Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

6 VASARNAP, 1971. MÁRCIUS 7. MAGAZIN " HARMINC ÖREG TÁPÉN Sz. Lukács MIBŐL LESZNEK TARE AZ ARANYFORINTOK ? ZSOLTÁR Parázsló csipkebokor — lm. alatta vetem meg az ágyad. Láng lobog homlokod körül. Fustkigyói magasan szállnak. Mellettünk ösvény kanyarog. A völgyben birkák nyája béget. Fehér gyapjúkon nap ragyog, körmükkel köveken zenélnek. áldozni való valahány; oly ártatlan, szelíd és tiszta. Hűvös patakvíz italuk, szemük égi csillagok csokra. Pásztoruk vagyok, s őri*' <i a lángot is arcod felett, .Szájuk előtt a legelőt, derekad alatt a füvek Premier ha a fogatlanság akadály, sót, paprikát, lisztet, aprópénzt a villanyra — az újság semmiképpen nem fér bele, a rádió is csak a híreket mondhatja meg az időjárást —, télen fűtést is írjunk, húzzuk alá, adjuk össze! Dr. Bodó Istvánnal, a tanácselnökkel adogatjuk. Akárhogy szorítjuk, a járadékból ki nem jön, de még a megszorított gyékénypénz is rámegy. Megkérdezem ördög Antalt a háziipari szövetkezet vezető emberét, jó-e az a szövetkezetnek, ha ezek az emberek csak úgy dolgozhatnak, ha rendelettel kötjük meg kezüket-lábukat. Egyszerű választ kapok: — Nem jó az senkinek. Ügy kell értenünk, hogy a szövetkezetnek anyagilag sem jó. Valutáért tudná eladni a nyolcvanévesek kezemunkáját is. Azt is hozzáteszi, hogy ne kénysaerítsünk csalásra senkit, ha nem muszáj. Mert a harminc családból azért van olyan, aki dolgozik a hét minden napján, de vagy a család valamelyik tagja, vagy a szomszéd viszi be leadni. Itt aztán jól jár mindenki. Aki beviszi, annak a nyugdíjalapja növekszik, akiét viszi, az pedig megkapja munkája után a pénzt. Ha a bátortalanabbak oldaláról nézzük a dolgot, az emberség kívánja, hogy oldjuk föl a rendelkezés tilalmát Ha az ügyesebbeket figyeljük, akkor az észszerűség mondhatja ugyanezt velünk. Megtartunk egy rendeletet. hogy becsukhassuk a szemünket? Az lenne a jó, ha legalább az évi hatezret megkereshetnék azok fs, akik saját hibájukon kívül hamarabb magöregedtek, mint nyugdíjba mehettek volna. Mert itt éppen erről van szó. legalább a többletmunkában hadd legyeinek nyugdíjasok. Ha valóban segíteni akarunk rajtuk, igyekeznünk kell, mert mindnyájan kifelé mennek az életből. — Ezt bezzeg majd bravúrosan védi! N

em újdonság ma már. hogy a forráskúti homokon zárszámadás után 2 millió forint nyereséget osztanak. Második éve. Pedig nem volt akármilyen esztendő 1970-ben, elverte sok neves gazdaság hírét, jó hírét is. Itt, Homokországban, a gyenge termőképasségű földeken sem kímélt meg jó néhány miniüzemet, mdni-bermelőszövelkezetet. Igaz, rossz indulattal úgy fogalmazta az egyik közgazdász ismerősöm: „Nem gyenge termőhelyű földek vannak, hanem gyenge termőhelyü vezetők." Miből lesznek az aranyforintok? A gazdáikodásbóL Hiszen Forráskúton és Üllésen is csak abból tudnak osztani, amit megtermeltek, az új értékből. Érdemes tehát elidőznünk az új, mammutgazdaság sorsán, a homoki mintamodell jövőjén. Miért? Jó tanulsággal szolgálhat itt a szegedi tájban. Sajnos, évről évre akad néhány olyan gazdaközösség, ahol a szanálás már szinte „felemelő" aktus. „Megmossák kicsit a fejünket, de megkapjuk a pénzt is, a jó tanácsokat, tapasztalatokat, szalad a kocsi tovább, Az óvadékos hitellel is majd lesz valami, viszszafizetjük, ha tudjuk." Mi tagadás, így is gondolkoznak egynéhányan. De mi lesz a szanált szövetkezetekkel, mi lesz azokkal a lényegében életképtelen kis szatócsboltokkal, amelyek eddig is máról holnapra éltek, vegetáltak? A bővített újratermelés feltételeit eddig sem tudták megteremteni, napjainkban viszont egyre élesedik a verseny a szövetkezetek között, szigorúbbak a szabályozók is. Nem marad más hátra, hiszen előfordult már, hogy az ilyen szövetkezetekben a vezetők nem kapták meg a nyereségrészesedést és a 20 százalékot, hogy egyesítve a szellemi, anyagi erőket, életképesebb nagyüzemmé olvadjanak össze. A szegedi járásban ez napjainkban is izgalmas és eleven téma, ha lassan is, de a jó gondolat megtermi gjálmölcsét Egyesült Forráskút Ülléssei, Pusztaszeren pedig a három miniüzem. Hétvezér Tsz néven reményekre jogosító nagyüzemmé olvadt egybe. A tervkészítés idejét éljük. A gazdaközössegfikben ezekben a napokban vitatkoznak azon, mit hová is „vessenek", hová fordítsák a forintokat, hogy több legyen majd év végén belőlük. Eldönthetik lényegében, nemcsak az 197l-es évet, hanem az elkövetkezendő esztendőket is. A beruházási politika ma már nem jelent nyitott nagykaput; az sétál be rajta, aki akar. Megszigorították a feltételeket, elsősorban a sorbaállásból az kerül ki győztesen, aki jobb feltételekkel garantálja az állam pénzének visszafizetését, nem utolsósorban hasznosságát. Megesett, hiába kilincseltek a homoki tájból azok a szövetkezetek, ahol a termeléssel évekre visszamenőleg, évtizedekre visszanyúlóan probléma volt, mindennap megették az „aranytojást". „Majd ha nálatok is olyan vezetés lesz, mint Forráskúton, olyan eredményt tudtak felmutatni, akkor gyertek vissza hitelekért" Mert mi tagadás, azért a mintaüzem megvalósításához szükséges némi tisztességes lámogatas ifi. Az idei esztendő könnyen vízválasztó lehet. Hajdanán, két évtizeddel ezelőtt, amikor sorra alakulgattak az első, az úttörő szövetkezetek és az állami birtokok, rövid idő leforgása alatt kézzelfoghatóvá vált: ahol rugalmasabbak voltak a vezetők, jobb épületek, gazdagabb földek voltak, ott kiugrottak a termelési eredményekkel. Ebben az esztendőben könnyen meglehet, hogy a gazdaközössógek közötti differenciálódás tovább mélyüL Ahol jó alapokkal zárták a tavalyi évet, tovább halmozódott a biztonsági alapon a forint, több jut beruházásokra, gépekre. Máshol viszont, mint például az újszegedi Haladás Termelőszövetkezetben, a régi hitelek, 1972-ben pedig a mostani szanálási hitel 1s sújtja a gazdálkodókat, bizonybizony. a bibliai hét bő esztendő is kevés lenne, vagy talóin éppen csak elegendő, hogy belátható időn belül talpra álljanak. Homokon különös jelentősége van az idei, s az elkövetkezendő éveknek, a negyedik Ötéves tervnek Talán az utolsó lehetőség, hogy olyan termelőszövetkezetekké váljanak, amelyek versenyképesek a feketeföldi közös gazdaságokkal Ebben két biztató közösség mutat példát, a forráskúti Haladás és a balástyai Móra Ferenc Tsz. Az előbbi ma már mammutterülettel, homoki földeken talán egyedülálló nagysággal, 10 ezer 370 holddal rendelkezik. Ebből szántó 6310 hold, a közös szőlő 259 hold, az ideiglenesen visszahagyott szőlő 722. A gyümölcsös is több száz holdra rúg. Hogyan gazdálkodnak majd az idén? Már elkészítették a tervet, s megvalósításáért tettek is. A növénytermesztési főágazat hozamértéke mintegy 30 millió farint. Jelentős területen díszlik majd a búza, rozs, a triticale, a kukorica, a lucerna, a szántóföldi zöldség, a silónövények és a burgonya. Fóvetésként és másodvetésként is. Az egyik legnagyobb burgonyás téesznek számit ez már évek óta. Jellemző, hogy tarlóbavetéssel 610 holdról 3 millió forintnál több bevételt várnak az idén. A növénytermesztés és szőlő-gyümölcs hozamórtéke megközelíti a 43 milliót. Ilyen növénytermelési szerkezet már árulkodik az állattenyésztésről, annak színvonaláról. Homokon eleddig igen-igen kapálóztak ez ellen, elmondtak róla mindent; nem rentábilis, nehezen térül meg benne a pénz, nincsenek megfelelő férőhelyek s elfogadható állategészségügyi viszonyok. Erre is rácáfol a mintaüzem. Az idén 11 millió 200 ezer forint hozamértéket tervezett a most felfutó állománytól. Év végére 926 szarvasmarhájuk lesz többek között A lehetőségekkel mindenütt élhetnek. Az ország más tájain található gyenge termőképességű gazda közösségekben is virul a mellék-, kiegészítő tevékenység. Ezekben az években nélkülözhetetlen ez a homoki falvakban, hiszen kapcsolódik a termeléshez, lényegében az áru útjának meghosszabbítását jelenti, másrészt pedig olvan bevételhez juttatja „holt időben" a gazdaközössóg tagjait, ami ma még elengedhetetlen. A két falura szóló szövetkezetben igy oszlik ez r*ieg az idén: a háztáji áru felvásárlásából, továbbításából, szőlő-gyümölcs 15 millió' forintot forgalmaznak. a sertések, szarvasmarhák eladásából 14 milliót, a traktor es gépkocsi fuvarozás 7 milliót hoz a nagy kasszába, a láda- és darálóüzem 5-öt, a hűtőház és raktározás 3 milliót, az építőipari tevékenység pedig 10 milliót. Vagyis az alaptevékenységen kívül 60 millió forintos bevételhez jutnak. Biztató perspektíva. Jut pénz beruházásra is. Az idén fontosabb létesítményekre 10 milliót költenek. A táj adottságaihoz alkalmazkodva Forráskúton 10 ezer négyzetméteres üvegházat, 30 ezer négyzetméteres fóliavárost építenek, irodaházat. szociális létesítménnyel az elkövetkezendő években. Üllés sem jár rosszul. A gáz- és geotermikus adottságok fe'használásával terményszárítót kap, 200 holdon diót telepítenek, hogy csak a fontosabbakat említsük. A tervek akkor érnek valamit, ha megvalósulnak. Ezekben viszont biztosak lehetünk. Film készül Tápén Biacsiékról. Egy napjukat fűzte kockáról kockára a film rendezője és az operatőr. Mit is csinál a két örreg egész nap? Mit csinálna? Szövi a gyékényt Ez a kurta mondat csak annyiban tér el az igazságtól, hogy nem szövi, hanem szövi. (Lehet, hogy máshol szövik, de meg is látszik az a gyékényen mindjárt, hogy nem Tápésról való.) Fölkel reggel Teca néni meg Mihály bácsi, ahogy világosodik. Tehetetlen öregeknek és tétlen lustáknak való az ágy, hajnal után. Néhány perc alatt rendet kanyarítanak a szobában, behozzák az átal fákat, fölőtik az iant, tágat húznak, megfeszítik, Teca néni beleül a gyékénybe, és szövi-szövl, amíg meg nem éhezik. Aki segíteni akarna rajtuk, azt mondaná első szóra: hagyják abba, üljenek csak a kemence mellé, fázós hátukat döntsék meleg falához, pihenjenek. Kettejük életéből nehéz lenne egyetlen napot találni, amikor ne dolgoztak volna, legalább most pt'r.enjenek. Aki ennél is többet akarna segíteni rajtuk, az hagyná őket dolgozni Ezt az emberfajtát a munkától csak akkor szabad eltiltani, ha büntetni akarják. Mert aki egész életében dolgozott, nem ért rá megtanulni, hogyan kell munka nélkül cini. Az öregember pedig nehezen tanul meg ilyen bolondságokat. Ha valakinek csak ennyi a kívánsága, ezen könnyen segíthetünk. Dolgozzon, amennyi jólcsik! Nem egészen így van. Amikor mikrofonba kérdezik a filmesek, mennyi a kereset, akkor legyintenek válasz helyett. Kimondani se érdemes. Harminc házhoz biztosan vihetnék a mikrofont, igy legyintenének belp máshol is. Azokról az emberekről van sző, akiit a termelőszövetkezetbe már csak földjüket tudták vinni, erejüket nem. Nyugdíjba beszámítható idejük nem volt járulékosok lettek tehát, kétszázhatvan forinttal havonta. Úgy szól a rendelet most is, mint akkor: ha valaki kevesli ezt az összeget., dolgozhat a iéeszben, és kereshet., amennyit bír. De ha máshol dolgozik, nem lépheti túl a kereset a járulékot semmivel sem. Biztosan okos íemdelet volt cz annak idején, hiszen a szövetkezet érdekeit szolgálta. Csakhogy azóta a 70 éves emberekből is nyolcvan lett. Mit tudnának ők a téeszben dolgozni? Gépekkel bánni? Legföljebb néznék őket, hogy milyen jó étvággyal harapnak bele a búzatábla sarkába, s egyszer se kell tenni a kaszáját. Nagylelkűségünkben tehát eljutottunk odáig, hogy két ember havi keresete éppen-éppen elérheti együtt az 500 forintot. Ha netán túllépnék a gyékény árával, akkor kiált egyet a nyugdíjintézet, hogy vissza a fölösleget, mert az nem jár. Számoljunk egy kicsit. Ne szalonnát és kenyeret számoljunk reggelire, és papriliáskrumplit ebedes vacsorára, hanem egy liter tejet is kalkuláljunk bele, kenyérrel, hetenként legalább egy kiló húst, agy kis ztirozót, adjunk egy lds aimat is, vagy mas gyümölcsöt,