Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

TASARNAP, 1971. ÁPRILIS 4. Tatár HÍRÜNK Imre A VILÁGBAN mm. Szávay István NAPKELETRŐL JÖTTEK „Kádár a múlthoz képest ma még jogosultabban mutat rá arra, hogy a magyar nép érdekében nem létezhet, sem most, sem a jövőben jobb út annál, amit jómaga követett.'' Ezt az érdekes mondatot egy nyugatnémet kommentárból, a kölni rádió adásából idézzük. Igaz, még a pártkongresszus idején hangzott el, de most, hogy sorozatosan összegezzük a múlt négy esztendő tanulságait, érdemes felidézni azok közül az — ugyancsak összegező — kommentárok közül egyet. Ha cikkeink szokványfordulatával akarnánk élni, ezt mondanánk: még a kölni rádió is elismeri .. A szokványfordulat mögött azonban igazság van. A nyugati kommentárok ezer és ezer változatában (az ennél is barátságosabbakban és az ennél rosszindulatú bbakban is) visszavisszatér ez a gondolat Egy kis ország tettei Választások előtt állunk, és sok országban ez a dicsekvések ideje. Nálunk ez nem szokás, de a beszámoló, a visszatekintés a megtett útra kötelező is, hasznos is. Így van ez a belső fejlődést illetően, és Magyarország nemzetközi tevékenységével egyaránt. Milyen utat járt be, milyen hírt szerzett hazánk a nemzetközi életben? Magyarország — kis ország. Nem dönti el a világ sorsát, de van hivatása, van tere a tevékenységre, s igyekszik meg is tenni a magáét. Jó hirünk van a világban, s ez két alapelvnek, azok következetes megvalósításának köszönhető. Az egyik: nemzetközi tevékenységünk fő célja a békés építőmunka külső feltételeinek megteremtése. A másik alapelv: megbízható, hű szövetségesei vagyunk a szocialista szövetségi rendszernek, de mások számára is tárgyalni akaró és tárgyalóképes jó partner. Ismerjük a magunk szerény eszközeit, egyben azonban a nagv nemzetközi lehetőségeket is, s ez a tudat magabiztosságot és kiegyensúlyozottságot ad külpolitikánknak. A Külügyminisztérium minden esztendőben kiad egy kötetet, amelyben a magyar külpolitika legfontosabb eseményeit rögzíti, de még e kötetbe se fér bele természetesen minden. Segítségünkre siet azonban az összefoglaláshoz néhány szám. Az elmúlt négy esztendőben kormányunk 17 országgal létesített diplomáciai kapcsolatot, s ezzel 89-re emelkedett azoknak az államoknak a száma, amellyel a Magyar Népköztársaság diplomáciai viszonyban van. Vezető politikusaink négy esztendő alatt 324 alkalommal tettek hivatalos látogatást, illetve fogadtak itthon magas rangú vendéget. A számok mögött De mi van a számok mögött? Miről tárgyaltak a politikusok? Milyen hírt vittek rólunk magukkal a vendégek, milyen emléket hagytak maguk mögött ott kint a magyarok? Milyen híreket röpít szét a világba Magyarországról a sajtó? Mind ez olyan szerteágazó, hogy csak saját ellentétével lehet összefoglalni: az információs tömeget egy-egy mondatba sűríteni, Leonyid Brezsnyev mondta az MSZMP X. kongresszusán: „Magyarország, a magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép, joggal büszke az elmúlt negyedszázadra. Önök, kedves barátaim, ez idő alatt hatalmas történelmi átalakítást hajtottak végre." Jól esett hallani az elismerő szavakat, annál is inkább, mert a gigantikus erőkkel rendelkező Szovjetunió tartja fejünk felett azt a védőtetőt — mondhatjuk bátran, atompajzsot is —, amely lehetővé teszi sokoldalú nemzetközi tevékenységünket. S most egy másik idézet: „Engedjék meg, hogy valamennyi résztvevő nevében köszönetet mondjak a Szovjetunió Kommunista Pártjának is a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amiért hozzájárultak ahhoz a kommunista elvtársiasság szellemében folytatott bölcs és önfeláldozó munkához, amely elősegítette Demény Ottó tanácskozásunk sikerét". Uruguay képviselője jelentette ki ezt a kommunista és munkáspártok moszkvai csúcstalálkozóján. Idézhetnénk vietnami barátaink, vagy az arab népek képviselőinek szavait arról, hogy Magyarország mindenütt a jó ügy mellett áll. Idézhetnénk más jellegű nemzetközi terület, a KGST kenv^-' arról, hogy — munkával ts, új kezdeményezésekkel is — igyekszünk hozzájárulni a szocialista gazdasági együttműködéshez. Megbízható barát Amikor azt mondjuk, hogy nemzetközi tevékenységünk célja a békés alkotás külső feltételednek megteremtése, nem csak a szocialista együttműködésre gondolunk: a békéhez elengedhetetlen a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élése. S mi nem zárkózunk el attól a másik világtól. Ellenkezőleg: bőségesen mutatják kapcsolataink statisztikai görbéjének felfelé ívelését, a négy esztendő eseményei, az Elnöki Tanács elnökének ázsiai és afrikai útja. miniszterelnökünk franciaországi, ausztriai és finnországi látogatása, a sok-sok magas rangú külföldi vendég Budapesten. Éppen két esztendeje hangzott el a Varsói Szerződés államainak felhívása az európai biztonsági konferencia összehívására. Ez a deklaráció a Budapesti Felhívás nevet kapta. $ azóta a magyar diplomácia rendkívül szorgos munkával Igyekszik hozzájárulni a terv megvalósításához: Péter János külügyminiszter sok-sok keleti és nyugati tanácskozása jelzi ezt a munkát. Magyarország megbízható barát, szolid partner. Örülünk, hogy ezt elismerik barátaink, jólesik, hogy halljuk ezt olyan más országokban, amelyek készek barátságos kapcsolatokat kiépíteni velünk. De még ott Is, ahol nem tetszik magatartásunk, az önkéntelen elismerés hangja csendül meg: elismerik következetességünket Bármelyik nyugati fővárosban tárgyaljanak is politikusaink, bármely nyugati politikus tárgyaljon is a magyar fővárosban, nem hagyunk kétséget afelől, hogy a szocialista közösség l.ű tagjai vagyunk. S a legutóbbi négy év diplomáciai sikeiei is mutatják, hogy ez a következetesség — sehol sem rossz útlevél. ÁPRILISI VERS Október első fele volt. A város előtt idegen csapatok álltak. Fegyverek, katonák. Messziről jött harcosok. A várost rrár magára hagyta a vert sereg. A lakok félve várták a reggelt. Október 10 éjszakája volt. 1944-ben. Vége a rendnek, az állam megszokott, kordában tartó erejének. Félelmes idők jönnek Harcosok a messze Keletről. És este 8 órakor Bohó András a Petőfi Sándor sugárút végén levelet adott át a csapatok parancsnokának Bekét, kíméletet kérő levelet. S máznap hajnal ban a városba ellenállás nélkül bevonultak az idegen harcosok és fegyverek. A varos Szeged. Október tlén hajnalban, 1944-ben vonultak be a szovjet csapatok. Az emberek meg nem értették, hogy túl vannak rajta. Hogy elmúlt lejük felől a háború Az Apokalipszist vártak. A propaganda emberarcú tigrisekről beszélt nekik. Az itt maradlak őket várták. Helyettük emberek érkeztek, rend és béke. M. Sz. Hajtovies mérnök volt. Okos, értelmes ember — emlékeznek róla, akik ismerték. Hogy katona volt és egy megszállt ellenséges város parancsnoka? — erre csak egyenruhája és alezredesi rendfokozata emlékeztetett. Mérnök, ember, sőt politikus volt talán elsősorban. A katona talán csak a fegyelemben és a munkaidőt nem ismerő tempóban mutatkozott meg benne. Hiszen legfőbb gondja nem a megszállók jogainak gyakorlása volt, hanem a város felélesztése, a háború utáni nyomor megszüntetése. Maga mellé vette a város kommunistáit. és ügyelt, hogy a fontos posztokra lehetőleg ők kerüljenek. Emellett alapelve volt a város minden lakójára támaszkodni. Járta az üzleteket, gyárakat. Mindenhol azt nézte, mire van szükség. És szükség sok volt. Talán más nem is akadt akkor ban. Olaj. tüzelőanyag, nyersanyag — egyszóval minden hiányzott. Fa kellett a gyufagyárnak. Akadt is a környéken, csak éppen szállítóeszköz híján nem tudták használni. A parancsnok teherautókat adatott a szállításhoz. Nem volt közvilágítás. Hiányzott a fűtőanyag a gázgyárból és a villanytelepről. A parancsnok megszerezte. Zömök, bőrkabátos ember a fényképen. Éppen üzemlátogatásra Indul, mint ittléte alatt annyiszor. A kép az újrainduló élet mind-nnnpjain készüli, üzemlátogatás előtt. Hajtovies hihetetlen munkabírása ismert volt Munkaidő? 24 órás nap volt! Sokszor éjjel beszélték meg a hajnali teendőket. Nemcsak a munka, az ember is érdekes. Városparancsnok, élet-halál ura volt. És szerény, mindennel foglalkozó. Gyakran járta a város utcáit. Ha látott egy rongyos ruhájú, meggyötöri arcú embert — nem volt ritka látvány akkoriban —. már faggatta iá mi baja. Mindenki bejuthatott hozzá ügyes-bajos dolgaival. Lakásügyekkel, kis emberi dolgokkal foglalkozott akkor, amikor egv várost kellett az élet útjára indítania. Mind a kettőt jól csinálta. Segített élelemmel ellátni a várost. A Dunántúlon még dühöngtek a harcok, amikor Szegeden ő már szinte békebeli viszonyokat teremtett. Itt már kinyitottak az éttermek, cukrászdák. Fehér kenyér is akadt 1945 elején. Országos példa volt akkoriban Szeged, a háború utáni nagyon viszonylagos jólét és a békés áll pótokra "aló visszatérés példája. Hajtovies főnyeremény volt a városnak — mondják. És ezt akkor már tudták az emberek is. Amikor belépett színházi páholyába, megtapsolták. Mozgékony kis ember volt A. I. Kartyenov — emlékeznek rá Talán a parancsnoknál is többen és jobban ismerik. Mindenről tudott, mindenütt jelen volt. Eseteket mondanak róla. Farkas István november T-én Sándorfalván tartott előadást. Három nap múlva hívatta Kartyenov gárdaalezredes. Megölelgette és megdicsérte előadásáért. Egy iires lakásba beköltöztek a szo\ jet hadsereg ápolónői. A lakó munkaszolgálatos volt. úgy szökött haza. Maga Kartyenov jött ki, és szerzett új lakást az ápolónőknek. Csak néhány apróság, melyek mégis sokat mondanak Hiszen Kartyenov alezredes a városparancsnok helyettese volt ks mégis foglalkozott kis emberi dolgokkal. Ahogyan Tombáez Imre mondja: mozgékony művészember volt. Sokah őt tartották a parancsnoknak, mert mindenütt segített. Az emlékek már szinte csak általánosságok. Talán azért, mert könnyen általánosíthatók voltak. Mentesek az ellentmondásoktól. Nagyon rendes volt — mond iu Gyolai István. Az emlék az emberből értékét őrizte meg. Ue hát a tények is beszélnek. A gyárakban újra meginduló mu ,ka. GyuraEyár, gázgyár, péks.gek. cipőgyár, textilüzemek. Csak néhány a hosszú sorból. Jó érzékük volt az emberekhez, a városhoz. Emlékek sziknak arról is, hogy a város dogaiba, ügyeibe nem nagyon avatkoztak bele. Segítettek, tanácscsal is szívesen szolgáltak. De azt vallották — mondja Tombáez Imre —. rendezkedjünk be, intézzük magunk a dolgainkat. Magunk, önmaeunhnak. a saiát országunknak. Nem a megszállt hanem a szabad Magyarország nak. M. Sz Hajtovies Vol' várospars-rv-snokn 1964 oVt ^erében, a felszabadulás 20 évfordulójának ünnepségein tárt itt utoljára. Most Odesszában él. Szeged testvérvárosában. Nyugdíjas. Iskolákban tart előadásokat a tanulóknak Szegedről, Magyarországról. A. I. Kartyenov a Volga partján lakik. Nyugdíjas Két éve Fenyvesi István, a főiskola orosz tanszékének . vezetője akarta felkeresni Leveleket mutatott, arr Iveket Kartyenov írt neki. Lelkesen, örömmel, hogy végre ismét találkozhat egy szegedivel. Címét irja benne. Az utat az állomástól a lakásáig, és azt, hogy ezzel ne is törődjön az elvtárs. Csak irja meg, mikor érkezik, várja az állomáson. Sainos. a találkozóra végül is nem kerülhetett sor. Két ember, messze Keletről jöttek Katonák voltak, fegyverek közt érkeztek a városba A városba, ahol félelemmel és örömmel várták őket. Megszállóként érkeztek. Aztán kiderült róluk, hogv emberek. Dolgosa!:, egyszerűek és szerények Intéztek lakásügyeket, kis panaszokat. Rendet, fegyelmet tartottat Megszerették a várost és lakóit, akikkel együtt dolgoztak ök is hozzájárultak ahhoz, hogv az ország utolsó két háborús napjáról így szóljon a krónika: — 1945. április 3. — A Szegedről induló vonatok már Ceglédig mennek. — Április 4. — Reggel 8-kor Baktóban megkezdték d földosztésti STETT.N'ER BELA RAJZA Álmából ébred, nyújtózik a föld, arany színekben tUndököl a doml A puha bántok napos oldalon smaragd fű sarjad, fejét emeli. Kék vizekre úsztatja új hajóit az égbenyúló, kócos almaág, s a halmok mögül surranó meleg szél megborzolja a tócsák tetejét. Miért, hogy az évszakok fordulása a tél s tavasz közt legizgalmasabb? Hogy most robban minden fölgyűlt remény és arcunkat pirosra tüzeli, hogy most gyógyul leggyorsabban a seb, elsimulnak a homlok ráncai, s tunyaságából kimozdul az ember a szabadságból mélyet lélegezve. Mért hoz a tavasz forradalmakat, ünnepi kedvet, fölszabadulást? Hogy tan az ember is része legyen a természetben izzó változásnak, s amint a földben megindul a mag — ideje jöttén hajtani akar — pusztíthatatlan reményeivel példát mutasson ö is lelkesen? Es nyers ágakból karókat hegyezzen 8 kitűzze földjét jog és juss szerint, hogy elfoglalja műhelyét s becézve szerethesse érzékeny gépeit, s hogy versre legyen kedve és zenére, örömötadó boldog szerelemre, s a legridegebb télidó után is hinni tudjon a legszebb változásban.