátaival titokban Habsburg Ottó trónkövetelő hazatérésén munkálkodott, ám akkor még nem akarta a korona visszaküldését. Ügy vélte, hogy a korona a legjobb helyen az amerikaiaknál van. Hiszen politikai elképzeléseikben is náluk kerestek bázist. Nagy Ferenc megbukott. Közben Mindszenty és környezete még mindig nem adta fel a reményt, s elképzeléseik szerint a koronát a Vatikánba kellett volna szállítani. Hasonló álff láspontot foglalt el Horthy Miklós, aki a nürnbergi börtönből szabadulva, Németország amerikai zónájában, Weilheimben élvezte az amerikaiak vendégszeretetét. Az amerikaiak később még a Vatikántól is megtagadták az ereklyét. Egyszerűen az Egyesült Államokba hurcolták, s ott valahol, valamilyen páncélhelyiségben őrzik. A vatikáni múzeumban viszont kiállították a magyar korona — hű másolatát. Jellemző a közhiedelemre, hogy amikor néhány évvel ezelőtt betörtek a híres múzeumba, s egyebek mellett a koronamásolatot is elvitték, a nagy hírügynökségek előszór az eredeti elrablásáról adtak hírt. Csak később derült fény arra, hogy a múzeum birtokában csak a másolat volt. Egyébként a tetteseket elfogták, a tárgyat visszaszerezték — ez újra felhívta a világ figyelmét az ügyre, így kényszerültek az USA hivatalos szervei, hogy húsz esztendővel azután, hogy birtokukba vették a koronát, az első hivatalos nyilatkozatot tegyék az ügyben. Ez meglehetősen szűkszavú, s körmönfont fogalmazás: „I. István koronáját mégőrzésre az Egyesült Allamök hatóságai számára a második világháború utolsó napjaiban magyar katonai őrség szolgáltatta be, miután magyar területről kihozta. Azóta úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban levő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben". „Speciális státusú" tulajdon? Letét? Egyik sem. Érthető hát, hogy az angol sajtó, az ügyben állást foglalva, még mentséget sem talál a korona „őrzői" számára. Persze nagyon is kérdéses, hogy vajon Nixon megfogadja-e a Sunday Express vezércikkének javaslatát. Pintér István Kairóból Izraelbe ^ dollárdilemma Szadat fogadta Rogerat # Kairó (MTI) Anvar Szadat, az EAK elnöke csütörtök délelőtt fogadta Rogers amerikai külügyminisztert. Ezt követően Rogers és kísérete háromnapos látogatását befejezve Kairóból Izraelba utazott. Rogers repülőtéri nyilatkozatában hasznosnak minősítette kairói tárgyalásait. Rogers állástfoglalt a Jarring-misszió folytatása mellett, s kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna megnyitása csak c misszió keretében valósítható meg. Elismerte, hogy a rendezést akadályozó nehézségek további tárgyalásokat igényelnek. Az egyiptomi—amerikai tárgyalások eddig ismeretessé vált eredménye abban jelölhető meg, hogy a két fél kölcsönösen kifejtette álláspontját a közel-keleti rendezés alapvető kérdéseiről. Riad külügyminiszter leszögezte, hogy a részleges csapatkivonás elválaszthatatlanul összefügg az átfogó rendezéssel. Az A1 Ahram szerint az egyiptomi fél ismertette a rendezés szakaszaira vonatkozó koncepcióját, rámutatva, hogy ez a maximuma annak, meddig elmehet a békés megoldást célzó erőfeszítésekben. Tavaszi békeoffenzíva # Washington (MTI) Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön az amerikai háborúellenes mozgalom tavaszi békeoffenzivájánuk 18. napján a tüntetők a saigoni rezsim washingtoni nagykövetsége előtt követelték a Thieu—Ky kormányzat amerikai támogatásának megszüntetését, a háború azonnali befejezését, az amerikai fegyveres erők haladéktalan és teljes kivonását Indokínából. Innen a tüntetők a washingtoni városi börtön elé vonultak, s a hét folyamán letartóztatott társaik szabadonbocsátását követelték. Az amerikai fővárosban hétfő óta tartó polgári engedetlenségi mozgalom részvevői mintegy 15 000—20 000 tüntető közül csütörtök reggelig több mint 12 000-et vettek őrizetbe. Többségüket különböző összegű óvadék ellenében ügyük tárgyalásáig szabadon engedték. A tavaszi békeoffenzíva kezdete óta az országban összesen több rnint 15 000 tüntetőt vett őrizetbe a rendőrség. Bostontól San Franciscóig országszerte háborúellenes tüntetések voltak. Bostonban 30 000—40 000, New Yorkban 10 000 ember vett részt a háború azonnali befejezését követelő békegyűlésen. Számos egyetemi városban heves összecsapásokra került sor a karhatalom és a tüntető diákság között. # Párizs (MTI) A vietnami konferencia 112. ülésén Bruce amerikai lődelegátus és Pham Dang Lam. a saigoni rendszerképviselője ismét csak korábbi javaslatalkat Ismételték meg. Bruce emellett ismét előtérbe állította az úgynevezett hadifogolykérdést is és azt sürgette, hogy a VDK kezdjen mielőbb tárgyalásokat a svéd kormánnyal arról a svéd ajánlatról, hogy az amerikai hadifoglyokat Svédországba szállítsák és ott internálják őket. (A Le Monde jelenlése szerint viszont Stockholmban cáfolták, hogy a svéd kormány ilyen ajánlatot tett volna, Stockholm csak hajlandónak nyilatkozott a közreműködésre, ha a párizsi tárgyalásokon megegyezés jönne létre ebben az ügyben.) A Fehér Ház viszont ismét elutasította a VDK és a DIFK által a foglypk szabadonbocsátására tett javaslatot. Mint Ismeretes a VDK és a DIFK képviselői Washington tudomására hozták — most is a párizsi konferencián —, hogy hajlandók szabadonbocsátani a foglyulesett amerikai katonákat, ha az Egyesült Államok kijelöli az amerikai csapatok kivonásának megfelelő határidejét. Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője kijelentette: az értekezlet zsákutcájának okát abban kell keresni, hogy Ntxon nem hajlandó kijelölni a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok kivonásának határidejét. N

em is olyan régen a francia frank, aztán az angol font válsága töltötte meg a világlapok első oldalánalt jelentős részét. Most pontosan ez történik a nyugati valutapiac sokáig érinthetetlennek, sebezhetetlennek tartott „szent tehenével", az umeri'kai dollárral kapcsolatban. Aligha kell hosszasan bizonygatni, milyen beláthatatlan gazdasági és nem utolsósorban politikai következményei lehetnek ennek a fejleménynek. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a tőkés világ legérzékenyebb szeizmográfja, a tőzsde kérdőjelezte meg a Nyugat vezető hatalmának gazdasági megbízhatóságát. Ez a kérdőjel nemcsak gazdaságilag fogja súlyosan érinteni az Egyesült Államokat, hanem politikailag is. Egy ország pénzének helyzete ugyanis presztízsszempontból is döntő jelentőségű, egy ország presztízse pedig vitathatatlanul politikai tényező. Az az USA. amely még nem is olyan régen eleve döntőbíróként léphetett fel a nyugati világ valamennyi gazdasági kérdésében, amely csak a minap mentette meg a nagyon nagy bukástól a hagyományos angolszász szövetséges, Nagy-Britannia pénzét, a jelek szerint ott tart, hogy maga is alaposan rászorulna valamiféle segítségre, ha nem is elsősorban gazdasági, inkább politikai értelemben. A krízis súlyosságának számos biztos jele van. Nlxon kénytelen volt bejelenteni, hogy sürgős tanácskozásra magához kérette John Conallyt, pénzügyminiszterét. Ezen a tényen nem sokat enyhített az a világszerte gyanakvással fogadott, megnyugtatásnak szánt nyilatkozat, amely szerint az elnök és a miniszter „nem tartja szükségesnek és nem tervezi a valutaárfolyamok jelenlegi rendszerének megváltoztatását. Egy ilyen nyilatkozat nem sokat segít akikor, amikor az egész nyugati pénzvilágban félreverték a harangokat, és az USA elszenvedte történetének egyik legnagyobb megaláztatáslát: bonni kezdeményezés nyomán a nyugateurópai bankok felfüggesztették a dollár beváltását. Sőt, nemcsak a nyugat-európaiak hoztak ilyen döntést. hanem Japán is, és ez külön érzékeny csapást mér az Egyesült Államok mostanában különösen sokat emlegetett ázsiai jelenlétére. Lehet, sőt valószínű, hogy gazdasági értelemben a doUárdtlemma valamilyen módon rendezhető. De a politikai vereség, a presztízsveszteseg hosszú távon is érezteti a hatását, és Nixonnak ezzel mind kül-, mind belpolitikájában számolnia kelL Moszkva A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérőben Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel tárgyalt a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok kérdéseiről. Berlin Az NSZEP Központi lapja, a Neues Deutschland, csütörtöki vezércikkében a Német Szocialista Egységpárt hétfői, 16. plénumán elfogadott határozatok visszhangjával foglalkozik. Rámutat, hogy a Központi Bizottság döntéseit az egész párt, a nép valamennyi osztálya és rétege egyhangú helyesléssel fogadta. Bonn Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön fogadta Valentyin Falint, a Szovjetunió új bonni nagykövetét. Az udvariassági látogatás és az azt követő eszmecsere egy és égynegyedórát tartott. Minthogy Falin még nem nyújtotta át megbízólevelét, a megbeszélés tartalmáról nem közöltek részleteket Szarajevó A második jugoszláv önigazgatási kongresszuson csütörtökön négy bizottságban folytatták a munkát. A kongresszusi bizottságok csütörtöki vitája egyértelműen tükrözte a JKSZ elnöksége múlt heti brioni kibővített ülésén hozott döntéseket a jugoszláv egység, a munkásosztály szerepe megerősítésének szándékát, s a gazdasági és társadalmi problémákról való kiút keresését. Moszkva A Szovjetunióban csütörtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—410 mesterséges holdat. Nyikolaj Krilov Odessza állta a sarat Házikertek, gyümölcsösök permetezését vállaljuk Bejelentés UNIVERSAft KTSZ, Szeged, Gogol u. 28. Telefon: 13-121, 13-100. XS 268 190 Ihenxett ..00.16. Szeged Kőbányai SttrgyAr" feliratú bélyegxnnk A bélyegző érvénytelen Vásárlásnál fel nem hnsználható. Kőbányai Sörgyár Kirendeltsége Szeged, Feltámadás utca 20/A. C A hadtörténészek mostanság leginkább *" ellen támadásként jelölik meg azt a feladatot, amelyet a fekete-tengeri hadsereg 1941. szeptember 22-en kapott. Ugyanezen a napon Grigorjevkánál haditengerészeti deszant szállt földre. Ezt is figyelembe véve. együttes akciónak is mondható ez az ellenlökés. No de, nem is az elnevezés a fontos. A lényeg: az odesszai védők most először kaplak lehetőséget arra, hogy visszavessék az ellenséget, ha csak pár kilométerrel is. Egyúttal akkora teret nyertek, amekkora az egész védelmi körzet volt. A sikerben mindenki biztos volt. Az ellentámadás előestéjén veszedelmesen bonyolulttá vált a helyzet. S nem csak a szárazföldön, de a tengeren is. A tartalékezred már megkapta a harckészültségi parancsot, amikor hirtelen jelentés érkezett arról. hogy a Frunze hajót elsüllyesztette az ellenséges légierő. Ugyanebben a ráúiögramban jelentették, hogy odaveszett a Vörös Örményország hajó is. Mindkét hajót Ju—87 jelű bombázók támadták meg. Ezek a gépek nálunk most tűntek föl először. A helyzet megbeszélésére Zsukov ellentengernagynál gyülekeztek az odesszai védelem ha ditanácsénak tagjai. Súlyos csapós volt a két hajó elvesztése. A ródiójelentést minden bizonnyal Szevasztopolban is fogták, s attól tartottunk, hogy visszahívják a deszantegységeket szállító hajókat. Bár ennek kicsi volt a valószínűsége, mégis számolni kellett vele. Nagyon rövidre fogták az értekezletet. Gavriil Danyilovics Sisenyin tábornok csak ennyit mondott nekem: — Az eredeti terv érvenyben marad. Legalábbis ami reánk, odesszaiakra vonatkozik. Én nem is vártam ennél többet. Az első rádiógram vétele után két ólával közölték: VlagyimirszkiJ ellentengernagy Odessza felé közeledik egy torpedórombolón. Útközben ő is könnyebben megsebesült. így azért elmondhatta nekünk, ml történt a tengeren. Mikor a Frunze aknarakó a Vörös Örményország legénységét mentette, egyszerre kilenc ellenséges gép támadta, s bór a legénység hősiesen kitartott, a Ju—87 bombái elől nem menekülhetett. A hajót telitalálat érte, s minden bizonnyal elmerül, ha a parancsnok nem vezeti egy sekélyebb helyre. így sikerült megmenteni a legénység zömét is. Innen vontatógőzösökön szállították partra a matrózokat, akik közű1 még így is a tengerbe vesztek, mert a bombázók a gőzöst is megsemmisítették. A Ju—87-eselc megjelenése nyilvánvalóvá tette előttünk, hogy az ellenség az eddiginél hatásosabban akarja zavarni az Odessza és Krím közötti hajóforgalmat. Viszont félig ettől függött a fekete-tengeri hadsereg sorsa. Most aztán törhettük a fejünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a hitleri hadvezetés a Dél hadseregcsoportnak dobta át a földközi-tengeri 10. légi hadtestet. Ez pedig az angol hajók elleni kétéves harcban rengeteg tapasztalatot szerzett. Elérkezett az ellentámadás utolsó órája is, s most már örömmel nyugtóztuk, hogy tervünk végrehajtósóhoz kedvezően alakult a helyzet. Pedig egy soronkfvüll harci feladat is várt ránk. Lelőttünk egy Hurrican-gépet is, melynek román százados pilótája ejtőernyővel kiugrott, s a fogságunkba esett. Elmondta, hogy Badenban és Zelcában két új röpteret építettek a németek. Megsemmisítésükre Odesszából húsz I—16-os és két II—2-es gép indult el. Az akkor még főhadnagy Cserevatenko, a későbbi ezredes, a Szovjetunió Hőse, így emlékszik vissza erre a támadásra: — Eleinte nagy magasságban repültünk, óm a cél előtt leállított hajtóművekkel csökkentettük a magasságot. Annyira váratlanul jelentünk meg a reptér fölött, hogy időbe tellett, Bmíg a légvédelem tüzet nyitott, A parancsnok ielt adott, s ml először gépágyúkkal és géppuskákkal a személyzet sátrait lőttük. A hitleristók alighanem még aludhattak. Ezután a gépeket, a benzinraktárakat, s a hadianyagot vettük tűz alá. Az 11—2-esek a légvédelmi lövegeket némították el. Az ellenség gyakorlatilag mindent elveszített, ami a röptéren volt. * Reggel kilenckor az egész. frontszakaszon megkezdődött ellentámadásunk. Rövid jelentéseket kaptunk: — Kocsenov és a szomszédia i,s támad! A tengerészek is előrelendültek! Több egvség a nagy igyekezetben annyira előrement, hogy megszakadt közöttük a kapcsolat, Ezért egy időre le kellelt allítani a műveletet, De aztán újra támadtunk. Tomllov ezredes harcálláspontjáról is ezt a jelentést kaptuk: — Az ellenség rendezetlenül visszavonul, g fegyvert is eldobálja! A körülzárt. Odessza most megmutatta, hogy nemcsak bevehetetlen erőd, hanem ereje is van egész ellenséges hadosztályokat visszavetni. Ellentámadásunk bizonyára zavart keltett az ellenség soraiban, mégsem vehettük úgy, hogy ezután könnyű lesz tovább védeni Odesszát Ha összevetettük erőinket, többé-kevésbé pontos képet kaptunk: négy az egyhez. (Folytatjuk^