Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-05 / 30. szám

PÉNTEK, 1971. FEBRUÁR 5. w Legfontosabb: napirenden tartani a nők társadalmi problémáit Etdei Lászlóné nyilatkozata A Magyar Nők Országos Tanácsának idei programjában továbbra is alapvető feladatként a nők társadalomban elfoglalt helyének növeléséért folytatolt harc szerepel. A kormány Idén napirendre tűzi az 1013-as rendelet végrehajtásának tapasztalatait. Az MNOT tovább erősíti nemzetközi kapcsolatait is. A Magyar Nők Országos Tanácsáruik ez évi feladatairól, célkitűzéseiről nyilatkozott Erdei Lászlóné, az MNOT elnöke a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Ma elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy napirenden tartsuk, behatóan tanulmányozzuk, elemezzük a nők alapvető társadalmi kérdéseit; tapasztalataink altpján ajánlásokat, javaslatokat dolgozzunk ki, s ezeket eljuttassuk a kormányhoz és az illetékes társadalmi szervezetekhez. A nők alapvető társadalmi problémáinak kőiébe sorolom mindenekelőtt a nők politikai és kulturális színvonalának alakulását, közéleti aktivitását, számarányuknak megtelelő részvételét az állami és társadalmi vezetésben, élet- és munkakörülményeik fejlődését, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének gyakorlati érvényre juttatását, s a nők kettős hivatásét könnyítő szolgáltató hálózat fejlesztését. Az Országos Nőtanács feladatának tartja, hogy kifejtse véleményét a családokra, az anyaságra és a nővédelemre vonatkozó jogalkotástan, a gazdasági és szociálpolitikában, valamint a gyermek- és ifjúságneveléssel összefüggő pedagógiai kérdésekben. — Ezek szellemében felmérést végzünk a női egyenjogúság és a gyermekvédelem hatályban levő törvényeinek gyakorlati alkalmazásáról. A kormány az Idén napirendre tűzi az lfll3-as rendelet végrehajtáséval kapcsolatos tapasztalatokat. Az MNOT a Valóságos helyzet fetárásához adalékgyűjtéssel járul hozzá. Részt veszünk a távlati tervezési bizottság munkájában, hogy a 15 évre szóló távlati tervben — ismereteink alanián — megfelelő súlyt kapjon a női munkaerőhelyzet alakulása, az óvodai és bölcsődei hálózat kiépítése, a háztartások ellátottsága és a szolgáltatások fejlesztése. — Az MNOT mind a múltban, mind a jövőben ls fontos tevékenységet fejt ki a nemzetközi fórumokon. Igyekszik eleget tenni a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagságával járó kötelezettségének, továbbfejleszti és szélesíti kapcsolatait a haladó nőszervezetekkel. Szolidaritásra mozgósítunk. gyűjtési akciókat szervezünk a hazájuk függetlenségéért és békéjéért küzdő elnyomott nepek, a háborúban szenvedő anyák és gyermekek megsegítésére Az idén is folytatjuk a korábbi években igen hasznosnak bizonyult találkozókat a szocialista országok nőmozgalmainak képviselőivel idehaza és külföldön, hogy kicseréljük tapasztalatainkat. A közeljövőben például Pozsonyban kerül sor ilyen eszmecserére a csehszlovák nőmozgalom vezetőivel. Ugyancsak a közeljövőben kéttagú nőküldöttség utazik Vietnamba. Maqyar—íugosiláv árucsere-forgalom | Csütörtökön a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József és Muhammed Hadzsics külkereskedelmi miniszterek aláírták a magyar—jugoszláv árucsereforgalmat 1971—75. közötti évekre szabályozó egyezményt. Az egyezmény a következő öt évre 630 millió dollár értékű árucsere-forgalmat irányoz elő; ez 70 százalékkal magasabb az 1966—1970. évi árucsere-forgalmi egyezmény volumenénél. Az 1971—75. évekre tervezett áruforgalomban jelentősen bővül az áruválaszték is. Az egyezmény nagyobb mértékben veszi figyelembe az áruforgalmi ; kapcsolatokban bekövetkezett minőségi változásokat: a termelési együttműködés bővítését, a két ország tpari és mezőgazdasági kapacitásainak kölcsönösen előnyös kihasználását. Kopogtatunk Házgyárral is szépen építkezhetünk Városépítési konferencia az Akadémián Egy mondatban talán a rímmel lehet leginkább kifejezni a szakembereknek azt a törekvését, hogy a házgyárak ne csak lakások ezreit adják, hanem a panelokból épült házak egyúttal a városkép díszéül is szolgáljanak. Nagyon fontos az is, hogy magas házak épüljenek a városokban, de sokgyerekes családokat Ilyenekbe nem szabad beköltöztetni. A Magyar Tudományos Akadémia nagytereiében csütörtökön városépítési konferencát rendezett az MTA településtudományi bizottsága és a 'Magyar Urbanisztikai Társasúg. A tanácskozáson résztvevő tudományos kutatók, tervezők, településrendezők a városé-ftés és az építési technológia kölcsönhatásait elemezték a fejlesztési lehetőségeket vizsgálták. Dr. Perényi Imre, a műszaki tudományok doktora, a budaoestl Műszaki Egyetem rektora a konferenc'a céljaként azt jelölte meg. hogy ezen a tanácskozáson fogalmazzák meg a városiasodásnak, az urbanizálódásnak, az építőipar Iránt támasztott mennyiségi és minőségi Igényét. A mennyiségi követelmények egyúttal felvetik u gazdaságosabb és hatékonyabb éoítésl megoldások alkalmazásét. A házgyári épltésmódnál is tehát változatosabb épületek „gyártására" kell törekedni. Az urbanizáció minőségi követelménve, hogy az új épületekkel változatos és vonzó városképet formáljanak, de egyúttal minőségi igény a lakások, épületele felszereltségének javítása és az anyagok tartósságának növelése. A tanácskozás vitaelőadásál dr. Korompay György, a VÁTI tudományos irodájának műszaki és gazdasagi tanácsadója tartotta. Elmondotta többek között, hogy a telepítési tervekben a lakásigények differenciálásából kell kiindulni. A sok gyermekes családok részére mindenekelőtt a felvonót még nem igénylő, maximálisan négy lakószintes beépítést, vagy a tíz szint körüli lakóházak alsó szintjeinek hasonló célú felhasználása Indokolt. A kisebb családok esetében azonban megengedhető a tíz szint körüli és kivételesen a magas beépítés is. Képernyő Hogy Magyarországon most a karikaturisták „aranycsapata" működik, azt minden újságolvasó tudhatja. Végigkuncogva, végigtűnődve az ilyen és olyan karikatúrákkal élénkített lapokat, ki-ki láthatja, hogy hazai torzképkészítőink nem maradnak el nagynevű külföldi pályatársaiktól sem ötletekben, 'sem pedig kivitelben. Ezért aztán kissé érthetetlen. hogy az „arnnycsapat" felfedezésével, képernyőre hívásával miért késlekedett ilyen sokat a televízió. Jobb azonban később, mint soha — s most, szerdán késő este lepergett a karikaturistáinkat bemutató. Telegroteszk című, 12 részes sorozat első előadása, amely a műfaj egyik — ha nem a legjobb — mai magyar képviselőjét, Kaján Tibort mutatta be. Kaján — azaz: Kalász — Tibor tévészereplésének természetesen nagyon örülünk, s annak még inkább, hogy ezúttal valami egészen különleges humorú fallrajzok — sarki kutya, bank előtti koldus — kiötlésére is inspirálták a sorozat szerkesztői. (Megeshet: egy új műfaj, az ..utca-groteszk" születését kísérhettük figyelemmel.) Az egész Kaján-műsor azonban csak fenntartásokkal tetszett, mert helyenként kiötöltnek, mesterkéltnek, fogásaiban naivnak éreztük. Lehet, hogy azok a hipphopp véletlenek, amelyek a műsorvezető Szepesi György közreműködésével alkalmanként bekövetkeztek, jól élénkítettek volna egy más adást, ezúttal azonban éppen ellenkező hatást értek el. (Például az, hogy Kaján elkezd rajzolgatni a presszóban elé tett papírszalvétán ... Amilyen szellemesek voltak az ott készült, alkalmi rajzok, olyan csinált — „nem hiszem el"-hangulata — volt az egész jelenetnek.) És még egy dolog: tűi harsány — mondjuk így: tüsténtkedő? —, ehhez a műsorhoz a különben változatlanul „flrst-class" rúdíórlporter, Szepesi. Egy higgadtabban elemző, egy filozóflkusabb. egy képzőművészetben járatosabb műsorvezető bizony jobb lett volna. L. A. A postás r- a legszimpatikusabb közemberek egyike —, a szokásosnál is többet gyalogol ezekben a hetekben. Azonkívül, hogy az előfizetők levélszekrényeinek hasadékain becsúsztatja a napi friss olvasnivalót. sok lakásba tje is kopogtat. Ha kitárják előtte az ajtót, szíves szóval a család figyelmébe ajánlja a Délmagyarországot. S kézbesítőbarátai nfe nem lábalnak hiába. Odaadó munkájuk révén Szegeden néhány nap alatt máris több százzal növekedett lapunk előfizetőinek népes tábora. Ahány igenléssel, égyelértő pénztércanyitással találkoznak ők, annyi biztató jelzést, üzenetet jelent ez' nekünk, a Délmagyaiörszág munkatársainak, hogy elfogadható formában, megfelelő színvonalon látjuk el feladatunkat. Minden szóbeli gratulációnál, „csök így tovább l'Mevélnél szebben beszél a megrendelőcédula. a baráti kézszorításoknál is jobbén ambicionálja lelkes szerkesztőségi gárdánkat, ha évről évre többen járatják a kommunista párt szegedi lapját. Igen, szeretnénk szívesen látott vendég lenni valamennyi szegedi és Szeged környéki otthonban. Arra törekszünk, hogy ott legyünk mind a városi, mind a falusi családok asztalán, hasábjainkon a világ ezernyi eseményével és izgalmával, a hírek kommentárjaival és tanulságaival. Az a célunk, hogy olvasóink körében kivívjuk „a legfrissebb magyar lapok egyike" megtisztelő címet, s késedelem nélkül tudósítsunk a békéért folytatott nemzetközi küzdelmekről éppúgy, mint az űrhajózás vagy a rákkutatás sikereiről, Illetve a sportpályákon történtekről. Legyen szabad emlékeztetnünk arra, hogy a Délmagyarország — az ország összes lapjai közül egyedül — a mexikói olimpia szenzációit is naprakészen szállította az olvasóknak. A szegedi újságírók. nyomdászok és kézbesítők mindig készségesen gyürkőztek neki, ha alapvető kötelességünkről, a lakosság friss tájékoztatásáról volt szó. Nem pénzt akarunk gyűjteni, hanem bizalomért kopogtatunk. Az előfizetést díjat szinte tel jesen fölemészti a lap előállítása, terjesztése és a rotációs papír ára. A havi 20 forint tehát csupán a lap önköltsége. Sokkal fon tosabb a2onbati számunkra, hogy sajátos eszközeinkkel segítsünk mindenhová el juttatni azt a kommunista politikát, amely az utóbbi másfél évtizedben kivívta népünk rokonszenvét, és jó hangulatot, fokozódó munkakedvet teremtett az országban. Bekopogtatunk azokba a lakásokba, ahová még nem jár reggelenként a Délmagyarország, de nem lábatlankodni akarunk. Kötelességünknek érezzük az igazság lankadatlan terjesztését, az ország- és városépítő munka során szerzett tapasztalatok közreadását. Szervezni, mozgósítani akarunk a megyei és a városi pártbizottság által kijelölt tennivalók elvégzésére. Az Utóbbi húsz észten döben megötszöröződött lapunk példányszáma, már hajazza a 40 ezret. Évről évre többen laknak azonban Szegeden is. Baráti, elvtársi kapcsolatainkat ennek megfelelően építjük, szilárdítjuk tovább a lakossággal, amelynek bizalma éltet és foly tön jobb lapkészítésre serkent bennünket. F. N. I. ÚJ FILMEK En vagyok Jeromos Mindenki tucatjával tudna felsorolni olyan eseteket, amikor bizonyos ügyintézők meg bizonyos hivatalok Jóvoltából a kelleténél lassabban mennek a dolgok. Két nap alatt ki lehetne festeni egy szobát, ám késik a pemzllkiutalós. s vele együtt a plngálás is — éppen két hetet; fél év alatt tető alá kerülne az új ház, jó befektetés a szaktudás A mezőgazdaság! könyvhónap megyeI megnyitófa Apáról fiúra szálló hagyomány éltette a mezőgazdaságot évezredeken keresztül. Bár az Ismeretek terjesztésének egyiik legkézenfekvőbb módja ez, korszerű mezőgazdaságot ez a hagyomány nem képes sem teremteni, sem fönntartani. Aki korábbi ismeretelvei csöppenve a ma nagyüzemébe. tétovázna, bizonytalansága azonban lépten-nyomon kilókban, mázsákban, veszteségekben lenne kimutatható. Hogy a mezőgazdaság munkásai — gyalogmunkástól a vezetőikig — lépést tarthassanak a nagyüzem fejlődésével, minden újról, minden jobb módszerről tájékozódrúok kell. A szédületes ütem nem engedi meg, hogy évekkel később szerezzenek tudomást a szakma eredményeiről, hiszen a késés lemaradást, a verseny elvesztését jelenti. Azért rendezik évről évre februárban, a tavaszi munkák megkezdése előtti időt kihasználva a mezőgazdasági könyvhónapot, hogy az egyik legjobb segítő, a szakkönyv és a szakmai folyóiratok terjesztését még ebben az évben gyümölcsöző, országos propagandával és helyi rendezvényekkel segítsék. Tegnap délután Apátfalván. a művelődési házban dr. Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg ünnepélyesen a könyvhónap megyei rendezvénysorozatét. Megnyitójában szólt megyénk mezőgazdaságának valóban gyors ütemű fejlődéséről, kitért az eddiginél is bátrabb — de éppen eredményeinkkel megalapozott — tervekre, és hangsúlyozta, hogy az előttünk álló feladatok csak a közreműködők szakmai tudásának állandó fejlesztésével oldhatók meg. A gépesített és kemizált mezőgazdaság szerszámai között első helyen a szaktudás, és annak forrása a szakkönyv áll. Az ünnepélyes megnyitóhoz kapcsolódva dr. Szalna Péter a termál energia hasznosításáról, a hajtatott zöldségtermesztésről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A könyvhónap keretében sok községünkben tartanak könyvtárosok, könyvterjesztők, népművelök és a mezőgazdaság szakemberei közrem üködé'"1 vei szakkönyveket és folyóiratokat ajánló rendezvényekpt, és a termelési körzet igényeinek megfelelő író-olvasó találkozókat. ám hiányzik egy pecsét a tervről, így néhány esztendőcskével elodázódik a beköltözés. Stb., stb., stb. Hogy valójában miért — és miképp — mennek lassabban a dolgok —, erre próbál megfelelni az En ragyok Jeromos című új magyar film, amely Szeberényi Lehel Jeromos a kőfejű című sikeres regényének nyomán készült. Hogy ki is ez a kőfejűrtek titulált Jeromos? Egy bizonyos karbantartási üzem figyelemre érdemes dolgozója, aki egy bizonyos kék zászlócska kitűzésével jelzi hollétét, vagyis azt a helyet, ahol éppen — nem dolgozik. Igen, Jeromos általában nem dolgozik. Tesz-vesz, téblábol, ügyeskedik pálinkafőzéssel, cement-zugeladéssal; csak azzal nem törődik, amivel törődnie kellene: hogy végre elkészüljön az a rá meg a fiára bízott — emésztögödör. Erről, a ki tudja meddig tartó semmittevésről szól tulajdonképpen a Jeromosfilm, meg persze arról, hogy miképpen épül meg az új emésztő alig pár óra alatt — természetesen munkaidő után, „gebinben". A jelenség noha súlyosnak, sokak számára károsnak is mondható, Jeromos filmrevlvője, az ifjú Tímár István nem mélyebb társadalmi sebként, hanem csak csúnyácska bibircsókként kezeli. Elmond róla ezt, megelevenít vele kapcsolatban azt, s ezzel aztán egész ügyesen elszórakoztat. Megnevetjük Kállai Ferenc Béni doktorának aranyos málélkodását. Pso la Irén doktorfeleségének szelíden hisztérikus festőmániáját, Harsányt Gábor ifjú Jeromosának kamaszgrimaszait, és főképpen az öreg Jeromos — a kőfejű — számos mellé-, meg közbeszólását, amelyet egyáltalán nem alíonzósan mond el Alfonzó, aki azonban mégis, most is önmaga marad. Kegyetlenül nehéz munkája lehetett Jeromos megformálásával a kabarék faarcú és ritkán szóló nevettetőjének. Szinte valamenynyi ismert gesztusát, fintorát odahagyta, s amelyeket régi eszközei közül megőrzött, mind találóak, mind tovább gazdagítják az ő Jeromosának félig külteleki, félig belvárosi, félig nagyon buta, félig nagyon okos figuráját. Szegény Latabár Kálmán is próbálkozott egy filmfőszereppel annak idején; az ő alakítása azonban a Fel a fejjel című filmben — épp, mert „pódiumos" volt — nemigen sikerült. Alfonzó viszont most teljességgel filmszínésszé tudott válni — kivetkőzve, de csak a kellő mértékig kivetkőzve, régebbi önmagából. Így aztán, ha másért nem, már csak a fllmfőszereplövé avanzsált Alfonzóért is érdemes megnézni a Jeromost. Meg persze Pálos Zsuzsa kellőképpen megfjgyelhető és igen formás alakjáért — már ami az ifjabb évjáratú férfinézőket illeti... A, la