Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

a SZOMBAT, 1971. FEBRUÁR «. Öreg Márton jó napja Betegek Könyvtár a gyárban textilművek dolgozói az üzem könyvtárában. A szövőipari tanulók szakkönyveket is kölcsönözhetnek, de szép számban találhatók regények, verseskönyvek, sőt még mesekönyvek is. a dolgozók apróságai számára. Százéves a Kiss Dávid-palota Olvasom, hogy fölújítják reskedelmi és Ipairbank, „H kllencvenegynéhány éves" Lengyel-ház stb.) létrejötte, Kiss Dávid-hazat, vagy aho- amely később, a Víz (1879) gyan régebben hívták: pa- utáni újjáépítéskor ihlető lotát Nos, a Kis Dávid-ház mintául szolgált a belváros Szegednek ama jelentős épü- tervezőinek, s így alapja lett letei közé tartozik, amelynek építési idejét a helyismereti irodalomból pontosan is tudhatjuk: most száz éve kezdték építeni, s 300 000 forint költséggel 1872-ben készült el. Tulajdonosának, Kiss Dávid (1803—1886) gazdag kereskedőnek korábban, a hatvanas években az akkori öt pacsirta, vagy Pacsirta, a mai Oroszlán utcában volt a korabeli viszonyokhoz képest tekintélyes méretű háza. Az új, állítólug bécsi mester tervezte Kiss Dávid-palotanak abban volt a városfejlődés szempontjából nagy jelentősége, hogy az akkor még elhanyagolt, piactér jellegét őrző Széchenyi teret a vele mindaddig egységet alkotó Klauzál tértől elválasztotta, s a két teret kiemelte kezdetleges Jellegéből. Ezzel kezdődött a Klauzál téri házcsoportnak (új Zsótér-ház, Kea mai városmag sajátos stílusegységének, az eklektika jegyében született, városképi jelentőségű együtteseknek (Széchenyi tér, Dózsa György utca, Kállay Ödön utca, Vlctor Hugó utca stb.). K. L. Ott, ahol öreg Márton lakik, magas az égbolt, nagy a pusztaság és kicsi az ablak a tanyán. Ámbár ez utóbbi állítás nem egészen bizonyos. Ahhoz ugyanis valóban kicsi az ablak, hogy kellően bevilágítsa a szobát, arra viszont éppen elegendő, hogy öreg Márton kinézhessen rajta. Ám öreg Márton — célszerű ember lévén — nem szokta haszontalan nézelődéssel tölteni az időt. Különben se látna itt semmit. Ebben a homokvilúgban már az ís szenzációnak számít, ha egy magányos biciklista erre téved. A szóban forgó napon azonban öreg Márton csupa szokatlan dolgokat művelt. Azzal kezdte, hogy a kamrából bevitt egy üveg bort a szobába és egymagában iszogatni kezdte. Később a pohárral a kezében az ablakhoz húzódott és minduntalan kipillantgatott az útra. — Még mindig nem jön — mondta hangosan. Pedig csak a macska szunyókált a tűzhely platniján, a szobában. öreg Márton az asszonyt várta. Hétfőn gyalogolt be a faluba. Azzal ment el, hogy csak megnézi az unokáit, aztán fordul vissza. De ma már csütörtök van. És az asszony nem jön. Persze nem először fordul elő az ilyesmi. Szóval öreg Marton kifelé figyelt. De közben szemmel tartotta az üveget is. Mikor úgy látta, hogy megfogyatkozott a tartalma, fogta és kiballagott vele a kamrába, teletöltötte, majd visszaült az ablak elé. Ezt a műveletet éppen harmadszor ismételte meg. amikor erősen tapasztalni kezdte a homoki vinkó bódító hatását. — Ledőlök egy kicsit — mondta. De előbb még kipillantott az ablakon. Es ekkor látta azt, amit, mióta Itt él, még soha: a homokbuckákon keresztül nagy fekete autó közeledett a tanyához. Kisietett az ajtó elé, hátha az ablakon át rosszul látta. Az autó már egészen közel járt. — Vendégek jönnek! — kurjantotta el magát, s gyorsan besietett a kamrába, meglötyögtette a demizsont, maradt-e még benne. Aztán poharakat rakott az asztalra. És máris ott állt az ajtóban egy férfi, meg egy nő. — Nem zavarunk? — kérdezték. — Újságírók vagyunk. Erre jártunk, gondoltuk, benézünk ebbe a magányos tanyába... öreg Márton szólni akart. Valami olyasmit szeretett volna mondani, hogy megtisztelve érzi magát, de beszéd helyett gyorsan teletöltötte a poharakat. Aztán mégis megjött a hangja: — Na. kóstolják meg a Márton bácsi borát! Már nem sok van belőle. Talán még öt liter lehet a demizsonban. Tíz liter volt. A többit egyedül iszogattam meg. Gondoltam, így majd gyorsabban telik az idő. Bocsássanak meg: öreg Márton vagyok! Mar úgy értem, hogy a vezetéknevem öreg. Igaz, máskülönben is öreg vagyok már ... éppen szilveszterkor töltöm be a hetvenötödik évem. Szilveszteri gyerek vagyok, mint Petőfi Sándor. Kicsit jókedvem van ma. Bizonyára a bortól, amit unalmamban iszogattam. De ez a váraltan látogatás is.., Megmondom úgy, ahogy van: énhozzám nem szokott jönni soha senki. Az asszony a faluban van, a gyerekeim meg szanaszéjjel az országban. Azt se kérdik, hogy vagyok, miből élek. Nem panaszképpen mondom, de csak ez az egy nadrágom van, amit rajtam látnak. Hej, ha az én szüleim élnének ... Ezt az egy nadrágom Is nekik adnám... Na, üljenek már le, ne vigyék el öreg Márton álmát! De a két látogató előbb a csöpp tunyasi szobát vette Bzemügyre. A falon rózsás elejű, koloncos óra, arrább szúette citera. — Citerázni szokott-e? — Csak a magam szórakozására. Ha akarják, megpengethetem. De előbb Igyunk egy pohárkával. Aztán öreg Márton leakasztotta a kiszolgált hangszert, lúdtollat vett a kezébe, és pengetni kezdte: „Szépen szól a harminckettes banda.. A nóta végén a férfi megkérdezte: . — Tán harminckettes baka volt, Márton bácsi? — Az én. Galíciában. Egy halovány fényképet vett le a falról. Jó kiállású fiatal bakát ábrázol. — Ez voltam én akkor. Erről a nótáról mindig Galícia jut eszembe. Galíciáról meg egy szép szőke lengyel lány: Gilike. Minden este nála vacsoráztam. Két adag pörköltet, meg négy pohár sört. Utána simogattam a hajét. Meg írtunk. Ö lengyelül, én magyarul. Ilyeneket, hogy: asztal, szék, pohár... Hej. de szép lány volt ez a Gilike! Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztettem le magam vele. Pedig, nézzék csak: éppen elfért volna itt, mellettem ... öreg Márton az ajtóig kísérte őket, amikor indultak tovább. Ari Kálmán SÍM* — Juszt sem alszom el! Smog-riadó Ismeretes, hogy vannak mérő hálózat. A vizsgált olyan erősen szennyezett le- szennyező anyagok rendszevegőjű városok, amelyekben rint u szénmonoxid, a kénkedvezőtlen Időjárási hatá- dioxid, az ólom, a nitrogénsokra vagy földrajzi fekvé- oxidok, továbbá a szénhidsük folytán gyakran alakul rögének, például a benzinki füstköd, nemzetközi nevén gőz. Ha ezek bármelyikének smog. Ennek megelőzésére mennyisége a levegőben, egyre több helyen dolgo/nak egyszerre több állomáson, ki riadórendszert (New bizonyos szintet meghalad, York, Los Angeles, Ruhr- ellendelik a riadót. Ezt küvidék stb.). A rendszer lönböző módon jelzik; bealapja a folyamatosan mű- mondják a rádióban vagy ködő levegőszennyeződés- megszólalnak a szirénák stb. Első ízben szerveznek iparjogvédelmi tanfolyamot Szegeden.. Az Országos Találmányi Hivatal, az SZMT, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület és a TIT megyei szerveinek rendezésében március 3-tól április 22-ig tartó tanfolyamon hat tár gyait oktatnak; Iparjogvédelmet, szabadalmi jogot, újítási jogot, polgári és polgári eljárási jogot, védjegyjogot, valamint licencia- és márkavédelmet. A tanfolyamnak az a célja, hogy elősegítse a szabadalmi, újítási, védjegy és llcenIciúk megfelelő szintű és a PARADICSOH — Ismerted személyesen? — Igen. — Honnan, mióta? — Talán egy éve. Jóba voltam vele, de az utóbbi időben dobott. — Járt hozzád? — Járt. Zso apja nyelt egyet és újra szivarra gyújtott Hátul az ajtónál elemelte nehét vállát Kuhin őrmester a faltól. — Milyen bandába tartozol? — kérdezte várutlan ötletesseggel. Stux. — Semmilyenbe — felelt Simplexos és körülnézett pislogva. — Beszselj! — ordított rá Stux. — Beszélek. — Ez uz látod! Életben van uz áldozat? — Nem tudom. Stux eléje lépett, belenézett a szemébe. — Társaid? — Nincsenek. Stux ezúttal a bal kezével ütött. — Még mindig? — Még mindig. — Most nem kérdezek semmit, beszélj magadtól. Mondj el mindent a viszonyotokról. Ne légy tekintettel a szenvedő apára sem Simplexos meghajolt Zso apja felé. megkérte Stuxot, hogy rágyújthasson. — Gyújts — mondta Stux, és megkínálta. — Zso nem normális — jelentette ki Simplexos s miután Stux tényleg nem kérdezett, kis szünet után folytatta. — Lázadó, háborgó, helyesebben nem lázad, nem háborog, inkább teljesen közönyös. Semmi sem érdekli. Megcsömörlött. Hátat fordított mindennek, ami van. — Csak nem azt akarod mondani, hogy szélső baloldali! — förmedt rá Zso apja. — Semmilyen oldali. Nincs oldala. Mindentől megcsömörlött. Zso apja megigazgatta nyakát a gallérjában. Helyes — gondolta. Ez megnyugtató. — — Ezek után mondd meg szépen, hol rejtegeted a lányt — szólt kedvesen Stux. — Nem rejtegetem. Régen láttam, ő pénzt szokott adni nekem — itt Stux jelentősen fölemelte a fejét, előreszegezte az állát. — Egy idő óta elmaradt, nem kaptam pénzt, gondoltam, hogy megírom azt a levelet. — Bennünket akarsz átejteni? — kérdezte Stux halkan, és ezúttal a jobb kezével ütött. — Ez nem átejtés — kapta helyéire a fejét Simplexos. — Ez az igazság. Hülye alak vagyok. hogy ezt megcsinúltum. Semmit se tudok Zsóról. — Oké! Majd megmondod te az igazságot! — és intett az őrmesternek, az odalépett lomhán, megrugudta Simplexos nyakút, ás magával vitte a szomszédos szobába. Zso apja a homlokát törölgette. — Nyugodjék meg. miszter Bank — mondta szeliden a felügyelő. — Szóra bírjuk majd ml a fickót. Ismerjük a fajtáját. Tizezerrel kezdi, és ha sikerül, holnap százezret zsarol ki egy milliomostól, vagy eltérit egy utasszállító gépet. Ismerjük! Majd kiszedjük belőle a valóságot! Menjen csak haza nyugodtan, ha lesz valami, azonnal értesítjük. És az apa távozása után Stux aki évek óta vágyódott arra. hogy egyszer valami nagv ügyet kifogjon, hogy neve a közérdeklődés középpont jába kerüljön, felhívta az egyik bulvárlap szerkesztőségét, jónevű bűnügyi riportert kért magához, s ugyanezen a napon a következő fő- és alcímekkel ellátott cikk jelent meg a lapban. Lelepleztek egy idegen állampolgár zsarolót. Zso Bank titokzatos eltűnése a szülői házból A feltűnően szép lány politikai szélhámosok kezébe került. Stux felügyelő szenzációs fogásai Rendőrkézen a makacsul hallgató zsaroló! „Pénteken a késő esti órákban riadt, kétségbeesett férfihang szólalt meg Peter Stux felügyelőnek, a kiváló bűnügyi nyomozónak telefonjában. — Uram. segítsen! Elrabolták a lányomat, meg akarnak zsarolni! Stux felügyelő, miután megtudta a telefonáló nevét és lakáscímét, otthagyva rengeteg munkáját — a késő esti órában' — azonnal kocsiba ült, és elrohant a megadott címre. A kétségbeesett apa átadja a zsarolólevelet. — Íme, a levél! — mondta az apa Stux felügyelőnek. és átadta a tízezer dollárt követelő zsaroló szennyiratot. Stux felügyelő, aki különösen zsarolási ügyekben tűnt ki a közelmúlt húsz esztendőben, azonnal megvizsgálta u nugyon kulturáltnak tűnő kézírást, megállapította, hogy rendkívül ravasz, elvetemült bűnözővel lesz dolguk u nyomozó hatóságoknak, elsősorban, szemely szerint neki. Léprecsalják a banditát. — Látszólag eleget kell tennünk az ismeretlen gonosztevő felszólításának — ajánlotta miszter Stux a kétségbeesett apának. — ön a megadott időben elhelyez egy üres borítékot a szemétgyűjtőben, én lesben állok az embereimmel, s ha kell, fegyveres beavatkozással ls ártalmatlanná tesszük uz illetőt. Miszter Bank egyetértve a nagyszerű nyomozó ajánlutúval, a megadott időben megjelent, elhelyezte az üres borítékot, és nyugalmat színlelve távozott a helyszínről. (FolytatjukJ — Cs mivel tartozom, doktor úr? Iparjogvédelmi tanfolyam szakmai követelményeket kielégítő ügyintézését, jogi képviseletét. A tanfolyamon hetenként két alkalommal (szerdán és csütörtökön 9— 16 óráig) lesznek a foglalkozások. A tanfolyam helyéről, ammaik rendjéről, valamint az általános tudnivalóról a jelentkezőiket külön értesítik. Jelentkezni február 10-lg lehet a TIT megyei szervezeténél (Szeged, Kárász u. 11.), s ugyancsak a jelentkezéssel egyidőben kell befizetni a tanfolyam részvételi díját ls, 1030 forintot A tanfolyam vizsgaköteles, és aki sikeres vizsgát tesz, bizonyítványt kap. a névcserékről A kínos, de egyben, mulatságos névcserékről számos anekdota kering Vannak azonban ennél sokkal komolyabbak, olyanok, amelyeket hivatalosan, vagy a divatnak, vagy a történelmi helyzetnek Jóvoltából követnek el a kérelmezők. # Ezeréves? Majdnem annyi ez a szokás. Az első névváltoztatás, amelynek nyomára bukkantak, névmagyarítás volt egy Berthold nevű Lovag változtatta nevét K6gyorra. Történelmünkbon jó néhány olyan korszak volt. amikor valamilyen okból az állampolgárok névváltoztatásra kényszerültek. A múlt században így lett Petrovicsból Petőfi, ekkor vette föl nevét Vasvári Pál. De lehelne emlegetni a századforduló magyarosítás! akcióit, a hírhedt harmincas éveket, valamint 1954—55-»t, a személyi igazolványok kibocsátásának Idejét. S azóta is megszokott dolog, hogy — például sportolók, művészek — megváltoztatják nevüket. # Hányan? Évente általában másfél ezernyi kérelem érkezik az ország különböző részeiből a Belügyminisztérium ba. névcsereügyben. Erről a Minisztertanács lt/1955-ös rendelete és a BM 2/1955-ös végrehajtási utasítása rendelkezik. A kérelmeket az illetékes anyakönyvvezető továbbítja a minisztériumba, az ötvenforintos okmánybélyeg lerovása után. # Okok? A névváltoztatásra ok lehet az örökbefogadás az idegen vagy éppen pejoratív hangzás Vagy az. hogy iúl jellegzetesnek tűnik vise lője szemében örökölt családneve. A megköté sek közül a legismer tebb az, hogy bizonyos védett nevek vannak — történelmiek. Irodalmiak —, amelyeket nem lehet felvenni. Énpen pzért azt is fontos megjegyezni. hogy aki ilyen kérelemmel fordul az Illetékesekhez, három nevet jelölhet meg kérelmében.