Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

VASÁRNAP, 1TT1. MÁRCIUS T 7 SZÁMADÁS A HATÁRBÓL KÖLCSÖN Lakjék az ember falun vagy városban, dolgozzék gyárban vagy a mezőgazdaságban, egyforma aggodalommal figyeli a természet viselkedését, az időjárás alakulását. Egy jó esztendőnek legalább úgy örül a városi ember, mint az a falusi, aki a mezőgazdaságban találja meg önmaga fenntartását és családjáét. Talán ezért sem lesz érdektelen, ha közreadunk néhány adatot az elmúlt esztendőkben történt változásokról, a mezőgazdaság termelésének alakulásáról, s egyben reményeinket is összegezzük az idei kilátásokra, várható eredményekre. A falvak és városok határaiban megerősödtek a szocialista gazdaságok a harmadik ötéves terv időszakában. A bruttó, de mondhatjuk úgy is, hogy nyersbevételek összege évenként átlagosan 5 százalékkal emelkedett Az igaz, hogy az 1969-es esztendőt nem lehet összehasonlítani más évek eredményeivel, mivel tavalyelőtt rekordév volt Magyarországon, tavaly pedig a mostoha természet csak gyöngébb eredményeket engedett meg. De össze lehet hasonlítani a harmadik ötéves terv időszakát a megelőző öt esztendő tervciklusával. Az összehasonlítás a harmadik ötéves tervidőszak javára szól, hiszen 13—15 százalékkal jobb volt az eredmény. S még egy adat: Csongrád megyében a mezőgazdaság bruttó termelésének közel 60 százalékát az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti birtokok adták. A mezőgazdaságban általában két fő ágazatot szoktunk megkülönböztetni: a növénytermelést és az állattenyésztést. Az előbbi gyorsabban, míg az utóbbi lassabban kapott lábra. Reméljük, hogy a következő években ez utóbbi hatását közvetlenül is érzékelni fogjuk a mindennapi ellátásban. Az elmúlt esztendők egyik jelentős gazdaságpolitikai változása a gazdasági reform bevezetése volt Ez a változás a mezőgazdaságban rengeteg pozitívumot sorakoztat feL Ot év alatt közel egyharmadával nőttek a mezőgazdasági értékesítési árak, javultak az árarányok, s ennek hatására fokozódott a parasztság termelési kedve is, amely együttjárt jövedelmeik emelkedésével. Az új szabályozórendszer több területen még nem hatékony, ezt tapasztalhatjuk a mindennapi eletben, de menet közben igyekeztek korrigálni, újabb intézkedéseket hoztak, módosítottak. A differenciáltabb jövedelemszabályozás olyan hatással volt a mezőgazdaság termelésére, hogy a jövedelmezőség emelkedett. Ez is hozzájárult a megelőző éveknél gyorsabb ütemű felhalmozáshoz. Környezetünk mezőgazdaságának anyagi és műszaki ellátottsága nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés. Az elmúlt öt esztendő alatt körülbelül 4 milliárd forintot ruháztak be a mezőgazdaságba, csaknem négyszer annyit, mint a második ötéves terv idején. Számottevően megváltozott a beruházások szerkezete: a nagy ültetvénytelepítések szinte teljesen megszüntak, és megkezdődött egy újabb és korszerűbb beruházási politika. Egyre nagyobb arányban invesztáltak be a szövetkezetek saját eszközöket, és így megfontoltabbá vált a gazdaságok beruházási döntése. Az anyagi, műszaki összetétel alakulását nagymértékben az állami ártámogatás határozta meg, amely, sajnos gyakran változott, és nem 'ette lehetővé a komplex ágazati fejlesztést. Tavaly például 1,3—1,4 milliárd forint összegű beruházást valósítottak meg a mezőgazdaságban, ez másfélszer több volt, mint az előző évek átlaga. Érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt esztendőkben a termelőszövetkezetek keveset költöttek gépi beruházásokra. A lezárult ötéves terv időszaka alatt 1600 darab traktort vásároltak, egynegyedével kevesebbet, mint a megelőző ötéves tervben. Azt ls elmondhatjuk, hogy nem nőtt kielégítő mértékben az arató-cséplőgépek, pótkocsik és egyéb munkagépek beszerzése sem. Jelenleg az erő- és munkagépek jelentós része elavult, s mielőbb selejtezésre szorul. Régi gond az alkatrészellátás, ami hátráltatja és drágítja a mezőgazdasági munkákat örvendetes, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek mindinkább az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakítására törekednek. Megkezdődött az üzemek szakosodása, specializálódása. Ennek a törekvésnek egyik jele, hogy lassan csökken az egyegy gazdaság által termelt termékek száma: míg 1965-ben a termelőszövetkezetek átlag 21 ágazatban, 1970-ben már csak 18 ágazatban folytattak termelő tevékenységet. A termelési szerkezet a legutóbbi években kedvezően változott, bár a külterjes ágazatok aránya növekedett az intenzív ágazatok kárára. Az elmúlt öt évben az időjárási tényezőktől függően a növénytermelés hozamai rendkívül ingadoztak: a tavalyelőtti kiemelkedően jó eredményt a múlt évi visszaesés követte. Valamennyi növénytermesztési ágazatban csökkent a termelés mennyisége. A legtöbb szántóföldi növény átlaghozama alatta maradt az országosnak is. öt év átlagában azonban kézzelfogható a fejlődés, csaknem minden növényből többet termeltek, mint öt évvel azelőtt. Az elmúlt tervciklusban fordultak termőre az előző öt évben telepített nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök, melyek a kipusztulás, kivágás ellenére mintegy 3,5—4 ezer hektárral növelték a termő ültetvények területét. A telepítés és a gondozás hiányosságainak következtében számottevő a kipusztulás az új ültetvényekből is, s nem kielégítőek a terméseredmények sem. Mindkét ágazatban az országos színvonal alatt alakultak az átlaghozamok. a termés mennyisége azonban öt év átlagában mintegy 25—28 százalékkal meghaladta az előző öt évit A szántóföldi zöldségfélék vetésterülete alig haladta meg az előző öt év átlagát az átlaghozamok növekedése sem érte el a célkitűzésben előirányzott ütemet nagymértékben ,,időjárásérzékeny" még a termelés. A termés mennyisége évi 18—20 ezer vagon körül alakult, mintegy 28— 30 százalékkal meghaladva az előző öt évit. Évek óta gondot okoz jóhírű tájkultúránk, a vöröshagyma termelésének korszerűsítése. Jelentős a fejlődés a primőr-zöldségtermelésben, a növényházak természeti adottságait azonban még jelenleg sem hasznosítják kielégítően: a gyorsabb fejlődést főleg gazdaságossági problémák fékezték. A kertészeti ágazatok — a szántóföldi zöldségtermesztéssel együtt — a növénytermelés nyers értékének több mint egyharmadát adják, s fejlődési ütemük több mint kétszerese volt a szántóföldi növénytermelésnek. A szántóföldi növények termelése — zöldségfélék nélkül — öt év átlagában 11—12 százalékkal meghaladta áz előző öt évet A —vetésszerkezet csak nagyon kis mértékben változott a megelőző időszakhoz képest; egyes intenzív kultúrák vetésaránya némileg csökkent, ugyanakkor nőtt a kenyérgabona, egyes szálas takarmány ok területe, és átlagosan kétszer akkora szántóterület maradt vetetlenüL Mindezekből milyen következtetéseket vonhatunk le az idei évre? A természet hol móstoha, hol bőkezű. Bízunk abban, hogy a kedvező őszi időjárás és a kedvező tavaszi időszak környezetünk mezőgazdaságában egy újabb bőséges esztendő alapjait teremti meg, s nemcsal; falun, de városban is érezni fogjuk ennek a hatasát. G. L Az idegen szavak szótára húszezernél több olyan szót tartalmaz, amelyet magyar kifejezéssel, körülírással pótolhatunk ugyan, de egyértelmű magyar szóval, illetve egyetlen szóval nem tudjuk az azonos értelmet érzékeltetni. így tehát gazdag és művelt népek nyelveivel való összehasonlításban is előkelő helyet elfoglaló nyelvünk, kénytelen kölcsönszavakhoz fordulni. Pillanatig sem kell emiatt szégyenkeznünk, hiszen másoknál a helyzet még rosszabb, illetve még nagyobb mértékben rá vannak utalva az idegen, elsősorban a klasszikus, tehát a görög és latin eredetű szavak használatára Éppen az a külföldiek legfőbb panasza a hazánkban való tartózkodáskor, hogy nehezíti a tájékozódásukat a nemzetközi szavak ritkasága. Ez a megállapítás nem is alaptalan. Hiszen a hazánkba érkező idegen szárazföldön, vízen vagy levegőben érje el hazánk határát, egyik helyen sem találja a szokványos elnevezéseket. Az aero helyett légi, a gare helyett pályaudvar, a ship helyett gőzös, a port helyett kikötő várja. A revolutio nálunk forradalom, a constitutio alkotmány, a theater színház, a poetica költészet, a telegram távirat, a restaurant étterem, a clavir zongora, a cultura művelődés, a theoria elmélet, a colonia gyarmat, a provincia tartomány, a geographia földrajz, a história történelem stb., stb. Eszerint még szerencse és idegenforgalmi szempontból előnyös elgondolás volt. hogy a földalattit végül is METRÓ névvel illettük, a sok vitával kísért névadásban. Rékassy Csaba Népmesék Eörsi István A SIKER H. S„ a világhírű skandináv baritonista hosszú dél-amerikai körutazás után és kelet-európai turné előtt egyetlen fellépésre hazalátogatott inkább múzeumairól mint zenekultúrájáról nevezetes, mérsékelt forgalmú szülővárosába. Éjszaka érkezett és inkognitóban, mint ilyenkor mindig, egyetlen próbát kötött ki, az előadás délelőttjeit, és az volt a terve, hogy a bankett után rögtön tovább is áll. Amióta húga férjhezment Angliába, nem éltek a városban rokonai, és mivel nem munkált benne a kegyelet vagy a hagyománytisztelet érzése, maga is csak tétován értette meg, mi készteti arra, hogy háromnégy évenként fellépésével megtisztelje a helységet. Miközben a város önmagát ünnepelte az ő nagyságában, ő az önmagával — mindig — azonos városon lemérhette a saját emelkedését Sajnos reggel, ébredés után, még a szokásos torokköszörülés tréninghangokat sem kellett hallatnia ahhoz, hogy érezze: hangja használhatatlanul érdes. Bánatosan kibámult szállodája ablakán: odalent egy plakát széthasogatva a gyönge ködöt az ő nevét rikoltotta. „Azonnal meg kell lépnem" — dörmögte rekedten maga elé — „majd egy táviratban beteget jelentek. Leballagott az utcára; a helyi lap címoldaláról a saját tátott szája meredt rá. Szórakozottan közelebb hajolt a képhez, hogy megvizsgálja, nem piros-e a torka. Közben két ismeretlennek tetsző hölgy ráköszönt. „Felismertek" — gondolta H. S. kétségbeesve. Tanácstalanul ődöngött az utcákon, vissza-visszabiccengetve a járókelőknek. Észre sem vette, hogy az Operaház elé ért. Itt büszke tábla hirdette, hogy az aznapi előadásra minden jegy elkelt. Torkát köszörülte, legyintett és kiköpött. Mint valami varázslatra, két srác szökkent elébe és autogramot kért. Az énekes segélykérőn körülnézett és a szemközti torony órájáról leolvashatta, hogy negyven perc múlva kezdődik a próba. „Na nem" — gondolta eltökélten. „nem csinálunk magunkból bohócot". Bement a zenepalotába, és azonnal közölte elhatározását az igazgatóval, aki üdvözlésre tárt karokkal állt előtte. Ez a férfiú nemrégiben került a nagymúltú intézmény elére, és fűtötte a bizonyítás vágya. H. S. fellépte lett volna első nagyobb szabású fegyverténye, ettől remélte, hogy elhallgattatja a lelkesen és alattomosan piszkálódó sajtót, és a szakmai közvéleménynek azokat a hangadóit, akik kinevezésében protekcionizmust szimatoltak. A művész már régen elhallgatott, de ö még mindig felemelt karókkal ácsorgott vele szemben, olyan nyomorultul, mint akit letaglóztak. Tompa aggyal vette tudomásul, hogy H. S. vállalja az anyagi kárt, és hogy hajlandó nyár végén behozni a most elmulasztottakat; csak akkor szólalt meg, amikor a művész búcsúra nyújtotta kezét. Elismerte, hogy H. S. hangja némelyest szokatlan, de ezt csak a reggeli ködnek tulajdonította. Gyógyszereket ajánlott Az énekes kissé ingerülten és nagyon rekedten azt válaszolta, hogy már negyvenhét esztendeje él együtt a hangszálaival, így hát alaposan kiismerte rigolyáikat Estére még akkor sem fognak szuperálni, ha üresre zabálja az összes helybeli gyógyszertárat. „Az emberek várakozásait ki kell elégíteni" — mondta az igazgató. „Inkább távollétem miatt szidjanak, mint a teljesítményemért" — mondta H. S. „A próba talán el is maradhat." — mondta az igazgató, majd újra dicsérni kezdte a különféle öblögetési, borogatási és ecsetelési eljárásokat, amelyeknek már csal-; azért is szakértője, mert ő — H. S. bizonyára emlékszik is a család nevére — a helybeli gyógyszerészdinasztia leszármazottja. Amikor az emberi akaraterő csodatevő hatását kezdte magasztalni, a baritonista tiltakozni próbált, de nem jött ki hang a torkán. „Hogyan?" — kérdezte az igazgató. A művész újra szólni akart, de csak tátogni tudott. Az igazgató arcára üdvözült mosoly ült ki. Este a baritonista megjelent a színpadon. Hála rendkívüli színész képességének, tökéletesen eljátszotta szerepét. Csak éppen hang nem jött ki a torkán. Helyette a zegzugos kulisszák jól megválasztott rejtekeben egy tehetséges főiskolás — az igazgató unokaöccse — énekelt. Az előadás vegén percekig zúgott a taps. Még a vasfüggöny elé is többször kiszólították H. S.-t, aki hajladozva, de merev arccal fogadta az ünneplést. Öltözőjébe visszatérve, a folyosón találkozott a fiatalemberrel, kezet rázott vele, gratulált, megköszönte a segítséget, majd alig érthető hangján hozzátette: „Ha elfogad idősebb kollégájától egy tanácsot, hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a magas hangok tisztaságára még nagyobb gondot kell fordítani". A fiatalember kisimította haját a szeméből, H. S. megveregette a vállat, majd a bankettet is lemondva még aznap éjjel elhagyta a várost „Csodálatos voltál" — mondta másnap unokaöccsének az igazgató —, ;,mi helyt végzel, ideveszlek, erre mérget vehetsz". A fiatalember nem válaszolt.. „Tudom, hogy protekcionizmusról fognak vartyogni" — folytatta az igazgató — „de most már kit érdekel? Olvastad a reggeli lapokat?" Ismét csend volt a válasz. „Nézd csak, a kritikus itt H. S. hangjának ifjúi csengéséről ír. Jó mi ?" „Nagyon — mondta a fiatalember. „A bankettre azért nem hívtalak meg, mert nem akartam tápot adni a pletykának. Különben érdektelen volt, H. S. úgysem volt jelen." „A felfújt hólyag" — mondta a fiatalember — „a vén pozőr". „A legnagyobb élő baritonistárló beszélsz" — figyelmeztette az igazgató. „Akinek a helyébe, még én is bármikor beugorhatok — mondta a fiatalember. „Figyelted, milyen blazírt pofával aratta le az én tapsaimat?" „Azok nem a te tapsaid voltak" — mondta az igazgató. A fiatalember hátralökte a fejét és gúnyosan elmosolyodott. „Azok a tapsok nem a te hangodnak szóltak, hanem az ő presztízsének". „Akkor otthagyom a pályát" — mondta a fiatalember — „ha nem a hang számít, nem akarok énekes lenni". Most az igazgató hallgatott „A helyében, tudod mit csinálnék a helyében? Főbelőném magam". „Inkább vigyázz jobban a magas hangjaidra" — mondta az igazgató „Miért vigyázzak?" — kiabálta a fiatalember — .Ml az ördögnek vigyázzak? !Io..:v felkapaszkodhassak abba a ma tsságba. ahol már énekelni em kell7'' Az igazgató elmor . tt „Nem volna egyszerűbb — kérdezte a fiatalember — ,.nen volna gyümölcsözőbb, ha egyszerűen csak tátogni tanulnék?" „Énekelni tanulj" — mondta az igazgató és unokaöccse vállára tette a kezét —, „de azért nem árt, ha megjegyzed, hogy tátogni is tudni kell". ^ A A