Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

11 SZERDA, 1971. ÁPRILIS 81. Kádár János beszéde a választási nagygyűlésen lentőségű a Szovjetunió, a szovjet népek életében, fejlődésében. Nagyszabású, reális. biztos és felemelő programot adott a szovjet népnek a kommunista építés folytatásához. Történelmi jelentőségű esemény a kongresszus a szocialista országok életében is, mert új,lendületet ad valamennyi szocialista ország fejlődésének. Igen foptos a kongresszusnak az a megállapítása, hogy az SZKP, a Szovjetunió a jövőben is a szocialista országok egységének, együttműködésének erősítésén kíván munkálkodni. Nagy jelentőségű esemény volt a kongresszus a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából is, hiszen mély meggvöző erővel nyilvánította ki. hogy a Lenin által alapított kommunista párt a jövőben is fáradhatatlanul dolgozik a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei, szervezeti, harci egységéért. És világpolitikai jelentőségű esemény is volt a kongreszszus, mert a Szovjetunió a leghatalmasabb erő az imperializmussal szemben, olyan erő, amelyre minden szocialista ország, a szabadságáért harcoló minden nép biztosan számíthat, amely legfőbb ereje és támasza a békéért harcoló népeknek. Az SZKP XXIV. kongresszusa nagyszabású békeprogramot hirdetett meg. amelyben világosan kifejezésre jut, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel az erő nyelvén nem beszélhet senki. Aki azoban megértést, barátságot, rendezett viszonyokat és békét akar. mindig számíthat a Szovjetunióra és szövetségeseire. Persze van ilyen közmondás is. Es vannak ma is némi kis „oldalfúrások". Előfordul az is, hogy megköszönik a bírálatot, de utána megnézik, hogyan lehetne a bírálóval „elbánni". Most is érhetik kellemetlenségek a bírálót, de olyan nagy baj már nem érheti, mint teszem azt, húsz évvel ezelőtt. Bátran kell harcolni Elítélünk mindenféle szovjetellenességet — A szovjetellenes irányzatok és támadások sajnos a legkülönbözőbb oldalról jelentkeznek. A szovjet hatalom esküdt ellenségei, a tőkés diktatúrák természetesen mindig gvalázták és támadták a Szovjetuniót. De újabban a munkásmozgalmon belül is jelentkeznek szovjetellenes hangok, jelenleg igen éles formában a kínai vezetők részéről. — Számunkra ez a kérdés rendkívül egyszerű. Megértésében a magyar történelmi tapasztalatok is segítenek: azok nem szeretik a Szovjetuniót, akik nem szeretik a szocializmust, a kommunizmus eszméjét. De akik a szocializmus hívei, azok szeretik. tisztelik, becsülik a Szovjetuniót és mindig együtt is harcolnak vele! Nemegyszer hivatalosan is kijelentettük, és ma itt mély meggyőződéssel megismétlem, hogy elítélünk mindenféle szovjetellenes irányzatot és harcolunk ellene. — Népünk megtalálta a helyes utat. Ha a magyar nép és a nemzet boldogulását akarjuk, ha biztosítani akarjuk a jövőt, akkor a haladás erőivel kell mennjink! Ha a szocialista eszme képviselőivel, s köztük mindenekelőtt és elsősorban a Szovjetunióval fogunk öszsze, népünk boldogulni fog! — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, •elvtársak! — Szólni szeretnék további programunkról is. Pártunk X. kongresszusa kijelölte az utat és a célt: elhatároztuk az állami élet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. A kongreszszus megjelölte az új, negyedik ötéves terv végrehajtása érdekében szükséges tennivalóinkat is; kijelölte a hatékonyabb gazdasági munka, a szocialista kultúra következetesebb kibontakoztatásának, a dolgozók életszínvonala rendszeres emelésének feladatait. A X. kongresszus állástfoglalt amellett, hogy a javakat és a terheket az eddigieknél igazságosabban osszuk meg, nagyobb következetességgel érvényesítsük a szocialista bérezési elveket. Mindezt oly módon kell megoldanunk, hogy az együttes erővel, közösen megtermelt javakból azok részesüljenek nagyobb mértékben, akik megtermelésükhöz nagyobb mértékben járultak hozzá, akik pedig nem vették ki részüket, ne is részesülhessenek belőle. Kedves elvtársaim! A szocializmus olyan eszme, hogy amikor már teljesen megvalósult, akkor nagy békesség lesz. Olyan békesség és csönd, hogy magunk is csodálkozni fogunk azon, hogy hová lett a zaj. De amíg nem valósul meg teljesen. addig harcolni kell. Szerencsére annak idején az orosz proletariátus kitermelt olyan embereket, mint Lenin és harcostársai, akik nem ijedtek meg a gigászi cári hatalomtól sem. A mi elődeink sem ijedtek meg 1918—19-ben, sőt a Horthy-korszakban sem, és harcoltak keményen. Most is bátran kell harcolni, elvtársaim. A központban és helyileg is. Es ha ez így lesz. akkor gyorsabban fogunk előrehaladni és a visszásságok hamarabb megszűnnek. — A feladatok nagyok. Amikor az ötéves terv alapszámait leírjuk, a toll könynyen fog, könnyűszerrel leír mindenféle elképzelést, de azokat megvalósítani már nem olyan egyszerű. Célunk az, hogy a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelmet 32, az ipari termelést 34, a mezőgazdasági termelést 16, a reáljövedelmet 26 százalékkal emeljük, s hogy 400 000 új lakást építsünk —, ennyit még soha nem építettek öt év alatt Magyarorszagon. Mindezek — és sok más, nagy célunk — eléréséhez és megoldásához alaposan neki kell gyürkőznünk; nagy és nehéz feladataink megvalósításához össze kell szedni minden erőnket. Terveink teljesítéséhez az is szükséges, hogy következetesek legyünk politikánkban, s az eddiginél is jobban fogjunk össze a feladatok megoldására. — Az előjelek nem roszszak. A kongresszus határozatainak tényleges végrehajtása már megkezdődött a politikai élet különböző területein. Megszületett új választójogi törvényünk is, amely nagyobb felelősséget ró magukra a választókra. Nagymértékben növekszik a tanácsok önállósága, hatásköre. Fontos lépéseket tettünk minden szinten a nők és az anyák társadalmi helyzetének javítására, és ami nagyon lényeges: jól megértették e feladat fontosságát a gyárakban, a különböző munkahelyeken is. Napirendre tűztük az ifjúság kérdéseinek megoldását is. Mindez természetesen több évre szóló munka, olyan feladat. amelyet szisztematikusan kell megoldanunk, hogy évről évre előbbre jussunk. Az életszínvonal rendszeres emelésének része — amint azt Fock elvtárs a kormány nevében Tatabányán bejelentette — több mint 400 000 ember fizetésének javítása. Ez a lépés természetesen nemcsak az érintett 400 000 ember, hanem mindannyiunk számára kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy megvalósul a program, amely szerint a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. — Megkezdődött az új ötéves terv végrehajtása is. Ez azért is fontos, mert alapigazság, hogy csak a munka teremt új értéket, és csak a megtermelt érték osztható el. Azaz: a normális társadalmi fejlődés szabályai szerint ahol nincs munka, ott nincs új érték, ahol pedig nincs új érték, ott nincs mit elosztani. Az alapfeltételek között tehát az olsö helyen a munka áll. a munka, amin lehet és kell is javítani. Ián érdemes arról is szólni, hogy vannak-e ellenségeink s ha igen, mennyien? A szocialista rendszernek hazánkban is vannak ellenségei. De hozzá kell tenni, hogy számuk mindinkább csökken és mind reménytvesztettebbek. Ma Magyarországon szervezett, komoly ellenséges és ellenzéki erő nincs és nem működik, csak egyedek vannak. Kik az ellenségeink? Természetesen azok. akik politikailag szembenállnak rendszerünkkel. Megkárosítják népünket az élősdiek, akik nem a rendszerért, hanem a rendszerből élnek. Világnézeti okokból harcolunk a cinikusok ellen, akik tagadnak minden nemes eszmét. A mai munka alapján ítéljük meg az embereket A legbiztosabb erőforrás; népünk munkája Választási programunk — Jó dolog és fontos elhatározása volt, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a kongresszust követően kimondta: támogatja a X. pártkongresszus alapvető céljait, a szocialista társadalom teljes felépítésének programját. Azt is megállapíthatjuk, hogy a X. kongresszus céljait és a szocialista társadalom teljes felépítésének programját egész közvéleményünk, egész népünk egyértelműen es egységesen helyesli. Ez a program egyesíti dolgozó népünket; pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül tömöríti a nép, a nemzet minden alkotó erejét. Ez a politika, ez a program egyben a munkásosztály történelmi céljainak, a nép felemelkedésének, az ország felvirágoztatásának programja. Ez a mi választási programunk! — A párt, a Hazafias Népfront a választás napján szavazatokat kér népünktől. De kérjük népünktől, dolgozóinktól a politikánk melletti mindennapi kiállást, az odaadó, áldozatkész munkát is. Mindennapi beszélgetések során — üzemekben, gyárakban, falvakban, művelődési intézményekben, iskolákban egyaránt — gyakran sürgetik a gyorsabb előrehaladást. Szóba kerülnek bizonyos hibák, reklamálják, hogy ezt vagy azt a hibát miért nem javítjuk már ki. Akik így vélekednek, döntően a vezetéstől várják az intézkedést, az ellenőrzést. A magam részéről ezt jogosnak is tartom. A kongresszus is világosan kifejezésre juttatta, hogy a párt és az állam vezető szerveinek hatékonyabban kell biztosítaniok és gyakorolniok az irányítást és az ellenőrzést — éppen annak érdekében, hogy a helyes elvekben, a helyes központi rendelkezésekben megfogalmazott elképzelések a helyi gyakorlatban is megvalósuljanak. Felhasználom azonban az alkalmat arra, hogy megmondjam: a gyorsabb előrehaladásnak nemcsak ez a titka. Természetesen feltétlenül szükséges a jó politika, a jó vezetés, a jó kormányzati, tanácsi irányítómunka. Ez elengedhetetlen, de nem elegendő. Nincs olyan mindenható vezető testület, vezetői fórum, amely képes volna egy egész ország teljes életét átfogni. Képes viszont rá maga a nép. Es aki egoizmussal, álomszuszéksággal, vagy más, közérdeket sértő magatartással találkozik, álljon ki, emelje fel szavát és cselekedjen. Apelláljon a közvéleményre, mert a becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek a jó ügyet támogatják. Erre sokan azt mondhatják, hogy „jó, jó, de kockázatos ... Beszélni ezüst, hallgatni arany.. " — A munkát persze sokféleképpen ítélik meg mostanában nálunk, bírálgatják is. Gyakran az eredményeket is úgy mutatják be, hogy az ember azt sem tudja, örüljön-e neki, vagy sem. Ha az ember ilyen kritikai írásokat olvas, vagy a tv- és mozihíradóban megnézi az ilyenfajta „felvillanásokat", úgy tűnik, hogy ebben az országban senki sem dolgozik, csak ténfereg. Ha viszont körülnéz az országban, új üzemi csarnokokat, új gyárakat, hidakat, utakat, Diesel-mozdonyokat lát. Tehát az emberek valahol mégis csak dolgoznak. Valószínűleg arról van szó csupán, hogy az embereknek csak egy bizonyos kis hányadát, amely valójában nem is számitható a dolgozókhoz — kell felvilágosító szóval, vagy valamiféle „gyógypedagógiai" biztatással munkára ösztönözni. A gyógy pedagógiához tartozik az is, hogy nagyon kevés pénzt kell nekik adni; akkor rögtön okosodni, javulni, „fejlődni" fognak ők is. A lényeget tekintve azonban népünk szocialista építőmunkájáról csak tisztelettel lehet szólni! Előrehaladásunk legnagyobb és legbiztosabb erőforrása népünk munkája. Ez a mi legnagyobb „nemzeti vagyonunk", értékünk. — Természetesen szükség van a kölcsönös bizalomra, összefogásra és cselekvésre. Kell a tudás, a szakismeret, a szocialista meggyőződés is és kell hit is. Eszme, meggyőződés nélkül, jövőbe vetett bizalom és hit nélkül az ember nem élhet. Szebb és jobb eszmét, mint a szocializmus, egyetlen fiatalnak, egyetlen felnőttnek sem tudunk ajánlani. Higgyenek ebben az eszmében, harcoljanak és dolgozzanak érte, s ez az eszme valóra fogja váltani minden reményüket, minden várakozásukat. — Szükséges az a felismerés, hogy csak együtt boldogulhatunk. Külön-külön, egyénileg, a közösség rovására hosszabb távon boldogulni senki sem tud. Aki ilyen módon próbálja boldogulását megkeresni, végül is kudarcot vall. A boldogulás útja az összefogás, a jó értelmű együttes munka. — Pártunk politikája. a Hazafias Népfront politikája helyes, azzal munkásosztályunk, dolgozó népünk egyetért. Történelmi szükségszerűség volt az is, hogy annak idején pártunk meghirdette a kétfrontos harcot, s ha ez a harc most nem is olyan éles és heves, változatlanul szükséges és folytatódik. A marxizmus—leninizmus, a szocializmus eszméinek tisztaságát illetően változatlanul kétfrontos harcot hirdetünk. Meghirdettük a szocialista demokrácia továbbfejlesztését és ezt folytatjuk az élet minden területén. De változatlanul ügyelnünk kell arra. hogy a szocialista demokráciát senki se „fejlessze" úgy tovább, hogy az gyengítse a munkáshatalmat. S ne értelmezze senki oly szűken, hogy az valamiféle parancsuralmi rendszerhez hasonlítson inkább, mint szocialista demokráciához. Tehát itt is kétfrontos harc szükséges. — Az utóbbi időben nem nagyon szoktuk emlegetni az osztályellenseget Pedig ta— Az ország határain túl már több osztályellenséget találunk. A mi kis népünk olyan „nagy", hogy az egész világra jutott belőle. Az egész világon vannak magyar emigránsok. Többnyire nem is azokkal van bajunk, akik emigrációban élnek, mert az elmúlt évtizedek során különböző okok miatt kerültek külföldre. Nekünk bajunk azokkal van, akik nem emigrációban, hanem az emigrációból élnek, bár számunkra ők érdemben nem ellenfelek. Természetes azonban, hogy a szocialista rendszernek a világban még vannak ellenségei: olyan erők, amelyek a magyar közvéleményre is megpróbálnak befolyást gyakorolni. Most ugyan kissé finomabb módszerekkel, mint azelőtt. — Régebben azt mondták hogy ahol három magyar él, ott három párt is van. Ez azonban nem a magyarság elátkozott természetéből következett, hanem a múlt társadalmi viszonyaiból. A modern munkásosztály emberei, a forradalmárok, a kommunisták harcai nyomán, a kiéleződött osztályharc végső eredményeként történelmileg egy pártrendszer alakult ki. Nem minden szocialista országban van szükségszerűen így, s valószínűleg a jövőben szocialista útra lépő országokban is másképp alakulhat a helyzet. — Hozzátartozik mindehhez. hogy mi nemcsak harcot hoztunk, hanem megbékélést is: a végbement kiélezett osztályharc rendezte a társadalom viszonyait és most az egyes embereket is másképpen ítélhetjük meg, mint korábban, a kiélezett harc időszakában. Ne ragasszunk címkéket az emberekre, erre nincs szükség, ez a módszer nem vált be. Harcoljunk a hibák, a tűrhetetlen és helytelen magatartás ellen, ösztönözzünk a jóra. És ha az Illető megváltozik, s beáll a sorba, akkor minden rendben van. Egyes emberek ellen utóvédharcot folytatni nem kell, nincs értelme. Társadalmunk ezen túljutott, ennél fejlettebb. — Nagyon kell tisztelnünk azokat, akik a szocializmus eszméiért harcoltak. Akik évtizedekkel ezelőtt, a 19-es Tanácsköztársaság idején, majd a Horthy-rendszerben, s később, a felszabadulást követően álltak ki eszméink mellett. S amikor a rendszer harcosaira •utalok, ezt nem kötöm ranghoz. Azt a becsületes pályamunkást például, aki 26 éve tisztességesen dolgozik, a szocialista társadalom építőjének tekintem, s ezt tisztelem benne. A régi harcokban érdemeket szerzett emberek nagy erőt jelentenek, s erre az erőre építünk. A régi harcokban elkövetett hibákat azonban most már ne tartsuk számon, és ne dörgöljük az emberek orra alá. Rendszerünk van olyan erös, hogy megengedheti magának, hogy a mai magatartás és a mai munka alapján ítélje meg ezeket az embereket. Azokról van sző, akiket korábbi osztályhelyzetük, családi viszonyaik, vagy téveszméik a régi harcokban szembeállítottak velünk. Az a harc befejeződött. Ha ma itt élnek és tisztességgel dolgoznak, be kell fogadni a nép körébe, a nemzet családjába őket is. Társadalmunkat munkával építjük. Ennek olyan társadalomnak kell lennie, hogy a jövendő szocialista Magyarországon mindenkinek egyenlő joga és helye legyen, aki eszével, szívével, kezével felépítésében részt vett. A szocialista Magyarország, amelynek felépítése jól halad, csak az egész nép műveként jöhet léire és csak az egész népé lehet. Bízunk a jövőben — Azt hiszem, hogy a szocializmust építő magyar nép fiai és lányai bizalommal néznek a választások elé. Bízunk a jövőben, rendszerünk erős, társadalmunk összeforrott. A párt. a Hazafias Népfront politikája, programja jó. Nagy eredményeket hozott eddig is és szép eredményeket ígér a jövőben is. A nehézségeket leküzdjük és az előttünk álló feladatokat meg fogjuk oldani. A szocializmus erői hazánkban napról napra, hónapról hónapra, évről évre erősödnek és növekszenek. A mostani időszakról elmondhatjuk, hogy folytatódik a pártkongresszus lendülete, sikeresek, eredményesek voltak a szakszervezeti kongresszusok, s a választási előkészületek milliókat. mozgósítottak. Nemzetközileg erős támaszaink, hatalmas szövetségeseink vonnak a határainkon túl, s elmondhatjuk, hogy barátunk a világ minden haladó embere. — Bízunk abban. hogy népünk a választás napján megerősíti, támogatja politikánkat, tamogatja a Hazafias Népfront jelöltjeit. Bízunk abban, hogy a választás napjai is mérföldköve lesz fejlődésünknek. s politikánk irányát egyértelmű „igen"-nel erősíti meg. És bízunk abban is. hoav a választást követően népünk töretlenül halad előre történelmi útján, felépül a szocialista Magyarország és boldog nemzedékek igazi otthona, hazája lesz. Ennek a kölcsönös bizalomnak jegyében jutottunk idáig, mint ahogy következetes politikánkkal, kölcsönös bizalommal, összefogással, együttes munkával és harccal tudunk előre haladni a jövőben is. — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Mégegyszer köszöntöm önöket, köszöntöm munkásosztályunkat, népün ket, minden honfitársunkat és a Központi Bizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében mindnyájuknak minden jót, egészséget, jó munkát, sikeres harcot és nagy eredményekei kívánok. Kádár János beszédéi gyakran szakította félbe a választási nagygyűlés résztvevőinek tapsa. (MTI)