Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

szombat, 1971. május 13 74 Szép kis baratnők! Egyénileg Kollégiumi szaktanárok? az IBUSZ útján Az évről évre szaporodó külföldi utazások száma ú| feladatokat jelent az. IBUSZ •számára is. A tapasztalatok és a statisztikák arra utalnak. hogy a turisztikában a csoportos utazások helyett az egyéni utak lepnek előtérbe. A társasutazás — bár még ma is sok híve van — nem mindenben elégíti ki a külföldre utazók igényeit. Ehhez a tendenciához alkalmazkodik az IBUSZ, amikor tovább fejleszti — a már tavaly megindult — egyéni utazás lehetőségeit. Ennek lényepe: a devizával rendelkező egyéni turista — akár szocialista országba. akár nyugatra Fém- és lív&gplasztikák A fiatal tehetségek pozsonyi Galériájában Jozef Vahalek szobrászművész mulatta be munkáit a nemreg megnyílt kiállításon. Fémből és üvegből készült plasztikái általános érdeklődést keltettek és jelentős sikert hoztak a fiatal művésznek. A 26 éves szobrászművész két éve fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Akadémián, és máris sok siker áll mögötte. Az ő plasztikái díszítik a moszkvai és a római csehszlovák nagykövetség épületeinek belső termeit, helyiségeit. Absztrakt plasztikái és sajátos, geometrikus megformálású, belső építészeti munkái rövid idő alatt felhívták a figyelmet a fiatal művész képességére. (BUDAPRESS —SLOVAKOPRESS) Gondolatok Alkalmi útitársam, a magyar városok alapos ismerője, a következőket mondja beszélgetésünk harmadik negyedórájában : — Egyszer betévedtem egy apró rijekai borbélyműhelybe. s miközben a gyorsbeszédű olasz mester a hajzatommal bíbelődött, képzeletemben kemény, kék fényekkel fel-felvlllant a tenger, a puha párában őrködő, közel ezernégyszáz méter magas Ucka, amely hajdan a Monté Maggiore nevet viselte, s azt mondtam a készséges mesternek: de jó magának, kiáll ide az ajtóba, s mindig ezt a tündöklő képet látja maga előtt. Ö uram, mondta tárgyilagosan, nekem az már semmi, megszoktam. — Ugyanilyen kis kalandom akadt a közelmúltban — folytatta alkalmi útitársam — a szegedi Széchenyi téren. Kiraktál? már a súrgára-plrosra mázolt padokat, a magnóliák elhullatták méltóságteljes, viaszos hatású szirmukat, tűzbe borultak a merev tulipánok és mosolyogtak a bársonyszemű árvácskák. Amikor leültem egy fehérre öregedett nyugdíjas mellé s a szépség bűvöletében úrról kezdtem beszélni, hogy ez Itt az ország egyik legszebb tere. nagy öröm lehet Itt üldögélni. —• Megszoktuk — jegyezte meg az öreg. Hát igen. Megszoktuk, s alig gondolunk arra, hogy kevés városdíszítő tér van hazánkban, ahol ilyen töméntelen ízléses pad, vagy széksor fogadná az embereket, ahol ilyen családias hangulat uralkodnék, ahová akarva-akaratlun szép ruhában sétálnak kl az öregek, s ahol ilyen szép környezetben eleveníthetnék föl az emlékeiket. Az az érzése az embernek, hogy a Széchenyi tér mindig ünnepel. Kiülnek ide a pihenő kétkezi munkások, a hajdani hivatalnokok és pedagógusok, ráncos, de frissen borotvált arcok sütkéreznek a lombokon átvágó napfényben, vagy bújnak meg a nap elől szigorú orvosi rendeletre. Alkalmi útitársam, aki az Imént rijekai kalandját mesélte, olyan hangszerelésben hívja löl a figyelmemet a szegedi Széchenyi tér patriarkális szépségeire, „fogyasztóinak" egészen sajátos társadalmi, emberi magatartására, mintha magam sohase fordultam volna meg a téren, nem ültem volna nyughatatlanságom ellenére félórákat hajdani kendergyári munkások között, nem hallgattam volna végig emlékeiket, nem láttam volna képzeletben Mórát, Juhász Gyulát, Tömörkényt, amint ballagott a Kárász utca felé, vagy a múzeum irányába. örök hála a régen élt várostervezőknek, hogy ezt a ragyogó, mindig ünneplő teret létrehozták. S hala azoknak, akik mai kultúráltságában fenntartják, akik nem csal? szórványosan pöttyentettek el egy-egy padot a tágas utak mellett, hanem szinte körbeszegték ezekkel a szép ülőalkalmatosságokkal. Ilyen sűrűn álltak valamikor a székek a budapesti Dunaparton, de ha leült az ember, azonnal megjelent a Buchwald nevezetű élelmes vállalkozó embere, vagy asszonya és beszedte az ülőhely kötelező díját. Nem hiszem, hogy abban az Időben munkásember beleült volna a Buchwald székekbe. Most itt leülhet akárki, az emberek szívesen fogadják az Ismeretlen szomszédot, együtt gyönyörködik, pihen a város a téren, amelynek aligha akad méltó párja -Telótte járója pedig biztosan nem — az országban. Ormos Gerő utazik —• megrendelheti az IBUSZ-nál szállodáját, előre gondoskodhat az étkezésről és más szolgáltatásról. Nincs léhát a csoportos indulás dátumához kötve, külföldön, az előre megadott -helyen csatlakozhat a neki tetsző csoporthoz, Idegenvezető kíséretében bonyolíthatja programját. Az idén 4 ilyen típusú út áll a külföldre utazók rendelkezésére. Velencéből indul egy vonatos körutazás 20 százalékos vasúti kedvezménnyel. Ugyancsuk Velencéből indul az autóbuszos olasz körutazás. Bécstől Bécsig olasz körúttal egybekötve vehetnek részt turistáink egy körutazáson. És végül a Bécsből induló körutazas több országon át spanyolországi üdüléssel nyújt gazdag programot az utazóknak. Ez utóbbi például — tehát az európai körutazás — 100 és fél dollárba kerül, de ehhez még minden - turista 26 dollár sebpénzt kap. Csoportosított egyéni utak indulnak a jugoszláv, a bolgár és a román tengerpartra, vatamint Csehszlovákiába, Ótátrafüredre. Az autósturisták számára külön körutat rendez az IBUSZ. Az utazás itt konvojban történik IBUSZ .kísérővel. A részvételi díj forintban fizethető és az IBUSZ gondoskodik többek között az üzemanyagköltségről. Eibben az évben Jugoszláviába, Olaszországba és Spanyolországba rendeznek ilyen utat. Az úgynevezett RIT utazás keretében a külön programban meghatározott szolgáltatások igénybevétele esetén 20 százalékos vasúti kedvezményben részesülnek a turisták. Ilyen út indul az idén Jugoszláviába, Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba. Az IBUSZ az egyéni utazóknak vagy csoportoknak kívánság szerinti programot biztosít Európa bérmely országába városnézést, szobafoglalást, étkezést, kirándulásokat. Katonafeleségek Hogyan élnek és dolgoznak, miként állnak helyt férjük oldalán a hivatásos katonák élettársai, a hadseregben „katonafeleség"-nek nevezett asszonyok? Életsorsuk számos tekintetben eltér azoknak az asszonytársaiknak életétől, akiknek férje a polgári életben dolgozik. Különösen vonatkozik ez a viszonylag zárt, s olykor a nagyobb településektől távol eső katonai lakótelepeken élő hivatásos katonák élettársaira. Ezek az asszonyok gyakran sok mindenről lemondanak, és számos plusz kötelezettség vállalása hárul rájuk annak érdekében, hogy férjük, mint hivatásos tiszt, vagy tiszthelyettes, minél eredményesebben tudja tel, jesíteni nehéz és íelelősség1 teljes feladatait. Tulajdonképpen majd mindegyik passzusa külön [ ismertetést érdemel unnak I a jelentésnek, amelyet a | Szegeden tanuló egyetemistáit és főiskolai hallgatók i kollégiumi meg albérleti viszonyairól készített — mint beszámoltunk róla — a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak egy szakértő munkaközösség. Az érvekben és adatokban egyaránt gazdag tanulmány ugyanis a témáknak oly sokaságát sorakoztatja fel, hogy bizony jópár napig tarthatna mindegyik felsorolása, érdem szerinti megemlítése. Noha a jelentés ilyen aprólékos bemutatására nem válla kozhatunk, az egyik ötlet felvetésére most mégis visszatérünk. Nevezetesen: a kollégiumi nevelők szakképesítésére. Hogy miért „téma" ennek a szám szerint nem is olyan sok tanárnak a munkája, s miért érdemli meg a kimondott és leírt szavakat? Először is: a diákotthonok lakóinak rendretanítói, fegyelmezői igen nagy részt vállalnak az emberformálásból. Másodszor pedig: megbecsülésük és elismertetésük aligha van arányban az ébresztőtől takaródéig véezett munkával. Ez utóbbi magyarázza azt, hogv aligha nevezhető vonzónak a kollégiumi nevelők állása, mint „státusz". Kedvből, kinyilvánított hivatástudatból? Inkább a körülmények kényszerítő szorítására vállal ilyen. beosztást egy-egy pedagógus, Leginkább ss azért, mert csak így maradhat itteg kedvelt Városában. amtty Itt- vbgy 'ottmaradást többnyire a családi viszonyok kényszerítik, netalán parancsolják. Az említett jelentés vitáján joggal jegyezte meg az egyik felszólaló, hogv az a peidagógus. aki kollégiumi állást vállal hasonlatos — persze túlzással — a fuldoklóhoz: utolsó szalmaszálként kapaszkodik a városbanmaradás állásadta lehelőségébe .. . Am nemcsak a diákotthoni nevelők kicsi, de annál fáradságosabb munkát végző csoportjának összetoborzódásáról esett szó az idézett értekezleten, hanem — mint jeleztük — arról is. hogy miképpen lehelne jobb csengésűvé lenni a nevelőtanári nevel. Éppen aki a szalmaszál hasonlattal élt, az. javasolta: különleges szakképzéssel, ráodásismeretek oktatásával szakosítani kellene a kollégiumi pedagógusokat. Vagy úgy. hogy még egyetemistákként, főiskolásokként sajátítsák el u diákok együttes neveléséhez szükséges sok-sok Ismeretet, vagy pedig már a diploma megszel-; ese után kellene szervezni vaiemi kötött tematikájú és formájú továbbképző fórumot. A kollégiumi nevelés — hangzott a mindenki által helyeselt summázat — amennyire hivatás, legalább annyira szakmg is. Rmel.vet csak megfelelő képzás uián lehet a kívánt színvonalon és eredménnyel gyakorolni. Ez a szakosítási (avaslat unnál is Inkább finyehnet érdemel, mivel a diákotthonok tanurainak különleges képzésérni meg a velejáró 1 ud n I valók csoportos! t úsá ról már korábban is esett szó Szegeden. Mégpedig azzal u javaslattal együtt, hogy a tanárképző főiskola e munkának igen jó bázisa tudna lenni. Akkor érdekes ötlet volt — most viszont már cáfolhatatlan érvek sürgetik a szakképzés meghonosítását ... Erről többet beszélni felesleges: a kollégiumi nevelőket munkájuk igénye és rangja szerint tényleg szakosítani kell! Ha lehet, először. példamutató kezdeményezésként, éppen Szegeden ... Akácz László Hazánk gyümölcstermelő tájai A negyedik, ötéves terv folyamán az előirányzatok szerint a lakosság évi gyümölcsfogyasztása az 1970. évi fejenkénti 73,6 kg-ról 1975ig 90 kg-ra emelkedik, ami 22 százalékos növekedést jelent. A fogyasztás ilyen mértékű emelkedése megköveteli a gyümölcstermelés fokozását. Egyidejűleg javítani kell a termelés hatékonyságát is, amit a hozamok növelésével. korszerű telepítésmódokkal, valamint a helyi természeti körülményeknek legmegfelelőbb, az ipari feldolgozásra és a kereskedel1 mi forgalmazásra legalkalA kohászat óriásai Idén, március közepén állították üzembe Nyugat-Szibériában a Szovjetunió legnagyobb teljesítményű. 3 ezer köbméter térfogatú nagyolvasztóját. Ez a 82 méter magas óriás naponta 7 ezer tonna nyersvas kiolvasztását teszi lehetővé. A Szovjetunió a közeljövőben még nagyobb teljesítményű olvusztómúvek üzembe állításával szándékozik növelni vas- és acéltermelését. Az 1971—75-ös tervidőszakban 5 ezer köbméter térfogatú nagyolvasztókat is építenek. Ezzel egyidőben a bevezetésre kerülő haladó munkamódszerek eredményeképpen jelentősen javul a fémtermékek minősége és bővül a hengerelt áru választéka is. A Szovjetunió nyersvus-, acél- és a hengereltáru-termelése az elmúlt tervidőszakban majdnem egyharmadával nőtt, ily módon 1970-ben 116 millió tonna acélt és több mint 8u millió tonna hengerelt árut gyártottak a szovjet kohászok. A XXIV. kongresszuson elfogadott irányelvek 1975-re 142—150 millió tonna acél és 101—105 millió tonna hengerelt áru előállítását írják elő. A gyorsan fejlődő szovjet kohászat saját feladatainak megoldása mellett, külföldön vállalt kötelezettségeknek is eleget tesz. 1970-ben 33 vas- és ucélkohászati objektumot terveztek és építettek szovjet részvétellel — 14 ország vas- és acélkohászatának szállítva berendezéseket. masabb gyümölcsfajták termesztésével biztosíthatnak. Annak ellenére, hogy a gyümölcstermő terület előreláthatóan az elkövetkező 5 év alatt 170 ezer hektárról 167 ezer hektárra csökken, a teermelt gyümölcsmennyiség 1,4 millió tonnáról 1,7 millió tonnára növekedik. A nagyüzemi gyümölcstermeléssel kapcsolatos tennivalókat a 25/1970. MÉM számú rendelet írja elő, valamint kijelöli a hasonló természeti adottságokkal rendelkező vidékeken a gyümölcstermő tájakat és a telepíthető gyümölcsfajtákat. A rendelet hatásköre az árutermelő — a 3000 négyzetméternél nagyobb alapterületű — gyümölcsösükre terjed ki. A kialakított termőtájakon a következő gyümölcsnemek telepíthetők: Észak-Dunántúl: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi-, őszibarack, mandula, dió, gesztenye. Nyugat-Dunántúl: alma, körte, birs, cseresznye, szilva, őszibarack, dió és gesztenye. Dél-Dunántúl: alma, körte, birs, cseresznye, meggy, szilva, kajszi-, őszibarack, mandula, dió és gesztenye. Duna—Tisza köze: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi- és őszibarack. Tiszántúl: alma. körte, birs, cseresznye, meggy, szilva és kajszi. Nyírség: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi-, őszibarack és dió. Felvidék: alma, körte, birs, cseresznye, meggy, - szilva, kajszi-, őszibarack, mandula, dió és gesztenye. Tetszés szerinti ízű méz Egy lengyel méhész a uukowi vajdaságból különböző ízű mézet nyer — málna i uborka, citrom —, miközben a mézet a kaptárból mur üveg-, vagy müanyagedénybe csomagolva veszi ki. A különböző mézfajtákat a méhek gyümölcs és zöldséglévul táplasúsu útján nyeri. A kaptáiban elhelyezett üres tartályokat a méhek azonnal felhasználják 'sejtek építésére, majd azokat megtöltik mézzel. A bukowi méhész módszerei után sok országból érdeklödnek.