Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

10 SZERDA, 1971. ÁPRILIS 81. Kádár János beszéde a választási nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) kaimat jelentenek —, amiken a végzett munka egészét kell mérlegre tenni, s arra kell választ adni, hogy alapjában helyes-e a követett irány, alapjában pozitív-e a végzett munka mérlege? — Most természetesen a párt is, s maga a Hazafias Népfront is számot ad a népnek a végzett munkáról. Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a nép által négy évvel ezelőtt megválasztott emberek és testületek, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok és e testületek tagjai a legutóbbi választás alkalmával tett ígéretükhöz híven, az akkor meghirdetett politika alapján dolgoztak négy esztendőn át — Egyszer sem mondtuk, s úgy lehet még egy ideig nem is mondhatjuk Petőfi szavaival, hogy „... megálljunk, mert Itt van már a Kánaáni" Gondok, problémák, feladatok bőven Vannak. Most, ez alkalommal azonban azt kell hangsúlyoznunk — hiszen tudnunk kell, hogy a nép harcának, munkájának van-e értelme —, hogy a politika, az irányvonal jó; hogy az elmúlt négy esztendőben nagy utat tettünk meg, munkánknak szép eredményei vannak. Nagyot változott az ország! Ha körültekintünk, láthatjuk, hogy szerte az országban mindenütt szinte szemünk láttára születnek, növekednek az új alkotások. Üj, hatalmas erőművek, gyárak, mezőgazdasági üzemek, kutató laboratóriumok, kulturális intézmények, gátak, utak, vasutak, vasúti főműhelyek épültek; elkészült a földalatti első szakasza, új lakótelepiek, városrészek nőttek kl a földből. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szebb lett az ország és jobb lett az élet hazánkbar A dolgozó milliók munkájának gyümölcse — öt év alatt a nemzeti jövedelem 31 százalékkal, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági termelés 16 százalékkal növekedett. Az egy főre jutó reálbér 18, az összdolgozók reáljövedelme 34 százalékkal emelkedett A parasztság jövedelemszintje országos átlagban elérte a munkásosztályét. 327 000 lakás épült egymillió ember költözött hazánkban új otthonba. Javult a közegészségügy, a művelődés, a kultúra helyzete. A lakosságnak több mint 96 százaléka — gyakorlatilag tehát az egész lakosság — biztosított Az orvosok száma tíz esztendő alatt — tízezer lakosra számítva — 15-ről 23-ra növekedett, az ápoló és egyéb egészségügyi személyzet száma — ugyancsak tízezer lakosra számítva — 45-ről 68ra nőtt A harmadik ötéves terv idején az országban nyolc új kórház épült s a kórházi ágyak száma — ugyancsak tízezer lakosra vetítve — 71-ről 84-re nőtt. Nagy lépést tettünk előre a műveltség, az iskolázottság növelése terén is. Ma az országban a nyolc általánost végzettek száma ötszöröse, az érettségizetteké négyszerese, a diplomával rendelkezőké pedig háromszorosa annak, amennyi a kapitalizmus idején volt Mindez azt jelenti, hogy a közegészségügy és a műveltség, a képzettség terén népünk felemelkedett; felzárkózott a világ élenjáró nemzeteinek sorába. — Hosszan lehetne még sorolni az ismert és kevésbé ismert adatokat, tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy az irány helyes, a harc eredményes volt, s a magyar dolgozók millióinak munkája nagy eredményeket hozott Mindez nem „kommunista dicsekvés". Természetesen a kommunistáknak is el kellett végezniük feladataikat, hogy ilyen fejlődést elérhessünk, de az eredmények egész rendszerünk, politikánk eredményei, a dolgozó milliók munkájának gyümölcse. Ezek az eredmények kézzelfoghatóak, a mérhető igazságot tükrözik. Nyugodtan, önérzetesen, tiszta lelkiismerettel és becsülettel mondhatjuk, hogy gazdaságilag és minden más tekintetben is erősebb lett az ország, javult a dolgozó ember élete, egészségesebb, műveltebb lett népünk, tehát valóban nagy lépést tettünk előre. — Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Tisztelt nagygyűlés 1 Számon kell tartanunk, meg kell jegyeznünk a munka mérhető eredményeit, a fejlődésnek azokat a mutatóit, amelyeket a statisztka méterben, kilóban, százalékban, az épületek számában vagy egyéb formában ki tud fejezni. En azonban azt mondom, hogy mindezeken túl vannak fontosabb eredményeink, amelyeket statisztikailag ugyan nem tudunk kimutatni, de amelyek bizonyíthatóan ott sorakoznak munkánk, harcunk sikerei között dot és vegyünk észre mást is, ami ennél sokkal jelentősebb és fontosabb számunkra, lássuk meg azt is, amivel ezt a negatívumot le tudjuk és végső fokon le is fogjuk küzdeni: teljes bizonyossággal állíthatjuk — és ez nem szemfényvesztés, nem is téves helyzetmegítélés —, hogy az utóbbi esztendőkben éppen a jó munkának. a helyes politikának, a közerkölcs megfelelő alakulásának eredményeképpen hazánkban határozottan erősödött a dolgozó emberek öntudata, a szocialista közgondolkodás. Ezt bizonyítani lehet. Aki a közügyek iránt érdeklődik, és azokkal foglalkozik, tanúsíthatja, hogy aktivisták százezrei dolgoznak a hazafias népfrontmozgalomban önzetlenül, egy fillér jutalom vagy térítés nélkül a közösség, a nép javára1; százezernyi aktivista dolgozik minden nagy tömegszervezetünkben — a szakszervezetekben, az ifjúsági szövetségben, a nőbizottságok hálózatában, a vöröskeresztes mozgalomban — önzetlenül, odaadóan és ingyenesen a nép, a közösség érdekében. A milliós létszámot is meghaladta már a szocialista brigádmozgalom; a munkásőrök tízezrei önzetlenül, térítés nélkül látják el feladatukat, azt a munkát, amelyet magukra vállaltak a munkáshatalom és vívmányai védelmében. Ilyen önkéntes segítők ezrével és tízezrével tevékenykednek számos más szervezet keretében Is. A szocialista munkaverseny szelleme erősödött, mélyült, kiszélesedett a hatása. A párt X. kongresszusának tiszteletére született ezernyi szocialista felajánlást szinte nem lehet szavakban eléggé méltatni, olyan nagyszerű megnyilvánulása ez a szocialista öntudatnak, közgondolkodásnak. A szocialista brigádmozgalomba, a szocialista versenybe olyan emberek is bekapcsolódnak, akiknek talán eszükbe sem jut, hogy pártszempontból ezt hogyan is kell megítélni, de értik és tudják, hogy ez a szocializmus és a haza javát szolgálja. Tudjuk azt is, hogy a szocialista munkaverseny eredményeinek elbírálásában is változás történt a régebbi gyakorlathoz' képest: most a szocialista munkaverseny helyezéseit nem „sorshúzás" nem „ismeretség" alapján, nem „gondolom-formán" és nem „testületi képviselet" szerint osztogatják. Most ennek olyan pontos normái és szabályai vannak, hogy sokszor tizedszázalékokon múlik az eredmény, az, hogy például a X. kongresszus kapcsán felajánlott kongresszusi zászlókat, vagy okleveleket mely üzemek fogják kapni, és bizonyára lesznek üzemek, amelyek nem kapnak, pedig nagyszerűen dolgoztak a szocialista munka verseny ben. Nem áll módomban itt most eredményt hirdetni, mert az elbírálás most folyik, de azt tudom, hogy a kőbányai üzemek is jeleskedtek, és egyikmásik elöl jár ebben a versenyben, úgy hogy már előre gratulálhatok az illetőknek. Köszönet a dolgozóknak Aktivisták százezrei a közösség érdekében — Miket tekintünk ilyen eredményeknek? Az elmúlt négy-öt év vagy hosszabb időszak munkájának, harcának legfontosabb eredményét abban látjuk, hogy erősödött a párt és a tömegek összeforrottsága; létrejött, erősödik a szocialista nemzeti egység; megszilárdult a munkáshalalom, munkásparaszt államunk, a Magyar Népköztársaság. Ezek legnagyobb eredményeink, mert az az erő és egység, amelyet a szocialista eszme körüli tömörülés, rendszerünk és államunk ereje Jelent, mindent létre tud hozni,- mindent meg tud teremteni. Ha erre az erőre vigyázunk, ha ezt növeljük, mindazt az építkezést, termelési beruházást, kulturális vívmányt amit tervezünk, meg tudjuk valósítani, s meg is tudjuk védeni bárkivel szemben. — Mostanában a sajtóban, a rádióban, a televízióban és az emberek egymás közötti beszélgetésében gyakran szó esik arról, hogy sokakban erősödött az önzés, a pénzsóvarság, és a többiek rovására menő élősködésl hajlam. Nagyon nehéz ezt számszerűleg mérni, de lehetséges, sőt bizonyos, hogy így van, hiszen tízmillió ember nem lehet vak, ha valamit észlelnek, akkor valaminek lennie is kell. En azonban azt hiszem, inkább az érzékenység erősödött közgondolkodásunkban az önző emberek magatartásával és tetteivel szemben. A negatív jelenségeket meg kell látnunk, s mindennap harcolnunk kell ellenük, mert az önzés, az egyes emberek anyagiassága, a nép számára nem hoz boldogságot és fejlődést. Mi azt valljuk és hirdetjük, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására. — Engedjék meg, hogy egy kissé rendhagyóan most azt mondjam: ezekben a napokban tegyük félre ezt a gonEgyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében, és természetesen a magam személyében is szeretnék őszinte köszönetet mondani mindazoknak a dolgozóknak, akik a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben részt vettek: tehát gratulálunk a győzteseknek, ugyanakkor elismerésünket, köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik áSnek a szocialista munkaversenynek részesei voltak. — Amikor a számokkal nem mérhető, de életbevágóan fontos eredményekről szólunk, az ember gondolatában felvillan pártunk, munkásosztályunk története, népünk újabbkorl története is. Az idősebbek átélték, a fiatalok iskolai tananyagból tudják, hogy az utóbbi öthat évtized igen viharos időszak volt. A magyar forradalmárok, a legöntudatosabb magyar munkások elsőként csatlakoztak a szocialista forradalomhoz, de rövid hősies harc után leverték őket. S akkor negyedszázados sötét ellenforradalom következett. Aztán jött a felszabadulás, a hatalomért folytatott harc, s már-már úgy tűnt, hogy minden egyenesben van, a dolgok jól haladnak, s akkor az ismert o^ok miatt következett 1956 és sok mindent újból — hogy ne mondjam — elölről kellett kezdeni. — És ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, hogy harcunknak van egy olyan vívmánya, amely talán minden másnál fontosabb. Éspedig az, hogy annyi vihar, s hoszSzú évtizedek után a szocializmus eszméje mély és kitéphetetlen gyökeret vert a magyar népben; megvalósult és erőteljesen fejlődik a magyar földön. Szocialista valóságunk becsületet szerzett a magyar népnek a nagyvilágban. Sokkal nagyobb megbecsülést, mint amilyenben korábban bármikor része volt. Népünk küzdelmes történelme során az a szó, hogy „magyar", időszakonként nagyon különböző é? ellentétes értelmezést kapott. Voltak történelmünknek dicsőséges korszakai — például 1848— 49, vagy 1919 —, amikor a magyar nép a haladás zászlóvivője volt És voltak időszakok, amikor a gondolkodó embereknek szerte a világon a hírhedt reakciós Horthyrendszer, a fasizmus — jutott az eszébe, ha azt a szót hallották, hogy „magyar". — Most becsülete van a magyar népnek. A világ most más, mint régen volt. Modern korban élünk, a hírközlő eszközök gyorsak, ha valami történik bárhol a világon, másnap reggel már mindenki tud róla. A magyar népet most szerte a világon, mint szocializmust építő, s jelentős eredményeket elérő népet ismerik. Nemzetünk lélekszáma kicíbiy, hazánk sem nagy, s talán éppen ezért még inkább becsületünkre válik, hogy most a haladás élenjáró országai közé számítanak bennünket A különböző nemzetközi összejövetelek alkalmával, amikor szinte a világ minden tájáról érkezett emberekkel találkozunk, ismételten bebizonyosodik, hogy tőlünk igen távol eső országokban is vannak őszinte barátaink, akik újabb sikereket kívánva buzdítanak : csak így tovább, elvtársak! Mert azt vallják, hogy ők maguk is érdekeltek a mi sikereinkben. Ez egyébként teljesen érthető. Hiszen a magyar földön megvalósult szocializmust példaként tudják otthon említeni. De gondoljunk arra, hogy nemzetközi visszhangja van nemcsak eredményeinknek, hanem hibáinknak is, amelyek bizony nekünk is kellemetlenek és haragszunk is értük. Mert a burzsoázia is beszél a Magyar Népköztársaságról, s nem erényeinket, hanem gyengeségeinket állítja előtérbe. — Jól felfogott érdekünk, s egyben a világ haladó emberei iránti becsületbeli kötelességünk is, hogy minél jobban, minél nagyobb hatásfokkal dolgozzunk, hogy a szocializmus világméretű szükségszerű és elkerülhetetlen — győzelmét tőlünk telhetően segítsük, meggyorsítsuk. magunknak Is — ez természetes és szükségszerű —, részt kell vennünk a nemzetközi tevékenységben. Ezzel kapcsolatban magától értetődő, hogy szocialista belpolitikánknak megfelelő a külpolitikánk is. A kettőnek szükségszerűen összhangban kell lennie. Pártunk, kormányunk külpolitkája szocialista külpolitika, egyben egész népünk külpolitikája. Külpolitikai irányvonalunkat, népünk egységesen és teljes mértékben támogatja. — Nemzetközi tevékenységünk fontos vonása, hogy egyértelmű, tiszta és világos. Külpolitikánk következetes harcot jelent a szocializmusért, a nemzetek szabadságáért, a békéért. Szocialista elveinknek, az új társadalmi rendet építő magyar nép nemzeti érdekeinek megfelelően a nemzetközi küzdőtéren mindenkor a haladás oldalán állunk. — Hazánk, népünk támogatta és támogatja Vietnam, Indokína népeinek igazságos harcát az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Köztudott, hogy lehetőségeinkhez képest politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtunk a harcoló vietnami népnek, s mély meggyőződésünk, hogy Vietnam, Indokína népeinek igazságos ügye győzedelmeskedni fog. A magyar nép támogatja a Közel-Kelet arab népeinek igazságos harcát, s minden lehetséges és rendelkezésre álló erővel támogatni fogja a jövőben is, mert harcuk igazságos. — Lehetőségeinkhez képest, és nem kevés munkát végezve dolgozunk az európai biztonság ügyéért; harcolunk a kibontakozást fékező erók ellen és támaszkoriunk mindazokra, akiknek érdeke és akarata, hogy kontinensünkön a tartós béke és biztonság legyen, a népek sorsa és Jövője. — Küzdünk és dolgozunk minden szocialista, haladó és antllmperialista erő egységéért. Harcolunk a népek szabadságáért, a békéért, a békés egymás mellett élés élvének érvényesüléséért. — Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság minden állammal — beleértve az Amerikai Egvesült Államokat, Nyugat-Európa fejlett tőkésországait, a Német Szövetségi Köztársaságot — rendezett viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszik, ami egyben a kölcsönösen előnyös kapcsolatok építését is jelenti. Ez a szándékunk változatlan, következetes és a jövőben is ez vezet bennünket külpolitikai lépéseinknél. — Köztudott, hogy még a római katolikus egyház államával, a Vatikánnal is kapcsolatot tartunk. Szeretnénk előmozdítani bizonyos kérdések rendezését. Mi tudomásul vettük, hogy itt vannak egyházak, és az egyházak legfőbb irányítóinak is tudomásul kell venniük, hogy itt szocializmus épül. Együttműködésre törekszünk — és erre bizonyos lehetőséget látunk — az európai biztonság és a béke védelmében. — A békés egymás mellett élés politikájának vannak bizonyos feltételei, amelyek szóba jöhető partnereink számára nem jelentenek külön terhet, de részünkről elengedhetetlenek és feladhatatlanok. Mi normális viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszünk minden olyan kapitalista állammal, amely szintén kész erre, és tudomásul veszi, hogy mi sohasem fogjuk elárulni elveinket és barátainkat El kell fogadniuk a Magyar Népköztársaságot úgy, ahogy van, tudomásul kell venniök, hogy hazánk az épülő szocializmus országa, s hogy népünk saját rendje szerint él és fog élni a jövőben is. Ha így építik velünk a kapcsolatokat, akkor tartós és szolid partnerre tesznek szert — Nemzetközi tevékenységünk legfőbb jellemzője, hogy állhatatosan dolgozunk a a magyar—szovjet barátság és együttműködés állandó erősítéséért a Varsói Szerződés szervezetének, a világbéke legfőbb biztosítékának politikai és katonai szilárdításáért a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció fejlesztéséért. Kitartóan munkálkodunk valamennyi szocialista ország egységének, együttműködésének erősítésén. Pártunk, mint a nemzetközi kommunista mozgalom osztaga, szüntelenül dolgozik a mozgalom egységéért A magyar és a szovjet nép erősödő egysége Következetes külpolitikánk — Természetesen nemcsák Napjainkban a nemzetközi itthon vannak tennivalóink, élet elevenen zajlik, s nekünk — Amint tudják, a Magyar Szocialista Munkáspártot küldöttség képviselte a Szovjetunió Kommunista Pártjának a közelmúltban lezajlott kongresszusán. így küldöttségünk tagjai felszabadulásunk 26. évfordulóját szovjet földön ünnepelték. Részt vettünk egy moszkvai barátsági nagygyűlésen, amit a mi felszabadulasi évfordulónknak szenteltek; jártunk Örményországban, majd a Csillagvárosban, az űrhajósok között. Anogy általában minden érzés, az öröm is a hazai földön szokott az igazi lenni. Mégis, küldöttségünk tagjai, és köztük természetesen jómagam is, mindezeken a helyeken olyan módon emlékezhettünk meg felszabadulásunk évfordulójáról, mintha a sajátjaink között lettünk volna. Ügy is mondhatnám: ha nem is vér szerinti rokonok, de az elvek és az eszmék szerinti igazi testvérek között voltunk. Megragadom az alkalmat, hogy Önöknek, e gyűlés résztvevőinek, és hazánk közvéleményének továbbítsam a szovjet emberek forró testvéri üdvözletét és jókívánságait nemzeti ünnepünk alkalmából. Ezek őszinte, testvéri jókívánságok, amelyeket csak köszönettel fogadhatunk. — Elvtársak! A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk meghatározója hazánk felszabadítása. Az, hogy mi amint ezt a X. kongresszusunk is megállapította — a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk, shogy most itt, ezen a gyűlésen is szocialista eredményeink.-ól és reményeinkről beszélhetünk, • elválaszthatatlan a Szovjetunió felszabadító szerepétől. Nehéz volna megmondani, közülünk ki és mikor látta volna meg a szabadság napját, ha a szovjet nép, a Szovjetunió Vörös Hadserege nem ontotta volna vérét a mi népünk szabadságáért. S az azóta eltelt 26 év alatt is a nemzetközi élet porondján, a gazdasági építőmunkában, a tudományban, a kultúrában és az élet minden más területén élveztük és élvezzük ma is a Szovjetunió testvéri támogatását és odaadó segítségét. Mindezért a segítségért mi köszönetet mondunk. Hozzáteszem azonban, hogy ez barátságunk csupán kiindulópontja, alapeleme. A Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot, a szovjet és a magyar népet az eszmék, a célok, az érdekek azonossága köti össze — s ez a legfontosabb. A szocializmus minden őszinte hívének, minden magyar embernek értenie és 4reznie kell, hogy jelenünk és jövőnk, boldogulásunk biztosítéka a magyar és a szovjet nép állandóan erősödő testvéri egysége és barátsága. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának most befejeződött XXIV. kongresszusa nagy, történelmi jelentőségű esemény volt. Történelmi j*-