Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

VASÁRNAP, mt. ÁPRILIS l Péter László MAGYAR VENDÉG ODESSZÁBAN Különös magyar asetni volt ógyallai Besse János Károly (1765—1841), a magyar Mezzofanti. A híres olasz bíboros 22 nyelvet beszélt, a magyar kisnemes — ez akkoriban nagy szó volt — tizenhármat, de úgy, hogy élete végén Marseille-ban négy nyelvet is tanított: angolt, németet, olaszt és franciát tyA' Frantzia nemzet jobban tudta talentumomat megböcsülni..." — dicsekedett 1840-ben haza írott levelében, de közben soraiból sírt a honvágy. „Ha pedig édes Hazámat eszemben forgatom, buzgó kiváltságom megcsökkenik, mert Pesten vagy Budán mit reménylenem lehetne?" Mégis hazatért: útközben A TÓTÉK — KUJBISEVBEN Örkény István Tótéfc című színművét Szahalintól Karéliáig, a szibériai Krasznojarszktól Leningrádig sok színház tűzte műsorára a magyar drámák hete keretében. Ismert rendezők vállalták színrevitelét mint Leningrádban Tovsztonogov, a moszkvai Szovremennyik (Kortárs) szíházban A. Alov és V. Naumov. A kujbisevi Gorkij színházban sem véletlenül esett a választás Örkény István darabjára Ez az együttes már régóta arra törekszik, hogy megismertesse közönségét századunk és a ma külföldi drámatermésével, elsősorban a szocialista országok íróinak színpadi alkotásaival. Ez a színház néhány évvel ezelőtt már bemutatta Heltai Jenő Néma levente című darabját. A mostani Örkény-bemutató nagy sikert aratott, a szerző sajátos, szatírába hajló humora, amely szükség esetén aktuális társadalmi-politikai éllel, szarkasztikus erővel gúnyolja ki • fasizmus elembertelenító le-. nyegét, amely megöl maga körül mindent, ami tiszta, szép. A kujbisevi színlap így hirdeti az előadást: komédia — lefedezéssel. Nyíltan utal a szerző mondanivalójára, hogy a fasizmussal való „együttélés" egyetlen módja — annak lefejezése. A kitűnő szatírát kiváló rendező, Pjotr Monasztirszkij, az OSZSZK népművésze állította színpadra. A kritika a rendezést finoman árnyalt, rendkívül gondos munkának ítélte. A díszleteket Georgij Jepisin, az OSZSZK érdemes művésze készítette. Kitűnően formált színpadképei is arra hangolják a közönséget, hogy ne hagyja elsikkadni Örkény István, a szerző egyetlen „sorok között" kimondott utalását. s reagáljon minden rezdülésre. Olyan ismert művészek vitték sikerre az előadást, mint Szergej Ponomarjov, a köztársaság népmű\ észe, Szvetlaria Bogoljubova, a köztársaság érdemes művésze, g a tehetséges fiatalok, köztük Irina Dmitrijeva és Valeniyina Pánkot*. halt meg valahol, Párizs és Pest között, hetvenhat éves korában. 1. Ifjúkorát is idegenben kényszerült tölteni: 1790-ben részt vett a Habsburgok elleni nemesi mozgalomban, ezért emigrálnia kellett. Bejárta egész Nyugat-Európát, hadjáratokban vett részt, súlyos sebet is kapott, 1802-ben Kelet-Indiába utazott, s 1810-ig Mauritius szigetén működött, mint kormányzósági titkár. Innen Párizsba ment, tudományokkal foglalkozott, s egyebek közt megismerkedett a híres Alexander Humboldttal, a neves világutazóval. Kalandos életének leírására nem elég itt a hely, különben is megtette érdekes könyvecskéjében Radó György és Tardy Lajos, az Ütikalandok sorozat 40. számában (1963). Besse részt vett a francia háborúban, s 1818-ban hagyta el Párizst, ismét beutazta Olaszországot, Németországot, Lengyelországot, Törökországot. Harminc esztendei távollét után, a legtöbb európai és keleti nyelvben jártasságot szerezve tért haza 1820-ban. 1829-ben kezdeményezéssel állt eló: a Kaukázusba akar utazni, a magyarok őseit fölkutatni. Csakhogy ehhez pénz kell. Egy mecénás, Jankovich Miklós adott neki annyit, hogy útnak indulhatott. S már úton is volt, amikor a helytartótanács engedélyezte fölhívására a megyék is adakoztak. Már amelyik. Trencsén nem adott egy garast sem, Csanád megye 28 pengő forintot, a legtöbbet Temes megye: 507 forintot. 2. Besse János 85 éves korában, 1829. május 20-án indult keleti utazására Bécsből Brünnön, Olmützön, Lembergen át Odesszáig. Június 16-án ért ide. Első levelét ő is, akár tizenhat évvel később Jerney János, június 19-én, a fekete-tengeri városból küldi, s ezt hamarosan közölte a pesti Hasznos Mulatságok. Ebben egyaránt beszámol eddigi útjáról és további útitervéről. Odesszai tartózkodásáról itt szűkszavúan szól. Elmondja, hogy aznap hivatalos volt ebédre az állomáshelyétől éppen most megváló magyar származású osztrák konzulnál, az erdélyi születésű Thom Sámuelnél, aki negyven esztendeje él ott, de anyanyelvét nem felejtette el. „Én hát már az Orosz Birodalomban szülötte nyelvemen beszélhettem." Megemlíti, hogy Orlay János, akihez ajánló levelet kapott Bécsben, március 11-én meghalt Ezt egyébként még otthon megtudhatta volna, mert erről a Hasznos Mulatságok még az ő elutazása előtt, április 25-én hírt adott.) De azért érdekes, amit hozzátesz: „Igen sajnálom ezen esetet, mert a'mint mondják, sok jegyzései voltak neki a' Caucazusi lakosok eránt, ezt valóban jó volna Nemzeti Történeteink' felvilágosítására bár melly áron is megszerzem." „Jövő Hétfőn O Excetlentiija Gróf Woronzovnál ebédelek, és az estvét a' Várnai Jusuff Basával ott fogom tölteni" — írja még levelében. Jóval később, Marseille-ben kinyomtatott francia nyelvű útleírásában (Voyage en Crimée, au Caucase, Párizs, 1838) részletesen is beszámolt „Végre Odesza elé értem — írta. — Ezt a várost már régóta szerettem volna megismerni, s innen kell elindulnom a Krím felé is." A látványról elragadtatással szól: „Odessza csodálatos panorámát nyújt az érkezőnek: templomok, görög stílusú tornyaikkal, a középületek és magánházak, a fennsík, amelyen a város elterül, a tenger látványa meglepetéssel és gyönyörűséggel tölti el az utast, akit kifárasztott a podóliai síkság egyhangúsága és elgyöngítettek a szokatlan étkezések és éjjeli szállások. A meglepetést csodálat váltja föl, amikor a városba érve megpillantjuk a széles, nyílegyenes utcákat, melyeket oszlopokkal gazdagon díszített, szép házak szegélyeznek kétoldalt, és amikor elgondoljuk, hogy mindez. harminc évvel ezelőtt még nem létezett." Elismeréssel nyugtázza, hogy a hálás odesszaiak szobrot emeltek a városépítő polgármesternek, A J. Richelieu-nek. Azután elmondja, hogy zuhogó esőben ért be a yároeba, így kénytelen volt napa egy ezüstrubelért a legközelebbi szállóba, a Nordba költözni. Elégedetten számolt be a szállónak olasz asszony vezette kávéházáról, melyben kényelmesen elüldögélhet Fürdőszobák, éttermek, szabó- és órásmester mind a szállóban; a koszt azonban nem ízlett neki, ezért is örült, hogy meghívását a konzul egész ottani tartózkodására meghosszabbította. 3. Június 22-én báli meghívót kapott a főkormányzóhoz. Tolsztoj tábornok tiszteletére adta a fogadást M. Sz. Voroncov gróf, jelen volt az odesszai társaság színe-java. A magyar utazó elragadtatással ír a társaságról, mindenekelőtt a háziasszonyról. „Bemutattak a kegyelmes úrnak, valamint nejének, és én nem tudom eléggé dicsérni a kegyes fogadtatást, amelyben részesülhettem. Aligha lehet több nyájasságot, kedvességet elképzelni, s nagyobb pompában gyönyörködni, mint amivel az ember Voroncov gróf ragyogó palotájában találkozott. A grófné mindenkit, aki társaságába kerül, elbűvöl bájosságával, páratlan jószívűségével és méltóságával, melyet szerénysége tompít, s mely olyannyira ülik méltó hitvesének magas rangjához." Radó és Tardy enyhe iróniával fűzi e jellemzéshez: „Besse János aligha tudja, hogy ez a háziasszony hat esztendővel korábban a nagy költőt, Puskint bűvölte el, s azóta is, messziről, csodás, nosztalgikus versek szállanak Voroneovához, sőt — hétpecsétes titok! — kettejük gyermekéhez..." 4. Mindehhez nekünk magyarázatul annyit kell hozzátennünk Puskin életrajzából, hogy a költő 1820-ban Pétervárról Kisinyovba ment száműzetésbe, majd innen — barátai, főként Turgenyev közbenjárására, Voroncov gróf, Odessza főkormányzójának intézkedésére — 1823. júliusában Odesszába került. Anyegin utazásá-ban több szakaszon keresztül maga a költő számolt be odesszai napjairól. Voroncov gróf szeretettel fogadta a költőt, meghívta, lakjék náluk, s megismertette feleségével, a gyönyörű Jelizavéta Kszaverovnával. Puskin anyagi helyzete ugyan nem volt valami rózsás, Voroncov gróf hivatalában mindössze 58 rubel és néhány kopek havi fizetéssel vették állományba, de azért vidáman élt, a fiatalság és a nók bálványa lett. Itt kezdte írni az Anyegin-t. Ámde kapcsolata Voroncowal nemsokára megromlott: a gróf rájött szerelmükre, s eljutottak hozzá a maró epigrammák is, melyeket Puskin róla írt. Voroncov rosszindulatú jelentést küldött Pétervárra. A cári határozat szülei birtokára száműzte, és az ottani hatóságok fölügyelete alá helyezte a költőt. 1824. július 30-án az odesszai városparancsnok útnak indította Puskint a pszkovi kormányzóságba. A levelek még egy ideig jöttek-mentek Odessza és Mihájlovszk között, aztán azok is elmaradtak ... 5. A Voroncov-palota, melyet Puskin távozása után, Besse János látogatása előtt, 1826 és 1828 között épített F. K. Boffo, ma az Üttörő Palota. Besse János itt csodálta meg Voroncova grófnő szépségét. A világjáró magyar a kikötőt kihaltnak látta: a török háború következtében alig látni idegen hajót, de az orosz hajó is ritka. Besse János június 24-én egy kis bárkán, kedvező széllel hagyta el Odesszát. Herszonnál újból partra lépett, átkelt a Krím félszigeten, fölhagott az Elbrusz csúcsára. bejárta a Kubány vidékét, tatárok, örmények, grúzok, lezgek, avarok, cserkeszek közt járt, majd a tengeren tért vissza Konstantinápolyba. Kalandjai csodásak, érdemes a már említett népszerű útirajzban végigkövetni útját. 1830. szeptember 2-án érkezett vissza Bécsbe. Utána való élete: küzdelem útleírásának kinyomtatásáért. Bécsben, Pesten hasztalan kilincsel, végül 1832-ben Párizsba megy, 1836-ban pedig már Marseitle-böl küldi leveleit pártfogójának, Jankovich Miklósnak. A többit már tudjuk. Idézett odesszai levelének utóiratában ezt írja: „Hit az ifjak között senki sem találkozik, a'ki nyomomban kívánna jönni? Ha találkoznak.. .. jöjjenek csak egyenesen Odesszába ..." Lett követője: Kiskundorozsma szülötte, Jerney János. Tábori András TERVEINK Á

sok használattól szürkült jelzők néha már-már cserbenhagynak, s most mégis a történelmi jelzőt kell alkalmaznunk — méltán és immár bizonyított joggal —, ha a tavaly zárult harmadik ötéves tervünkről szólunk. A számok rengetegében, a Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett jelentésének adattengerében az avatatlannak legalábbis nehéz eligazodnia. Hadd nyújtsunk hát ezúttal némi tájékozódási támpontot; adatokból fejtve meg tendenciákat, szürkén egyszólamú számokból históriai változásokat. A harmadik ötéves terv voltaképpen annak a korszakváltásnak záró, egyszersmind nyitóakkordja, amelyet ez a fél évtizedes időszak történelmi mezsnyéje az örökölt szegénységgel, hiányokkal, elmaradással birkózó, s a fejlett, hatékony, javakat és igaz emberséget egyaránt bőséggel osztó jövőbeli világunknak! A hétköznapok sűrűjében nehéz madártávlatból áttekinteni az öt év változásait, folyamatait. Mégis, talán baladásunk mértékének bizonyításául arra hivatkozunk, hogy — miközben teljesítettük a harmadik ötéves terv emelkedő, nagy feladatokat kitűzd előirányzatait, átalakítottul: a gazdaságirányítás rendszeréi: méghozzá úgy, hogy ez a gazdaságirányítás már a fejlett, modem, magasabb szintű szocializmus igényeihez, tervezési-gazdálkodási rendjéhez igazodik. Erre épül, a korszakváltó harmadik ötéves terv gazdull.odá. i és irányítási rendszerére alapozódik. az immár elkezdett ne gyedik ötéves terv, amelynek részletadatai, számsorai — mozaikként összerakva — egy korszerű, a fejlődés magasabb fokára lépő, történelmi múlt örökséget immár határozottan túllépő korszak körvonalait vetítik elénH A program középpontjában természetesen most is az életszínvonal emelése áll; ez, s csak cz lehet egy szocialista ország fejlődésének célkitűzése, tervezésének alapja. A terv azonban, nyilvánvalóan, nem sokat érne. ha az életszínvonal minden pontján egyazon előrehaladást tűzne ki célul; tervvé a társadalmi óhaj akkor emelkedik, ha — rangsorolva — konkrét programot ad. Nos, a negyedik ötéves terv népjóléti előirányzatai a következő csomópontokat jelölik ki: a munka szerinti elosztás hatásait erősítve mindenekelőtt növekednek a reálbérek; erőteljesen bővül a lakásépítés; javul a fogyasztási cikkek keresletének és kínálatának egyensúlya, más szóval: szűkül a hiányok fehér foltja; folytatódik az áttérés a csökkentett, 44 órás munkaidórt:. A terv ezekkel az előirányzatokkal párhuzamosan vázolja a megvalósítás feltételeit is. Anélkül. hogy ezúttal a részletek árnyalatait vázolnánk, hadd utaljunk példaként olyan előirányzatokra, mint a nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékos előirányzata, és — ami elsőrendűen fontos — arra, hogy ennek az ipar) ütemnek mintegy 75— 80 százalékát a termelékenység emeléséből kell majd fedezni. V

'-aeredményben — a számok jelzéseit köznapira lefordítva — arról van szó. hogy a fejlett, magasabb szintű társadalom feltételeinek megteremtése. nyilvánvalóan csak a jobb, hatékonyabb, célratörőbb munkán alapulhat. Valóban. honnan teremthetnénk elő másként anya fi alapokat: honnan. milyen más forrásba', fedezhetnénk növekvő igényeink kielégítését? A negyedik ötéves terv ugyanaltkor immár törvényerőre emelve mondia ki: „Nemzetkőzi gazdasági kapcsolatainkat továbbra is alapvetően a Kölcsönös Gazdasági Segíts ig Tanácsában részt vevő szocialista országokkal. elsősorban a Szovjetunióval folytatott tervszerű gazdasági együttműködésre és kölcsönös áruforgalomra kell alapozni. Elő kell segíteni a szocialista nemzetközi gazdasági iné tegráció továbbfejlesztését."