Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

KEDD, 19?L FEBRUÁR Z. Jobb a helyzet, mint tavaly Szegeden nem hirdettek belvízvédelmi készültséget Érdeklődéssel figyelték az elmúlt napokban a belvizekről szóló híreket a szegediek, és sokaknak a fülét megütötte, hogy Csongrád megyében öntötte el a víz az országban a legnagyobb területet. A rádióhallgatók, újságolvasók azt latolgatták, hogy előállhat a tavalyihoz hasonló helyzet Szegeden is. Szerencsére az optimistáknak van most igazuk, mert az időjárás kedvezöb ben alakult, mint tavaly: nem volt olyan csapadékos ősz, kevesebb volt a hó és fokozatosan enyhült a hideg. tehát nem jött olyan hirtelen olvadás. Ráadásul szeszélyes folyónknak is alacsony volt a vízállása. Ennek köszönhetjük, hogy Szegeden nem kellett készültséget hirdetni, hiszen csak elszigetelt, apróbb belvizek alakultak ki olyan helyeken, amelyek mélyebben fekszenek a környezetnél. A lakosságtól és az ellenőrző szervektől elég sok bejelentés érkezik a városi tanács építési és közlekedési osztályára, de ezeknek csak egy része bizonyul indokoltnak. Kisebb belvizet jelentettek például a Szöregi útról és a Rózsa Ferenc sugárútról. A tavalyi nehézségekből okolva a városi tanács építési és közlekedési osztályának irányításával operatív belvíz-védekezési ütemtervet dolgoztak ki idén, a város leggyengébb pontjainak ismeretében számolhatják fel most még idejében az operatív védekező szervek — a Vízművek és Fürdők és a Városgazdálkodási Vállalat — a lokális belvizeket. Szeged helyzetéből az is következik, hogy a végleges megoldásra nem elég egykét év. A városi tanács tavaly megrendelte az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon Szeged átfogó belvízrendezési tervét, amely elsősorban a legveszélyeztetettebb területek — a HoltMaros, a Füvészkert és környéke, a Petőfi-, Fodor-, Béke-, Ságvárí-, és Hattyastelep, valamint Szentmihálytelek — gondjain enyhít majd. Remélhetőleg hamarosan elkészül a kiviteli terv a Holt-Maros rendezésére, hiszen Újszeged fejlődésének. a zöldterületek kihasználásának ez a kulcskérdése. Az elképzelés szerint, ahol csak lehet a természetes vízfolyásokat használják fel, a belvizek levezetésére, valamint azokat a záportározókat és tavakat kapcsolják be, amelyekkel e- sok probléma van ma is. Várható, hogy a rókus-móravárosi főgyűjtő építésével a talajban levő víz szintje csökkenni fog, de a szuterén lakások ügyében csak a most várható fokozott lakásépítés hoz megoldást: megszüntetésükkel. A város nem mondhat le természetesen lakosságának segítségéről sem, amelyben idén javulást figyeltek meg. De még így is sokan vannak, akik csak a tanácstól várják a helyzet megoldását, holott legalább a meglevő árkok és átfolyók védelme kötelességük lenne. Mindenki segítheti a belvízveszély elleni harcot azzal, ha saját portáját rendben tartja. rendeletek népszerű kiadványának összeállítása flz ÁFESZ-ek ! Megkezdődött a lakásmunkája, fejlesztése Az első idei ütését tartotta hétfőn Budapesten az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, valamint Bartolák Mihály és Patay János elnökhelyettesek előadói beszéde nvoman megvitatták egyebek között a legutóbbi fitos óta végzett munkát, az érdekképviseletbe tartozó szövetkezetek negyedik ötéves tervének és az 1971-es tervnek az irányelveit; a közös fejlesztési alapok képzését és felhasználását, valamint a szövetségi intézmények fenntartási rendszerét. A lakásépítés fejlesztéséről. a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló kormányhatározatokat előkészítő tárcaközi bizottság megbízta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Igazságügy-minisztérium és a Pénzügy-minisztérium szakembereit — akik a rendeletek megszövegezésében is részt vettek —, hogy a lakosság tájékoztatása érdekében dolgozzák ki a lakásrendeleteket egyszerűen, közérthetően és sok példával ismertető népszerű kiadványt. Az új jogszabályok e hét második felében jelennek meg, de a szakemberek már megkezdték a népszerű tájékoztató megszerkesztését. A tervezet szerint, három nagy, összefüggő részből állítják össze a kiadványt. Az első részben a jogszabályoknak azokat az intézkedéseiket magyarázzák meg. amelyek általában a lakásbérleti viszonyokkal foglalkoznak. tehát a bérbeadók, a bérlők, az albérlők és az ágybérlők kötelezettségeit és jogait szabályozzák. A kiadvány második részében tárgyalják a lakbérrendezéssel, az új lakbérek kiszámításával, a lakbér-hozzájárulással, a különféle kedvezményekkel és a lakás használatával összefüggő anyagi természetű szabályokat. A harmadik, nagy részben részletesen ismertetik a különböző építési formákat és a lakásépítés pénzügyi feltételeit, kedvezményeit. A szerkesztők előreláthatóan február végén átadhatják a teljes anyagot a Közgazdasági és Jogi Kiadónak. A tárcaközi bizottság ígéretet kapott, hogy maga a kiadó és a nyomda is szorgalmazza a fontos kiadvány mielőbb megjelenését. Az a cél, hogy ez a népszerű kiadvány még a lakbér-megállapitási munka befejezése előtt jelenjen meg, s így tanácsot adjon a lakosság esetleges felszólalásaihoz. Az eddigi megbeszélések szerint valószínűleg március végén kerül ki a nyomdából a kiadvány első sorozata. Anyák gondjai Becsület a munkahelyen Ha az adminisztrátor nyolcra ér munkahelyére, ha a munkásnö 6 órára jár — már otthon lezajlott az első „hajrá". — Percre beosztom az időt, mégis kapkodás, idegeskedés minden reggel. Kelteni a gyereket, futni vele az ovodába. Minap meg azt üzente a fiam tanító nénije, hogy ne küldjem olyan korán a gyereket iskolába, mert csak haszontalankodnak a teremben. Igazat adok neki —, de hova tegyem? — Én havonta 200 forintot fizetek egy szomszéd néninek, mert hétkor felkelti Évit meg Katit és útnak indítja egyiket az iskolába, a kicsit meg elviszi az óvodába. Hatra járunk a férjemmel együtt, nincs más megoldás, nem késhetünk el, fél hatkor indulunk el hazulról. — Ne kérdezze, hogv milyen fizikai és idegállapotban dolgozom. Néha félek a gépemtől. Mert ha álmos vagyok és fáradt, s látom a hideg „fejjed" precízen dolgozó masinát, az az érzésem, egyszer az én kezemre veri rá a befőttesüveg teteiét. Hiába tudom, hogy ez letetelen, úgy érzem, megharap, nekem jön. A konzervgyárban 1022 nő dolgozik, az összlétszám 55 százaléka lány és asszony. Az igazgató is nő, de az osztályvezetők, a csoportvezetők, az üzemvezetők és a művezetők között is megfelelő a nők aránya, olyanynyira, hogy némelyik pozíciónál harcot indíthatnának a férfiak az egyenjogúságért ... Ez persze tréfának számít, de örömükben mondjuk, hogy ilyen is van. Nem sok panasz akadhat a bérezés miatt sem, hiszen ügyelnek rá. hogy csak a képzettségkülönbség miatt lehessen a bérben is eltérés. Gavelda Jánosné és Tanács Éva — képünkön ők láthatók — művezetők, fizetésük: 2600, illetve 2500 forint, de Vékes Ferencné üzemvezető például 2700 forintot kap. Akár a férfiak. Talpraesett, a vállalat munkájáról jól tájékozott aszszonyok, mindhárman azt vallják: elégedettek. Idejük, gondolataik nagy részét a vállalati kérdések kötik le. Mik a gondok? Pár évvel régebben elpanaszoltam, hogy a sikerre törekvők ellenzékis pózt vettek fel. Menő dolog volt, de a közösség előtt hitelét vesztette. Ugyanez lesz majd a mostani divat sorsa is, csak már nem bírja az ember kivárni a végét. Krimi, szex, gusztustalan vájkálás, homoszexualitás, pornográfia... — sokallom. Nem vagyok prűd, de ilyen tömegben, ahogyan manapság ránk zúdul, fullasztó. Fölösleges lenne magyarázni, hogy mindez nem a szocializmus találmánya. Lehet rá szocialista mázt kenni, lőhet fölötte ideologizálni, de mindez kivül marad az új társadalom szellemi kincstárán, sohasem fog abba beépülni. Kell talán belőle mutatvány, mint bizonyos áramlat illusztrálása, de hogy ilyen iparszerűen gyártsák és fogyasztassák velünk, abba elvi megfontolásokon túl már csak a közízlés sem nyugodhat bele. S ha már a szerzők nem figyelnek a divatnál egyébre, s mindegyikük meg akarja csinálni ezzel a maga „szerencséjét", legalább a kultúrpolitikusok, a szerkesztők, a műsortervezők meg a forgalmazók lennének hűségesebbek ahhoz, amit szocialista kulturális politikának hívunk. Sok, igen sok embernek elege van már a sztármosolyú bűnözőkből, a kis léhákból, az emberi torzóvá vedlett alkoholistákból. de még inkább abból s fejmosásból, amit értük és miattuk annyiszor el kell viselni. Minket — a felnőtt társadalom többségét — sem neveltek a pedagógiai tudományok doktorai meg jeles pszichológusok, sokan és gyakran egészen közelről láttunk romlottságot is, bűnt is, emberi nemtörődömséget is — mégsem lett mindenki sáros. Pedig nem is fogták ilyen gonddal, szeretettel, segítő támogatással a kezünket. Ennyi erkölcsi kerítés sem volt előttünk, mint amennyit éppen a mi mai társadalmunk állit joggal. Igaz az. hogy senki sem születik romlottnak vagy bűnözőnek, hanem meghatározott környezetben válik azzá. Valami egyéni hajlandóság azonban csak kell ehhez, mert ugyanabban a környezetben a bűnnel és a romlottsággal szemben ellenállók tömege is felnő. Ez a tömeg pedig csak több társadalmi, emberi, művészeti és egyéb figyelmet meg törődést érdemel. Lehetséges, hogy nem is csak, vagy nem is elsősorban a témák gyakori ismétlődése botrákoztat meg, hanem a feldolgozások módszerei. Az például, hogy szívesen tisztelnek a kisiklott életekben áldozatot) vagy az, hogy a szereplők ábrázolásra méltatlan primitívségeivel traktálnak; esetleg. hogy a téma megértése szempontjából századrangú, undok kis részletekkel bibelödnek. Hogy miként vetkőztette le es állította tükör eiá -egy erkölcsileg lezüllött apa a feleségét meg a nevelt lányát; hogy milyen ágyon aludt egy kis kékharisnya; hogy miként veszítette el ártatlanságát egy tizennégy éves korában egyáltalán nem ártatlan leányka; hogy miféle szexuális „sokszögek" vannak stb. Hiszek az ízlésemben és még jobban az egészséges lelkű és gondolkodású emberek által képviselt, általuk meghatározott közízlésben. S akárhogy forgatom a témát, ezzel nem tudom egy lapra tenni. Hangos sikerre vergődhetnek ezek, lehet sok nézőjük és olvasójuk. Egyet azonban nem hiszek el. Nevezetesen azt, hogy csak egyéni védekezést kell és lehet alkalmazni ezzel a dömpinggel szemben. Hogy ne nézzem, ne olvassam! Ezek közfogyasztásra készülnek, kínálják és kelletik magukat a kultúrpolitikai elnézés miatt. Meg hát azért élünk ebbein a korban, hogy ismerjük a leglelkét, de a szeleit és az áramait is! És a nekünk nem tetsző szeleket kifogjuk a vitorlákból. Hiszen vannak nekünk olyan gondjaink és olyan embereink tömegével, amelyekért és akikért igazán érdemes rágni magunkat. Persze, azok a témák nem ilyen „veszélytelenek" és nem ilyen egyszerűek. Ezekben legfeljebb az ízléssel kell megütközni — amazokban a tudás. az értelem és az esztétika kritériumánál is. SZ. SIMON ISTVÁN — Az önök véleménye szerint mi az itt dolgozó asszonyok legnagyobb gondja? — A három műszak; — vallják egyformán. — S utána a bérezés. Ez ugyancsak egybevág a tavaly év végi brigádvizsgálat alkalmával meghallgatott 300 asszony véleményével. Az erről készült 18 oldalas jelentés sok érdekes megállapítást tartalmaz. Nagyon sokat írtunk már arról, alkalmi beszélgetéseken sokszor téma volt; milyen arányban jutnak magasabb beosztásba az asszonyok, s ki vállal el és kinem vezetői munkakört? Sokszor elemeztük, hogy országosan is gond, milyen kevés asszony jut „magasabbra". Van egy nagyon érdekes összetevője, ritkán emlegetett oldala a kérdésnek; hogyan respektálják SLZ asszonyok az asszonyfőnököt? Tény, hogy szigorúan ítélik meg. Jobban a szívükre veszik, ha a hibákat keményebben megmondják. Nem egy gyárban az az asszonyok véleménye, hogy a női vezetők lenézik talán a dolgozókat, mert sokszor a köszönést sem fogadják. „Lelkiznek az asszonyok" — intéznék el sokan egy kézlegyintéssel. Pedig ne tegyék, kényes pont ez és nagyon messzire vezethet. A munkahelyi közérzet nagyon fontos tényezője a termelésnek, de ahol az emberi kapcsolatok elemi szabályaival baj van. ott az emberek hovatovább nem érzik majd maguk ügyének a munkahely gondjait. Márpedig — hiszen leszögeztük, hogy úgy is túlterheltek az aszszonyok, az anyák — meg kell könnyíteni a fizikailag és szellemileg nehéz helytállást azzal, hogy megteremtjük a munkavégzés erkölcsi és emberi megbecsülését. Csak egy köszönésen múlik? — Nem, de azon is. Hiszen az asszonyok éppen attól, aki közülük való, megbántásként is súlyosabban veszik a legkisebb udvariatlanságot is. Sok aszszony éppen azért neiyi vállal el komolyabb beosztást, mert úgvmond: lehetetlenné teszik az irigy többiek. De nehogy az ellenkező oldalra jussunk! A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nagyon sok üzemet vezet már asszony, méghozzá közmegelégedésre. Nyilván azért, mert rendelkezik ezekkel az emberi adottságokkal is, aimit némelyik vezetőnél éppenséggel hiányolnak. Az igazság az, hogy a nők élénkebben reagálnak a bántásra, de a figyelmesség arrébb és nagyobb jeleire is. Sok üzemiben eseményszámba megy a nőnapi ünnepség, jó érzést keltenek a karácsonyi figyelmességek, vagy a Mikuláscspmagok. De bizony egyegy elmaradt köszönés is rossz hangulatot kelthet, el lehet „adni" vele a bizalmat, a ragaszkodást. — Nem irigylem a munkavezetőmet — mondja egy sápadt fiatalasszony —, sok gondot okoz helyettesítésem, mert a kislányom gyakran beteg. Nincs olyan hónap, hogy pár napig ne hiányoznék. Hol kiír az orvos, máskor meg a szabadságomból kérek. De a szalagra be kell állítani helyettem valakit. — Az asszonyka a ruhagyárban dolgozik. A pihenésre szánt időt elaprózza az otthoni munkákkal. Fiatal még, tanulhatna, de nem sikerül, nem jut rá idő. Szomorúan állapítja . meg: ő maga is tudja, nem teljes értékű munkaerő. S akingk nem beteges, vagy éppen már felnőtt a gyereke? Titkárnő egy nagy vállalatnál, negyvenes asszony. Felnőtt fiúk édesanyja. — Ne haragudjék, ma nagyon ideges vagyok. Egyrészt a főnökhöz külföldi vendegek jönnek, sok feladatom van. Aztán a kisebbik fiam matekdolgozatot ír — ránéz az órájára — éppen most. S ha ez nem sikerül! — és remeg kezében a cigaretta. — Hogy megbecsülnek-e? Persze. Jó a fizetés, különösebb panaszom nincs. Csak nehezen szokta meg a főnök, hogy fél ötkor többnyire mennem kell, mert ha késlekedem itt, az otthon látja kárát. Az viszont határozottan rosszul esik — de nem merem szóvá tenni —, hogy ha vidéken van a főnök, fél öt előtt tíz-tizenöt perccel okvetlenül idetelefonál, na nem „ellenőrzés" ez, csak kérdezni szokott valamit. Nem érveket akarunk adni azoknak, akik különben is úgy vélik. . az asszonyok, anyák — éppen mert gondolataik munka közben is megkeresik csemetéjüket — zaklatottabban, megosztott figyelemmel dolgoznak. Hiszen ki beszél arról, hogy hol kalandozik esetleg a férfiak esze. Meg hogy a nők érzékenyebbek ... Gondhoz, nehézségekhez edződött asszonyok dolgoznak kitartó szorgalommal, némelyiket fűti a hivatásszeretet, mások elsősorban a család jövedelmét akarják gyarapítani. Akár így, akár úgy — a népgazdaságnak szüksége van az asszonykezekre a gyárakban, hivatalokban, mezőgazdaságban — nemzeti jövedelmünk nem jelentéktelen részét termelik az asszonyok. Mindenki által elismert, hogy főhivatásúk az anyaság, de éppúgy helytállnak a munkahelyeken is, s ezért több figyelmet és segítséget érdemelnek. a munkahelyen és a családban is. Ebben — szavakkal legalábbis — mindenki egyetért. P. Szőke Mária