Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR l MAGAZIN Picasso Füles váza Mihály KARIATIDÁK Elfut a tündér ragyogás söld fények rózsás nők cikáznak táncol a folyó vonul az ég s mi állunk glédában kőbezárt szemmel hátunkon mint az öröklét kötnek a fölzubanó bázak emeletekkel megrakva remeg a vállunk micsoda menny micsoda kárhozat Jövendő kariatidái nincs aki fáradtabb nálunk s nincs fáradhatatlanabb süvölt a darus világ átzúg az égen szárnyas falakból új teher újabb gravitációs tagló sújtani készen villog egy toronypanel ki mondta hogy nem lehet nem lehet bírni? hej teremtéskori világ! egy korty tavaszt egy korty azúr örömet hozz csak inni tartjuk az épülő csodát glédában összeszorított szájjal mert ml vagyunk szoborteszesen mert feszülni vagyunk testőr kariatidák talpnnk alatt csontszálú beton az alap mozdul tízezer emberöltő félvad kin hirtelen szökésvágy ösfélclmekkel újragyötrő hisz elfut a tündér ragyogás naprózsák évszakrózsák elcikáznak ki szolgál vagytok hé mire vett rá ez az eszelős század? s ml glédában összeszorított szájjal országolva FELC.ORNYEDtlNK míglen világgá épül e világ FELGÖRNYEDÜNK míglen felhőbe hasit magas orma • aztán már nem lesz nehezebb fentről rsak feszülő falnak látszunk kövekké csontosodott hátú sorsszobrok KARIATIDÁK iiilílllilfi [íüliltíilllí "iiíníi'iii iin'1 li ?'i] Matko Katalin Régi kép Papp Zoltán HÁROM, NÉGY, ÖT NQ3: Ak Ak megbetegedett. Egyik napról a másikra ágynak dőlt, aztán a párnák közt heverve belázasodott És mert eddig maga volt a megtestesült egészség, most úgy érezte, hogy mindez nagyon különös. Az orvos édes és keserű orvosságokat rendelt neki, valamint háromszögletű sárga pasztOlákat amelyeknek egyáltalán nem volt ízük. Ak úgy találta, legjobb, ha bizonyos sorrendben veszi be a gyógyszereket Egyszerre az édeset és a keserűt, majd legvégül a sárgát De mert továbbra is szédült, kénytelen volt változtatni a sorrenden. Este az édeset hagyta utolsóul. Amikorra azonban végére ért a lehetséges variációknak, nem maradt más választása, mint számot vetni mindennel. És Ak, miután szemétbe vetette a gyógyszereket, elkezdett gondolkodni. Délutánra már jobban érezte magát Úgyhogy észre tudott venni néhányat a hibák közül, amelyek eddig rejtve maradtak előtte, de amelyeket pedig tényleg elkövetett Estére valamelyest csökkent a láza is. S n em sokkal később melegség kezdett áramolni a szíve körüL Akot eddig még soha nem tapasztalt boldogság kerítette hatalmába. Most érezte először, hogy ezután másképp kell élnie. Először a cigarettával, aztán az itallal fog szakítani Később felhagy az éjszakázással, és attól kezdve fölényes és tartózkodó lesz a nőkkel szemben. Sőt legvégül: mindig igazat mond majd. Amikor másnap reggel a törékeny üvegmércére pillantott már nem lehetett kétsége afelől, hogy a láz időközben eltűnt Ezért aztán azon sem lepődött meg. amikor észrevette, sőt nyelvével is kitapogatta, hogy új fogai nőttek a kihúzottak helyén. Arra gondolt, elnézegetve a tükörben kiteljesedett fogsorát hogy hajzata is lehetne kissé tömöttebb. de fényesebb is. Ruháit divatjamúltaknak találta, és csak arra nem emlékezett hogy hová is tette a pénztárcáját mert talán van még annyi pénze, hogy kifizethesse a szabónak az új öltönyt Ak később belevetette magát abba a kényelmes fotelbe, amely a tétre néző ablak mellett állt Maga elé bámult, és elképzelte, amint megy az utcán, inge makulátlan, cipője divatos, ruháján sehol egy szemernyi ránc. Kedvtelve, hosszasan nézett maga után. Aztán oldalt fordította fejét és meghalt NO 4: Ajánlólevél önök természetesen éppoly joggal kérdezhetik, mint jómagam, hogy miért ne lehetne belőle csoportvezető? Hiszen fogai épek, van újraoltási bizonyítványa, a középiskolában közepese volt testnevelésből, nem eszi késsel a halat, jobbra hajt, balra előz, nyáron nem hord szvetter!, és izzadás ellen desodoreáló szert használ. Kétségtelen, ezek a tulajdonságok nem ellentétesok elére a csoportvezetői mesterséggel. Hiszen tudomásunk szerint sehol nincs előírva, hogy csupán romlott fogakkal lehet csoportvezetni. S miért lenne előny, ha valaki védtelen a fertőző betegségekkel szemben? Arról sem tudunk, hogy valaki számonkérte volna egy csoportvezetőtől szakmája gyakorlása közben középfokú testnevelési érdemjegyét. Ráadásul ma már nem olyan időkot élünk, hogy bárki, pusztán azért, csakhogy ambícióit beteljesíthesse, a hal késsel való felszeletelésére kényszerül. Az sem előfeltétel, hogy bárki balra hajtson, jobbra előzzön, és egyéni érvényesülését hajszolva, megszegje a KRESZ-t Továbbá: nyáron is lehet ésszerűen öltözködni, és egy csoportvezetőnek nem muszáj fötoetlenüi izzadtságszagúnak lenni. Sőt! Ha már itt tartunk, akkor önök okkal-jogga.1 mondhatják: igenis kifejezetten erény, ha ebben a szakmáhan, ahol olykor föl is kell falni az elemzett tárgykört, épek az emberek fogai. És az sem árt, ha a csoportvezető védett a heveny fertőzes veszélyével szemben, elvégre olyan anyaggal dolgozik — emberek —, amely ugyancsak telített a legkülönbözöfélébb tenyészetű baktériumokkal így hát kifejezetten örvendetes, ha deztncifiált egyének foglalkoznak vele. A meridiális tornakalkulus pedig talán azt jeleníti, hogy az illető a szellemi párharcok során nem fog majd unos-untalan a testi erejére hagyatkozni Hop* nem eszi késsel a halat? így talán majd teljesen éles késsel fog hozzá azok feltrancsírozásához, akiknek a sorsa ezt a véget szánta. És akit daraboltak fel már kicsorbult élű késsel, az tanúsíthatja az óriási különbségiét. Egyébként az évszaknak megfelelő öltözködés kiegyensúlyozottságra és jó ízlésre vall. Sőt, ha valaki izzad is a szellemi erőkifejtés során, attól még lehet jólápolt De ha már idáig jutottunk, szót kell ejtenünk azokról is, akik kifogásokat emelnek az ellen, hogy belőle csoportvezető lehessen. Közülük egyesek például azt mondják rá, hogy akarnok. Ebben én persze egyáltalán nem vagyok biztos. Fölületesség lenne abból a néhány tucatnyi jelből, ami az akarnokságra utal, elhamarkodottan és igazságtalanul általánosítani. Elvégre miért ne lehetne föltételezni, hogy 6 végül is másmilyen lesz. mint amit oly sokan jövőjéül jósolnak. Aki olvasta a bibliát, és nemcsak úgy felületesen, az tanúsíthatja, hogy bár valószínűségük kicsi, de a csodák ma sem elképzelhetetlenek. Azzal a váddal sem érthetünk egyet, hogy ő jellemtelen. Aki azt állítja, hogy nincs jelleme, eltorzítja, meghamisítja a tényleges helyzetet Igenis van neki. És ezt bármikor, bárkinek, bármivel kapcsolatban be tudjuk bizonyítani. Sőt. kijelentjük: neki egyik legfigyelemreméltóbb jellegzetessége éppen a jelleme. Olyanok is akadnak, akik azzal vádolják őt, hogy semmiről nincs semmilyen véleménye, valamint, hogy ezért mások véleményét szajkózza. Tipikus példája ez a megalapozatlan vádaskodásnak. Hiszen még annak se nézett utána senki a tudós alaposságával és lelkiismeretességével, hogy a relativitás általános és speciális elvét ő, avagy Einstein mondotta-e ki először? S amíg ezt nem tisztáztuk megnyugtató bizonyossággal, addig véleményünk szerint teljesen fölösleges a többi vádponttal foglalkoznunk. A fentieket előre bocsátva én mindenesetre őszintén meg vagyok győződve arról, hogy ő e csoportvezetői szenepközhen tőle telhetően igyekszik majd maximálisan megfelelni a kívánalmaknak. Nem hiszem például, hogy visszarettenne az eimberevéstől. Az, hogy korábbi munkássága során eleddig csupán holt, élettelen anyaggal foglalkozott, nem jelenti automatikusan azt, hogy eleve alkalmatlan lenne a kortársi kannibalizmusra. Abban is biztos vágyók, hogy a későbbiek során, amikorra már alaposabban megismerkedett a körülményekkel, esetleg szívesen vállalkozik majd olyan cselekedetekre is, amelyektől eleddig még mindenki — sajnálatos módon — visszarettenti Tehát tulajdonképpen azt is mondhatnám. hogy egy csöppnyi türelmet kérek számára, egy arasznyi lehetőséget az akklimat.izacióra. Különben a lehető legmelegebben ajánlom őt az önök figyelmébe. Csupa kiválót mondhatok róla. Idegei jók, pulzusa rendben. Éleslövészeten 87,5 százalékos eredményt ért el. Családi élete rendezett. RH-negatív, időszakosan instabil, barátai nincsenek. NO 5: Szerelem A fürj beleszeretett a teknősbekába. Olyan igazi nagy szerelem volt, egy pillanat műve. Attól kezdve minduntalan együtt jártán, méghozzá kézenfogva. A fürj annyira rabja lett érzéseinek, hogy megfeledkezett még a repülésről is. A teknőc viszont etlől kezdve nem kívánta a vizet Sokan gyönyörködve nézték őket, mások meg azt mondták, hogy minden csoda három napig tart; van, amikor a hóhért akasztják; és hogy száz is akad majd a leszakadt gombház helyébe. ők ketten azonban nem törődtek senkivel. Napjaik sétával teltek. Ilyenkor eltervezték a jövőt, majd hosszasan csókolóztak. Nem sakkal később elhatározták, hogy összeházasodnak. Amikor szándékuk közismert lett, mindenki gratulált nekik, majd a hátuk mögött azt mondta róluk, hogy nem egymáshoz valók. Templomban esküdteik. A fürj akarta így, a teknősbéka pedig beleegyezett az egyházi szertartásba. Mindenki csodálta a fürj menyasszonyi ruháját, amely tüllfehér volt, valamint nagyestélyi, és a fátyol tizenkét méter hosszan terűit el a szőnyegem. Míg a teknőc egyszerű feketébe öltözött, ami szinte jelentéktelenné tette őt. Ellenben igen jól kiemelte az ara szépségét — mint a nem messze állók ezt ott rögvest megállapították. A szertartás viszont feledhetetlen volti Mindketten könnyek között fogadták meg, hogy holtomiglan, holtodiglan. Egy öreg fa odvát választottók kl, hogy nászukat megülhessek Amikor már leszállt az este, a teknőc odasimult a fürjhöz, és azt súgta neki szenvedélytől átforrósodott hangon: — Egy kis teknőc fiút szeretnék tőled —, majd szorosan magához ölelte, és csókokkal halmozta el. A fürj pedig azt felelte: — Igen. Az elkövetkezendő napok aztán maguk voltak a testet öltött boldogság. Minden reggel a fürj ébredt elébb, és rögvest friss, forró reggelit készített az ó teknöcének, aki később jóllakottan és mitsem törődve az áradó napfénnyel újra és újra mohón szerette öt. Majd elpilledve álomra hajtották fejüket mindketten az árnyékban, ahol előfordult, hogy csak alkonyatkor ébredtek fel. Ám a második hét elején, két forró ölelés között odasúgta a fürj a teknőcnek: — Gyere, édes, repüljünk egyet Jóllehet, a teknőc éppen fáradt volt, ráadásul álmos, így hirtelen felindulásában azt próbálta mondani, hogy: — Inkább talán ússzunk egyet a hűs vizű tóban. — Repülni akarok! Érted, repülni! — toppantott a fürj. S mert a teknőc ettől fogva elhallgatott, hát fogta magát, és elrepült. Később, a bíróság előtt azt vallotta a teknőc, hogy hűtlenül elhagytak. — Hazudsz! — sziszegte a fürj, amikor a válóperes bíró végre megadta neki a szót. — Tisztelt bíróság — folytatta aztán szenvedélyesen —, még a páncélját se vetette le soha, amikor pedig szeretni akart. — Azt kértem, hogy szülj nekem egy fiút — mondta rezignáltán a teknőc —, de te elhagyták — Azt kívánta tőlem, hogy menjek vele a vízbe. Perverz! — Repülni hívott, tisztelt bíróság, repülni hívott engem! — nézett körül gyámoltalanul, majd segélyt kérőén a teknőc. Végül kimondták a válást. A bíróság ez esetiben valóban méltányos volti A fürj a páncélt kapta. Míg a teknőcnek ott maradtak a szárnyak. i