Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

4 4/ko G PROLE1 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Sí/fA.'-G DELMAGYARORSZAB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 81. évfolyam, 43. szám 1971. FEBRUÁR 20„ SZOMBAT Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Áttérés az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítésére Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásáról Február 18—19-én Bukarestben tanács­kozást tartottak a Varsói Szerződés tagál­lamainak-külügyminiszterei. A tanácsko­záson részt vett Ivan Basev, a Bolgár Nép­köztársaság, Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Stefan Jedry­rhowski, a Lengyel Népköztársaság, Péter János, a Magyar Népköztársaság, Ottó Winzer, a Német Demokratikus Köztár­saság, Corneliu Manescu, a Román Szo­cialista Köztársaság, és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének külügyminisztere. A tanácskozás — amely tegnap befeje­ződött — elvtársi, baráti légkörben zajlott le, és megmutatta a megvitatott kérdé­sekben való teljes nézetazonosságot. A tanácskozás közleményt fogadott el. Péter János külügyminiszterünk tegnap hazaérkezett a tanácskozásról. A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének 1970. december 2-i, berlini ülésén az európai biztonság megszilárdításának és a bé­kés együttműködés fejleszté­sének kérdéseiről elfogadott nyilatkozata alapján a mi­niszterek információ- és vé­leménycserét folytattak az összeurópai biztonsági érte­kezlet előkészítésének mene­téről — hangzik a tanácsko­zásról kiadott nyilatkozat. A tanácskozás résztvevői, figyelembe véve az európai államok kapcsolatainak az utóbbi években bekövetke­zett pozitív fejlődését, meg­elégedéssel állapítják meg, hogy a szocialista országok erőfeszítéseinek és más álla­mok hozzájárulásának ered­ményeként az európai' konti­nensen bizonyos előrehaladás történt a feszültség enyhí­tése terén. Az európai közvélemény, Európa népei mind széle­sebb körben támogatják a szocialista országoknak az összeurópai értekezlet össze­hivására tett javaslatát. Jog­gal vélekednek úgy, hogy egy ilyen konferencia fontos szakaszt jelentene mind az európai béke és biztonság megszilárdításának útján, mind pedig az európai or­szágok közötti sokoldalú és kölcsönösen előnyös együtt­működés kialakításában. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy a jelenlegi hely­zetben lehetséges és szüksé­ges is a konkrét problémák gyakorlati és konstruktív megközelítése, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biz­tonság és együttműködés kérdésével foglalkozó érte­kezletre. A tanácskozás megállapí­totta. hogy azok az erőfeszí­tések, amelyeket az össz­európai értekezlet összehívá­sát támogató államok az utóbbi időben tettek, előbbre viszik a konferencia előké­szítését. A kétoldalú kontak­tusok során létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az összeurópai konferencia elő­készítését többoldalú alapok­ra helyezzék. Jelenleg arra van szükség, hogy az átté; rés az összeurópai értekezlet előkészítésének erre az új és aktívabb szakaszára ne hú­zódjon el. A tanácskozáson képviselt szocialista országok ismételten támogatásukról biztosítják a finn kormány kezdeményezését, hogy Hel­sinkiben tartsák meg vala­mennyi érdekelt állam elő­készítő találkozóit; kifejezik készségüket, hogy bármikor részt vesznek ezeken a ta­lálkozókon, és illetékes kép­viselőiket erre felhatalmaz­sák. A külügyminiszterek hang­súlyozzák, az ilyen előkészítő találkozók haladéktalan meg­tartását az a szükségesség indokolja, hogy áttérjenek az összeurópai értekezlet gya­korlati előkészítésére, ami lehetővé tenné az értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdések megvitatását, egyez­tetését. A tanácskozás figyelmét ugyanakkor nem kerülte el, hogy azok a körök, amelyek nem érdekeltek az európai feszültség további enyhítésé­ben, fokozzák akcióikat az összeurópai konferencia ösz­szehívása ellen. Ez a konfe­rencia összehívásával szem­ben támasztott különböző előzetes feltételekben nyil­vánul meg, amelyeknek az a célja, hogy bonyolultabbá te­gyék az előkészítő munkát, és az értekezlet összehívását más problémákhoz kössék. Az ilyen magatartás komoly akadállyá válhat a konfe­renciához vezető úton. Ilyen magatartásra és az európai fegyverkezési hajsza fokozá­sára mutatnak a NATO mi­niszteri tanácsa legutóbbi brüsszeli ülésszakának hatá­rozatai. Mindez fékezi Euró­pában azoknak a kedvező folyamatoknak a kibontako­zását, amelyek az európai kontinens népiéi és a béke érdekeit szolgálják. Ebben a helyzetben továb­bi intézkedésekre van szük­ség. hogy elhárítsák az össz­európai értekezlet útjában emelt akadályokat. Kormá­nyuk megbízásából a minisz­terek ismételten megerősítik a Varsói Szerződés tagálla­mainak eltökélt szándékát, hogy elősegítsék a konferen­Tízmilliós cia előkészítését célzó mun­ka mielőbbi befejezését, és felhívják az összes érdekelt államokat, tegyenek további erőfeszítéseket ennek érde­kében. A tanácskozáson képviselt szocialista országok a jövő­ben is konstruktív erőfeszi­téseket tesznek a kontinens valamennyi állama közötti normális, kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok fejlesztésé­re. Síkraszállnak az európai és a világbéke megteremté­séért és megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért, a feszültség enyhüléséért és az együttmű­ködésért. A Varsói Szerződés tagál­lamai ismételten szükséges­nek tartják annak hangsú­lyozását. hogy az európai és a nemzetközi biztonság szem­pontjából milyen nagy je­lentősége van annak, hogy a Német Demokratikus Köz­társasággal egyenjogú kap­csolatokat létesítsenek mind­azok az államok, amelyek eddig ezt nem tették meg. A nemzetközi jog általáno­san elfogadott elvein ala­puló kapcsolatokat kell léte­síteni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között is. Ugyancsak a feszültség eny­hülését szolgálná, ha meg­szűnne az ellenállás az NDK­nak az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe való felvételével szemben. A tanácskozás résztvevői test­véri kötelességüknek tartják, hogy megadjanak minden le­hető segítséget e kérdések­ben az NDK-nak és ennek érdekében megfelelő lépése­ket tesznek. Magyar-szovjet együttműködési egyezmények Moszkvában, pénteken be­fejeződött a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság 10. ülésszaka. Ezt követően a KGST-palotában a két kor­mánydelegáció vezetője, Ap­ró Antal és Mihail Leszecs­ko miniszterelnök-helyette­sek aláírták az ülésszak jegyzökönyvét. Ezenkívül még négy egyezmény aláírására került sor. Az ünnepélyes aláírások után Mihail Leszecsko és Apró Antal beszédet mon­dott: méltatták a megálla­podások jelentőségét. Az ülésszakról kiadott hi­vatalos közleményt és a megállapodásokat lapunk 2. oldalán ismertetjük. Ülést tartott az Elnöki Tanács Megyei város Szeged A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács — mivél az országgyűlési kép­viselőknek, illetve a taná­csok tagjainak megbízatása 1971. március 19-én lejár — az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően foglalkozott az új általános választással kapcsplatos kérdésekkel. Az Elnöki Tanács megyei városi kategóriába sorolta Debrecen, Györ, Miskolc, Pécs és Szeged városokat. Az új tanácstörvény alap­ján az öt város, új jogállása •azt jelenti, hogy az ipari, a kulturális és a kereskedelmi regionális központú városo­kat a kormány a jövőben is kiemelten kezeli, közvetlen irányításukat pedig a me­gyei szervek végzik. Az Elnöki Tanács elhatá­rozta Balatonfüred. Csorna és Nagyatád nagyközségek várossá alakítását. Az Elnöki Tanács ezenkí­vül elrendelte a Szabolcs­Szatmár megyei Gáva és Vencsellő községeknek Gá­vavencsellő, valamint a Veszprém megyei Balaton­almádi és Vörösberény köz­ségeknek Balatonalmádi né­ven történő egyesítését, to­vábbá kilenc megyében 17 új, közös tanács szervezését és néhány meglevő közös tanácshoz egy-két község csatlakoztatását. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Csongrád megyében: Több mini százezren dolgoznak vállalatoknál és intézményeknél s Igen érdekes képet mutat az elmúlt öt esztendő mun­kaerő-forgalma. valamint, a dolgozók jövedelmének ala­kulása Szegeden, Csongrád megyében. Már csak azért is érdemes áttekinteni a tény­adatokat, hogy lássuk, mely iparágban dolgoznak legtöb­ben, hol milyenek a kerese­tek és így tovább. A szá­mokból kiderül, hogy az el­I múlt évben több minden a ] „helyére rázódott", indoko­latlanul nem növelték a lét­számot és mérséklődött a munkaerő-vándorlás. Sok az alkalmazott A KSH összesítése meg­állapítja, hogy a megfigyelt nem mezőgazdasági ágaza­tokban a foglalkoztatottak száma 23 ezerrel, vagyis 30 százalékkal nőtt az elmúlt öt év alatt, s az összlétszám tavaly már meghaladta a 100 ezer főt. Legnagyoob mértékben az építőipar és a kereskedelem létszáma emel­kedett. Az elmúlt időszak tapasz­talata világosan bizonyitat­ta, hogy az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetése óta a munkahelyi létszám­kísérlet A szombathelyi Sa varia Cipógyárban három gépsort állítottak üzembe, hogy megállapítsák, milyen gyár­tási mód felel meg legin­kább a hazai követelmé­nyeknek. A kísérletekre tízmillió forintot fordítanak, melynek egy részét a Könnyűipari Minisztérium biztosítja. Képünkön: angol gyártmányú berendezesek kísérleti üzemeltetése. MTI-foto—KS gazdálkodás és a spontán munkaerőmozgás igen élén­ken reagált a gazdasági sza­bályzók módosulásaira, s szo­ros kapcsolatot mutat a vál­lalati érdekeltségi rendszer­rel az ipari létszám alakulá­sa. A vállalatoknak előnyös létszámnövelés időszakában rendkívül gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, majd a szabályzók megváltoztatása után 1970­ben másfél évtized óta elő­ször stagnált. Az iparban foglalkoztatottak létszámán belül az átlagosnál jobban — közel 40 százalékkal — nőtt az elmúlt öt évben az alkamazottak száma. A csökkentett munkahétre való átállás megyénk ipará ban lényegében befejeződött. 1968 végéig az iparban fog­lalkoztatottaknak 17, 1969 végéig pedig mar 88 száza­léka dolgozott heti 44 órát, illetve annál kevesebbet, s ez az arány tavaly már nem igen változott. Az átállás nem ment zavartalanul, több vállalatnál a létszám növe­lésével, másutt a túlórákkal próbálták megszüntetni a ki­esett termelőkapacitást. Tavalv különösen megnőtt a túlórák száma, részben az árvízi védekezés, illetve a kiesett termelés megszünte­tése miatt. Az ipari munká­sok átlagosan 53 túlórát tel­jesítettek, 17 órával többet, mint egy évvel korábban, az építőiparban pedig 44 óráról 99 órára emelkedett az egy főre jutó túlórák száma. Nem vándorol­nak annyian A munkaerő-vándorlás az elmúlt években egyre na­gyobb méreteket öltött, s je­lentős károkat okozott a vál­lalatoknak és az egész nép­gazdaságnak. 1968 után a munkahely-változtatást meg­könnyítő rendelkezések a nagyfokú munkaerő-keres­lettel párosulva a gyocs nö­vekedéshez vezettek. Tavaly­előtt az ezer munkásra jutó kilépőik szarna az iparban 36. az építőiparban 15 száza­lékkal volt magasabb, mint 1966-ban. Jelentősen növeke­dett a munkavállalók részé­ről kezdeményezett kilépé­seik aránya, az iparban pél­dául a tavalyi harmadik ne^ gyedévben a kilépőnek 81 százaléka saját kezdeménye­zésére hagyta el munkahe­lyét. A gazdálkodásra hátrányos munkaerő-vándorlás csök­kentését 1970-ben több vál­lalati és hatósági intézkedés szolgálta, s a csökkenés irá­nyába hatott a létszámfel­futás megállása is. A szege­di és a megyei intézkedések közül legjelentősebb a köte­lező munkaközvetítési rend­szer bevezetése, amely a ta­valyi negyedik negyedévben lényeges javulást hozott, s nem vándorolnak annyian, mint régebben. Növekedtek a munkabérek A megfigyelt nem mező­gazdasági ágazatokban ta­valy 7 százalékkal nőtt az átlagkereset. A munkások átlagos havi keresete 1722 forintról 1826 forintra emel­kedett. A főbb ágazatok ke­resetnövekedése gyorsabb volt az országos átlagnál, s ennek hatására Csongrád megye a keresetnagyság me­gyénkénti rangsorában a ko­rábban elfoglalt utolsó he­lyéről elmozdult. Az elmúlt öt esztendő során legna­gyobb mértékben — 41 szá­zalékkal — az építőiparban emelkedtek a keresetek és jelenleg havi átlagban több száz forinttal meghaladják a többi ágazatét. Az állami mezőgazdaságban dolgozók keresete az elmúlt ötéves tervciklusban 40 százalékkal, a termelőszövetkezeti tagok közösből származó jövedel­me pedig 45 százalékkal nőtt, sokkal nagyobb arány­ban. mint az iparban dolgo­zóké. A keresetek nagyrészét azonnal elköltik az emberek, de komoly pénzösszegeket helyeznek el a takarékpénz­tárakban is. Csongrád - e­gvében egy lakosra 430r v­rint betét jut. amely 22C >­rinttal magasabb az országos átlagnál. A kiskereskedelmi forgalom a növekvő nénzbe­vételek hatására a korábbi esztendőt meghaladóan nö-l vekedett és megközelítette 4 6 milliárd forintot. \

Next

/
Thumbnails
Contents