Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

SZOMBAT, 1311. FEEKLAR 6. m l.lilHWIIII Összehívták a népfront országos tanácsát A Hazafias Népfront országos elnöksége pénteken ülést tartott. Kállai Gyula elnöki megnyitója után Bugar Jánosné fötitkárhelyetes előterjesztette a titkárság javaslaát azokra a feladatokra vonatkozóan, amelyek a népfrontmozgalom előtt állnak a párt X. kongreszszusa határozatainak megvalósításában. Az elnökség megállapította, hogy a pártkongresszus által kitűzött célok az egész magyar nép érdekeit szolgálják. Ezért a Hazafias Népfront-mozgalomnak úgy kell tevékenykednie, hogy tovább erősödjék az egész nép összefogása a határozatok végrehajtása érdekében. Az elnökség megvitatta és jóváhagyta a népfrontmunka különböző területeire vonatkozó javaslatot, s úgy határozott, hogy azt megküldi minden népfrontbizottságnak. Fölkéri e testületeket, hogy a helyi adottságok alapján határozzák meg atennivalókat. Ugyanakkor az országos elnökség úgy döntött, hogy napirendre tűzi a nép legszélesebb rétegeit érintő tájj; .sadalmi kérdéseket, megjelöli a megoldásukat előmozdító népfrontfeladatokat. Bencsik István főtitkár javaslatára az elnökség úgy határozott, hogy február 18ra összehívja a Hazafias Népfront Országos Tanácsát. A két előterjesztés vitájában felszólalt: dr. Bakos Lajos, Bartolák Mihály, dr. Bognár József, Borovszki Ambrus, Erdei Lászlóné, Losonczi Pál, Madarász Lajos, dr. Mihályfi Ernő, Nánási László, dr. Nemecz Ernő, dr. Ortutay Gyula, Pióker Ignác, dr. Sarlós István, Sümegi János, Szabó Kálmán, dr. Trautmann Rezsó és Varga Gáborné. Az ülés Kállai Gyula elnöki zárszavával ért véget. Újabb országgyűlési bizottság vitatta meg a készülő tanácstörvényt Dr. Gonda György elnökletével pénteken a Parlament Gobelin-termében ülést tartott az országgyűlés jogi, igazgatási, és igazságügyi bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Vass Istvánné és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész első helyettese, valamint dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke — a képviselők megvitatták a tanácsokról szóló törvényjavaslatot. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter tájékoztató előadásában elmondotta, hogy a tanácstörvény előkészítésének utolsó állomásához érkezett, a bizottság feladata végső formába önteni a közeljövőben az országgyűlés plénuma elé kerülő paragrafusokat. Az igazságügy-miniszter sorra beszámolt azokról a javaslatokról, észrevételekről. Módosító indítványokról, amelyenyét, állásfoglalását a küzottságai tettek, s hozzáfűzte a minisztérium véleménmyét, állásfoglalását a különböző felvetésekhez. A tájékoztatót követő vitában többek között felszólalt Tóth Szilveszerné Csongrád megyei országgyűlési képviselő is. Húsz új nehézipari üzem kezd termelni az idén Az új ötéves tervidőszak első évében mintegy 20 új nehézipari létesítmény lép a termelőüzemek sorába. A népgazdaság fejlődésének egyik feltétele az energiaellátás megfelelő ütemű fejlesztése, öt év alatt 1400 —1500 megawatt villamoserömű-kapacitásbővítésre kerül sor. Ezt szolgálja a Gagarin és a Dunamenti Hőerőmű új gépegységeinek üzembe helyezése. Ez évben részben már rendszeresen áramot szolgáltat, részben pedig próbaüzemel a Gagarin Hőerőmű első két egysége. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál befejeződik a beruházások első üteme, amely mintegy 20 létesítményt foglal magába, és ebben az évben megkezdi termelését az j utolsóként felépülő gyár, a ' bitumenüzem is. Az idén megindult a polietiléngyártás a Tiszai Vegyikombinát első petrolkémiai alapanyagot feldolgozó 24 ezer tonnás üzemében. Ez év második negyedében már teljes üzemmel dolgozik a Péti Nitrogéngyár rekonstruált üzeme, ahol Magyarországon először gyártanak komplex műtrágyát. A gyógyszeriparban több üzemegység készült el: bővült a Chinoin, az Egyesült Gyógyszergyár, a Kőbányai Gyógyszergyár, és ebben az évben fejeződik be az alkaloidagyár 600 millió forintos költséggel járó bővítése. Ez utóbbival a gyógyszeripar nagy vidéki bázisa épül ki. Ugyancsak ebben az évben fejeződik be a Tiszai Vegyikombinát lakkfestékgyárának bővítése. Részlegesen üzembe lép az idén a nagy fejlődés előtt álló alumíniumipar egyik jelentős létesítménye, a székesfehérvári széles-aluminiumhengermű. 611, sá Ságváritelep nincs az isten háta mögött. De ha a várost misztifikáljuk, mégis azt kell mondanunk, hogy csak hátat fordít a telepnek! Hogy miből gondoljuk? Tessék elmenni a Palánki sorig, vagy ahogy a helybéliek jelzik, a kőkeresztig. Attól jobbra, ha akar, se tud az ember szárazföldi járművel továbbjutni. A valahavolt kocsiúton keskeny, de igen mély tavacska keletkezett. Eddig a régi mederbe gyűlt a víz, de minthogy nnak — többnyire szemétel való — betöltésén fáradoznak háj; ez az újabb teljesíti ezt a szolgálatot. Támadtak azonban máris irivei: a kisebb-nagyobb gödröcskék nem hagyják magukat, csillogtatják szerte a környéken jéggé szilárdult tükrüket. És hogy a kép teljes legyen: ebben a víz és szentéttengerben van egv kis — alig megközelíthető — sziget. Félreértés ne essék. nem a klasszikus pálmafával: egy ÁFOR feliratú olajtankkal. Láttunk ott egy embert is a víztől körülvéve, csak nem tudjuk ezt a „hajótöröttet", vagy az üres olajoskannával a „partról" hadonászó társát sajnáljuk-e jobban? Persze özönvizet sejtetnek más jelenségek is. A Palánki sor mellékutcájában, a Szondi utcában összeesküdtek a vizek, mármint a csapadék- és a vezetéki víz. A talajt nemcsak az elolvadt hó itatja, hanem a szeptember óta vígan felbuggyanó ivóvíz is. A vályogházak lakói már vagy tucatszor járultak a vízművekhez, jelentették a csőrepedést, de a jelek szerint könyörtelenek maradtak mind a mai napig. Pedig nem nagy kérés ez, és az sem, amit végső elkeseredésében így fogalmazott meg az egyik ottlakó: „Nem kérünk mi zárt csatelepen tornát, csak oldanák meg valahogy, hogy le tudna folyni a víz. Különben ezek, az amúgy is gyönge vályogházak összeomlanak." Akit illet, hallgasd meg végre könyörgésüket! Ch. A. Vernek egy gyereket Ügy ez? — kérdezem tollamat forgatva a fehér papírlaptól. A papír fehér, akár a gyereklélek. Azt hordja, amit ráírok. Egy levelet forgatok. Üjra és újra elolvasom. Aztán lebetűzöm: egy gyereket vernek. Az édesanyja szégyelli. Mégis veri. — Megörült?! — mered ram. — Még hogy én ... én írtam? De pszt! — szól szigorúan, még ujját is a szája elé teszi, noha én eddig egyetlen hangos szót sem ejtettem. Szinte becipel a lépcsőházból, és már az előszobában rákezdi, kezét idegesen tördelve: — Nem írtam én semmiféle levelet, de még ha gyanúba is keverednék ... — Az ön neve van aláírva és a címe. így találtam ide. — Elolvashatom? Végigszalad a sorokon. — Nagyjából igaz. Leszámítva az öt helyesírási hibát. Ilyeneket én soha le nem írnék. Különben is: verik vagy nem verik a gyereket, nekem azzal semmi dolgom. De miért pont engem írtak ide? — nézi felháborodva a levél alsó sorait. „Nem tűrhetem szó nélkül, hogy a szomszédunkban egy tízéves kislányt rendszeresen megver az anyja. Még hallgatni is szörnyű. Nem tudom, mi lehet a gyerek hibája, hiszen, szerintem, egy gyereknek legfeljebb hibája lehet, bűne nem. Ez a kislány különben is olyan félénk, csendes, fejletlen gyerek, hogy őrá kezet emelni szinte gonosz tett. Én az anyjának nem mernék szólni, de elhallgatni sem tudom..." És így tovább, most csak a levél „sűrűjét" kiragadva. — Hogy igaz-e? — gondolkodik újból. — Általában igaz. Ügy értem, kérem, ha nem rólam van szó. Mert ha rám azt mondják a szomszédok, hogy verem a gyerekem, felháborodnék. Pedig megcsépeltem párszor én is. Szóval: én nem mondtam semmit a szomszédasszonyomra. Értjük egymást, nem? Mert nekem eddig semmi bajom sem volt velük. Nem én írtam a levelet, elhiheti. írjak magának pár sort a szélére? — Nem, dehogyis kell pár sort írnia. Amiben megegyezünk: beszeljek magával a fiatalaszszonnyal! Ezt mindenképpen megtettem volna. A csengetés senkit sem csal ki a lakásból. Ahogy ballagtam lefele, a második emeletnél találkoztam velük. Ráismertem az asszonyra a leírásból. Kislányával beszélgetett, a tíztizenkét év körüli, széparcú gyerek éppen azt magyarázta, hogy ötöst kapott dolgozatára, pedig négyesnek gondolta. „Tudod, anyu, nem siVersenyképesség és lehetőségek Somogyi Károlyne felvétele A Szondi utca vízben Szeged egyik kis szövetkezete — a Gépjárműjavító Ktsz — évek óta figyelemre méltó szorgalommal javítja Szeged és környéke autó- és motorkerékpár-állományát, s ami a legfontosabb, nagy gondot fordítanak a magánosok igényeire. Saját erőből új szervizt építettek a Cserzy Mihály utcában, ahol korszerű körülmények között végzik a garanciális szolgáltatást. Közismert, hogy Szegeden és a megyében milyen nagy teher hárul a szervizhálózatra, s az, hogy az igények messze meghaladják a műhelyek teljesítőképességét. A mintegy 1Ű0 tagú kollektíva törekvése éppen azért dicséretes, mert megalapozott, fejlesztőmunkával évről évre többet tesznek: tavaly 12 millió forintos termelési értéket produkáltak, az 1969. évi 8 és fél millióval szemben. A nyereségből a szövetke•znt tavaly Szentesen. CsongTádon nyitott műhelyt, ahol többé-kevésbé teljesíthetik a városi gépjármű-tulajdonosok megrencieleseit. (Az újonnan elindított szervizműhelyek gyorsan népszerűek lettek. Például Csongrádon ma már 20 ember végzi itt a munkát.) A gépjárműjavító szövetkezet azonban paradox helyzetbe került. Üj műhelyeinek megnyitásával, illetve azzal, hogy a munkavégzéshez 10 fővel növelte létszámát — létszámtúllépésért — mintegy 47 ezer forint összegű adó megfizetésére kötelezték. A törvény az indokolatlan létszámbővítés megakadályozását célozza, hogy a vállalatok, üzemek a szükségesnél ne alkalmazzanak több embert, ne növeljék a munkaerőgondot; de lényegéből az is következik, hogy a szükséges foglalkoztatást ne akadályozza. Mert a kis szegedi ktsz most kénytelen megfontolni, hogy tovább fejlessze-e szolgáltatótevékenységét; kénytelen új csongrádi szervizműhelyéről esetleg lemondani, mert a 47 ezer forintnyi adó a tagok tiszta nyereseget csökkenti, magyarán az üj szolgáltatás túlontúl sokba kerül a szövetkezetnek. Ugyanez a helyzet a szegedi motorjavító esetében is. Mint a szövetkezet vezetői elmondották: Szegeden gyors ütemben nő a motorkerékpár-tulajdonosok száma, sez a motorjavitó munkáján is meglátszik. Szeretnék bővíteni a szegedi motoros műhelyt, s ehhez természetesen új szerelők kellenének. De vajon érdemes-e a szövetkezetnek kockáztatni; érdemes-e, ha nehezen biztosított nyereségét néhány ember alkalmazása révén elveszti ? Igaz, hogy a ktsz — mivel szolgáltatótevékenységet folytat —, bizonyos adókedvezményt élvez, amely egy esztendőben körülbelül 300 ezer forint megtakarítást tesz lehetővé. A szövetkezetben azonban ebből a pénzből nem lehet a szakemberek anyagi megbecsülésére költeni. így a gépjármű ktsz itt saját magával, lehetőségeivel nem lehet „versenykepes". Mdáko Ifitvan kerültek olyan szépre a mondatok, sokkal jobbra szerettem volna írni. De a tanar néni megdicsért, és azt mondta, ötösöm lesz magyarból, ha így haüadok." — Látod, a tanar néni csak pontosabban ítéli meg a munkátokat. .Jól van, kislányom, az ötösnek igazán örülök, de azért siethettél volna, már sötétedik. Nem szeretem, hogy ilyenkor meg kint járkálsz. Már elmentek mellettem, már fordult a kulcs a negyedik emeleti ajtóban, Ln meg ott álltam, azon tanakodtam: ez az asszony verne a gyerekét? És most menjek utána, kérdezzem meg? Mit tennék, ha hozzám becsengetne valaki a kérdessel: asszonyom, nem veri véletlenül a gyerekét? Aztán, hogy ott állok vele szemtől szembe, köztünk az elhangzott kérdés, egyenes feleletet ad: — Sajnos ... A kislányt leküldi a boltba, leültet, s beszélgetünk. A bérház vékony falairól, s arról, hogy a férje iszik, ó pedig ideges. Cigaretta cigaretta után, s okos, higgadt, tárgyilagos szavak, mintha nem is róla, hanem valaki másról beszélgetnénk. A szomszédasszony becsenget — kaphatna-e egy fej hagymát kölcsön? —. beesteledik, ég a hangulatlámpa, a kislányka már visszajött, és játszik a másik szobában. Mikor nekikezdünk a vacsorakészítésnek — kötényt kapok és kést a krumplihamozáshoz —, már ott tartunk, hogy nem is tudja, miért ideges, miért is jár olyan hirtelen a keze. — Tudom, az a baj, valahogy nem tudok már ugy játszani, bolondozni a gyerekkel, mint kicsi korában. Talán az kellene. Melegebb kapcsolat. Már eszemben sincs előhozni a levelet. A szomszédasszony biztosan soha nem fog rákérdezni. — Van valaki haragosa a házban? — Nekem? A kislány jó tanuló. Néha makacs. Különben jó gyerek. — Ha baj van, ha ütök, talán magam vagyok az oka. Engem is ütöttek ... — ö is verni fogja a gyerekét? Kérdésre a hallgatás is válasz. Ügy ez? írni kell róla? — meditálok hazafelé tartva. Bot. Fakanál. Simogatásra született goromba tenyerek. Meghunyászkodó gyerek. Riadt tekintetek... Ügy ez? — kérdezem a fehér papírlaptól. A papír fehér, akár a gyereklélek Azt hordja, amit ráírok. Es én leírom: egy geyereket vernek. Az édesanyja szégyelli. Mégis veri. Hány ilyen gyerek és hány ilyen szülő van? E. Szőke Mária ENGEM IS ÜTÖTTEK